Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)
1915-10-08 / 280. szám
A Balkán sorsát nem fönhéjázó, hatalmaskodó és cselszövő nyugati hatalmak döntik el, hanem mi, e népek szomszédai. Nagyon sokáig okvetetlenkedett Európa ebben az úgynevezett keleti kérdésben. De csak zavart, zendülést, orgyilkosságot és háborút tudott csinálni. E háború folytán azonban mi lépünk természetes jogainkba, mert minket érdekel elsősorban, hogy mi történik közvetetten szomszédságunkban, hogy zendülők, martalócok, komitácsik és bérgyilkosok, avagy tisztességes, békés polgárok laknak-e mellettünk. BUDAPESTI HÍRLAP (2SO. 88.) 1915. október 8. A háború eseményei. Szerbia körül. — Uj harcok Oroszországban. — A doberdói kudarc« A nyugati offenzíva. — Budapest, okt. 7. A háború közeledik a teljes körforgás befejezéséhez. Perfecto temporis orbe, mire bevégezte a kört, hisszük, mi is végzünk vele. Ahonnan a világkatasztrófa elindult végzetes, romboló útjára, oda ide megtért, végzetes és romboló erővel. Északról az egész határvonalon, a Drinától keletre, a Szávától és Dunától délre a magyar, osztrák és német hadak benn vannak Szerbia földjén, Belgrád bitokáért folyik, talán ez órában már nem is folyik a harc, a vér. Dél felől pedig közeledik a vészes bolgár felleg, amely a jogos haragnak, az erkölcsös megtorlásnak, a szent gyűlöletnek villámaival fog lesújtani az áruló szövetségesre. Szerbia önnönvédelmére segítő csapatokat követelt az antanttól és azzal fenyegetődzött, hogy megadja magát, ha nyomorúságában elhagyják.A megriadt nagyhatalmak sietve elvonták haderejüket a Dardanellákról és ezzel nyíltan megvallották legfontosabb vállalkozásuk végleges és szégyenletes bukását. És ezt az erőt partraszállították vagy legalábbis partra szándékoznak szállítani Görögország kikötőjében, Szalonikiben, az egykori híres Thesszalonikében. Szándékuknak hatalmas pártfogója volt Venizelosz görög miniszterelnök, a krétai kalandor, akit egyszer már megbuktatott az antant iránt való szimpátiája. Most újra megbuktatta : Konstantin király kicsavarta a kezéből azt a hatalmat, amellyel országa megrontására vissza akart élni. Görögországon nagy dolgok fordulnak meg : ha mozgósított hadserege lefegyverzi ellenségeink csapatait, akkor Hellász megőrizte méltóságát, függetlenségét és egy nagyon régi, de nagyon ragyogó múlt minden fényét és boldogságát vetítheti át jövőjére. És azonfölül energikus tettével jótevőjévé emelkedik az egész emberiségnek, mert ezzel úgyszólván egy csapásra megállítja a máris egekbe kiáltó vérfolyamot. Ha azantantnak nincs módjában hátba támadnia Bulgáriát, akkor a játék vesztve van. Más semlegesek beavatkozása — ami egyébként szintén fölötte kétséges — már nem javíthatja meg az antant eshetőségeit. Ha azonban Görögország eltűri angol és francia csapatok garázdálkodását a hellének földjén, akkor ezen a földön olyan harcok lesznek, amilyeneket a véráztatta tartományok sohasem láttak. Mert az egyik oldalon a létükért küzdő bulgárok, a másikon a fölszabadult és semmiképp ki nem fáradt törökök egy mértékkel fogják mérni a szerbet és mindenfajta segítőtársait. Kiújultak az orosz harcok Besszarábiában, Volhynia déli részében, a várháromszögben. Mindenütt ellenségünk támadt, mindenütt ő bánta meg. Dubnótól északra megint ontotta a muníciót, mint a régi rossz időkben, amik rá nézve jó idők voltak. De sem a szer, sem az emberanyag esztelen tékozlása nem segített mindenfelé imide-amoda ne búdossanak . « . ha valamelyik széllel búdosik (tudniillik zsákmány végett), fejével éri meg . . . Semmiféle vetemént senki lovával, karmával ne tapodtasson . « * Senki házat, falut, templomot ne égessen, parasztságot, muszka gyermeket, papot, asszonyállatot meg ne öljön, se rabbá ne tegyen . . . Minden búdosó és vándorló tisztátalan személl, asszonyállat az mi hadunktól távol legyen . . . Valakit pedig tisztátalan személlel kapnak, fejével éri meg ... A jelt (tudniillik jelszót) minden ember értse minden nap . . . Az tábor indulásakor senki galibáját és istállóját meg ne gyújtsa, meg ne égesse . . Ilyen előzmények után indult a sereg Polock alá, melynek déli vasútvonalánál harcolnak most csapataink. A Dunát Disna mellett hidalták át hajóhíddal. Az északi part mentében, a rengeteg őserdőkben a magyar és székely gyalogosok vágtak utat fejszével a sereg számára. A város alá érve (augusztus 11.), a király lengyel és magyar vezérkarával körüllovagolta a várat és terepszemlét tartótt. Polock városa a Diina északi partján fekszik, a Polotta folyó torkolatánál. Azon túl emelkedett hegytetőn a középső magasvár s onnan keletre alacsonyabb dombon a puskásvár. Mindkettő mély sáncárokkal és bástyás falakkal volt körülvéve. Az erődítések többnyire vastag fatörzsekből és gerendákból voltak összeróva, melyeket az ágyúgolyó nem dönthetett le. Hatezer főnyi őrség védte a bevehetetlennek hitt várat, bőven ellátva ágyukkal és lövőszerrel. A város felől levő