Budapesti Hírlap, 1915. május-június (35. évfolyam, 120–180. szám)

1915-05-02 / 121. szám

1915. május 2. Budapesti Hiklap (121. §­ felé. Rettentő lehet a pánik, a melyet a becsapás hire keltett Oroszországban. És közben Suvacki kormányzóság is fenye­getve van. Elhisszük és szivesen elhisz­szü­k, hogy Nikolajevics Miklós nagyher­ceg már lemondott arról, hogy a némete­ket, magyarokat és osztrákokat kipör­kölje erős lengyel állásaikból. De ha Varsó veszedelemben van Lodz, Lovics és Prasznisz felől, abba csak mégsem fog belenyugodni, hogy Pétervár bajba ke­rüljön a tengerpart vagy Kurland felől. Hogyan segíthet magán válságos helyze­tében? A földből nem teremthet katonát, még kevésbbé fegyvert és muníciót. Az orosz kimeríthetetlenség már régen mese. Onnan fogja venni hadieszközeit, a­honnan lehet. A kárpáti hadsereg háta mögött a vasút északra és északkeletre az oroszoké. Az út szabad, legalább egy­előre. Más megoldás nincsen. A német jelentés ma pozitíve meg­ismétli, hogy Dünkirchent tüzérsége tűz alatt tartja. De bármily szomjasan vár­tuk napközben a szenzációs hír magyará­zatát, egyetlen részlet sem jutott el hoz­zánk. Óvatosan tartózkodnunk kell tehát minden kommentártól, valameddig egé­szen tisztán nem látjuk a helyzetet. A harcok Ypern körül továbbra is a néme­tekre kedvezők. Anglia közvéleménye lázban ég a német sikerek miatt, és iz­galmát a paroxizmusig fokozzák azok a légi utasok, a­kik a sziget keleti partvidé­kének virágzó városait tűzzel és halállal rémítgetik. Nagy a panasz a kormány és az arisztokrácia köreiben, hogy az ango­lok kudarcának az alkoholizmus az oka. Az angol munkás sohasem vetette meg az italt, és pedig legerősebb, legszesze­sebb fajtáit. Most ne igyék, mikor a feje fölött ég a ház? S mikor lassan kint egé­szen világos tudatára ébred annak, kik voltak a gyújtogatók? A Dardanellákról állandó jó híreink vannak. A törökök készültsége egyfor­mán meglepte barátaikat és elleneiket. A mai jelentés már számot ad a Gallipoli­ban rekedt francia és angol csapatok ha­l­bán. Az, hogy minő szamarak voltunk mi görögök, a­kik azt hittük, hogy Görögország nem Belgium, és Anglia különb, mint Német­ország. Hát ez nem ugyanolyan jogtiprás? Hát ti nem féltek senkitől, nektek minden szabad? A kapitány homloka eleinte ráncba húzó­dott, aztán lenézően legyintett a kezével, elne­vette magát s félig tisztjei, félig a görög felé fordulva igy, felelt: — Ó-görög szavalat! De nem félünk tőle: Anglia a zsebére ült és Hellasz berkeiben meg­szűnik a buta kuruttyolás. Kadét, vigye ezt az urat a társa mellé! Dimitrakakiszt elvitték, a hajó hátsó ré­szében kinyitottak előtte egy kabint és ő szembe találta magát Zofanidesz úrral, a­kit épp úgy mozdítottak el Imbrosz szigetéről. A két jeles úr egymás karjába borult és eleinte úgy tett, mintha Görögország sorsát si­ratná. De hamar belátták, hogy fölösleges egy­mást is bolondítaniok és Zofanidesz őszintén kijelentette, hogy Anglia részéről minden gaz­ságra el volt készülve. Sohse hitt benne. Bel­gium elfoglalása egy okos cselekedet volt, mert Németorsz­ág ezzel megelőzte Angolországot és Franciaországot. Ilyen értelemben dőlt a szó a derék urak