Budapesti Hírlap, 1915. július-augusztus (35. évfolyam, 181–242. szám)

1915-08-04 / 215. szám

ezredesnek, Bauhar János nyug. ezredesnek, Schmidt-Füstössy Rezső őrnagynak, az ellenséggel szemben teljesn­ek­ kitűnő szolgálatuk elismeréséül: Wach Alajos tüzérségi törzsbeli alezredesnek, Üxküll-Gyl­lenband Miklós gróf vezérkari századosnak, Trieb József mérnöki lisztikarbeli ezredesnek; az ellenség­gel szemben tanusított vitéz és eredményes magatar­tásuk elismeréséül: Kuln Ferenc nyug. ezredesnek, Münster János alezredesnek, Wendling Ármin szá­zadosnak, Csekeő Ágost őrnagynak; az ellenséggel szemben tanusított eredményes magatartása elisme­réséül: Bertsch Ágost nyug. ezredesnek; az ellenség­gel szemben teljesített kitűnő szolgálatuk elismeré­séül: Minnich Oszkár, Müller Gusztáv alezredesek­nek, Tombor Jenő vezérkari őrnagynak; az ellen­séggel szemben tanusított vitéz és eredményes maga­tartása elismeréséül: Tilzer Ernő őrnagynak; to­vábbá: az ellenség előtt elesett Wimpffen Fülöp báró századosnak, továbbá: a hadiékitményt a vaskorona­rend 3. osztályához; az ellenséggel szemben teljesített kitűnő szolgálata elismeréséül: Kutzlnigg Adolf ve­zérőrnagynak. A király a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta a katonai érdemkereszt szalagján, az ellenséggel szemben teljesített kitűnő szolgálatuk elismeréséül: Trautwetter Frigyes nyug. alezredes­nek, Grigkar Vilmos, annoi Wolf-Schneider Vilmos báró őrnagyoknak; az ellenséggel szemben tanusított vitéz és önfeláldozó magatartása elismeréseül: Kudlic Károly dr. ezredorvosnak; az ellenséggel szemben teljesített kitűnő és önfeláldozó szolgálatuk elis­meréseül: Tómanek Evald. Bittmann Alfonz ezred­orvosoknak; különleges alkalmazásban végzett ki­tűnő szolgálata elismeréseül: Richter Rezső hadbiz­tosnak; az ellenséggel szemben teljesített kitűnő szolgálatuk elismeréseül: Fograscher Ernő kat. éleim. gondnoknak, Wasser Károly hadbiztosnak; az ellenséggel szemben teljesített kitűnő és önfelál­dozó szolgálata elismeréseül: Schuller Henrik dr. ezredorvosnak és a Ferenc József-rend lovagkereszt­jét, a háborús időkben végzett különös szolgála­tai elismeréseül: Viditz Antal századosnak. Az ellenség előtt tanusított vitéz és eredmény­teljes magatartásának elismeréseül a király Tanárky Béla vezérőrnagynak, a Lipót-rend hadidiszitményes lovagkeresztjét, az ellenség előtt teljesített kitűnő és önfeláldozó szolgálataik elismeréseül: Kassai Po­linszky Béla dr. főtörzsorvosnak, a Ferenc József­rend tiszti keresztjét a katonai érdemkereszt szalag­ján; az ellenség előtt teljesített kitűnő szolgálatai­nak elismeréseül : Szarvasi Dezső hadbiztosnak a Ferenc József-rend lovagkeresztjét a katonai érdem­kereszt szalagján; az ellenség előtt tanusított vitéz magatartásuk elismeréseül: Székelyhídi József őr­nagynak, Truck Zsigmond nyugáll. őrnagynak, Vá­gás Árpád, a vezérkarhoz beosztott századosnak, Dobner Rezső, Tóth Kálmán századosoknak, Kosztka Ágoston csendőrszázadosnak, Wagner Géza főhad­nagynak, Pollák Dezső, Bogáki Elemér főhadnagyok­nak, Moór Pál tartalékos hadnagynak, valamint az ellenség előtt elesett: Lenner Jenő századosnak, Staat Vencel és Grünfeld Ármin tartalékos hadna­gyoknak, Kokas István népfölkelő hadnagynak, a­­hadidiszítményes 3. osztályú katonai érdemkeresztet, az ellenség előtt teljesített kitűnő és önfeláldozó szol­gálataiknak elismeréséül: Tancsa Pál, Bergendi Ist­ván tartalékos honvéd segédlelkészeknek, a 2. osz­tályú érdemkeresztet lelkészek számára a fehér-vö­rös szalagon adományozta és elrendelte, hogy az ellenség előtt tanusított vitéz magatartásuk