Budapesti Hírlap, 1915. március-április (35. évfolyam, 60–119. szám)

1915-04-18 / 107. szám

6 cikkelyére válaszolva azt írja, hogy Oroszország inkább hozzájárul ahhoz, hogy Konstantinápoly a törökök kezében maradjon, semhogy nemzet­közi kikötővé váljék vagy pedig­­ másnak a hatalmába kerüljön. A román politikai körök­ben az a vélemény, hogy a Dardanellák kér­dése még a háború alatt is sok fejtörést fog okozni az antant diplomáciájának. Szmirna ostroma, Genf, ápr. 17. (Saját tudósítónktól.) Párisi jelentések szerint e hónap 23-án lejár az az idő, a­melyet a Szmirna előtt operáló angol tengernagy a tö­rök válinak adott arra, hogy döntsön az átadás kérdésében. Zátonyra futott török aknarakóhajó. Atén, ápr. 17. (Saját tudósítónktól.) Kioszból jelentik, hogy Kalamonti mellett az Aciz török aknarakó hajó, a­melyet angol hadihajók vettek űzőbe, zátonyra futott. A legénységet görög csapatok lefegyverezték A Szuez-csatornánál Genf, ápr. 17. (Saját tudósítónktól.) A­mint Kairóból je­lentik, a Szuez-csatorna egész hosszában erő­dítve van. A védelmi csapatok aránylag gyen­gék. Port-Szaid közelében most újabb támadást várnak. Az ausztráliaiaknak kairói zavargása alkalmával 28 lázadót megöltek. Kairóban a kedv igen nyugodt. Az arabok igen nyugodtan viselkednek. Azt hiszik, hogy a városban több mint háromszáz kém működik. A harc as oroszokkal. A törökök sikere Kopenhága, ápr. 17. Saját tudósítónktól.) Orosz lapok magán­jelentéseiből kiderül, hogy Oli­g és Artvin mel­lett a 10. török hadtest jelentékeny sikert ara­tott. A Rjecs szerint a törököknek sikerült had­testeiket friss csapatokkal kiegészíteniök, a­mi határozottan megnehezíti az oroszok helyzetét. A tavasz új katonai eseményeket fog magával hozni, legelsősorban bizonyára Szarikamisz vi­dékén. Orosz foglyok vallomása Konstantinápoly, ápr. 17. Az Olty körül folyt harcból tegnap orosz foglyok tegnap Brzerumba érkezte­k. A foglyok egyike a következőket mondotta el: •­ Ezredünket Varsó előtt a németek megsemmisítették. Csak néhány ember, össze­sen 130 menekült meg megsebesülten. "Miután a rosztoki kórházban fölgyógyultunk, a múlt hé­ten a kaukázusi harctérre küldtek bennünket. Csapatunk, egy zászlóalj gyalogság, 200 kozák, egy ágyúval s egy gépfegyverrel Orig környékén összeütközött a törökökkel. A török gépfegyve­rek tüzelése borzalmas volt és nagy pusztítást vitt véghez sorainkban. Midőn parancsnokunk elesett, futásnak eredtünk. A Ssongárok. Angol mesterkedés. Berlin, ápr. 17. (Saját tudósítónktól.) A B. Z. am Mittag jelenti Szófiából. Dedengacsi jelentések szerint tegnap az Agamemnon angol cirkáló Dedea­gacsba érkezett. A hajónak egyik kéménye el volt lőve. A parancsnok meglátogatta az angol konzult. Azt beszélik, hogy új utasítást hozott a szófiai angol követség számára, a­mely utasí­tás átvételére az angol katonai attasé automobi­lon Dedeagacsba érkezett. Este az Agamemnon ismét eltávozott. Bolgár felelet Szerbiának, Szófia, ápr. 17. A bolgár távirati iroda jelenti:" Szerbia tisztességtelen bolgárellenes akciójának új bizo­nyítéka, hogy a szerb lapok kifejezik azt a gyanút, hogy Reyaards szófiai holland ügyvivő, ak­i temetése a lakosság nagy részvételével tegnap volt, nem, miként a hatóságok és­ az ügyvivő képviselője kétsészet kizáróan megálla­ BUDAPEST! HÍRLAP nor. 8., 1915. április 18. pilótták, baleset áldozata lett, hanem, hogy a bolgárok macedónokat fölbéreltek Reynalds meggyilkolására állítólagos szerbbarát érzelmei miatt. A bolgár sajtót és társadalmat ez a kva­lifikálhatlan szerb rágalom rendkívül fölhá­b­orít­ja. Román hangok Oroszország ellen. Szoineszku szenátor brosúrája. Bukarest, ápr. 17 Az utóbbi napokban Bukarestben Szoi­­neszky Jván szenátor tollából Erdély meghódí­tása címmel füzet jelent meg, a­mely mély ha­tást tett a