Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)
1915-09-02 / 244. szám
8 BUDAPESTI HÍRLAP (243. 87.) 1915. szeptember 1) az orosz hadsereg-tömegeket, amelyek két hadműveleti területre vannak szétszakítva, a szövetségeseknek az egyes frontrészeken aratott minden ujabb sikere az átkarolás veszedelmével fenyegeti és hadműveleteik fejlődésére nézve kedvezőtlenebb szakaszokba nyomja vissza. Az újabb visszavonulás alkalmával még súlyosbodik a helyzet azáltal, hogy a nagy hadseregtömegek hadtápvonalai és visszavonuló vonalai nem általuk megszabott területen zsúfolódtak össze és keresztezték egymást. A volhíniai várháromszög területén belül összegyűlt orosz erők Lucknak és előretolt védőműveinek oltalma alatt kedvező helyzetben lettek volna, de ez a terület északkelet felől már fenyegetve volt és így Luckból védőmű helyett egérfogó lett. Ily módon az orosz offenzív hadseregek „ideális fölvonuló vonala", amellyel annyira eldicsekedtek, nyugat és észak felé minden védelem híján maradt. Akármekkora lehetősége van is az orosz hadvezetőségnek az ország belsejéből való pótlásra, tárgyilagosan megállapítható, hogy a májusi csata óta egy milliónál jóval többre rugó emberveszteség s a hallatlan hadiszer-veszteség még akkor is az oroszokra nézve végzetes módon változtatta volna meg a szemben álló ellenfelek erőviszonyát, ha egyidejűleg el nem esnek a belső orosz védővonal leghatalmasabb erődművei és most nem pusztítjuk el az orosz fölvonulóterület védővárait. (Payr.) Az oroszok nagy veszedelme. Bécs, szept. 1. (Külön tudósítónktól.) A semleges államokban, úgy látszik, egyre jobban terjed az a vélemény, hogy Oroszország összeroppanása elkerülhetetlen és hogy nincs már eszköz ennek szépítgetésére. A helyzet kétségbeejtő már csak azért is, mert a szövetséges hadseregek olyan őrült gyors tempóban folytatják az üldözést, hogy már ezáltal is megtörtnek látszik az orosz seregek utolsó ellenálló ereje, amely seregek két nagy csoportban, csaknem ellentétes irányban föltartóztathatatlanul özönlenek visszafelé. Az a rövid ellenállás, amelyet a hadvezetőség által kímélet nélkül föláldozott erős utóvédek fejtenek ki, csak az áldozatok számát szaporítja. Ezek többnyire a legjobb csapatok, amelyeket a csaknem kiképzetlen és a hiányok kitöltésére szánt legénységgel nem lehet pótolni. Egymagában az emberi tömeg nem döntő. Az esetlen és alig használható seregek a megmérhetetlenségig fokozódó veszteséget szenvednek. Egy angol lap már azt írja a helyzetről, hogy Oroszországot csak közeli béke mentheti meg a megsemmisüléstől. A németeknek a Duna mellett, Friedrichstadttól délre, a hídfőért folytatott makacs harca miatt, a Vladimir-Volinszkijtől keletre, a volhíniai várháromszög ellen irányuló energikus támadásunk, valamint a délre lévő hadseregek ezzel egy időben való előrenyomulása következtében az oroszok attól félnek, hogy szárnyaik ellen intézünk támadást, amely nagyon veszedelmessé válhatik a hadseregre. Az üldözésre nézve nagyon fontos breszt-litovszki vasúti vonal nyugatról és délről már nagy veszedelemben van. Elvesztése súlyos csapás lenne azellenségre. Ha az oroszok visszavonulásukban a vasúti vonalakat lehetőleg alaposan szétrombolják, akkor a szövetségesek rendkívül ügyes műszaki csapatai mindig igen rövid idő alatt ismét használhatóvá teszik, míg az orosz visszavonulás lehetőségei a vasutakban való nagy veszteség következtében egyre korlátoltabbak lesznek. Jóllehet az oroszok Bialisztok és Vilna között kétségbeesetten erőlködnek, hogy az üldözőket föltartóztassák addig, amíg a Nyemenfrontot teljesen kiürítették, a Grodnó körül ész A felső isonzói harctér. Bécs, szept. 