Budapesti Hírlap, 1915. május-június (35. évfolyam, 120–180. szám)
1915-05-08 / 127. szám
1915. május 9. Budapesti Hírlap (128. sz.) 8 uiszlau alatt megállottak a mieink, és Galicia északi részébe, ahol epedve várják a fölszabadulást a sok hónapos orosz megszállástól elkínzott lakók. Még mielőtt a földművelő kaszája learatja az Isten kegyelméből gazdag idei áldást, fegyvereinknek is meg lesz az aratásuk, Isten különös kegyelméből. „Kifejezett vereséggel" végződtek az oroszokra nézve azok a csaták is, amelyek a cári birodalom északnyugati részében folynak, új és nem sejtett csapásként a tömegében elbizakodott muszka részére. A centrumban sem folyik a dolguk sokkal jobban. Igaz, hogy a világ figyelme most a galiciai medencékre koncentrálódik, de azért nem lényegtelen az a veszteség sem, amely Oroszországot régi és új csataterein Bustra, Kurlandban és Lengyelországban. Az eltussolás és hazudozás, amelyből a brit kormány rendszert csinált, nem enyhíti az angol közvélemény súlyos aggodalmait. Az angol hadvezetőség minden erőfeszítése nem képes viszszahódítani egy talpalatot abból a területből, amelyet a németek az április 21-iki nagyszerű áttöréssel kicsikartak. És mivel ez a meddő erőfeszítés rengeteg véráldozatba is kerül, egyre nő a nyugtalanság a politikusok és a közönség körében, gyarapodnak a kormányzás nehézségei, összeomlással fenyeget az egész könnyelműen megindított vállalkozás. Lloyd George, a kincstár kancellárja, az alsóházban még arról beszél, hogy Anglia elérkezett hadiereje kifejtésének határaihoz, és eléggé megfelelt a szövetségesei iránt tartozó kötelességének, ha elvállalja a háború pénzügyi managerjének szerepét. Hiszen akkor sem tett sokkal többet, mikor Napóleon ellen fölsorakoztatta Európát. De szövetségesei aligha érik be ezzel a redukált kockázattal. És ahogy Oroszország durván ráparancsolt Franciaországra, hogy állítsa vissza a háromévi katonai szolgálatot, azonképpen meg fog ütközni Lloyd George burkolt kijelentésén is, hogy általános hadkötelezettségről egyelőre szó sem lehet Angliában, lóvá görbülve, hogy nem lehetett rá nézni nevetés nélkül. A csillagok reszkettek a fájdalomtól, mint a megütött szív. A szél olyan siralmasan dudált, akár Mindenszentek táján. És a szomorú fűz szelíd lombja ráhajolva, úgy strázsálta Ciróka Marókát. Az emberek, a kik látták és hallották, igy szóltak egymáshoz: — Íme, a kesergő szerelem! Holdusságon aztán odament a halász. — Te leány, ne sirdogálj itt időtlenidőkig. Bánatodtól már a folyó is megindult s hullámainak haragos talaja miatt hálómat sem vethetem ki s könnyed árja ugy megdagasztotta a folyót, hogy elöntéssel fenyegeti kunyhómat. Ugyan ne epeszd magad az után a gézengúz után. Ez a szerelem poétája is csak azért van a világon, hogy bajt, bánatot szerezzen, ígérni tud. Téged is bizonyosan örökké tartó ragyogással kecsegtetett. Nos, én az otthon melegét adom neked. Nézd, ott túl, a híd lábánál húzódik meg nádfedeles hajlékom. Tűzhelyéről könnyedén bodorodik a füst az égnek, akárcsak a tiszta szivek áldozata. Ott vár árvalányhaj selymére ágyalt nászi nyoszolyád. Gyere velem ül a hídon. Az én bugyellárisomban arany és ezüst pikkelyek vannak. Futja a költség; nem ugyi, mint annak a széllel-béllelt, csélcsap fickónak. — De mikor olyan deli legény volt. — Sóhajtotta Ciróka Maróka. — Ifju! ? — fortyant föl a halász. — Csak annak látszik. Tudd meg leány, hogy azóta él ő már a szerelem képében, mióta világ a világ. Szólni most Oroszország nem mer. Ahhoz az alkalom nem a legkedvezőbb; egyfelől mert fenyegetésének fegyverrel nem igen tudna nyomatékot adni, másfelől mert szüksége van minden angol sillingre és pennyre mostan való nagy ínségében. De Oroszország is nyilván úgy gondolkodik, hogy a háború nem fog örökké tartani. Török katonák harci dalt énekelve térnek vissza Gallipoliból, ahol harmincezer angol és francia találta meg korai sírját. Török katonák nemcsak elszántan, hanem boldog kedvteléssel vetik magukat az ellenségre, aki vakmerő, szentségsértő kézzel akarta leszaggatni a szultán fölkent fejéről a koronát, elrabolni az oszmán birodalomtól aranyos fővárosát, nem is önmagának, hanem az orosz tirannusnak, akit egyaránt gyűlöl a Nyugat és Kelet. A török hardldal túlharsogja az angol és francia harcosok hangos civódását, akik testvéri indulattal egymásnak esnek és már-már jobban utálják egymást, mint a közös ellenséget. Ez az egész dardanellai vállalkozás, egy dilettáns koponya torz és képtelen eszméje, mégis csak jó volt egy dologra : ez tárja föl a maga egész meszteleltségében az antant erkölcsét. Erkölcs? Gyakran