Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)
1915-10-06 / 278. szám
2 BUDAPESTI HÍRLAP (278. o.) 1915. október 6. hatott magával a világra, mert máris haldokol. Jó lesz valami couveuse-be dugni, mint a koraszülött csecsemőt. Ha néhány hónapig melegen, vattában tartják, talán megmarad. Azt mondják, a franciák és angolok az első héten ellövöldözték puskaporukat, mint a nagyidai cigányok és most várják Lloyd George új szállítmányát. Az angolokat a németek Loosnál visszaverték, a franciákkal megint árokrészekért verekesznek, a Champagne-ban ágyúznak, Vauquoisnál aknákat robbantanak. Ez újra az állóharc, minden keserves unalmával, nem a Joffre-féle Victoire ou mort! A Drina határon csapataink bekalandoztak Szerbiába, és hoztak szerbet a fogolytáborba. Szerb foglyunk már régen volt, vagy háromnegyed éve. Reméljük, lesz belőle nemcsak mutatványpéldánynak való. Ha a Balkán alatt megmozdult a nyugtalan, süppedékes föld, nem fog addig megpihenni, mig a tűzvész ki nem irtja belőle a rothadás, az erkölcsi métely, a politikai gyilkolás mérgező bacillusait. iurtilíti) Az orosz ultimátum. — A négyes szövetség készülődése. — A csapat, szállítás. — Görögország és Románia magatartása. — Bulgária ellen. Az orosz ultimátum. Pétervár, okt. 5. (Pétervári távirati ügynökség.) Oroszországnak Bulgáriához intézett ultimátumát tegnap délután négy órakor adták át Radoszlavov miniszterelnöknek. (Magyar Távirati Iroda.) Anglia és Franciaország csatlakozása Bécs, okt. 5. (Saját tudósítónktól.) A N. W. Tagblatt jelenti Szófiából. Az orosz ultimátumhoz Anglia és Franciaország is csatlakoztak. Az ultimátumot tegnap délután adták át. Olaszország az ultimátumhoz nem csatlakozott. Rotterdam, okt. 5. (Saját tudósítónktól.) A London Newsjelenti: Anglia és Franciaország szófiai követei kormányuktól utasítást kaptak, hogy az orosz követ minden további lépéséhez az angol, illetőleg a francia kormány nevében is hozzájáruljanak. Izzó hangulat Szófiában. Szófia, okt. b. (Saját tudósítónktól.) Az Oroszország ultimátumáról szóló hír, az ultimátum provokáló hangja következtében, a legnagyobb elkeseredést váltotta ki. A királyi palotában szakadatlanul tanácskozás folyik, amelybe az összes vezető államférfiakon kívül nagyobbrangú liszte tejaaaa^grrirsgigiriru ÍÍÍTÍÍÍÍÍ ket is bevonnak. Szófiában izzó a hangulat, olyan, aminő a háború kitörését szokta megelőzni. Beavatott politikusok már el voltak készülve a dolgok ily, szerencsés fejlődésére. Az ultimátum tehát nem találta Bulgáriát készületlenül. Olaszország, Franciaország, Szerbia és Montenegró diplomáciai képviselői útleveleiket kérték, amelyeket kézbesítettek is már nekik és már elutaztak. Csak az angol követ maradt helyén, hogy Bulgáriával az antant végső javaslatát is közölje, amely, azonban már későn érkezett, amikor a végső döntés már megvolt. A bolgár kormány és az Infant javaslatai. London, okt. 5. Mint a stouter-ügynökség értesül, a legutóbbi események alapján föltételezik, hogy a bolgár kormány a szövetségesek javaslatait, amelyekre nem adott választ, elvetette s ezért ezek a javaslatok most már tárgytalanok. Az antant fenyegetőzése. Páris, okt. 5. A Temps Szalonikiból eredő jelentése szerint a szövetségesek oly lépést tettek Szófiában, amelynél a bolgár kormány tudomására juttatták, hogy a hadikészülődése folytatását nem tűrhetik. A négyes antant tudatni fogja Radoszlavovval, hogy Bulgária magatartása arra kényszerítette a szövetségeseket, hogy