Budapesti Hírlap, 1915. május-június (35. évfolyam, 120–180. szám)

1915-05-22 / 141. szám

1915. május 22. Budapesti Mun­kul­ma­ nyos az, hogy Magyarországon, mint Ausztriában éhínségről beszélni nem lehet és a lakosság a szük­séges élelemmel az új termésig bizonyossággal el lesz látva. Tudja azonban, hogy a szegényebb nép­osztály sokkalta rosszabb kenyeret kap, mint a minőhöz hozzászokott. És hogy ezt a nélkülözést a magyar nemzet, a magyar társadalom minden tagja azzal a lélekerővel, (Úgy van!) azzal a csendes hősiességgel éli keresztül, (úgy van! Úgy van!) a melyet ezen a téren is tapasztalunk, de a melyet megmutatott a magyar társadalom a háború összes vonatkozásaiban — egyik nem utolsó olyan vonása a magyar nemzeti jellemnek, a­melyre méltán büsz­kék lehetünk mindannyian. (Fölkiáltások: Ugy Van! Igaz! Elismerjük!) Az új termés szabad forgalmára nézve kije­lenti, hogy egyetért Széchenyivel. Nem szívesen látja az állami, a hatósági beleavatkozást és az ál­lami omnipotenciát még gazdasági téren is. (He­lyeslés.) Tavaly is csupán végső kényszerből kezd­ték meg a rekvirálást. És ha mindennek ellenére 1915 évre államilag biztosítják az 1915. évi termést, annak o­ka, hogy a háború tartama alatt nemcsak Ausztriával, de a német birodalommal is tulajdon­képp egy fogyasztási területet alkotunk. A hazai terméssel nemcsak a magyar fogyasztási szükség­letet kell kielégíteni, hanem Ausztriának, sőt né­mely részben Németországnak a hiányait is pótolni kell. (Helyeslés.) Ezért óvatosaknak kell lennünk És gondoskodnunk kell arról, hogy Magyarországból ne menjen ki több kenyértermény, mint a­mennyit a magyar fogyasztás nélkülözhet. (Helyeslés.) A választói jog kérdéséről lesz időnk, alkal­munk és módunk a jövőben is foglalkozni. Általában veszedelmes az, ha a törvényhozás bizonyos hangu­latok, érzelmek hatása alatt cselekszik, különösen veszedelmes, ha a nemzeti organizmus elevenét érintő, annak mélyébe vágó kérdéseket akarunk bizonyos hangulatok, bizonyos érzések hatása alatt eldönteni. Ha valaki, úgymond, én érzem igazi inten­zivitással és melegséggel azt a büszkeséget, azt a hálát és elismerést, a­mellyel a magyar nemzet fiainak hősiessége iránt minden magyar ember tartozik. Nem képzelek embert, a­kiben nagyobb erővel és büszkébb örömmel lobogjon fel ez az érzés, mint én bennem. De felelősségérzetem azt parancsolja nekem, hogy ennek az érzésnek ne azzal adjak kifejezést, hogy belevigyem a magyar nemzetet olyan szerves alko­tásokba, a­melyek most, a lelkesedés pillanatában megvalósíttatván, később a késő utódot Ott a késő nemzedékeken megboszulhatnák magukat. (Helyes­lés.) Tisztelettel kérem, hogy a törvényjavaslatot elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés.) Teleszky János pénzügyminiszter Széchenyinek az építő­ipar föllendítésére kiutalt húsz milliónyi összegről tett megjegyzésére kijelenti, hogy nem csu­pán mezőgazdasági intézkedéseket kell tenni, hanem gondoskodni kellett a most pangásban levő építőipar fejlesztéséről is. Az erre kívánt áldozatot nem szabad megtagadni. A javaslatot általánosságban elfogadták. A hetedik szakasznál Hadik János gróf a rok­kantak szélesebb körű támogatását kívánta. A szakaszt azután, valamint a többi szakaszt is elfogadták. Vita nélkül fogadták el a kúriai bíráskodásról szóló javaslatot és a többi javaslatot is. . Az ülés délután két órakor ért véget. 