Budapesti Hírlap, 1915. július-augusztus (35. évfolyam, 181–242. szám)

1915-08-28 / 239. szám

4 •Ú­ ­ BUDAPESTI HIRLAP (239. sz.) 1915. augusztus 28. resztül. Nem mondunk sokat, ha azt állítjuk, hogy Oroszország ereje a négyesszövetség nézőpontjából már most hosszú időre elveszett. Köln, aug. 27. A Köln. Ztg. Breszt-Litovszk elestéről a követ­kezőket írja: Legfőbb hadvezetőségünk bizalom­mal fölteheti győzelmes csapatainkról, hogy ne­héz harcokban kivívott sikereik után nem vágynak pihenőre, hanem nyomában maradnak az ellenség­nek. Hadvezetőségünk szeme előtt mindig a legfőbb sztratégiai cél lebeg: az ellenséges haderő meg­semmisítése. A Köln, Volkszeitung írja: A vár elestét senki sem várta oly gyorsan, bizonyára az orosz hadve­zetőség sem. Nem csupán az óriás ágyuk azok, a­melyek a legerősebb várakat leküzdik, hanem még nagyobb mértékben emberek, emberek, a­kik ren­díthetetlenek a védekezésben, mint derék kato­náink nyugaton, mint­ az élő várfalak az Alpokon és a Karazt-i hegységben és a Gallipoli-félszigeten, em­berek az ellenállhatatlan támadásra. A vezetők és a csapatok felsőbbsége győzte le az orosz várakat. Különös öröm, hogy osztrákok, magyarok és né­metek osztozkodtak ennek a harcnak nagy dicsősé­gében. A Bug hatalmas várának bevétele a legszeb­ben pecsételi meg a szövetségesek hű fegyverbarát­ságát, a­mely örökké fönn fog állani, mint valami s­ziklasziget a hullámok között. É­ kezett északról és behatolt az északi front védő­műveibe, a citadellába és Breszt-Litovszk vá­rosba. .A várost az oroszok felgyújtották. A bel­területen csak kevés lakos volt. A zsákmányt még nem lehetett megállapítani. Bialosztok és Vilna, Berlin, aug. 27. (Saját tudósítónktól.) A Ruszkoje Szlovo­ban Mihajlovszki komolynak mondja az oro­szok helyzetét, mert alighanem Bialisztokot is föl kell adniok. A németek mesterien rendezték a Riga ellen való előretörést és az ehhez kap­csolódó szándék vakmerősége ijesztő. Rotterdam, aug. 27. (Saját tudósítónktól.) A Times pétervári levelezője azt jelenti, hogy alighanem megkez­dődik Vilna kiürítése. A németek nagy erővel haladnak át a Sventán, hogy a vasutat Vilnától északra elvágják. Összeköttetésük e veszedelme következtében az oroszok visszavonulnak a kö­zépső Nyemenen. Növekszik a veszedelem. Pétervár, aug. 27. A Rjecs­irja: Minden lépéssel, a­mellyel a németek Oroszországban előbbre nyomulnak, aggasztóbbá válik a helyzet. Fölmerül a kérdés, hol fogják a németeket megállítani és Oroszor­szágnak melyik részeit fogja még az ellenség veszedelembe sodorni? Genf, aug. 27. (Saját tudósítónktól.) Arra a megdöbbe­nésre, a­melyet a német és osztrák és magyar hadseregek gyors átkaroló mozdulatai az orosz főhadiszálláson keltettek, jellemző az orosz hadvezetőség részéről különös kedvezmények­ben részesített Journal tudósítójának ma érke­zett távirata, a­mely azt közli, hogy az orosz hadsereg vezető köreiben Hindenburg és Ma­ckensen tervei felői egészen különféle és egy­mással ellenkező feltevések vannak forgalom­ban. Vannak, a­kik azt hiszik, hogy Pétervár a németek legközelebbi célja, mások Moszkvára gondolnak, de vannak olyanok is, a­kik Dél-Oroszország ellen való támadást sejtenek. En­nek az utóbbi nézetnek van alapja, mert Dél-Oroszország természeti gazdagsága a levelező je­lentése szerint ingerli a teuton étvágyat. Német lapok véleménye Breszt-Litovszk elestéről. Berlin, aug. 27. Breszt-Litovszk elestével kapcsolatban a reg­­geli lapok megemlékeznek a tannenbergi győzelem­ről, a­melynek tegnap volt első évfordulója. A Lokalanzeiger írja: Ma egy éve Kelet-Po­roszországban véres döntő csata volt, a­mely el­söpörte az oroszokat Kelet-Poroszország drága földjéről. Tegnap esett el Breszt-Litovszk, az oro­szok e legutolsó Bug menti bástyája, hamarabb, mint legmerészebb várakozásainkat megálmodhat­ták volna. Kovnót, Novogyorgyevszket és Breszt-Litovszkot, a cári birodalom három leghatalmasabb várát egy hét lefolyása alatt rohammal