Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)
1915-10-20 / 292. szám
a tainak partraszállását fedezze. Messzelátón megfigyeltük a hajókat, amelyek javarésze két angol társaság tulajdonába tartoztak. Egyik-másiknak nevét is elolvashattuk: Osiris, Queensland, James Watt és a többi. Amint az angol flotta az öbölben megállapodott, egy kisebb görög parti hadihajó odasiklott az angol admirálishajóhoz s ott megállt. A görög parancsnok fölment a hajóra s a mint a szaloniki lapok jelentették, az angol admirális igy szólt hozzája: — .A brit király ő felségének hadserege partra fog szállani hogy Szerbia segítségére siessen, a mely ország szövetségese a dicső és nagy multú Hellásznak. Ez délelőtt tíz órakor volt. Nyomban ezután kisebb bárkák vették körül az angol hajókat és megkezdődött a csapatok kiszállítása. A közönség messziről tanúja lehetett a partraszállásnak. Nem valami sokan jöttek és föltűnt, hogy a katonák bár formaruhában, de fegyvertelenül léptek görög földre. A görög lapok óránkint új és új kiadást vetettek az utcára s igy értesültünk tizenegy óra tájban, hogy Venizelosz tiltakozott az idegen csapatok kiszállítása ellen. A tömeg mind nyugtalanabbá válik, egyáltalában nem érti a történteket, csak azzal van tisztában, hogy Venizelosz tiltakozása üres formaság. Ez annyival is valószínűbb, mert a partraszállás nyugodtan folyik tovább, mintha mi sem történt volna. Délután három órakor azonban csakugyan abban marad a csapatok kihajózása. Ekkorra kiderült, hogy Hamilton lord Aténbe utazott. D'Amade tábornok Nisbe vette az útját s viszont Szerbia görögországi követe Nisbe érkezett. Ilire terjedt, hogy a szerb diplomata melyik hobtelbe szállott s ott a tömeg kisebbszerü tüntetést rendezett. Azonnal megérkezek azonban a rendőrök s szétkergették a tömeget. Ez igen mély hatást keltett. Csaknem ugyanekkor Ilire kér, hogy Venizelosz lemondott és Zaimisz lett a miniszterelnök. Ez a hir örömujjongásra fakasztotta Szaloniki népét. Százával kerültek elő a zászlók s egyszerre diszbe öltözött a város. Most már mindenki tudta, hogy ki mellett van a város közvéleménye. A partraszállás, a mint említettük, megszűnt s az angol tábor is abbahagyta a készülődést. Viszont az angol hadihajók árbocára felröppen a harci lobogó s az ágyuk száját a város felé irányítják. Az egész helyzet nagyon fenyegető s ehhez képest megnőtt az izgalom is. A görög lakosság azonban nem fél az ágyuktól és valósággal gúnyolódik az angolokat illetően. Vége van a brit tekintélynek, viszont a bolgár konzul zajos éltetésben részesül. Különösen a spanyol zsidólakosság lelkesedik. Az angolok már csak azért is fölötte népszerűtlenek, mert az élelmiszerek ára rendkívül megnőtt és ennek okát — igen helyesen — az antant expedíciójában keresi a lakosság. Csakugyan az angolok mindent összevásároltak, úgy hogy a lakosság semmihez sem juthatott. Ekkor a hatósági rekvirálás következett, ami szinte forradalmi jelenségekre adott alkalmat. Ma már oly erős a hangulat az angolok ellen, hogy erőszakos összetűzésektől is tartani kell s nem lehetetlen, hogy komoly küzdelemre kerül a sor. Valóság, hogy a lakosság az angolokkal egyátalán nem érintkezik, még kevésbbé vonzódik hozzájuk. A görög tisztikarnak tartózkodnia kell az angolokkal való mindennemű érintkezéstől. Ezt nagyon szigorú napiparancs adta tudomásukra s egyúttal azt is, hogy Görögország semleges és