Budapesti Hírlap, 1915. március-április (35. évfolyam, 60–119. szám)
1915-04-14 / 103. szám
1915. április 14. BUDAPESTI HÍRLAP (103. sz.) gyújtópontja. De innen is csak veszteség háramlott rájuk, mint a nyugati harctér többi pontján. Hisszük, hogy a franciák őszinte keserűséggel vívják a harcot, hiszen a földjükről, a hazájukról, a dicsőség nemzetének most már nem is a dicsőségéről, hanem a becsületéről van szó. És viszont megértjük azt is, hogy a németek elszántan, szívósan, kitartón védik a földet, amelyet annyi drága vér árán szállottak meg és tartottak meg mind ez ideig. Hisz ez a föld Belgiummal együtt az egyedüli garanciája annak, hogy a béketárgyaláson Németország lesz az, aki diktál. Míg e becses földet markában tartja, addig övé a szó és a köztársaságé a hallgatás. És mégis minden jel arra utal, még az érdekelt e szörnyűséges ellentétében is, hogy itt nem fog sokáig dúlni a harc, nem tékozolja a drága vért, nem uszítja egymásra a két népet, amelyek közt szomszédság, közös törekvések, a kultúra rokonsága annyi alapot teremtett a kölcsönös megértésre. A német búvárhajók derekasan folytatják munkájukat. A tenger alatt harcoló német hősöket nem riasztja vissza az a becstelenség, amelyet Anglia elfogott társaik iránt tanúsít. A német kormány Amerika útján fölszólítja Angliát, hogy változtasson a búvárhajók tisztjeivel és legényeivel való szégyenletes bánásmódján, különben a kezében lévő angol foglyokon él a megtorlás jogával. De az U.hajók emberei nem várják be a diplomáciai közvetítés eredményét : mennek a víz alá, mennek neki az ellenséges hajóknak, mennek, ha kell, a halálba, ha a sors úgy akarja, a meggyalázó fogságba. Közben azonban Anglia is föleszmél. Nem jobb és tisztább politikára, a jövőben (annak még nem érkezett el az ideje), mindenesetre a múlt helyesebb megítélésére. A Times őszintén megvallja, hogy a néphangulat ellene van a hivatalos politikának és a nagytekintélyű Economist azt írja, hogy Sir Edward Grey végzetesen eltért Mr. Gladstone és Salisbury márki hagyományaitól és ezzel háborúba sodorta Angliát. Titkos szerződései, kétértelmű megállapodásai, diplomatáinak álnoksága és cselszövései hozták a világra ezt a szerencsétlenséget. Kissé késő a belátás arra, hogy jóvá tegye, ami történt, de még mindig eléggé jókor érkezik, hogy új vérontásnak, új katasztrófáknak, a gyűlölködésig fajult ellenségeskedésnek elejét vegye. És sürgesse a béke létrejöttét, amelyre épp oly mohón szomjaznak a szigetországban, mint szerte az egész megbolygatott világban. A megállott kárpáti orosz támadás. A mai hivatalos jelentés is hirdeti, hogy az oroszok támadása a Kárpátokban az egész arcvonalon megállott. — A legutóbbi orosz próbálkozás az uzsoki szorosnál folyt, de az oroszok minden támadását itt is visszavertük. — Az oroszokat igen nagy veszteség érte. — Köfer altábornagy jelentése. Hivatalos jelentés, kiadták április 13-án délben, érkezett délután 4 óra 15 perckor. Az oroszoknak a kamatokban körülbelül március 20-ika óta tartó offenzívája az egész arcvonalon megállott. Midőn a húsvéti elkeseredett harcokban az ellenfél részéről a Laborc-és az Ondawa- völgyben nagy erőkkel megkísérelt áttörése meghiúsult, az ellenség az Erdős-írárpaiokban az uzsoki szoros mindkét oldalán próbált meg újabb előrenyomulást. Itt is a legutóbbi napokban az oroszok minden támadását az ellenség nagy veszteségei mellett visszavertük. Egyébként a helyzet változatlan. