Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)

1915-10-06 / 278. szám

1915. október 6. BUDAPESTI HIBIAP «.> Német repülők néhány bombát dobtak a Düna­burg—Riga közt levő országúttól nyugatra és Oger vasúti állomásra. Katonai kárt nem okoztak. Grendsennél (a Swenten-tótól északnyugatra) a németek heves ágyúzás után támadásba kezdtek, de Burghofnál (a Medunskoje tónál), Medunnál és a Drysvjaty -tótól északra visszavertük őket. Dm­ilo­vics fallut (a Mjadziol-tótól északkeletre) rohammal elfoglaltak. Azunu faluból és Miadziol vasúti állomás­ról is elűztük. Gule falunál (a Narocz-tó­tól keletre) lovasságunk megtámadott ellenséges gyalogságot, a­mely egy trónoszlopot kísért; számos kocsit zsákmá­nyolt és 70 embert elfogott. Egy másik helyen több mint 100 kocsit, lovakat és fegyvereket zsákmá­nyoltak, néhány tucat foglyot ejtettek. Az üldözés során sok németet lekaszaboltak. Gac falunál (a Naroc-tótól délre) egy német századot szuronnyal megsemmisítettünk, az életben maradottakat elfog­tuk. A Szervec alsó folyásánál (Novogradoktól ke­letre) csapataink a­nélkül, hogy egy lövést tettek volna, behatoltak Zuki és Korelicy falvakba. A né­metek főállásukba menekültek, elhányták fegyverü­ket és muníciójukat és körülbelül 100 embert hagy­tak hátra, a­kiket leszúrtunk. Novosziolkinál (a Szervec mentén, Novogrudoktól délkeletre) a néme­teket hirtelen támadással visszaszorítottuk. Foglyo­kat ejtettünk és trófeumokat zsákmányoltunk, a­me­lyek számát most állapítjuk meg. Zarnocetól és Rovinszyna (Baranovicitól dél­keletre) mellett az ellenséget a Szczarán túl vetettük vissza. A Styr középső folyásánál Oberki falunál (Kol­kitól délkeletre) a németek előkészítő tüzelés után megtámadták csapatainkat. Alig száz lépésnyire jut­hattak csak előre, azután óriás veszteség miatt nem tudtak tovább ellenállani és rendetlenül menekültek. Lomanynál (Deraznótól északkeletre) szívós harc folyik. Jelentéseket kaptunk arról, hogy osztrák repü­lők átrepültek román területen, hogy Zanite (?) mellett szélső szárnyunkon felderítést végezzenek s hogy eközben csapataink ne tüzelhessenek rájuk. A csapatparancsnokok jelentései szerint az osztrákok és németek a legutóbbi napok harcaiban a Styr mentén csaknem kizárólag robbanó lövedéke­ket használtak. — A háború az olaszokkal.­ ­ Us­szasz t­iszetéren csöeid van. — A helyzet változatlan. —­ tiöfer altábornagy jelentése. Hivatalos jelentés: kiadták október 5-én délben; érkezett délután három órakor. A délnyugati harcvonalon a helyzet változatlan. Az ellenség a vilgereuthi és lafrauni fensikokon tegnap nem úju­totta meg támadásait. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Az olasz hivatalos jelentés. Hadisajtószállás, okt. 5. Az olasz vezérkar a következő jelentést adta ki: (Okt. 2.) Az Isonzo-fronton a Rombontól a Karszt-fensikig az ellenség tegnap hatalmas szóró­tüzet indított ellenünk ágyukból és fegyverekből, egyes helyeken olyan sietséggel, hogy messzevivő ütegek — mint megfigyeltük — az előretolt osztrák lövészárkokat árasztották el lövedékeikkel. A gya­logság azonban egyetlen ponton sem támadott. Csak a Rombon lábánál kísérelték meg ellenséges oszta­gok vonalaink megközelítését, de pontos tüzeléssel hamarosan visszaszorították őket. Egy ellenséges repülőgép tegnap Carvignano vasúti állomás köze­lében néhány bombát dobott le, a­melyek két pol­gárembert találtak el. Két más repülőgép a Karszt­fensikon levő állásaink fölött portyázott, de repü­lő­gépü­ldöző állásaink tüzelése elűzte őket. * Valótlan az olasz vezérkar jelentésének októ­ber 1-ről szóló amaz adata, h­ogy