Budapesti Hírlap, 1915. március-április (35. évfolyam, 60–119. szám)

1915-04-14 / 103. szám

1915. április 14. BUDAPESTI HÍRLAP (103. sz.) gyújtópontja. De innen is csak veszteség háramlott rájuk, mint a nyugati harctér többi pontján. Hisszük, hogy a franciák őszinte keserűséggel vívják a harcot, hi­szen a földjükről, a hazájukról, a dicsőség nemzetének most már nem is a dicsőségé­ről, hanem a becsületéről van szó. És vi­szont megértjük azt is, hogy a németek elszántan, szívósan, kitartón védik a föl­det, a­melyet annyi drága vér árán szál­lottak meg és tartottak meg mind ez ideig. Hisz ez a föld Belgiummal együtt az egyedüli garanciája annak, hogy a béketárgyaláson Németország lesz az, a­ki diktál. Míg e becses földet markában tartja, addig övé a szó és a köztársaságé a hallgatás. És mégis minden jel arra utal, még az érdekelt e szörnyűséges ellentété­ben is, hogy itt nem fog sokáig dúlni a harc, nem tékozolja a drága vért, nem uszítja egymásra a két népet, a­melyek közt szomszédság, közös törekvések, a kultúra rokonsága annyi alapot terem­tett a kölcsönös megértésre. A német búvárhajók derekasan foly­tatják munkájukat. A tenger alatt har­coló német hősöket nem riasztja vissza az a becstelenség, a­melyet Anglia elfogott társaik iránt tanúsít. A német kormány Amerika útján fölszólítja Angliát, hogy változtasson a búvárhajók tisztjeivel és legényeivel való szégyenletes bánásmód­ján, különben a kezében lévő angol fog­lyokon él a megtorlás jogával. De az U.­hajók emberei nem várják be a diplo­máciai közvetítés eredményét : mennek a víz alá, mennek neki az ellenséges hajók­nak, mennek, ha kell, a halálba, ha a sors úgy akarja, a meggyalázó fogságba. Közben azonban Anglia is föleszmél. Nem jobb és tisztább politikára, a jövő­ben (annak még nem érkezett el az ideje), mindenesetre a múlt helyesebb megítélé­sére. A Times őszintén megvallja, hogy a néphangulat ellene van a hivatalos politi­kának és a nagytekintélyű Economist azt írja, hogy Sir Edward Grey végzetesen el­tért Mr. Gladstone és Salisbury márki ha­gyományaitól és ezzel háborúba sodorta Angliát. Titkos szerződései, kétértelmű megállapodásai, diplomatáinak álnoksága és cselszövései hozták a világra ezt a sze­rencsétlenséget. Kissé késő a belátás arra, hogy jóvá tegye, a­mi történt, de még mindig eléggé jókor érkezik, hogy új vér­ontásnak, új katasztrófáknak, a gyűlölkö­désig fajult ellenségeskedésnek elejét vegye. És sürgesse a béke létrejöttét, a­melyre épp oly mohón szomjaznak a szi­getországban, mint szerte az egész meg­bolygatott világban. A megállott kárpáti orosz támadás.­ ­ A mai hivatalos jelentés is hirdeti, hogy az oroszok támadása a Kárpá­tokban az egész arcvonalon megállott. — A legutóbbi orosz próbálkozás az uzsoki szorosnál folyt, de az oroszok minden támadását itt is vissza­vertük. — Az oroszokat igen nagy veszteség érte. — Köfer altábornagy jelentése. Hivatalos jelentés, kiadták április 13-án délben, érkezett délután 4 óra 15 perckor. Az oroszoknak a kamatokban körülbelül március 20-ika óta tartó offenzívája az egész arcvonalon meg­állott. Midőn a húsvéti elkeseredett har­cokban az ellenfél részéről a Laborc-és az Ondawa- völgy­ben nagy erőkkel megkísérelt áttörése meghiúsult, az ellenség az Erdős-írárpai­okban az uzsoki szoros mindkét oldalán próbált meg újabb előrenyomulást. Itt is a leg­utóbbi napokban az oroszok minden támadását az ellenség nagy vesztesé­gei mellett visszavertük. Egyébként a helyzet változatlan. