Budapesti Hírlap, 1915. május-június (35. évfolyam, 120–180. szám)

1915-05-06 / 125. szám

e­ lemre, a mely egész exisztenciáját fenyegeti s most a legvéresebb áldozatoktól sem riad vissza, gépfegyverekkel kényszeríti és kergeti katonáit ellenállásra. Mind­a mellett a mai napon sem szünetel előrehaladásunk és a szövetséges erők balszárnya elérte a Visztoka felső folyásának vi­dékét. Ennek folytán Dimitriev Radko generá­lis, a­kinek Limanova és Lapanov óta már van gyakorlata a futásban, most ismét kénytelen volt főhadiszállását Jászlóból távolabbi bátor­có-osabb tájékra áthelyeztetni. A front itt nem említett részein legfeljebb helyi jelentőségű harc v­an. (P.r.) Az orosz hadsereg veszedelme. Berlin, máj. 5. (Saját tudósítónktól.) A nyugat-galiciai nagy sikerről írva, a Berliner Lokalanzeiger ka­tonai tudósítója ezt jelenti: Az immár benyo­mott szárny nélkül az oroszok egész kárpáti ál­lása a levegőben lóg. Mivel a legszélsőbb balszár­nyon az osztrák és magyar hadseregnek a Pruth és Dnyeszter között való előnyomulása, a jobb­szárnyon pedig Malasztov mellett fenyegeti át­karolás, nem marad számára más hátra, mint gyors visszavonulás északkeletre vagy északra. Minthogy a mi hadseregünk délről szorítja és nyugatról üldözi a benyomott szárny romjait, minek következtében az északkeletre való visz­szavonulás már ma is komolyan veszedelmez­tetve látszik, ennek következtében megállapít­ható, hogy a dunajeci győzelemmel olyan sikert vívtunk ki, a­mely döntéssel kecsegtet a keleti harctéren dúló háború kimenetelére nézve. Úgy látszik, hogy a szövetséges csapatok a Kárpátok­­ban energikus támadást kezdtek és ezért a Kár­pátokban lévő egész orosz hadsereg helyzete rendkívül komollyá vált. Hága, máj. 5. (Saját tudósítónktól.) A pétervári Novoje Vremja az első orosz lap, a­mely a délnyugat­galíciai orosz arcvonal visszavonását jelenti. két orosz hadoszlopból (lovasság, tüzérség és gya­logság) csak a fele menekült meg, ugy hogy vad fu­tással hátrált. A másik fele elpusztult. Csaknem tel­jesen elpusztult Gorlice is. Templomának hajójából és tornyából csak egy falmaradék van Az események lefolyásáról negyedóráról ne­gyedórára jelentést tettek a két királyi hercegnek és a vezérkar főnökének. Természetes, hogy a kedv a lehető legemelkedettebb volt. A legmélyebb hatások egyikét Mackensen tábornok pompás egyénisége tette, a­ki bámulatos nyugalommal tökéletes és döntő eredményűvé tette az acélidegekkel és páratlan kö­rültekintéssel megindított csatát. Az osztrák és magyar 42-es mozsarak. Bécs, máj. 5. (Saját tudósítónktól.) Rheden báró, a N. W. Tagblatt haditudósítója jelenti a sajtóhadi­szállásról, hogy a jelenlegi nyugatgaliciai har­cokban a pilzeni Skoda-gyárban készült osztrák és magyar 42-es tarackütegek egyike a legna­gyobb szerepet játsza. A haditudósító maga már januárban szemlélhette ezeknek az eredetien különösen hathatós partvédelemre gyártott ágyuknak rettenetes hatását, midőn a tiroli hadtest harci körletéből, mintegy tizenkét kilo­méternyi távolságból, Tarnovra lőttek. A deto­náció és a lövés hatása annál rettenetesebb, mert a lövedék sokkal súlyosabb, mint a német negyvenkettes mozsarak lövedéke. Mivel a löve­dék robbanása több száz lépésnyi körletben minden életet elpusztít, hatása különösen a je­lenlegi támadások tüzérségi előkészítése körül a legnagyobb jelentőségű volt. Krakó öröme, Krakó, máj. 5. A nyugatgaliciai győzelem alkalmából a várost föllobogózták. A városi tanács fölhívást bocsátott ki a lakossághoz, melyben kifejti, hogy az a veszedeem, a­mely hónapokon át fe­nyegette a várost, mostan megszűnt. Egyúttal bejelentette a városi tanács, hogy