elfoglal­ták. A hadak ura velünk volt és nagyot műveit. A Kreuzzeitung irja: Breszt-Litovszkkal elesett az orosz belső védelmi vonal főállása, talán a leg­erősebb orosz vár. Ez a vár védte a birodalomnak stratégiailag legfontosabb vasúti csomópontját. Eb­ből a nagy védelmi vonalból, a­melyet a Nyugat ellen való hadműveletek bázisának szántak, még csak Grodnó áll. Csapataink és szövetségeseink csa­patai Breszt-Litovszk megost­romlásával nagyot műveltek, a főérdem azonban mégis a mi felsőbbsé­ges stratégiánké, a­mely az orosz hadsereget ki­manővíírozta leghatalmasabb bástyájából. A Taegliche Rundschau így ír: Az oroszok és szövetségeseik utolsó reménysége, hogy megtörik a Kelet felé törő német áradatot, szertefoszlott. Bármiként is fejlődik tovább — a német hadvezető­ség tervei szerint — a háború, egyelőre valóság az, hogy Oroszország hasztalanul remélte a csodát, hogy Breszt-Litovszk tartani fogja magát. Most már a legigazabb orosz is aggodalommal és két­séggel fogja kisérni legfőbb hadvezetőségének visz­szavonuló bravúrját. A Berliner Tageblatt-ban Moract őrnagy a következőképpen ir: Kétségtelen, hogy Arz tábor­nok osztrák és magyar hadtestjének és a branden­burgi 23. tartalékhadtestnek sikere jelentékeny ha­tást fog tenni a semlegesekre, a­kik immár nem kételkedhetnek abban, hogy az orosz hadsereg ereje megtörött. Soha sem volt arra példa, hogy egy­­nagy hadsereg hónapokon át tartó menekülés után ismét visszanyeri erejét. A tél kopogtat az ajtón, a Fehér-tenger nemsokára befagy s rendkívül ne­héz lesz az amerikai muníció szállítása Szibérián ke­ A császár HincSeniSMc-^Moz. Berlin, aug. 27. A nagy főhadiszállásról jelenti a Wolff-ügynökség. Vilmos császár a tannenbergi csata évfor­dulója alkalmából ezt a táviratot intézte Hin­denburg tábornagyhoz: Kedves tábornagyom! Nem engedhetem elvonulni a tannenbergi csata­­évfordulóját, a­mely csatában az ön céltudatos, energikus ve­zetésének sikerült a Poroszországba behatolt oroszokat megsemmisítő módon megverni és az ellenséges tömegek további előrenyomulásának gyorsan véget vetni, a­nélkül, hogy meg ne emlé­kezzem az Ön kiváló érdemeiről. Ön akkor olyan hadicselekedetet vitt véghez, a­mely egyedül áll a történelemben és a­mellyel alapját vetette meg az Ön alá rendelt haderők további hatal­masan lendülő csapásainak a Keleten. Büszke­séggel tekint Németország az Ön seregeinek győ­zelmére a mazuri téli csatában, Lodz-nál, Lo­vic-nál és azokra a remek cselekedetekre, me­lyeket harcedzett csapatai bámulatosan szilaj erővel és szívós kitartással egészen az alig múlt napokig véghezvittek. A lengyelországi harcok mindig ragyogó lapjai lesznek a háború év­könyveinek. Miként minden német szív uj­jongva fordul­­az Ön személye felé és miként a haza forró hálája örökre az öné lesz, én is a mai évfordulón újra és mélyen érzem annak szükségét, hogy egész szívemmel kifejezzem különös nagyrabecsülésemet és soha el nem mulandó hálámat. Azt akarom, hogy az Ön ne­vét, a­melyet önmaga ércbetűskkel vésett be a történelem lapjára, ezentúl az a keletporoszor­szági csapatrész is viselje, a­melynek fejévé Önt nemrég kineveztem és elhatároztam, h­ogy a 147-ik (11. mazuri) gyalogosezred Hindenburg tábornagy gyalogsezred nevét viselje. Vilmos R. Forradalomtól félnek az oroszok. Berlin, aug. 27. (Saját tudósítónktól.) A Lokalanzeiger-nek jelentik Newyorkból. A rostoki amerikai alkon­zul, a­ki a Hellig Olaf gőzösön ideérkezett, kije­lentette, hogy Pétervárott jobban félnek a for­radalomtól, mint a németek előrenyomulásától. Néhány héttel ezelőtt Pétervár utcáin plakátok voltak láthatók, a­melyek fölkelésre szólították föl a népet. „Egy katasztrofális hét." Rotterdam, aug. 27. (Saját tudósítónktól.) A londoni Morning Post ezzel a címmel: Egy katasztrofális hét, a minap ál­landó pétervári levelezőjének a következő táviratát közölte: Már jó ideje annak, hogy a frontról Oroszor­szágba jó hírek érkeztek, de az elmúlt hét különösen fekete