Budapesti Hírlap, 1915. május-június (35. évfolyam, 120–180. szám)
1915-06-04 / 154. szám
1915. junius 4. BUDAPESTI HÍRLAP U.4. «O NAPIHÍREK. Budapest örömmámorban, — Tüntetés zenés takarodóval. — Ma délien végigrohant Budapest szivén és testén a hir: Przemysl elesett, Przemysl a miénk. A Medika fölött kibukkanó nap látta eljövését a mi óránknak, a mi diadalunknak, látta erdejét a mi szuronyainknak, selymét lobogóinknak. A szél fiaink, "testvéreink diadalkiáltását vitte a menekülő orosz "hadak után a a mai nap, napja az Urnák és napja a diadalnak a miénk is lett. Hozzánk, Budapestre is gyors szárnyakon eljött a hir s hihetetlen mámor sarjadzott a lelkeken. Amikor déltájban a plakátok megjelentek a lapok kiadóhivatallának ablakaiban, egyszerre, mintha a földből nőtt volna, embertömeg lepte el az utcákat. És harsogott az éljen, az arcok kipirultak, a kocsik megálltak, megtorlódott a forgalom s percekig, negyedórákig tolongott a sokadalom a hir előtt, amelynek lakonikus rövidsége többet mondott, mint a legszebb beszéd. A hirnek szárnya nőtt és végigrepült az utcákon, eljutott minden házba, minden zugba, az emberek ezt beszélték, újságolták, erről esett a szó villamoson, utcán, délután a kirándulók serege már a budai hegyekbe is elvitte magával s ma a hazafias daloktól voltak hangosak a hegyhátak, erdők, ligetek. A katonaság is ünnepelt. Az állomásparancsnok elrendelte, hogy a zenekarok zenés takarodóval járják be a fővárost. A délutáni lapok hírül adták ezt a rendelkezést s a polgármester fölhívta a közönséget, csatlakozzék a katonás menethez, amely lampionnal, zászlóval fogja hirdetni a nagy örömet, Trzemysl várának visszavételét. A délután nyugodt, bensőséges örömben telt el. Budapestnek már rég nem volt ilyen boldog délutánja. A középületeken, a minisztériumokon, iskolákon, hivatalokon kibukkant a zászló, drapériákat fontak a magánpaloták ablakai alá s virágdíszesek lettek a kiugrók, erkélyek. A hidakon, az alagúton is ott lengett a zászló, mint nagy ünnepek idején. Alighogy nekialkonyodott, benépesedtek az utak, utcák, a sarkokon, amerre a katonazenekaroknak el kellett vonulni, tömegek helyezkedtek el. De más meglepetés is volt. Alig hogy a budai hegyek mögé bújt a nap, megcsillant az ívlámpák szeme. Végesvégig, minden úton égtek, mint hirdető, háborús örömöknek. Fél nyolc órakor indultak el a katonai menetek. Az els menet a Várból, a Ferdinánd-kaszárnyából indult el. A 3. számú bosnyák gyalogezred zenekara vidám induló hangja mellett indult az Uri utcának s a Tárnok-utcán keresztül a Dísztérre ment, ahol hangverseny volt. Szines lampionok ragyogtak a menet élén és a menet mellett. Lábbadozó katonák vitték. A lábbadozó harcosok másik csoportja zászlócskákat lobogtatott. Magyar, német, török és osztrák lobogók tarkállottak a lampionfényben s épp oly tarka volt a csoport, a mely vitte.