Budapesti Hírlap, 1915. március-április (35. évfolyam, 60–119. szám)
1915-04-29 / 118. szám
1915. április 29. BUDAPESTI HIRLAP DIS «.) ezek a tárgyalások befejeztettek, akkor pedig a gyakorlati végrehajtásnál voltak a legnagyobb nehézségek. Pótolni kellett a formák hiányait és a magyar kormány vállalva a felelősséget, fogott azoknak a lovaiknak és fogatoknak kifizetéséhez, amelyek elvitelét birtokosaik igazolták. Most már a kifizetések az ország nagy részében megtörténtek. A kormány mindent elkövet, hogy mindenki megkapja az elvitt ló és fogat árát. Mind Tankóczy, mind Németh Elemér esete nagyon csúf, helytelen dolog. Megkapják büntetésüket, de helytelenül járna el az, aki ezekből általános következtetést vonna le az általános állapotokra, Szatmár megye társadalmának általános romlottságára. (Igaz!) Ezek után jelzi a kormány álláspontját a szállítási visszaélésekről. Utal a tényekre. A kormány az első perctől fogva abban a meggyőződésben volt, hogy ezzel a rákfenével szemben a törvényhozás és a kormányzat terén a legnagyobb szigorral kell eljárni. (Általános élénk helyeslés.) Amint napvilágra jutottak ilyen büntetendő cselekmények, a legszigorúbb utasítás ment az ügyészségekhez is, rendőrhatóságokhoz is, hogy minden ilyen jelenséget, vádat vagy panaszt a legkérlelhetetlenebb szigorral vizsgálják meg és mindenkivel szemben, aki bűnös vagy részes a dologban, a legkérlelhetetlenebbül járjanak el. (Általános helyeslés.) Különösebben ami azokat a bűncselekményeket illeti, amelyek az ellenség előtt álló csapatok biztosságát, harcképességét, életét közvetetlenül fenyegetik, a kormány arra az álláspontra helyezkedett, hogy ezekre a bűncselekményekre kiterjeszti a katonai büntető törvénynek a 327. szakaszát, amely háború esetében a kibocsátott rendkívüli rendeletek alapján polgári egyénekre is a katonai büntető bíróság illetékességét állapítja meg. (Általános élénk helyeslés.) A kormány, illetve az igazságügyminiszter ilyen utasítást adott az ügyészeknek. Természetesen, nem tudhatjuk, hogy a kormánynak ez a fölfogása az illetékes bírói tényezők fölfogásával egyezik-e. Nincs kizárva, hogy a katonai büntetőtörvénykönyv szövegét az illetékes bíróság másként fogja értelmezni. Nincs kizárva, hogy az illetékes bírói tényezők a polgári bíróság elé fogják ezeket a tényeket utalni. S akkor szemben állunk azzal a kétségtelen ténnyel, hogy a magyar büntetőtörvénykönyv, éppen különösen ezekre a cselekményekre a jogérzetet teljességgel ki nem elégítő büntetéseket tartalmaz. (Igaz, úgy van a Ház minden oldalán. Ebben a tekintetben tehát segítenünk kell a bajon törvényhozási intézkedéssel, azzal a törvényjavaslattal, amelyet a kormány benyújtott és amely ügy ezekre nézve, tehát ama legsúlyosabb esetekre, amelyek esetleg katonai büntetőbíróság elé tartoznak, mint a többi enyhébb esetre, ahol kétségtelenül polgári bíróság illetékes, ezekre is megfelelően szigorú megtorló intézkedéseket tartalmaz. (Fölkiáltások a baloldalon: Visszaható erővel!) És nem minden habozás nélkül, nem minden tépelőlés nélkül . . . Förster Aurél: Ők se haboztak! Tisza István gróf miniszterelnök: ... de a kormány arra határozta el magát, hogy az igazságügyi bizottságnál kezdeményezi a büntető rendelkezések visszaható erővel való fölruházását. (Élénk helyeslés és taps.) Pozsgay Miklós: Egyszer csalódjanak a csalók is! Tisza István gróf miniszterelnök: Ne méltóztassanak könnyű szerrel helyeselni. Ez nagyon nehéz kérdés és nagyon nehéz lelkiismereti probléma minden komolyan gondolkozó emberre. Ha emlékezetem nem csal, a magyar Corpus Juris nem mutat föl visszaható erővel bíró törvényt. Egy hang a balközépen: De ilyen gazemberek se voltak! Tisza István gróf miniszterelnök: Igen komoly dolog volt meggondolni, mert ha van aggályos precedens, ez a visszaható erővel felruházás az. És ha érett