Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)

1915-09-18 / 260. szám

8 onnan hajón Macinba, a­hol a királyi pár fo­gadta a herceget. C3©r©g©rssá9: Magyarázat­ a helyzetről. Bukarest, szept. 17. (Saját tudósítónktól.) Aténből jelentik: A Patrisz félhivatalos újság a helyzetről a követ­kezőket írja: A mostani általános fölfordulásban Görögországnak első­sorban maga iránt vannak kötelességei.. Ezért szigorúan ragaszkodnia kell eddig követett politikájához s a nemzeti eszmény megvalósításáról csak akkor lehet szó, ha erre kedvező alkalom kínálkozik. Az országnak ta­pasztalt felelős kormánya van, a­mely a király és a nemzet bizalmából kormányoz. A kormány már régen megállapította programját és figye­lemmel kíséri az eseményeket. Meg kell tehát szűnniök az olyan hangoknak, a­melyek azt a benyomást kelthetik, hogy Görögországban más politika is lehetséges, mint a görög érdek po­litikája. A Nea Hellasz támadja az ellenzéki újsá­gokat és azt tanácsolja nekik, hogy ne feszeges­sék a görög-szerb szövetségi szerződést, mert éppen ez ad erőt Romániának és Szerbiának magatartásukhoz. Albánia: A montenegróiak Szkutariban. Szkutari, szept. 17. (Saját tudósítónktól.) A montenegróiak Szkutari megszállása után Petrovics Ivót, Nikita király rokonát, polgári kormányzóvá tették meg. A vámhiv­atalnokok kivételével, a­kiket el­bocsátottak, minden hivatalnok megmaradt ál­lásában, de montenegrói funkcionáriusokat osztottak be melléjük. BUDAPESTI HÍRLAP ^O. «.» 1915. szeptember 18. dését követelik. Kitűnik ez abból, hogy az öböl­ben több repülőgép-anyahajó van. Ezek mozgó kisegítő állomásai a tengeri repülőgépeknek, melyeknek elpusztítása érzékenyen sújtaná az orosz léghajózást. Köztudomású dolog, hogy Oroszország őrületes háborús készülődésének utolsó éveiben nagy gondot fordított a léghajó­zásra és francia befolyás alatt tengeri és száraz­földi aviatikáját jelentékenyen szaporította. Ez az oka, hogy az orosz repülő­ügy, mint jelenté­keny hatalmi tényező támadásunk kiváló tárgya, mert eme támadások sikere a hírszolgálatnak sokkal inkább ártanak, mint a számbeli túlerő. Természetes, hogy az ellenséges tengeri haderő mindenkor szívesen látott célpont, annál is in­kább, mert a jól irányzott bombák, különösen a kisebb hajók fedélzetét simán átütik, a robba­nás következtében a gépházban nagy pusztítást tesznek, minek következtében a hajót vagy tel­jesen megsemmisítik, vagy harcképtelenné teszik. A német repülőgépeknek emez aránylag kis objektumok ellen intézett támadása igen eredményes volt, mert majdnem valamennyi bomba talált, a­mi annál figyelemreméltóbb, minthogy a repülőgép az ellenséges védekezésre való tekintettel legföljebb 800 méterre ereszked­hetik le s igy csak nagy ügyességgel érhető el valamelyes eredmény. Tengerész, h­uljadó Amerika. — Sztrájkok epidémiája. — Newyork, aug. 24. (Saját levelezőnktől.) Odaát Európában való­színűen azt hiszik, hogy az Egyesült­ Államok köz­véleményét semmi egyéb nem érdekli, csakis az a diplomáciai harc, a­mely a német búvárhajók bátor és eredményes munkája miatt támadt az Unió és Németország között. Kétségtelen, hogy az Arabic ügye igen nagy mértékben foglalkoztatja az ameri­kai tömegeket, de a valóságos helyzet és a nép kedve korántsem oly fekete és tragikus, a­mint a hivatalos Amerika és a megvásárolt sajtó föltüntetni igyekszik. Az újságok nagy része, ha nincs is ugyan egy kézben, de mindenesetre ugyanegy érdeket, az angol érdeket szolgálja s ehhez képest főként a newyorki sajtó hangja meglehetősen egységes. Olyanformán fest az egész, mint a zenekar működése. Abban is százféle a hangszer s közötte sok olyan, a­mely szinte ellenté­tesnek tetszik, az egész mégis ugyanegy zenei ötletet szolgál, ugyanegy karmest­eri pálcának engedelmes­kedik. Az a kép tehát, a­melyet a newyorki lapok hangzavarából meríthet az idegen, nemcsak túlzot­tan rikító, de egészen hamis is egyben. Az uralkodó planéta, most inkább, mint valaha, az anyagi haszon, a pénz, a gazdagság hajszolása. S ennek a kórságnak nemcsak a