-".Német birodalmi katona mellett magyar huszár lépkedett, mellette bosnyák katona, magyar baka, tüzér, pionir. Három zenedarabot játszottak el a kivilágított paloták előtt, majd megindult a menet az Albrekt-úton, Korvin-téren, Batthyányutcán, Ostrom-utcán keresztül föl aVárba, a Ferdinánd-kaszárnyába. Hatalmas tömeg kisérte és a mikor a zene hallgatott, fölzúgott a kiáltás: — Éljen a király, éljen a hadsereg!. . . A 38-ik gyalogezred zenekara szintén fél nyolc óra tájban vonult ki a Nádasdy-kaszárnyából és a Haller-utcán, a Mester-utcán, Ferenc-köruton és a Ráday-utcán át tért vissza a Nádasdy-kaszárnyába. Lampionok villámlottak a katonabanda mellett, asapkák cserlombbal voltak ékesek, zászlókat vittek a harcosok s ezer meg ezer ember kisérte örömmel, boldogsággal teli szívvel a zenekart. Az egyes fordulóknál, sarkokon szinte életveszedelmes volt a tolongás. Az ablakok gyertyafényben ragyogtak s virág hullott az elvonuló katonák fejére... A legnagyobb menet az volt, amelyiknek élén a 32. számú gyalogezred zenekara haladt. Az útja diadalut volt, az emberek beláthatatlan tömege kísérte végesvégig a Mária Terézia kaszárnyából az Üllői-uton. Múzeum-körúton, Kossuth Lajos-utcán, Kígyó-téren, Veress Pálné-utcán, Egyetem- és Kálvin-téren. Üllői-uton által vissza a kaszárnyába. Amerre mentek, lobogósak voltak a házak, virágosak az erkélyek. Kivilágították a legtöbb palotát, az Országos és a Nemzet Kaszinó épületeinek ablakában karos gyertyatartók égtek, az ablakokban mindenütt hölgyek, akik virágot szórtak a katonákra. A tömeg megtöltötte a tágas utcákat, a forgalom megakadt, a villamosok álltak. S ha elhallgatott a katonabanda, megszólalt a tömeg s ezer szájból, ezer szívből harsant a kiáltás: — Éljen a király! Éljen a hadsereg! Ugyanilyen lelkes törmeg kisérte a honvédzenekart, amely a honvédkaszárnyából, az Üllőiúton haladt a Ludovika akadémia felé s az Elnökutcán. Hungária-köruton át vonult vissza a kaszárnyába. Külvárosi tömeg kisérte a szegény emberek forró lelkesedésével és itt is öröm borult a szivekre, remény a lelkekre s itt is harsogott hadseregünk lelkes éltetése. Amikor a katonai zenekarok elvonultak, a tömegek nem oszlottak szét,hanem beáramlottak a fő útvonalakra, megtöltötték a nagykörutat, ahol késő estig tartott alelkesedés hullámverése. Egy nagyobb tüntető tömeg fél tíz óra tájban a Rákóczi-uton, Erzsébet-körúton, az Andrássy-úton a török főkonzulátus elé vonult, ahol elénekelte a Himnuszt és éltette a szultánt. Az éljenzésre kijött az erkélyére Ahmed Hikmet bég főkonzul és néhány szóval megköszönte az ovációt A tüntető tömeg innen az Andrássy-úton, Fürdő- és Dorottya-utcákon a német főkonzulátus elé ment, aholl elénekelte a Wacht am Rheint és a Himnuszt s percekig éltette a hős német hadsereget. A Budapesti Hírlap előtt állandóvolt a megszállás, mindenki várta a részletes jelentést. A tömeg szivéből dallá szépülve pattant ki az öröm s a sokaság elénekelte a Himnuszt. És a késő éjjeli órákban még mindig hallatszott az öröm morajlása, mert hol itt, hol amott harsant meg a kiáltás : — Éljen a király! Éljen Magyarország! — (Személyi kir.) Vargha Gyula kereskedelemügyi államtitkár ezentúl minden pénteken déli 12 és 2 óra között fogadja a feleket kihallgatáson. Jelentkezni az államtitkári hivatalban lehet. — Roszner Ervin báró, a király személye körüli miniszter, mint Bécsből jelentik, ma délután 4 óra 50 perckor Budapestre utazott. — (Az osztrák miniszterelnök a királynál.) Bécsből jelentik: ő felsége ma délelőtt Stürgkh gróf osztrák miniszterelnököt hosszabb kihallgatáson fogadta. (Az urnapi