Budapesti Hírlap, 1915. március-április (35. évfolyam, 60–119. szám)

1915-03-11 / 70. szám

6 BUDAPESTI HÍRLAP (70. sz.) 1915. március 11. valók, melyet Szmirna erődjei tüzelésükkel el­süly­esztettek. Török siker Mezopotámiában. Konstantinápoly, márc. 10. A M­air távirati ügynökség értesülése sze­rint a török csapatok a tegnap jelentett mezo­potámiai csata után Ahvaz és Utaz városokat megtámadták. Az ellenség rendetlen menekülése közben Sabie környékén állott meg és ott elsán­colta magát. A hadi dugáruk: Konstantinápoly, márc. 10. A porta új hadi dugáru listát állított föl, a­mely az abszolút és relatív hadi dugárut ponto­san megjelöli. Élelmi cikkek, beleértve a bort is, arany és ezüst, papírpénz, vasúti anyag, távíró, telefon- és szikratávíró-készülékek, drót, nafta, petróleum, térképek, réz, ólom, mágnes, bőr, mindezek relatív dugáruk. Minden semleges ha­jót, a­mely hamis okmányok alapján hadi­sug­árut szállított az ellenségnek, visszatérő útjában lefoglalják. A görög válság. Venizelosz bukása. Milánó, márc. 10. (Saját tudósítónktól.) Aténből jelentik a párisi Patrie-nak. A Dardanellák ágyúzásának megkezdése óta Venizelosz azt követelte, hogy Görögország azonnal ragadjon fegyvert. Mua­taxos tábornok ellenben hangoztatta, hogy ve­szedelmes a hadsereg legnagyobb részét expe­díciós seregnek fölhasználni, mert akkor Gö­rögország Bulgáriával szemben védelem nélkül maradna. Venizelosz erre koronatanácsot hí­vott egybe és azon megismételte a gyors be­avatkozásra vonatkozó fölszólítását. A korona­tanács ez ellen nem hozott föl komoly kifogá­sokat. Mindamellett a király vasárnap kijelen­tette Venizelosznak, hogy­ a semlegesség meg­szegése az ország érdekébe ütközik. Erre Veni­zelosz beadta lemondását és a király kérdésére kijelentette, hogy számára és pártja számára lehetetlenség más kormányt támogatni, még a Zaimis-kabinetet sem, ha nem csatlakozik egé­szen Venizelosz politikájához. Kopenhága, márc. 10. (Saját tudósítónktól.) A Politikennek je­lentik Aténből: Atén vidéki vendégekkel van tele. A királyi kastély előtt naponta néptömeg gyűl egybe. A szövetségesek követeit híveik melegen ünneplik. Venizelosz a krétai Kaneába utazott, a­hol azelőtt ügyvéd volt. Rotterdam, márc. 10. (Saját tudósítónktól.) A Daily Chronicle jelenti Aténből, hogy az aténi közvélemény már kezd megbarátkozni Venizelosz bukásával, mert általános az a meggyőződés, hogy Venizelosz nemsokára ismét kormányra jut. Gunarisz politikája, Berlin, márc. 10. A férfi magán­jelen­tés szerint Zaimisz mis­sziója különösen a pénzügyi programon szen­vedett hajótörést. A Teotoltisz által miniszterel­nökül ajánlott Gunarisz, a­kinek politikája kö­rülbelül megfelel a Zaimisz által képviselt iránynak, új pénzügyi politikát jelent. Guna­risz az előtt pénzügyminiszter volt. Atén, márc. 10 (Saját tudósítónktól.) Gunarisz hosszabb tanácskozást folytatott Venizelosszal s ennek so­rán nyilván sikerült neki Venizeloszt legalább részben való támogatás megigérésére rávenni. A Zaimisz-kombináció meghiúsulását a félhivata­los közlemény pénzügyi reformok keresztülvi­telére vonatkozó differenciáikra vezeti vissza, de ennek itt senki sem ad hitelt. A háborúra való izgatással szemben üd­vös hatást gyakoroltak a Szófiából és Bukarest­ből érkezett táviratok, a­melyek mind többé­kevésbbé nyíltan utaltak úgy Bulgária, mint Románia elutasító magatartására. Ez a körül­mény Gunarisnak békésebb politika követésé­ben javára fog válni. Képviselői körökben mind­a mellett azt hiszik, hogy a királynak azonnal föl kell oszlatnia a kamarát, ha Gunariszt, vagy baráti köréből való más politikust akar a kor­mány élén megtartani. A mostani politikai hely­zetben és valamennyi népréteg nagy izgalmára való tekintettel a kamara föloszlatása nem volna veszedelem nélkül való rendszabály. Gu­narisz további tanácskozásokat folytat politikai barátaival és valószínűen csütörtökön mutatko­zik be kabinetjével a kamarában. Azén, márc. 10 Az új kormány ma letette hivatali esküjét. A forrongó Portugália. Polgárháborútól