oldalon, a Duna mellett, a magyar, sereg ütött tábort Békés Gáspár ver rajta, Olykánál a linci hadosztály elkeseredett kézitusában verte meg az oroszt, a Styr melletti Cartomiszkból a németek kergették ki; ettől délre, ugyancsak a folyó partján a mieink ragadták el tőle Kalikovici falut. Hindenburg makacs küzdelme Dünaburg birtokáért még nem jutott el céljához, de napról-napra közelebb ér hozzá. A mai jelentés szerint öt kilométer szélességben áttörték az orosz állásokat. Az óriás fronton, ahol Below és Eichhorn csapattesteit az oroszok támadták, a vad és kétségbeesett áttörő kísérletek megismétlődtek, az ellenség borzalmas veszteségeivel. A Drysviati-tótól délre egy egész lovassági hadosztályt halomra lőttek. Az olaszok csakugyan nem képesek nagyobb erővel folytatni hadműveleteiket; egyetlen ponton támadtak tegnap,, megint a doberdói fensikon, de minden eredmény nélkül. Kadorna jelentései nem is pompáznak többé a megszokott retorikai díszben. Némipoétai bájt ad e vezérkari stílusgyakorlatoknak egy-egy elmésen közbeszőtt hazugság, mint a tegnapelőttről kelt jelentésben az az állítás, hogy a Torrione-hegykúp megszállásában meggátoltak bennünket. Hadvezetőségünk kijelenti, hogy ez a szeptember 23-án rohammal elfoglalt pozíció ma is birtokunkban van. A franciák, ha már az egész nagy kiterjedésű fronton nem is, legalább a drága Champagne-ban ébren tartják offenzívájukat. Louain körül tegnap megint borzalmasak lehettek a harcok, roppant tömegeket vetettek a küzdelembe a franciák, fölfokozták a legszörnyűbb erőfeszítéssel tüzérségük hatását, de csak pillanatnyi sikert értek el : a véren szerzett néhány méternyi területet — és mi az az egész megszállott földhöz képest — nagyon drága áron vásárolták és nyomban megint el is vesztették. Beauséjour-nál megpróbálták a német frontot áttörni. Mire eljutottak ellenségeik állásaihoz, vagy leterítették, állott, aki Polock alatt esett el. Mellette Károlyi István, Rácz Bálint és Péter, Kovács Ferenc, Fejérdi Bertalan, Somodi Ferenc, Nagy András, Ferenc, György, István és Péter, Kövér Albert, Munkácsi Ferenc stb. kapitányok tüntették ki magukat. A lengyel, litván, magyar hadakhoz járultak még német csapatok, zsoldosok és a porosz herceg, meg a kurlandi herceg segédcsapatai, szintén néhány ezren. Kiváló ágyupark és jó tüzérség egészítette ki a Sereget, melyben egészségügyi csapatok is voltak, főként német orvosok vezetésével. Fel is panaszolta később a cár, hogy ezek boncolásokat is végeztek, amit hallatlan istentelenségnek tartott. * Jól felkészülve a hadjáratra. 1579 junius 30-án megindult a sereg Vilnából Suír-be (a mely éppen a mostani front vonalában van). Ott a haditanács elhatározta, hogy legelőbb Polock várát foglalják vissza a Duna mellett, mely akkor ott a legfontosabb erősség volt s a Duna vonalán uralkodott. Mielőtt innen a sereg megindult volna, Báthory hadikiáltványt bocsátott ki latin, magyar, lengyel és német nyelven, melyben fölsorolja a hadjárat okait, célját, hogy tájékoztassa katonáit és lelkesítse az igazságos ügyért való önfeláldozásra. Aztán hadi szertartásokat adott ki magyar (és kétségtelenül egyéb) katonái számára, „mellyekhez kelljen mindeneknek magát tartani". Fényes bizonyságai az ő szigorú fegyelem- és rendtartásának, a mit minden katonájától megkövetelt. „A kozákok —• igy szól egyik pontja •—zérlete alatt. A 7500 főnyi seregben 2400 volt a huszár, 2600 gyalogos s 2500 az erdélyi vajda segédcsapata. Tőlük északra a litván csapatok. A várat észak felé körülölelő Polottán túl a lengyelek s a Duna mellett, a vár keleti oldalán a németek táboroztak. Ez utóbbiak részint kurlandiak voltak, részint György Frigyes brandenburgi őrgróf (Slohenzollern) mint porosz herceg segédcsapatai. A sereg létszáma összesen lehetett mintegy félszázezer. Az ostromot a magyarok kezdték (augusztus 12.) a város ellen, amely a heves ostromnak nem sokáig állhatott ellen, mert az ágyú- s lövésektől tüzet fogva, porrá égett s őrsége és lakossága a Palotta vizén tul, a várba menekült. Most már a vár ellen indult meg az ostrom.. A nehéz munka oroszlánrésze a magyaroknak jutott, mert a leégett város területén, temetőn és csatornákon át kellett ásniok megközelítő futóárkaikat. Az orosz hadjárat egykorú történetírója (Heidenstein) magasztalva emeli ki a magyarok kitartását, munkabírását és vitézségét. A várat körülzáró többi seregek is versenyeztek az ostrom előkészítő munkálataiban. Néhány nap múlva a Palotta vizéhez és a várfalak alá értek a zegzugosan ásott lövőárkok s megkezdhették a várfalak ágyúzását. A fagerendák és óriás fenyőtörzsek azonban dacoltak a romboló lövedékekkel, a golyókat átbocsátották, de maguk szilárdan állottak, nem omlottak össze, mint a kőfalak szoktak. Más módszerhez kellett folyamodni. Föl volt találva ennek is a módja: a tüzes golyó. Báthory István találmányának mondják. Ő alkalmazta először a mai harminc és felesek és 42-esek emezőselődjét.