körmenet.) Az országos urnapi körmenet és hivatalos isteni tisztisztelet reggel nyolc órakor kezdődött a budavári koronázó Mátyás-templomban. A templom előtt Miskolczy rendőrtanácsos vezetésével rendőrök tartották fönn a rendet, míg a templom főhajójában Halász Gyula százados parancsnokságával az alabárdos koronaőrök alkottak sorfalat. A főszentély padsoraiban foglaltak helyet: Hazai Samu báró, Ghillány Imre báró és Jankovich Béla miniszterek, Perényi Zsigmond báró államtitkár, Csekonics Endre gróf, Esterházy Miklós herceg, Széchenyi Emil gróf, Szalay Imre báró, Drasche-Lázár Alfréd, Boda Dezső dr. főkapitány, Bódy Tivadar dr., Fazekas Gusztáv, Zsembery István, Hindu Zoltán, Szölgyény Ferenc dr., Lenhossék Mihály egyetemi rektor és a várbeli társulatok, egyesületek és intézmények vezetői. Külön padsorokban voltak a tisztikar tagjai, élükön Marenzi gróf gyalogsági tábornokkal és Lorsich Béla altábornagy, városparancsnokkal. Ott volt a huszártiszti kar küldöttsége, Virányi Ferenc ezredessel az élén. Az ünnepi misét Kohl Medárd dr. püspök mondotta. A mise után következett az országos körmenet, amelyet Nemes Antal dr. püspök, budavári apátplébános rendezett. Harangzúgás közben indult el a menet, amelyet templomi zászlók alatt a várbeli iskolák növendékei, a fővárosi szerzetesrendek tagjai és a budai katolikus egyesületek nyitottak meg, ezután jött a miséző főpap, Kohl Medárd dr. püspök baldakhin alatt, két oldalán pedig az egyetem és a székesfőváros képviselői haladtak. Az oltár szentséget vivő főpap után következtek a kormány tagjai, a zászlós urak, képviselők és a hatóságok. A menetet díszszázad zárta be. A körmenet felkereste a budai régi városházánál, az Úri utcában, a Tárnok utcában és a Szentháromság-szobornál fölállított oltárokat, majd visszatért a templomba, ahol Te Deum fejezte be az ünnepséget. A sajtóhadiszállásról jelentik. A főhadiszálláson különös ünnepiességgel tartották meg az Úr. napját. Az ünnepségbenKároly Ferenc József trónörökös és Frigyes királyi herce£ hadseregfőparanfis nek, a főhadiszállásnak azok a tisztei vettek részt, akik a mai napon szabadok voltak. — (Przemysl visszafog'lalásánarc'i hire Bécs- ben.) Bécsből jelentik nekünk : Przemysl visszafog- lalása alkalmából Bécsben lelkes tüntetés volt, a melynek ujjongását az esti órákban katonai oldalról rendezett katonai takaródét még foteoizták. Két katonai menetet rendeztek. Az egyik Mödlingből a hadügyminisztériumhoz, a másik a Pratersterntől a városon át az Albrekht-emelvényig vonult.A második katonai menet a szombathelyi 83-ik gyalogezredből alakult. A menet élén két óriás magyar, zászlót vittek. Másik öt zászlótartó, következett ezután, akik két fekete-sárga, egy magyar, egy török és egy német zászlót vittek. Utánuk a század legénysége haladt laimpionokkal. A menet parancsnoka Steiner Béla főhadnagy volt. A landwehr-tésparancsnokság részéről vele volt Stein főhadnagy.A menetet, amely a Praterstrassén, a Rotenscummstrassén és a Kaernterstrassén át az Allbrekt-emekvényig haladt, mindenütt viharos ovációban részesítették. Az ablakokból és az erkélyekről kendőt lofogtattak és sűrűn hangzottak föl Éljen-kiáltások. Az Albrekt-emelvény előtt találkozott a két menet, a Maennyibeni