egyik hadviselő csoporthoz sem tartozik. Éppen ezért kerülni kell, hogy az angolokkal való személyes érintkezés azt a látszatot kelthesse, mintha a görögök eltérnének a legkorrektebb semlegességtől. Az izgalom és a félelem az itt élő magyarok, osztrákok és németek között is megszűnt. Ma már nem is gondolunk arra, hogy elhagyjuk az országot. Ma már a kedv határozottan felénk hajolt, amit két héttel ezelőtt még csak remélni sem mertünk volna. G. h asználjunk fiesdisegély posta&él&e&eí m BUDAPESTI HÍRLAP 1292. 1915. október 20. logo! mMimi s MM fielpfril Budapest, okt. 19. Amery L. S. angol parlamenti képviselő az angol kormányt támogató egyik többségi pártnak tagja s arról ismeretes, hogy Grey külügyi államtitkárnak hive és benső barátja. Az ő szavának tehát mindenesetre több súlya van, mint bármely más képviselőnek s ezért nem tartjuk fölöslegesnek ismertetni azt a beszédét, amelyet néhány nappal ezelőtt a legkiválóbb londoni klubok egyikében a balkáni helyzetről mondott. Amely angol képviselőknél szintén szokatlan őszinteséggel tárta föl a helyzetet és ismertette azokat a veszedelmeket, amelyek Angliát a Balkán-félszigeten legújabban beállott fordulat következtében fenyegetik. Amely körülbelül a következőket mondja: — Nem használhatunk eléggé riasztó szavakat, hogy a helyzet komolyságát ismertessük. A Balkánfélszigeten nagy események indultak meg s nem győzzük eléggé ismételni, hogy ezek az események alkalmasak arra, hogy a mi kárunkra fordulatot idézzenek elő. Látjuk, hogy Németország megvalósítani készül azt a legújabb tervét, hogy Szerbia ellenállását megtörje és hogy Szerbia letiprása után Bulgárián keresztül kezet nyújtson Törökországnak. Ennek a tervnek megvalósítása legelsősorban azt vonná maga után, hogy a törökök a Dardanellákban annyi muníciót és minden egyéb a háborúhoz szükséges dolgot kapnának, hogy beláthatatlan időkig folytathatnák a háborút. Anglia helyzete már eddig is rendkívül súlyos volt a Dardanellákban. Sokkal súlyosabb és sokkal aggasztóbb volt, mint a mennyire a sajtócenzúra ismertetését megengedte és mint a mennyire a kormány édes szavai az angol népnek tudomására juttatták. Eddig abban bizakodhattunk, hogy a törököknek módjukban volt ugyan összes hadállásainkat ágyúik tüzével elárasztani, de másrészt muníciójuk csekélysége miatt ezt a kedvező helyzetüket nem tudták eléggé kihasználni. Na már most el fog következni az, hogy a németek Szerbia ellenállásának megtörése által létesíteni tudják Törökországgal való kapcsolatukat, akkor új helyzet fog elkövetkezni, amelynek veszedelmességét nem tudjuk eléggé kiemelni. Az fog történni, hogy a törökök korlátlan mennyiségben fognak hadiszerrel rendelkezni és annyi golyóval áraszthatják el a mi embereinket, hogy minden ellenállást lehetetlenné tesznek. De a baj nemcsak ebből áll. A veszedelmet még jobban fokozni fogja az, hogy a törökök rendkívül sok katonának való emberrel rendelkeznek, akiket eddig csak azért nem küldhettek a harctérre, mert nem rendelkeztek azokkal a dolgokkal, amelyek a hadviseléshez szükségesek, így elsősorban ruhával, lábbelivel, puskával, ágyúval és lövedékkel. Mindez most meg fog változni. A törökök most szinte kelleténél több emberanyaggal és hadianyaggal fognak rendelkezni. Sőt mi több, módjukban fog állni, hogy annyi katonát küldjenek Macedóniába, a mennyit az antant-hatalmak sohasem lesznek képesek odaszállítani