Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)

1915-10-09 / 281. szám

2 BUDAPESTS Mm ts®i. 1915. október­­1. sikeres harcaink voltak az ellenálló szer­bekkel. Báziással szemben Ruma város­nál három ágyút zsákmányoltunk. Bel­grádtól délnyugatra négy tisztet, 296 közlegényt ejtettünk fogságba. Észak felől hát Szerbia nem tudta meggátolni, hogy ellenségei a testére gá­zoljanak. Délről még csak közeledik, még nem sújtott le a veszedelem. Válsá­gának diplomáciai részét Bulgária drá­mai gyorsasággal intézte el. Az antant ügyvivői már el is hagyták Szófiát. Re­méljük, hogy katonai készületei is meg­érettek a cselekvésre, jogos aspirációi megvalósítására. És ebben nem fogja meggátolni az a misztikus hadsereg, a­melyet Szalonikiban szállítanak partra, hogy honnan, a Dardanellákról-e, a nyu­gati frontról-e, a holdból-e, nem tudja senki. A Dardanelláknál a török jelentés szerint ma is meg­áll a harc, bár ugyan­csak bágyadtan és az utolsó összeomlás tüneteivel az angol-francia részről. On­nan tehát még nem vihettek el erőket. Nyugaton úgyszólván minden emberre égető a szükség, mert a németek az el­lenséges offenzíva elhanyatlása után nyomban hatalmas ellentámadásba fog­nak. Nem vitatjuk, hogy mindazáltal Szalonikiben szállítanak ki csapatokat. De határozottan kételkedünk abban, hogy ezeknek elegendő ütőerejük lesz, mikor a bolgár és török egyesült hadak­kal kell megbirkózniuk, mielőtt ezen a balkáni földön német, magyar, osztrák katona csak a szemük elé kerülne. A balkáni válságnak ha nem is kato­nai, legalább néppszichológiai nézőpont­ból érdekes mozzanata Görögország magatartása. Venizelosz bukása, a­hogy most minden indítéka szerint látjuk, meghiúsította a hellének csatlakozását az antanthoz. Másfelől azonban a görög semlegesség megsértése egészen nyilván­való és szemérmetlen megsértése nem tü­zeli Konstantint sem ellenállásra, sem tettekben mutatkozó reakcióra. Hozzánk nem csatlakozhatik, ellenségeinkkel nem tarthat. És így emberei udvariasan fo­gadják az angol és francia betolakodókat, elfogadják parancsaikat, kizárják a kikö­tőt Szalonikiben és passzív asszisztenciá­jukkal megkönnyítik a franciák és ango­lok legsúlyosabb feladatát, a partra­jutást. Az orosz megint nagy erővel támad keleten, hogy megkönnyítse a nyugati fronton nagy erőfeszítéssel és vérvesztés­sel dolgozó szövetségesei helyzetét. Nem­csak Volhyniában­ lépett föl nagy erővel, bőséges munícióval, hanem Kelet-Gali­ciában is. A Sztripa keleti partján jól ki­dolgozott állásainkra tört, Tarnopoltól északnyugatra is hatalmas tömegekkel támadt. De mind a két ponton igen sú­lyos vereséget szenvedett. Volhyniában Szatanov falu elkeseredett harcok után kezünkön maradt, Olykától északnyu­gatra, a rovno—koveli vasút irányában nagy orosz túlerőt törtünk meg, Kolkitól északra és északkeletre a sarny—koveli vasút irányában teret nyert a mi táma­dásunk. A Volhyniában és Kelet-Galiciá­ban egyszerre nagy erővel indított orosz offenzíva könnyen lehet e harci területek kiürítésének hírhozója. Az északi orosz fronton még mindig Dünaburg és Pinszk között a leghevesebb a küzdelem Hindenburg és méltó ellen­fele, Ruszkij közt. Tegnap az orosz táma-­­dás elhúzódott Kosjanitól északra, a Boginszki-tó környékére és a Visnyef­tótól délre, csaknem Szmorgon­ig. Az egész vonalon visszaverték az orosz tá­madást. Linsingen Pinszktől délnyu­gatra, Nevelnél és Omitnál elűzte az orosz őrcsapatokat, Cartom­szknál észak­nyugati irányban előbbre vitte a táma­dást. Mert ez az egész vonal Dubnótól északra, átvágva a rovnó—koveli vasutat a sarny—koveli vasútig, a mi és szövet­ségesünk birtokában van. A franciák tegnap már a Cham­pagne-ban is kénytelenek voltak pihenni két viharos nap annyi fáradalma után. Éjjel felkészültek egy-két elszigetelt tá­madásra, de csakhamar visszaverték őket. A németek is beérték az ellentáma­dás kisebb méretű vállalkozásaival. A szü­lőfer altábornagy jelentése. Hivatalos jelentés: kiadták október 8-án, érkezett délután 4 óra 30 perckor. Az osztrák és magyar és német csa­patok folytatták az átkelést a Drina alsó folyásánál, valamint a Száván és a Du­nán. A szerbek ama kísérletei, hogy vál­lalkozásainkat megzavarják, minden pon­ton meghiúsultak. