Budapesti Hírlap, 1915. május-június (35. évfolyam, 120–180. szám)

1915-05-03 / 122. szám

24 BUDAPESTI HÍRLAP (121. sz.) 1915 május 2. a törökök győzelmét ragyogta be. Reggel a török csapatok rettenetes szuronytámadással az ellenséget Singhinderéig űzték. Az ellenséges katonák oly vad összevisszaságban menekültek, hogy sokakat közü­lük saját bajtársaik tapostak össze. Csak keveseknek sikerült a naszádokra visszajutniok. Ugyanaznap a Kabatepénél lévő ellenségnek géppuska- és gyalog­sági tüzelésünk rettenetes veszteséget okozott, mire az ellenség menekülni kezdett. Sokan az ellenséges csapatból nagyobb csoportokban adták meg magu­kat. 28-án az ellenségnek összes hadihajói segítségé­vel sikerült még bizonyos számú csapatot partraszál­lítani, mire a harc újra megkezdődött. Egy torpedó­zuzó, két szállítógőrös és egy hidroplán-szállító hajó elsülyedt. Két cirkáló megsérült. A szemtanú az ellenséges halottak szám­át tíz­ezerre teszi, m­íg a törököknek kevés halottjuk és aránylag csekély számú sebesültjük volt. Lelkes cso­dálattal adózik a török­ csapatok hősiességének, melynek e szép siker köszönhető. Egy francia miniszter nyilatkozata. Páris, máj. 2. Augagneur tengerészeti miniszter Gallipoli megszállásáról nyilatkozván, az antant-csapatok partraszállítását a francia történelem legnaiyobb dicsőségei egyikének mondotta. Immár gyors egymásutánban kell következnie a döntő ered­ménynek. A dolgok kimenetelének a legnagyobb bizalommal néznek elébe. A miniszter újólag hangoztatta, hogy az antant végleges győzelmé­hez teljes bizalma van. Hogy mikor lesz a há­borúnak vége, azt nem tudhatja, de az antant győzelme biztos. Török cáfolat, Konstantinápoly, máj. 2. A M­aKi távirati iroda jelenti: Mitilenéből érkezett híradások alapján aténi lapok azt je­lentik, hogy a szövetségesek a gallipolii félszige­ten 5000 török katonák fogtak el, köztük tíz né­met tisztet. Felhatalmazást nyertünk e híradás hatá­rozott megcáfolására. E hírt a szövetségesek azért terjesztik, hogy nagy veszteségeik bejelen­tésére előkészítsék a talajt. Az említett híradás üres koholmány, a parlament munkája. Róma, máj. 2. Lapjelentések szerint a minisztertanács a parlamenti munkálatok közeli újra való meg­kezdésével foglalkozott. A minisztertanács fel­hatalmazta Salandra miniszterelnököt, hogy ez ügyben lépjen érintkezésbe a kamara elnökével. A szocialisták a háború ellen. Kopenhág­n, máj. 2. (Saját tudósítónktól.) Római jelentések szerint a szocialista vezérek Milánóban egy gyű­lésen határozati javaslatot fogadtak el, a­mely figyelmezteti a kormányt, hogy az országot ne döntse háborúba. Abban az esetben, ha a kor­mány a mozgósítást elrendelné, a szocialisták általános sztrájkba lépnének. A japán-kínai konf­liktus A japán követelések. Pétervár, máj. 2. A Rjecs jelenti Tokióból: Japánországnak Kínával szemben támasztott követeléseit immár véglegesen a következőkben állapították meg: Délmandzsúriában, Kelet-Mongolországban, San­tungban és Fucsianban politikai előjogok. Ja­pánország kívánságaiképpen a következőket kö­zölték: Japánország meghallgatása közigazga­tási, pénzügyi és katonai ügyekben. Japán isko­lák, kórházak és egyházak ingatlanszerzési joga. Közös kínai-japán rendőrség szervezése, az ösz­szes kínai hadiszer ötven százaléka Japánor­szágból szereztessék be vagy állítsanak föl egy fegyvergyárat, a­melyben kizáróan japán techni­kusok nyerjenek alkalmazást és japán anyag használtassék föl. Japánország többi kívánsága az Ucsen-Nancsag, Hancsou-Svatou vasúti vonal kiépítésére, fucsiani kikötők, dokkok és vasutak építésére, valamint a Budha-vallás szabad ter­jesztésére vonatkoznak. A tokiói sajtó utal a helyzet komolyságára és rosszalja a kormány intézkedéseit, a­mely mindent diplomáciai úton akar elérni. Japánor­szágban gyűléseket tartottak, a­melyeken