Budapesti Hírlap, 1915. március-április (35. évfolyam, 60–119. szám)
1915-03-23 / 82. szám
, hogy szimpátiánkat ügyetlen befolyásolási propagandával öregbíthetik, akkor bizony kárbaveszett idő az, a mit erre fordítanak. Legújabb. — Lapzártakor érkezett távirat. » Przemysl eleste. A vár átadása. — Mi okozta az élelmiszer-hiányt? — A vár elestének jelentősége. — Tábori sajtóiroda, márc. 22. (A Budapesti Hírlap harctéri tudósítójától.) Przemysl sorsa ma, huszonkettedikén reggel öt perccel hét óra előtt betelt. A hős vár hős parancsnoka miután előbb levegőbe röpíttetett mindent, ami a várban katonai szempontból értékes volt, parlamentért küldött az ostromló sereg parancsnokához, ho"*" a vár átadásáról tárgyalást kezdjen. A hadvezetőséghez a szomorú hirt dltattalan táviró továbbította, amelynek állomása azután szintén a levegőbe röpült. Arról, ami később történt, ilyenformán nincsen még hír; ismeretlenek elsősorban a vár átadásának föltételei is. Nem áltathatjuk margunkat azzal, hogy a föltételek a mieink minden kívánságainak respektálását tartalmazzák, aminyit mégis joggal remélhetünk, hogy mindazt a megbecsülést, tiszteletet, amely a hősöknek még az ellenfél részéről is kijár, az ostromló sereg megadja a vár önhibáján kívül harcképtelenné vált, nagyszerű védőseregének. Az utolsó erőfeszítésig helyt állott a vár, amely minden reményen fölül oldotta meg feladatát. Pénteken még nagyszabású kirohanással próbálkozott meg, hogy az ostromló gyűrűt a leggyengébb helyén, a grodeki úton áttörje. Szombatom és vasárnap pedig állita és az ellenség súlyos veszteségeivel visszaverte az ostromló seregnek a vár keleti és északi frontja ellen intézett heves rohamát. Az utolsó ágyúdörgésekbe azonban már beleszólt a felrobbantott erődművek és ágyuk detonációja. A vár, amelynek védőseregét az éhség meggyöngítette, nem állhatott tovább ellen. Élelmiszer hiánya juttatta az ellenség kezére önhibáján kívül. Az első ostrom alól október tizenegyedikén szabadult a vár, amelynek nem volt módjában, hogy a második, valószínűen elkövetkező ostromra teljesen felkészüljön. Az utakat a hétszámra zuhogó eső majdnem járhatatlanokká tette. Ezenkívül Ujszandectől Przemyslig egyetlen, folyton előre igyekvő szénoszlop volt az út, amely Boroevics hadserege számára szállította a muníciót és élelmiszert. Az utánpótlás ilyen körülmények között lehetetlenné vált, Przemysl készletei pedig közben föltre fogytak. A környéken, Novomiasztónál harcoló hadsereg odavitte sebesültjeit, sőt az átvonuló csapatok munícióval és élelemmel szintén ott látták el magukat. Ez nem róható föl a várparancsnokság hibájául, mert közben lázasan dolgoztak a fölrobbantott északi vasúti híd és ezzel a vasúti összeköttetés helyreállításán. Joggal remélhették, hogy a második ostrom kezdetéig mihamarább meginduló vasúti forgalom révén a vár felszerelésére elegendő idő lesz. A híd azonban csak október 23-ikára készült el, az első vonat csak 25-én szaladt be Przemyslbe munícióval, mert az első, rendkívül heves ostrom tanulságai arra hitettek, hogy mindenekelőtt a muníció-készletet kell kiegészíteni. Az utánpótlásra ilyenformán mindössze tíz nap állott rendelkezésre, túlontúl rövid idő arra, hogy a vár hosszú időre minden szükségessel elláthassa magát. Hogy ötödfél hónapig ennek ellenére is helyt tudott állni, csak a készletek gazdaságos felhasználásának tulajdonítható. A védősereg már hónapok i*l redukált ételadagokon élt, az utolsó napokban pedig éppen csak akkora jutott egy-egy emberre, hogy az éhség ne kínozza. A várat közben természetesen pillanatig sem hagyták sorsára. Szakadatlanul folytak a kísérletek fölmentésére. A nagy offenzívának, amely január 