Budapesti Hírlap, 1915. május-június (35. évfolyam, 120–180. szám)

1915-06-04 / 154. szám

1915. junius 4. BUDAPESTI HÍRLAP U.4. «O NAPIHÍREK. Budapest örömmámorban, — Tüntetés zenés takarodóval. — Ma délien végigrohant Budapest szivén és tes­tén a hir: Przemysl elesett, Przemysl a miénk. A Medika fölött kibukkanó nap látta eljövését a mi óránknak, a mi diadalunknak, látta erdejét a mi szu­ronyainknak, selymét lobogóinknak. A szél fiaink, "testvéreink diadalkiáltását vitte a menekülő orosz "hadak után a a m­ai nap, napja az Urnák és napja a diadalnak a miénk is lett. Hozzánk, Budapestre is gyors szárnyakon eljött a hir s hihetetlen mámor sarjadzott a lelkeken. A­mikor déltájban a plakátok megjelentek a lapok kiadóhivatallán­ak ablakaiban, egyszerre, mintha a földből nőtt volna, embertömeg lepte el az utcákat. És harsogott az éljen, az arcok kipirultak, a kocsik megálltak, megtorlódott a forgalom s percekig, ne­gyedórákig tolongott a sokadalom a hir előtt, a­mely­nek lakonikus rövidsége többet mondott, mint a leg­szebb beszéd. A hirnek szárnya nőtt és végigrepült az utcá­kon, eljutott minden házba, minden zugba, az embe­rek ezt beszélték, újságolták, erről esett a szó villa­moson, utcán, délután a kirándulók serege már a budai hegyekbe is elvitte magával s ma a hazafias daloktól voltak hangosak a hegyhátak, erdők, ligetek. A katonaság is ünnepelt. Az állomásparancs­nok elrendelte, hogy a zenekarok zenés takarodóval járják be a fővárost. A délutáni lapok hírül adták ezt a rendelkezést s a polgármester fölhívta a közönsé­get, csatlakozzék a katonás menethez, a­mely lam­pionnal, zászlóval fogja hirdetni a nagy örömet, Trzemysl várának visszavételét. A délután nyugodt, bensőséges örömben telt el. Budapestnek már rég nem volt ilyen boldog délutánja. A középületeken, a minisztériumokon, iskolákon, hivatalokon kibukkant a zászló, drapé­riákat fontak a magánpaloták ablakai alá s virág­díszesek lettek a kiugrók, erkélyek. A hidakon, az alagúton is ott lengett a zászló, mint nagy ünnepek idején. Alig­­hogy nekialkonyodott, benépesedtek az utak, utcák, a sarkokon, a­merre a katonazene­karoknak el kellett vonulni, tömegek helyezkedtek el. De más meglepetés is volt. Alig hogy a budai hegyek mögé bújt a nap, megcsillant az ívlámpák szeme. Végesvégig, minden úton égtek, mint hirde­tő, háborús örömöknek. Fél nyolc órakor indultak el a katonai mene­tek. Az els­­ menet a Várból, a Ferdinánd-kaszár­nyából indult el. A 3. számú bosnyák gyalogezred zenekara vidám induló hangja mellett indult az Uri­ utcának s a Tárnok-utcán keresztül a Dísz­térre ment, a­hol hangverseny volt. Szines lampio­nok ragyogtak a menet élén és a menet mellett. Lábbadozó katonák vitték. A lábbadozó harcosok másik csoportja zászlócskákat lobogtatott. Magyar, német, török és osztrák lobogók tarkállottak a lam­pionfényben s épp oly tarka volt a csoport, a mely vitte.