Budapesti Hírlap, 1915. május-június (35. évfolyam, 120–180. szám)
1915-05-22 / 141. szám
1915. május 22. Budapesti Munkulma nyos az, hogy Magyarországon, mint Ausztriában éhínségről beszélni nem lehet és a lakosság a szükséges élelemmel az új termésig bizonyossággal el lesz látva. Tudja azonban, hogy a szegényebb néposztály sokkalta rosszabb kenyeret kap, mint a minőhöz hozzászokott. És hogy ezt a nélkülözést a magyar nemzet, a magyar társadalom minden tagja azzal a lélekerővel, (Úgy van!) azzal a csendes hősiességgel éli keresztül, (úgy van! Úgy van!) a melyet ezen a téren is tapasztalunk, de a melyet megmutatott a magyar társadalom a háború összes vonatkozásaiban — egyik nem utolsó olyan vonása a magyar nemzeti jellemnek, amelyre méltán büszkék lehetünk mindannyian. (Fölkiáltások: Ugy Van! Igaz! Elismerjük!) Az új termés szabad forgalmára nézve kijelenti, hogy egyetért Széchenyivel. Nem szívesen látja az állami, a hatósági beleavatkozást és az állami omnipotenciát még gazdasági téren is. (Helyeslés.) Tavaly is csupán végső kényszerből kezdték meg a rekvirálást. És ha mindennek ellenére 1915 évre államilag biztosítják az 1915. évi termést, annak oka, hogy a háború tartama alatt nemcsak Ausztriával, de a német birodalommal is tulajdonképp egy fogyasztási területet alkotunk. A hazai terméssel nemcsak a magyar fogyasztási szükségletet kell kielégíteni, hanem Ausztriának, sőt némely részben Németországnak a hiányait is pótolni kell. (Helyeslés.) Ezért óvatosaknak kell lennünk És gondoskodnunk kell arról, hogy Magyarországból ne menjen ki több kenyértermény, mint amennyit a magyar fogyasztás nélkülözhet. (Helyeslés.) A választói jog kérdéséről lesz időnk, alkalmunk és módunk a jövőben is foglalkozni. Általában veszedelmes az, ha a törvényhozás bizonyos hangulatok, érzelmek hatása alatt cselekszik, különösen veszedelmes, ha a nemzeti organizmus elevenét érintő, annak mélyébe vágó kérdéseket akarunk bizonyos hangulatok, bizonyos érzések hatása alatt eldönteni. Ha valaki, úgymond, én érzem igazi intenzivitással és melegséggel azt a büszkeséget, azt a hálát és elismerést, amellyel a magyar nemzet fiainak hősiessége iránt minden magyar ember tartozik. Nem képzelek embert, akiben nagyobb erővel és büszkébb örömmel lobogjon fel ez az érzés, mint én bennem. De felelősségérzetem azt parancsolja nekem, hogy ennek az érzésnek ne azzal adjak kifejezést, hogy belevigyem a magyar nemzetet olyan szerves alkotásokba, amelyek most, a lelkesedés pillanatában megvalósíttatván, később a késő utódot Ott a késő nemzedékeken megboszulhatnák magukat. (Helyeslés.) Tisztelettel kérem, hogy a törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Teleszky János pénzügyminiszter Széchenyinek az építőipar föllendítésére kiutalt húsz milliónyi összegről tett megjegyzésére kijelenti, hogy nem csupán mezőgazdasági intézkedéseket kell tenni, hanem gondoskodni kellett a most pangásban levő építőipar fejlesztéséről is. Az erre kívánt áldozatot nem szabad megtagadni. A javaslatot általánosságban elfogadták. A hetedik szakasznál Hadik János gróf a rokkantak szélesebb körű támogatását kívánta. A szakaszt azután, valamint a többi szakaszt is elfogadták. Vita nélkül fogadták el a kúriai bíráskodásról szóló javaslatot és a többi javaslatot is. . Az ülés délután két órakor ért véget. 7 ise Lais haenssnet előtt. Budapest, máj. 21. Pillanatról-pillanatra várjuk az olasz kormány hadüzenetét. Aggodalom nélkül, félelem nélkül, bizakodva hősi hadseregünkben, szövetségesünk törhetetlen hűségében. Szent meggyőződés tüze ég bennünk, hogy Olaszország rajta fog veszteni csalfaságán. Mert ha másként fordulna a kocka, akkor becsületes ember soha többé nem merne történeti könyvet a kezébe venni, akkor visszájára fordulna mindaz, amit népek és egyesek életében becsületről, az adott szó szentségéről, a szövetség összetartó erejéről tanultunk. Olaszország lecsúszott az igaz erkölcs lejtőjén már akkor, amikor hazug ürügygyel kibújt a frigyestárs kötelezettsége alól tíz hónappal ezelőtt. Azóta mintha meghalt, megnémult, vagy megbénult volna minden jóhiszemű politikusa. Kétes kiksi kalandorok, megvásárolt újságok, egy kikent-kifent, ezerszer prostituált iró vették kezükbe a gyeplőt, és a megbokrosodott paripák rohannak egyenesen az örvénynek az állam szekerével. A Pizza di Venezia harmonikus szépségét bemocskoló Viktor Emánuel-szobor temérdek márványa és hamis aranya körül egy megtébolyodott tömeg üvölt, fejébe ültették az olasz imperializmus nagyzó tébolyát. Italia fara da se, volt a jelszó 1849-ben, mikor Olaszország megindult egysége összekalapálásának útján. Olaszország magától is meg fogja csinálni a maga pályáját, idegen segítség