Budapesti Hírlap, 1915. július-augusztus (35. évfolyam, 181–242. szám)

1915-08-04 / 215. szám

BUDAPESTI HÍRLAP 1215. p., 1915. augusztus 4. A király azután nem is habozott. Nagy sietve, gyáván— fejetlenül — aláirta Jelena gyermekeinek végzetét. (L.sz.) Legújabb. — Lapzártakor érkezett távirat. — 1j duma határozata. Pétervár, aug. 3. A duma az oktobrista és nacionalista pár­tok középponti bizottsága nevében Bobrinszki gróf által benyújtott következő napirendet fo­gadta el: A birodalmi duma meghajlik vitéz hadse­regünk és flottánk dicsőséges és példátlan telje­sítményei előtt. Megerősíti, hogy a hadsereg min­den katonai balszerencse ellenére a birodalom egész lakosságában megszilárdította azt a ren­díthetetlen és egyhangú elhatározást, hogy a hű szövetségesekkel tovább folytatja a harcot a vég­eredményig és nem köt békét a teljes győzelem előtt. Kijelenti, hogy gyorsítani kell a győzelmet azzal, hogy a lakosság egyértelműen támogatni fogja az új harci szerek megteremtésére vonat­kozó akciót. Kívánja a belső béke megszilárdí­tását, az egyoldalú politikai küzdelmek megszün­tetését és hatóságok jóakarata minden lejális orosz alattvaló érdekeivel szemben, fajra, nyelvre és vallásra való tekintet nélkül. Azt tartja, hogy csak belső egységesség az egész ország és egy teljes bizalmat élvező kormány között vezethet gyors győzelemre , miközben azt a tántorítha­tatlan reménységet fejezi ki, hogy a hadsereg­szállításoknál mutatkozó hiányokat azonnal a törvényhozás és a közhatalom segítségével meg­szüntetik és a visszaélések elkövetőit törvény­szerű szigorú büntetéssel sújtják, bármily hiva­tali állást töltsenek is be — áttér a napirendre. Rodzianko, a­kit 296 szóval 24 ellenében elnökül választottak, beszédet mondott, a­mely­ben kijelenti, hogy a háború Oroszország min­den elemét egyesítette egy cél: a győzelem ér­dekében. Reméli, hogy a pártok között való barátságos viszony háború után is megmarad a kát ,hogy személyes érintkezésbe jusson a ma­gyar társadalom vezető köreivel és e végett nem­sokára újból eljön Budapestre.­­ (A király elismerése Boroevics tábor­noknak.) A sajtóhadiszállásról jelentik: Boroevics gyalogsági tábornok, az ötödik hadsereg parancs­noka a következő parancsot bocsátotta ki: Katonák! Ö cs. és kir. apostoli királyi felsége a következő legfelsőbb kéziratot volt kegyes hozzám intézni : Kedves Boroevics gyalogsági tábornok! Az ön többszörösen bevált vezetése alatt az ötödik hadsereg hősiesen harcolt és a legszebb eredményt érte el. A legmelegebb hálával emlékezve meg szolgálatáról, dicsérő elismerésemet nyilvánítom önnek. Kelt Bécsben, 1915. július 29-én. Ferenc József: Az ötödik hadsereg katonái! Vezéreteknek ez a legmagasabb kitüntetése elsősorban nektek szól. A ti hűségeteknek, a ti hasonlíthatatlan hősiességtek­nek, a ti sziklaszilárd eltökéltségteknek szól, hogy a hazai földből egy talpalatnyit után ad­tok föl parancs nélkül. Még gyermekeitek és uno­káitok is büszkeséggel fogják mondogatni, hogy ti harcoltatok az Isonzónál. Az ötödik hadsereg kato­nái! Vezéretek büszke reátok! A táborban, 1915. jú­lius 30-án. Boroevics gyalogsági tábornok.­­ (József kir. herceg­ kitüntetése.) A hi­vatalos lap mai száma közli, hogy a király József királyi hercegnek, mint a 7-ik hadtest parancsno­kának, a­ki hadtestét hosszú idő óta nehéz körül­mények közt odaadó lelkesedéssel eredményesen ve­zeti, a Lipót-rend nagykeresztjét adományozta a hadiékitménnyel. — (Közös miniszteri tanácskozás.) Félhivatalosan jelenlik . Bécsből: Burián báró közös külügyminiszter elnöklésével augusztus 2-án délután négy órától este nyolc óráig közös miniszteri tanácskozás volt. — (A miniszterelnök itthon.) Tisza István gróf miniszterelnök ma éjjel titkárával Bécsből visszaérkezett Budapestre. (A szultán egészsége.)