Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)

1915-09-02 / 244. szám

8 BUDAPESTI HÍRLAP (243. 87.) 1915. szeptember 1) az orosz hadsereg-tömegeket, a­melyek két had­műveleti területre vannak szétszakítva, a szövet­ségeseknek az egyes frontrészeken aratott min­den ujabb sikere az átkarolás veszedelmével fe­nyegeti és hadműveleteik fejlődésére nézve ked­vezőtlenebb szakaszokba nyomja vissza. Az újabb visszavonulás alkalmával még súlyosbo­dik a helyzet azáltal, hogy a nagy hadseregtö­megek hadtápvonalai és visszavonuló vonalai nem általuk megszabott területen zsúfolódtak össze és keresztezték egymást. A volhíniai vár­háromszög területén belül összegyűlt orosz erők Lucknak és előretolt védőműveinek oltalma alatt kedvező helyzetben lettek volna, de ez a terület északkelet felől már fenyegetve volt és így Luckból védőmű helyett egérfogó lett. Ily módon az orosz offenzív hadseregek „ideális fölvonuló vonala", a­mellyel annyira eldicseked­tek, nyugat és észak felé minden védelem híján maradt. Akármekkora lehetősége van is az orosz hadvezetőségnek az ország belsejéből való pót­lásra, tárgyilagosan megállapítható, hogy a má­jusi csata óta egy milliónál jóval többre rugó emberveszteség s a hallatlan hadiszer-veszteség még akkor is az oroszokra nézve végzetes módon változtatta volna meg a szemben álló ellenfelek erőviszonyát, ha egyidejűleg el nem esnek a belső orosz védővonal leghatalmasabb erőd­művei és most nem pusztítjuk el az orosz föl­vonuló­terület védővárait. (Payr.) Az oroszok nagy veszedelme. Bécs, szept. 1. (Külön tudósítónktól.) A semleges álla­mokban, úgy látszik, egyre jobban terjed az a vélemény, hogy Oroszország összeroppanása el­kerülhetetlen és hogy nincs már­ eszköz ennek szépítgetésére. A helyzet kétségbeejtő már csak azért is, mert a szövetséges hadseregek olyan őrült gyors tempóban folytatják az üldözést, hogy már ezáltal is megtörtnek látszik az orosz seregek utolsó ellenálló ereje, a­mely seregek két nagy csoportban, csaknem ellentétes irányban föltartóztathatatlanul özönlenek visszafelé. Az a rövid ellenállás, a­melyet a hadvezetőség által kímélet nélkül föláldozott erős utóvédek fejte­nek ki, csak az áldozatok számát szaporítja. Ezek többnyire a legjobb csapatok, a­melyeket a csaknem kiképzetlen és a hiányok kitöltésére szánt legénységgel nem lehet pótolni. Egymagá­ban az emberi tömeg nem döntő. Az esetlen és alig használható seregek a megmérhetetlenségig fokozódó veszteséget szenvednek. Egy angol lap már azt írja a helyzetről, hogy Oroszországot csak közeli béke mentheti meg a megsemmi­süléstől. A németeknek a Duna mellett, Friedrich­stadttól délre, a hídfőért folytatott makacs harca miatt, a Vladimir-Volinszkijtől keletre, a volhíniai várháromszög ellen irányuló energi­kus támadásunk, valamint a délre lévő hadsere­gek ezzel egy időben való előrenyomulása kö­vetkeztében az oroszok attól félnek, hogy szár­nyaik ellen intézünk támadást, a­mely nagyon veszedelmessé válhatik a hadseregre. Az üldö­zésre nézve nagyon fontos breszt-litovszki vas­úti vonal nyugatról és délről már nagy veszede­lemben van. Elvesztése súlyos csapás lenne az­­ellenségre. Ha az oroszok visszavonulásukban a vasúti vonalakat lehetőleg alaposan szétrom­bolják, akkor a szövetségesek rendkívül ügyes műszaki csapatai mindig igen rövid idő alatt ismét használhatóvá teszik, míg az orosz vissza­vonulás lehetőségei a vasutakban való nagy veszteség következtében egyre korlátoltabbak lesznek. Jóllehet az oroszok Bialisztok és Vilna között kétségbeesetten erőlködnek, hogy az ül­dözőket föltartóztassák addig, a­míg a Nyemen­frontot teljesen kiürítették, a Grodnó körül ész­ A felső isonzói harctér. Bécs, szept. 