Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)

1915-10-08 / 280. szám

A Balkán­ sorsát nem fönhéjázó, hatalmas­kodó és cselszövő nyugati hatalmak dön­tik el, hanem mi, e népek szomszédai. Na­gyon sokáig okvetetlenkedett Európa eb­ben az úgynevezett keleti kérdésben. De csak zavart, zendülést, orgyilkosságot és háborút tudott csinálni. E háború foly­­tán azonban mi lépünk természetes jo­gainkba, mert minket érdekel elsősorban, hogy mi történik közvetetten szomszéd­ságunkban, hogy zendülők, martalócok, komitácsik és bérgyilkosok, avagy tisz­tességes, békés polgárok laknak-e mellet­tünk. BUDAPESTI HÍRLAP (2SO. 88.) 1915. október 8. A háború eseményei. Szerbia körül. — Uj harcok Oroszországban. — A doberdói kudarc« A nyugati offenzíva. — Budapest, okt. 7. A háború közeledik a teljes körfor­gás befejezéséhez. Perfecto temporis orbe, mire bevégezte a kört, hisszük, mi is végzünk vele. A­honnan a világka­tasztrófa elindult végzetes, romboló út­jára­, oda ide megtért, végzetes és rom­boló erővel. Északról az egész határvona­lon, a Drinától keletre, a Szávától és Du­nától délre a magyar, osztrák és német hadak benn vannak Szerbia földjén, Bel­grád bitokáért folyik, talán ez órában már nem is folyik a harc, a vér. Dél felől pedig közeledik a vészes bolgár felleg, a­mely a jogos haragnak, az erkölcsös meg­torlásnak, a szent gyűlöletnek villámai­val fog lesújtani az áruló szövetségesre. Szerbia önnönvédelmére segítő­ csapato­kat követelt az antanttól és azzal fenye­getődzött, hogy megadja magát, ha nyo­morúságában elhagyják­.­­A megriadt nagyhatalmak sietve elvonták haderejü­ket a Dardanellákról és ezzel nyíltan megvallották legfontosabb vállalkozásuk végleges és szégyenletes bukását. És ezt az erőt partraszállították vagy legalább­is partra szándékoznak szállítani Görög­ország kikötőjében, Szalonikiben, az egy­kori híres Thesszalonikében. Szándékuk­nak hatalmas pártfogója volt Venizelosz görög miniszterelnök, a krétai kalandor, a­kit egyszer már megbuktatott az antant iránt való szimpátiája. Most újra meg­buktatta : Konstantin király kicsavarta a kezéből azt a hatalmat, a­mellyel országa megrontására vissza akart élni. Görög­országon nagy dolgok fordulnak meg : ha mozgósított hadserege lefegyverzi ellen­ségeink csapatait, akkor Hellász meg­őrizte méltóságát, függetlenségét és egy nagyon régi, de nagyon ragyogó múlt minden fényét és boldogságát vetítheti át jövőjére. És azonfölül energikus tetté­vel jótevőjévé emelkedik az egész embe­­­riségnek, mert ezzel úgyszólván egy csa­pásra megállítja a máris egekbe kiáltó vérfolyamot. Ha az­­antantnak nincs módjában hátba támadnia Bulgáriát, ak­kor a játék vesztve van. Más semlegesek beavatkozása — a­mi egyébként szintén fölötte kétséges — már nem javíthatja meg az antant eshetőségeit. Ha azonban Görögország eltűri angol és francia csa­patok garázdálkodását a hellének föld­jén, akkor ezen a földön olyan harcok­­ lesznek, a­milyeneket a véráztatta tarto­mányok sohasem láttak. Mert az egyik oldalon a létükért küzdő bulgárok, a má­sikon a fölszabadult és semmiképp ki nem fáradt törökök egy mértékkel fog­ják mérni a szerbet és mindenfajta se­gítőtársait. Kiújultak az orosz harcok Besszará­biában, Volhynia déli részében, a várhá­romszögben. Mindenütt ellenségünk tá­madt, mindenütt ő bánta meg. Dubnó­tól