a hadsereg főparancsnokát táviratban üdvözölte. Frigyes királyi herceg a távirati üdvözlésre a következő­képp válaszolt: Krakó városa részéről a szövet­séges csapatoknak ujabb hősies sikere alkalmá­ból küldött hazafias üdvözletéért köszönetet mondok Krakó város hazafias lakosságának. A szövetséges vezérlet együtt­működése. Köln, máj. 5. (Saját tudósítónktól.) A Köln. Ztg. el­mondja, hogy az osztrák és magyar fővezérek, miután a csatára való előkészületek már régen megtörténtek, miként mentek a frontra. Konrád báró, a vezérkar főnöke különvonaton utazott, a­melynek étkező kocsijának asztalai táviró-és telefongépekkel voltak tele. A falakat dróthálózat fedte. Minden állomáson, a­hol a vonat megállott, telefonos és távirati összeköttetést létesítettek a fő­hadiszállással, az egész front hadseregparancsnoká­val, Béccsel és Berlinnel. Ilyen módon négyezerszáz kilométernyi távolságra lehetett érintkezni és ha akartak, még Bukaresttel is. A vezérkar főnöke a be­érkezett jelentések alapján szalonjában dolgozott. A fronton a hadtestparancsnokok útján értesítették őt minden fontos dologról. Konrád báró Krakótól kezdve végig utazott a Dunajec és a Diala mellett lévő egész fronton. Útja mindennemű masírozó csapatok mellett vitt el, majd osztrák és magyar csapatok, majd német csapatok mellett. Az időjárás pompás volt, de nagy volt az utakon a porképződés. Tiroli csapatokat lehetett látni halálfejes huszárok mellett, honvédeket bajorok mellett, hanoverieket szalzburgiak mellett. Vala­mennyi csapat bámulatos menetteljesítményt végzett, de mégis valamennyi minden fáradság ellenére is föl­tartóztathatlanul nyomult előre. A királyi hercegek és Konrád b­áró törzskara minden megfigyelő helyről követhette a harc esemé­nyeit. Konrád báró közvetetlenül a harcvonalra való érkezése után, valamint közvetetlenül visszautazása előtt egy-egy óráig tanácskozott Mackensen tábor­nokkal. Tarnov bombázása a negyvenkettes mozsarak­kal borzalmas hatású volt. Egyetlen egy lövedék csaknem az egész várost porba s füstbe burkolta és A hatás a külföldön. Kopenhága, máj. 5. (Saját tudósítónktól.) A dán sajtó a galíciai győzelmet csaknem egyhangúan elsőrangú döntő haditettnek mondja. Az Extrabladed így ír. A szövetségesek legalább nyolcvan-száz kilomé­ternyi harcvonalon áttörték az orosz frontot és most két orosz hadsereget kergetnek maguk előtt. Lehet, hogy ez a győzelem nagy áldozatot követelt, de ezért minden idők legnagyobb hadi­tettei közé tartozik. Következménye be sem látható. Konstantinápoly, máj. 5. A Galíciában vívott diadalokat ugy az osztrák és magyar, mint a német kolónia, azonkívül a törö­kök és Németország, valamint Ausztria és Magyaror­szág számos barátja lelkesen ünnepli. A perai nagy után zászlók ezrei lobognak, osztrák, német, ma­gyar és török lobogók lengenek házakon, üzleteik fö­lött.A kikötőben veszteglő hajók is zászlódíszt öl­töttek­. Amszterdam, máj. 6. A hollandi sajtó élénken kommentálja az osz­trák és magyar, meg a német harctéri jelentéseket, a­melyek óriás meglepetést hoztak. A hágai Nieuve Courant a gyors előrehaladást csak úgy tartja magyarázhatónak, hogy úgy az em­beranyag, mint a felszerelés hihetetlen energia ki­fejtésére képes, másrészről pedig a sikerhez hozzá­járul a technikai harcszerek tökéletessége. E kettő kiegészíti egymást. A szövetségesek oly sikereket ér­tek el, melyek a csodával határosak. A teljes ered­mény ma még beláthatatlan, de kitűnik a német, meg az osztrák és magyar jelentésekből, hogy ha­talmas csapást mértek az oroszokra. A Tild azt írja, hogy a­ki az operációkról kö­zelebbi adatot kíván, mellőzze az orosz nagyvezér­kar