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német hivatalos jelentés: Berlin, okt. 8. A nagy főhadiszállásról jelentik október 8-án. A Drinán, Száván és Dunán való át­kelés kedvezően folyik. Belgrádtól dél­nyugatra négy tisztet, 296 főnyi legény­séget elfogtunk és 2 gépfegyvert zsák­mányoltunk. Rámával szemben harc után 3 ágyú jutott kezünkre. A határfolyókon való átkelés. Hadisajtószállás, okt. 8. (A Budapesti Hírlap harctéri tudósítójától.) Csapatainknak Szerbia határfolyóin való átke­lése kedvezően halad előre. A még folyamatban levő harcok részleteiről egyelőre természetesen nem lehet tudósítani. (Füzesséry.) . Bécs, okt. 8. (Külön tudósítónktól.) Bár a szerbek min­dent elkövettek, hogy az osztrák és magyar és német csapatoknak a Drina alsó folyásán, a Száván és a Dunán való átkelést megakadályoz­zák, ez a művelet a legnagyobb rendben folyik tovább és a szövetséges csapatok mind nagyobb térséget nyernek Szerbia földjén. Az ez operá­ciók közben kifejlődött küzdelmekben minde­nütt visszanyomtuk a szerb csapatokat, a­hol ezek velünk szembeszállanak. Belgrádtól dél­nyugatra német csapatok négy lisztet és 296 ka­tonát elfogtak és két géppuskát zsákmányoltak. Ramnál, mely község a Dana jobbpartján van Báziástól nyugatra, a németek három szerb ágyút zsákmányoltak. A folyókon való átkelés zavartalanul folyik tovább. (K. B. L.) A balkáni front. Hadisajtószállás, old. 8. (A Budapesti Hírlap harctéri tudósítójától.) Mint már tegnapi táviratomban rámutattam, az antant hatalmai arra törekesznek, hogy egy­szerre valamennyi harctéren foglalkoztassák a nőt a franciáknál a kitartás hiányának,­ az egy lélegzettel a döntésig való küzde­lem, de képtelenségnek nyilvánvaló jele. Mennél több és hosszabb lesz a pauza ezekben a harcokban, annál ernyedtebbé válik a franciák hadi lelkesedése. És a részben az olaszok természete szakasz­tott olyan, mint a franciáké. Tegnap megint Vielgereuth és Doberdó fensikja ellen indultak rohamra. A Trentinóban is, a tengermelléken is visszakergették őket. És minden ilyen kudarc után szünet következik, nem­ a pihenésnek, hanem a csüggetegségnek a szünetje. Legjobb is lesz, ha kiérdemesült drága szövetsége­seink lemondanak e két fensik birtoká­nak álmáról. Menjenek más frontra. Pél­dául Szalonikibe. Anglia, Franciaország, Oroszország egyre invitálja őket. De az olasz épp oly kevés kedvet mutat erre a kalandra, mint a dardanellaira, szövetséges seregeket, hogy ezzel a balkáni front megerősítését megakadályozzák. Ez a törekvés nem látszik alkalmasnak arra, hogy az esemé­nyek folyását a Balkánon a szövetségesek ká­rára befolyásolja. Míg ugyanis az orosz fronton és az olasz határon a nagy erőfeszítéssel történt ellenséges támadásokat tegnap is visszavertük és az ellenség, nem tekintve a Volhiniában elért csekély területnyerést, melyet azonban az oda­vitt erősítéseink már szintén visszavettek, nem ért el eredményt. A szövetségesek harcvonalai alkalmasaknak bizonyultak, hogy ellenálljanak ezeknek az egyidőben valamennyi fronton igen nagy erővel és nagy muníciópazarlással megin­dított támadásnak és sehol sem inogtak meg. Az antant-hatalmak egyidőben történő offenzí­vája tehát egyáltalában nem befolyásolja a szerbiai harctér eseményeit, a­mit főképpen azoknak az osztrák és magyar és német csapa­toknak az előrenyomulása bizonyít, melyek már megvetették lábukat a Száva és a Duna déli part­jain, Szerbia földjén. (Payr.) Bécs, okt. S. (Külön tudósítónktól.) Bár a szövetséges csapatoknak a Dunán és a Száván való átkelésé­ről még nem tudunk részleteket, a front nagy­sága, a­mely meghaladja a 200 kilométert és az, hogy a frontnak egyszer­ több pontján keltünk át, arra vall, hogy mily hatalmas offenzívát in­dítottunk Szerbia északi határvonalán. Már ma­gában az is elsőrendűen kiváló eredmény, hogy több ponton, egységesen történt meg az átkelés és pedig valószínűen a folyók déli partjainak hosszában fölállított ellenséges tüzérség elnémí­tása után, mely bizonyára hevesen szembeszál­lott az átkelésre irányuló minden kísérletünk­nek. Az ellenségnek hónapokig volt ideje, hogy ezekre a várható eseményekre készüljön, meg­erősített állásokat létesíthetett mindenütt, a­hol valószínűnek látszott, hogy az átkelést megkísé­reljük, tüzérségi ütegeket állíthatott föl az antant hatalmasságai által szállított modern, nehéz kaliberű ágyúkból,­­ ám mindez nem használt. A szövetséges csapatok szilárdan­ megvetették lá­bukat a Száva és a Duna déli partján s ezzel az­­ operáció egyik legnehezebb része szerencsésen sikerült. A hadviselés történelme a tanúja, hogy mit jelent az, magas vízállás mellett átkelni egy hatalmas folyón, hogy mily óriás fáradsággal jár ez. Csapataink csodálatraméltó kitartással és vitézséggel küzdenek északon, északkeleten és délnyugaton a számban nagyobb ellenséggel s most támadást inditanalk amaz ellenség ellen. Benyomulásunk Szerbiába. — A Drinán, a Száván és a Dunán tovább folytatják csapataink az átkelés­ Szerbiába. — A szerbek ellenállása kudarcot vall. — Foglyokat ellettünk, géppuskákat és ágyukat zsákmányoltunk. —

Next