Budapesti Hírlap, 1915. július-augusztus (35. évfolyam, 181–242. szám)
1915-08-04 / 215. szám
BUDAPESTI HÍRLAP 1215. p., 1915. augusztus 4. A király azután nem is habozott. Nagy sietve, gyáván— fejetlenül — aláirta Jelena gyermekeinek végzetét. (L.sz.) Legújabb. — Lapzártakor érkezett távirat. — 1j duma határozata. Pétervár, aug. 3. A duma az oktobrista és nacionalista pártok középponti bizottsága nevében Bobrinszki gróf által benyújtott következő napirendet fogadta el: A birodalmi duma meghajlik vitéz hadseregünk és flottánk dicsőséges és példátlan teljesítményei előtt. Megerősíti, hogy a hadsereg minden katonai balszerencse ellenére a birodalom egész lakosságában megszilárdította azt a rendíthetetlen és egyhangú elhatározást, hogy a hű szövetségesekkel tovább folytatja a harcot a végeredményig és nem köt békét a teljes győzelem előtt. Kijelenti, hogy gyorsítani kell a győzelmet azzal, hogy a lakosság egyértelműen támogatni fogja az új harci szerek megteremtésére vonatkozó akciót. Kívánja a belső béke megszilárdítását, az egyoldalú politikai küzdelmek megszüntetését és hatóságok jóakarata minden lejális orosz alattvaló érdekeivel szemben, fajra, nyelvre és vallásra való tekintet nélkül. Azt tartja, hogy csak belső egységesség az egész ország és egy teljes bizalmat élvező kormány között vezethet gyors győzelemre , miközben azt a tántoríthatatlan reménységet fejezi ki, hogy a hadseregszállításoknál mutatkozó hiányokat azonnal a törvényhozás és a közhatalom segítségével megszüntetik és a visszaélések elkövetőit törvényszerű szigorú büntetéssel sújtják, bármily hivatali állást töltsenek is be — áttér a napirendre. Rodzianko, akit 296 szóval 24 ellenében elnökül választottak, beszédet mondott, amelyben kijelenti, hogy a háború Oroszország minden elemét egyesítette egy cél: a győzelem érdekében. Reméli, hogy a pártok között való barátságos viszony háború után is megmarad a kát ,hogy személyes érintkezésbe jusson a magyar társadalom vezető köreivel és e végett nemsokára újból eljön Budapestre. (A király elismerése Boroevics tábornoknak.) A sajtóhadiszállásról jelentik: Boroevics gyalogsági tábornok, az ötödik hadsereg parancsnoka a következő parancsot bocsátotta ki: Katonák! Ö cs. és kir. apostoli királyi felsége a következő legfelsőbb kéziratot volt kegyes hozzám intézni : Kedves Boroevics gyalogsági tábornok! Az ön többszörösen bevált vezetése alatt az ötödik hadsereg hősiesen harcolt és a legszebb eredményt érte el. A legmelegebb hálával emlékezve meg szolgálatáról, dicsérő elismerésemet nyilvánítom önnek. Kelt Bécsben, 1915. július 29-én. Ferenc József: Az ötödik hadsereg katonái! Vezéreteknek ez a legmagasabb kitüntetése elsősorban nektek szól. A ti hűségeteknek, a ti hasonlíthatatlan hősiességteknek, a ti sziklaszilárd eltökéltségteknek szól, hogy a hazai földből egy talpalatnyit után adtok föl parancs nélkül. Még gyermekeitek és unokáitok is büszkeséggel fogják mondogatni, hogy ti harcoltatok az Isonzónál. Az ötödik hadsereg katonái! Vezéretek büszke reátok! A táborban, 1915. július 30-án. Boroevics gyalogsági tábornok. (József kir. herceg kitüntetése.) A hivatalos lap mai száma közli, hogy a király József királyi hercegnek, mint a 7-ik hadtest parancsnokának, aki hadtestét hosszú idő óta nehéz körülmények közt odaadó lelkesedéssel eredményesen vezeti, a Lipót-rend nagykeresztjét adományozta a hadiékitménnyel. — (Közös miniszteri tanácskozás.) Félhivatalosan jelenlik . Bécsből: Burián báró közös külügyminiszter elnöklésével augusztus 2-án délután négy órától este nyolc óráig közös miniszteri tanácskozás volt. — (A miniszterelnök itthon.) Tisza István gróf miniszterelnök ma éjjel titkárával Bécsből visszaérkezett Budapestre. (A szultán egészsége.)Konstantinápolyból jelentik: A szultán egészsége teljesen helyreállott. Az uralkodó tegnap a palotában részt vett a vallásos fölolvasás ceremóniáján . (Frigyes királyi herceg porosz marsallbotja.) A hadisajtószállásról jelentik: A német császár Lemberg szerencsés felszabadítása alkalmával az osztrák és magyar hadsereg főparancsnokát, Frigyes királyi herceg