25-én indult meg a Kárpátokban, közvetett célja szintén Przemysl fölszabadítása volt. Hiszen az orosz szárnv tervezett benyomásának Przemysl fölszabadulása elmaradhatatlan következménye lett volna. Offenzívánk megkezdésének pillanata azonban szerencsétlenül összeesett az addig kedvező időjárás megváltozásával. A hófúvás, zivatar megállította csapatainkat előre igyekvésükben s az oroszok, akik már-már kénytellenek voltak váratlan támadásunk elől kitérni, ismét lélekzethez jutottak, a vonatokon erősítéseket vethettek a veszedelmeztetett helyekre és ellentámadásba mehettek át. Ezeket hősiesen visszaverték csapataink, a meglepetés pillanatát mégis helyrehozhatatlanul elszalasztották. Március elején új kísérlet kezdődhetett. Minden reményünk megvolt a sikerre, a természet azonban ezúttal is ellenségeink segítségére sietett, a mennyiben csapatainkat szabad mozgásukban embermagasságú hó akadályozta. Az oroszok most ismét dlenoffenzivát kezdtek s a harc még tart. Przemysl átadásának aktusa, sajnos, ettől függetlenül megtörtént. Az átadás jelentőségének és súlyának megítélésénél érzelmi momentumok természetesen nem kapcsolhatók ki. Túlbecsülnünk a veszteséget mégsem szabad. Przemysl teljesen megoldotta feladatát. Az első körülzárás ideje alatt hallatlan veszteségeket okozott az ellenségnek, amelynek összes vesztesége hetvenezer főre rúg. A második ostrom ideje alatt Przemyslnek nem jutott többé aktív szerep, amennyiben mélyen az orosz vonalak mögé került. Igaz, hogy tekintélyes orosz erőt kötött le, később azonban, amikor az oroszok állásaikat várszerűen megerősítették, veszedelem nélkül elvonhatták erőik legnagyobb részét, mert a védősereg kitörései elé így is nyugalommal nézhettek. Más szempont, hogy Przemysl Galícia legfontosabb útvonalait és vasúthálózatát zárta. Ez a jelentősége is megcsappant azonban, mert az oroszok az ostrom ideje alatt utakat és vasutakat építettek, amelyek valamennyien megkerülik Przemyslt. Maradna még az a föltevés, hogy a hadműveletek további menetére Przemysl elvesztése káros hatással lesz. Ezzel szemben tény, hogy a nagy küzdelemre, amely az óriás harcvonal két szárnyán folyik, a vár nem lehetett befolyással, mert a déli szárnytól, a Kárpátoktól is messze van. A védősereg, amely orosz fogságba kerül, a következő erőkből áll: Tamássy Árpád altábornagy huszonharmadik verseci honvédhadosztályából, keletgaliciai Landwehrből, galíciai és felsőmagyarországii népfölkelőkből, bécsi magyar vártüzérekből és végiül egy népfölkelő munkásosztagból. BUDAPESTI HÍRAP ^ «) 1915. március 23. A Dardanellák ostroma — Katonai munkatársunktól. — Budapest, márc. 22. A Dardanellák ostroma állandóan nagy feszültségben tartja a világot. Különösen áll ez reánk nézve, mert az antant ha'almaknak a maguk fényes eredményeit hirdető jelentései nálunk is — egyrészt nyilvánosan a sajtó útján, másrészt és főként a kávéházi asztalok mellett igen szavahihető források (? nyomán — napvilágot láttak és meglehetős aggodalmat keltettek. Az áttekintést zavaró körülmények síhagyása mellett a szoros út ostromlásának időrendi eseményei — mégpedig az angol források nyomán — a következők : Az ostrom február 19-ikén kezdődött. A harcba állított nyolc csatahajó e napon azonban eredménytelenül vonult vissza. Egy hét múltán már több és jobban fölszerelt csatahajó tűnt föl a szoros bejárata előtt, melyek angol jelentés szerint, elhallgattatták az erődök ágyúit, a repülők pedig megállapították a szoros út aknamezőit. Másnap már három nagy csatahajó nyomult be a szorosba és bombázta a belső részen telepített Dardanos nevű üteget, más hajók pedig tűz alá vették a külső erősségeket, amiket az angolok már 