a meidlingi tüntetők a hadügyminisztérium felől jövet szintén az Albrekht-emelvényig jutottak. Itt eljátszották a himnuszokat Frigyes királyi herceg tábornagy palotájából a királyi, herceg gyermekei végignézték a takarodót. (A Hindenburg-bakák ezredese meghalt.) Székesfehérvárról táviratozzák nekünk. Pittner Lajos lovag ezredes, a Hindenburg nevét viselő 69. körös gyalogezred parancsnoka, aki a háború kitörése óta, mindig csapata élén küzdött, a minap a galiciai harctéren egy gránáttól megsebesült s tegnap az egyik felvidéki kórházban belehalt sebesülésében. Haláláról ma értesítették az ezredet, ahol fájdalmas megdöbbenéssel fogadták a szomorú jelentést. Halála-hire gyorsan-elterjedt a városban s mindenütt őszinte részvétet keltett. Pittner ezredes csak aminap értesítette a város polgármesterét az ezred dicső harcairól és lelkes , hanggul emlékezett meg a város és vármegye hős fiairól,, akik csodáikat művelték a harctéren. Az ezredes megsebesülésének körülményeiről még nincs hír. Csak annyit tudnnak, hogy vele együtt sebesült meg Reviczky Ádám alezredes és az ezred segédtisztje is. Pittner ezredes holttestét Bécsbe szállitják és ott helyezik örök nyuga- lomra. Temetésén megjelenik az ezred tisztikarának küldöttsége,és koszorút helyez., ravatalára. — (Székesfehérvár tisztviselői.Székesfehérvárról jelentik: Székesfehérvár törvényhatósági bizottságának Széchenyi Viktor gróf-Klispán elnöklésével ma tartott közgyűlésén Kondesz Sándor bizottsági tag indítványt terjesztett elő, .'hogy a katonai szolgálat alól fölmentett városi tiszviselők fömentését vonják vissza, hogy katonai szolgálatra bevonulhassanak s helyüket nyugalmazó« tisztviselőkkel töltsékbe. Az indítványt egy-harmillaro-'elfogadták• — (A tanitók szünideje.) Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszter rendeletet adott ki, amelyben korlátozza az állami elemi népiskolai tanerőknek a nagy szünidő alatt való szabadságukat. A rendelkezés értelmében — tekintettel arra, hogy úgy az állami elemi népiskolai tanerők, mint az állami tisztviselők a háború ideje alatt szükség esetén közigazgatási segédyteendők végzésére igénybe vehetők — a tanitók az iskolaik szünidők alatti* szolgálati helyükön tartoznak maradni és szolgálati helyüket csak a tanfelügyelőnek a törvényhatóság vezetőjével történt előzetes megállapodás alapjai* kiadott és bármikor visszavonható írásbeli engede- lemmel hagyhatják el. Az idén a jutalmak és segítségek kiosztásánál a miniszter, elsősorban azokat a tanítókat veszi figyelembe, akiket a szóban lévőerendök végzésénél igénybe vettek, és ezért utasítja a miniszteri rendelet a tanfelügyelőket hogy ezekről a tanítókról külön kimutatást készítsenek. (A siklósi névtelen beszél.) Régi, megafakult írást, megsárgult papirosra vetett ákom- bákomot küldött nekünk egyik olvasónk. A kéz, ai melyek a betűket irta, csontváz, az embere, a ki elgondolta, por. Az elmúlás párája csapkod ki az irásból, a melyet régi ember vetett régi perga, menitre régemmult időben, hogy a máról, erről a harcos, hangos, viaskodó jelenről — a mi akkor még jövő volt — elmondjon dolgokat, a mit az Isten angyala jövendölt s a mi Kobulyankóban, Nagy Lengyelországban találtatott Siklós város levéltárában is .