északra megint ontotta a muníciót, mint a régi rossz időkben, a­mik rá nézve jó idők voltak. De sem a szer, sem az em­beranyag esztelen tékozlása nem segített mindenfelé imide-amoda ne búdossanak . « . ha valamelyik széllel búdosik (tudniillik zsákmány végett), fejével éri meg . . . Semmiféle vetemént senki lovával, karmával ne tapodtasson . « * Senki házat, falut, templomot ne égessen, pa­rasztságot, muszka gyermeket, papot, asszony­állatot meg ne öljön, se rabbá ne tegyen . . . Minden búdosó és vándorló tisztátalan személl, asszonyállat az mi hadunktól távol legyen . . . Valakit pedig tisztátalan sz­eméllel kapnak, fejé­vel éri meg ... A jelt (tudniillik jelszót) minden ember értse minden nap . . . Az tábor indulása­kor senki galibáját és istállóját meg ne gyújtsa, meg ne égesse . . Ilyen előzmények után indult a sereg Po­lock alá, melynek déli vasútvonalánál harcol­nak most csapataink. A Dunát Disna mellett hidalták át hajó­híddal. Az északi part mentében, a rengeteg ős­erdőkben a magyar és székely gyalogosok vág­tak utat fejszével a sereg számára. A város alá érve (augusztus 11.), a király lengyel és magyar vezérkarával körüllovagolta a várat és terep­szemlét tartótt. Polock városa a Diina északi partján fek­szik, a Polotta folyó torkolatánál. Azon túl emelkedett hegytetőn a középső magasvár s onnan keletre alacsonyabb dombon a puskás­vár. Mindkettő mély sáncárokkal és bástyás falakkal volt körülvéve. Az erődítések többnyire vastag fatörzsekből és gerendákból voltak össze­róva, melyeket az ágyúgolyó nem dönthetett le. Hatezer főnyi őrség védte a bevehetetlennek hitt várat, bőven ellátva ágyukkal és lövőszerrel. A város felől levő oldalon, a Duna mellett, a magyar, sereg ütött tábort Békés Gáspár ver rajta, Olykánál a linci hadosztály elkese­redett kézitusában verte meg az oroszt, a Styr melletti Cartomiszkból a németek kergették ki; ettől délre, ugyancsak a folyó partján a mieink ragadták el tőle Kalikovici falut. Hindenburg makacs küzdelme Dü­naburg birtokáért még nem jutott el cél­jához, de napról-napra közelebb ér hozzá. A mai jelentés szerint öt kilométer szé­lességben áttörték az orosz állásokat. Az óriás fronton, a­hol Below és Eichhorn csapattesteit az oroszok támadták, a vad és kétségbeesett áttörő kísérletek megis­métlődtek, az ellenség borzalmas veszte­ségeivel. A Drysviati-tótól délre egy egész lovassági hadosztályt halomra lőttek. Az olaszok csakugyan nem képesek nagyobb erővel folytatni hadműveletei­ket; egyetlen ponton támadtak tegnap,, megint a doberdói fensikon, de minden eredmény nélkül. Kadorna jelentései nem is pompáznak többé a megszokott retorikai díszben. Némi­­poétai bájt ad e vezérkari stílusgyakorlatoknak egy-egy elmésen közbeszőtt hazugság, mint a tegnapelőttről kelt jelentésben az az állí­tás, hogy a Torrione-hegykúp megszállá­sában meggátoltak bennünket. Hadveze­tőségünk kijelenti, hogy ez a szeptember 23-án rohammal elfoglalt pozíció ma is birtokunkban van. A franciák, ha már az egész nagy ki­terjedésű fronton nem is, legalább a drága Champagne-ban ébren tart­ják offenzívájukat. Louain körül teg­nap megint borzalmasak lehettek a har­cok, roppant tömegeket vetettek a küz­delembe a franciák, fölfokozták a leg­szörnyűbb erőfeszítéssel tüzérségük ha­tását, de csak pillanatnyi sikert értek el : a véren szerzett néhány