1. (Külön tudósítónktól.) A harcok, amelyek tengerparti frontunkon folynak, egész a Juli Alpesekig nyúlnak föl. Ezeket a harcokat a Schlitza-völgy, a Predil-szoros, a Kovitnica és az Isonzó völgye két részre osztja, amelyek a Predil-szoroson összefüggnek. Gemonától Karfreitig, a Monte Maggiore, egy magas, kevésbbé járható, sziklás, kopasz középhegység talaja vonul, amelyen a jégmező mélyen lenyúlik. Az ország határa Pontafeltől Sagáig nyúlik, a hegygerinc hosszában, melynek legmélyebb besüppedései a többnyire olasz területen fekvő 1452 méter magas somdognai, az 1195 méter magas neveai és a legalacsonyabban fekvő, csak 852 méter magas tanameai nyereg. Az első egy szegélyezett út visz Dognától Somdognán keresztül a Sessera-völgybe. Rocolama-völgyből a Nova-nyergen keresztül a Seebach-völgyben fekvő Raiblba jut az ember, a Taname-nyeregből végre Gemoinába és Targentóba nehezen járható gyalogcsapások visznek. A nyeregből egy gyalogösvény visz S ágába. A cividale—robic—kafferit—predil—tarvisi országúttól keletre fekvő főhegyhátat a socai gyalogcsapáson kivül, mely a Trenta-völgyön keresztül a Mojstrovka-szoroson át Kronauba visz, csak jelentéktelenebb utak szegélyezik, melyek a Save-völgybe visznek. A Juli Alpoknak az Isonzótól nyugatra levő nyúlványain át, a Monte Maggioretól a Monte Matajuron keresztül az országhatár nyugati irányban Cormons mellett visz el. Ott van a Kolovrat-hegyhát nehezen járható, meredek lejtőkkel az Isonzó felé. A hegyhát Robictól Salcanoig nyúlik. A Juli Alpoktól délre a Flitsch és Karfreit medencéi terülnek el. Jóval terjedelmesebb a tolimeini medence, melyben több nagyobb helység fekszik s mely az ország belsejével, két országúttal és egy vasúttal van összekötve. Az ország határához közel folyó Isonzónak különös fontossága van, mert völgyalakulatánál és vízmennyiségénél fogva akadályt alkot. Hozzáférhetetlen partjai, sebes folyása, mely sokszor törmeléket sodor magával, megnehezítik a rajta való átkelést. Tolmeintől Görcig egyáltalán nem lehet rajta átkelni. Ebből magyarázható az olaszoknak erőlködése, hogy a fent említett két helységnél a hídfőket hatalmukba kerítsék. Az egész vidéket szélsőséges klíma jellemzi. A hőmérsékleti különbség a nappal és az éjjel közt, hegyen és völgyben, igen nagy. Ez az oka annak, hogy ellenfelünk állandóan panaszkodik fölszerelése és könnyű nyári ruhája miatt. Az Isonzó forrásának nagyszerű környéke után az Isonzó-völgy első jelentősebb tájéka a tolmeinimedence. Ennek a legszebb pontjai Santa Luciánál vannak, ott, ahol az Idria, mely nagy kerülőúton a temovai erdőből fut le, két folyószoroson lép át, hogy aztán az Isonzó hullámaival egyesüljön. Itt buja tropikus növényzet borítja a partokat. Tolmeinnál több út találkozik, melyek a hegyen át visznek. A felső Isonzóvölgyben, Karfreittól keletre, emelkedik a vidék kilátója, a 2245 méter magas Krn, melyről gyönyörű kilátás nyílik a Juli- és Velencei Alpokra. A Krnról délkeleti irányban az 1916 méter magas Rudeckirob-ig egy keskeny gerinc nyúlik el, melynek Luzenica a neve. Ennek a lejtőjétől az 1448 méter magasságban fekvő havasi kunyhó mellett a Sleme hegygerinc, melynek legmagasabb csúcsa 1487 méter, egyenesen délfelé húzódik s Mrül. Vrh révén egészen az Isonzó völgyig terjed, ahol meredek esésben végződik. Az, elkeseredett harcok, melyek itt hetek óta dúlnak, nevessé tették ezt a területet. A monda szerint a Krn környékén mérhetetlen kincsek vannak elásva, amelyek kétszáz vasúti kocsit is megtöltenének. A Mrzli Vrh-től keletre szűk völgyben a Tominska patak folyik. Ott, ahol ebbe Tolmeintól északra a Zadlas patak ömlik, egy barlang keskeny nyilasa látható, melyet a nép Dante-barlangnak nevez. A szerte bolyongó költő, a monda szerint, melynek semmi