elismeré­séül: Vrbanjac István őrnagynak, Fülöp Vilmos, Lórencz Károly, Schnetzer Kálmán, Sleiber Aurél, Samarjay Sándor, Kagerer József századosoknak, Belcsük Kálmán főhadnagynak, Frank Rikárd tart. főhadnagynak, Érczhegyi István honvédfőhadnagy­nak, Habesser Károly népfölkelő főhadnagynak, Makay István hadnagynak, Steinhübel Ödön, Ho­ránszky Pál, Hreskó János, Buzinkay Gyula, Tarpay Lajos, Bajkor József, Kovács Dénes, Szinyei-Merse Zsigmond, Havas Gyula, Kunz Gusztáv, Alexy Béla, Mosztbacher Ödön, Ligeti Rezső tartalékos hadna­gyoknak, az ellenség előtt teljesített kitűnő szolgá­lataik elismeréséül­ Semsey József tartalékos fő­hadnagynak, Hoffer Emil és Polgár Lipót népfölkelő főhadnagyoknak a legfelsőbb dicsérő elismerést tudtul adják. A király az ellenség előtt teljesített kitűnő és önfeláldozó szolgálatainak elismeréseül: Gruber Gyula dr. népfölkelő főorvosnak, a koronás arany érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján, az ellen­ség előtt teljesített kiválóan kötelességhű szolgála­tainak elismeréseül : Schich Vilmos őrmesternek, a koronás ezüst érdemkeresztet a vitézségi érem sza­lagján adományozta. Az ellenség előtt tanusított vitéz és eredmény­teljes magatartásuk elismeréséül a király markos­falvi Sipos Gyula alezredesnek és Zipszer Ödön szá­zadosnak, a hadidiszítményes 3. osztályú vaskorona­rendet, az ellenség előtt teljesített kitűnő szolgála­taiknak elismeréseül: Ábrahám Sándor 2. oszt. fő­hadbiztosnak, Magyar Ede őrnagy-gazdászati tiszt­nek a Ferenc József-rend lovagkeresztjét a katonai érdemkereszt szalagján; az ellenség előtt tanusított vitéz magatartásuk elismeréseül: Karleusa Fülöp ez­redesnek, Abonni Andor alezredesnek, párnicai Pár­niczky Jenő, Trajtler Tibor, Zankó Zoltán, Tóth Kál­mán, kapuvári Vargyas Andor, Valérián Zsigmond századosoknak, Dömös Gyula, Farkas Ferenc, Tom­pics Vladimir, Grivicsics Károly főhadnagyoknak, Hudolin Lajos, Matovinovics Mihály tartalékos fő­hadnagyoknak, Lukács Vilmos dr. népfölkelő főhad­nagynak, Lonkovits János népfölkelő főhadnagy­nak, Keresztessy Ferenc dr. és Makay Jenő tarta­lékos hadnagyoknak, valamint az ellenség előtt el­esett: Ivelics Miloszláv főhadnagynak és Derzsi László népfölkelő hadnagynak, az ellenség előtt tel­jesített kitűnő szolgálataiknak elismeréseül. Soltész Imre csendőrszázadosnak, Gerocs Emil csendőrszá­zadosnak, a hadidiszitményes 3. osztályú katonai érdemkeresztet adományozta és elrendelte, hogy az ellenség előtt tanusított vitéz magatartásuk elisme­réseül: Evva Lajos és Eiven Rikárd tartalékos had­nagyoknak, az ellenség előtt teljesített kitűnő szol­gálatainak elismeréseül: starostai Zubovits Fedor szolgálatonkivüli viszonybeli honvédszázadosnak a legfelsőbb dicsérő elismerést újból tudtul adják, to­vábbá, hogy ugyanez alkalomból: Józsa Dezső ve­zérkari testületi századosnak, Eredi Béla, Zagróczky Dezső, Kacskovics Dezső, Trupac József, Nusal Béla, Polónyi Dezső, Mantuanó Ernő, Szabó Géza, Schön Béla, Lang Hermann, Fábry Dániel főhad­nagyoknak, Gergely Sándor dr. csendőrfőhadnagy­nak, Takács László, Petrovay Jenő,­­ Ritter Ernő, Gessler János, Pfeiffer István, Schlesinger Nátán, Vékes Sándor és Kőváry Lajos tartalékos főhadna­gyoknak, Baranszki László szolgálatonkívüli viszony­­beli honvédfőhadnagynak, Vargha Gyula dr., Erdős Vilmos, Winkler Mihály és Albusz Frigyes népföl­kelő főhadnagyoknak, Balta Andor, Candea János, Tom­ka Ferenc, Zádor Endre hadnagyoknak, Takács Mihály, Zsarkovics Tamás, Popovics Dániel, Bod­­ Albert, Mürtz Mátyás, Szabó Vendel, Mayerhoffer Lajos, Orosz Sándor, galgóci Hetecs Alfréd