­­Konstantinápoly­ból jelentik: A szultán egészsége teljesen helyre­állott. Az uralkodó tegnap a palotában részt vett a vallásos föl­olvasás ceremóniáján . (Frig­yes királyi herceg porosz marsall­botja.) A hadisajtószállásról jelentik: A német csá­szár Lemberg szerencsés felszabadítása alkalmával az osztrák és magyar hadsereg főparancsnokát, Fri­gyes királyi herceg tábornagyot porosz tábornaggyá nevezte ki. Vilmos császár ma meglátogatta Frigyes királyi herceg tábornagyot a hadseregfőparancsnok­ság székhelyén, hogy neki a marsallbotot — a leg­főbb katonai rang e jelvényét — személyesen átadja. A császár katonai kíséretének néhány tagjával ér­kezett a városkába, a­hol jelenleg a császári és ki­rályi hadseregfőparancsnokság székel. Noha a csá­szár látogatásáról szóló hír csak a délelőtti órákban terjedt el, a házakat gazdagon föllobogózták. A sza­kadó eső ellenére a város lakossága a szövetséges uralkodónak lelkes ovációt rendezett. A császár a hadseregfőparancsnokság tábornoki karának köré­ben rövid, megkapó beszéddel adta át Frigyes királyi hercegnek a művészi kidolgozású marsallbotot. A ki­rályi herceg néhány meghatott szóban mondott kö­szönetet. Az ezután következett ebéden Frigyes királyi herceg meleg érzésű beszédet mon­dott, a melyben a neki adományozott marsallbotot, mint annak az egységességnek jelképét határozta meg, a melynek eddigi nagy sikereinket köszönhet­jük és a mely nekünk a végleges győzelmet, a tisz­tességes békét biztosítja. A büszke német haderőt aposztrofálva a kir. herceg a német hadsereg leg­felsőbb hadurára, II. Vilmos császárra háromszoros hurrát­ kiáltott, a­melyet az összes jelenlévők lel­kesen visszhangoztak. Vilmos császár látható megha­tottsággal a legigazabb tisztelet hangján emlékezett meg Ferenc József királyról s az osztrák és magyar hadseregre és legfőbb hadurára háromszoros Hochot mondott. Az ebéd után Vilmos császár cercle­t tar­tott, majd elbúcsúzva Frigyes kir. hercegtől, a fő­parancsnokság székhelyén való közel három órai időzés után elutazott.­­ (Hősi halál.) Ifj. Nagy Ferenc, a 12-ik gyalogezred úrvezetője, a Komáromi Lapok munka­társa huszonkét éves korában március 21-én Tar­nowa mellett Galíciában hősi halált halt.­­ (Kitüntetett postafőtisztek ünneplése.) Nagyváradról jelentik: A nagyváradi posta- és táv­író-igazgatóság két főtisztjét: Babics Sándort és Könczey Elemért a harctéren kifejtett kiváló szol­gálataik elismeréseül a király kitüntette. Babics Sán­dor a Ferenc József-rend lovagkeresztjét- Könczey HEPIHIREK. Kufusov. Ámulva olvastuk a duma üléséről szóló tudósítást. Egy évszám és egy név lebegett e me­lankolikus és levert gyülekezet fölött. 1812 az évszám és Kutusov az a név, melybe, mint az utolsó szalmaszálba belekapaszkodik az orosz kormány és birodalom. Maga a hadügyminiszter, jelentette ki, hogy az orosz hadsereg az 1812-ben kipróbált eljárást fogja követni, vagyis vissza­vonultában elpusztítja maga mögött Oroszorszá­got, hogy pusztuljon vele az ellenség is. Ha van valami, a­mi a német, az osztrák és magyar hadsereg diadalának óriási voltát meg­­világítja, íme az, hogy Oroszország vezérei ezt a kétségbeesett gondolatot forgatják már agyuk­ban. Hiszen ez a lelki megtörés, az összeomlás, a halálugrás megkockáztatása. Hogy milyen zűrzavaros immár az orosz kormány lelki álla­pota, bizonyítja az, hogy kábán dadogja az 1812 dátumát, a­nélkül, hogy meggondolná, hogy most , 1915-ben élünk, a vasutak, auto­mobil-trén és légjáró alkalmatosságok idejében. Most bizony, ha el is csalatná magát Hindenburg Pétervárra és Moszkvába, maga után vinné a vasúti sitteket, automobil-parkokat, Zeppeline­ket, telefonos és távíródrótokat, sőt a hajóit is, mert ha Pétervár a németek kezébe jut, Kron­stadt és vele az orosz hajóhad is kezében — vagy a tenger fenekén lesz már. A vas, a víz, a levegő, a gőz, a benzin, a gép és a gyár erő­sebb az oroszok 1812-iki szövetségesénél, a hónál. De maga Kutusov sem nyújt sok vigaszt a muszkának. A kutató történelem már kiderí­tette, hogy Kutusovnak nem volt olyan hadi­terve, melynek keretében benn lett volna Orosz­ország elpusztítása és Moszkva fölgyújtása. Ku­tusov azért vonult vissza, mert nem mert meg­ütközni Napóleonnal és a pusztítást elvégezte a maga hadseregének romboló ösztöne és az utána özönlő nagy francia hadsereg, mely mindent föl­emésztett útjában. Moszkvát nem Kutusov gyúj­totta föl, hanem a csőcselék. Kutusov nem is ürítette ki Moszkvát a maga szántából, sőt kö­römszakadtáig védelmezte Borodinónál, a­hol az orosz katonaság valóban