valószínűsége nincs, napközben ebben a barlangban rejtőzködött, s ott gyűjtötte a motívumokat isteni komédiájához. A Kín nyugati lejtőjén fekvő Drezenzanában a nép ajkán egy monda él, amely élénken emlékeztet a Fauszt-mondára. Szemben Tolmeinnal, Woltschaeh virágos mezői közepette, az Isonzó jobb partján egy templom áll, melynek a Fekete-erdőben St. Dániel a neve. Még abból az időből való, mikor a hegyeket le egész a völgykatlanig sűrü erdő borította. Állítólag a legrégibb keresztény temploma ennek a vidéknek. A podsalei völgyszorosban, Woltschachtól délre van a Turski Kriz, melynek neve a törökök betörésére emlékeztet, akik akkor ott ugyanabban a fogadtatásban részesültek, mint a minőben most az olaszok részesülnek. Tolmeintól délre, a Woltschachtól Podselon át egyenesen délfelé vivő országút s az Isonzó könyöke közt két hegysor emelkedik, melyeket egy mélyen fekvő völgy választ el egymástól. Ez a völgy Kozarsce falun át, melynek birtokáért elkeseredett harcok folytak, St. Luciába visz. Az északi hegysor nyugatról kelet felé tart. Ezen áll a Sveta Maria-kápolna, melyért szintén véres harcok folytak. A másik hegysor észak-déli irányban terül el, legmagasabb csúcsa 588 méter magas, s Selo falunál végződik. Ez a két magaslat alkotja St. Luciánál a hídfőt, a Kolovrat-hegy gerince azonban ezeket itt-ott 400 méterrel túlszárnyalja. Nagyjában ez az a terület, melyen hetek óta átjárókért és magaslatokért véres küzdelem folyik. K. B. L. A szegyűlt csapatok mégis már nagyon súlyos helyzetben vannak. A németek ott minden oldalról kíméletlen energiával nyomulnak előre. Ennek következménye igen jelentékeny lehet. (K. B. L.) Katonai kitüntetés. Budapest, szept. 1. A király, mint a hivatalos lap ma közli, a katonai érdemkereszt 3. osztályát adományozta a hadiékítménnyel, az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatarásuk elismeréséül: Mattanovich Sándor ezredesnek, Wit József őrnagynak, Zerjav Alfonz, Kovacevic Dusán, Michl János, Grossmann Ottó, Metzger József századosoknak, Kirafic Győző, Paja Imre, Wasserer Alfréd főhadnagyoknak, Leitner Márkus tart. főhadnagynak, Kropek Brankó hadnagynak, Illuschan Ferenc tart. hadnagynak, Suchan Jaroszláv századosnak, Bobek Dusán főhadnagynak, Grünspan Leó tart. főhadnagynak, Traub Miksa és Ernst Ferenc tart. hadnagyoknak, Dorrek Ferenc alezredesnek, Wiedemann Ödön, Oppitz Miksa, Racner Artúr századosoknak, Kesselstatt György gróf tartalékos századosnak, Martinoviciu István főhadnagynak, Biskoroványi Ernő tart. főhadnagynak, Albustin Ernő hadnagynak; az ellenséggel szemben repülői minőségben tanusított vitéz magatartásuk elismeréséért: Liliano Leó századosnak és Ankershofen István báró századosnak; az ellenséggel szemben teljesített; kitűnő szolgálatuk elismeréseül: Singer Pál tüzérs.•; törzsbeli századosnak, Koch Walter tart. századosnak; az ellenséggel szemben tanusított vitéz maga ;tartásuk elismeréseül: Mády László őrnagynak, Uhlig Ottó, Rössner János. Urban Gyula századosoknak, Burda János főhadnagynak, Zampach Gottlieb tart. hadnagynak, a vasúti hadiszolgálat terén teljesített kitűnő szolgálatuk elismeréseül: Gyuriss Antal, Engel József századosoknak; az ellenséggel szemben teljesített kitűnő szolgálata elismeréseül: Neuhauser József vezérkari őrnagynak; az ellenséggel szemben tanusított vitéz magatartásuk elismeréseül: Minarelti Fitzgerald Desmond báró, rustheimi Schwalb Rezső századosoknak, radisi Radio Károly tart. századosnak, Vichytil József, Tuma Károly, Keszar Lajos és Kis János főhadnagyoknak, továbbá az ellenség előtt elesett. Vinkovic Ferenc századosnak, Vojnovic Miklós főhadnagynak, Filipovic András hadnagynak Blücher Frigyes nyug századosnak.! /