tábornagyot porosz tábornaggyá nevezte ki. Vilmos császár ma meglátogatta Frigyes királyi herceg tábornagyot a hadseregfőparancsnokság székhelyén, hogy neki a marsallbotot — a legfőbb katonai rang e jelvényét — személyesen átadja. A császár katonai kíséretének néhány tagjával érkezett a városkába, ahol jelenleg a császári és királyi hadseregfőparancsnokság székel. Noha a császár látogatásáról szóló hír csak a délelőtti órákban terjedt el, a házakat gazdagon föllobogózták. A szakadó eső ellenére a város lakossága a szövetséges uralkodónak lelkes ovációt rendezett. A császár a hadseregfőparancsnokság tábornoki karának körében rövid, megkapó beszéddel adta át Frigyes királyi hercegnek a művészi kidolgozású marsallbotot. A királyi herceg néhány meghatott szóban mondott köszönetet. Az ezután következett ebéden Frigyes királyi herceg meleg érzésű beszédet mondott, a melyben a neki adományozott marsallbotot, mint annak az egységességnek jelképét határozta meg, a melynek eddigi nagy sikereinket köszönhetjük és a mely nekünk a végleges győzelmet, a tisztességes békét biztosítja. A büszke német haderőt aposztrofálva a kir. herceg a német hadsereg legfelsőbb hadurára, II. Vilmos császárra háromszoros hurrát kiáltott, amelyet az összes jelenlévők lelkesen visszhangoztak. Vilmos császár látható meghatottsággal a legigazabb tisztelet hangján emlékezett meg Ferenc József királyról s az osztrák és magyar hadseregre és legfőbb hadurára háromszoros Hochot mondott. Az ebéd után Vilmos császár cerclet tartott, majd elbúcsúzva Frigyes kir. hercegtől, a főparancsnokság székhelyén való közel három órai időzés után elutazott. (Hősi halál.) Ifj. Nagy Ferenc, a 12-ik gyalogezred úrvezetője, a Komáromi Lapok munkatársa huszonkét éves korában március 21-én Tarnowa mellett Galíciában hősi halált halt. (Kitüntetett postafőtisztek ünneplése.) Nagyváradról jelentik: A nagyváradi posta- és távíró-igazgatóság két főtisztjét: Babics Sándort és Könczey Elemért a harctéren kifejtett kiváló szolgálataik elismeréseül a király kitüntette. Babics Sándor a Ferenc József-rend lovagkeresztjét- Könczey HEPIHIREK. Kufusov. Ámulva olvastuk a duma üléséről szóló tudósítást. Egy évszám és egy név lebegett e melankolikus és levert gyülekezet fölött. 1812 az évszám és Kutusov az a név, melybe, mint az utolsó szalmaszálba belekapaszkodik az orosz kormány és birodalom. Maga a hadügyminiszter, jelentette ki, hogy az orosz hadsereg az 1812-ben kipróbált eljárást fogja követni, vagyis visszavonultában elpusztítja maga mögött Oroszországot, hogy pusztuljon vele az ellenség is. Ha van valami, ami a német, az osztrák és magyar hadsereg diadalának óriási voltát megvilágítja, íme az, hogy Oroszország vezérei ezt a kétségbeesett gondolatot forgatják már agyukban. Hiszen ez a lelki megtörés, az összeomlás, a halálugrás megkockáztatása. Hogy milyen zűrzavaros immár az orosz kormány lelki állapota, bizonyítja az, hogy kábán dadogja az 1812 dátumát, anélkül, hogy meggondolná, hogy most , 1915-ben élünk, a vasutak, automobil-trén és légjáró alkalmatosságok idejében. Most bizony, ha el is csalatná magát Hindenburg Pétervárra és Moszkvába, maga után vinné a vasúti sitteket, automobil-parkokat, Zeppelineket, telefonos és távíródrótokat, sőt a hajóit is, mert ha Pétervár a németek kezébe jut, Kronstadt és vele az orosz hajóhad is kezében — vagy a tenger fenekén lesz már. A vas, a víz, a levegő, a gőz, a benzin, a gép és a gyár erősebb az oroszok 1812-iki szövetségesénél, a hónál. De maga Kutusov sem nyújt sok vigaszt a muszkának. A kutató történelem már kiderítette, hogy Kutusovnak nem volt olyan haditerve, melynek keretében benn lett volna Oroszország elpusztítása és Moszkva fölgyújtása. Kutusov azért vonult vissza, mert nem mert megütközni Napóleonnal és a pusztítást elvégezte a maga hadseregének romboló ösztöne és az utána özönlő nagy francia hadsereg, mely mindent fölemésztett útjában. Moszkvát nem Kutusov gyújtotta föl, hanem a csőcselék. Kutusov nem is ürítette ki Moszkvát a maga szántából, sőt körömszakadtáig védelmezte Borodinónál, ahol az orosz katonaság valóban