Budapesti Hírlap, 1915. március-április (35. évfolyam, 60–119. szám)
1915-04-03 / 93. szám
Budapest, 1915. XXXV. évfolyam, 93. szám. Szombat április 3. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 32 kor, félévre IS kor, negyedévre 8 kor, egy hónapra a kor. 80 kil. Egyes szám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 13 kil. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő : Rákosi Jenő Szerkesztőség és igazgatóság : VIII. ker., Rökk Szilárd utca 4. szám. Kiadóhivatal: VI. ker., József körút 5. szám. TELEFONSZÁMOK: József 43, József 53, József 63. Tisztelettel kérjük vidéki előfizetőinket, Hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan szíveskedjenek intézkedni, hogy a lap szétküldése fennakadást ne szenvedjen. Ellenfeleink, Budapest, ápr. 2. Berlini levelezőnk foglalkozik az úgynevezett antantosok belső helyzetével, amely végre is az a tartalék, ahonnan a nemzetek erőiket szedik a harc folytatására. Amíg ez a tartalék ki nem merül, addig a hadsereg tud győzni és a nemzet el tudja viselni a vereséget is. Ezért fontos tudnunk ellenfeleink belső helyzetét és ezért adjuk e helyen levelezőnk értesítését a következőkben. * Oroszország egyelőre megszabadult a fenyegető pénzügyi válságtól. A külföldön az angol és francia hivatalos tőke s néhány amerikai bankház gondoskodik kötelezettségei beváltásáról. Otthon pedig, miután a hazafias fölbuzdulás csak negyven millió rubelt (!) tudott összegyűjteni a hadviselés céljaira, a kormány papírpénzzel fedezi kiadásait. Az utolsó cári ukáz szerint egyszerre ezer millió papíros rubellel gazdagítják az államkincstárt, nem is .Hitve, hogy a szállítók egy része még e kétséges értékű fizetésre sem számíthat, utalványokat kap, amelyeket később, a békekötés után fogjaik beváltani. Hogy a rubel értéke a külföldön, elsősorban az antant piacain egyre hanyatlik, nem zavarja Oroszország urainak köreit. A fő hogy a csődtől megmenekültek. Hasonló a helyzet az orosz gazdasági világbian. Az ipari élet pang, enyhíté-sére a kormánynak semmi eszköze sincsen. A kereskedőknek vannak áruik, de hiányoznak a vevők. A kivitel teljesen megszűnt, a gabonát, ami a kivitelre várt, megvásárolta az állam és zálogba adta Londonnak és Párisnak a kilátásba helyezett hadi hitel fejében. Ami az orosz hadsereget kikti, úgy tetszik, hogy az óriás veszteségek még nem merítették ki tartalékát. A sereg belső szervezete nem oly rossz, a minőnek nálunk általában hiszik. Hogy a fölszerelésre szánt összegek felét elsikkasztották, valószínű, de a másik feléből a japán háború óta látható sikerrel iparkodtak az egető bajokon segíteni. Ma nagyobb mulasztások csak a csapatok élelmezésénél fordulnak elő, ami persze a legtöbb esetben nem engedi meg még az apró előnyök kiaknázását sem. Nagy hiba volna azonban a hadsereg viszonyaiból — a tömeg kedvére következtetni. Igazság maradt még a háború idejére is, hogy az orosz nemzet műveltebb, tanultabb elemei forradalomra hajlanak és szívesen köszöntenék a szabadelvű korszakot, bárhonnan jönne is. De az óriás birodalomban a politikai rendőrség kitűnő szervezete rendszerint meg tudja akadályozni, hogy egységes mozgalom keletkezzék s az egyes tagadhatatlanul fönnálló forradalmi szervezetek állandó összeköttetésbe lépjenek egymással. Oroszország belsejében ma a nyugalom uralkodik, lehet, hogy csak a vihar előtt való csend, de amig a katonák vissza