Budapesti Hírlap, 1915. július-augusztus (35. évfolyam, 181–242. szám)

1915-07-04 / 184. szám

v­. ( BUDAPESTI HÍRLAP SZ.) 1915. július 4. embereknek bizonyos csoportja, a­mely sajnálja a háborút és örömmel látná a végét. A követ megígérte neki, hogy a beszélgetésről jelentést fog tenni Berlinben. Az angol viszont meg­ígérte, hogy békekisérletének további lefolyásáról értesíteni fogja a követet. v Indiában kell a katona. Rotterdam, jul. 3. (Saját tudósítónktól.) A franciák és az oro­szok csodálkozva kérdik, hol rejtőzködnek tu­lajdonképpen az angol katonák? Hogy mire kell az angoloknak hadiseregüket fölhasználniok, azt Lloyd­ George, az új muníciós­ miniszter legutóbb néhány meggondolatlan nyilatkozattal elárulta az alsóházban, de ezek a nyilatkozatok eddig, úgy látszik, kikerülték az általános figyelmet. Beszédének egyik helyén ezt mondta: — Nem kaphatunk elég tanult munkást, hogy a gépek éjjel-nappal dolgozhassanak. A gépiparból igen sok munkás belépett a hadse­regbe és a legtöbben közülök Indiába mentek, a­honnan lehetetlen a visszaszállításuk. Egy másik helyen pedig igy nyilatkozott a municiós­ miniszter: — Tanult munkásoknak a municiógyár­­tásra való megszerzése nagyon nehéz feladat, ha az emberek a fronton vannak és sokan közülök, mint sajnálattal jelentenem kell, Indiába mentek. Egy kíváncsi képviselő közbekiáltására, hogy hát miért hagyta őket Indiába menni, Lloyd­ George nem felelt. Az angol kormány te­hát, ha meggondolatlanul is, de nyíltan be­ismerte, hogy Angolország Indiában lévő alatt­valói ellen kénytelen csapattömegeket elküldeni, a­helyett, hogy a csapatokat a németek ellen kül­dené. Indiából benszü­lött csapatokat visz el, hogy ezek Franciaországban a kezében legyenek, de azalatt angol csapatokat Indiába szállít. E nyilatkozatok következtében egészen más és nagyon sokat mondó képet nyerünk az indiai lázadásról szóló hírekről, a­melyeket az angol cenzúra olyan gondosan elnyom. Angolország m­ár nem biztos India birtokában. A dél-afrikai helyzet. Bloenfontain, jul. 3. (Reuter.) Van Rendsburgot hazaárulás cí­mén egy évi börtönre és 500 font pénzbünte­tésre ítélték. Rotterdam, jul. 3. (Saját tudósítónktól.) A Courant jelenti: A Dél-Afrikára nézve hirdetett és június 30-áig megállapított ostromállapotot időközben támadt zavargás miatt augusztus 31-éig meghosszabbí­tották. Sikertelen békeközvetítés. Rotterdam, júl. 3. (Saját tudósítónktól.) A Labour Leader-ben, az angol független munkáspárt lapjában egy meg nem nevezett angol ember leírja sikertelen békeközvetítő kísérletét, a­melyet már január hónapban tett. Bernbe utazott, a­hol január 18-án beszélgetett­­Romberg báró német követtel, a­kinek úgy mutatta ide magát, mint­­ húsz év óta Franciaországban élő angol embert. Arra kérte, mondja meg Németország mini feltételekkel volna kész a békére, hogy azután az ellenfelek is előállhassanak feltételeikkel. A német követ kifejtette előtte a németek ál­láspontját. Azok a bizonyítékok, a­melyek arról szól­tak, mennyire meglepte Németországot a háború ki­törése, nagyon nagy hatást tettek az angol emberre. E szerint Németországban oly kevéssé gondoltak a háborúra, hogy a követ családja még július végén az orosz határon volt és maga a követ semmiféle figyel­meztetést sem kapott barátaitól. A közlemény írója ezután elmondta, hogy a monakói fejedelem Parisban közölte vele, hogy jú­niusban mint a császár vendége Kielben időzött. A császár rámutatva féltucat angol hadihajóra, a­mely a kikötőben volt, így szólt a fejedelemhez: — Olyan színezete van a dolognak, mintha valószínű lenne az Angolországgal való háború. Romberg báró azt mondta, hogy méltányolja a látogató angol ember indító