nélkül. A törpe utódok beléfogódznak a francia, angol uszályba, vitetik magukat azokkal, akikkel nincs egyetlen közös érdekük és hátulról, orvul megmarják azokat, akiknek harminchárom esztendő biztosságát, haladását, virágzását, boldogulását köszönik. De mennél undorítóbb ez az árulás, annál élesebbek lesznek fegyvereink, biztosabbak golyóink, tüzesebbek katonáink. És megérjük azt, hogy Olaszország, amely visszavetette páratlanul önfeláldozó, minden méltányosságon túlmeghaladó ajánlatainkat, törve és üres kézzel fog elódalogni az osztozkodáskora népek asztalától. Akkor aztán elátkozhatják az olasz nép fiai mostani vezéreiket, akiknek kocsijából most kifogják a lovakat, hogy magukat tegyék lóvá. Ajánljuk a helyzet kritikai megértése céljából, olvassák el a német félhivatalos mai cikkét A hármas szövetségi szerződés fölmondásáról. Aki ezt a világos, tárgyilagos fejtegetést elolvassa, az meg fogja érteni a Popolo Romano kétségbeesett följajdulását : „nekünk ez a háború két nemzet ellen, amelyeknek csaknem hét lusztrumon át állottunk oldalán, álomnak rémlik, gonosz álomnak." Az orosz hadsereg sorsa Galíciában semmivel sem vált enyhületesebbé. Kétszázezerhez közel jár ma, nem egészen három héttel a gorlicei tüzércsata után a foglyok száma. Przemysltől északra, Jarroslavnál és Sienicvánál folytatjuk az előrenyomulást kelet felé. Maga Przemysl négy oldalról bezárva. Lejebb délen, Drohobirnál szintén új teret foglaltunk el. Kel-Galiciában megállítottuk az orosz offenzívát. Lengyelországban, Kielce vidékén, véres csatákban négyezer oroszt ejtettünk foglyul. A Nyementől északra szövetségeseink még verekesznek, de már szorítják Keletnek az ellenséget. A Nyementtől délre vívott nagy csatából már csak menekülő oszlopok folytatják rendetlen futásukat a harci helyétől messze, Kovnó irányában. A Dardanelláknál tegnapelőtt az angol-francia erősített állásokat a törökök megtámadták és két szárnyán kegyetlenül megverték. Kegyetlenül, mondjuk, mert a harc módja ezen a területen bőszebb és keserűbb, mint bárhol. Fanatikus török katonák mészárolják le, vallásuk szent parancsát követve, az idegen ellenséget, a ki betolakodott házukba, hogy tűzvészt és pusztulást vigyen hajlékukba. Milyen lesz ez a harci düh, ha majd az olasz segítőcsapatokat szállítják ki Gallipoli partjaira, az olaszokat, akik négy évvel ezelőtt rárontottak Tripoliszra, akik Európa jóindulatú semlegességére támaszkodva öltek, raboltak és kegyetlenkedtek Kyrenaikában és végre kiszakították a szultán kezéből legbecsesebb afrikai tartományát. A rablók hármasszövetsége fog még vérzeni a Darda' nelláknál, ha van igazság ezen avilágon! eseményei: cross fogoly. — A Sarda! — Kétszázezer nelláknál. — Összetörik az orosz ellentámadás. Az elfogott oroszok száma 194.000. — Az egész harcvonalon diadalmasan nyomulnak előbbre csapataink. — Az oroszokat, ha támadnak, véres veszteségükkel visszaverik. — A Szántól, Jaroszlavtól és Drohobirtól keletre haladunk előre. — Kolomeánál „igen súlyos veszteség" érte az ellenséget. A Myementől délre megvert oroszok a németek elől Slovno irányéban folytatják futásukat. Möser altábornagy jelentése: Hivatalos jelentés, kiadták május 21-én délben, érkezett délután öt órakor. A közép-galíciai arcvonalon a harc tovább tart. Azokat az orosz osztagokat, amelyek a Szan-szakaszon Szienianától lefelé a folyó nyugati partján még tartották magukat, a folyón túlra vetettük vissza. Jaroszlavtól keletre a szövetséges csapatok nagyobb ellenséges erők egyes előretöréseit véresen visszavetették. A foglyok száma emelkedik. Csapataink Drohobyctól keletre heves éjszakai harcokban rohammal bevettek egy orosz állást és elfoglalták Neudorf községet. Ez alkalommal 1800 oroszt elfogtak. Kelet-Galiciában az oroszoknak a Dnyeszteren át intézett ellenoffenzíváját a Pruth-vonalon megállítottuk. Kolomeánál az ellenség áttörő kísérletei meghiúsultak. Minden támadást, amely a hidrő ellen irányult, az ellenség igen súlyos veszteségeivel visszavertünk. A kielcei hegyvidéken vívott harcban, amely helyenként még tart, eddig 4000 foglyot ejtettünk. Május 16-dika óta a foglyok száma újabb 20.000 emberrel emelkedett. E szerint május 2-ától kezdve számuk 194.000. Höfer altábornagy, a vezérkar, főnökének helyettese. A német hivatalos jelentés, Berlin, máj. 21. A nagy főhadiszállásról jelentik május 21-én. Szavle vidékén csak kisebb ütközetei voltak. A Dubissánál Podubistól keletre támadásunkkal Betygoláig jutottunk. Ez az előrehaladás további 1500 foglyot eredményezett. Miloszajcsetól és Zemigolától keletre az oroszokat a folyón túlra vetettük. Tovább délre áll a harc. A Nyementől délre megvert orosz erők maradványai Kovno irányában folytatták futásukat.