vitézül harcolt. Tolsztoj leírja a Háború és béké­ben, mint imádkozik Pál cár a borodinói csatában, szinte egymagára hagytatva, reszketve a szent Mosz­kváért. Eszében sem volt a cárnak, Kutusovnak vagy akárki másnak, hogy feláldozza Moszkvát s Tolsztoj mesterien irja le, mint menekül az utolsó pillanatban Moszkva népe, nem hitte, hogy Napóleon bevonulhat Moszkvába, Kutu­sov pedig, mikor azt kérdezték tőle, mi lesz, rendesen sírva fakadt és azt felelte, hogy az Isten akarata lesz meg. Napóleon tragédiája nem az volt, hogy bevonult Moszkvába, hanem hogy hosszadal­mas béketárgyalásba bocsátkozott Pétervárral, mely észrevette, hogy milyen óriás előnyt nyújt neki a tárgyalás elnyújtása. A korzikai oroszlán beleesett ebbe a verembe és engedte hitegetni magát mindaddig, a­mig minden élelmiszere el­fogyott, a­míg messzire elkalandozó lovassága mindenfelül üres kézzel tért vissza a rekvirálás­ból. A grande armée ette föl Oroszországot, nem Kutusov haditerve. Napóleon nem látta meg azt a pillanatot, mikor seregét vissza kell vinnie hadműködése bázisára, a lengyel határra és ez volt a veszte. És most egyszerre tele van az antant saj­tója, sőt az orosz hadügyminiszter agyveleje Kutusov világrendítő tervével s mint egy sza­badító tündérkép lebeg előtte Kutusov imádsá­got rebegő, haditervekkel nem nagyon bíbelődő primitív alakja, a hadvezetésnek e naturalis­tája, a­kit nem­ katonai zsenije, hanem hallat­lan szerencséje vitt át diadalmasan az európai és az orosz harctereken. Hamarosan ki fog derülni, hogy 1812 és Kutusov állítólagos hadi­tervének követése éppen olyan értékű, mint az orosz gőzhenger.­­ (Adakozás.) A mai napon a következő adományok érkeztek hozzánk: A háborúban világ­talanná lett katonáink részére. A temesvári m­. kir. áll. fa- és fémipari szakiskola asztalos tanulói 10 korona. Szabó, Szántó, Szilárd és Miska bácsi Csák­várról 11 korona. Végh Árpád: Budapest 1 korona. A Vörös Kereszt Egyesület és Elesett hőseink öz­vegyei és árvái részére. Végh Árpád, Budapest 1—1 korona. Szent Antal szegényei részére: Lázár Zol­tánné, Budapest 6 korona. — (Személyi hirek.) Csernoch János bíboros, hercegprímás e hét­­végén Budapestre érkezik és több nap­ig a fővárosban marad. A hercegprímás augusz­tus 8-án részt vesz a Szent László Társulat nagy egy­házi ünnepségein. — Groszner báró, ő felsége személye körüli miniszter Bécsből visszaérkezett Budapestre. — Bécsből jelentik: Repla biboros, csernovici érsek innen Karlszbadba utazott. — (A trónörököspár Budapesten.) A minap jelentettük már, hogy Károly Ferenc József trónörökös és felesége, Zita királyi her­cegnő Budapestre látogatnak és néhány napon át közöttünk maradnak. Ma a trónörököspár utazásáról a Budapesti Tudósító útján a követ­kező hivatalos jelentést kaptuk: Illetékes helyről nyert értesülés szerint a trónörököspár szombaton, e hónap 7-én érkezik Budapestre és 14-éig­­marad a székesfővárosban. A dolog természetéből folyik, hogy ő császári és ki­rályi fenségeik jelenlegi budapesti tartózkodásukat elsősorban a háborúval kapcsolatos közintézmények (csapatok, kórházak, jótékonysági intézmények, hadiszergyárak) megtekintésének és annak szánják, hogy a közhatósági és társadalmi tényezőknek a hadsegítés terén kifejtett tevékenységével megismer­kedjenek. Az ifjú fenséges pár látogatásának már első, határozatlan híre is őszinte örömet keltett a fővárosban s nem kétséges, hogy Budapest lakossága épp oly szeretettel s ha lehet, még na­gyobb fénnyel és lelkességgel fogadja a trónörö­köst és feleségét, mint a mult év augusztusában, a mikor küzdelmeinknek még csak az előestéjén voltunk. — Budapesti látogatásuknak célját és itt való tartózkodásuknak programját részlete­sen megjelöli a félhivatalos jelentés. Ez a pro­gram pedig anyagban oly mús, oly sok a köz­intézmény, mely a fenséges pár érdeklődésére számíthat, hogy trónörökösünknek és feleségé­nek ezúttal nem marad ideje arra, hogy ünnep­ségeken vegyen részt s általában, hogy érint­kezésbe jusson a főváros társadalmi köreivel. Ezért hivatalos fogadtatás nem is lesz. A trón­örökös azonban — mint értesülünk — rövidesen meg fogja valósítani a maga és felesége szándé­ 11

Next