okait és illetékes helyre továbbítani fogja. A határozat azonban a mér­tékadó katonai köröktől függ, a­kik olyan nyilatko­zatot, a­minőt az angol kíván, aligha fognak adni, mert ezt a nyilatkozatot könnyen a gyöngeség je­léül tekinthetnék. Az egész világ tudja, hogy Német­ország ártatlan a háborúban. Németország ellensé­geinek kellene békeajánlattal jönniök. Végül azt kér­dezte a német követ, váljon az angol a maga aka­ratából vagy pedig mások megbízásából foglalkozik-e a béke kérdésével. A kérdésre nem kapott közvetet­len választ, csak azt a felvilágosítást kapta, hogy ugy Franciaországban, mint Angolországban van az A török hivatalos jelentés. Konstantinápoly, jul. 3. A főhadiszállás jelenti: A Dardanellák arcvonalán június 30-án és július 1-én Ari Bur­nunál semmi jelentős esemény nem történt. Há­rom nagy ellenséges hajó, a­mely arra­felé kö­zeledett gőzbárkákkal és más kisebb hajókkal, folyton szállította a sebesülteket. Bár ezek a hajók, a­melyek a sebesülteket a nagy hajókra vitték, nem viselték a kórházhajók jelvényeit, mégsem tüzeltünk rájuk. Szed il Bahrtól délre ellenséges támadá­sokat, melyek három napi nagy előkészület után indultak meg, szívósan ellenálló csapataink teljesen visszaverték. Az ellenség újabb tetemes veszteség után visszamenekült régi állásaiba. A július elsejére virradó éjszaka és július elsején ennek a szakasznak jobb- és balszárnyán tovább folyt a jelentéktelen lövőárokharc. Jú­lius elsején este a tengerszorosok felé előretolt ütegeink meglepő tüzelést kezdtek az ellenséges táborra, ezzel nagy hatást értek el és egy ellen­séges üteget elnémítottak. Ezen felül egy teli­találatunk megsemmisített egy ellenséges ta­rackot, valamint elpusztított nagyszámú kato­nát és nagy tömeg marhát, melyek a közelben voltak. A többi arcvonalon semmi jelentős nem történt. Az olasz beavatkozás kérdése. Hág­a, jul 3. (Saját tudósítónktól.) A Handelsblad vé­leménye szerint Olaszországnak az osztrák ha­táron eddig eredménytelenül kifejtett erőfeszí­tése következtében nem várható az olaszoknak a Dardanella-vállalatban való részvétele. Genf, jul. 3. (Saját tudósítónktól.) Aligha téved az ember, ha az olasz lapoknak hivatalos részről már helyte­lennek mondott ama jelentését, hogy Olaszország legközelebb részt vesz a Dardanella-aikcióban, kísér­leti ballom­nak tekinti, a­melynek csak az a célja, hogy ennek a hírnek a semleges balkáni államokra való hatását kikémlelje. A Dardanellák meghódítása és Konstantinápoly elfoglalása az a fekete ember, a­kivel a balkáni államokat ijesztgetni próbálják és jellemző, hogy a francia sajtó a cáfolattal együtt hí­ven közlött híreket csak ebből a nézőpontból vizs­gálja. A balkáni országok figyelmét­ — mondja a Temps, — a­melyekben a semlegesség és a közbelépés kérdése uralkodik már régóta a közvéleményen, nem fogja elkerülni az olasz lapok magatartása. Különö­sen Bukarestben követik feszülten az olasz politikát és az olasz sajtó közleményeinek ott annál nagyobb hatása lesz, mert néhány nap óta észlehvető, hogy a közönségben ismét új életre kel a közbelépés szán­déka. A hírek azonban a többi balkáni államokat sem fogják hidegen hagyni és Bécsben és Berlinben bizonyára emóciót fognak kelteni. Ugyanilyen hangon ír a Petit Parisien. Ha Olaszország döntött, ennek a döntésnek egyszerre katonai és diplomáciai jelentősége lesz. Az lesz a kö­vetkezménye, hogy a szövetségesek támadóereje meg­növekszik és gondolkodóba fogja ejteni a semleges balkáni államokat, a­melyek semlegességüket meg akarják hosszabbítani. A Dardanellák védelme, London, júl. 3. A rReuter-ü­gynökség külön tudósítója je­lenti a Dardanellákból: A török védelemben rendkívüli nagy szerepet