milliárdosok s általán a gazdag emberek a betegei: az epidémia szétterjedt a legszélesebb rétegekben is és bátran mondhatjuk, hogy nincs olyan kis munkásleány, a­ki most hasz­not szerezni ne kívánna az Amerikát elöntő arany­folyamból. Sztrájk, sztrájk és sztrájk mindenütt, minden államban és minden városban, minden bá­nyában és minden gyárban, sztrájk dal vagy sztrájk érlelődik vasúton, boltban, mindenütt, csak a tiszt­viselők és a művészi pályák emberei maradnak csöndben, mert ez nem az ő korszakuk. Szinte ked­vesen jellemzi ezt a sztrájk­dühöt az egyik bridge­porti gyár esete, amely a Warner Brothers Company tulajdona. Ezen a hatalmas ipartelepen nem hadi­szert gyártanak, sőt — ellenkezően. Ez a gyár a földkerekség legnagyobb fűtő­gyára, a­melyben most, a megcsappant forgalom idején is háromezernél több leány dolgozik, közöttük igen-igen sok magyar. A fűzőgyár munkásnői is úszni akartak az árral és be­jelentették követelésüket a gyár igazgatóságának. Első kívánságuk az volt, hogy a napi munkaidőt tíz óráról nyolc órára csökkentsék. A második követelés pedig az volt, hogy a munkabért húsz százalékkal megnöveljék. Más szóval: egyik napról a másikra ke­rek negyven százalékos javítást követeltek. A gyáro­sok ezt a kívánságot nem teljesítették és ilyformán a sztrájk kitört. A mozgalom nem maradt elszigetel­ten s ma már valamennyi amerikai füzőgyár sztrájk­járól írnak az újságok. A munkásnők egyik vezetője Mr. Nelson, amerikai, a másik vezetője Steiner E. magyar ember. A füzőkészítőnők sztrájkja azonban csak jelleg­zetes, de nem jelentőséges.. Viszont növekvőben van egy másik mozgalom, a­mely az elgondolható leg­súlyosabb bonyodalommal fenyegeti az­­ Unió ipari és közgazdasági életét. Ezt a mozgalmat a világ leg­hatalmasabb szervezete, az unióbeli vas- és fémmun­kások szövetsége szítja és támogatja nemcsak er­kölcsi, de pénzügyi téren is. A szövetség kötelékébe tartozik százezer géplakatos is, a­kik az Atlanti­tengertől a Csendes-óceánig jóformán mindenütt ott vannak és legfontosabb elemét alkotják az Egyesült­ Államok ipari szövevényének. Amerika ipara: a gép, és a gép: az az ember, a­ki minden titkát ismeri. Most ezek a pótolhatatlan emberek akarnak félre­vonulni, hogy megállítsák a gépeket s ezzel megál­lítsák az Unió egész iparát, a vasúton a közlekedést, még a hajók futását is. Világos, hogy Amerika gyáripara nemcsak ez a százezer ember, hanem még sok-sok millió, sőt még gépész is igen sok van ezen a százezren kívül. A helyzet mégis az, hogy ha ez a százezer szervezett, tehát legértékesebb és a legjobb pozíciókban működő munkás félreáll, annak ered az eddig ismert sztráj­kok legnagyobbjának a lavinája, a­mely pusztítva száguld majd végig egész Amerikán és elsősorban a hadiszerek gyártását teszi majd lehetetlenné. Hogy mely napon, sőt hogy melyik hónapban kerül sorra ez a világháború arányaihoz méltó sztrájk, azt még csak sejteni sem lehet A sztrájknak még a gondo­lata ellen is rettentő harc kezdődött azokban az ame­rikai körökben, a­melyeket legértőbben érintene a sok milliárdos zsákmány elvesztése. A sztrájk gon­dolatát hatalmának teljességével üldözi a kormány, viszont a munkások egyes csoportjait a nagyobb fizetés ígéretével igyekeznek megpuhítani maguk a vállalkozók, a gyárosok. A siker lehetősége szorosan egybefügg a sztrájk szervezéséne­k titkosságával s egyelőre csak annyi bizonyos, hogy az óriás munkástábor immár akár­mely percben megkezdheti a harcot. Ilyformán nyi­latkozott William Johnston, a szövetség elnöke, va­­lamint J. J. Keppler, az International Association of Machinists alelnöke is, a­ki kijelentette, hogy min­den készen van az általános sztrájk bármely pilla-­ natban való megkezdésére. Miképp értékeljük a sztrájkok ilyetén árada­t­­ának a jelentőségét? Kereshetünk-e ebben a jelen­t­ségben erkölcsi indító okokat, hihetjük-e, hogy az amerikai munkásnép milliói a béke érdekében kezdik a bérharcot s a hadiszerek gyártásának csökkenté­sével akarják szolgálni a humanizmus ügyét? Nem, ezekre a kérdésekre