Budapesti Hírlap, 1915. március-április (35. évfolyam, 60–119. szám)
1915-03-11 / 70. szám
6 BUDAPESTI HÍRLAP (70. sz.) 1915. március 11. valók, melyet Szmirna erődjei tüzelésükkel elsülyesztettek. Török siker Mezopotámiában. Konstantinápoly, márc. 10. A Mair távirati ügynökség értesülése szerint a török csapatok a tegnap jelentett mezopotámiai csata után Ahvaz és Utaz városokat megtámadták. Az ellenség rendetlen menekülése közben Sabie környékén állott meg és ott elsáncolta magát. A hadi dugáruk: Konstantinápoly, márc. 10. A porta új hadi dugáru listát állított föl, amely az abszolút és relatív hadi dugárut pontosan megjelöli. Élelmi cikkek, beleértve a bort is, arany és ezüst, papírpénz, vasúti anyag, távíró, telefon- és szikratávíró-készülékek, drót, nafta, petróleum, térképek, réz, ólom, mágnes, bőr, mindezek relatív dugáruk. Minden semleges hajót, amely hamis okmányok alapján hadisugárut szállított az ellenségnek, visszatérő útjában lefoglalják. A görög válság. Venizelosz bukása. Milánó, márc. 10. (Saját tudósítónktól.) Aténből jelentik a párisi Patrie-nak. A Dardanellák ágyúzásának megkezdése óta Venizelosz azt követelte, hogy Görögország azonnal ragadjon fegyvert. Muataxos tábornok ellenben hangoztatta, hogy veszedelmes a hadsereg legnagyobb részét expedíciós seregnek fölhasználni, mert akkor Görögország Bulgáriával szemben védelem nélkül maradna. Venizelosz erre koronatanácsot hívott egybe és azon megismételte a gyors beavatkozásra vonatkozó fölszólítását. A koronatanács ez ellen nem hozott föl komoly kifogásokat. Mindamellett a király vasárnap kijelentette Venizelosznak, hogy a semlegesség megszegése az ország érdekébe ütközik. Erre Venizelosz beadta lemondását és a király kérdésére kijelentette, hogy számára és pártja számára lehetetlenség más kormányt támogatni, még a Zaimis-kabinetet sem, ha nem csatlakozik egészen Venizelosz politikájához. Kopenhága, márc. 10. (Saját tudósítónktól.) A Politikennek jelentik Aténből: Atén vidéki vendégekkel van tele. A királyi kastély előtt naponta néptömeg gyűl egybe. A szövetségesek követeit híveik melegen ünneplik. Venizelosz a krétai Kaneába utazott, ahol azelőtt ügyvéd volt. Rotterdam, márc. 10. (Saját tudósítónktól.) A Daily Chronicle jelenti Aténből, hogy az aténi közvélemény már kezd megbarátkozni Venizelosz bukásával, mert általános az a meggyőződés, hogy Venizelosz nemsokára ismét kormányra jut. Gunarisz politikája, Berlin, márc. 10. A férfi magánjelentés szerint Zaimisz missziója különösen a pénzügyi programon szenvedett hajótörést. A Teotoltisz által miniszterelnökül ajánlott Gunarisz, akinek politikája körülbelül megfelel a Zaimisz által képviselt iránynak, új pénzügyi politikát jelent. Gunarisz az előtt pénzügyminiszter volt. Atén, márc. 10 (Saját tudósítónktól.) Gunarisz hosszabb tanácskozást folytatott Venizelosszal s ennek során nyilván sikerült neki Venizeloszt legalább részben való támogatás megigérésére rávenni. A Zaimisz-kombináció meghiúsulását a félhivatalos közlemény pénzügyi reformok keresztülvitelére vonatkozó differenciáikra vezeti vissza, de ennek itt senki sem ad hitelt. A háborúra való izgatással szemben üdvös hatást gyakoroltak a Szófiából és Bukarestből érkezett táviratok, amelyek mind többékevésbbé nyíltan utaltak úgy Bulgária, mint Románia elutasító magatartására. Ez a körülmény Gunarisnak békésebb politika követésében javára fog válni. Képviselői körökben minda mellett azt hiszik, hogy a királynak azonnal föl kell oszlatnia a kamarát, ha Gunariszt, vagy baráti köréből való más politikust akar a kormány élén megtartani. A mostani politikai helyzetben és valamennyi népréteg nagy izgalmára való tekintettel a kamara föloszlatása nem volna veszedelem nélkül való rendszabály. Gunarisz további tanácskozásokat folytat politikai barátaival és valószínűen csütörtökön mutatkozik be kabinetjével a kamarában. Azén, márc. 10 Az új kormány ma letette hivatali esküjét. A forrongó Portugália. Polgárháborútól