Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)
1915-10-29 / 301. szám
12 BUDAPESTI MM M. SZ., 1915. október 29. Értesítés: Abból az alktalomból, hogy uj színházunk az Apolló a Ripl-szál épület, október 30-án megnyitik, értesítjük a közönséget, hogy régi színházunk az Apolló a Rákóczi-úton az újtól teljesen függetlenül tovább is eddigi programmja szerint tartja előadásait. * ZIPOSZO Projectograph p. f. t kok mindössze háromszázan lesznek, holott más években ezernél is többen szoktak lenni. E háromszáz között is meglehetősen nagy az indiaiak és az amerikaiak száma. A hiányzó egyetemi hallgatók egy része a hadseregben szolgál, mások a közhivatalokban dolgoznak, még mások a municiós gyárakban fejtenek ki tevékenységet. Az oxfordi diákok már eddig is óriás veszteséget szenvedtek a háborúban. Körülbelül ötszáznegyvenen elestek, hatvanan eltűntek és ezernél nagyobb a sebesültek száma. De nemcsak az emberveszteség az, amely miatt Oxford szenved. A Times azt írja, hogy Oxfordban lassan kipusztul az ember, meg a pénz. Az egyetemnek sajátszerű, régi anyagi bázisát nagy veszedelem fenyegeti. Már tavaly is nagyon kellett takarékoskodni, az idén pedig már néhány megüresedett tanári állást nem fognak betölteni és azokat a kollégiumokat, amelyekre csak kevés hallgató akad, egészen megszüntették. Ösztöndíjakat és pályázati díjakat az idén nem fognak kiadni. Legrosszabbul áll azonban a dolog az úgynevezett collegekkel (internátusokkal). Ezeket az internátusokat az egyetem tulajdonát alkotó birtokok és házak jövedelmeiből tartották fönn. Több ilyen collegue, amely tavaly még bőségesen járult hozzá az egyetemi alaphoz, az idén nem volt ebben a helyzetben. Legrosszabbul állnak azonban azok a collegek, amelyek az egyetemi hallgatók által lakásért és ellátásért fizetett összegektől függnek. Az általános helyzet az, hogy ez az intézmény még egy esztendeig fenn tudja magát tartani, de azután valamennyi kénytelen lesz megszüntetni működését. (A tájfun pusztítása.) Newyorkból jelentik. Luzon déli részén a tájfun nagy pusztítást okozott. Kétszáz ember meghalt, nyolcszáz megsebesült. A rizs- és kendertermést nagy kár érte. Luzon a Fülöp-szigetek csoportjában a legnagyobb. Manila, a főváros is Luzon szigetén van. (Maxim Gorkijt letartóztatták.) Berlinből táviratozzák nekünk, hogy oda érkezett jelentés szerint az orosz hatóságok Maxim Gorkijt letartóztatták. (Negyedmilliós alapítvány.) A Protestáns Országos Árvaegyesület választmánya a nyári szünetelés után e hónap 27-én tartotta első ülését Kovácsy Sándor ny. miniszteri tanácsos vezetésével. Mint más helyen közöljük, az egyesület 150 ezer koronát jegyez a hadikölcsönre. Nagy örömet keltett elnöknek az a jelentése, hogy a nem rég elhunyt Keller Terézia az árvaegyesület javára negyedmillió korona alapítványt tett végrendeletében. Ezzel az egyesület alapvagyona másfélmillió koronára emelkedik. A fejedelmi alapítvány Keller Napóleon műépítő közbenjárásának köszönhető. Brocskó Lajos ikir. tanácsos, igazgató jelentette, hogy 14 hadiárva van az árvaházban. Jelenti továbbá, hogy a minap vétetett föl az árvaházba az 1000-ik árva. Az árvaházban 100 árva van, az egyesület jótékonysága kiterjed ez időszerint 185 árvára. (A Prinz Adalbert.) Megemlékeztünk már arról a veszteségről, mely a német haditengerészetet a Prinz Adalbert cirkáló elsülyesztésével érte. Az elpusztult cirkálóról most a következő ismertető sorokat kapjuk: A Prinz Adalbert elsülyesztésével támadt anyagi kár nem túlságosan nagy, mert a cirkáló egy régi típusból való, mely kvalitás dolgában messze mögötte marad a modern egységeknek. A tratónak, mely 1901-ben épült, 9000 tonna volt vizstálya, a hossza 125 méter, a szélessége 19.6 méter, a bemerülése 7.3 méter. A vértezete hasonló volt a testvérhajójáéhoz, a Friedrich Karl-hoz és az egy évvel előbb épült Prinz Heinrich cirkálóéhoz. Mindezeknél a hajóknál a páncélöv 100 miliméteres és a páncélfedél 50 miliméteres. Ez a hajótípus négy darab 21 centiméteres, tíz