Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)

1915-10-10 / 282. szám

1915. október 10. BUDAPESTI HÍRLAP (282.­­*) * (A Filharmóniai Társaság, Bécsben.) A Filharmóniai Társaság az osztrák hadsegítő hivatal­tól megtisztelő meghívást kapott két Bécsben ren­dezendő hangversenyre. A filharmonikusok ezt azzal a föltétellel fogadták el, hogy a tiszta jövedelem egy hányadában a magyar Vörös Kereszt is ré­szesüljön. A két hangversenyt Kerner karnagy ve­zeti, az elsőt nemzetközi, a másodikat pedig tisztán magyar műsorral. * (A Protestáns Szemle) legutóbbi számába R. L. Hiszem az örökéletet címen ir rövidebb tanul­mányt. Vásárhelyi József Baksay Sándor írói arc­képét adja. Nagy Béla Bismarck keresztyénségéről értekezik, s Bartók György A vallás problémája nap­jaink bölcseletében című hosszabb cikke egészíti ki a tartalmas sorozatot. Azonkívül tizennégy rövidebb lélekzetű cikk, bírálat és hozzászólás következik a folyóirat különböző rovataiban. * (Képzőművészet.) Déry Béla gyűjtemé­nyes kiállításának rendezését már megkezdték. A háromszáz műtárgyból álló kiállítás teljes egészében fogja bemutatni Déry Béla művészetét. — Az Ernst-Múzeum Rippl-Rónai kiállításának híre ment kül­földön is. A kiállítást a müncheni Heinemann galé­riában fogják legelőször kiállítani. A kiállításon va­sárnap újra művészeti előadás lesz. IV., VACI- PnRCfl TELEFON • H UTCA9.SZ. U M l l ^ U 6 3 ' s s Holnap S a szezon slágere! § IASTA NIELSEN I lUaaiBHHIUBIBBUBMBBea • a világhírű mozi-primadonna első fellépése az idei évadban A kóbor leány | OIBBBBBBBBBBBBBBBBN­HI című három felv. dráma címszerepében! Előadások pont 4, 6, 5 és 10 órakor. Jegyek előre válthatók a pénztárnál. MBBIBHUBBBA FŐVÁROSI ÜGYEK. Rendkivüli Közgyűlés. Ma este fél kilenc órára bevégződött a főváros rendkívüli közgyűlése. Egyhangúan elfogadták a tanács ismert javaslatát, melyben a kormányhoz in­tézendő kérelmek vannak fölsorolva s hozzájárultak mindama kiegészítésekhez is, melyekkel az egyes fölszólalók a tanács , javaslatát megtoldották. Meg lehet állapítani, hogy a rendkívüli közgyűlés a főváros ünnepies demonstrációja volt az ellen a vád ellen, mintha a drágaságot a város hatóságának könnyelműsége okozta volna s egyúttal nyilt beis­merése annak, hogy a segítés igazi módja nincsen a főváros hatalmában. A közönségre, mely segítést és támogatást vár, éppenséggel nem megnyugtató, ha a legtisztább igazságot is tudja meg a felelős­ség kérdésében, viszont a rendkívüli közgyűléstől nem is lehetett egyebet várni, mint a főváros állás­pontjának lehető megrögzítését. Az élelmezés vitájába meglepetésszerűen, de nem megokolatlanul jutott be a mai ülésen egy régi panasz. Vértes Emil tette szóvá, hogy úton-útfélen olyan súlyos vád hangzik el a főváros törvényható­sága ellen, hogy csaknem szégyen bizottsági tag­nak lennni. Mindenhol azt hallani, hogy klikkek és érdekcsoportok akadályozzák a tanács munkáját, miért nem nyilatkozik ebben a kérdésben a tanács? Az energikus fölszólalás nagy hatást tett s meg­volt az az eredménye, hogy Bárczy polgármester ki­jelentette, hogy minden rágalomért a bíróságnál fognak elégtételt keresni. A fölszólalók közül Glücksthal Samu dr. mon­dott hosszabb beszédet. Azt a divatos és sokak előtt népszerű, de már elkoptatott és fölületes vádat tette szóvá, hogy az őstermelő visszaél