félnek. Amszterdam, márc. 10 (Saját tudósítónktól.) A londoni Daily Telegraph a következő táviratot kapta Bajadozból: Portugáliából érkezett emberek elbeszélése szerint Lisszabonból nagyon sok ember elmenekült, mert felkelés, vagy polgárháború kitörésétől lehet tartani. Lisszabonban a helyzet napról-napra komolyabb A szocialisták és a republikánusok tiltakozó gyűléseket rendeznek az úgynevezett diktatúra ellen. A városi hatóságok nem akarják teljesíteni azokat a szigorú állami parancsokat, amelyek mindenféle tüntetés elnyomását követelik. Lyon, márc. 10. A Lyon Républicain jelenti Madridból. A portugál kormány elővigyázatból az Adamastor hadihajót Oportóba rendelte. A Dardanellák. — Oszladozóban az antant reményei. — Budapest, márc. 10. Annak a támadásnak, amelyet az angol és francia egyesült hajóhad február végén a Dardanellák ellen kezdett, a többi közt az volt a célja, hogy a semleges országokat arra inspirálja, hogy az antant mellé pártoljanak. Köztudomású, hogy a semleges országok közül egyik sem ugrott be ennek a szemfényvesztésnek és egyik ország sem vetette kardját a mérlegbe az antant érdekében. De sőt ellenkezően történt sok egyéb. Megtörtént az, hogy a már amúgy is feszült francia-olasz barátság még hidegebbé vált és most már körülbelül úgy viselkedik Franciaország olasz testvérével szemben, mintha nem is nyelvi és faji rokona volna, hanem az őszinte ellensége. Teljes igazolásául ennek az állításnak közlünk néhány lapszemelvényt részint a francia, részint az olasz újságokból. Az, Echo de Paris, amely újabban a francia sajtónak egyik leginkább szóvivő orgánuma, ezeket írja egyik cikkében a Dardanellák megtámadásával kapcsolatban . A Dardanellák ellen irányuló akciónak most nincs főbenjáró jelentősége katonai nézőpontból. A következéses politikai és gazdasági nézőpontból egyaránt csak Németország teljes megveretése után mutatkozhatnak. E tekintetben a semleges országok sincsenek más helyzetben, mint maga Franciaország. A semlegesekre nézve is az a legfontosabb, hogy a szárazföldön tudják megvédeni magukat, mert Anglia és Franciaország biztosítják a békét a Földközi-tengeren, amint Oroszország a Fekete-tengeren gondoskodik a békéről. Természetes, hogy a hármas antant hatalmas az általános rokonérzés ellenére, amely körülveszi erőfeszítéseiket, egyedül fognak maradni a Dardanellák ostrománál. De vájjon ez az ostrom már befejezetnek tekinthető-e, amint barátaink tapsaiból hinni lehetne? Nem, mert most nem állunk szemben a hagyományos törökkel, aki lassú a megértésiben, de gyors az engedésben. Most a német hadvezetőkkel van dolgunk, akik kétségtelenül el vannak határozva arra, hogy a végsőkig harcoljanak még akkor is, ha már minden remény elveszett. Fölösleges mondani, hogy a hármas antant hajlandó valamennyi semleges állam vágyainak a fölismerésére. Hiszen az ügy, amelyért mi harcolunk, vájjon nem az igazság és az egyenlőség ügye? Ámde épp.sm az igazság érdekében remélnünk kell, hogy az a haszon, amelyet a győzelem fog megszerezni számunkra, arányos lesz azokkal a szolgálatokkal, amelyeket mi tettünk a győzelem érdekében. Azt is követelnük kell, hogy semmiféle álarcban ismét meg ne jelenhessenek sötét szándékú új szövetségesek, akiknek álcája alatt német és osztrák érdekek érvényesülnének. A mi keleti politikánk igen hosszú időn át volt áldozata az ilyen manővereknek. Ez a szigorú hang, bár nem mondjad nyiltan, egyenesen Olaszországot illeti és hogy ezt az olaszok igen jól megérezték, mutatja néhány előkelő politikusnak a nyilatkozata, amely a Stampa március 2-iki számában jelent meg. A legérdekesebb nyilatkozatot Roberto Galli olasz képviselő tette, egyike Itália legnevesebb külpolitikusainak, aki Crispi munkatársa volt az olasz egység megszilárdításában. Galli arra a kérdésre, hogy mi a teendője Olaszországnak a Dardanellák megtámadásával kapcsolatosan, a következőképpen válaszolt: — Kétségtelen, hogy a kormány számára eddig még nem volt súlyosabb pillanat, mint