darab 15 centiméteres és tizenkét darab 8,8 centiméteres ágyúval van fölszerelve. A hajónak azonkívül négy víz alatti irányító csöve volt. A gépei 16.200 lóerőt fejtettek ki, melynél fogva a hajó óránkint 21 tengeri mérföld sebességgel járhatott. A hajón 591 főnyi legénység volt. Ezeknek nagy része, fájdalom, életét vesztette. (Tengerész.) — (Hősi halál.) Mezőcsáti Kriston Kálmán joghallgató, az 5. gyalogezred hadapródja, az északkeleti harctéren szerzett betegségében október 22-én, huszonegy éves korában, meghalt. Temetése vasárnap volt Munkácson. (Gyászünnep.) A Budapesti Kereskedelmi Akadémia tanári testülete néhai Muraközy Károly dir. tanár emlékére vasárnap délelőtt fél 10 órakor "az intézet dísztermében gyászünnepet tart, melyen a boldogult volt tanítványait és tisztelőit szívesen i látna. (Gyászrovat.) Westphalert-Chabané grófné született Auersperg Anna hercegnő, csillagkeresztes hölgy, a Vörös Kereszt gyöngyösi választmányának elnöke. Gyöngyösön meghalt. Az elhunyt, aki a békében is áldásos jótékonyságot fejtett ki, a háború kitörése óta saját kastélyában nyolcvan sebesült katonát ápolt. Kiterjedt család, köztük az Orczyak és Szapáryak, gyászolják. Kenessei Kenessey Kálmán, miniszteri tanácsos, a vasúti és hajózási felügyelőség hajózási osztályának a vezetője, ötvenöt éves korában tegnap este meghalt. Az elhunyt a közlekedési politikában nagy részt vett, tagja volt a Közlekedési Tanácsnak, a hajóstiszti tanfolyamnak és számos tudományos társaságnak. Temetése pénteken délután lesz a farkasréti temetőben. Steczina Lajos, pénzügyi számtanácsos. 34 éves korában október 25-én Székesfehérvárott meghalt. Korompay Ede nyugalmazott uradalmi főszámvevő október 26-án nyolcvan éves korában Budapesten meghalt. (Sárga kenyér után — sárga viz.) A kenyér és a viz az ember legföltétlenebb követelménye. Kenyérig és vízig leszállhatja az ember igényeit, azon alul azonban már nincs lehetőség, mert mint a bécsi utcai nóta mondja, az ember nem italián, nem élhet csupán csak „salátával". Az elmúlt esztendő azonban éppen a kenyérben és vízben támadott meg bennünket, jámbor, türelmes budapestieket. Télen kaptunk ehetetlen sárga kukoricakenyeret, most pedig kapunk ihatatlan sárga vízvezetéki vizet. A sárga kenyeret már lenyeltük, aratás óta ismét búza- és rozskenyeret eszünk, de alig hogy beleéltük magunkat ebbe a szibaritaságba, beüt a kétszeri csőrepedés és egy szép reggelen a Juli valami császármadárszinű folyadékot hoz be a tálcán, szépen poharakba öntve. — Mi az, Juli? — Ez, kérem, víz. — Ne csináljon viz-vicceket, különösen me ilyen sárga viz-vicceket. A sárga szint ugyanis gyűlölöm a sok sárga kenyér, sárga tízfilléres, sárga veszedelem, sárga könyv után, vízben pedig egyáltalán nem állhatom a sárgaságot. Juli azonban őszinte meggyőződéssel erősít : — Bizony, viz ez, még pedig vízvezetéki víz. Rohanunk a vízvezetéki csapokhoz, melyek az utóbbi időben huszonnégy órás időközeikben részben sztrájkolni, részben amerikázni szoktak, megeresztjük: valamennyiből sárga folyók ömlenek alá méla zúgással. Ji. szomorú valóság, hogy Budapest vize három nap óta sárga, sőt néha vörös, olykor pedig sötétkék, ugy hogy magkapjuk vizünkben — mily öröm! — Budapest diadalmas színeit. A főmotívum azonban a sárga, ami emlékeztet a főváros méhecskéire, a városatyákra, akik oly szorgosan dolgoznak, hogy tele legyenek télire eddig üres kaptáraink, élelmiszer-készlettel. Miután azonban a víz-kalamitás megvolt, mindenki igyekezett segítni magán. A sör-, bormegissza emberek csak könnyen segítettek magukon, nekik nem is volt a kalamitás olyan ijedelmes, sőt szívesen üdvözös alkalom egy kis polgári kimenő kieszközlésére. De bezzeg a vízivó közönség! Az persze megrohanta az ásványvíz-kereskedőket, akik (majd talán nem?) tüstént a helyzet és az áremelés magaslatán állottak. Amellett nem is volt elég ásványvíz és a kereskedők utóbb már csak miniszteri protekcióval kegyeskedtek ásványvizet adni. A kávéházakban a pici pezsgőspohárka