félnek. Amszterdam, márc. 10 (Saját tudósítónktól.) A londoni Daily Te­legraph a következő táviratot kapta Bajadozból: Portugáliából érkezett emberek elbeszélése sze­rint Lisszabonból nagyon sok ember elmene­kült, mert felkelés, vagy polgárháború kitöré­sétől lehet tartani. Lisszabonban a helyzet nap­ról-napra komolyabb A szocialisták és a repub­likánusok tiltakozó gyűléseket rendeznek az úgynevezett diktatúra ellen. A városi hatóságok nem akarják teljesíteni azokat a szigorú állami parancsokat, a­melyek mindenféle tüntetés el­nyomását követelik. Lyon, márc. 10. A Lyon Républicain jelenti Madridból. A portugál kormány elővigyázatból az Ada­mastor hadihajót Oportóba rendelte. A Dardanellák. — Oszladozóban az antant reményei. — Budapest, márc. 10. Annak a támadásnak, a­melyet az angol és francia egyesült hajóhad február végén a Dardanellák ellen kezdett, a többi közt az volt a célja, hogy a semleges országokat arra inspi­rálja, hogy az antant mellé pártoljanak. Köztudomású, hogy a semleges országok közül egyik sem ugrott be ennek a szem­fényvesztésnek és egyik ország sem ve­tette kardját a mérlegbe az antant érde­kében. De sőt ellenkezően történt sok egyéb. Megtörtént az, hogy a már amúgy is feszült francia-olasz barátság még hidegebbé vált és most már körülbelül úgy viselkedik Francia­ország olasz testvérével szemben, mintha nem is nyelvi és faji rokona volna, hanem az őszinte ellensége. Teljes igazolásául ennek az állításnak közlünk néhány lapszemelvényt részint a francia, részint az olasz újságokból. Az, Echo de Paris, a­mely újabban a francia sajtónak egyik leginkább szóvivő orgánuma, ezeket írja egyik cikkében a Dardanellák megtámadásával kap­csolatban . A Dardanellák ellen irányuló akciónak most nincs főbenjáró jelentősége katonai nézőpontból. A következéses politikai és gazdasági nézőpontból egyaránt csak Németország teljes megveretése után mutatkozhatnak. E tekintetben a semleges országok­ sincsenek más helyzetben, mint maga Franciaország. A semlegesekre nézve is az a legfontosabb, hogy a szárazföldön tudják megvédeni magukat, mert Anglia és Franciaország biztosítják a békét a Föld­közi-tengeren, a­mint Oroszország a Fekete-tengeren gondoskodik a békéről. Természetes, hogy a hármas antant hatalmas az általános rokonérzés ellenére, a­mely körülveszi erőfeszítéseiket, egyedül fognak maradni a Darda­nellák ostrománál. De vájjon ez az ostrom már be­fejezetnek tekinthető-e, a­mint barátaink tap­saiból hinni lehetne? Nem, mert most nem állunk szemben a hagyományos törökkel, a­ki lassú a megértésiben, de gyors az engedésben. Most a né­met hadvezetőkkel van dolgunk, a­kik kétségtelenül el vannak határozva arra, hogy a végsőkig harcol­janak még akkor is, ha már minden remény elveszett. Fölösleges mondani, hogy a hármas antant hajlandó valamennyi semleges állam vágyainak a fölismerésére. Hiszen az ügy, a­melyért mi harco­lunk, vájjon nem az igazság és az egyenlőség ügye? Ámde épp.­sm­ az igazság érdekében remélnünk kell, hogy az a haszon, a­melyet a győzelem fog megsze­rezni számunkra, arányos lesz azokkal a szolgála­tokkal, a­melyeket mi tettünk a győzelem érdeké­ben. Azt is követelnük kell, hogy semmiféle álarc­ban ismét meg ne jelenhessenek sötét szándékú új szövetségesek, a­kiknek álcája alatt német és osztrák érdekek érvényesülnének. A mi keleti politikánk igen hosszú időn át volt áldozata az ilyen manőve­reknek. Ez a szigorú hang, bár nem mondja­­d nyiltan, egyenesen Olaszországot illeti és hogy ezt az olaszok igen jól megérezték, mutatja né­hány előkelő politikusnak a nyilatkozata, a­mely a Stampa március 2-iki számában jelent meg. A legérdekesebb nyilatkozatot Roberto Galli olasz képviselő tette, egyike Itália legnevesebb külpolitikusainak, a­ki Crispi munkatársa volt az olasz egység megszilárdításában. Galli arra a kérdésre, hogy mi a teendője Olaszországnak a Dardanellák megtámadásával kapcsolatosan, a következőképpen válaszolt: — Kétségtelen, hogy a kormány számára eddig még nem volt súlyosabb pillanat, mint