tarta­lékos hadnagyoknak, Varga János hadnagy-gazdá­szok­ lisztnele, Kerekes Sándor, Fejér József és Somogyi Ágoston n­épfölkelő hdnagyoknak, az ellenség előtt tanusitott vitéz és önfeláldozó ma­gatartásuknak elismerésül: Szabó Elemér dr. fő­törzsorvosnak, Gallasy József dr. ezredorvosnak, Pauncz Ernő dr. tartalékos főorvosnak, Hochmeister Győző dr. népfölkelő főorvosnak, Richter Albin dr. tartalékos segédorvosnak, Pesics Áron dr. tartalékos főorvosnak, továbbá az ellenség előtt teljesített ki­tűnő szolgálataiknak elismeréseül: mitrovicai Spaics Sándor ezredesnek, Sobotka József századosnak, Fischer Andor dr. százados-hadbírónak, Friedrich Róbert csendőrszázadosnak, m­ikófalvi Bekérni Gyula tartalékos főhadnagynak, Kleineisel Jakab szolgá­latonkivüli viszonybeli honvéd főhadnagynak, Braun Oszkár népfölkelő főhadnagynak és Faith Mihály tartalékos hadnagynak, a legfelsőbb dicsérő elisme­rést tudtul adják. A király az ellenség előtt tanusított vitéz ma­gatartásuk elismeréseül: Stadler István ezredesnek, továbbá Hack József, Mező Endre főhadnagyoknak a hadidiszitményes 3. osztályú katonai érdemkeresz­tet, az ellen­ség előtt teljesített kitűnő szolgálataik­nak elismeréseül: Barta Miklós és Lehoc József csendőr, címzetes őrmestereknek, a koronás ezü­st érdemkeresztet a vitézségi érem szalagján legke­gyelmesebben adományozta, és elrendelte, hogy ki­tűnő szolgálatainak elismeréseül: Sirokarickai Thal­lacz Oszkár századosnak, a legfelsőbb megelégedés kifejezését tudtul adják. Az ellenség előtt teljesített kitűnő szolgálataiknak elismeréseül a király Tar Aladár és Bubics József századosoknak és Rummler Gottfried csendőrszázadosnak, a hadidiszitményes 3. osztályu katonai érdemkeresztet, továbbá­ az ellen­ség előtt teljesitett kiválóan kötelességhű szolgála­tainak elismeréseül: Knobl Vilmos tartalékos tűz­mesternek, a koronás ezüst érdemkeresztet a vitéz­légi érem szalag­ján adományozta, és elrendelte, hogy az ellenség előtt tanusított vitéz magatartásuk elis­meréseül Halter Frigyes és Tanító Béla főhadna­gyoknak, Iser Györgv­éd Vajda Döme főhadnagyok­nak, a legfelsőbb dicsérő elismerést tudtul adják. A király elrendelte, hogy az ellenség előtt tel­jesített kitűnő szolgálatainak elismeréséül: Nechuilla Rezső századosnak, Neubeller Frigyes főhadnagynak a legfelsőbb dicsérő elismerés újból, Horváth János tartalékos főhadnagynak pedig a legfelsőbb dicsérő elismerést tudtul adják. Elr­edelte a király, hogy az ellenség előtt tanusított vitéz magatartása elismeré­séül Miltényi József tartalékos főhadnagynak a leg­felsőbb dicsérő elismerést újból tudtul adják. Az ellenség előtt tanusított vitéz, magatartásuk elismeréséül a király Bastar Arnold főhadnagynak és az ellenség előtt elesett. Sagstädter Ferenc dr. tar­talékos hadnagynak a hadidiszitményes 3. osztályú katonai érdemkeresztet adományozta és elrendelte, hogy az ellenség előtt tanusított vitéz magatartásuk elismeréséül: Bartfeld Ármin tartalékos főhadnagy­­nak és Gottlieb Dávid tartalékos hadnagynak és Krausz Gyula dr. tartalékos segédorvosnak a legfel­sőbb dicsérő elismerést tudtul adják. Budapesti Hírlap ,215. sz., 1915. augusztus 4. aszadijunk /hadisegély - postabélyeget , Jelena. Huszonhárom éves volt montenegrói Jelena, mikor a koraszülött, vézna olasz trónörökös felesége lett. Pompás, igazi királynői termete tetszett az olaszoknak, de külömben igen lenézték a „mon­tenegriná"-t. Olasz ízléshez a feje sem volt eléggé finom. Az anyakirályné karakterisztikus arcéle, ve­sékig ható embermérő nézése mellett eltörpült ez a kis ijedt crnagore lány. De azután telt-múlt az