a fogyasztó helyzetével. Természetes, hogy azok, a­kiknek ne­vében Glücksthal beszélt, csupán a nyersanyag árának statáriális letörését sürgetik, a kész gyárt­mányoknak irtózatosan megdrágult árával szemben azonban érzéketlennek mutatkoznak. Az egész vita anyagát Bárczy polgármester ab­ban foglalta össze, hogy fölolvasta a német váro­sok fölterjesztését a birodalmi kormányhoz, a­mely­ben a városok azt mutatják ki, hogy őket igazta­lanul okolják a drágaságért s a birodalmi kormány­hoz fordulnak segítségért. A német városok fölter­jesztését — mondotta a polgármester — a magyar városok is aláírják. A közgyűlésről ez a tudósításunk szól. Az ülés megnyitása után Perczel Béla szólal föl, aki a tisztviselők nehéz helyzetét fejtegette. Azt hiszi, hogy az állami tisztviselők zöme 20—25 év után jut oda, hogy hónapi fizetése 266 korona 66 felér. A tisztviselők ötven százalékának nincs több jövedelme hónapi 166 koronánál Melyik család tud ebből ma Budapesten megélni? A tisztviselők nyo­mora az igazi nyomor. Rátér ezután az elkövetett hibákra, melyekért nem a polgármestert és a taná­csot kell csupán felelősségre vonni. Szóvá teszi, hogy a vásárcsarnokokban az alkalmazónak basáskodnak a közönséggel s nem bánnak egyformán a vásárlók­kal a községi üzem árusítóhelyein sem. A tanács előterjesztését egyébként Vázsonyi javaslatával együtt elfogadja. Székely Ferenc szerint a kormány kötelessége az összes élelmiszereket lefoglalni s eze­ket megfelelő szervezet utá­án a közönséghez juttatni. Ezt már a háború kitörése után kellett volna meg­tenni. Ma nem lehet rendes funkciót követelni a kereskedelemtől, de a háború sem lehet konjunktú­ra bizonyos elemek hirtelen meggazdagodására. Kér­di, nem volna-e helyes zsírjegyzéket kiadni? Nik­ri­nyi György dr. elismeréssel szól Folkusházy taná­csos működéséről, majd a városok országos kon­gresszusának egybehívását sürgeti. Kifogásolja, hogy a polgármester egy személyben főpolgármester is. A­mi a kormányt illeti, sajnos, nálunk a kormány akaratának is van határa. A kormányt szorongatják a bankok és a nagyvállalkozók. (Zaj.) Hogy a ban­kok miképpen dolgoznak, jellemzésül fölemlíti, hogy a csirizt, míg kisvállalkozók szállították, kilónkint két koronáért kapták a cipészek. Most egy bank észrevette a csirizt s már 10 korona egy kiló csiriz. Vértes Emil kijelenti, hogy a közönség nem beszédet, hanem cselekvést vár. De hogy segíteni lehessen, a törvényhatóságban is sok mindennek meg kell változnia. A­mi a kormányt illeti, a minisz­terelnök a közélelmezés ügyében az előkelő idegent játszotta. Köztudomású a miniszterelnökről, hogy még a békés időben is beleavatkozott miniszterei resszorzjába, mért nem teszi meg most is? A minisz­terelnök hívei folytonosan dicsérik a miniszterelnök zsenialitását és energiáját. (Zaj.) Miért nem csap le a miniszterelnök a spekulánsokra és az uzsorások­ra? (Nagy zaj.) Szilágyi Károly: Igaza van Vértesnek! Vértes ezután azt kérdi, mi igaz azokból a hí­rekből, hogy a tanácsot klikkek akadályozzák ter­vei végrehajtásában? Mért nem cáfolják meg hivata­losan az erre vonatkozó híreket? A közönség hova­tovább arra a meggyőződésre jut, hogy a főváros törvényhatósága közkereseti társaság. Nyilatkozzék a polgármester és a tanács, melyek azok a klikkek és érdekcsoportok? Elmondja azután, hogy egy lapban