szegényes jelentéseit, a­melyeknek silány jelen­ A németek és skon. A német hivatalos seseralés. Berlin, máj. 5. ,4 nagy főhadiszállásról jelentik május 6-én. Az oroszoknak délkelet felöl Kos­sienie helységre intézett támadásait visszavertük. Az ellenséget a­teszük. Kálváriánál, valamint Suvalkitól északkeletre és Augusztávtól keletre is meghiúsult az oroszoknak számos előretörése. Ott mindössze mintegy 500 oroszt ejtettünk foglyul. Az arcvonal többi részén egyes helyeken szuronyharc volt, a­mely mindenütt a mi javunkra dőlt el. Aggodalom Pétervárott, Rotterdam, máj. 5. (Saját tudósítónktól.) A Daily Neurs péter­vári jelentése szerint Pétervárott az orosz keleti tengeri tartományok ellen irányuló német táma­dást most már komolyabban fogják föl, mivel az ellenség ereje szemlátomást jóval nagyobb, mint a­mennyinek eleinte tartották és mivel ki­derül, hogy a Liban ellen irányuló támadás ter­jedelmét, célját és energiáját félreismerték. Ha­bár a németek kilátása nem különösen nagy, ez az ítélet mégis megváltozhatik, ha a kárpáti csata az oroszokra nézve kedvezőtlenül végződ­nek. (1). De még e valószínűtlen (?) eshetőség nélkül is veszedelemben vann Liban és attól lehet tartani, hogy a németek ott háromszázötven ki­lométernyi tengerpartot elfoglalnak, a­mi mel­lett még megvan az a további veszedelem is, hogy nem látszik lehetetlennek az orosz jobb­szárny későbbi megsemmisítése. A Narev-erő­dök helyőrségének gyöngítése veszedelmesnek tűnik föl, úgy hogy egyelőre, jóllehet Varsóból erősítések mennek, számítani kell a németek további előnyomulására. A varsói erősítések a Narev-vonal mögött oldalba kaphatnák a néme­teket, de a siker nagyon is az erőviszonyoktól függ, már pedig úgy látszik, hogy a német északi hadsereg sokkal nagyobb erővel rendelkezik, mint eredetileg hitték. Berlin, máj. 5. (Saját tudósítónktól.) A Deutsche Tages­zeitung-nak jelentik Pétervárról: Április 30-ig teljesen mellékes eseménynek tüntették föl az orosz hivatalos jelentések a németek előrenyo­mulását és azt állították, hogy a németek még csak a Dubinja folyóig jutottak el. Minthogy azonban Rigából nagyon sok elmenekült család érkezett, abba kellett hagyni a leplezgetést. A legutóbbi jelentések beismerik, hogy a németek előcsapatai már meglehetősen mélyre benyo­multak Kurland déli részébe. Ez a jelentés kap­csolatban a menekültek elbeszélésével, nagyon kellemetlenül halott Pétervárott és a nagy lapok katonai bírálóinak véleményei egyáltalán nem alkalmasak arra, hogy csökkentsék a nép nö­vekvő idegességét, mivel a sajtóban a cenzúra minden szigorúsága ellenére is igen nagy tartóz­kodás , sőt hellyel-közzel h­atározottan pesszi­mista fölfogás nyilvánul meg. Az előrenyomulás jelentősége. Kopenhága, máj. 5. (Saját tudósítónktól.) A National Tidende vezércikkelyben ezt írja: Északi Lengyelország­ban és Suwalki vidékén a német hadioperációk­nak időleges szünete Pétervárott kellemetlen sej­telmeket támasztott és egyre azon töprengtek, hogy miféle pokoli tervet fog most kieszelni Hin­denburg? Annál különösebb, hogy az új német invázió teljesen meglepte az orosz hadvezetősé­get. A­mikor a német vezérkar az invázióról je­lentést tett, a német csapatok már Savle előtt, Memeltől százharminc kilométernyire állottak. Az orosz hírszolgálat tehát teljes kudarcot val­lott. Pétervárott jelentéktelennek kisérlik meg feltüntetni az új német támadást, de a valóság­ban az orosz hadvezetőségnek a legnagyobb gondot okozza a német előrenyomulás. Nagy­stílű támadást tervez-e Hindenburg, vagy csak BUDAPEST( HUZÁF M­sz.) 1915. május 6. féktelensége nem áll sokkal a franciák és angolok jelentései mögött.

Next