ener­gikus intézkedéseket követelnek Kínával szem­bn. Kérvényt adtak át a külügyminiszternek, a­melyben határozott választ kérnek Kínától." Kína engedni fog. Péter­vár, máj. 2. A Ruszkoje Szlová­­­ja: Orosz diplomá­ciai körökben azt hiszik, hogy Japánország és Kína konfliktusát sikerülni fog békésen elin­tézni. Japánország legföljebb Mu­kolent vagy J­okut fogja megszállni és Kína már ez intézke­dések hatása alatt is engedni fog. Az antantnak semmi kifogása e presszió ellen. Minden jel arra vall, hogy Kínát inkább Amerika, mint Németország izgatja ellenállásra. Amerika idő­ről-időre barátságos tanácsokat ad Kínának. Ámbár Amerika nincsen abban a helyzetben, hogy Kínát megvédelmezze, mégis minden jegyzékben szó van arról, hogy Kína maga is meg tudja óvni érdekeit. Ez Kínában azt a lát­szatot kelti, mintha Amerika aktíve közbe akarna lépni az ő javára. A valóságban az Egyesült­ Államok egyáltalán nem gondolnak komolyan erre. Hb Amerikából. Roosevelt pártja Wilson ellen. Rotterdam, máj. 2. A Roosevelt-párt elhatározta, hogy a né­metekkel és az írekkel együtt fölveszi a harcot Wilson elnök amaz álláspontjával szemben, a­mellyel a semlegességet úgy magyarázza, hogy hadiszer szállítható Európába. Carnegie Németországról. Berlin, máj. 2.­­ Nordd. Alig. Zeitung Egy hamis hír címmel a következőket írja: A lapok egy híre érkezett Newyorkba, a­mely szerint Carnegie Párisban azt mondotta volna, hogy a világbéke megkötése előtt Németországot meg kell sem­misíteni. A newyorki Carnegie-intézet igazga­tóságának egy tekintélyes tagja írásban bizo­nyítja minden kétséget kizáróan, hogy Carne­gie a múlt év szeptembere óta nem volt Euró­pában, az egész telet Newyorkban töltötte, ott van ma is és hogy senki sem hallotta tőle Né­metország megsemmisítésének szükségét. Az ál­lítólagos párisi intervju tehát hamisítás. Politikai események. Budapest, máj. 2. A Pénzintézeti Középpont. A szövetkezett ellenzéki pártok elnökségeinek kebeléből kiküldött albizottság ma délben Hadik János gróf elnö­klésével tanácskozást tartott a Pénz­intézeti Középpont dolgában. Beható tanácskozás után elhatározták, hogy holnap délelőtt háromne­gyed tíz órakor a képviselőházban az ellenzéki pár­tok elnökségeinek bevonásával folytatni fogják a tárgyalást. Az alkotmánypárt. Az országos alkotmánypárt ma este hat és fél órakor Andrássy Gyula gróf elnöklésével értekezle­tet tartott, a­melyen a pártnak az indemnitási vi­tában való ellenpontját körvonalazták. A párt elha­tározta, hogy az indemnitási vitában részt vesz. Egyelőre négyen jelentették be fölszólalásukat: Es­terházy Sándor gróf, Szterényi József, Mezessy Béla és Gedeon Aladár. A függetlenségi párt értekezlete. A függetlenségi párt ma este hét órakor érte­kezletet tartott Sághy Gyula elnöklésével. Tárgyal­ták az indemnitás és a kúriai bíráskodás reformjára vonatkozó javaslatot. Tóth János indítványára Ba­konyi Samu, Platthy György, Fernbach Károly és Kobek Kornél fölszólalása után a párt elhatározta, hogy az indemnitást meg nem szavazza, mert az in­demnitást az eddigi hagyományos gyakorlat szerint a párt bizalmi kérdésnek tekinti és a kormány iránt bizalommal nincsen. Elhatározta még a párt, hogy az indemnitási javaslat részleteinél be fogja terjesz­teni azt az indítványt, hogy a teljesen rokkantak szá­mára évi 600 korona állami segítés szavaztassák m­eg. Bizony Ákos előadása alapján foglalkozott ez­után a párt a kúriai bíráskodás reform­jával. Ezt a párt általánosságban elfogadja, a részletekben azon­ban több lényeges módosítást kíván. Nevezetesen határozottan ellenzi a párt a kúriai bíráskodás ha­táskörének megszű­kítését. Javasolni fogja a párt, hogy az új választási törvény természetszerű követ­kezményeképp a fuvar, ellátás, zászló, jelvény, stb. hasonló költségek töröltessenek el. A párt álláspont­jának