Budapesti Hírlap, 1915. július-augusztus (35. évfolyam, 181–242. szám)

1915-07-29 / 209. szám

12 BUDAPESTI HIRLAP (209. BZ.) 1915. július 29. Ha este hat óráig a kém nincs kikutatva és letar­tóztatva, valamennyi túsz botütéseket kap és depor­tálni fogják. Erre gyűlést hívtam egybe és délután négy órakor valamennyien, 35 ember a parancs­nokhoz mentünk és kijelentettük, hogy irigyeljük a deportált zsidókat és hogy legjobb volna vala­mennyiünket deportálni, mert a kém megtalálása, a­ki árkon-bokron túl van, teljes lehetetlenség. A pa­rancsnok a tábornok nevében kijelentette, hogy ez­úttal elnézi a dolgot, de ha hasonló eset még egyszer előfordul, a megtorlás kíméletlenül bekövetkezik. Június 1-én délután három órakor bomba rob­ban­ás a tanács utcai helyiségében. Egy rendőr kézi­gránátot hozott nekem. A­­kéznyomás folytán meg­gyulladt a bomba, én eldobtam és a bomba fölrob­bant. Én és a rendőr megsebesültünk. Június 1-én az osztrák és magyar csapatok hosszabb harc után bevonultak a városba.­­ (A háború évfordulója.) Berlinből je­lentik nekünk. Vasárnap, augusztus elsején az egy­házi főtanács rendelkezésére a templomokban em­lékistentiszteletet tartanak a háború kezdetének év­fordulója alkalmából. Az istentiszteleteken hálát ad­nak Istennek eddigi segítségéért és jövőre való támo­gatását kérik.­­ (Házasság­.) Selig Árpád dr., a lipótmezei elmegyógyító-intézet orvosa julius 17-én a krisztina­városi templomban házasságot kötött Kammermayer Saroltával. Görgei Márton Tiszadobról eljegyezte Gulyás Ilonkát Debrecenben.­­ (Bernard Shaw az angol közszabadság­­ról.) Egy Skeffington nevű ír szocialista, mivel a toborzás és az általános katonakötelezettség ellen agitált Londonban, hat hónapi kényszermunkára itélték el. Az elítélt felesége, a­ki egyben az ír nő­mozgalom vezetője, Bernard Shaw-hoz fordult se­gítségért. Shawnak Anglia mai viszonyaira jellemző válaszát érdemes eltenni, mint egyik érdekes tüne­tét ennek a mindent sejtetőre állító háborúnak. Igen tisztelt asszonyom — írja Shaw, — mind­végig élénk figyelemmel kísértem férje ügyét, főleg abból a szempontból kiindulva, hogy miképpen le­het egy és ugyanazt a dolgot kétféleképpen fölfogni. Lord Korthcolie például (több nagy angol napilap tulajdonosa) sokkal jobban dolgozott a toborzás ellen, mint az ön férje, a­mikor a hadügyminiszter fölhívásainak közlését megtagadta, a pretoriai püs­pök elbátortalanító flandriai levelét azonban kiadta. Egy levelet, a­melyik angol csapatok kimerüléséről, német túlerőről, előrelátható háborúvesztésről szól, hacsak sürgősen be nem hozzák a védőkötelezettséget. Világos, hogy ha az ön férje egyetlen beszédjéért, a­mit alig ezeren hallottak, kényszermunkát kapott, akkor lord Northcliffe-t mindazért, a­mit lapjaiban ki mert mondani, legalább is hatvan évi kényszer­munkára kellene ítélni. A jelen viszonyok között csak gratulálhatok hát­­ neki, hogy még mindig sza­badlábon van. Férje ügyében azonban semmit sem tehetek. Az új államvédelmi törvény minden egyéni szabadságot megszüntetett Angliában és Izlandban, attól eltekintve, a­mit a hatóságok nagy kegyesen engedelmezni méltóztatnak. Ma a kormány mindent megengedhet magának, s ha törvény ellenére agyon­lövetett állítólagos német kémeket, sietett utólag meghozni