megfontolás és ismételt tárgyalás után a kormány többi tagjával arra határoztuk el magunkat, hogy egy ilyen messzemenő intézkedésért vállaljuk a felelősséget, ezt tettük abban a tudatban, hogy az a cselekedet, amelynek megbüntetéséről van szó, annyira evidensen aljas, büntetendő, erkölcstelen és jogsértő cselekmény, az ilyen cselekedetnek megfelelően szigorú megtorlását annyira kívánja a közérzület, (Úgy van a Ház minden oldalán.), annyira adva van a mai helyzetben, hogy azok, akik alacsony nyereségvágyból ilyen rettenetes konzekvenciákkal bíró cselekményeket követtek el ezért nem abban a derizórius megtorlásban részesüljenek, amit a mai törvényes állapot jelent rájuk nézve, hogy azt gondoltuk, hogy ez előtt az érv előtt meghajolhatnak az igen komoly skrupulusok is. (Úgy van a Ház minden oldalán.) A kormány ezzel is megmutatta, hogy ebben az egész kérdésben nem ismer kíméletet, csak egy kötelességet ismer: megtorlást gyakorolni mindenkivel szemben, aki részes e cselekedetek elkövetésében. (Általános élénk helyeslés.) Még a sajtókérdésről szól. Ezekről az ügyekről igenis tájékoztatni kell a közönséget. Csak két dolognak nem szabad megtörténnie: nem szabad bizonyos tényeket akkor publikálni, mikor azok nyitBudapest, ápr. 28. Ötszáz tengeri mérföldre Pólától egy magyar és osztrák búvárhajó megtámad és elsülyeszt egy hatalmas francia cirkálót. A mi U. 5-ünk és az ő Léon Gambetta-juk Dávid és Góliát. És nem más a viszony a mi egész flottánk és a franciáké között sem. A mi vízierőnkről rég megmondotta az angolok ifjú Neptunusza, Mr. Winston Churchill, hogy ez meghúzza magát biztos lyukban, mint a patkány, de majd ki fogja ő kergetni menedékéből. A francia flotta büszke egységeivel, modern és hypermodern dreadnoughtjaival szövetségese világraszóló hajórajának méltó társául ígérkezett. És ime, mily szörnyű csalódás ! A francia tengerészetben már a Dardanellák első megkísérelt ostroma óta fölüti a fejét az a rendetlenség, fegyelmetlenség, pontatlanság, amely békeidőben annyi katasztrófát okozott nyílt vízen és hadikikötőkben. A mi tengerészkatonáinkat pedig a bátorságnak, a halálmegvetésnek, a merész kezdésre való vágynak és képességnek ugyanaz a szelleme élteti és tüzeli, mint bajtársaikat, akik a Kárpátokban vérzenek és győznek. És az eredmény? Póla, Trieszt, a dalmata part és a mi Fiuménk épp oly biztos nyugalomban élnek, mint a béke idején, holott angol és francia hajók próbálták megzavarni biztosságukat. És a magyar mezőkön zöldet a vetés és Isten kegyelméből dús aratást igér nekünk, holott milliók keltekfegyverre, hogy áttörjenek országunk határán és szennyes áradattal elözönöljék e földet, amely a mi hazánk. Megtört az orosz tenger hullámverése is a Kárpátok magyar szirtjein. Az Ostry-magaslatot még mindig vívja az ellenség, tudatában a hely fontosságának és a mi foglalásunk szimptomatikus jelentőségének. De éjjeli támadását megint visszavertük: ahány próba, annyi kudarc. Ma a németek is hírt adnak róla, hogy Suvalkitól keletre és északkeletre beljebb vitték támadásukat orosz földre és húsz kilométerrel jutottak előre a Nyemen-vonal felé. Prasznisztól északra szintén volt ütközet az oroszokkal, akiket ott is megvertek. Az életjel a rég nyugvó, vagy csöndben készülő műveletekről örvendetes várakozással tölt el bennünket. A belgiumi harcok nem vesztettek hevességükből, ami ott szinte váratlanul és nagy erővel megindult, a vállalkozás meg fogja koszorúzni a németek lobogóját és megtöri az angolok ellenállását. A londoni kormány tudja jól, mily halálosan nagy érdeke forog a hadikockán. Elzárat minden révet, új és új ezreket vet a csatatérre a magáéból és a franciákéból, kezdi már nem kímélni Kitchener hadait, de most már minden hiába. Új állásukból a németeket nem tudják, nem fogják kizavarni. Olyan a készültsége ott szövetségesünknek, olyan