idő, Jelena megma­radt ugyan lenézett ,,montenegriná"-nak, de már nem volt olyan félénk, mint eleinte, már tudott öltözködni, már szembe mert idézni az emberekkel, már eltanult anyósától egyes királynői pózokat. Egy kicsit persze mindez lerítt róla, s a legdrágább párisi toaletben sem hatott előkelően, de a gye­rekei gyönyörűek voltak, formásak, magasterme­tűek, ügyesek, a trónörökös karcsú és nyúlánk, valóságos kerubfejjel. — Itália kezdett a dolgokba beletörődni. Akkor jött a borzalmas messzinai földrengés... Jelena első volt a szenvedés­e táborában, és Jelena volt az utolsó, a­ki napokon át este pihenni tért. Könyökig vérben, fáradhatatlanul kötözött, ápolt, mentett, vigasztalt, kikérve magának minden meg­különböztetést. Megtörtént, hogy szanitéckatonák, nem tudván, ki ez a fehérkötényes, nagy, erős, dol­gos assz­ony, utasításokat kiabáltak át neki, vagy rászóltak, ha ügyetlen volt. Az olasz arisztokrácia dámái, mikor harmadnap komornáikkal és ölebeik­kel odaérkezvén, kutyafürdők után sürgetőztek, Jelena véres kötényével kerültek szembe és egy sereg nagyon fontos királynői óhajtással . . . És ekkor végre Olaszország is megszerette a szép „montenegrinát". Ekkor végre gondolkozni kezdtek rajta, hogy ha a király nem hozott helyette valami igen előkelő, nyugat-európai fejedelmi dámát, az talán onnan is eredhet, hogy egy igen dáma nem vállalta volna férjül a törpe emberkét. Azután, vigasztalásul, politikát kezdtek keresni ebben a házasságban, a­miben főleg Albánia szü­letése óta, m­inden nappal jobban hittek. És így nőtt mindjobban a szívekben, elmékben és köztu­datban Jelena értéke. Jelena jelentősége. Ha le nem tér arról az útról, melyre oly váratlan jóakarattal helyezte a sors, ha meg tud maradni jó feleség­nek, gondos anyának, és nem kíván túlemelkedni az elébe szabott korlátokon, akkor Jelena gyönyörű öregségben ünnepeltethette volna magát mindvégig, behódolt országa szeretetében. Októberben lesz tizenkilenc éve, hogy katoli­kussá és olasszá lett Jelena. Nehéz utat járt meg e tizenkilenc éven át, de ha valaki, ő elmondhatta, hogy célt ért, hogy leszerelje belső ellenségeit, ott­honi lekicsinylőit. Ha lélekben is át tudott volna változni Elenává, olasszá, királynővé, rá, nem ál­lana egész családjával szakadék szélén, mely min­dent, a­mi hozzá tartozik, beomlással fenyeget. De a fekete hegyek sora nehéz vére nem engedte, hogy Elena leküzdje Jelenát. Az olasz trónon is Jelena maradt s az amúgy is ingatag alkotmányon neki­állott kólót járni. És most folyik a tánc. Zenekisérete százezrek halálhörgését harsogja túl. A mi tizenkilenc év any­agi megalázásán lassanként kialakult, kezd ijesztő robajjal részeire hullni . . . Bizonyos igaz, hogy a háború nem csak Je­lenán múlt. De Jelena oly hatalommá lett ura szívé­ben, hogy ha ő egy kockázatos órán megfogja a ki­rály­ kezét, a hadüzenetet soha alá nem írták volna. Csak Viktor Emásuelt lehetett azzal a mesével meg­ijeszteni, hogy ha nem csinál háborút, itt a forra­dalom. Egy egészfejű ember, — ha ezt a fejet mind­járt csak Elena óvó keze egészítette volna is ki, —• belekapaszkodott volna Giolitti mentő szándékaiba, és akkor Giolitti vasenergiája rendet csinált volna három nap alatt. Egy pár lakat alá tett antant­ügynök, egy pár kitoloncolt francia, egy pár megfé­kezett izgató lap, és fellélegzett volna az egész ország. Akkor lett volna csak nagy a királyi pár népszerűsége! De szegény III. Viktor Emánuel mellett Je­lena állott, a cruagorcok vére. És nem hogy meg­állította volna az elindított ingatag bábukezet, még ő biztatta: „ne habozz!... siess!...."

Next