Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)
1915-09-18 / 260. szám
8 onnan hajón Macinba, ahol a királyi pár fogadta a herceget. C3©r©g©rssá9: Magyarázat a helyzetről. Bukarest, szept. 17. (Saját tudósítónktól.) Aténből jelentik: A Patrisz félhivatalos újság a helyzetről a következőket írja: A mostani általános fölfordulásban Görögországnak elsősorban maga iránt vannak kötelességei.. Ezért szigorúan ragaszkodnia kell eddig követett politikájához s a nemzeti eszmény megvalósításáról csak akkor lehet szó, ha erre kedvező alkalom kínálkozik. Az országnak tapasztalt felelős kormánya van, amely a király és a nemzet bizalmából kormányoz. A kormány már régen megállapította programját és figyelemmel kíséri az eseményeket. Meg kell tehát szűnniök az olyan hangoknak, amelyek azt a benyomást kelthetik, hogy Görögországban más politika is lehetséges, mint a görög érdek politikája. A Nea Hellasz támadja az ellenzéki újságokat és azt tanácsolja nekik, hogy ne feszegessék a görög-szerb szövetségi szerződést, mert éppen ez ad erőt Romániának és Szerbiának magatartásukhoz. Albánia: A montenegróiak Szkutariban. Szkutari, szept. 17. (Saját tudósítónktól.) A montenegróiak Szkutari megszállása után Petrovics Ivót, Nikita király rokonát, polgári kormányzóvá tették meg. A vámhivatalnokok kivételével, akiket elbocsátottak, minden hivatalnok megmaradt állásában, de montenegrói funkcionáriusokat osztottak be melléjük. BUDAPESTI HÍRLAP ^O. «.» 1915. szeptember 18. dését követelik. Kitűnik ez abból, hogy az öbölben több repülőgép-anyahajó van. Ezek mozgó kisegítő állomásai a tengeri repülőgépeknek, melyeknek elpusztítása érzékenyen sújtaná az orosz léghajózást. Köztudomású dolog, hogy Oroszország őrületes háborús készülődésének utolsó éveiben nagy gondot fordított a léghajózásra és francia befolyás alatt tengeri és szárazföldi aviatikáját jelentékenyen szaporította. Ez az oka, hogy az orosz repülőügy, mint jelentékeny hatalmi tényező támadásunk kiváló tárgya, mert eme támadások sikere a hírszolgálatnak sokkal inkább ártanak, mint a számbeli túlerő. Természetes, hogy az ellenséges tengeri haderő mindenkor szívesen látott célpont, annál is inkább, mert a jól irányzott bombák, különösen a kisebb hajók fedélzetét simán átütik, a robbanás következtében a gépházban nagy pusztítást tesznek, minek következtében a hajót vagy teljesen megsemmisítik, vagy harcképtelenné teszik. A német repülőgépeknek emez aránylag kis objektumok ellen intézett támadása igen eredményes volt, mert majdnem valamennyi bomba talált, ami annál figyelemreméltóbb, minthogy a repülőgép az ellenséges védekezésre való tekintettel legföljebb 800 méterre ereszkedhetik le s igy csak nagy ügyességgel érhető el valamelyes eredmény. Tengerész, huljadó Amerika. — Sztrájkok epidémiája. — Newyork, aug. 24. (Saját levelezőnktől.) Odaát Európában valószínűen azt hiszik, hogy az Egyesült Államok közvéleményét semmi egyéb nem érdekli, csakis az a diplomáciai harc, amely a német búvárhajók bátor és eredményes munkája miatt támadt az Unió és Németország között. Kétségtelen, hogy az Arabic ügye igen nagy mértékben foglalkoztatja az amerikai tömegeket, de a valóságos helyzet és a nép kedve korántsem oly fekete és tragikus, amint a hivatalos Amerika és a megvásárolt sajtó föltüntetni igyekszik. Az újságok nagy része, ha nincs is ugyan egy kézben, de mindenesetre ugyanegy érdeket, az angol érdeket szolgálja s ehhez képest főként a newyorki sajtó hangja meglehetősen egységes. Olyanformán fest az egész, mint a zenekar működése. Abban is százféle a hangszer s közötte sok olyan, amely szinte ellentétesnek tetszik, az egész mégis ugyanegy zenei ötletet szolgál, ugyanegy karmesteri pálcának engedelmeskedik. Az a kép tehát, amelyet a newyorki lapok hangzavarából meríthet az idegen, nemcsak túlzottan rikító, de egészen hamis is egyben. Az uralkodó planéta, most inkább, mint valaha, az anyagi haszon, a pénz, a gazdagság hajszolása. S ennek a kórságnak