javaslataikat visszavonják és hogy Bulgária szemben fogja magát találni a szövetségesek seregeivel, ha Szerbiát megtámadja. Nem tudják még, hogy e fölszólításnak ultimátum jellege lesz-e, amely Bulgária nyomban való föltétlen válaszát fogja követelni. Bulgária mindenre készen van. Berlin, okt 5. (Saját levelezőnktől.) A Bulgáriához intézett orosz ultimátumról beavatott helyről a következőkről értesülök: Mióta Bulgária végképpen határozott jövendőbeli magatartásáról, Szófiában el voltak készülve a négyes-szövetség ellenséges magatartására. Fontolóra vettek minden eshetőséget, úgy, hogy semmi sem történhetik, ami meglepetést jelentene Bulgáriára nézve. Bulgária bizonyára a maga utján tovább fog haladni még akkor is, ha a négyes-szövetség valóban megkísérelné, hogy csapatokat szállítson partra és ha az ellenséges flották Várna és Burgasz, vagy Dedeagacs ellen akcióba lépnének. Ebben az akcióban semmiesetre sem fogja egységes érzés vezetni a négyes-szövetséget. Olaszország mindenesetre egyes érzelmekkel fogja nézni az új balkáni kalandot. Szerbiát Olaszországban nem szeretik és Helena királyné Szerbiáért és Montenegróért hiába ontott annyi könyet. Az olaszok nem tudják belátni, miért kell nekik a balkáni népekért is vérezniök. A négyes-szövetség az új balkáni eseményekben a vezetést úgy látszik Oroszországnak engedte át és Oroszország, ami nagyon jellemző, olyan hangon beszél, mintha a harctéren győzedelmeskedett volna. Bulgária azonban nem fog meghajolni az orosz korbács előtt. A megtorlás. Szófia, okt. 5. Momcsilov, a szobranje alelnöke a Kambam-ban ezt írja: A mikor Bulgáriát két évvel ezelőtt megrabolták, megalázták, minden oldalról megrohanták, a mikor franciák és oroszok szidalmazták és a gyáva szövetségesek eladták, úgy, hogy nem tudta, hol keressen menedéket, akkor senki sem hitte volna, hogy az isteni igazságszolgáltatás oly közel van és hogy a rettenetes megtorlás napja rövidesen eljön. Ez a nap megérkezett és az álnok szerb ős ellensé-igünket el kell tipornunk, hogy: Bulgária szabad Ciriltietii — latin betli. Irja Sztripszky Hindor dr. A cirillbetűkkel való bajlódás, amely legújabban a hazai ruténekkel való kapcsolatában állandóan foglalkoztatja a közvéleményt, éppenséggel nem új kérdés. Négy nemzetnek adtak már kemény munkát ezek a furcsa betűk, a kérdésnek őt illető részét ezek mindegyike már régen megoldotta; érdemes tehát megvizsgálni, miféle tanulság meríthető belőle a mi ruténjeinkre nézve is, akiknél ez a dolog részben még mindig megoldatlan. A cirillbetűk Bulgáriában a IX. században születtek a szlovén nép számára. A görög betűk egyszerű átvétele volt ez, néhány új jegynek hozzátoldásával olyan hangok jelölésére, amelyek a görögben ismeretlenek voltak. Ezt a később 47 betűre menő igen furcsa ábécét elsősorban azért fejlesztették ki a szlávság vezetői, hogy minél jobban elzárhassák magukat az átkosnak mondott latin egyháztól és az európai művelődéstől. Legjobban meglátszik ez a törekvés a cirillika egyik hajtásán, a nyugati balkániaktól használt úgynevezett glagolita betűkön, amelyeken a görög eredetű latinos alakoknak még utolsó nyomait is eltüntették. Cirill betükkel élnek még ma is a keleti szlávok: oroszok, bolgárok, szerbek, rutének és velük éltek 1861-ig az összes románok is. A nyugattól való elzárkózás másik védőeszközéül e népeknél a ma már 13 nappal késlekedő Julián-kalendárium szolgált, harmadikgyanánt pedig az oroszok az európaitól eltérő