Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)
1915-10-07 / 279. szám
1915'. oktößer 7. btíOAPESTl HlRUP (279. Bz.) földalatti tábor. S végül következik a harmadik, a hasonló mdon kiépített védelmi állás. A német csapatok elhelyezkedésének ez a rendszeres módja valamennyi hadijelentésből világosan kiderül. Mindig arról van a szó, hogy miután az első ároksort sikerült megvívni, következik a sokkal keményebb harc a második megerősített vonalért. Ez az egész erődített rendszernek a centruma lévén, itt fejtik ki a németek a leghevesebb ellentállást s a terep természeténél fogva is rendszerint ezt a legnehezebb elhódítani. Itt van ugyanis a folyó, domb, erdő vagy más természetes akadály. Ez általánosságok után részletes és szakszem geográfiai fejtegetést kezd X . . . ezredes, de az okfejtés végső eredménye sem több, csak annyi, hogy a nagy offenzíve csupán bizonyos mértékű taktikai sikerrel járt, a további eredményt még várni kell. Ugyancsak a német védőállások rendkívüli s mint kiderült, megvívhatatlan erősségével foglalkozik a Figaro vezetőcikke, amelyből ezeket az érdekes sorokat adjuk. — Egy hónapja éppen, hogy egész tüzérségünknek minden kaliberű lövege kimeríthetetlen bő-négű munícióval elkezdte a német állások bombázását. A communiatié szárazon mindig csak ezt a bombázást említette és a hivatalos jelentéseknek ez a vezérmotivuma nem nagyon lelkesítette, sőt untatta a fronton innen lévőket. Viszont a katonák tzivének annál édesebben esett ez az örökös, egyforma tüzérségi munka. Mert a katonák — egy évvel a háború kezdete után — már megtanulták az új háborút, az örökös ostromnak a harcát, amely egyedül lehetett alkalmas arra, hogy az ellenség rettenetesen erős Védőműveit a rohamra megpuhítsa. • Mi láttunk német lövőárkokat, német erődítéseket, amelyek még romjaikban is megvívhatatlanoknak látszanak. Ezek a fantasztikusan kavargó árkok, ezek a boltozott mélyedések, amelyekben bőgtek az ágyuk és csattogtak a géppuskák, ezek a menedéket adó mély és páncéllal borított útvesztők, ezek a blockhausok borzalmasabbak és erősebbek, mint az ősi várak hires bástyafalai. Mindezeket a védőműveket kell tönkretenni és erre kevésnek bizonyult a 75 milliméteres ágyuk ezreinek s a nagy és legnagyobb kaliberű lövegeknek minden viharszerüen csapdosó tüze: a német védőművekhez az ostromnak, a harcnak új eszközeit, új módszerét kellett fölfedezni és megtanulni. Rengeteg öblű ostromágyúk, torpedóvető lövegek léptek akcióba, mert nemcsak a német állásokat kellett szétrombolni, de azt is meggátolni, hogy az összelőtt árkokat, boltozatokat és egyéb műveket kijavítsák újraépítsék. És még ez sem elég. Ebben a harcban tiuvan mérhetetlenül nagy szerep jutott a gépnek, a lélek nélkül való hadieszköznek , a legfőbb erő azonban mégis csak az ember maradt, s a csaták sorsát a gépek háborújában is az emberi lélek ereje, a bátorság, a lelkesedés dönti el. Kellett sehat eszközt keresni arra is, hogy a német lövőárkokba bevigyük a megdöbbenést, az ijedt bámulatot és a halál elkerülhetelenségének tudatát . . . Ezután az új angol-francia offenzíva részleteit magyarázza a Figaro, anélkül, hogy vérmesebb következtetés vonna le belőle. Később pedig