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese, a­­ német nagy főhadiszállás mai jelentése a keleti harctérről csak ezt mondja: Keleten a helyzet nem változott. A nagy orosz kudarc. Stokh­olm, ápr. 13. (Saját tudósítónktól.) Az Aftonbladed ka­tonai munkatársa a kárpáti harctéri helyzetről a többi közt ezt írja: Nem hihetjük, hogy az orosz nyomás az osztrák és magyar kárpáti hadseregre még so­káig érezhető lesz. Mihelyt vége van az olvadás­nak, az utak kiszáradtak és ismét járhatók, tel­jes bizonyossággal számítani kell arra, hogy Dél-Lengyelországban új német támadás kezdő­dik, a­mely ellen az oroszok a sikerre való ki­látással csak abban az esetben védekezhetnek, ha az ott hagyott gyenge csapatokat jelentéke­nyen megerősítik. Ezeket az erősítéseket azon­ban csakis a kárpáti harcvonalról vonhatják el. Határozottan bámulatos, hogy az osztrák és ma­gyar csapatok hogyan tartják állásaikat a renge­teg túlerővel szemben A tárgyilagos szemlélő­nek azt kellett hinnie, hogy mihelyt a przemysli orosz körülzáruló sereg beleavatkozik a kárpáti csatába, a küzdelem itt az oroszok javára fog el­dőlni. Ezzel szemben azt látjuk, hogy az oroszok a világtörténelemben páratlanul álló emberáldo­zat ellenére sem tudtak egyetlen egy sztratégiai sikert sem fölmutatni és fő céljuktól, a Magyar­országba való út kierőszakolásától, most még sokkal távolabb állnak, mint bármikor. Szünet a kárpáti csatában. Hadisajtószállás, ápr. 13. (A Budapesti Hírlap harctéri tudósítójá­tól.) A kárpáti mérkőzésben az orosz offenzíva újabb ellanyhulása állapítható meg. A harc előörscsatározásra és a szokásos ágyúzásra szo­rítkozik. Az idő állandóan kedvezőtlen, a ha­vazás ismét megkezdődött s hegyet, völgyet egy láb magas hótakaró föd. Az oroszok magyarázgatnak. Kopenhága, ápr. 13. (Saját tudósítónktól.) Pétervári lapok azt magyarázgatják, hogy a rossz időjárás és a hó­olvadás következtében elromlott utak Orosz-Lengyelországban, valamint a keletporosz hatá­ron a németek természetes szövetséges társa. Ennek következtében ugyanis az oroszok nem tudnak előrehaladni és így a németek zavartala­nul megerősíthetik magukat és rendezkedhetnek. Számolni kell azzal, hogy Hindenburg teljesen ki fogja használni ezt a kedvező helyzetet és új csa­pásra készül, a­mely azonban természetesen éppen ugy kudarcot fog vallani, mint az előbbiek (?). A Birsevija Vjedomoszti haditudósítója ezt írja: Az a szolidaritás, a­melyet az osztrákok, a magyarok és a németek ebben a háborúban ta­núsítanak, ismételten magára vonta az általá­nos figyelmet. Csodálatos közöttük az együtt­érzés és a barátság. Ha az ellenség eljárását ele­mezzük, a következő sajátságos eredményre ju­tunk: Ha az egyik fronton, például a németen, heves a harc, akkor a másikon, az osztrák és magyar fronton, nyugalom van és megfordítva. Igen érdekes az ellentét, a­mely az orosz és francia lapok katonai munkatársainak fejte­getéseiben nyilvánul meg és a­mely ellentét a két hadvezetőség hivatalos kommünikéiben is vissza­tükröződik. A Novoje Vremja katonai bírálója tüntetően hangoztatja, hogy a németek csapatai­kat nem keletről nyugatra, hanem nyugatról ke­letre dirigálják. A kezdés ennek következtében nem a