játszanak a géppus­kák. A hadjáratot már megnyertük volna, ha mindkét oldalon nem szerepelnének a géppus­kák. Az ellenséges tüzelés az ázsiai partról egyre növekszik. A törökök ama magaslatok mögött foglaltak állást, a­honnan a trójai síkságot át­tekinthetik. Ott majdnem hathüvelyes kaliberű modern lövegeket használnak, a­melyek a lö­vedékek után ítélve, hajóágyúk lehetnek. Jú­nius 19-én a félsziget déli részén ötszáz ilyen­ lövedék hullott le. A franciák elkedvetlenedése. Szaloniki, jul. 3. (Saját tudósítónktól.) A szövetséges csapa­tok a török hadállások elleni legutóbbi rohamai alkalmával a francia tisztikarban nagy elége­detlenség kapott lábra, mivel a franciák meg vannak győződve, hogy az angolok az okai an­nak, hogy oly műveleteket kezdtek, melyek végrehajtására nem állotta­k elegendő erők ren­i­­delkezésre. A francia tisztek nyíltan kijelentet­ték ezt az angoloknak és megmondották nekik, hogy az ő csapataik Franciaországban jobb szol­gálatot tehetnének, mint a­mi Gallipoli-félszige­tén vár rájuk, tudniillik, hogy céltalanul el­­vesznek. Rotterdam, jul. 3. (Saját tudósítónktól.)­­A Nieuve Rotterdamshe Courant konstantinápolyi levelezője jelenti: Ha az ember figyelemmel kiséri azt a módot, a­hogyan az antant, eddig a Dardanellák elleni operációban eljárt, akkor csak azt mondhatja, hogy az eddig követett tervet csak a bolondok házában találhatták ki, ha­ angolok óvakodnak attól, hogy saját csapataikat ál­­­dozzák föl, hanem inkább ausztráliaikat, indusokat,, franciákat és más zsoldosokat küldenek előre, a­kik-­­­nek a törökök tüzében el kell vérezniök. Az antant­­ vesztesége igen nagy volt. Egyáltalán az egész vál­lalkozás sokkal erősebb hatással van Parisra, mint Londonra, és eb­ből magyarázható meg az is, hogy a franciák csak antipatiával folytatják a kalandot. Az angol és a francia parancsnokok közt való foly­tonos civakodás is hozzájárul ahhoz, hogy az ope­rációnak nincs semmiféle sikere. Erről francia fo­goly tisztek sok érdekes dolgot tudnak elbeszélni. A­mikor d' Amadé tábornok, a volt francia parancsnok belátta, hogy ázsiai részen lehetetlen az előrehaladás, azt ajánlotta Párisban, hogy a Dardanellák ellen irányuló egész vállalkozásról mondjanak le, vagy legalább bírják rá a franciákat, hogy ne vegyenek benne részt. A­mikor kiderült, hogy Angolország a tengerszoroszt főképpen francia segítséggel akarja meghódítani, hogy azután egészen magának tartsa meg, a két hatalom közt nagy lett az elkedvetlene­dés. Gourand mostani parancsnok alatt is csak alá­rendelt szerepet játszanak a franciák. Hogy azon­ban továbbra is hajlandók-e a gesztenyét az angolok, számára a tűzből kikaparni, az még nincs eldöntve. Az elesett francia tábornok. Szaloniki, jul. 1. (Elkésve érkezett.) Ma érkezett ide Lem­­­noszból a Sinai francia gőzös, a­mely a mult hónap 21-én elesett francia tábornok holttestét hozta magával. A szövetségesek rablóbandái. Konstantinápoly, jul. 3. Szmirnai jelentések szerint egy újabb banda tűnt fel, a­mely két bárkán a Poraní partnál partraszállást kísérelt meg. Közülök tíz ember életét vesztette, a többi elmenekült. Előző este egy angol torpedózuzó egy közeli török katonai őrtábort gyengén bombázott. A szuezi csatorna, Chiasso, jul. 3. (Saját tudósítónktól.) Az Idea Nationale az angol cenzúra miatt igen nagy késéssel je­lenti Alexandriából, hogy a Szuez-csatornában való török támadások idején a törökök első­. Harc a Dardanellákért. — Az angol-francia vállalkozás sikertelensége. — A törökök egyre vissza­verik a támadó szövetséges csapatokat, a­melyeket igen nagy veszteség ér. — A támadók kénytelenek régi állásaikba visszamenekülni. — Angol­francia ellentét. —

Next