szénsavas vizet tíz fillérjével vesztegették. E percben még nyakig, dehogy, fülig, orrig vagyunk a sárga vizben s nem tudjuk, mikor mászunk ki belől. Lehet, hogy holnap, de nem merjük igérni, azt pedig pláne nem, hogy nem kapjuk-e meg holnap ismét a harmadik csőrepedést és árvizet. Ezúttal nem tehetünk egyebet, minthogy képviselőházi szellemességgel kiáltjuk sorsunk intézői felé: Vizet az öregnek! Az öreg Budapestnek! De ne császármadárszinü vizet — a kanáriszinü kenyér után. — (Uzsorások fölvonulása — rendőrfedezettel.) A háború fekete varjai között, a kik Galíciából és Felső-Magyarországból menekültek Budapestre, a rendőrség detektivtestülete tegnap este ismét razziát tartott Muskó Sándor dr. rendőrfogalmazó, detektivfelügyelő vezetésével. A razziának igen szép, de egyúttal szomorú eredménye, hogy a Royal-szálló kávéházából tizenkét élelmiszeruzsorást, az Andrássy úti Fővárosi kávéházból pedig negyvenkilenc élelmiszeruzsorást kísértek be a főkapitányságra. A detektívek már régebben figyelték ezeket az embereket és bizonyítékokat szereztek ellenük arra nézve, hogy mindenféle élelmiszerrel és szükségleti cikkel uzsorát űznek. A VI. kerületi kapitányságon ma délelőtt hoztak ítéletet az összefogdosott árdrágítók ügyében, akik kivétel nélkül a felsőmagyarországi vármegyékből és Galíciából valók. A terhükre rótt bűncselekményt természetesen valamennyien tagadták és mindegyik iparkodott bebizonyítani, hogy csak véletlenül került az árdrágítók közé. A detektívek azonban a szembesítésnél rájuk olvasták bűnösségüket, sőt egyik-másiknál megtalálták a különféle árumintát, babot, kávét, rizst, amelyektől ügyesen szabadulni igyekeztek, Jeszenszky Gellért rendőrtanácsos, a VI. kerületi kapitányság vezetője az összes terhelteket a toloncházba kísértette. Ezenkívül pedig száz-száz koronára büntette a következőket: Sigmendel Gross Áron Lébet, Feig Gézát, Schreiber. Márisust, Kopolopícs Séliget, Löivinget Sa'amont. Laufer Asigot, Felberbaum Salamont, Saphir Ábrahámot, Gross Áront, Hersch Szanda Salamont, Cziment Mórt, Berger Mózest, Epstein Emánuelt, Klein Lipótot, Rosenblum Samut, Sajovics Jakabot, Stober Izsákot, Holder Joachimot, Winkler Salamont, Taub Hermant, Fried Sámuel Wolfot, Krausz Lielt, Rosenthal Kálmánt, Wiezel Efraimot és Weinberger Mórt. A maximális áron felül való eladásért Berkovits Ábrahámot 300, 200 és 100 korona pénzbüntetésre. Czig Guraich Lehet 100 korona és 300 korona pénzbüntetésre és 15 napi elzárásra ítélték. Az elítélteket rögtön átszállították a toloncházba. (A Budapesti Evangéliumi Keresztyén Diákegyesület) e hónap 30-án, szombaton este hét órakor a Ref. Teológiai Akadémia dísztermében (IX., Ráday utca 28.) zenei felolvasó estét rendez, melyen Szabó Árpád fog Beethovenről fölolvasást tartani Belépődíj nincs. — (Háborús relikviák. A háború ezer meg ezer csodabogarat teremtett. Egy egész sereg ember foglalkozik azzal, hogy háborús relikviákat gyűjt, s ez a szenvedelem már szinte perzseli a háború környékén kukackodókat. Plakettet, plakátot, háborús levelezőlapot, tábori levelet, térképet, przemysli repülőpostabélyeget, hadiújságot, kilőtt patront, elhasznált bakkancsot, hadiszivart, patkót, srapnelgolyót, üres gránátlövedéket, ellenséges kitüntetést, kardszijjat, cenzúra által visszautasított cikk kéziratát, bélyeget, bélyegzőt, tombakszipkát és komitácsi bocskorának szijját és a jó Isten tudja mit össze nem gyűjtenek ezek a jó gyűjtők. A konkurrencia óriás mértéket öltött s az egyes ritkább daraboknak nagy áruk van. Aztán egyik-másik műritkaság száz meg száz alakban forog a gyűjtők kezén. Valami ötven gyűjtő őrzi Petár király kócsiforgóját és Sándor trónörökös bajuszkeféjét százan is mutogatják nagy boldogsággal, nem szólva Nikolaj Nikolajevics borotvaszíjjáról. Sokan talán még azokat a könyeket is őrzik, melyeket a cár hullatott, amikor Varsót bevették a németek. A nagy hadvezérek aláírásáról ne is beszéljünk. Hindenburg kézírásáért százakat adnak s nem sokkal olcsóbb Mackensen