1. (Külön tudósítónktól.) A harcok, a­melyek tengerparti frontunkon folynak, egész a Juli Alpesekig nyúlnak föl. Ezeket a harcokat a Schlitza-völgy, a Predil-szoros, a Kovitnica és az Isonzó völgye két részre osztja, a­melyek a Predil-szoroson összefüggnek. Gemonától Kar­freitig, a Monte Maggiore, egy magas, kevésbbé járható, sziklás, kopasz középhegység talaja vo­nul, a­melyen a jégmező mélyen lenyúlik. Az ország határa Pontafeltől Sagáig nyúlik, a hegy­gerinc hosszában, melynek legmélyebb besüppe­dései a többnyire olasz területen fekvő 1452 mé­ter magas somdognai, az 1195 méter magas ne­veai és a legalacsonyabban fekvő, csak 852 mé­ter magas tanameai nyereg. Az első egy szegélyezett út visz Dognától Somdognán keresztül a Sessera-völgybe. Roco­lama-völgyből a Nova-nyergen keresztül a See­bach-völgyben fekvő Raiblba jut az ember, a Taname-nyeregből végre Gemoinába és Targen­tóba nehezen járható gyalogcsapások visznek. A nyeregből egy gyalogösvény visz S ágába. A cividale—robic—kafferit—predil—tarvisi ország­úttól keletre fekvő főhegyhátat a socai gyalog­csapáson kivül, mely a Trenta-völgyön keresz­tül a Mojstrovka-szoroson át Kronauba visz, csak jelentéktelenebb utak szegélyezik, melyek a Save-völgybe visznek. A Juli Alpoknak az Isonzótól nyugatra levő nyúlványain át, a Monte Maggioretól a Monte Matajuron keresztül az or­szághatár nyugati irányban Cormons mellett visz el. Ott van a Kolovrat-hegyhát nehezen jár­ható, meredek lejtőkkel az Isonzó felé. A hegy­hát Robictól Salcanoig nyúlik. A Juli Alpoktól délre a Flitsch és Karfreit medencéi terülnek el. Jóval terjedelmesebb a tolimeini medence, mely­ben több nagyobb helység fekszik s mely az ország belsejével, két országúttal és egy vasúttal van összekötve. Az ország határához közel folyó Isonzónak különös fontossága van, mert völgy­alakulatánál és vízmennyiségénél fogva aka­dályt alkot. Hozzáférhetetlen partjai, sebes fo­lyása, mely sokszor törmeléket sodor magával, megnehezítik a raj­ta való átkelést. Tolmeintől Görcig egyáltalán nem lehet rajta átkelni. Eb­ből magyarázható az olaszoknak erőlködése, hogy a fent említett két helységnél a hídfőket hatalmukba kerítsék. Az egész vidéket szélsősé­ges klíma jellemzi. A hőmérsékleti különbség a nappal és az éjjel közt, hegyen és völgyben, igen nagy. Ez az oka annak, hogy ellenfelünk állan­dóan panaszkodik fölszerelése és könnyű nyári ruhája miatt. Az Isonzó forrásának nagyszerű környéke után az Isonzó-völgy első jelentősebb tájéka a tolmeini­­medence. Ennek a legszebb pontjai Santa Luciánál vannak, ott, a­hol az Idria, mely nagy kerülőúton a temovai erdőből fut le, két folyószoroson lép át, hogy aztán az Isonzó hul­lámaival egyesüljön. Itt buja tropikus növényzet borítja a partokat. Tolmeinnál több út találko­zik, melyek a hegyen át visznek. A felső Isonzó­völgyben, Karfreittól keletre, emelkedik a vidék kilátója, a 2245 méter magas Krn, melyről gyö­nyörű kilátás nyílik a Juli- és Velencei Alpokra. A Krnról délkeleti irányban az 1916 méter ma­gas Rudeckirob-ig egy keskeny gerinc nyúlik el, melynek Luzenica a neve. Ennek a lejtőjétől az 1448 méter magasságban fekvő havasi kunyhó mellett a Sleme hegygerinc, melynek legmaga­sabb csúcsa 1487 méter, egyenesen délfelé húzó­dik s Mrül. Vrh révén egészen az Isonzó völgyig terjed, a­hol meredek esésben végződik. Az, el­­keseredett harcok, melyek itt hetek óta dúlnak, nevessé tették ezt a területet. A monda szerint a Krn környékén mérhetetlen kincsek vannak elásva, a­melyek k­étszáz vasúti kocsit is meg­töltenének. A Mrzli Vrh-től keletre szűk völgyben a Tominska patak folyik. Ott, a­hol ebbe Tol­meintól északra a Zadlas patak ömlik, egy bar­lang keskeny nyilasa látható, melyet a nép Dante-barlangnak nevez. A szerte bolyongó költő, a monda szerint, melynek semmi