a törvényt is hozzá. Jövőben sem fogja gátoltatni magát utólagos törvényekkel igazolni el­követett törvénytelenségeket. Ha eszébe jutna vér­padra vinni az ön férjét, senki sem­ tudná őt ettől megmenteni. Minden tiltakozás hiábavaló lenne. Az alsóház nem akar az ilyen túlkapások ellen protes­tálni. A sajtó sem kíván a közszabadság, az egyén szabadságának védelmére kelni. Még örülhet, a­ki hat hónapi kényszermunkával megmenekülhet. Mert egy zsarnoki kormány ellen még csak lennének Te­médiumok, de egy rémülettől megbódult kormánnyal és egy megfélemlített néppel semmit sem lehet kezdeni. Ha én az önök ügyében közbenjárnék, csak ártanék. Én a magam részéről természetesen nem félek a németektől és igen kevés türelmem van azok­hoz az angolokhoz, a­kik félnek tőlük. Ha azonban Anglia azért nem fogja megnyerni tudni ezt a hábo­rút, mert az ön férje beszédének révén esetleg öt-hat ember kimaradt a sorból,­­ akkor meg is érdemli, hogy megverjék. Miután engem különben is német­barátnak tartanak, ha megmozdulnék férje érdeké­ben, még abba a képzelődésbe eshetnének, hogy­­Angliát csakis az ő legsúlyosabb elítélése menthetné meg. Az ember küzdhet az ostobaság ellen, de lehe­tetlen ellensúlyozni a gyávaságot. Tegyük hozzá, hogy a derék ír Skeffington még­sem fogja leülni félévi fegyházát, mert mindjárt első napon éhségsztrájkot kezdett, s így hamarosan sza­badlábba­ jutott. A szaffrazsettek híres találmánya így vált hasznára egy férfiembernek, a­ki még hinni tudott a hagyományos brit véleményszabadságban.­­ (Halálozás.) Léderer Károly báró nyugal­mazott lovassági tábornok, mint Bécsből jelentik, hetvennyolc éves korában meghalt.­­ (A Zenta hős gépésze.) A Zenta egyik hőse volt Schuss Albert piski fia is, a­ki mint gépész szolgált a Zenta hajón. A harc során egy gránátszi­lánk, mely a gépház falát átütő lövedékből eredt, mindkét lábát tőből leszakította. A derék fiú a haza éltetésével adta ki hős lelkét. Vitéz magatartásáért ő felsége az arany vitézségi éremmel tüntette ki, a me­lyet édesanyjának, Sziebig János piski asztalosmes­ter feleségének most levél kíséretében megküldött a kikötő-parancsnokság.­­ (A­ budapesti nyári futtatás.) Most, hogy a németországi lóverseny után az osztrák Jokey Club is rendes lóversenyt fog tartani belépőjeggyel és lotalizatőrrel, több mint valószínű, hogy a Magyar Lovaregyesület is meg fogja tartani a rendes keret­ben versenyeit. Valószínű, hogy már a nyári miting is így fog lefolyni. A kormány e kérdésben még nem határozott, augusztus elsejéig azonban be fog követ­kezni a döntés.­­ (A német nyelv.) Most, hogy német test­véreinkkel ilyen szoros barátságban élünk, sok száz­ezer magyar embernek szüksége lesz a német nyelv tudására s így gratulálunk a Tolnai Világlapjának, a ki Mikes Lajos dr.-t megbízta a német nyelv tanítá­sával, melyet a lap e heti számától kezdve minden héten olvasóinak díjtalanul bocsájt rendelkezésére.­­ (Muszka a villamoson.) Tegnap este tizenegy óra tájban történt. A nyugati pályaudvar mellett fölszáll a villamosra egy bala meg egy fo­goly muszka. A vezetőhöz állanak. A közönség oda­sereglik, nézi, bámulja, a­hogy Budapesten mond­ják: pusztálja a muszkát. A muszkának nem tetszik a népszerűség és laposakat pislant a tolakodóbbak felé. A kisérő katona csak nézi az esetet, ő is híres ember a muszka révén. Bejön egy bütykös tenyerű polgár s szemügyre veszi a muszkát. Elvigyoritja a száját és imigyen szól a bakához: — He, he, he . . . Fél ám ez a muszka! — Mibül gondolja?