nem válaszolhatunk kedvezően. Az amerikai munkástömeget korántsem hatja át az emberi együttérzésnek akkora melegsége, hogy az ily nemes lépésre ragadtatná. A gombamódra sza­porodó sztrájkok őszintén és igazán az amerikai munkásnép anyagi érdekeit szolgálják csupán s a­mi nemzetközi hatása is van a dolognak, az a sztrájkoknak csak velejárója. Mindenesetre érdemes reámutatni néhány olyan mozzanatra is, a­mely közvetetlenül érinti a hadvi­selő országokat. Az amerikai munkaadókat mélysé­gesen érintik azok a reformok, a­melyeket a mun­kástömegek most kivívnak. A munkaidő leszállítása és a bér emelése túléli majd a háborút és az ameri­kai termelés súlyosan érzi majd a most talán kénye­nyelműen osztogatott kegyek hatását. Természetes, hogy most, a­mikor az antant országai alku nélkül fizetnek minden árat az iparcikkekért, a legtöbb amerikai gyáros nem gondolkozik és a gyors hará­csolás kedvéért félredobja az üzleti szolidság elvét, a­mely egyébként eddig sem volt erős oldala Ame-­­rika iparának és kereskedelmének. De a­kik mesz­szebbre néznek, megdöbbenéssel állapítják meg, hogy az amerikai nagytőke a pénzszerzés lázában a jö­vendő kínos és veszedelmes munkásharcok egész sorozatának magvait veti el és hogy Amerika majd akkor fog a belső küzdelmek nyavalyája miatt szen­vedni és pusztulni, a­mikor Európában már újra át­vette uralmát a béke és zavartalanul folyik majd a gazdasági munka. Kétségtelen, hogy a sztrájkoló munkások igen jelentős részének a lelkében nemzeti és hazafias ér­zések is élnek, a­mikor a mozgalomhoz csatlakoz­nak. Föltűnő és vigasztaló, hogy a sztrájk leggyor­sabban ott keletkezik és a legnagyobb terjedelmet ott ölti­k­­ hol a magyarok, osztrákok és németek a lepün­gÉplámMás Riga ellen Bécs, szept. 17. (Külön tudósítónktól.) Nagy örömmel ér­tesültünk augusztus 20-án arról, hogy a néme­tek benyomultak a rigai öbölbe és sikerrel tá­madták meg az ellenséges flottát. Hangoztattuk akkor, hogy ezt a haditettet az teszi kiválóan nevezetessé, hogy a németeknek óriás nehézsé­gek és veszedelmek között sikerült az ellenséges aknavonalat áttörniök. Tudtuk, hogy ennek a támadásnak folytatása lesz és hogy abban a mértékben, mellyel a szövetséges csapatok Orosz-Lengyelországban előrehaladnak, a Riga ellen való háborús akció kérdése is aktuálissá lesz. És valóban, e hónap 12-én német tengeré­szeti repülőgépek a rigai öbölben megtámadták az orosz haderőket és sikerrel bombázták Riga— Dynamündét. A német tengerészeti vezérkar részletes jelentéséből megtudhatjuk a támadás térbeli kiterjedését, mert Windau, a­hol egy re­pülőgép egy ellenséges búvárhajót megtámadott, a rigai tengeröblön kívül, a Keleti-tenger mellett fekszik, Libautól ötvenhat tengeri mérföldre északra, s légvonalban hetvenöt tengeri mérföld­nyire Rigától, Zerel pedig Ösel sziget déli csú­csán fekszik. A német repülőgépek támadása hasonlít a mi tengeri haderőnknek és repülő­gépeinknek az olasz keleti part ellen intézett támadásához, mert mind a kettőnél a vállalko­zás sztratégiai értékének kritériuma abban rej­lik, hogy a támadás a tengerparti pontokon egy időben történt. A német pilóták bátorsága méltó a német flotta haditetteihez, és ebből láthatjuk, hogy „az emberi léleknek nemes lendülete való­ban egy hathatós princípium", s ha szigorúan követjük, okvetetlenül sikerrel jár. A német ten­gerészeti vezérkar jelenti, hogy a Divnamünde ellen intézett támadásnak a hajógyárak estek ál­dozatául. Ez annál örvendetesebb, mivel Duna­münde, Rigának előkikötője, raktárai, ki- és be­rakodóhelyei, és hajógyárai révén, melyeket vasút köt össze Rigával, fontos pontja az ellen­séges védelemnek. A Dunának, mint viziútnak, jelentőségét jelentékenyen csökkenti a tél hosszú tartama, mivel a folyó évenként átlag 116 napon át be van fagyva. A malomárokban nem fagy be egyhamar a víz, és ide menekülnek azok a hajók, melyeket Rigában a fagy meglepett. A dünamündei öbölben most élénkebb lesz az élet, mivel a tengerészeti védő­intézkedé­sek minden rendelkezésre álló erő együttműkö­

Next