olasz csapatok a Mrzli Vrthtől a Vodil Vrhig és a Santa Maria és a Santa Lucia magaslatoknál támadást intéztek és hogy a zord időjárás következtében még súlyosabb, rendkívüli nehézségek ellenére, erős sáncokat el­foglaltak és több tucat foglyot ejtettek. A Mrzli Vrh és a Vodil Vrh ellen irányult ellenséges támadáso­kat már két akadály­vonalunk között megállítottuk. Nem igaz, hogy néhány tucat osztrákot elfogtak. A Santa Maria és Santa Lucia ellen tulajdonképpen nem is indítottak gyalogsági támadást az olaszok, mert a támadó kísérletet tüzérségi tüzelésünk rész­ben meghiúsította, vagy már csírájában elfojtotta. Teiméin körül szeptember 28-tól 30-ig osztrák és magyar csapatok öt olasz tisztet és 406 katonát el­fogtak. Az olaszok szomorú helyzete. Luganó, okt. 5. Monzában, a milánói tartomány 22 szo­cialista városi képviselőtestülete és 18 városi szocialista­ párt gyűlést tartott, a­melyen az ál­lami hatóságok tevékenységét bírálták és meg­állapították, hogy Olaszországnak majdnem minden városa és helysége szomorú helyzetben van és semmi kilátás sincs arra, hogy az iskola­ügy, az egészségügy és a polgári élettartás néző­pontjából emelhető követelések teljesüljenek. A gyűlés követelte a kormánytól, hogy a mezőgaz­daságban és az iparban rendkívül kiterjedt és kínosan érezhető munkahiányon segítsen, ha másként nem, áll­ami munka végeztetésével. A gyűlés végül kifejezte a gyors békére való vágyát, valamint ama kívánságát, hogy a sztrájkoló szövőmunkások győzelmet arassa­nak. A gyűlésen bejelentették, hogy a felsőlom­bardiai fémmunkások, a­kik 30 százalékos bér­emelést követelnek, szintén követni fogják a szövőmunkások példáját. A megakadt nagy támadás után,­ ­ Loostól északra egy, angol támadást ismét visszavertek a németek. — Givenchytől északnyugatra egy árokrészt visszafoglaltak a németek a franciáktól. — Champagneban a német ágyuk tüze megakadályozta az ellenség támadó szándékát. — A német hivatalos jelentés. Berlin, okt. 5. ,4 nagis főhadiszállásról jelentik október 5-én. Az angoloknak a Loostól északra lévő erődmű­ ellen intézett kézigránáttá­raadásait ismét visszavertük. Ez erőd el­len intézett sikertelen támadásaik alkal­mával az angolok halottakban és sebesü­l­­tekben szenvedett igen jelentékeny vesz­teségükön kívül több mint 80 foglyot és 2 aknavetőt hagytak kezünk között. Azt az árokrészt, a­melyet a fran­ciák a Givenchytől északnyugatra lévő magaslaton megszállottak, tegnap visz­szafoglaltuk; eközben 4 francia gépfegy­vert zsákmányoltunk. A Champagneban az ellenség erő­sebb tüzérségi tüzelés alatt tartotta a Soucintól északnyugatra lévő állást, a­hol az ellenség támadó szándéka is felis­merhető volt. Ágyutüzünk megakadá­lyozta az ellenség előrenyomulását. Vauquoisnál aknarobbantásokkal meg­előztük az ellenséget. Az ellenség számos aknáját szétzúzták. Ellenséges repülők az Arrasztól északkeletre lévő Biache St. Vaast hely­ségre bombákat dobtak Egy polgárt megöltek, egyéb kár nem történt. Joffre parancsa, Bécs, okt. 5. (Külön tudósítónktól) Joffrenak a táma­dásról szóló és a németek által közzétett pa­rancsa rendkívül érdekes. Ebből a parancsból kiderül, hogy olyan dolgokat adtak a csapatok Indiára, a­melyekről más hadseregekben legföl­jebb néhány vezért értesítenek. Jogosnak vehet­jük annak közzétételét, hogy mely okok teszik szükségessé a németeknek Franciaországból való kiűzését, hogy ezzel Franciaország számára meg akarják nyerni a semleges népeket és hogy he­ves támadással könnyíteni akarnak a szövetsé­ges Oroszországon. De a parancs következő pontjaiban a hadsereg minden egyes