­­— Mer pislog . . . — Arra való a szeme . . . Hallgatás. Az atyafi szuszog, szörnyen préseli magából a levegőt. — Pedig fél ez, vitéz úr! — Ha fél is, nem magától! — Már mint tetem, hehehe? ... És megböki bütykös ujjával a muszkát s foly­tatja ! — Ez a zabszem. Nonone . . . Fölfortyan erre a bala: — Zabszem? Aszondja, hogy zabszem. Az én oroszom! Szóljok neki, ott úgy rittyenti fültöven magát, hogy . . . Az atyafi se hagyja magát: — Mármint hogy engem? Ez? Nonono . . . A baka szól valamit az orosznak, mire az föl­emeli a kezét, mintha oda akarna durrantani az atyafinak, a­ki visszahökken: — No, már ilyet! Nézze meg az ember. Hogy ez megütne! — Meg ám, ha sokat birizgál rajta! — Szólok ám a rendőrnek! — Rendőrnek? Nem fél az én oroszom a rendőrtül! — Márhogy nem fél-e? — Nem. Mer hogy ő katona! — Hát vitéz úrtól fél-e? — Fél. Mer én vagyok a fogolytábor! Tudja kend? Érti? A fogolytábor. A többi embernek coki hozzál — (A gallipoli legyek.) A Daily Telegraph haditudósítója a következő rendkívül érdekes levelet írja lapjának: A franciaországi frontot a gránátok meg a felhős ég teszik nevezetessé, a gallipoli front­ról a felhős ég hiányzik, de a gránátzuhatag meg­van. A nap rettentő erővel sü­t s már nyolc hét óta hiába várjuk, az esőt. A hőség elviselhetetlen s cso­dálkozunk az algíri, meg az ausztráliai csapatokon, melyek nevetnek, ha a hőséget emlegetjük. A hőséget meg angol nyugalommal bírnánk, de nem bírjuk el­viselni a tömérdek legyet, melyek pokollá teszik az életet. A seik­ül Izlám­ helyesen mondta, hogy ennek a földnek nem Allah az istene, hanem Belzebub, a legyek istene. Alig hozzák az asztalra az ételt, fekete légyfelhő zümmögi körül. A sátort betölti irgalmat­lan muzsikájuk s órák hosszat tart a zümmögés. Az ember egyebet sem tesz, mint védekezik ellenük, mert délévi szemtelenséggel keringenek a feje körül. A csata halottjait rajokban lepik el s undorral töltik el az élőt, a­mikor egy falatot a szájához vesz. A szélfújás sem jelent semmit a legyek életében. Csak ha erősebb, akkor elviszi őket a­ tengerre és a hadi­hajók legénysége is kap kóstolót belőlük. A jam, meg a marmelád kedvelt csemegéje a legénységnek. Ez nem volna baj, de a legyek is ugyanezzel az izlés­sel áldattak meg. Nem marad más mód, mint kaki­színűre festeni a marmeládát, hátha a legyet sikerül becsapni. Ajánlom a hadseregszálitók figyelmébe. — (A nazarénus asszony lisztje.) Szegedi levelezőnk írja: Bába Lajos alsótanyai nazarénus gazda felesége, a szegedi hetipiacra két zsák lisztet vitt. Gondosan kibogozta a zsineget és nyugodtan megállva a két zsák mellett, várta a vevőket. A hó­fehér, nullás liszt, melyet körülcsókolgattak a naiv sugarak, lassan kint odavonzatták a népet. Először kopott fejkendőbe­r odalépett egy mezítlábas mtu­kásasszony és félénken, kérdezte: — Hogy méri literjét, néni?