Budapesti Hírlap, 1915. március-április (35. évfolyam, 60–119. szám)

1915-03-06 / 65. szám

Budapest, 1915. XXXV. évfolyam, 65. szám. Szombat, március 6. megjelenik hétfő kivételével mindennap. előfizetési ára is: Egész évre 32 kor., félévre 16 kor., negyedévre 3 kor., egy hónapra 3 kor. 80 fill. Egres szám ára h­elyben, vidéken és pályaudvaron 13 fill. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint Főszerkesztő : Rákosi Jenő Szerkesztőség és igazgatóság: Vin. ker., Blekk Szilárd­ utca 4. szám. Kiadóhivatal, VIII. ker., József-könti 5. szám. TELEFONSZárfióK: József 43 József 53, József 63. A Dardanellák* Budapest, márc. 5. Néhány nap óta mintegy váratlan fordulattal a nagy háborúban az érdek­lődés középpontjába a Dardanellák lép­tek. Míg Európa hol a keleti, hol a nyu­gati harctéren tartotta tekintetét, hogy valamelyik helyen meglássa a döntő for­dulat jeleit, addig egyszerre átbillent a mérkőzés súlya a Dardanellákra. Mi okozta ezt, nehéz kitalálni. Mindenesetre első belépése ez a tűzvonalba a nagy flottáknak, melyek eddig csak szerény epizódokra vállalkoztak a nagy tragé­diában. Talán igaza van annak a római újságnak, mely pár nappal azelőtt azt je­lentette, hogy a Dardanellák erőszako­lása azért égető, hogy szabad utat nyis­sanak egyfelől a felhalmozódott orosz gabonának az antant országaiba, más­felől az antant muníciós szállítmányai­nak Oroszországba. Mert Oroszország ál­lítólag annyira fogytán van már a lövé­szetének, hogy kénytelen lesz a harcról lemondani, ha érdektársai hamarosan el nem látják munícióval. Lehet az is, hogy a Dardanellák ostroma egyik megfélem­lítő válasz akar lenni a német blokádra. Az sem lehetetlen, hogy Oroszország a szárazföldi harcok gyötrelmes elhúzódá­sában türelmét vesztve kierőszakolta az antanttól e tengeri akciót, abban a re­ményben, hogy magának a zsákmány egy részét legalább biztosítsa. Bármint legyen is a dolog az indí­tékokkal, a valóság, mellyel számolni kell immár az, hogy az egyesült angol és francia földközi flotta ostromolja a Dar­danellák kapuerődjeit, angol előadás szerint nagy eredménnyel, török és né­met források szerint minden komoly si­ker nélkül. Egyelőre tehát nem lehet tudni, mily kilátásai vannak a vállalko­zásnak. Annyi azonban bizonyosnak lát­szik, hogy ha a támadás csak a tengerre szorítkozik, igen hosszú időbe kerül és igen nagy áldozatba valamely közepes sikere is az ostromló flottának. Ebben a pillanatban több biztossággal foglalkoz­hatunk e kérdés politikai mint sztraté­giai oldalával. A Dardanellák és Konstantinápoly birtoka európai fontossággal bír. Ez azonban nem azt jelenti, hogy az, a­ki az európai kontinens e nevezetes és gyö­nyörű pontját bírja, egyszersmind euró­pai hatalom is. Csak azt jelenti, hogy ha egy hatalom bírja, akkor ez félelmetes erő, mely ura lesz Európa délkeletének és a Földközi-tengernek. A­míg a bizánci császárság ereje megvolt, Konstantinápoly uralkodott az egész Balkánon és verekedett Európa keletével. Mikor Törökország mint hó­dító a bizánci császárok örökébe elnyerte azt a bázist, melyről hódító had­járatait szárazon elvitte Bécsig, tenge­ren kiverte a Földközi-tenger keleti ré­széből Velencét. Az egész Balkánnak meg kell ren­dülnie a gondolattól, hogy most a leha­nyatlott törökség örökébe a moszkovita zsarnokság lépjen. Mi akkor is itt le­szünk, hogy ma már kedvezőbb körül­mények között, mi­nt valamikor a török­kel, kétségkívül immár egész Nyugat-Európa által támogatva, útját álljuk a rabtartó cárok diád lutjának. De mielőtt hozzánk férne, hadaival keresztül gá­zolna a balkánnépek testén, mint a­hogy a török keresztül gázolt. Akkor azután vége lenne minden szép álomnak, a sza­bad Hellászról, a független Szerbiáról, a türelmes mappákon oly gyönyörű színekkel kirajzolt Dákóromániáról és az önálló