7­ is­e Lais haen­ssnet előtt. Budapest, máj. 21. Pillanatról-pillanatra várjuk az olasz kormány hadüzenetét. Aggodalom nél­kül, félelem nélkül, bizakodva hősi had­seregünkben, szövetségesünk törhetetlen hűségében. Szent meggyőződés tüze ég bennünk, hogy Olaszország rajta fog veszteni csalfaságán. Mert ha másként fordulna a kocka, akkor becsületes ember soha többé nem merne történeti könyvet a kezébe venni, akkor visszájára fordulna mindaz, a­mit népek és egyesek életében becsületről, az adott szó szentségéről, a szövet­ség összetartó erejéről tanultunk. Olaszország lecsúszott az igaz erkölcs lejtőjén már akkor, a­mikor hazug ürügy­gyel kibújt a frigyestárs kötelezettsége alól tíz hónappal ezelőtt. Azóta mintha meghalt, megnémult, vagy megbénult volna minden jóhiszemű politikusa. Ké­tes kiksi kalandorok, megvásárolt újsá­gok, egy kikent-kifent, ezerszer prosti­tuált iró vették kezükbe a gyeplőt, és a megbokrosodott paripák rohannak egye­nesen az örvénynek az állam szekerével. A Pizza di Venezia harmonikus szépségét bemocskoló Viktor Emánuel-szobor te­mérdek márványa és hamis aranya körül egy megtébolyodott tömeg üvölt, fejébe ültették az olasz imperializmus nagyzó tébolyát. Italia fara da se, volt a jelszó 1849-ben, mikor Olaszország megindult egysége összekalapálásának útján. Olasz­ország magától is meg fogja csinálni a maga pályáját, idegen segítség nélkül. A törpe utódok beléfogódznak a francia, angol uszályba, vitetik magukat azokkal, a­kikkel nincs egyetlen közös érdekük és hátulról, orvul megmarják azokat, a­kik­nek harminchárom esztendő biztosságát, haladását, virágzását, boldogulását kö­szönik. De mennél undorítóbb ez az áru­lás, annál élesebbek lesznek fegyvereink, biztosabbak golyóink, tüzesebbek kato­náink. És megérjük azt, hogy Olaszor­szág, a­mely visszavetette páratlanul ön­feláldozó, minden méltányosságon túl­meg­haladó ajánlatainkat­, törve és üres kézzel fog elódalogni az osz­tozkodáskor­­a népek asztalától. Akkor aztán elátkozhatják az olasz nép fiai mostani vezéreiket, a­kiknek kocsijából most kifogják a lovakat, hogy magukat tegyék lóvá. Ajánljuk a helyzet kritikai megértése céljából, olvassák el a német félhivatalos mai cikkét A hármas szövet­ségi szerződés fölmondásáról. A­ki ezt a világos, tárgyilagos fejtegetést elolvassa, az meg fogja érteni a Popolo­ Romano kétségbeesett följajdulását : „nekünk ez a háború két nemzet ellen, a­melyeknek csaknem hét lusztrumon át állottunk ol­dalán, álomnak rémlik, gonosz álomnak." Az orosz hadsereg sorsa Galíciában semmivel sem vált enyhületesebbé. Két­százezerhez közel jár ma, nem egészen három héttel a gorlicei tüzércsata után a foglyok száma. Przemysltől északra, Ja­rroslavnál és Sienicvánál folytatjuk az előrenyomulást kelet felé. Maga Prze­mysl négy oldalról bezárva. Lejebb dé­­len, Drohobirnál szintén új teret foglal­tunk el. Kel-Galiciában megállítottuk az orosz offenzívát. Lengyelországban,­ Kielce vidékén, véres csatákban négy­ezer oroszt