ajkáról, oly jól esett nekik, ha csak négyszemközt is, egyszer kiönteni szívük igazi érzelmeit. Utána szinte megtisztultnak érezték magukat és akkor égre emelték jobb ke­züket és szofokleszi páthosszal igy kiáltottak: — Ezt Anglia drágán fogja megfizetni, — de nekünk. Az augurok összenéztek és elnevették ma­gukat lálos vergődéséről, a­mellyel szeretnék sorsukat, a teljes körülzárást elkerülni. De az erőfeszítés meddő. Az egyesült se­regrészeket mind jobban hozzá­szorítják a parthoz, be a tengerbe, a biztos pusztu­lásba. A megszorultaknak új csapatok készültek segítséget hozni a tengerről, de partraszállásukat megakadályozták. A görög Arkipelagosz lassan kint megtelik menekülő francia és angol katonákkal, kikötői megsérült hadihajókkal. Görög­ország szívesen lefegyverezné és inter­nálná ezeket a katonákat, a­hogy a nem­zetközi jog követeli semlegességétől. De a görög szigeteken angolok parancsolnak a görögöknek, éppen úgy, mint a fran­ciáknak. Nem a ius gentium, hanem a­ nyers erőszak nevében. A harc az oroszokkal. A csapataink visszaverték az oroszoknak az Orava és az Opor völgye közti hadállásaink ellen intézett újabb támadásait is az oroszok nagy vesztesége mellett. — 500 oroszt foglyul ejtettek. — A németek északon való előrenyomulásukban a libau-dünaburgi vonal mentén elérték Szavjet és Mitau felé üldözik tovább az onnan menekülő oroszokat. — Eddig 1000 oroszt elfogtak s tiz géppuskát és igen sok lövőszert zsákmányoltak. — Vezérkarunk mai jelentése hirt ad a déli harctérről is. — Höfer altábornagy jelentése. Hivatalos jelentés: kiadták május 1-én dél­ben; érkezett délután 5 óra 45 perckor. Orosz - Lengyelországban élénk ágyuharc volt, a­mely helyenként éjjel is tartott. Orosz biztosítócsapa­tokat több állásból elűztünk. Nyugat-Galiciában és a kárpáti arcvonalon nincs változás. Az Orava-és az Opor-völgy közt általunk elfog­lalt magaslatok ellen az ellenség teg­nap is ismételten heves támadásokat intézett, a­melyeket újból az oroszok igen nagy vesztesége mellett vissza­vertünk; e közben 500 oroszt elfog­tunk. Délkelet-Galiciában és Bukoviná­ban időről-időre ágyuharc volt. Za­leszcskitől délre ütegeink egyike egy orosz lövőszerraktárt tüzeléssel fel­gyújtott. A déli harctéren, a határ mentén, itt-ott előfordult ágyutüzelésen kívül a legutóbbi időben nem történt jelen­tős esemény. Trebinjétől keletre túl­ságosan előre merészkedett monte­negrói haderőket ágyutüzünk szétszórt és szállásaikat összerombolta. Hofer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Orosz jelentés a harctéri helyzetről, Bécs, máj. 1. (Saját tudósítónktól.) Orosz jelentések sze­rint az osztrák és magyar és német csapatok­ támadása nehéz tüzérség támogatásával az orosz jobbszárny ellen megkezdődött. A jelentés hoz­­­záteszi, hogy a szövetségesek egy szilárd, áttör­hetetlen fronton állanak Petrikótól egészen délre Krakóig és hogy Galícia nyugati részében nagy csata törhetne ki, mielőtt az oroszok a Kárpá­tokból a szükséges segifiőcsapatokat magukhoz­vonhatnák. A Novoje Vremja kiemeli azokat a rendkívüli nehézségeket, a­melyek az oroszok­ kárpáti akciója elé tornyosulnak és hangoztatja, hogy az osztrák és