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese, a német nagy főhadiszállás mai jelentése a keleti harctérről csak ezt mondja: Keleten a helyzet nem változott. A nagy orosz kudarc. Stokholm, ápr. 13. (Saját tudósítónktól.) Az Aftonbladed katonai munkatársa a kárpáti harctéri helyzetről a többi közt ezt írja: Nem hihetjük, hogy az orosz nyomás az osztrák és magyar kárpáti hadseregre még sokáig érezhető lesz. Mihelyt vége van az olvadásnak, az utak kiszáradtak és ismét járhatók, teljes bizonyossággal számítani kell arra, hogy Dél-Lengyelországban új német támadás kezdődik, amely ellen az oroszok a sikerre való kilátással csak abban az esetben védekezhetnek, ha az ott hagyott gyenge csapatokat jelentékenyen megerősítik. Ezeket az erősítéseket azonban csakis a kárpáti harcvonalról vonhatják el. Határozottan bámulatos, hogy az osztrák és magyar csapatok hogyan tartják állásaikat a rengeteg túlerővel szemben A tárgyilagos szemlélőnek azt kellett hinnie, hogy mihelyt a przemysli orosz körülzáruló sereg beleavatkozik a kárpáti csatába, a küzdelem itt az oroszok javára fog eldőlni. Ezzel szemben azt látjuk, hogy az oroszok a világtörténelemben páratlanul álló emberáldozat ellenére sem tudtak egyetlen egy sztratégiai sikert sem fölmutatni és fő céljuktól, a Magyarországba való út kierőszakolásától, most még sokkal távolabb állnak, mint bármikor. Szünet a kárpáti csatában. Hadisajtószállás, ápr. 13. (A Budapesti Hírlap harctéri tudósítójától.) A kárpáti mérkőzésben az orosz offenzíva újabb ellanyhulása állapítható meg. A harc előörscsatározásra és a szokásos ágyúzásra szorítkozik. Az idő állandóan kedvezőtlen, a havazás ismét megkezdődött s hegyet, völgyet egy láb magas hótakaró föd. Az oroszok magyarázgatnak. Kopenhága, ápr. 13. (Saját tudósítónktól.) Pétervári lapok azt magyarázgatják, hogy a rossz időjárás és a hóolvadás következtében elromlott utak Orosz-Lengyelországban, valamint a keletporosz határon a németek természetes szövetséges társa. Ennek következtében ugyanis az oroszok nem tudnak előrehaladni és így a németek zavartalanul megerősíthetik magukat és rendezkedhetnek. Számolni kell azzal, hogy Hindenburg teljesen ki fogja használni ezt a kedvező helyzetet és új csapásra készül, amely azonban természetesen éppen ugy kudarcot fog vallani, mint az előbbiek (?). A Birsevija Vjedomoszti haditudósítója ezt írja: Az a szolidaritás, amelyet az osztrákok, a magyarok és a németek ebben a háborúban tanúsítanak, ismételten magára vonta az általános figyelmet. Csodálatos közöttük az együttérzés és a barátság. Ha az ellenség eljárását elemezzük, a következő sajátságos eredményre jutunk: Ha az egyik fronton, például a németen, heves a harc, akkor a másikon, az osztrák és magyar fronton, nyugalom van és megfordítva. Igen érdekes az ellentét, amely az orosz és francia lapok katonai munkatársainak fejtegetéseiben nyilvánul meg és amely ellentét a két hadvezetőség hivatalos kommünikéiben is visszatükröződik. A Novoje Vremja katonai bírálója tüntetően hangoztatja, hogy a németek csapataikat nem keletről nyugatra, hanem nyugatról keletre dirigálják. A kezdés ennek következtében nem a franciáknál, hanem