ejtettünk foglyul. A Nyemen­től északra szövetségeseink még vere­kesznek, de már szorítják Keletnek az ellenséget. A Nyementtől délre vívott nagy csatából már csak menekülő oszlo­pok folytatják rendetlen futásukat a harci helyétől messze, Kovnó irányában. A Dardanelláknál tegnapelőtt az angol-francia erősített állásokat a törö­­kök megtámadták és két szárnyán ke­­gyetlenül megverték. Kegyetlenül, mond­juk, mert a harc módja ezen a területen bőszebb és keserűbb, mint bárhol. Fana­­tikus török­ katonák mészárolják le, val­lásuk szent parancsát követve, az idegen ellenséget, a ki betolakodott házukba, hogy tűzvészt és pusztulást vigyen hajlé­kukba. Milyen lesz ez a harci düh, ha­ majd az olasz segítőcsapatokat szállítják ki Gallipoli partjaira, az olaszokat, a­kik­ négy évvel ezelőtt rárontottak Tripo­liszra, a­kik Európa jóindulatú semleges­ségére támaszkodva öltek, raboltak és kegyetlenkedtek Kyrenaikában és végre kiszakították a szultán kezéből legbecse­sebb afrikai tartományát. A rablók hár­masszövetsége fog még vérzeni a Darda' nelláknál, ha van igazság ezen a­­világon! eseményei: cross fogoly. — A Sarda! — Kétszázezer nelláknál. — Összetörik az orosz ellentámadás. Az elfogott oroszok száma 194.000. — Az egész harcvonalon diadalmasan nyomulnak előbbre csapataink. — Az oroszokat, ha támadnak, véres veszteségükkel visszaverik. — A Szántól, Jaroszlavtól és Drohobirtól keletre haladunk előre. — Kolomeánál „igen súlyos veszteség" érte az ellenséget.­­ A Myementől délre megvert oroszok a németek elől Slovno irányéban folytatják futásukat. Möser altábornagy jelentése: H­ivatalos jelentés, kiadták május 21-én délben, érkezett délután öt órakor. A közép-galíciai arcvonalon a harc tovább tart. Azokat az orosz osztagokat, a­melyek a Szan-szakaszon Szienianától lefelé a folyó nyugati partján még tartották ma­gukat, a folyón túlra vetettük vissza. Jaroszlavtól keletre a szövetséges csapatok nagyobb ellenséges erők egyes előretöréseit véresen visszavetették. A foglyok száma emelkedik. Csapataink Drohobyctól keletre he­ves éjszakai harcokban rohammal bevet­tek egy orosz állást és elfoglalták Neu­dorf községet. Ez alkalommal 1800 oroszt elfogtak. Kelet-Galiciában az oroszoknak a Dnyeszteren át intézett ellenoffenzíváját a Pruth-vonalon megállítottuk. Kolomeánál az ellenség áttörő kísér­letei meghiúsultak. Minden támadást, a­mely a hidrő ellen irányult, az ellenség igen súlyos veszteségeivel visszavertünk. A kielcei hegyvidéken ví­v­ott harcban, a­mely helyenként még tart, eddig 4000 foglyot ejtettünk. Május 16-dika óta a foglyok száma újabb 20.000 emberrel emelkedett. E sze­rint május 2-ától kezdve számuk 194.000. Höfer altábornagy, a vezérkar, főnökének helyettese. A német hivatalos jelentés, Berlin, máj. 21. A nagy főhadiszállásról jelentik május 21-én. Szavle vidékén csak kisebb ütközetei voltak. A Dubissánál Podubistól keletre támadásunkkal Betygoláig jutottunk. Ez az előrehaladás további 1500 foglyot eredményezett. Miloszajcsetól és Zemigo­lától keletre az oroszokat a folyón túlra vetettük. Tovább délre áll a harc. A Nye­­mentől délre megvert orosz erők marad­ványai Kovno irányában folytatták futá­sukat.

Next