tagjával olyan dolgokat közölnek, a­melyeket másutt a leggondosabban titkolnak, így: a szervezést illető részleteket; a harcvonalból kivont csapattöme­geknek egyesítését egész hadseregekké, a­melyek a támadást véghez fogják vinni; e kivont csapa­tok pótlását a harcvonalban; új tüzérségi park készenlétét; a munícióról való gondoskodást, a támadás terveit és még más részleteket. A francia vezérlet bizonyára pontosan ismeri a francia le­génység ama sajátos tulajdonságát, a­mely talán élénk temperamentumának a következménye: a fecsegést. Már azok, a­kik az 1870—71. évi háborúban részt vettek, számos jelentésben be­számoltak arról, hogy a francia foglyok nagyon szívesen elmondtak mindent, hogy az egyik túl akart tenni a másikon, szinte előre tolakodott, hogy azzal, a­mit tud, meglepje az embert és titkait lehetőleg gyorsan elárulja. Azóta nem fordult jobbra a dolog. Mit fog a sok fogoly most elbeszélni? De nemcsak a katonák árulják el a vezetés titkát, hanem a sajtó is heteken át alapo­san tárgyalja a hadvezetés szándékait és olyan szolgálatokat tesz az ellenségnek, a­melyek még a legjobb kémek szolgáltát is felülmúlja. Való­ságos öröme telhetik a hírszerző-tisztnek Fran­ciaországban, a­mikor jelentéseit a foglyok nyi­latkozataiból, újságközleményekből és megtalált bőbeszédű parancsokból összeállíthatja. A bő­beszédű Joffre-féle paranccsal élénk ellentétben van a bajor trónörökös hadseregparancsa, a­me­lyet az általános angol-francia támadás előtt, szeptember 24-én a 6. hadsereghez intézett. Né­hány szavas bevezetés után a következő magvas szavakkal végződik: Hadd lássa újra a világ, hogy a dicsek­vően bejelentett nagy támadás szétzúzódik fegyverben lévő népünk vas gátján. A­mit ez a hadsereg a legutóbbi napokban művelt, bebizonyítja, hogy milyen jól megértet­ték ezt a parancsot. (K. B. L.) A megfeneklett támadás. Bern, okt. 5. Stegmann, a Bund katonai munkatársa a katonai helyzet ismertetése során megállapítja, hogy a nagy angol-francia offenzíva megfenek­lett és hogy a megkísérelt áttörést meghiúsultnak lehet tekinteni. A megfékezett áttörésnél mint­egy két millió lövedéket pazaroltak el és több­ mint harminc hadosztályt vittek rohamra. Hogy miként képzelték el a dolgot és nem hitték, hogy Loosnál és Tahurenél fog végződni a támadás, az kiviláglik a nagyobbrangú tisztek elfogásából és elestéből, a­kik csapataik élére állottak, hogy megmutassák az utat és az irányt és magukkal ragadják a csapatokat a győzelemben. Nemcsak az első súlyos perceket, hanem egy egész súlyos hetet leküzdött a német defenzíva, sőt a néme­tek még ellentámadásokat is voltak képesek végrehajtani. A német defenzíva a francia-angol általános offenzívát olyan módon fogadta, hogy megfosztotta az általános offenzívát döntő had­művelet jelentőségétől. A könnyelmű vezetés, Berlin, okt. 5. A nyugati offenzíva könnyelmű­­vezetésé­ről Scheuermann haditudósító a nagy főhadi­szállásról e hónap 4-éről a következőket jelenti: Az angol foglyok részéről sok panaszt lehet hallani a felől, hogy a csapatok vezetése oly mértékben mondotta föl a szolgálatot, a­mely minden személyes vitézséget céltalan önfeláldo­zássá tett. Az angol hadvezetés jellemző példája B. angol tábornok elfogatása. A tábornok törzs­karával együtt teljesen elvesztette az érintkezést csapataival, s abban a véleményben, hogy az ál­tala megvert németektől teljes biztosságban van, egy német százados fedezékében tért pihenőre. Arról, hogy az átmenetileg ide benyomult ango­lokat már régen részint fölkoncolták, másrészt pedig gyorsan menekülve visszavonultak, e had­ 5

Next