fölötte érdekesen, ilyformán folytatódik és végződik a hoszszú cikk : — Ne jósolgassunk ! A ma háborújára való készülés, de maga a mai kor háborúja sem hasonlít a hajdankor hadi készülődéseire és harcaira. Nemcsak külső formájában, de benső természetében is annyira megváltozott a háború, hogy már a győzelem sem az, ami volt. A győzelem jelentősége egészen más lett, de a katonai erények, amelyek a győzelmet termik, ma is ugyanazok, a melyek voltak. — önmagunkat kicsinyeinek és velünk együtt szövetségeseinket is és hitelenek lennénk az igazsághoz is, ha el nem ismernők azt az erőfeszítést, amelyet a német hadsereg, diplomácia, ipar, az egész német nép, egész Németország mutatóit . . . Viszont a francia katonák sem voltak soha különbek, mint most, nem féltek kevésbbé a haláltól és nem voltak több bizalommal önmagukhoz, mint mostani. Németország egy századon át győzhetetlen volt és akaratát negyven éven át reákényszerítette a világra, de a marne-i csata óta nem győzhetetlen. Uralmi módszere az volt, hogy rettegést keltett, de a népek immár nem félnek, mert nem akarják megvetni önmagukat. — ... S a sok csengő frázis vége? A Figaro a Végzettől várja, hogy Németország sorsát sötétre fesse h asználjunk sradisegély gpi postamélyeget . Katonai kitüntitts. Budapest, okt. 6. A király az ellenséggel szemben tanúsított kiválóan vitéz és eredményes magatartása elismeréseül: Klinger Lajos alezredest ezredessé; az ellenséggelszemben tanusított vitéz és eredményes magatartásuk elismeréseül: Jirausek Antal, Christian Ferenc, glickhfeldeni Sahach Rikárd, Guzmann Miksa őrnagyokat alezredesekké, Gensbauer József, Knourek József századosokat őrnagyokká nevezte ki rangsoron kívül. A vaskorona-rend I. osztályát adományozta a király a hadiékítménnyel, egy csoportnak az ellenséggel szemben való kiváló és eredményes vezetése elismeréseül: müldenbergi Beningin Zsigmond lovag táborszernagynak a Lipót-rend lovagkeresztjét a hadiékitménnyel, az ellenséggel szemben tanusított vitéz és eredményes magatartásuk elismeréseül: Közel Antal ezredesnek, Ontl Ágost alezredesinek. A király a katonai érdemkereszt 3. osztályát adományozta a hadiékítménnyel, egy dandár eredményes vezetése elismeréseül: Konopicky Tivadar vezérőrnagynak, az ellenséggel szemben teljesített kitűnő szolgálata elismeréseül: Belegarde Ágost gróf szolgálaton kívüli viszonybeli vezérkari ezredesnek; az ellenséggel szemben tanusitott vitéz magatartásuk elismeréseül: Böck Hugó, Puchinger Rezső őrnagyoknak; továbbá: rechtentihali Unterrichter Rezső báró nyug. őrinagynak, Krausz Adolf, Binder Frigyes, pakosi Paxy Nándor és Nemecskay Antal, Timpauer Géza, Hübner-Prakisch Sándor, Bosse Ármin, Himmel Rezső századosoknak; Schmorl Oszkár tartalékos századosnak; Altmann Frigyes, Novotny Béla, Lechner Ferenc tartalékos főhadnagyoknak; Wodak Ottó, Knöpfmacher Hugó, Wipler József. Wolf Alajos tartalékos hadnagyoknak, az ellenséggel szemben repülői minőségben tanúsított vitéz magatartása elismeréseül: Hübner Rikárd főhadnagynak, az ellenséggel szemben teljesített, kitűnő szolgálata elismeréseül: Leitner Ármin nyug. századosnak, az ellenséggel szemben tanusított vitéz magatartásuk elismeréseül: Hagelin