Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)

1915-09-17 / 259. szám

ó jelentések mind a németek rendkívül élénk tevé­kenységéről számolnak be, úgy látszik azonban, hogy előnyomulásukat sikerült föltartóztatni. Az angol és belga vidékeken erősítő csapatok érkezése következtében a helyzet szilárdabbá vált. (1). BUDAFESTI ELTHLAP (259. a.) 1915. szeptember 17. A nagy Harc a Dardanellákért. — A török sereg dicsőséges védekezése. — Támadások a szövetségesek ellen. — A török ütegek pusztító munkája. — Uj nagy támadás előtt. — A török hivatalos jelengés. Konstantinápoly, szept. 16. A főhadiszállás jelenti szeptember 15-én. A helyzet változatlan. Az Ana­forta-szakaszon rekognoszkáló csapa­taink a 14-ére virradó éjjel merész és meglepő támadásaikkal nyugtalanították az ellenséget, melynek erőit több helyütt szétszórták és megszalasztották. A Szedd - Bahr-szakaszon az el­lenség balszárnyán ellenaknát robbantot­tunk s ezzel elpusztítottuk az ellenség aknatelepét. A jobbszárnyon bombave­téssel meggátoltuk az ellenséget abban, hogy zegzugos vonalú lövőárkokat ás­son és nagy veszteségeket okoztunk neki. Ezen a szárnyon tüzérségünk el­hallgattatott két ellenséges üteget. A tengerszorosnál levő ütegeink e hónap 13-án a Helias-fok vidékén, Teke­burnu kikötőhelyén, valamint a Szedd­il Bahr-szakaszon hathatós ágyútűz alá vettek ellenséges csapatokat, úgyszintén a Hissarlik táján álló ellenséges ütegeket, a­melyek gyalogságunkra tüzeltek. Igen jó eredményt értek el ágyúink, a­melyek a Hissarliknál álló ellenséges üteget el­hallgattatták. Szeptember 14-én ugyan­ezek az ütegek a Szedd il Bahr-i kikötő­helyen felállított ellenséges tüzérséget szétszórták. A többi harcvonalon semmi je­lentős dolog nem történt. A téli szünet előtt. Berlin, szept. 16. (Saját tudósítónktól.) Avatott helyről ezt írják a Berliner Lokalanzeiger-ne­k: Ha az em­ber angol lapok leírásait olvassa a legutóbbi dardanellai harcokról, különösen pedig az augusztus 21-iki óriás veszteséggel járt anafortai támadásról, akkor nem csodálkozik az angol vonalakon beállott nyugalomról. Ashmoad Bart­lett-nek, a Daily Telegraph haditudósítójának jelentése szerint a veszteség jóval fölülmúlt min­ ,­den eddigi veszteséget. Ámbár nagyon érthető, hogy az angolo­knak nincs kedvük a kísérlet megismétlésére, a „napéjegyen" közeledése és ezzel együtt különösen a szároszi öbölben leg­nagyobb hevességgel föllépő déli és délnyugati viharok már csak nagyon rövid időt adnak a szövetségeseknek, ha még egyszer szerencsét akarnak próbálni a török állások ellen. A török táborban ennek következtében még ezen a hé­ten általános dühös támadást várnak, a­melyre a szövetségesek néhány nap óta készülnek. Ké­sőbb az elemek alighanem téli nyugalmat fog­nak parancsolni, mert a gyakran heves viharrá dagadó téli szél e vidéken ősztől tavaszig uralko­kodik. Hogy pedig mit jelent Gallipoli nyugati partján a délnyugati vihar, csak­ az tudja el­hinni, a­ki egyszer átélte. Ámbár a homokos ta­laj jó helyet ad a vasmacskának, mégis ilyen vi­harban csak nagyon erős hajók egész géperejük megfeszítésével tarthatják magukat a szároszi öbölben. Kisebb hajók számára azonban ez tel­jesen lehetetlen és ilyen hajóknak minden köz­lekedése, egyáltalán a partraszállás és a behajó­zás