nem térnek tűzhelyeikhez, amig az új világnézet ki nem alakul, a birodaloztnak oly területein is, ahol ma teljes lelki sötétség uralkodik, az orosz abszolutizmus komoly belső veszedelméről nem lehet beszélni. A pálinkatilalom sem befolyásolja e képet, mert még nem bizonyos, hogy a jövendő erősebb, egészségesebb és talán fölvilágosultabb nemzedéke melyik párthoz fog csatlakozni. Oroszországnak egyetlen nagy gondja, hogy egyre fogyó munícióját nem tudja elég gyorsan lesz az ezredes és a három tiszt, hát ne anyjuhot. Az olyan paraszti tempó. Az intéző harsogó nevetésbe tört ki. — Ahá, hát már megint kibújik belőled a pesti dáma. Bizony kár volt, hogy leánykorodban vagy két farsangra beszagoltál oda a fővárosba, mert most is még, mihelyst megcsap egy kis szellő kívülről, hát mindjárt elkezdesz finomkodni. Már pedig én azt tartom, jobbam fog az ezredes örülni az én régi aszúmnak, mintha minél lépésben lejtenék elébe és téged „masér"nek szólítgatnálak. Az intéző sarkon fordult s elővéve óriás zsebkendőjét, csak azért is nagy trombitálás, krákogás és csizmacsikorgással hagyta el a szobát. Sára asszony rosszalló pillantást vetett utána s sóhajtva fordult vissza. Az asztalon ott fehérlett a Quartierzettel. Sára asszony magysietve felkapta. — Ugyani jó lesz megnézni, minek is hivják az ezredest és a tiszteket. Aztán Marci meg se mondta, hogy mikor érkeznek. Alig vetett azonban egy pillantást a cédulára, hailik sikollyal kiejtette ismét kezéből. — Hans Ritter von Wächter, ezredes! Sára asszony reszkető térddel ereszkedett a legközelebbi magas támlásszékbe és felkönyökölve az asztalra, arcát a kezeibe temette. — Hans Richter von Wächter ... Lelki szeme előtt elvonult rég eltemetettnek hitt leányáima. A nyúlánk, magas, tüzesszemü fiatal hadnagy, akivel Pesten, nagynénje házánál ismerkedett meg. Sára asszony Sárika korában amolyan finomabb falusi kisasszony volt. Néhány évig zárdában nevelkedett s a mikor hazakerült atyjához, a ki ugyanezen birtokon volt intéző, pótolni. Pedig minden ettől a kérdéstől függ. Különösen e pillanatban. Mert kétségtelen, hogy a Kárpátok nagy csatája, Konstantinápoly ostroma, az orosz csőcselék betörése Memelbe, a belga és francia földön meg-megújuló francia és angol támadások között szerves összefüggés van. Ha Franciaország és Anglia megnyitják a Dardanellákat, Oroszországnak porosz és magyar földön egy lépéssel tovább kellene jutnia. Szerencsére egyik terv sem fog sikerülni. . . Sokkal kevesebb a mondanivaló a francia és az angol közállapotokról. Mindkét államban a kritikát elnémították, Franciaországban Clemenceau az egyetlen ellenfél, Angliában a kormány ellenzéke talán még jobban lelkesedik a háborúért, mint Grey szűkebb pártja, a szabadelvűek radikálisabb része. Mindkét államnak csökkenőben a hadi ereje, Franciaország már behívta az 1917-es korosztályt, Angliában pedig mind jobban fenyegetik az általános hadkötelezettség rémével azokat, akik vonakodnak fölcsapni katonának. Mindenesetre Franciaországot a nagy vérvesztés annyira meg fogja gyengíteni, hogy a háború után hosszú évtizedekig nem gondolhat majd a vészes események megismétlésére. Anyagilag természetesen Anglia vezérállama marad az antantnak. Az angol nép egyszerű üzleti számításból már kilencot kölcsönzöt az államnak és valószínű ha nem is oly nagy lelkesedéssel, mint Németországban, vagy a kellős monarkiában, hanem a