-".Német birodalmi katona mellett magyar hu­szár lépkedett, mellette bosnyák katona, magyar baka, tüzér, pionir. Három zenedarabot játszottak el a kivilágított paloták előtt, majd megindult a menet az Albrekt-úton, Korvin-téren, Batthyány­utcán, Ostrom-utcán keresztül föl a­­Várba, a Ferdi­nánd-kaszárnyába. Hatalmas tömeg kisérte és a mi­kor a zene hallgatott, fölzúgott a kiáltás: — Éljen a király, éljen a hadsereg!. . . A 38-ik gyalogezred zenekara szintén fél nyolc­­ óra tájban vonult ki a Nádasdy-­kaszárnyából és a Haller-utcán, a Mester-utcán, Ferenc-köruton és a Ráday-utcán át tért vissza a Nádasdy-kaszárnyába. Lampionok villámlottak a katonabanda mellett, a­­sapkák cserlombbal voltak ékesek, zászlókat vittek a harcosok s ezer meg ezer ember kisérte örömmel, boldogsággal teli szívvel a zenekart. Az egyes fordu­lóknál, sarkokon szinte életveszedelmes volt a tolon­­gás. Az ablakok gyertyafényben ragyogtak s virág hullott az elvonuló katonák fejére... A legnagyobb menet az volt, a­melyiknek élén a 32. számú gyalogezred zenekara haladt. Az útja diadalut volt, az emberek beláthatatlan tömege kí­­sérte végesvégig a Mária Terézia kaszárnyából az­­ Üllői-uton. Múzeum-körúton, Kossuth Lajos-utcán, Kígyó-téren, Veress Pálné-utcán, Egyetem- és Kál­vin-téren. Üllői-uton által vissza a kaszárnyába. Amerre mentek, lobogósak voltak a házak, virágo­sak az erkélyek. Kivilágították a legtöbb palotát, az Országos és a Nemzet Kaszinó épületeinek ablaká­ban karos gyertyatartók égtek, az ablakokban min­denütt hölgyek, a­kik virágot szórtak a katonákra. A tömeg megtöltötte a tágas utcákat, a forgalom megakadt, a villamosok álltak. S ha elhallgatott a katonabanda, megszólalt a tömeg s ezer szájból, ezer szívből harsant a kiáltás: — Éljen a király! Éljen a hadsereg! Ugyanilyen lelkes törmeg kisérte a honvéd­zenekart, a­mely a honvédkaszárnyából, az Üllői­úton haladt a Ludovika akadémia felé s az Elnök­utcán. Hungária-köruton át vonult vissza a kaszár­nyába. Külvárosi tömeg kisérte a szegény emberek forró lelkesedésével és itt is öröm borult a szivekre, remény a lelkekre s itt is harsogott hadseregünk­ lelkes éltetése. A­mikor a­ katonai zenekarok elvonultak, a tö­megek nem oszlottak szét,­­hanem beáramlottak a fő útvonalakra, megtöltötték a nagyköru­tat, a­hol késő estig tartott a­­lelkesedés hullámverése. Egy nagyobb tüntető tömeg fél tíz óra tájban a Rákóczi-uton, Er­zsébet-körúton, az Andrássy-úton a török főkonzulá­tus elé vonult, a­hol elénekelte a Himnuszt és éltette a szultánt. Az éljenzés­re kijött az erkélyére Ahmed Hikmet bég főkonzul és néhány szóval megköszönte az ovációt A tüntető tömeg innen az Andrássy-úton, Fürdő- és Dorottya-utcákon a német főkonzulátus elé ment, a­holl elénekelte a Wacht am Rheint és a Himnuszt s percekig éltette a hős német hadsereget. A Budapesti Hírlap előtt állandó­­volt a megszállás, mindenki várta a részletes jelentést. A tömeg szivéből dallá szépülve pattant ki az öröm s a sokaság eléne­kelte a Himnuszt. És a késő éjjeli órákban még min­dig hallatszott az öröm morajlása, mert hol itt, hol amott harsant meg a kiáltás : — Éljen a király! Éljen Magyarország! — (Személyi kir.) Vargha Gyula kereskede­lemügyi államtitkár ezentúl minden pénteken déli 12 és 2 óra között fogadja a feleket kihallgatáson. Jelentkezni az államtitkári hivatalban lehet. — Rosz­ner Ervin báró, a király személye körüli miniszter, mint Bécsből jelentik, ma délután 4 óra 50 perckor Budapestre utazott. — (Az osztrák miniszterelnök a király­nál.) Bécsből jelentik: ő felsége ma délelőtt Stürgkh gróf osztrák miniszterelnököt hosszabb ki­hallgatáson fogadta.