Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)
1915-10-09 / 281. szám
2 BUDAPESTS Mm ts®i. 1915. október1. sikeres harcaink voltak az ellenálló szerbekkel. Báziással szemben Ruma városnál három ágyút zsákmányoltunk. Belgrádtól délnyugatra négy tisztet, 296 közlegényt ejtettünk fogságba. Észak felől hát Szerbia nem tudta meggátolni, hogy ellenségei a testére gázoljanak. Délről még csak közeledik, még nem sújtott le a veszedelem. Válságának diplomáciai részét Bulgária drámai gyorsasággal intézte el. Az antant ügyvivői már el is hagyták Szófiát. Reméljük, hogy katonai készületei is megérettek a cselekvésre, jogos aspirációi megvalósítására. És ebben nem fogja meggátolni az a misztikus hadsereg, amelyet Szalonikiban szállítanak partra, hogy honnan, a Dardanellákról-e, a nyugati frontról-e, a holdból-e, nem tudja senki. A Dardanelláknál a török jelentés szerint ma is megáll a harc, bár ugyancsak bágyadtan és az utolsó összeomlás tüneteivel az angol-francia részről. Onnan tehát még nem vihettek el erőket. Nyugaton úgyszólván minden emberre égető a szükség, mert a németek az ellenséges offenzíva elhanyatlása után nyomban hatalmas ellentámadásba fognak. Nem vitatjuk, hogy mindazáltal Szalonikiben szállítanak ki csapatokat. De határozottan kételkedünk abban, hogy ezeknek elegendő ütőerejük lesz, mikor a bolgár és török egyesült hadakkal kell megbirkózniuk, mielőtt ezen a balkáni földön német, magyar, osztrák katona csak a szemük elé kerülne. A balkáni válságnak ha nem is katonai, legalább néppszichológiai nézőpontból érdekes mozzanata Görögország magatartása. Venizelosz bukása, ahogy most minden indítéka szerint látjuk, meghiúsította a hellének csatlakozását az antanthoz. Másfelől azonban a görög semlegesség megsértése egészen nyilvánvaló és szemérmetlen megsértése nem tüzeli Konstantint sem ellenállásra, sem tettekben mutatkozó reakcióra. Hozzánk nem csatlakozhatik, ellenségeinkkel nem tarthat. És így emberei udvariasan fogadják az angol és francia betolakodókat, elfogadják parancsaikat, kizárják a kikötőt Szalonikiben és passzív asszisztenciájukkal megkönnyítik a franciák és angolok legsúlyosabb feladatát, a partrajutást. Az orosz megint nagy erővel támad keleten, hogy megkönnyítse a nyugati fronton nagy erőfeszítéssel és vérvesztéssel dolgozó szövetségesei helyzetét. Nemcsak Volhyniában lépett föl nagy erővel, bőséges munícióval, hanem Kelet-Galiciában is. A Sztripa keleti partján jól kidolgozott állásainkra tört, Tarnopoltól északnyugatra is hatalmas tömegekkel támadt. De mind a két ponton igen súlyos vereséget szenvedett. Volhyniában Szatanov falu elkeseredett harcok után kezünkön maradt, Olykától északnyugatra, a rovno—koveli vasút irányában nagy orosz túlerőt törtünk meg, Kolkitól északra és északkeletre a sarny—koveli vasút irányában teret nyert a mi támadásunk. A Volhyniában és Kelet-Galiciában egyszerre nagy erővel indított orosz offenzíva könnyen lehet e harci területek kiürítésének hírhozója. Az északi orosz fronton még mindig Dünaburg és Pinszk között a leghevesebb a küzdelem Hindenburg és méltó ellenfele, Ruszkij közt. Tegnap az orosz táma-dás elhúzódott Kosjanitól északra, a Boginszki-tó környékére és a Visnyeftótól délre, csaknem Szmorgonig. Az egész vonalon visszaverték az orosz támadást. Linsingen Pinszktől délnyugatra, Nevelnél és Omitnál elűzte az orosz őrcsapatokat, Cartomszknál északnyugati irányban előbbre vitte a támadást. Mert ez az egész vonal Dubnótól északra, átvágva a rovnó—koveli vasutat a sarny—koveli vasútig, a mi és szövetségesünk birtokában van. A franciák tegnap már a Champagne-ban is kénytelenek voltak pihenni két viharos nap annyi fáradalma után. Éjjel felkészültek egy-két elszigetelt támadásra, de csakhamar visszaverték őket. A németek is beérték az ellentámadás kisebb méretű vállalkozásaival. A szülőfer altábornagy jelentése. Hivatalos jelentés: kiadták október 8-án, érkezett délután 4 óra 30 perckor. Az osztrák és magyar és német csapatok folytatták az átkelést a Drina alsó folyásánál, valamint a Száván és a Dunán. A szerbek ama kísérletei, hogy vállalkozásainkat megzavarják, minden ponton meghiúsultak. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német hivatalos jelentés: Berlin, okt. 8. A nagy főhadiszállásról jelentik október 8-án. A Drinán, Száván és Dunán való átkelés kedvezően folyik. Belgrádtól délnyugatra négy tisztet, 296 főnyi legénységet elfogtunk és 2 gépfegyvert zsákmányoltunk. Rámával szemben harc után 3 ágyú jutott kezünkre. A határfolyókon való átkelés. Hadisajtószállás, okt. 8. (A Budapesti Hírlap harctéri tudósítójától.) Csapatainknak Szerbia határfolyóin való átkelése kedvezően halad előre. A még folyamatban levő harcok részleteiről egyelőre természetesen nem lehet tudósítani. (Füzesséry.) . Bécs, okt. 8. (Külön tudósítónktól.) Bár a szerbek mindent elkövettek, hogy az osztrák és magyar és német csapatoknak a Drina alsó folyásán, a Száván és a Dunán való átkelést megakadályozzák, ez a művelet a legnagyobb rendben folyik tovább és a szövetséges csapatok mind nagyobb térséget nyernek Szerbia földjén. Az ez operációk közben kifejlődött küzdelmekben mindenütt visszanyomtuk a szerb csapatokat, ahol ezek velünk szembeszállanak. Belgrádtól délnyugatra német csapatok négy lisztet és 296 katonát elfogtak és két géppuskát zsákmányoltak. Ramnál, mely község a Dana jobbpartján van Báziástól nyugatra, a németek három szerb ágyút zsákmányoltak. A folyókon való átkelés zavartalanul folyik tovább. (K. B. L.) A balkáni front. Hadisajtószállás, old. 8. (A Budapesti Hírlap harctéri tudósítójától.) Mint már tegnapi táviratomban rámutattam, az antant hatalmai arra törekesznek, hogy egyszerre valamennyi harctéren foglalkoztassák a nőt a franciáknál a kitartás hiányának, az egy lélegzettel a döntésig való küzdelem, de képtelenségnek nyilvánvaló jele. Mennél több és hosszabb lesz a pauza ezekben a harcokban, annál ernyedtebbé válik a franciák hadi lelkesedése. És a részben az olaszok természete szakasztott olyan, mint a franciáké. Tegnap megint Vielgereuth és Doberdó fensikja ellen indultak rohamra. A Trentinóban is, a tengermelléken is visszakergették őket. És minden ilyen kudarc után szünet következik, nem a pihenésnek, hanem a csüggetegségnek a szünetje. Legjobb is lesz, ha kiérdemesült drága szövetségeseink lemondanak e két fensik birtokának álmáról. Menjenek más frontra. Például Szalonikibe. Anglia, Franciaország, Oroszország egyre invitálja őket. De az olasz épp oly kevés kedvet mutat erre a kalandra, mint a dardanellaira, szövetséges seregeket, hogy ezzel a balkáni front megerősítését megakadályozzák. Ez a törekvés nem látszik alkalmasnak arra, hogy az események folyását a Balkánon a szövetségesek kárára befolyásolja. Míg ugyanis az orosz fronton és az olasz határon a nagy erőfeszítéssel történt ellenséges támadásokat tegnap is visszavertük és az ellenség, nem tekintve a Volhiniában elért csekély területnyerést, melyet azonban az odavitt erősítéseink már szintén visszavettek, nem ért el eredményt. A szövetségesek harcvonalai alkalmasaknak bizonyultak, hogy ellenálljanak ezeknek az egyidőben valamennyi fronton igen nagy erővel és nagy muníciópazarlással megindított támadásnak és sehol sem inogtak meg. Az antant-hatalmak egyidőben történő offenzívája tehát egyáltalában nem befolyásolja a szerbiai harctér eseményeit, amit főképpen azoknak az osztrák és magyar és német csapatoknak az előrenyomulása bizonyít, melyek már megvetették lábukat a Száva és a Duna déli partjain, Szerbia földjén. (Payr.) Bécs, okt. S. (Külön tudósítónktól.) Bár a szövetséges csapatoknak a Dunán és a Száván való átkeléséről még nem tudunk részleteket, a front nagysága, amely meghaladja a 200 kilométert és az, hogy a frontnak egyszer több pontján keltünk át, arra vall, hogy mily hatalmas offenzívát indítottunk Szerbia északi határvonalán. Már magában az is elsőrendűen kiváló eredmény, hogy több ponton, egységesen történt meg az átkelés és pedig valószínűen a folyók déli partjainak hosszában fölállított ellenséges tüzérség elnémítása után, mely bizonyára hevesen szembeszállott az átkelésre irányuló minden kísérletünknek. Az ellenségnek hónapokig volt ideje, hogy ezekre a várható eseményekre készüljön, megerősített állásokat létesíthetett mindenütt, ahol valószínűnek látszott, hogy az átkelést megkíséreljük, tüzérségi ütegeket állíthatott föl az antant hatalmasságai által szállított modern, nehéz kaliberű ágyúkból, ám mindez nem használt. A szövetséges csapatok szilárdan megvetették lábukat a Száva és a Duna déli partján s ezzel az operáció egyik legnehezebb része szerencsésen sikerült. A hadviselés történelme a tanúja, hogy mit jelent az, magas vízállás mellett átkelni egy hatalmas folyón, hogy mily óriás fáradsággal jár ez. Csapataink csodálatraméltó kitartással és vitézséggel küzdenek északon, északkeleten és délnyugaton a számban nagyobb ellenséggel s most támadást inditanalk amaz ellenség ellen. Benyomulásunk Szerbiába. — A Drinán, a Száván és a Dunán tovább folytatják csapataink az átkelés Szerbiába. — A szerbek ellenállása kudarcot vall. — Foglyokat ellettünk, géppuskákat és ágyukat zsákmányoltunk. —