szükségnek engedve, még nagyobb összeget is fog juttatni a háború céljaira. Az angol bank összeharácsolta a világ aranyának a felét, a belga állam vagyona páncélos pincéiben pihen, a tengerentúli tőke jelentős része is rendelkezésére áll, ső' belátható időben Nagybritannia pénzügyi válságba aligha kerülhet. De nem szabad feledni, hogy a világháború költségeit nagyobbik felét Anglia fizeti, az orosz belőle él, a franciát, ki kell segítenie és ahány segítőtársa még akadni fog, mind sehogy sem tetszett neki a falusi élet. Nagy örömmel fogadta hát anyai nagynénje meghívását, töltené nála a farsangot és boldogan utazott fel Budapestre. Ott megismerkedett az elegáns, kissé rátartós hadnaggyal és alaposan belészeretett. A hadnagy sem maradt egészen közömbös Sárika szőke és rózsás bájaival szemben és a második farsang végén megígérte, hogy meglátogatja őt szüleinél. . . De bizony Sárika az öreg intéző nélkül számított. Az öreg úr Sárika első szavaira haragosan felfortyant: — Na persze, elment az eszed! Nekem nem kell ide semmiféle idegen kardcsörtető! Talán arra számit az úrfi, hogy hozzáadlak? Talán azért neveltem a gyermekemet, hogy garnizonból garnizonra vándoroljon s minden öt esztendőben egyszer lássam? Abból nem lesz semmi! Most érkezett ide egy derék új gyakornok. Régi barátom fia. Jóravaló gyerek. Pénze is van. Megnevelem az utódomnak, te pedig hozzámegy és azzal punktum. Sárika irt egy kétségbeesett levelet a hadnagynak, a melyre kissé hűvös válasz érkezett. Többi leveleire is mind rövidebbek lettek a válaszok s végre egészen elmaradtak. Az uj gyakornok cseppet sem felelt meg Sárika ízlésének. Vállas, tömzsi, eleven szemű, hetyke bajuszu vig fiú volt ugyan, de persze össze sem lehetett hasonlítani az elegáns tiszttel. De azért a környékbeli leányok annyira törték magukat utána, hogy Sárikának mégis csak hízelgett a fiatalember kizárólagos hódolata s lassanként beletörődve sorsába, másfél év múlva felesége lett Hacsár Mártonnak. Idővel egészen beleszokott helyzetébe, zárdabeli tudományait, a franciát és zongorát, elhanyagolta Sára asszony megtérése. írta Szendéné Dárday Olga. — Na Sári, hogy hát nekünk is jusson a háborúból, hűn van ni, kapunk bekvártélyozást! Bacsák Márton uradalmi intéző, fehér cédulát lengelve kezében, nagy csizmacsikorgással lépett be a nappali szobába, amelyben felesége buzgón rakosgatott a széles alimáriomban. Sára asszony felpillantott. — Soha nagyobb baj ne érje szegény fejünket! Ez ugyan a legkevesebb, amit derék vitézeinkért tehetünk. Az igaz, hogy megint el kell halasztanom a nagymosást, de hát sebaj... Aztán, mondd csak, mit kapunk: legénységet vagy tiszteket? — Kapunk mind a kettőből. Ménkő finomnak taksálták a mi portáinkat, mert ideirányították az ezredest, egy kapitányt, két hadnagyot, három kutyamosót, egy lovászlegényt és öt lovat. Már most hova fogod őket elhelyezni, anyjuk? — Ej, hely az van elég most, hogy a fiuk komviktusban vannak. Na hát úgy gondolom, hogy az ezredesnek adjuk a nagy vendégszobát, a kapitánynak a kicsit, a két hadnagyot beteszszük a fiuk üres szobájába, a három kutyamosót az üres béresházba, a lovászlegény meg amúgy is az istállóban hál. — Helyes! Ez el van intézve. Csak aztán jó kosztra legyen gondod, anyjuk. Sára asszony elfintorította kicsi, pisze orrát kövér arcában. — Kedves barátom, egyre kérlek, ha itt A Budapesti Hírlap mai száma 20 oldal.