azt olvasta egy bizottsági tagról, hogy meg akarja tudni a közélelmező osztály titkát s azt a saját üzlete érdekében fölhasználni. Egy hónap múlt el azóta, hogy ez megjelent s nem cáfolták meg. Még a nyári szünet előtt szóvátette a közgyű­lésen Nagy Andor bizottsági tag, hogy a gabona­szállító bizottsági tagok­­ korona províziót kaptak, míg azok a szállítók, a­kik nem voltak bizottsági tagok, csupán 30 fillért. A lipótvárosi bizottsági ta­gok akkor azt ígérték, hogy vizsgálatot indítanak, mi hát a vizsgálat eredménye­? Sokan vannak, a­kik megelégelték már azt a helyzetet, hogy akárhová menjenek, a bizottsági tagokat szidja mindenki. Éb­redjenek már föl, álljanak össze s rázzák le az élősdieket a nyakukról. (Helyeslés és taps.) Folkusházy tanácsos kijelenti, hogy ama közlés, melyet Vértes fölemlített, nem felel meg a valóságnak. Az illető bizottsági tag nem akart titkokat megtudni a közélelmező-ügyosztálytól. Ő fölajánlotta, hogy nyilvánosan megcáfolja a vádakat, de a bizottsági tag kijelentette, hogy nem is reflektál rá. Vázsonyi Vilmos hivatkozik arra, hogy ő volt mindig az, a­ki a rágalmak megtorlását sürgette. Ez nemcsak az egyes bizottsági tagok érdekében szükséges, de az egész közgyűlés reputációja követeli. A tanács ne csak a maga becsületét védje meg, hanem a közgyű­lését is! Szakítani kell ama hagyománnyal, hogy a támadásokat megtorlatlanul hagyják. Ha ez így folytatódik, nemsokára csakugyan szégyen lesz bi­zottsági tagnak lenni. Ő azt akarja, hogy ez dicső­ség legyen. Erre azonban az az első lépés, hogy na dugják fejüket a homokba, merjék az igazságot megtalálni s a hazugságot megtorolni. Ezután Kré­mer József dr. azt hangoztatta, hogy ne csak a nyersanyagok árát, hanem az Ausztriából behozott ipari termékek árát is maximálják. Szalai Mihály hozzászólása után Beimer Sán­dor személyes kérdésbén szólalt föl, mint az a bi­zottsági tag, a­kit meggyanúsítottak. A támadást a legenergikusabban visszautasította. Ekkor érkezett a terembe Belgrád bevételének híre, melyet zajos él­jenzéssel fogadtak s a polgármester öt percre szüne­­tet adott. Szünet után Glücksthal Samu dr. szólalt föl.­ Szerinte a közönség jogos keserűségében amúgy is­ téves következtetésre jut s a várost vonja felelős­,­ségre olyan hibákért, melyeket nem a város okozott. Vértes a kérdéseket megszaporította a klikkekre és az érdekcsoportokra vonatkozó észrevételeivel. A­ közélelmezés kérdésében a törvényhatóságnak jogi hatásköre nincs. A jogi funkció kizáróan az államot illeti meg s itt sajnálattal kell megállapítania, hogy "az állam termelő­ politikát folytat. Békében ez any­nyiban jutott kifejezésre, hogy a termelőt védte a megokolatlan vámpolitika. A háborúban ez­ a meg­okolatlan árak védelmében nyilvánul meg. A maxi­mális ár túlságosan nagy a gabonánál s ez az ár magával sodorta a többi árat. A maximális árat nem tartják meg s ezért az egész ármegállapítás cél­talan. Babot és kukoricát nem lehet maximális áron kapni. Természetes, hogy a maximális ár fölött való vétel tűrése okozza azt is, hogy a termelő a készle­tet visszatartja, mert bízik a maximális ár fölött lévő többlet emelkedésében. Ha a maximális ár megtar­tását védenék, akkor a termelőnek nem volna ér­deke az árut visszatartani s h­a félne attól, hogy­ mai­mális áron alul rekvirálnának, akkor tömege­sen