­­ (Az urnapi körmenet.) Az országos ur­napi körmenet és hivatalos isteni tisztisztelet reg­gel nyolc órakor kezdődött a budavári koronázó Mátyás-templomban. A templom előtt Miskolczy rendőrtanácsos vezetésével rendőrök tartották fönn a rendet, míg a templom főhajójában Halász Gyula százados parancsnokságával az alabárdos koronaőrök alkottak sorfalat. A főszentély pad­soraiban foglaltak helyet: Hazai Samu báró, Ghillány Imre báró és­ Jankovich Béla miniszte­rek, Perényi Zsigmond báró államtitkár, Cseko­nics Endre gróf, Esterházy Miklós herceg, Széchenyi Emil gróf, Szalay Imre báró, Drasche-Lázár Alfréd, Boda Dezső dr. főkapitány, Bódy Tivadar dr., Faze­kas Gusztáv, Zsembery István, Hindu Zoltán, Szöl­gyén­y Ferenc dr., Lenhossék Mihály egyetemi rektor és a várbeli társulatok, egyesületek és intézmé­nyek vezetői. Külön padsorokban voltak a tisztikar tagjai, élükön Marenzi gróf gyalogsági tábornok­kal és Lorsich Béla altábornagy, városparancsnok­kal. Ott volt a huszártiszti kar küldöttsége, Virányi Ferenc ezredessel az élén. Az ünnepi misét Kohl Medárd dr. püspök mondotta. A mise után követke­zett az országos körmenet, a­melyet Nemes Antal dr. püspök, budavári apátplébános rendezett. Ha­rangzúgás közben indult el a menet, a­melyet templomi zászlók alatt a várbeli iskolák növendé­kei, a fővárosi szerzetesrendek tagjai és a budai katolikus egyesületek nyitottak meg, ezután jött a miséző főpap, Kohl Medárd dr. püspök baldakhin alatt, két oldalán pedig az egyetem és a székesfő­város képviselői haladtak. Az oltár szentséget vivő főpap után következtek a kormány tagjai, a zászlós urak, képviselők és a hatóságok. A menetet dísz­század zárta be. A körmenet felkereste a budai régi városházánál, az Úri­ utcában, a Tárnok­ utcában és a Szentháromság-szobornál fölállított oltárokat, majd visszatért a templomba, a­hol Te Deum fe­jezte be az ünnepséget. A sajtóhadiszállásról jelentik. A főhadiszállá­son különös ünnepiességgel tartották meg az Úr­. napját. Az ünnepségben­­Károly Ferenc József trón­örökös és Frigyes királyi herce£ hadseregfőparanfis­­ nek, a főhadiszállásnak azok a tisztei vettek részt­,­­ a­kik a mai napon szabadok voltak. — (Przemysl visszafog'lalásánarc'i hire Bécs-­­ ben.) Bécsből jelentik nekünk : Przemysl visszafog-­­ lalása alkalmából Bécsben lelkes tüntetés volt, a melynek ujjongását az esti órákban katonai oldalról rendezett katonai takaródét még foteoizták. Két­ katonai menetet rendeztek. Az egyik Mödlingből a hadügyminisztériumhoz, a másik a Pratersterntől a városon át az Albrekht-emelvényig vonult.­­A második katonai menet a szombathelyi 83-ik gyalogezredből alakult. A menet élén két óriás magyar, zászlót vit­­­­tek. Másik öt zászlótartó, következett ezután, a­kik két fekete-sárga, egy magyar, egy török és egy­ német zászlót vittek. Utánuk a szá­zad legénysége haladt laimpionokkal. A menet parancsnoka Steiner Béla főhadnagy­ volt. A­ landwehr-tésparancsnokság részéről vele volt Stein­­ főhadnagy.­­A menetet, a­mely a Praterstrassén, a Rotenscum­mstrassén és a Kaernterstrassén át az Allbrekt-eme­kvényig haladt, mindenütt viharos ovációban részesítették. Az abla­­­kokból és az erkélyekről kendőt­ lof­ogtattak és sűrűn hangzottak föl Éljen-kiáltások. Az Albrekt-emelvény előtt találkozott a két menet, a Maennyibeni a meid­lingi tüntetők a hadügyminisztérium felől jövet szintén az Albrekht-emelvényig jutottak. Itt elját­szották a himnuszokat Frigyes királyi­­ herceg tá­bornagy palotájából a királyi, herceg gyermekei végignézték a takarodót.