román nyilvánosságra. A füzet a többi között a következőket mondja: Oroszország azzal csalogat bennünket, hogy hozzásegít Erdély meghódításához. Ez azonban em­lékeztet minket az állatmesére, a­melyben a kutya a szájában lévő húst elejti, hogy a vízben lévő árnyék után kapjon. Hogyan hagyhatnák el semleges, füg­getlen állásunkat, hogy eszközei legyünk az észak­ázsiai inváziónak? Hogyan is építhetnénk a mindent ledöntő oroszoknak hidat, hogy átmenjenek a Dunán és hogyan adhatnák nekik át a Kárpátok kulcsait ab­ban a hiú reményben, hogy kik Plevna után Bessza­rábiától megfosztottak minket, most majd Erdélyt és más tartományokat nekünk adják? Nincs az a hi­székeny ember, a­ki elhinné, hogy a moszkovita ko­losszus, ha e borzasztó háborúból győztesként kerül ki, a meghódított országokat elhagyja és nem köti erősen magához. Ez a kolosszus ,­mik lábával a Kár­pátokon, a másikkal a Balkánon helyezkednék el és e két természetes magaslatról a Keletet uralná és a Nyugatot fenyegetné. Ha az oroszok győznének a Kárpátokban, ak­kor a mi királyságunkat nemcsak nem fogják meg­nagyobbítani nemcsak Erdélyt. Bukovinát és Besz­szarábiát nem adják nekünk, hanem még azt is el­veszik tőlünk, a­mi még a mienk. Következik ez nem­csak az oroszok leigázásra törekvő természetéből, hanem a dolgok természetéből is. Hiszen senki sem kezd nagy háborút, senki sem pazarolja el kincseit és vérét azért, hogy üres kézzel térjen hal-1 Szerencsétlenségre Románia földrajzi helyzeténél fogva a Kelet kapuján terül el, azon az úton, a­melyen Oroszország a meghódítandó Bal­kánra és Konstantinápoly­ba akar jutni. Ha az oro­szok az 1877. évi orosz-román konvenció és a Plev­nánál kapott dönté­st*!?ilés után a békekötésnél min­ket kigúnyoltak, lefegyverzésünkkel fenyegetőztek s elv«"Át tőlünk azt a kis darab Besszarábiát, melyet biztositottak nekünk, honnan hihetjük ma, hogy ugyanez a szomszéd meg fogja nagyobbítani és meg fogja erősíteni azt a román királyságot, a­mely a kozákoknak és a pánszlávokknak útjában áll? Elkép­zelhető-e, hogy egy nagy és szabad Románia mint egy latin sziget, megírhatna a szláv tenger közepén? Legjobb bizonyítéka a Kárpáton túl élő testvé­­reink iránt való rokonérzésnek, a legjobb szolgálat, a­melyet neki se tehetünk, ha nem izgatjuk meg nem valósítható álmaikat, nem nehezítjük helyzetüket Magiarországgal szemben, nem keltjük föl a magya­rok bizalmatlanságát abban az irányban, mintha mi mint orosz eszközök közreműködnénk az i­sztrák és magyar monarkia elpusztításában. Ha a magyarok több bizalommal lesznek hozzánk, arra a megfeyőző­désre jutnak, hogy a közös pánszláv vesz­edelemmel szemben a legjobb védelem a magyar-román össze­tartás. Az orosz hitegetés a naiv román Dáciával, a­melyről már II. Katalin beszélt, nem más veremnél, a melybe a román népétét be akarják csalni, hogy a moszkovita pánszláv kolosszusba beolvasszák. Még egy támadás. Bukarest, ápr. 17. (Saját tudósítónktól.) A Moldova legutóbbi száma abból az alkalomból, hogy e"" kisebb csoport az erdélyi kérdés feszegetésével próbálta a figyelmet magára terelni, igen energikus cikkelyt közöl, a­mely egyben elsőnek fejtegeti Romániának Magyarország­hoz való jövendőbeli viszonyát. A cikkely írója a kis orosz-barát csoportnak abból a hamis elvi álláspontjából indul ki, hogy Ausztriának és Magyarországnak, mint vegyes nem­zetiségi államoknak nincs létjogo­sultsága s mindjárt meg is felel erre az inkább agitatórius, mintsem ko­moly érvelésre. Kifejti ugyanis, hogy ha ez a fölfo­gás helyes volna, akkor Angliának és Oroszország­nak is el kellene vsztulnia, mert mind a kettő szá­mos, erős nemzetiségen uralkodik. Ezután így foly­tatja a cikkely: Ausztriában és Magyarországon minden nem­zetiségnek megvan a maga joga, módja van rá, hogy érvényesültön, szerepe