magyar csapatoknak a töké­­­le­tes technika segítségére van. Az osztrák és ma­gyar gépfegyverek, valamint a tüskésdrót rafifm­­ált alkalmazása fokozzák a borzalmakat, a­me­lyekkel az oroszok a kárpáti hadjáratban talál­­koznak. Pétervári információk rámutatnak az­ osztrák és magyar, valamint a német légi flotta feltűnő tevékenységére és jelentik, hogy újabbatt német repülők Varsóra három, Lomzára pedig harmincegy bombát dobtak. Orosz repülők Plockra és Mlavára dobtak számos bombát Je­­e­lentik továbbá, hogy H­indenburg csapatállomá­­nyját a Nyemen mellett nem szállította le. Kitű­­nik ez elsőbben is abból, hogy a jelekből itélve, új erős támadásra készül a Nyemen, a Bohr és a Narev között, a­mit megfelelő számú csapatok nélkül bizonyára nem kockáztatna. A Ruszkija Invalid, a­mely közli, hogy májusban a habarú új fázisa kezdődik, a német haderőt ez idő sze­­rint hatvan hadtestre, azaz 3.750.000 emberre teszi a népfölkelők beszámításával. A főparancs­nok keleten Hindenburg, a­kinek jobbkeze Mackensen tábornok, Below és Woyrsch. A hat­van hadtestből harmincnégy a nyugaton, hu­­szonegy a keleten áll, öt pedig tartalékban van. A német hivatalos jelentés: Berlin, máj. 3. A nagy főhadiszállásról jelentik május elsején. A szavjei ütközet ránk nézve kedvezően végződött. Az oroszok nagy veszteség után Szavlet mind a négy sarkán felgyújtva, Mitau irányában menekültek tovább. Az üldözést foly­tatjuk. Foglyunk eddig mintegy 1000 van. Ezenkívül 10 géppuska, nagy­mennyiségű podgy­ász, lövőszerkocsi és különösen sok lövőszer jutott a ke­zünkre. Kalvarjánál és ettől északnyu­gatra az ellenség támadásait, ránézve veszteségtelesen visszavertük. E köz­ben ismét 350 oroszt ejtvén foglyul. Ezzel szemben az oroszoknak Augusz­távtól délnyugatra sikerült egy német előörs-századon éjjel rajtaütni és en­nek súlyos veszteséget okozni. Flocktól keletre és a Filkca déli partján gyenge orosz előretöréseket visszavertünk. A Kárpátok, Lengyelország és Bukovina. Hadisajtószállás, máj. 1. (A Budapesti Hírlap harctéri tudósítójá­tól.) Ámbár az oroszoknak minden eddigi kísér­lete, hogy az Orava és az Opor völgye között lévő elvesztett állásukat ismét visszaszerezzék, állandóan kudarccal végződött, mégis folytatják sikertelen támadásukat. Tegnap ezen a helyen ötszáznál több sebesületlen foglyot ejtettünk a támadók közül. Egyébként a kárpáti arcvonalon és az Er­dős-Kárpátokban — hellyel-közzel vívott tüzéri harcon kívül — nyugalom uralkodik, Orosz-Lengyelországban ezzel szembeni , fokozottabb tevékenység észlelhető. A Nida és a Pilica mentén feltűnően erős ágyúzás és heves gyalogos­csata keletkezett, a­melynek során a mi katonáink több előretolt orosz állást el­foglaltak. Zalescskinél tüzérségünk jó eredményt íért el. így jól irányított tüzelésével fölgyújtott egy orosz muníciós raktárt, a­mi az ellenséges tábor-ok­ban pánikot idézett elő. Kopenhága, máj. .. (Saját tudósítónktól.) A Politiken jelenti Pétervárról: Kilenc német repülőgép százhúsz bombát dobott Lomzára. Az egyik bomba egy templomra esett, a­melyben nyolcszáz katona gyűlt össze istentiszteletre. Csodálatosképpen senki sem sérült meg. Bombavetés Lomzára. 3

Next