­­ (A Hindenburg­-bakák ezredese meghalt.) Székesfehérvárr­ól táviratozzák ne­künk. Pittner Lajos lovag ezredes, a Hindenburg nevét viselő 69. körös gyalogezred parancsnoka, a­ki a háború kitörése óta, mindig csapata élén küzdött, a minap a galiciai harctéren egy grá­náttól megsebesült s­­ tegnap az egyik felvidéki kórház­ban belehalt sebesülésében. Haláláról ma értesítették az ezredet, a­hol fájdal­mas megdöbbenéssel­ fogadták­ a szomorú jelentést. Halála-hire gyorsan-elterjedt a város­ban s mindenütt őszinte részvétet keltett. Pitt­ner ezredes csak a­­minap­ értesítette a város pol­gármesterét az ezred dicső harcairól és lelkes , hang­gul emlékezett meg a város­ és vármegye hős fiairól,, a­kik csodáikat művelték a harctéren. Az ezredes megsebesülésének körülményeiről még nincs hír. Csak annyit tudnnak, hogy vele együtt sebesült meg Reviczky Ádám alezredes és az ezred segédtisztje is. Pittner ezredes holttestét Bécsbe szállitják és ott helyezik örök n­yuga-­ lomra. Temetésén megjelenik az­ ezred tiszti­karának küldöttsége,és koszorút helyez­­., rava­talára. — (Székesfehérvár tisztviselői.Székesfe­­­hérvárról jelentik: Székesfehérvár törvényhatósági­ bizottságának Széchenyi Viktor gróf-­Klispán­ elnöklé­sével ma tartott közgyűlésén Kondesz Sándor bizott­sági tag indítványt terjesztett elő, .'hogy a katonai szolgálat alól fölmentett városi tiszviselők fömentését vonják vissza, hogy katonai szolgálatra bevonulhas­sanak s helyüket nyugalmazó« tisztviselőkkel tölt­sék­­be. Az indítványt egy-harmillaro-'­elfogadták• — (A tanitók szünideje.) Jankovich Béla vallás- és közoktatásügyi miniszter­ rendeletet ado­tt ki, a­melyben korlátozza az állami­ elemi népiskolai tanerőknek a nagy szünidő alatt való szabadságukat. A rendelkezés értelmében — tekintettel arra, hogy úgy az állami elemi népiskolai tanerők, mint az állami tisztviselők a­ háború ideje alatt szükség esetén közigazgatási segédyteendők­ végzésére igénybe vehetők­ — a tanitók az iskolaik szünidők alatt­i* szolgálati helyükön tartoznak maradni és szolgálati helyüket csak a tanfelügyelőnek a törvényhatóság vezetőjével történt előzetes megállapodás alapjai* kiadott és bármikor visszavonható írás­beli engede-­ lemmel hagyhatják el. Az idén a jutalmak és segít­ségek kiosztásánál a miniszter, elsősorban azokat a tanítókat veszi figyelembe, a­kiket a szóban lévő­­er­endök végzésénél igénybe vettek, és ezért utasítja a miniszteri rendelet a tanfelügyelőket hogy ezek­­ről a tanítókról külön­ kimutatást készítsenek.­­ (A siklósi névtelen beszél.) Régi, mega­fakult írást, megsárgult papirosra vetett ákom-­ bákomot küldött nekünk egyik olvasónk. A kéz, ai melyek a betűket irta, csontváz, az embere, a ki el­gondolta, por. Az elmúlás párája csapkod ki az irás­­­ból, a melyet régi ember vetett régi­­ perga, menitre régemmult időben, hogy a máról, erről a harcos, hangos,­ viaskodó jelenről — a mi akkor még jövő volt — elmondjon dolgokat, a mit az Isten angyala jövendölt s a mi Kobulyankóban, Nagy Len­gyelországban találtatott Siklós város levéltárában is .

Next