s azonkívül annyi csapatot szállíthatnak majd Egyiptomba, a mennyi ellen nehéz lesz nekünk a harcot fölvenni. Ameri azt hiszi, hogy Törökországnak most alkalma fog nyílni arra, hogy legalább egy millió török katonát lásson el puskával és ágyúval. Ez az egy millió katona eddig is megvolt ugyan, de a török kormány nem vehette hasznát, mert tudvalévő, hogy nem rendelkezett elég hadianyaggal. Ez azt jelenti, hogy az év végén, vagy a jövő év elején, amikor a német emberanyag apadni kezd majd, új török csapatok fognak készen állni, hogy a megfogyatkozott német haderők mellett folytassák a harcot. Ez általában véve is nagy baj, de a szövetségesek közül egyet sem fenyeget annyi veszedelemmel, mint az angolokat, mert Egyiptomban nem számíthatunk arra, hogy szövetségeseink valamelyike segítsen bennünket, továbbá Macedóniában is a harcból az oroszlánrész az angoloknak fog jutni s előre látjuk, hogy abban az esetben, ha Németországnak sikerül Törökország férfilakosságát harcképessé tenni, indiai birtokaink is a legnagyobb veszedelmek küszöbén lesznek. De a dolog katonai karaktere mellett van még egy másik is, amely az angolokat nagyon aggaszthatja. Németországra nézve óriási haszon volna a Törökországgal való összeköttetés létesítése már azért is, mert egyszerre véget vetne annak a nagy haszonnak, amely ránk háramlott a tengerek ellenőrzéséből, amely lehetővé tette nekünk, hogy mindenütt blokádot létesítsünk, ahol szükségesnek véltük, s hogy ellenségeinknek lehetetlenné tegyük, hogy a náluk nagyon fogytán lévő gabonaneműt és nyersanyagot megkaphassák. Ez a dolog már most meg fog változni. Németország és Ausztria és Magyarország föl fogják használni Bulgária és Törökország ez idei be aratását. Kis-Ázsiában rendelkezésekre fognak állani a világ leggazdagabb ércbányái, úgyszintén Szerbiának északkeleti szögletében birtokukba fognak venni igen jelentékeny rézbányákat. Mezopotámiából fognak kapni tömérdek gyapotot, amelynek behozatala részükre most lehetetlenné van téve. Bulgária azért pártolt Németországhoz, mert azt hitte, hogy a németek győzni fognak. Németország oroszországi előnyomulása, amelyet a németek rendkívül ügyesen tudtak a semleges államokban a népek tudomására juttatni, kapcsolatban azzal, hogy az angolok minden igyekezetük ellenére sem tudták a Dardanellákban a törökök ellenállását megtörni, igen nagy hatást tett Bulgáriában. Nagy hiba volna az angolok részéről, ha rossz néven vennék a görögöknek, mert nem csatlakoztak az antant-hatalmakhoz. A döntő tényező a görögöknél a bolgár veszedelemtől való félelem volt, de Amerry reméli, hogy Görögország mostani válsága csak időleges s azt hiszi, hogy Anglia már néhány hét múlva a görög hadsereget az ő oldalán fogja látni, de természetesen csak úgy, ha jövőben bölcsebb politikát fogunk követni ezzel az országgal szemben és ha a mi kormányunk lemond arról, hogy a balkáni birtokviszonyokat tökéletesen összebonyolítsa s derüre-borára minden darab földet fünek-fának odaigérgessen. Amely azt mondja, hogy ismeri a szerb hadsereget és nem hiszi, hogy a szerb nép a leghősiesebb küzdelem nélkül fog elpusztulni. Az sem lepné meg őt, ha még most is ennyi ellenséggel szemben még diadalokat tudna rajtuk aratni és sokáig kétségessé tudná tenni a harc kimenetelét. A bolgárokat is meg tudták volna nyerni az antant diplomatái, mert a bolgároknál mindig az erő kérdése döntött. Na