a képviselőházban való kifejtésével Bizony Ákost bízták meg. Az értekezlet este fél kilenc óra­kor ért véget. NAPIHÍREK. Debreceniek a csatatűzben. Nincsen magyar ezred, a melyről ebben a há­­borúban ne szólt volna a hit magasztaló szája és­ nincsen magyar legény, katonagyerek, a ki meg ne állotta volna a sarat — a szó szoros értelmében vett galíciai sarat, szemben az orosszal, a sok millió fejű sáskahaddal, mely tartott mezőket, letiport szántáso­kat hagy maga után. Hogy a mi zöldellő mezőink, harsonyós búzatábláink erre a sorsra ne jussanak, őrt állanak a magyar fiúk. Hogyan maradnának el az őrző seregből a hajdúk, Bocskay meg Petneházy vitézeinek unokái a harminckilences debreceni ba­kák? Ott vannak ők is a többiekkel s az elismerés meg az eredmény babérja fonódik nevük köré. Október második felében indult el a debre­ceniek egy menetzászlóalja. Október 27-én már fönt voltak a fronton s azt a feladatot kapták, hogy az oroszoknak a Tiszowicka völgyében szándékolt áttö­rését akadályozzák meg. Arcvonaluk délkeletnek né­zett s a zászlóalj megszállotta a Palciiiskie magas­latot s velük szemben hatalmas orosz túlerő helyez­kedett el géppuskával, megfelelő tüzérséggel s ha­talmas küzdelem fejlődött ki az elhelyezett erők kö­zött. Délután egy órakor az az értesítés érkezett Spanocchi gróf ezredestől, hogy a balszárny a völgy­ben erősen veszedelemeztetve van. Erre a zászlóalj­parancsnok, bár minden pillanatban várta a túlerős orosz támadást, három szakaszt egy főhadnagy pa­rancsa alatt a veszedelmes pontra küldött. Délután két óra volt, a mikor Hermann főhadnagy a völgybe ért s az erdő közepén szembe került az orosz főerők­kel. A kis csapat megtámadta az orosz erőt s bra­vúros rohamával visszaverte, holott legalább két oro­sz ezred és több ágyú, gépfegyver volt velük szemben. Egy második rohamnál a vitéz főhadnagy megsebesült, de még sebesülten is harcolt s egy el-­­esett vitéz puskájával 18 oroszt, köztük egy törzs­tisztet leterített. Mialatt ez az epizód lezajlott, az oroszok min­­­den erejükkel támadták a Palcziniskie magaslatot, melyet a zászlóalj megmaradt része oroszlán mód­jára védett. Szólt a puska, az ágyú csak ugy ontotta a halálos tüzet, de a fiatal bakák kitartottak s vi­tézül verték vissza az oroszok rohamát. Délután három órakor az oroszok a Hermann-féle csapást valahogy kiheverték, rendezkedtek és rohamra jöt­tek a Pilcziniskie magaslat ellen. Wolff ezredes, a zászlóalj parancsnoka észrevette, hogy az ellenséges gépfegyverek kitűnő helyzetet biztosítanak támadás­nál az oroszoknak s fölvetette a kérdést, hogy azo­­­kat el kell némítani. Nagy László őrmester az ezre­des intencióit hallván, engedelmet kért, hogy az eri­dőt kikémlelje. Ezt a vállalkozását magyar katonák­h­oz illő hősiességgel hajtotta végre és vele szembe­kerülő kisebb ellenséges erőket részben lelőtte, rész­ben szuronyrohammal elsöpörte s eljutott egészen a gépfegyverekig, melyeket megtámadott, majd kis csapatával megrohant s az ellenséges fedezetben ret­tentő kárt tett. A vitéz őrmester megoldotta felada­tát , bár a harcban súlyosan megsebesült, személyei­sen adta át hegyközszentimrei Wolff ezredesnek a jelentést. A hős őrmestert arany vitézségi éremmel tüntették ki. A nap a harminckilenceseké volt, övék lett S diadal. Október 27-ike az ezredkrónikában felejthe­tetlen marad. Dicséret és dicsőség illeti meg az el­­ hullottakat s az élőket elismerés és jutalom. Csupa­ magyar fiu volt s a vitézségi érem magyar mellekről került. Oláh József és Berényi Mihály szakaszveze­tőket, Somogyi József káplárt és Krivnyák Mihály­ lisztiszolgát az első osztályú ezüst vitézségi éremmel tüntették ki. Still Ede önkéntes káplár. Csató Gyula és Timár József káplárok a második osztályú ezüst vitézségi érmet nyerték el jutalmul intézkedésükért.

Next