most, a­mi­kor a Földközi-tenger védelméről van a szó, a­mely­lyel egybefügg Olaszország egész szerencséje és élete. Emlékezzünk Bismarckra, a­ki azt mondotta, hogy hasonló kérdéseket soha nem szabad érzelmi néző­pontokból tekinteni, hanem mindig azokból a szi­gorú tanulmányozással megállapított visszahatások­ból, a­melyek egy népnek az élethez való jogát érintik, azt a jogát, a­mely minden nemzetnek egyaránt megvan. Crispi pedig azt mondotta: Hasz­náljuk ki azt az időt, a­mikor másoknak szüksé­gük van reánk, mert a jövendőben való hálára soha nem szabad számítani. Ezek után még egy-két érdekes kijelentést telt Galli az általános hadihelyzetre vonatko­zóan. Felhívta a figyelmet arra a jelenségre, hogy az angol-francia tengeri akció teljesen megszűnt Ausztriával és Magyarországgal szem­ben az Adrián. Ebből — mondotta Galli — igen sokan azt hiszik, hogy Anglia és Franciaország nem akarja meggyöngíteni az osztrák és ma­gyar monarkiát, mert gyanúval vannak telve Oroszország iránt és attól félnek, hogy a háború után az orosz hatalom zsarnoki és mohó felsőbb­ségbe jut. Nem lehet más nézőpontból megítélni a Dardanellák ellen indított akciót sem, mert nyilvánvaló, hogy ha a szoros megnyílik Orosz­ország előtt, az orosz hatalom prepotens erősza­kossággal fog ránehezedni az egész Földközi­tengerre. Az olaszok tehát kitűnően látják a Darda­nellák problémájának a jelentőségét és ezzel ugyan nem csinál az antant propagandát oly irányban, hogy Olaszország melléje álljon. De sőt az ostrom lefolyásáról kiadott hazug jelen­tésekkel és a jelentéktelen eredmények fölhívá­sával még csak azt sem­ érte el az antant, hogy a semlegesek valami rózsás színben lássák az angol-francia haderő helyzetét a török vizeknél. Erre mutat Tossi di Valminuta gróf olasz ad­mirális nyilatkozata, a­ki kabm­netfőnöke volt az egyik legkitűnőbb olasz­ tengerészeti miniszter­nek. Tőle technikai szempontból kért fölvilágosí­tást a Stampa. Rövid összegezésben ez volt az admirális válasza: „ A Dardanellák ellen irányuló vállalkozás a legnehezebbek egyike, a­melyet valaha is tengeri haderőre reá bíztak, habár az az erő még oly ha­talmas les­zen is. Már másában véve az, ha egy ten­gerészeti erősség ellen küldenek egy flottát, rendkí­vü­li jelentőségű vállalkozás, viszont megkísérleni az áthatolást azon a hármas erődsoron, a­mely a Dar­danellák három részét védi — hihetetlenül vakmerő gondolat. Az, a­mit az angol-francia hajóraj eddig végzett, a legkönnyebb része volt a vállalkozásnak. Ha azonban a hajók bent lennének a Dardanellák­ban, megszűnnék a hadihajók sikerének a legfőbb té­nyezője, a mozgékonyság, a­mely lehetetlenné teszi, hogy célozzanak reájuk. A szoros maga azonban mérhetetlenül veszedelmes lesz a szövetséges ha­jókra nézve, a­melyek igen nagy darabon teljesen ki vannak téve a Csanaknál elhelyezett rendkivsil ha­talmas török ütegek tüzének. És nem szabad figyel­men kívül hagyni, hogy a törökök valószínűen úszó­aknákat is dobáltak a vízbe, rábízva azokat a szoros áramlataira, m­el­yek nagy sebességgel haladnak. Mint tengerész, nem tartom kizártnak, h­ogy az angol-fran­cia hadihajók az ostromnak már ebben a részében kárt szenvedjenek. És ha még áthatolna is a szövetsé­ges hajóhad az erősségeknek azon a hatalmas cso­portján, mely Kilid, Bar, Csanak, továbbá Maidos s a A'agara fok mellett van, ujabb nehézségek várnának rája és pedig a harmadik erődcsoport miatt, a­mely a Nagara-fok és Gallipoli között épült. Sőt még e harmadik erődsor után sem szűnt meg a leküzdeni való erősségek száma, mert ott következnek a Prinkipos szigetnél a legújabb erődítések, a­melyek­­nek a fölszerelése még nem igen ismeretes. Ezeket az érdekes idézeteket még igen hosszan folytathatnánk. Mind arra vallanak, hogy a­mily kevéssé sikerült az angol-francia támadás a Dardanelláknál, épp oly kevéssé sikerült, sőt ellentétes hatást ért el az antant próbálkozása a semleges országoknál a tekintet­ben, hogy a ki nem vívott tengeri eredmény humbugjával diplomáciai sikert szerezzen.

Next