szélességű vasutat vezették be. A keleti egyház szenteknek, sérthetetleknek "nyilvánította a Cyrill apostol betűt s mégis azt tapasztaljuk, hogy a haladó idő keresztülgázolt rajtuk. Legelsőnek az oroszok sértették meg ezt a nimbuszt, a mikor Nagy Péter egyszerű rendeletére, aki azt mondotta, hogy változtatás nélkül nincsen haladás, 12 egészen fölösleges betűt ebből az ábécéből kidobtak. A 35 betűt aztán Karadzsics reformjával a szerbek apasztották le 31-re és sok latin alakút hoztak be. A románok hasonlóképpen arról győződtek meg, hogy görög vallásukon semmi sérelem nem esett a cirill betűk elhagyásával és teljesen a latin betűkre tértek át. A rutének révén a vallás védelméhez azonban még egy új vonás járul a cirillika életében: a nemzetiség föntartásának szerepe. A kievi fejedelemségben tömörült rutének ugyanis, akiknek politikailag semmi közösségük se volt a moszkvai fejedelemségben élő muszkákkal, a XIV. században elvesztették állami függetlenségüket és hosszú időre lengyel fönhatóság alá kerültek. Lengyel hatás alatt maradtak 1651-ig, amikor a Kiev-vidéki rutének a lengyeleknek katolizáló és polonizáló törekvései miatt a moszkovitákkal egy államba szerződés útján összekerültek. E miatt a lengyelekkel szemben egyik erős védőeszközük csakugyan a cirillbetű volt, de ez egyúttal 1654 óta az oroszosítás veszedelmét is nyakukra hozta. A lengyelek katolizáló munkáját elviselhetővé tette ugyan a ruténeknek Rómával kötött egyházi uniója, de nemzetiségüket most már az orosz kezdte ki. Ez aztán megtermelte a maga visszahatását az úgynevezett ukrainizmusban, amely Oroszország Ukraina nevű déli vidékén 1780 körül született Kotlarevszki nevü költőben s a mely Pavlovszkival, Kvitkával és Sevcsenkóval 1820 után az ukrajnai ruténeknek saját nyelvű- ikön különálló, az oroszétól elütő kulturát teremtett. Ennek egyik gyümölcse a Kulistól szerkesztett ukrajnai ábécé. Ez a muszka cirillbetűknek immár a negyedik megreformálásával keletkezett, élesen elválasztja az ukrajnai nemzetet az orosztól s e miatt a muszka kormány 1876-ban végképpen száműzt e iskolából, templomból, sajtóból. Az ukrajnai rutén kultúra azonban nem pusztult el, mert székhelyét áttette az alkotmányos Ausztriába. Itt természetességénél fogva a rutén köznépet hamar föllendítette a kultúra útján, amihez nem csekély mértékben segítségére jött az osztrák kormány pártfogása is. Ez ugyanis hamar észrevette, hogy a galíciai rutének egyik részében nagy rokonérzés támadt akkor, amikor a magyar szabadságharc leverésére területükön a muszkák átvonultak. Ennek a ruszofilizmusnak meggátlására a rutének iskoláiba és sajtójába 1853-ban a latin betűket akarta kényszerrel bevinni. Ez azonban szerencsétlen lépés volt, mert nemcsak a muszka szabású görög vallásukat védő ruszofileket zúdította magára, hanem még a nagy többségét, az osztrák hű ukrainistákét is, akik viszont az ellengyelesedéstől féltükben állottak ellent a latin betűknek. Ezt a harcot aztán megoldotta az Ukrajnában jól bevált Kulis-féle reformált cirill ábécé behozatala, amellyel az osztrák rutének máig is élnek és szépen fejlődnek. Ez a betűharc azonban két táborra bontotta Galicia és Bukovina ruténségét: ruszofilekre és ukrainistákra. Az előbbiek ideálja e muszkával való szellemi és politikai egység, a melynek kifejezése az ő összetákolt külön műnyelvük volt s a melyben az úgynevezett etymologikus helyesírást csak a muszkaegység takarására köpenyegül használták; az ukrainisták