volt. Egyetlen nap sem hozott olyan gonosz híreket, mint a tegnapi: Novogyorgyevszk is elesett! A németek az egész vonalon csak sikert mutathatnak­ föl. A németek rengeteg ágyúival szemben az orosz várak egyszerűen elavulnak. Hosszabb ideig tartó vé­­delmezés egyszerűen lehetetlen. A németek szerve­zete minden téren és minden tekintetben le nem ír­ható. Nemcsak a férfiakat mozgósították, hanem a lelkeket is. Itt állandóan új találmányokról hallunk. Az oroszok azt állítják, hogy a németesek egészen különös készülékük van, a­mellyel utat tudnak ma­guknak törni a drótsövény-akadályokon. A készülé­ket fényszóróval lehet összehasonlítani, a­mely nagy távolságra olyan villamos-áramot küld, hogy egysze­rűen megolvasztja a legerősebb tüskésdrót-akadá­lyokat is. A készüléket eddig csak a keleti fronton alkalmazták, de a nyugati fronton még nem. Ma a világon csak öt dolog számít: gyakorlott hadse­reg, ágyu, muníció, eszesség és élelmiszer. A négy elsővel a németek mindenesetre nagy bőséggel ren­delkeznek. Egész Németország óriás hadigép, míg Németország ellenségei eddig még azt a problémát sem tudták megoldani, hogy népeik erejét teljesen mozgósítsák, nem is szólva a lelkek mozgósításá­ról. Hogy is mondja" Puskin, Oroszország legna­gyobb költője: — A világon mindent megvásárolhatok ma­gamnak, mondja az arany, — a világon mindent el­vehetek magamnak, mondja az acél. És a német acél egyre többet és többet szakít el Oroszország testéből. Varsó, Ivangorod s Kovnó után most Novogyorgyevszk is elesett és az orosz vissza­vonulás még mindig tart. Nem tagadható, hogy a német csapatok föltartóztathatatlanul és állandóan egyre mélyebben hatolnak be Oroszországba és az orosz utóvédek kétségbeesett ellenállása sem tudja őket föltartóztatni. Be kell vallanunk továbbá azt is, hogy a jövő minden eseményét feketének látjuk. A reménynek egy sugara, — mondja a jelen­tés — még mindig meg­­­van. Oroszországban leg­utóbb nagyon sokan azt állították, hogy lazulni kezd a kapocs a cári birodalom és nyugati szövetségesei közt. Ez nem igaz! Mint azelőtt, most is megvan a legnagyobb egység. Orosz önámítás. London aug. 27. A Daily Mail jelenti Pétervárról: Félhiva­­talos közleményt adtak ki, a­mely így szól: Eljött annak az ideje, hogy, hadseregeink alkalmas állást válasszanak ki maguknak, a­melyben megmaradhatnak és a­mely, miután az ezredeket ismét kitöltik és a készleteket össze-­ gyűjtik, kiinduló pontul szolgálhat a döntő előre­nyomulásra. A cár nyilatkozik. Páris, aug. 27. ( Havas.) Cruppi volt francia külügymi­nisztert Pétervárott a cár külön kihallgatáson­ fogadta. A kihallgatáson a cár kifejezésre jut­,­tatta egész Oroszországnak akaratát, hogy a há­borút a győzelmes befejezésig folytatja. Francia­ország számíthat elhatározására, hogy a végső győzelemig fog harcolni. A munícióhiány. Kopenhága, aug. 27. (Saját tudósítónktól.)­Oroszországnak ame­rikai hadiszerrel való ellátása ipari körök véle­ménye szerint a legjobb esetben is csak három hónap múlva lesz némiképpen befejezve. Elő­feltétele ennek természetesen az, hogy sem a vladivosztoki hajóforgalomban, sem pedig a szi­bériai vasúton ne legyen semmiféle zavar. Az orosz birodalom segítőforrásainak kudarcát az­zal okolják meg, hogy közvetetlenül a háboru­ kitörése előtt egész sor orosz gyárat szétrom­boltak. A cár és a finnek. Stokholm, aug. 27. (Saját tudósítónktól.) Helzingforszi jelen­­tések szerint a finnországi főkormányzó a finn országgyűlésnek összehívását helyezte kilátásba, a­mely alkalommal Finnország autonómiáját szabályozó cári rendeletet, továbbá egy másik cári rendeletet fognak kihirdetni, a­mely újon­cozást rendel el Finnországban a birodalom vé­delmére. A helyzet Varsóban. Bécs, aug. 27. (Saját tudósítónktól.) Varsó város közok c­salásü­gyi bizottsága a német kormányzóhoz fordult, engedné meg, hogy Krakóból lengyel iskolakönyveket hozassanak oktatási célokra. — A varsói polgári bizottság a községi szükség-

Next