az ereje és ami mindezt élteti, az elszántsága arra, hogy végezzen leggonoszabb, legártóbb ellenségével, hogy most ki fogja csikarni a győzelmet. És új lángra gerjedt offenzív szelleme végig szárnyal most az egész nyugati fronton. A Champagne-ban is ő támad, nem várva a francia kezdést, a Maas és Mosel között, a Bois de Pierreben, a Vogézekben minden ütésre pontosan visszaüt, és egy-egy rohama sebesült és halott ezrekkel, foglyul esett százakkal apasztja a franciák erejét. A Dardanellák meghódítása pusztán a tengerről képtelen vállalkozásnak bizonyult. Szárazföldi hadseregnek és pedig jelentékeny számú csapatoknak partraszállítása nélkül nem boldogult a francia-angol szövetség. Most aztán kiderült, hogy e kontinentális erőkkel még kevésbbé boldogulnak. A török nagyszerű hadivirtusa egész régi fényében feltündökölt Gallipoliban, ahova be akarták lopni a francia és angol katonavánosságra hozatala a nyomozás sikerét veszedelmezteti, másodszor nem szabad ezeket az ocsmányságokat olyan kéjelgéssel föltálalni, mintha ma Magyarországon más esemény nem történnék, mint egy pár gazember megbüntetése, (Általános, élénk helyeslés.) és mint hogy ha ez olyan katasztrófa veszedelme elé állítaná hadseregünket, ami kockáztathatja a sikert, ami megingathatja a végleges győzelembe helyezett bizalmat. (Igaz, úgy van!) Ezért korlátozzák a cenzúrában rejlő rendkívüli fegyverrel ezeknek az ügyeknek bizonyos szenzációs kezelését, mert azok befolyást gyakorolhatnak a hadügyi helyzetre is, hanem csupán a közönség tájékozását tartják szükségesnek. Kéri válaszát mind a két interpellációról tudomásul venni. (Hoszszas élénk helyeslés, éljenzés és taps jobbról és a középen.) Parkas Pál és Huszár Károly, valamint az egész Ház egyhangúan tudomásul vette a választ. A kisgazdád Leszállítása. Szabó István (nagyatádi) : A kisgazdáktól rekvirált lovak és fogatok árát nem fizették ki. Ezért számos kisgazda tönkrement. Kártérítést kér. Ghillány Imre báró földmivelésügyi miniszter. A kormány minden lehetőt megtett, hogy a fizetség sürgősen megtörténjék. A fizetést már meg is kezdték és hamarosan be is fejezik. Kártérítésről is tehetően gondoskodnak. Az interpellációt tudomásul vették. Szabó István (nagyatádi) a katonák szabadságolásáról interpellálta meg a honvédelmi minisztert. háború eseményei. A mi búvárhajónk. — Az Ostry-magaslat. — Angol vereség. — Nagy török győzelem. — Az interpellációt kiadták a miniszternek. Az ülés délután négy óraikor ért véget. H. A főrendiház illése. Ma délután négy órakor a főrendiház is ülést tartott, amelynek napirendjén a két katonai javaslat szerepelt. Szép számmal voltak együtt a főrendek, amikor Jósika Samu báró megnyitotta az ülést. Mindenek előtt bemutatta a budapesti királyi főügyészség megkeresését Heinrich Gusztáv mentelmi jogának felfüggesztése tekintetében való határozathozatal végett. A Ház a megkeresést a mentelmi bizottsághoz utasította. Azután Rosner Ervin báró okolta meg sürgősségi indítványát, amelyet a két katonai javaslat és a honvédelmi miniszter jelentése dolgában terjesztett elő. Kéri, hogy a két javaslatot sürgősen azonnal tárgyalja a Ház. Nem ugyan azért kéri ezt, mintha a hadviselés érdeke volna a sürgősség, mert hiszen köztudomású, hogy olyan tartalékokkal rendelkezünk, hogy még sokáig nem lesz szükség a legfiatalabb és legidősebb korosztály fölhasználására, de a nemzet lelkesedése óhajtja a sürgősséget és kívánja a legteljesebb áldozatkészséget. (Helyeslés.) Az elnök erre kimondja a Ház határozatát, hogy nyomban tárgyalás alá veszik a katonai javaslatokat. A főrendiház ezután vit nélkül általánosságban és részleteiben elfogadta a két törvényjavaslatot és a honvédelmi miniszter jelentését a népfelkelésre kötelezetteknek fölhasználásáról a háború folyamán. Ezzel az ülés kevéssel fél öt óra előtt véget ért .