van éppen mint nemzetiség­nek, míg Oroszországban idegen nemzetiség szóhoz sem juthat. Oroszország győzelme ugyancsak hete­rogén, de orosz hatalmi befolyás alatt levő Ausztriát és Magyarországot keltené életre. Ez tehát sokkal szerencsétlenebb helyzet volna a számunkra, mert minden oldalról Oroszország venne körül bennün­ket és százhetven milliónyi orosz könnyebben fojt­hatná belénk nemcsak a szót, hanem az életet is, mint, mondjuk, tíz millión­yi magyar. A cikkely ezután megemlíti Joneszka Takénak, az ismert '"-'infibarát aszitátornak a párisi Petit Pa­risienben a múlt hetekben megjelent cikkelyét, a­melyben azzal próbálta oroszbarát fegyvertársainak agitációját mentegetni, hogy ha Románia most el is foglalná Besszarábiát, Oroszország húsz-harminc esz­tendő múlva uggyis ismét visszavenné. A nemzet ellen való bűn. — feleli erre a Moldova, — hogy egyik politikus, a­ki valamikor kormányon volt, azt az el­vet hirdeti, hoggy mi örökösen Oroszország jóakara­tától függünk s hogy Oroszország bármikor lenyel­­het bennünket, ha étvágyat kap ránk. Ilyen jóslások­kal nemcsak nem lehet valamely népet aspirációjá­nak kielégítésére biztatni, sőt inkább megrendíti benne még a saját fönno­ldásába vetett hitét is. A Moldova végül a következőket írja: Mind­addig, a­míg Oroszország mai kiterjedésében meg­marad, állandó politikánk a jövőben csak a közép­ponti hatalmakkal való szövetség lehet. Németország­nak, Ausztriának, Magyarországnak, az ott lakó nem­­zetiségeknek és nekünk egységes egészet kell alkot­nunk, a­mely kölcsönösen megvéd bennünket Orosz­ország ellen. Az erdélyi kérdést az ilyen b­ok belsős kérdésének kell tekinteni, Románia és Magyarország kérdésének s általában pl­yan kérdésnek, a­melyet­­ békekötésnél könnyen meg lehet oldani, ha egyszer a középponti hatalmak győznek. Japánország mozgolódik. — Japán csapatok partraszállása amerikai területen. — Japán hang Anglia és Amerika elten. — Hizelgés Németországnak. — 4000 japán Kaliforniában. Frankfurt, ápr. 17. A Frankf. Ztg. jelenti Newyorkból. A sajtót igen nyugtalanítja az a kalifor­niai jelentés, hogy Dél-Kaliforniában, Turtle­bagban, mexikói területen 1000 japánt szállí­tottak partra. Az Asama japán hadihajó ezen a vidéken zátonyra futott és most is ott vesztegel. Japánország öt hadihajót és hat szénszállító ha­jót rendelt ki azzal a kijelentéssel, hogy szük­ségesnek tartja, hogy az Asamát ellenséges tá­madással szemben megvédje. Hir szerint azóta a csapatok tábort ütöttek és szikratávíró-állo­mást is berendeztek. A washingtoni hatóságok túlzottnak tart­ják e jelentést, de a lapok vizsgálatot köve­telnek. Frankfur­t, ápr. 17. A Frankfurter Zeitungnak jelentik New-yorkból. A japán kormány megerő­síti azt a hírt, hogy Turtle-Bayban csapatokat szállított partra és hogy az öbölben hadihajói vannak, ezt az intézkedést azonban azzal magyarázza, hogyy az Asuma cirkáló mentése érdekében volt szükséges. A sajtót a japán kormánynak ez a kije­­lentése nem elégíti ki. Általában remélik, hogy Anglia oda fog hatni a japán kormánynál, hogy tartózkodjék az Egyesült­ Államok ellen irá­nyuló barátságtalan lépésektől. Érdekes vallomás: Berlin, ápr. 17. (Saját tudósítónktól.) A Lokalanzeiger je­lentése szerint a Csugat Simpo című japán új­ság a következőket írja: Ostobaság volna, ha még mindig a leg­távolabbról is arra gondolnánk, hogy Európá­ban csapatokkal jelenjünk meg. Az angolok ba­rátsága irántunk nem fog sokáig tartani. Ha Angolország elérte azt, a­mit akar, le fogja ma­gáról rázni mindazokat, a­kik szolgálatot tettek neki. Mi teljesen egyenlő jogúak vagyunk An­golországgal. Ma már élénken sajnálnunk kell, hogy szerződés Angolország segítésére kénysze­rített bennünket. Sőt minden kétségen fölül áll az, hogy Németországgal való szövetség sokkal

Next