kerülne piacra az elrejtett élelmiszer s szabá­lyozná a mai nagy árakat. Bármily foglalkozási körben legyen található az árdrágító, a polgárság megvetése kell, hogy sújtsa a modern alkimistát, a­ki vérből és könyből aranyat sajtol. A beszéd után Bárczy István dr. polgármester fölolvasta Höfernek a Szerbia ellen való offenzívára vonatkozó jelentését, a­mit a közgyűlés lelkesen megél­jenzett. Székács Antal és Bittner János fölszólalása után Bárczy polgármester a tanács s a maga nevé­ben kijelenti, hogy a kritikát hálával veszi, mert objektív. A­mi a közélelmezést illeti, a külföldön éppen ilyen helyzetek voltak, mint a mienk, csak mi későbben jutottunk bele. A drágaság kérdése nem oldható meg helyi eszközökkel, ez beigazoló­dott Ausztriában és Németországban is. Az kétségte­len, hogy a magánkapzsiság nagyon komplikálta a feladatokat. Fölolvasta ezután a német városok megállapodását, mely a felelősséget elhárítja a vá­rosokról s a kormánytól kér segítséget. Rátért ezután arra, hogy a főpolgármester helyettesítését abban a pillanatban megszünteti, a mint a közgyűlés kívánja, majd igy folytatta: — E helyütt nem mulaszthatom el, hogy Fol­kusházy Lajos kollégámnak (Éljenzés és .taps.), azért az odaadó, lelkes és minden kívánságot igazán, kielégítő működésért a leghálásabb köszönetemet fejezem ki. (Éljenzés és taps.) és mindazokért az intézkedésekért, a­melyeket iniciált, kötelességsze­rűen a felelősséget elvállalom szolidárisan vele együtt. Azt hiszem, hogy a támadások, a­melyek őt érték, azokkal szemben a közgyűlés jóindu­latú elégtétele, a­melyben öt részesítette, kielégít­heti ambícióit. Azt hiszem, hogy épp oly ernyedet­len és igazán talán emberi erőt is felülmúló igyeke­zettel fogja továbbvinni ezt a nehéz és nea­ hálás ügykört. Bejelentette még a polgármester, hogy ezentúl havonkint jelentést tesznek a közgyűlésnek a köz­élelmezés ügyéről s hogy egybehívja a városok kon­gresszusát. Beszédét így fejezte be: — Mindezek után méltóztassék megengedni, hogy még egyszer kijelentsem azt, hogy a tanács minden erejével azon lesz, hogy minden tőle tel­hetőt megtegyen az élelmezés nehézségeinek elhá­rítására, viszont a magam részéről a saját szemé­lyemre nézve is kijelentem azt, hogy minden egyéni reputációmat hozzákötöm ahhoz, hogy ebben a tekintetben a közgyűlés által indított akciónak meg­felelő sikere tényleg mielőbb be is következzék. (Éljenzés és taps.) A polgármester beszéde után még Barcinszky Gyula tette szóvá a közvetítők uzsoráját, majd Szi­geti János azt ajánlotta, hogy a város adjon drá­gasági pótlékot az üzemek alkalmazottainak. Lehet a segítés előleg, a­milyet a fővárosi tisztviselők kap­tak, vagy pótlék, a fő az, hogy a város segítsen az alkalmazátokon. A közgyűlés ezután egyhangúan elfogadta a tanács előterjesztését valamennyi indít­vánnyal együtt. A közgyűlésnek este fél kilenckor volt vége. Vese- és hólyagbajosoknak, valamint húgyszervi bántalmakban szenvedő egyé­neknek a természetes Ferenc József-keserűvíz megbecsülhetetlen szolgálatot tesz az által, hogy a béltartalmat kíméletesen távolítja el. A buda­pesti Szent János-kórház orvosainak­­intései­ből kitűnik, hogy a Ferenc József "sze­s teljes hatása, a­mely gyakran hr­­­ségben való alkalmazásnál is a­­en mellékjelenség nélkül, rövid különös elismerésre tarthat ? 21

Next