­ — Ingyen adom, lelkem. Az asszony félénken eloldalgott. Mert azt hitte, hogy a kofa a szegénységét akarja kigúnyolni. Bá­báné szelíden utánaszólt: — Gyék vissza már, galambom. Ingyen adom az Isten áldását. A mezítlábas asszony visszaóvakodott a lisztes zsákokhoz. — Minek csúfolt meg a szegényt? — Mondom, hogy ingyen adom, — válaszolja a néni galambszel­idséggel. — Ingyen-e? — Ingyen bizony. — Hát mérjen ide egy literrel. Bábáné előveszi a fényesre sikált literest, be­­semi­íti a lisztet. Nincs is hijja a liternek, sőt egy­két marékkal még tetézi is. A mezítlábas asszony fé­lénken kérdezi: — De most már mondja meg néni, mennyit fizetek érte. — Semmit, galambom. — Nem fogadja el érte a pénzt? — Nem én! Hanem tudja mit? Ha teheti, hát tegyön maga is jót a szegényekkel . . . Bába néni így mérte ki mind a két­ zsák lisztet a szegényeknek — ingyen.­­ (A gyü­mölcs és a főzelék téli konzer­­válása.) A földművelésügyi miniszter a gyümölcs és a zöldsérértékesités ügyének támogatása céljából a Budapesti Kertészeti Tanintézet (I., Ménesi­ út 45.) gyümölcsfeldolgozó-berendezésének felhasználásával a nyári és korai őszi hónapokban rövidebb tar­tamú, tisztán gyakorlati feldolgozó-tanfolyamokat rendez. A részvétel dijitalan. Előnyben részesülnek azok, a­kik a feldolgozó-gyakorlatokkal oly célból óhajtanának megismerkedni hogy ismereteiket még ez évben más érdeklődőkkel társadalmi úton közöljék és őket az egyszerűbb feldolgozásokba, a minek az aszalás és izek főzése beoktassák. Jelentkezni máris lehet.­­ (Katonalázadás Haiti szigetén.) Páris­ból táviratozzák. A Havas-ügynökség jelenti Port au Princeből. A kormánycsapatok föllázadtak és megtámadták az elnök palotáját, a­melyet teljesen elhamvasztottak.­­ (Hetvenkét éves uriné tragikus ha­lála.) Aradról jelentik: Rosenberg Sándorné dr.-né, az aradi volt főrabbi 72 éves özvegye a lakásában véletlenül egy doboz gyufára lépett, mely tüzet fo­gott. Rosenbergné ruhájába kapott a láng és mire segítségére mentek, annyira összeégett, hogy haldo­­kolva szállították a kórházba.­­ (Pilóták halálos balesete.) Kopenhágából jelentik: Bäck főhadnagy és Münster kapitány hid­­roplánon gyakorlatokat végeztek. A hidroplán le­zuhant s a két pilóta szörnyethalt.­­ (Sikkasztó postaaltiszt.) A rendőrség le­tartóztatta Cabetka Ágoston negyvenkét éves posta­altisztet, a­ki a Fő­ utca 6. szám alatti postahivatal­ban volt alkalmazva. A postahivatal megállapítása szerint kilenc esetben a postautalványokon a cím­zettek neveit maga irta alá, és a pénzt megtartotta. Ezerhatszázötvenkilenc koronát sikkasztott ilyen módon. A pénzt adósságaira és háztartására fordí­totta, részben pedig elmulatta.­­ (Rendőri hirek.) A Mészáros­ utca 58. számú ház tetőzetén dolgozott Szalla László ácssegéd és onnan leejtette a szekercéjét, a­mely Doszka Anna napszámosnő fejére esett. A leány súlyosan megsebesült. A mentők a Rókus-kórházba vitták.­­• A Verseny­ utca 22. számú házban Beke Lajos het-Fölfúvódás, lélekzési nehézségek, szívdobo­gás, fejfájás, szédülés, állandó lehangoltság és lappangó szorulás eseteiben a természetes Ferenc József-keserűvíz bőséges széket hoz létre, csökkenti a gázok meggyülemlését s meg­szabadít a szorongató érzésektől. Merkel dr. kir. orvosi főtanácsos, a nürnbergi kórház igazgatója írja, hogy a Ferenc József-víz nagyon enyhén hat, s hosszabb időn át is lehet használni, a­nél­kül, hogy a szervezetre ingerlően hatna. A­ugusztus 7-én : Beregi Oszkár mint kiaun.

Next