most, amikor a Földközi-tenger védelméről van a szó, amelylyel egybefügg Olaszország egész szerencséje és élete. Emlékezzünk Bismarckra, aki azt mondotta, hogy hasonló kérdéseket soha nem szabad érzelmi nézőpontokból tekinteni, hanem mindig azokból a szigorú tanulmányozással megállapított visszahatásokból, amelyek egy népnek az élethez való jogát érintik, azt a jogát, amely minden nemzetnek egyaránt megvan. Crispi pedig azt mondotta: Használjuk ki azt az időt, amikor másoknak szükségük van reánk, mert a jövendőben való hálára soha nem szabad számítani. Ezek után még egy-két érdekes kijelentést telt Galli az általános hadihelyzetre vonatkozóan. Felhívta a figyelmet arra a jelenségre, hogy az angol-francia tengeri akció teljesen megszűnt Ausztriával és Magyarországgal szemben az Adrián. Ebből — mondotta Galli — igen sokan azt hiszik, hogy Anglia és Franciaország nem akarja meggyöngíteni az osztrák és magyar monarkiát, mert gyanúval vannak telve Oroszország iránt és attól félnek, hogy a háború után az orosz hatalom zsarnoki és mohó felsőbbségbe jut. Nem lehet más nézőpontból megítélni a Dardanellák ellen indított akciót sem, mert nyilvánvaló, hogy ha a szoros megnyílik Oroszország előtt, az orosz hatalom prepotens erőszakossággal fog ránehezedni az egész Földközitengerre. Az olaszok tehát kitűnően látják a Dardanellák problémájának a jelentőségét és ezzel ugyan nem csinál az antant propagandát oly irányban, hogy Olaszország melléje álljon. De sőt az ostrom lefolyásáról kiadott hazug jelentésekkel és a jelentéktelen eredmények fölhívásával még csak azt sem érte el az antant, hogy a semlegesek valami rózsás színben lássák az angol-francia haderő helyzetét a török vizeknél. Erre mutat Tossi di Valminuta gróf olasz admirális nyilatkozata, aki kabmnetfőnöke volt az egyik legkitűnőbb olasz tengerészeti miniszternek. Tőle technikai szempontból kért fölvilágosítást a Stampa. Rövid összegezésben ez volt az admirális válasza: „ A Dardanellák ellen irányuló vállalkozás a legnehezebbek egyike, amelyet valaha is tengeri haderőre reá bíztak, habár az az erő még oly hatalmas leszen is. Már másában véve az, ha egy tengerészeti erősség ellen küldenek egy flottát, rendkívüli jelentőségű vállalkozás, viszont megkísérleni az áthatolást azon a hármas erődsoron, amely a Dardanellák három részét védi — hihetetlenül vakmerő gondolat. Az, amit az angol-francia hajóraj eddig végzett, a legkönnyebb része volt a vállalkozásnak. Ha azonban a hajók bent lennének a Dardanellákban, megszűnnék a hadihajók sikerének a legfőbb tényezője, a mozgékonyság, amely lehetetlenné teszi, hogy célozzanak reájuk. A szoros maga azonban mérhetetlenül veszedelmes lesz a szövetséges hajókra nézve, amelyek igen nagy darabon teljesen ki vannak téve a Csanaknál elhelyezett rendkivsil hatalmas török ütegek tüzének. És nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a törökök valószínűen úszóaknákat is dobáltak a vízbe, rábízva azokat a szoros áramlataira, melyek nagy sebességgel haladnak. Mint tengerész, nem tartom kizártnak, hogy az angol-francia hadihajók az ostromnak már ebben a részében kárt szenvedjenek. És ha még áthatolna is a szövetséges hajóhad az erősségeknek azon a hatalmas csoportján, mely Kilid, Bar, Csanak, továbbá Maidos s a A'agara fok mellett van, ujabb nehézségek várnának rája és pedig a harmadik erődcsoport miatt, amely a Nagara-fok és Gallipoli között épült. Sőt még e harmadik erődsor után sem szűnt meg a leküzdeni való erősségek száma, mert ott következnek a Prinkipos szigetnél a legújabb erődítések, amelyeknek a fölszerelése még nem igen ismeretes. Ezeket az érdekes idézeteket még igen hosszan folytathatnánk. Mind arra vallanak, hogy amily kevéssé sikerült az angol-francia támadás a Dardanelláknál, épp oly kevéssé sikerült, sőt ellentétes hatást ért el az antant próbálkozása a semleges országoknál a tekintetben, hogy a ki nem vívott tengeri eredmény humbugjával diplomáciai sikert szerezzen.