valószí­nűsége nincs, napközben ebben a barlangban rejtőzködött, s ott gyűjtötte a motívumokat isteni komédiájához. A Kín nyugati lejtőjén fekvő Drezenzanában a nép ajkán egy monda él, a­mely élénken emlékeztet a Fauszt-mon­dára. Szemben Tolmeinnal, Woltschaeh virágos mezői közepette, az Isonzó jobb partján egy templom áll, melynek a Fekete-erdőben St. Dá­niel a neve. Még abból az időből való, mikor a hegyeket le egész a völgykatlanig sűrü erdő bo­rította. Állítólag a legrégibb keresztény tem­ploma ennek a vidéknek. A podsalei völgyszo­rosban, Woltschachtól délre van a Turski Kriz, melynek neve a törökök betörésére emlékeztet, a­kik akkor ott ugyanabban a fogadtatásban részesültek, mint a minőben most az olaszok részesülnek. Tolmeintól délre, a Woltschachtól Podselon át egyenesen délfelé vivő országút s az Isonzó könyöke közt két hegysor emelkedik, melyeket egy mélyen fekvő völgy választ el egymástól. Ez a völgy Kozarsce falun át, mely­nek birtokáért elkeseredett harcok folytak, St. Luciába visz. Az északi hegysor nyugatról kelet felé tart. Ezen áll a Sveta Maria-kápolna, melyért szintén véres harcok folytak. A másik hegysor észak-déli irányban terül el, legmaga­sabb csúcsa 588 méter magas, s Selo falunál végződik. Ez a két magaslat alkotja St. Luciá­nál a hídfőt, a Kolovrat-hegy gerince azonban ezeket itt-ott 400 méterrel túlszárnyalja. Nagy­jában ez az a terület, melyen hetek óta átjárók­ért és magaslatokért véres küzdelem folyik. K. B. L. A szegyűlt csapatok mégis már nagyon súlyos helyzetben vannak. A németek ott minden ol­dalról kíméletlen energiával nyomulnak előre. Ennek következménye igen jelentékeny lehet. (K. B. L.) Katonai kitüntetés. Budapest, szept. 1. A király, mint a hivatalos lap ma közli, a ka­­tonai érdemkereszt 3. osztályát adományozta a hadi­ékítménnyel, az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatarásuk elismeréséül: Mattanovich Sándor ezre­desnek, Wit József őrnagynak, Zerjav Alfonz, Kova­cevic Dusán, Michl János, Grossmann Ottó, Metzger József századosoknak, Kirafic Győző, Paja Imre, Wasserer Alfréd főhadnagyoknak, Leitner Márkus tart. főhadnagynak, Kropek Brankó hadnagynak, Illuschan Ferenc tart. hadnagynak, Suchan Jaroszláv századosnak, Bobek Dusán főhadnagynak, Grünspan Leó tart. főhadnagynak, Traub Miksa és Ernst Fe­renc tart. hadnagyoknak, Dorrek Ferenc alezredes­nek, Wiedemann Ödön, Oppitz Miksa, Racner Artúr századosoknak, Kesselstatt György gróf tartalékos századosnak, Martinoviciu István főhadnagynak, Biskoroványi Ernő tart. főhadnagynak, Albustin Ernő hadnagynak; az ellenséggel szemben repülői minőségben tanusított vitéz magatartásuk elismerésé­ért: Liliano Leó századosnak és Ankershofen István báró századosnak; az ellenséggel szemben teljesített; kitűnő szolgálatuk elismeréseül: Singer Pál tüzérs.•; törzsbeli századosnak, Koch Walter tart. százados­nak; az ellenséggel szemben tanusított vitéz maga­ ;­tartásuk elismeréseül: Mády László őrnagynak, Uhlig Ottó, Rössner János. Urban Gyula századosoknak,­ Burda János főhadnagynak, Zampach Gottlieb tart.­­ hadnagynak, a vasúti hadiszolgálat terén teljesített kitűnő szolgálatuk elismeréseül: Gyuriss Antal, En­gel József századosoknak; az ellenséggel szemben teljesített kitűnő szolgálata elismeréseül: Neuhauser József vezérkari őrnagynak; az ellenséggel szemben tanusított vitéz magatartásuk elismeréseül: Mina­relti­ Fitzgerald Desmond báró, rustheimi Schwalb Rezső századosoknak, radi­si Radio Károly tart. századosnak, Vichytil József, Tuma Károly, Keszar­ Lajos és Kis János főhadnagyoknak, továbbá­ az ellenség előtt elesett. Vinkovic Ferenc századosnak,­ Vojnovic Miklós főhadnagynak, Filipovic András hadnagynak Blü­cher Frigyes nyug századosnak.! /

Next