franciáknál, hanem az oroszoknál van, mert az oroszok követik azt a napóleoni sza­bályt, a­mely szerint az ellenséget kényszeríteni kell, hogy azt tegye, a­mit nem akar tenni. Ha­sonló értelemben nyilatkoznak a többi orosz ka­tonai bírálók is és ezek a nyilatkozatok Párisban elkedvetlenítően hatnak. Kitűnik ez egy, az orosz sajtóban közzétett hivatalos francia kom­münikéből, a­mely ezt mondja: — Külföldi lapokban hamis hírek jelentek meg a német erőknek az orosz és a francia fron­ton való elosztásáról. Nem felel meg a valóság­nak, hogy a németek négy-öt hadtestet nyugat­ról keletre vezettek volna. A valóságban a francia frontról csak egy hadtestet vontak el, kilenc ezredet és még ezt is pótolták újonan alakult ezredekkel és tartalékcsapatokkal. A Times a kárpáti harcokról. London, ápr. 13. A Times vezércikkében a háború legutóbbi eseményeiről a következőket írja: A nyugati harctéren a tavaszi kampány csak az imént kezdődött meg. Ellenben a keleti harctéren, különösen a kárpáti hegygerincek bir­tokáért folyó elkeseredett küzdelmek aligha te­kinthetők bevezető operációknak. Az itt folyó hadműveletek rendkívül nagy fontosságúak, mert hiszen a keleti harctéren folyó egész küz­delem sorsa ezektől függ. Az oroszok még min­dig a hatalmas uzsoki szoros északi vonala előtt állanak. A gyors hadműveletek csodáit nem igen várhatjuk tőlük. A küzdelem valószínűleg még hetekig fog tartani. A nyugati harctéren küzdő szövetségesek szempontjából az orosz csapatok­nak nyomása annyiban leír nagy értékkel, hogy a németek kénytelenek egész figyelmükkel a ke­leti harctér felé fordulni, hogy hadtesteiket nem küldhetik a két harcvonal között ide és oda és hogy el kell készülve lenniök arra, hogy mind­két harcvonalon folytassanak küzdelmet. Hír Bukovinából. Csernovic, ápr. 13. (Saját tudósítónktól.) Azok az orosz kí­sérletek, a­melyek arra irányultak, hogy az orosz területre előrenyomult osztrák és magyar csapatokat visszavessék, meghiúsultak. A dnyeszteri arcvonal ellen való támadások to­vább tartanak. Erős eső meglazította a földet. Az osztrák és magyar offenzíva lépésről lépésre tért nyer. Az oroszoknak további átkaroló kí­sérletei a Dnyeszteren kudarcot vallottak. Za­leszeykinél továbbra is tért nyertünk. Orosz behívás, Berlin, ápr. 13. A Nationalzeitung jelenti az orosz határ­ról: Oroszország déli kormányzóságaiban és Szibériában a népfölkelők utolsó osztályát cári ukázzal fölhívták rögtönös jelentkezésre. Rekla­mációnak csak egész sürgős esetekben van helye. A tavaszi mezőgazdasági munkára a mezőgazda­sági minisztérium rendelete szerint nők, vala­mint hadifoglyok használhatók. Mit hoz a tavasz ? Bern, április 13. (Saját tudósítónktól.) Ezzel a ciggnel: Mit hoz a tavasz? a moszkvai radikális Ruszkija Vjedomoszti egyik legutóbbi száma rendkívül figyelemreméltó cikkelyt közöl. — Az elmúlt ősszel még nem állott ily rosszul a dolog, — mondja a cikkely, — mert a mezei mun­kát nagyrészben már elvégezték és a mozgósítást sem érezték még annyira. Most azonban egészen más a helyzet. A későbbi behívások már nagyon is érintet­ték a falu jelentékeny erejét és rengeteg módon meg­szaporodott ama családok száma, a­melyekben nincs egyetlen egy férfi sem. Ehhez járult még, hogy a nagy drágaság következtében el kellett adni a lovakat és a szarvasmarhát és most mindenütt ez a kétségbeesett .

Next