Bulgáriáról. Az osztrák és magyar politikának, melyet néhai Andrássy Gyula gróf fogal­mazott meg s melynek biztosítása vé­gett és nem veszedelmére okkupálta Boszniát, az a tanítása és alapelve, hogy a balkán népek önállón és szabadon fej­lődjenek független országokká ez erő szerint, a­mely bennök lakozik. Éis ha Törökország, melynek fönnállása egye­lőre legjobban megfelel Európa békéjé­nek és érdekeinek, nem lenne képes re­generálódva magát európai államnak fentartani, akkor e balkán népek egyike vagy másika, legfőképpen a bolgár vagy görög legyen Konstantinápoly urává. Ebben is megóvható Európa minden ér­deke, így Konstantinápoly birtoka nem lesz se a Balkánra, sem Európára nézve semminő veszedelem forrása. A­ki nyitott szemmel nézi az ese­ményeket, csak ezek szerint ítélheti meg a Dardanellák ostromát az antant által.­­ Ez ostrommal az összes balkánállamok érdeke belekerült a háború tűzvonalába. Ez teszi ránk nézve fölöttébb érdekessé a fejleményeket, melyek a Dardanellák ostroma következtében várhatók. Az északi harctérről. — A franca offenzíva. & Matreiarssíták. — Budapest, márc. 5. n­ofer mai szűkszavú jelentése nem nyit tág teret a magyarázónak : a hely­zet nem változott. Orosz-Lengyelország­ban nyugalom van, mint már régóta. Nyugat-Galiciában a tegnap jelentett mozgolódásnak egyelőre nincs folyta­tása, mert hiszen onnan is nyugalmat je­leznek. A Kárpátokban tovább harcol­nak. Nem is vártuk másképp. Mert ha majd a hegyek közt SZÍVÓS és rettenthe­tetlen katonáinknak sikerül elérniök, hogy a rengeteg orosz erő megtörik és a Kárpátokban tovább nem harcol, mert nem tud harcolni, akkor a háború egy nagy és ránk nézve legsúlyosabb szaka­szának vége is lesz. A németeknél sem változott meg a helyzet. A helyzet, a­mely abban van, hogy a határmenti tereken, Grodnónál, Lomzánál az oroszok támadnak, a né­metek visszaverik őket. A különbség leg­följebb az orosz foglyok számában mu­tatkozik. Meg abban, hogy az orosz most már nemcsak fenn északon, frontja jobb szárnyán, hanem a centrumban, Varsó­tól északra, Plocknál és nyugatra, Skie­r­niewicénél is támad. Az eredmény azon­ban itt is ugyan­az: teljes sikertelenség. A nyugati harctérnek messze eleső, széjjelszórt szakaszain az offenzív szel­lemnek hathatósabb élénksége mutatko­zik az angolok és franciák részéről. Úgy látszik, a németeknek nincs kifogásuk az álló harc megszüntetése és a kézitusa rendszeressé tétele ellen. Ők nem veszí-t­tenek ezen az új módszeren sem. A­­ C­hampagne-ban, a­hol a legerősebb ez a tusakodás, a franciák egy lépéssel sem tudták ellenségeiket hátrább szorítani állásaikból. És ugyanilyen meddők a francia kísérletek az Argoimeokban, a Vogézekben, az angoloké Flandriában. Csak a mind­két oldalról való érvágás az egyetlen kézzelfogható foganatja ennek a taktikának. Meddig bírják a rettentőn megfogyatkozott francia hadak? Meddig a francia nemzet, a­melynek anyái vona­kodnak egynél több fiat szülni? És ha ez a támadó taktika is csődöt mond, a­me­lyet oly lelkendezve sürgettek, követel­tek: quid tunc? Mi lesz akkor? Újra kez­dődik a megbújás a lövőárokban? Mind e gyötrelmes kérdések izgatják, nyugta­lanítják a francia közvéleményt, a­mely a hadviselés mostani lázában sem vesz­tette el annyira öntudatát, hogy ne esz­mélne rá a megsemmisülés közeledő ve­szedelmére. Anglia és Németország viszálya az örökké élő, éber és minden nemzeteken és korokon diadalmas igazság határoza­tából — mert így követeli a sokáig meg­bántott jog és méltányosság — kezd tel­jesen átalakulni. A­nélkül, hogy a német­angol viszály megenyhülne, és a­nélkül, hogy a német kormány bármi befolyást vagy nyomást gyakorolna (nincs is rá mostanság hatalma), a konfliktus mind inkább angol-amerikai peres üggyé lesz. — Anglia és Amerika. — A Budapesti Hírlap mai száma 20 oldal

Next