nemcsak a milliárdosok s általán a gazdag emberek a betegei: az epidémia szétterjedt a legszélesebb rétegekben is és bátran mondhatjuk, hogy nincs olyan kis munkásleány, aki most hasznot szerezni ne kívánna az Amerikát elöntő aranyfolyamból. Sztrájk, sztrájk és sztrájk mindenütt, minden államban és minden városban, minden bányában és minden gyárban, sztrájk dal vagy sztrájk érlelődik vasúton, boltban, mindenütt, csak a tisztviselők és a művészi pályák emberei maradnak csöndben, mert ez nem az ő korszakuk. Szinte kedvesen jellemzi ezt a sztrájkdühöt az egyik bridgeporti gyár esete, amely a Warner Brothers Company tulajdona. Ezen a hatalmas ipartelepen nem hadiszert gyártanak, sőt — ellenkezően. Ez a gyár a földkerekség legnagyobb fűtőgyára, amelyben most, a megcsappant forgalom idején is háromezernél több leány dolgozik, közöttük igen-igen sok magyar. A fűzőgyár munkásnői is úszni akartak az árral és bejelentették követelésüket a gyár igazgatóságának. Első kívánságuk az volt, hogy a napi munkaidőt tíz óráról nyolc órára csökkentsék. A második követelés pedig az volt, hogy a munkabért húsz százalékkal megnöveljék. Más szóval: egyik napról a másikra kerek negyven százalékos javítást követeltek. A gyárosok ezt a kívánságot nem teljesítették és ilyformán a sztrájk kitört. A mozgalom nem maradt elszigetelten s ma már valamennyi amerikai füzőgyár sztrájkjáról írnak az újságok. A munkásnők egyik vezetője Mr. Nelson, amerikai, a másik vezetője Steiner E. magyar ember. A füzőkészítőnők sztrájkja azonban csak jellegzetes, de nem jelentőséges.. Viszont növekvőben van egy másik mozgalom, amely az elgondolható legsúlyosabb bonyodalommal fenyegeti az Unió ipari és közgazdasági életét. Ezt a mozgalmat a világ leghatalmasabb szervezete, az unióbeli vas- és fémmunkások szövetsége szítja és támogatja nemcsak erkölcsi, de pénzügyi téren is. A szövetség kötelékébe tartozik százezer géplakatos is, akik az Atlantitengertől a Csendes-óceánig jóformán mindenütt ott vannak és legfontosabb elemét alkotják az Egyesült Államok ipari szövevényének. Amerika ipara: a gép, és a gép: az az ember, aki minden titkát ismeri. Most ezek a pótolhatatlan emberek akarnak félrevonulni, hogy megállítsák a gépeket s ezzel megállítsák az Unió egész iparát, a vasúton a közlekedést, még a hajók futását is. Világos, hogy Amerika gyáripara nemcsak ez a százezer ember, hanem még sok-sok millió, sőt még gépész is igen sok van ezen a százezren kívül. A helyzet mégis az, hogy ha ez a százezer szervezett, tehát legértékesebb és a legjobb pozíciókban működő munkás félreáll, annak ered az eddig ismert sztrájkok legnagyobbjának a lavinája, amely pusztítva száguld majd végig egész Amerikán és elsősorban a hadiszerek gyártását teszi majd lehetetlenné. Hogy mely napon, sőt hogy melyik hónapban kerül sorra ez a világháború arányaihoz méltó sztrájk, azt még csak sejteni sem lehet A sztrájknak még a gondolata ellen is rettentő harc kezdődött azokban az amerikai körökben, amelyeket legértőbben érintene a sok milliárdos zsákmány elvesztése. A sztrájk gondolatát hatalmának teljességével üldözi a kormány, viszont a munkások egyes csoportjait a nagyobb fizetés ígéretével igyekeznek megpuhítani maguk a vállalkozók, a gyárosok. A siker lehetősége szorosan egybefügg a sztrájk szervezésének titkosságával s egyelőre csak annyi bizonyos, hogy az óriás munkástábor immár akármely percben megkezdheti a harcot. Ilyformán nyilatkozott William Johnston, a szövetség elnöke, valamint J. J. Keppler, az International Association of Machinists alelnöke is, aki kijelentette, hogy minden készen van az általános sztrájk bármely pilla- natban való megkezdésére. Miképp értékeljük a sztrájkok ilyetén áradatának a jelentőségét? Kereshetünk-e ebben a jelentségben erkölcsi indító okokat, hihetjük-e, hogy az amerikai munkásnép milliói a béke érdekében kezdik a bérharcot s a hadiszerek gyártásának csökkentésével akarják szolgálni a humanizmus ügyét? Nem, ezekre a