Henning őrnagynak, Zrogowski Broniszláv főhadnagynak; Kroh Ferenc tartalékos hadnagynak ; az ellenséggel szemben teljesített kitűnő szolgálatuk elismeréséül : Kalhaus Rezső, ditrói Csibi Sándor századosoknak; az ellenséggel szemben tanusított vitéz magatartásuk elismeréseül : az ellenség előtt elesett: Müller Nándor századosnak, Dürre Emilián tartalékos hadnagynak; a lelkészi érdemkereszt 2. osztályát a fehér-vörös szalagon, az ellenséggel szemben kitűnő és önfeláldozó szolgálatuk elismeréseül: Mixich Péter, Stepien Szaniszló tábori lelkésznek, Steffko Ernő tartalékos tábori lelkésznek és Machacsek József tábori lelkésznek. Megparancsolta a király, hogy a legfelső dicsérő elismerést újból tudtul adják: az ellenséggel szemben tanusított vitéz magatartásukért: Schneider Vilmos századosnak, Bajuk Márkus tartalékos főhadnagynak; az ellenséggel szemben teljesített kitűnő szolgálatáért: Spatzek Frigyes tartalékos főhadnagynak; az ellenséggel szemben tanusított vitéz magatartásukért: Weisser Bertold és franken túrni Gautsch Alfréd tartalékos hadnagyoknak; továbbá: megparancsolta, hogy a legfelső dicsérő elismerést tudtul adják: az ellenséggel szemben teljesített kitűnő szolgálatukért: Votruba József, Nagelholz Pál, nagyselmeczi Mérey László századosoknak, továbbá: Szeld Manó és Lészay Árpád dr. népf. főhadnagyoknak; Gogger Ottó főhadnagynak; Tóth Lajos tartalékos főhadnagynak; Kus József tartalékos főhadnagynak; az ellenséggel szemben tanusitott vitéz magatartásukért: Spotista Vencel századosnak, Valmagiin Ferenc szolg. kir. visz.-beli századosnak; Lerch Nándor, lemhényi Dávid Zoltán, jezerniczei Sajatovic István főhadnagyoknak; továbbá: Kamion János tartalékos főhadnagynak, mérki Piller Gedeon nyug. főhadnagynak; Galamb Gyula szolg. kir. visz.beli honv. főhadnagynak; Reuss Ágoston hadnagynak; Schmidl Ármin dr., Deveták Ferenc, Drexler Gusztáv, Koderle Rikárd, Nemes Kázmér, Blázy Andor, Benka János, erzstätti Kirnbauer Rajnold tartalékos hadnagyoknak, az ellenséggel szemben teljesített kitűnő szolgálatukért: Jankovvski Ferenc százados hadbirónak, Friedmann Henrik t. főhadnagynak; az ellenséggel szemben tanusított vitéz és önfeláldozó magatartásukért: Klein Rezső dr. ezredorvosnak; továbbá: Kaiser Vilmos, Galla Mihály, Kolieb Szigfrid, Riesenberger Ármin tart. főorvosoknak, Dér Mihály, Österreicher Jakab, Kiss Ernő, Frank Rikárd, Celarek Szaniszló, Kowarschik Győző, Weinbaub Rikárd tart. segédorvosoknak, az ellenséggel szemben teljesített kitűnő és önfeláldozó szolgálatukért: Szabó Mór dr. vezértörzsorvosnak, Havelka Károly, Freund Henrik főtörzsorvosoknak, Lazic Pál dr. tart. ezredorvosnak; a vasúti hadiszolgálat terén végzett kitűnő szolgálatáért: Grünfeld Sándor népf. főhadnagynak; az ellenséggel szemben teljesített kitűnő szolgálatukért: elleini Müller Artúr lovag ezredesnek. Schalter István vezérkari, treuenfesti Amman-Amon Henrik lovag alezredeseknek, Klein József, Melzer Károly századosoknak; továbbá: Müller Ármin főhadnagynak, Borovicka Hubert, Palecziska Ferenc tart, főhadnagyoknak. A NAPIHÍREK. A falu ellen. A közvélemény itt Budapesten mindig abból alakul ki, amit elhallgatunk,, vagy el szeretnénk hallgatni. Túlságosan