méternyi terüle­tet — és mi az az egész megszállott föld­höz képest — nagyon drága áron vásá­rolták és nyomban megint el is vesztet­ték. Beauséjour-nál megpróbálták a né­met frontot áttörni. Mire eljutottak el­lenségeik állásaihoz, vagy leterítették,­ állott, a­ki Polock alatt esett el. Mellette Károlyi István, Rácz Bálint és Péter, Kovács Ferenc, Fe­jérdi Bertalan, Somodi Ferenc, Nagy András, Ferenc, György, István és Péter, Kövér Albert, Munkácsi Ferenc stb. kapitányok tüntették ki magukat. A lengyel, litván, magyar hadakhoz járul­tak még német csapatok, zsoldosok és a porosz herceg, meg a kurlandi herceg segédcsapatai, szintén néhány ezren. Kiváló ágyupark és jó tüzérség egészítette ki a Sereget, melyben egészségügyi csapatok is voltak, főként német orvosok vezetésével. Fel is panaszolta később a cár, hogy ezek boncolá­sokat is végeztek, a­mit hallatlan istentelenség­nek tartott. * Jól felkészülve a hadjáratra. 1579 junius 30-án megindult a sereg Vilnából Suír-be (a mely éppen a mostani front vonalában van). Ott a haditanács elhatározta, hogy legelőbb Polock várát foglalják vissza a Duna mellett, mely akkor ott a legfontosabb erősség volt s a Duna vonalán uralkodott. Mielőtt innen a sereg megindult volna, Báthory hadikiáltványt bocsátott ki latin, ma­gyar, lengyel és német nyelven, melyben fölso­rolja a hadjárat okait, célját, hogy tájékoztassa katonáit és lelkesítse az igazságos ügyért való önfeláldozásra. Aztán hadi szertartásokat adott ki magyar (és kétségtelenül egyéb) katonái szá­mára, „mellyekhez kelljen mindeneknek magát tartani". Fényes bizonyságai az ő szigorú fegye­lem- és rendtartásának, a mit minden katonájá­tól megkövetelt. „A kozákok —• igy szól egyik pontja •—­zérlete alatt. A 7500 főnyi seregben 2400 volt a huszár, 2600 gyalogos s 2500 az erdélyi vajda segédcsapata. Tőlük északra a litván csapatok. A várat észak felé körülölelő Polottán túl a len­gyelek s a Duna mellett, a vár keleti oldalán a németek táboroztak. Ez utóbbiak részint kurlan­diak voltak, részint György Frigyes branden­burgi őrgróf (Slohenzollern) mint porosz herceg segédcsapatai. A sereg létszáma összesen lehetett mintegy félszázezer. Az ostromot a magyarok kezdték (augusz­tus 12.) a város ellen, a­mely a heves ostrom­nak nem sokáig állhatott ellen, mert az ágyú- s lövésektől tüzet fogva, porrá égett s őrsége és lakossága a Palotta vizén tul, a várba menekült. Most már a vár ellen indult meg az ostrom.. A nehéz munka oroszlánrésze a magyaroknak jutott, mert a leégett város területén, temetőn és csatornákon át kellett ásniok megközelítő futóárkaikat. Az orosz hadjárat egykorú törté­netírója (Heidenstein) magasztalva emeli ki a magyarok kitartását, munkabírását és vitézsé­gét. A várat körülzáró többi seregek is verse­nyeztek az ostrom előkészítő munkálataiban. Néhány nap múlva a Palotta vizéhez és a várfalak­ alá értek a zegzugosan ásott lövőárkok s megkezdhették a várfalak ágyúzását. A fa­gerendák és óriás fenyőtörzsek azonban dacol­tak a romboló lövedékekkel, a golyókat átbocsá­tották, de maguk szilárdan állottak, nem omlot­tak össze, mint a kőfalak szoktak. Más módszer­hez kellett folyamodni. Föl volt találva ennek is a módja: a tüzes golyó. Báthory István talál­mányának mondják. Ő alkalmazta először a mai harminc és felesek és 42-esek emez­ős­elődjét.

Next