25-én elhallgattattak! Ugyane napon szállott partra az antant gyalogsága, mégpedig mind a két parton azért, hogy a földdel tegye egyenlővé az erősségeket Március 1-én 40—60 hajóból álló tengeri roppant nagy haderő vonult fel a szoros erősségei ellen, amelyek közül három behatolt a szorosba és bombázta a partmenti erősségeket. Hogy melyek voltak ezek, nem mondja meg az angol jelentés. Március 4-én a Helles és Orkanije-fodó ütegei és Kum-Kale erősségének ágyúi — amelyeik tehát föltámadtak hamvaikból — tűz alá vették az ostromló csatahajókat. Angol források szerint Kum-Kale e napon megint elesett Seddil-Bar. Orcanije és Helles erősségével egyetemben! Ugyane napon négy francia csatahajó lődözte a szárosszi öbölből bulatri erős vonalat. Március 5-én két angol csatahajó már a belső erősségek Kilid-Bar nevű sáncára vetett harminc nagy golyót, az Égei-tengerből pedig az egyik angol csatahajó a Csanak körüli erődöket lődözte. E napon tehát a Dardanellák sorsa már nagy veszedelemben forgott! Március 6-án két francia csatahajó megint tűz alá vette a már elpusztított, de életre kelt Kum-Kale és Ordanije erősségeit, amiket ismét tökéletesen elpusztítottak az angol és a francia golyók! Március 7-én hat-nyolc csatahajó beszaladt a csatornába és megint Dardanos erősségét lőtte. Ily módon vezette félre az antantt az egész világot március 15-éig, amikor a török hadvezetőség lerántotta a leplet a hazugságokról, mondván: A Dardanellákra vonatkozó francia és angol közlemények egyszerűen mulatságosak. A leghatározottabban kijelentjük, hogy az Agamemnon, Lord Nelson, Cornwallis, Dublin, Bouvett, Suffren és Saphir hadihajók megrongálódtak, a Queen Elisabeth három nehéz gránát találása folytán zátonyra futott és a Kanada nevű kórházhajó rendkívül sok sebesülttel indult el Máltába. Tüzelésünk eredményes voltát az angol kommünikéi is beismerik, ágyúinkat, mint nagy hangon beismerik, elhallgattatták, de később bevallják, hogy másnap ugyanezeket az ágyukat kellett újra lövöldözniük. Ez az adat a legfényesebb bizonyíték, amit ellenségeink a mi javunkra nyilvánosságra hozhatnak. Ma egyetlenegy ellenséges katona sincs sem a Dardanellák szorosában, sem a Dardanellák vidékén. Ha szövetséges ellenfeleink valóban annyi ágyúinkat némították volna el, mint amennyiről a kommünikéjük beszél, akkor az ellenségnek nem a Dardanellák külső erődeinél, hanem Konstantinápolyban kellett volna lennie. Minthogy minden bizonnyal a németek is nagy szerepet játszanak a szoros úr vélelmezésében, támaszkodván úgy a németek, mint a törökök eddigi őszinteségére, nincs okunk kételkedni a török hadvezetőség jelentésében; teljes hitelt érdemel továbbá a Berl. Tgbl. külön haditudósítójának március 18-iki jelentése is, amely szerint — miután a török hadügyminiszter engedelmével három napon át megszemlélte az erősségeket — nemcsak a mondott napom nem volt semmiféle veszelelem, hanem a tengerszoros kierőszakolása lehetetlennek látszik az eddigi rendszer szerint. Három héten át az a tizenkét hajó, amellyel számolni szabad — írja a tudósító — milliókat érő vagyont lövöldözött el anélkül, hogy a legcsekélyebb kört is okolta volna és a nélkül, hogy a támadó akár vízen, akár szárazon csak egy lépést is előrejuthatott volna. A szó szoros értelmében sok ezer gránát kivétel nélkül célt tévesztett és csak elvétve hullott le a cél közelében. Az erődök mind sértetlenek, csak értéktelen házak pusztultak el. Egybevetve már most a mai napig beérkezett török, angol és francia hivatalos jelentéseket, megállapíthatjuk, hogy a szoros út négyheti ostromlása teljes kudarccal végződött az antantra nézve, bár az egyesült hajóhadaka1 régebben és újabban épült