ezek a diplomaták a legutóbbi egy-két hónap alatt ezt mondhatták volna a szófiai minisztereknek: „Fölszerelünk még két millió embert s el fogunk küldeni Bulgáriába annyi katonát, a mennyi szükséges, hogy a bolgárokat összezuzzuk, ha nekünk ellenállni merének," akkor egészen más viselkedést tapasztaltunk volna náluk. Ezt elmulasztottuk megtenni, pedig hát módunkban állott volna, mert most ami kor úi veszedelmek előtt fogunk állni, képesek leszünk milliós hadseregeket fölállítani, hogy megvédekezzük Egyiptomot és Indiát, és hogy megtámadjuk a Dardanellákat és Mezopotámiát. Mostani nemtörődömségünkkel csak azt értük el, hogy több hónapot elvesztettünk, mert a nagy hadseregek fölállítása és fölszerelése több hónapig fog eltartani és tanúbizonyságát adtuk annak, hogy nem látunk a jövőbe és nem értjük meg, hogy mi a mi érdekünk. A kormánynak a jövendő nagy dolgokra már legalább három hónappal előbb kellett volna magát elhatároznia. Az angol nemzet nem tehet magától semmit sem; a nemzet csak azokból a megnyirbált táviratokból s a kormány tagjainak ezerféleképpen fontolgatott és latolgatott beszédeiből tájékozódik és sejtelme sínos arról, hogy mi vár az országra, ha nem tesz meg mindent a veszedelmek elhárítására. Attól a pillanattól fogva, amikor az orosz visszavonulás megkezdődött, az angol kormánynak kötelessége lett volna mindent előkészíteni, hogy az új veszedelmet elhárítsa. Amely még ma is azt hiszi, hogy Anglia győzhetne a háborúban, de ez csak ugy lehetséges, ha minden igyekezetét megfeszíti, minden erejét öszszeszedi s elhatározásait a legnagyobb energiával igyekszik megvalósítani. Katonai kitüntetés. Budapest, okt. 19. A király, mint a hivatalos lap ma közli, a Ferenc József-rend tiszti keresztjét adományozta a katonai érdemkereszt szalagjával, az ellenséggel szemben teljesített kitűnő és önfeláldozó szolgálata elismeréséül. Glaser Erhard 2. osztályú főtörzsorvosnak, a vaskorona-rend 3. osztályát a hadiékítménynyel az ellenséggel szemben tanusított vitéz és eredményes magatartása elismeréseül: Kneifel Lajos ezredesnek, az ellenséggel szemben teljesített kitűnő szolgálatuk elismeréseül: Huber József hadmérnöktörzsbeli ezredesnek, Vucinic János őrnagynak, az ellenséggel szemben tanusított vitéz és eredményes magatartásuk elismeréséül: Benita Pompejusz és Reiner Adolf őrnagyoknak, Mayer Gyula őrnagynak, idinburgi Beveri Antal nyugalmazott őrnagynak. A Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta a király a katonai érdemkereszt szalagján az ellenséggel szemben teljesített kitűnő szolgálatuk elismeréséül: Dauscah-Sperling Alfréd alezredesnek, Junk Ágost vasutezredbeli századosnak, Tamássy József századosnak, Matzenauer Ferenc mérn. tisztik. őrnagynak, Guberth Károly hadbizt. hadbiztosnak, az ellenséggel szemben teljesített kitűnő és önfeláldozó szolgálata elismeréséül: Fleischhaus Ferenc dr. törzsorvosnak. Megparancsolta a király, hogy a legfelső dicsérő elismerést tudtul adják az ellenséggel szemben tanusított vitéz magatartásukért: jörgenreuthi Dichtl Alajos ezredesnek, Sirk Róbert törzsbeli őrnagynak, továbbá Dujmovic Albin, Karnel János, Lenz Rezső, Heber Károly, Novák Ferenc, Lovászi Vaskovits Adolf századosoknak, bolgárfalvai és josintzi Sebesi-Josintzi Sándor báró főhadnagynak, Szesztay Sándor és Rombauer Tivadar tart. főhadnagyoknak: Besch Ferenc, Kner Jakab, Sárossy Ede, Pospisch.