vitézül harcolt. Tolsztoj leírja a Háború és békében, mint imádkozik Pál cár a borodinói csatában, szinte egymagára hagytatva, reszketve a szent Moszkváért. Eszében sem volt a cárnak, Kutusovnak vagy akárki másnak, hogy feláldozza Moszkvát s Tolsztoj mesterien irja le, mint menekül az utolsó pillanatban Moszkva népe, nem hitte, hogy Napóleon bevonulhat Moszkvába, Kutusov pedig, mikor azt kérdezték tőle, mi lesz, rendesen sírva fakadt és azt felelte, hogy az Isten akarata lesz meg. Napóleon tragédiája nem az volt, hogy bevonult Moszkvába, hanem hogy hosszadalmas béketárgyalásba bocsátkozott Pétervárral, mely észrevette, hogy milyen óriás előnyt nyújt neki a tárgyalás elnyújtása. A korzikai oroszlán beleesett ebbe a verembe és engedte hitegetni magát mindaddig, amig minden élelmiszere elfogyott, amíg messzire elkalandozó lovassága mindenfelül üres kézzel tért vissza a rekvirálásból. A grande armée ette föl Oroszországot, nem Kutusov haditerve. Napóleon nem látta meg azt a pillanatot, mikor seregét vissza kell vinnie hadműködése bázisára, a lengyel határra és ez volt a veszte. És most egyszerre tele van az antant sajtója, sőt az orosz hadügyminiszter agyveleje Kutusov világrendítő tervével s mint egy szabadító tündérkép lebeg előtte Kutusov imádságot rebegő, haditervekkel nem nagyon bíbelődő primitív alakja, a hadvezetésnek e naturalistája, akit nem katonai zsenije, hanem hallatlan szerencséje vitt át diadalmasan az európai és az orosz harctereken. Hamarosan ki fog derülni, hogy 1812 és Kutusov állítólagos haditervének követése éppen olyan értékű, mint az orosz gőzhenger. (Adakozás.) A mai napon a következő adományok érkeztek hozzánk: A háborúban világtalanná lett katonáink részére. A temesvári m. kir. áll. fa- és fémipari szakiskola asztalos tanulói 10 korona. Szabó, Szántó, Szilárd és Miska bácsi Csákvárról 11 korona. Végh Árpád: Budapest 1 korona. A Vörös Kereszt Egyesület és Elesett hőseink özvegyei és árvái részére. Végh Árpád, Budapest 1—1 korona. Szent Antal szegényei részére: Lázár Zoltánné, Budapest 6 korona. — (Személyi hirek.) Csernoch János bíboros, hercegprímás e hétvégén Budapestre érkezik és több napig a fővárosban marad. A hercegprímás augusztus 8-án részt vesz a Szent László Társulat nagy egyházi ünnepségein. — Groszner báró, ő felsége személye körüli miniszter Bécsből visszaérkezett Budapestre. — Bécsből jelentik: Repla biboros, csernovici érsek innen Karlszbadba utazott. — (A trónörököspár Budapesten.) A minap jelentettük már, hogy Károly Ferenc József trónörökös és felesége, Zita királyi hercegnő Budapestre látogatnak és néhány napon át közöttünk maradnak. Ma a trónörököspár utazásáról a Budapesti Tudósító útján a következő hivatalos jelentést kaptuk: Illetékes helyről nyert értesülés szerint a trónörököspár szombaton, e hónap 7-én érkezik Budapestre és 14-éigmarad a székesfővárosban. A dolog természetéből folyik, hogy ő császári és királyi fenségeik jelenlegi budapesti tartózkodásukat elsősorban a háborúval kapcsolatos közintézmények (csapatok, kórházak, jótékonysági intézmények, hadiszergyárak) megtekintésének és annak szánják, hogy a közhatósági és társadalmi tényezőknek a hadsegítés terén kifejtett tevékenységével megismerkedjenek. Az ifjú fenséges pár látogatásának már első, határozatlan híre is őszinte örömet keltett a fővárosban s nem kétséges, hogy Budapest lakossága épp oly szeretettel s ha lehet, még nagyobb fénnyel és lelkességgel fogadja a trónörököst és feleségét, mint a mult év augusztusában, a mikor küzdelmeinknek még csak az előestéjén voltunk. — Budapesti látogatásuknak célját és itt való tartózkodásuknak programját részletesen megjelöli a félhivatalos jelentés. Ez a program pedig anyagban oly mús, oly sok a közintézmény, mely a fenséges pár érdeklődésére számíthat, hogy trónörökösünknek és feleségének ezúttal nem marad ideje arra, hogy ünnepségeken vegyen részt s általában, hogy érintkezésbe jusson a főváros társadalmi köreivel. Ezért hivatalos fogadtatás nem is lesz. A trónörökös azonban — mint értesülünk — rövidesen meg fogja valósítani a maga és felesége szándé 11