hallottuk mondogatni, hogy az erkölcs nem számít a bábomban. Ott, ahol a matematikai szám és a fizikai felsőbbség dönt. A fecsegők ezúttal is ostobaságot fecsegtek. Mert a számátváltozhatok többségből kisebbségre. A fizikai erő megroppanhat. Az erkölcs fölényes mosolygással tekint alá rájuk: túléli valamennyit, legyőzi valamennyit. Nézzetek Galíciába és a Dardanellákba, Ypernbe és a Maas magaslataira. Quod erat demonstrandum. A vert orosz seregek _ A megvert orosz seregek „rendetlen oszlopokban" menekülnek. — Győzelmes csapataink üldözik őket. A duklai szoroson át visszavonult orosz csapatok elől már elzártuk az utat. A foglyok száma és a Hadizsákmány egyre szaporodik. — A kárpáti arcvonal keleti szakaszán a legsúlyosabb veszteség éri a támadni próbáló oroszokat. — Itt is sok foglyot ejtünk. — Magyarországból kitakarodnak az oroszok. — A német császár Nyugat-Galiciába utazik. — Északon a németek mindenütt megverik az ellenséget, sok foglyot ejtenek és visszavonulásra kényszerítik. — A galiciai diadal. Höfer altábornagy jelentése. Hivatalos jelentés, kiadták május 7-én délben, érkezett délután 3 óra 45 perckor. A szövetséges osztrák és magyar és német haderők folytonos üldöző harc között előcsapataikkal átlépték a Pilsno - Jaszló - Wysztoka- szakaszt. Jaszlótól délre a dukla-rimanovi terepen erős csapataink zárják el a kárpáti utakat, amelyeken az oroszok rendetlen oszlopokban vonulnak vissza észak és északkelet felé. Ezeket az ellenséges oszlopokat nyomon követi a Beszkideken át előrenyomuló hadseregünk, amelynek kötelékében német erők is harcolnak. A hadifoglyok száma és a hadizsákmány mennyisége folyton emelkedőben van. Különösen 10. hadtes- Csakhogy fortélyosan alakoskodik. Térj meg énhozzám. Légy a hitvesem. Különben is ez a világ sorsa. Igy a halász. Ciróka Maróka félaléltan bödörékölt, ballagott a barna képű, erős karu halász után, kinek udvarán borjas tehén kérődzött, kertjében teljes viola nyitott s a gádorban édesterhü méhek döngicséltek. Telt-mult az idő. A gólya sem kerepelt hiába a kéményen. A halász igen elégedetten és magabizóan vetette hálóját a vizbe. — Halacskáim ide-ide hálómba. Füstre, sóba veletek. Szaporodtunk, gyarapodtunk, szükségünk van hasznotokra. Ciróka Maróka meg földöntúli boldogsággal hajolt a patyolat nyoszolyán mosolygó pöttön virágsziromra, a mely egészen az ő képemása volt. Karjaiba kapta magzatját; ezer csókkal borította s elsusogta a haboknak, hogy föcsögjék el a tengereknek s kikiáltotta a szélnek, hogy vigye hirül keletre, nyugatra, hetedhét országon, a kék hegyeken, sőt még azokon is lut egy napsugár hosszával az ő mérhetetlen boldogsága hirét. — Ez az igazi fényesség, ami az én kicsinyem szemében ragyog, — dicsekedett Ciróka Maróka fünek-fának. És a szeretet az, amelynek sohasem áldozik le melengető napja. Ciróka Marókáék egész bizonyosan még most is élnek. Meg nem haltak. Mindmáig köztünk vannak. A szívükkel uralkodnak.tünk tegnap egymaga 5 nehéz és 16 könnyű ágyút zsákmányolt. A kárpáti arcvonal keleti szakaszán lévő csapataink eközben az oroszoknak kétségbeesett támadásait az ellenség legsúlyosabb veszteségével visszaverik. Így tegnap az Osztrymagaslat ellen való ujabb előretörést a leghatásosabb tüzérségi tűzzel visszavertük, 1300 embert elfogtunk és több ellenséges osztagot oldaltűzzel megsemmisítettünk. A délkelet-galiciai arcvonalon is meghiúsul az ellenség minden kísérlete, hogy egyes támasztópontokat elfoglaljon. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német hivatalos jelentés: Berlin, máj. 7. A nagy főhadiszállásról jelentik május hetedikén. A Szadovtól délre és Bossiennetől keletre folyó harc az oroszok kifejezett vereségével végződött. Az ellenséget erős veszteség érte, 1500 foglyot vesztett és teljes visszavonulásban van. Kalvarjától délnyugatra, Augusztávtól délre és Prasznosztól nyugatra orosz részlettámadásokat véresen viszszavertünk. Ezekben a harcokban az oroszok összesen 520 foglyot vesztettek. Az Alsó-Dunajec jobbpartján vívott harc tegnap szintén a szövetséges csapatok teljes sikerével végződött. Az ellenség ott a leggyorsabb visszavonulásban van kelet felé. Csak a Visztulánál áll még helyt egy kis osztag. Tovább délre a Wysztoka jobbpartján Wyslok irányában és a Jasielkán át előrenyomultunk. Mackensen vezérezredes hadseregcsoportja jobbszárnyának részei több ízben összeütköztek már a kárpáti frontnak a lupkovi szorostól nyugatra eső részein azokkal az orosz oszlopokkal, amelyek a sarkukban lévő szövetségeseink előtt sürgős visszavonulásban vannak. A hadizsákmány minden előretett lépéssel növekszik.