az oroszoknál van, mert az oroszok követik azt a napóleoni szabályt, amely szerint az ellenséget kényszeríteni kell, hogy azt tegye, amit nem akar tenni. Hasonló értelemben nyilatkoznak a többi orosz katonai bírálók is és ezek a nyilatkozatok Párisban elkedvetlenítően hatnak. Kitűnik ez egy, az orosz sajtóban közzétett hivatalos francia kommünikéből, amely ezt mondja: — Külföldi lapokban hamis hírek jelentek meg a német erőknek az orosz és a francia fronton való elosztásáról. Nem felel meg a valóságnak, hogy a németek négy-öt hadtestet nyugatról keletre vezettek volna. A valóságban a francia frontról csak egy hadtestet vontak el, kilenc ezredet és még ezt is pótolták újonan alakult ezredekkel és tartalékcsapatokkal. A Times a kárpáti harcokról. London, ápr. 13. A Times vezércikkében a háború legutóbbi eseményeiről a következőket írja: A nyugati harctéren a tavaszi kampány csak az imént kezdődött meg. Ellenben a keleti harctéren, különösen a kárpáti hegygerincek birtokáért folyó elkeseredett küzdelmek aligha tekinthetők bevezető operációknak. Az itt folyó hadműveletek rendkívül nagy fontosságúak, mert hiszen a keleti harctéren folyó egész küzdelem sorsa ezektől függ. Az oroszok még mindig a hatalmas uzsoki szoros északi vonala előtt állanak. A gyors hadműveletek csodáit nem igen várhatjuk tőlük. A küzdelem valószínűleg még hetekig fog tartani. A nyugati harctéren küzdő szövetségesek szempontjából az orosz csapatoknak nyomása annyiban leír nagy értékkel, hogy a németek kénytelenek egész figyelmükkel a keleti harctér felé fordulni, hogy hadtesteiket nem küldhetik a két harcvonal között ide és oda és hogy el kell készülve lenniök arra, hogy mindkét harcvonalon folytassanak küzdelmet. Hír Bukovinából. Csernovic, ápr. 13. (Saját tudósítónktól.) Azok az orosz kísérletek, amelyek arra irányultak, hogy az orosz területre előrenyomult osztrák és magyar csapatokat visszavessék, meghiúsultak. A dnyeszteri arcvonal ellen való támadások tovább tartanak. Erős eső meglazította a földet. Az osztrák és magyar offenzíva lépésről lépésre tért nyer. Az oroszoknak további átkaroló kísérletei a Dnyeszteren kudarcot vallottak. Zaleszeykinél továbbra is tért nyertünk. Orosz behívás, Berlin, ápr. 13. A Nationalzeitung jelenti az orosz határról: Oroszország déli kormányzóságaiban és Szibériában a népfölkelők utolsó osztályát cári ukázzal fölhívták rögtönös jelentkezésre. Reklamációnak csak egész sürgős esetekben van helye. A tavaszi mezőgazdasági munkára a mezőgazdasági minisztérium rendelete szerint nők, valamint hadifoglyok használhatók. Mit hoz a tavasz ? Bern, április 13. (Saját tudósítónktól.) Ezzel a ciggnel: Mit hoz a tavasz? a moszkvai radikális Ruszkija Vjedomoszti egyik legutóbbi száma rendkívül figyelemreméltó cikkelyt közöl. — Az elmúlt ősszel még nem állott ily rosszul a dolog, — mondja a cikkely, — mert a mezei munkát nagyrészben már elvégezték és a mozgósítást sem érezték még annyira. Most azonban egészen más a helyzet. A későbbi behívások már nagyon is érintették a falu jelentékeny erejét és rengeteg módon megszaporodott ama családok száma, amelyekben nincs egyetlen egy férfi sem. Ehhez járult még, hogy a nagy drágaság következtében el kellett adni a lovakat és a szarvasmarhát és most mindenütt ez a kétségbeesett .