bőbeszédűek vagyunk ugyanis a hallgatáshoz és így nem valami nehéz hozzáférni ahhoz, ami az emberben forr. Rövid párbeszédek a villamoson, diszkrétnek mondott harsogások a kávéházban elárulnak egyet-mást, amit senki sem szán a nyilvánosságnak. Néhány héttel ezelőtt nagyon divatba került a paraszt. Most is divatban van, azonban a beállítása egészen más, mint akkor volt, amikor először kezdték emlegetni. Akkoriban ugyanis két marékkal szórták a parasztra az elismerés virágját, kiöltözött, kiillatosított asszonyok áradoztak dicséretében. Hogy micsoda nagyszerű emberfajta az a szántóvető magyar, a karja acél, a lelke tűz, s a legpompásabb katonáj a kerek e világnak ! Most azonban egyszerre megváltozott a hangulat. Emberek, akik felugranak a villamosra, vagy sűrü kortyokban nyelik a kapucinert, a megrökönyödés hangján újságolják egymásnak: — Tele vannak pénzzel a parasztok ! Annyi a pénz a faluban, mint a polyva ! E köré aztán furcsa beszélgetés fonódik, amely arról tesz bizonyságot, hogy ez a nagy városrengeteg, amit magyar fővárosnak hívnak, lelkében és gondolkodásában olyan messzire vetődött a falutól, hogy ezt a távolságot hirtelenében meg sem lehet mérni. Azok az emberek, akik színt adnak ennek a városnak, csaknem idiesen idegenek a magyar gondolkozástól, úgy néznek a falura, mint valami gyarmatra, amely hasznot, pénzt, vagyont szállit neki s ő értékesiti annak termését, pénzre váltja munkája eredményét. Kulturális közösség, lelki és gondolkodásbeli közösség alig van közötte és a falu között s idegen volt, marad és lesz előtte a falusi ember, a kit saját ízlésére szabott irodalmi föltálalásban tart csupán élvezhetőnek. Magyar és magyar között sohasem volt és lehet ekkora távolság és gondolkodásban való különbség, mint a modern budavári és a falusi magyar között. Most, hogy a falu kezd gazdaságilag érvényesülni, egyszerre följajdulnak a budapesti szívek. És úton, útfélen, vendéglőben, villamoson, sőt a színházban is ezt hallja az ember : — Tűrhetetlen ez a drágaság! Kérem, vidéken tele vannak a parasztok pénzzel! Ezek a párbeszédek, kipattanó sóhajtások azt a szint igyekeznek adni a drágaságnak, mintha a falu kapzsisága hozta volna létre. Különösen azok hangoztatják, akik nem éppen a legártatlanabbak a szörnyű áremelkedésben. • Kérem, mondotta a minap egy kereskedő, ezek után hogy merjünk mi adni-venni! Ezt a gondolkozást a demagógia minden eszközével terjesztik és ma már meglepetten konstatálja az ember, hogy nemcsak ők, hanem valamennyien többé-kevésbbé a falu ellen kezdünk fordulni, s úton-útfélen, kivált abban a körben, melyet a legjobban sujt a drágaság, kifakadásokat hall az ember a falu ellen. Azok, akik az áremelkedés törvényeit ismerik, a Legújabb. — Lapzárta után érkezett távirat. — Oroszország és Bulgária szakítása. Pétervár, okt. 6. A Pétervári Távirati Iroda október S-iki közlése szerint a bolgár kormány válaszjegyzékét a orosz követ ultimátumára délután 2 óra 40 perckor adták át. Mivel a válasz tartalma nem kielégítő, az orosz követ a diplomáciai viszony megszakítását notifikálta a bolgár miniszterelnöknek. Az orosz érdekek védelmét Hollandia diplomáciai képviselőjére bízták. (Magyar Távirati Iroda.)