kérdésekre nem válaszolhatunk kedvezően. Az amerikai munkástömeget korántsem hatja át az emberi együttérzésnek akkora melegsége, hogy az ily nemes lépésre ragadtatná. A gombamódra szaporodó sztrájkok őszintén és igazán az amerikai munkásnép anyagi érdekeit szolgálják csupán s ami nemzetközi hatása is van a dolognak, az a sztrájkoknak csak velejárója. Mindenesetre érdemes reámutatni néhány olyan mozzanatra is, amely közvetetlenül érinti a hadviselő országokat. Az amerikai munkaadókat mélységesen érintik azok a reformok, amelyeket a munkástömegek most kivívnak. A munkaidő leszállítása és a bér emelése túléli majd a háborút és az amerikai termelés súlyosan érzi majd a most talán kényenyelműen osztogatott kegyek hatását. Természetes, hogy most, amikor az antant országai alku nélkül fizetnek minden árat az iparcikkekért, a legtöbb amerikai gyáros nem gondolkozik és a gyors harácsolás kedvéért félredobja az üzleti szolidság elvét, amely egyébként eddig sem volt erős oldala Ame-rika iparának és kereskedelmének. De akik meszszebbre néznek, megdöbbenéssel állapítják meg, hogy az amerikai nagytőke a pénzszerzés lázában a jövendő kínos és veszedelmes munkásharcok egész sorozatának magvait veti el és hogy Amerika majd akkor fog a belső küzdelmek nyavalyája miatt szenvedni és pusztulni, amikor Európában már újra átvette uralmát a béke és zavartalanul folyik majd a gazdasági munka. Kétségtelen, hogy a sztrájkoló munkások igen jelentős részének a lelkében nemzeti és hazafias érzések is élnek, amikor a mozgalomhoz csatlakoznak. Föltűnő és vigasztaló, hogy a sztrájk leggyorsabban ott keletkezik és a legnagyobb terjedelmet ott öltik hol a magyarok, osztrákok és németek a lepüngÉplámMás Riga ellen Bécs, szept. 17. (Külön tudósítónktól.) Nagy örömmel értesültünk augusztus 20-án arról, hogy a németek benyomultak a rigai öbölbe és sikerrel támadták meg az ellenséges flottát. Hangoztattuk akkor, hogy ezt a haditettet az teszi kiválóan nevezetessé, hogy a németeknek óriás nehézségek és veszedelmek között sikerült az ellenséges aknavonalat áttörniök. Tudtuk, hogy ennek a támadásnak folytatása lesz és hogy abban a mértékben, mellyel a szövetséges csapatok Orosz-Lengyelországban előrehaladnak, a Riga ellen való háborús akció kérdése is aktuálissá lesz. És valóban, e hónap 12-én német tengerészeti repülőgépek a rigai öbölben megtámadták az orosz haderőket és sikerrel bombázták Riga— Dynamündét. A német tengerészeti vezérkar részletes jelentéséből megtudhatjuk a támadás térbeli kiterjedését, mert Windau, ahol egy repülőgép egy ellenséges búvárhajót megtámadott, a rigai tengeröblön kívül, a Keleti-tenger mellett fekszik, Libautól ötvenhat tengeri mérföldre északra, s légvonalban hetvenöt tengeri mérföldnyire Rigától, Zerel pedig Ösel sziget déli csúcsán fekszik. A német repülőgépek támadása hasonlít a mi tengeri haderőnknek és repülőgépeinknek az olasz keleti part ellen intézett támadásához, mert mind a kettőnél a vállalkozás sztratégiai értékének kritériuma abban rejlik, hogy a támadás a tengerparti pontokon egy időben történt. A német pilóták bátorsága méltó a német flotta haditetteihez, és ebből láthatjuk, hogy „az emberi léleknek nemes lendülete valóban egy hathatós princípium", s ha szigorúan követjük, okvetetlenül sikerrel jár. A német tengerészeti vezérkar jelenti, hogy a Divnamünde ellen intézett támadásnak a hajógyárak estek áldozatául. Ez annál örvendetesebb, mivel Dunamünde, Rigának előkikötője, raktárai, ki- és berakodóhelyei, és hajógyárai révén, melyeket vasút köt össze Rigával, fontos pontja az ellenséges védelemnek. A Dunának, mint viziútnak, jelentőségét jelentékenyen csökkenti a tél hosszú tartama, mivel a folyó évenként átlag 116 napon át be van fagyva. A malomárokban nem fagy be egyhamar a víz, és ide menekülnek azok a hajók, melyeket Rigában a fagy meglepett. A dünamündei öbölben most élénkebb lesz az élet, mivel a tengerészeti védőintézkedések minden rendelkezésre álló erő együttműkö