az egész tengerpart mentén gyakran napokig és hetekig lehetetlen. Mit jelent ez olyan sereg számára, a­mely a megszállott keskeny partré­szen semmit sem talál, ha­nem muníció, ellátás, a sebesültek elszállásolása és különösen víz te­kintetében kizáróan az öbölben veszteglő szál­lítóhajókra van utalva, könnyen elgondolható. Alig lehet elképzelni, hogy milyen állapotok lesznek az angol-francia seregben, ha csak öt napig tart is a déli vihar és török körökben té­len át lehetetlennek tartják Gallipolin a száraz­földi támadás folytatását. Ott még egy nagy tá­madást várnak,­­ azután vége! Vége az elemek következtében, a­melyeket a derék anatóliaiak szuronyai támogatnak. Enver basa a­­németek érkezéséről. Berlin, szept. 16. (Saját tudósítónktól.) A Deutsche Tages­zeitung jelenti Konstantinápolyból: Enver basa török hadügyminiszter János Albrect meklen­burgi herceg elé a török fővárosba való érkezése alkalmával a következő szavakkal vezette a csapatokat. — A meklenburgi herceg ittléte jele a nagy német sereg jövetelének. * János Albrekt meklenburgi herceg leg­utóbb tudvalevően Bukarestben és Szófiában időzött, a­hol a vezető személyiségekkel érteke­zett. A bolgár fővárosból Konstantinápolyba ment, a­hol ünneplésben volt része, a szultán fogadta s a nagyvezérrel, valamint több minisz­terrel tárgyalt. János Albrekt herceg nagybátyja IV. Frigyes Ferenc meklenburgi nagyherceg­nek, a­kinek nevében III. Frigyes Ferenc el­hunyta után, a­ki bátyja volt, Meklenburg-Schwerinben 1879-től 1901-ig, unokaöccse trón­raléptéig régens volt. 1907-től 1913-ig a braun­schweigi hercegség régensségét bizta rá a né­met császár. János Albrecht a braunschweigi tech­nikai főiskolát végezte s jelenleg elnöke a német gyarmati társaságnak. Kettős katonai méltósága van: a porosz gárdának lovassági tábornoka és meklenburgi gyalogsági tábornok. Gyermeke nincs. Második felesége Erzsébet stolberg-roszlai hercegnő. Bátyjának, az elhunyt III. Frigyes Ferencnek egyik leányát, Alexandrinát X. Ke­resztély dán király, másik leányát, Ceciliát Vilmos német trónörökös vette feleségül. Az anafortai csata hatása. Konstantinápoly, szept. 16. (Saját tudósítónktól.) Konstantinápoly egyetlen körében sem kételkednek ma már abban, hogy Tö­rökország és a középponti hatalmak telje­sen bízhatnak Bulgária jövendő magatartásá­ban. Bulgáriának a négyes­ szövetséggel szemben való állásfoglalásáról szóló és a török sajtó által nagy megelégedéssel fogadott hírhez Törökország és Bulgária katonai megegyezéséről egyre határozottab­ban föllépő hírek csatlakoznak, a­mely megegyezés az ozmán birodalomnak meg fogja adni a szükséges hátvédet. E tisztán katonai kérdéseket nem tekintve, Törökország gazdasági téren még barátságosabb fo­gadtatásra talál Bulgáriában. Bulgária nem egy fon­tos mezőgazdasági terményt egyre nagyobb tömegben szállít Törökországba és rendkívül előzékenyen fo­gadta azt a bevásárló bizottságot, a­melyet Konstanti­nápolyból Bulgáriába küldtek. Biztos jelek vannak arra nézve is, hogy ezt a bizottságot, a­mely Bulgá­riából tovább fog utazni Romániába, a románok is a legjobban fogják fogadni. Ezeket a nagy diplomáciai sikereket is legna­gyobb részben a harctéren kivívott sikereknek lehet betudni és elsősorban a véres háromnapos anafortai csatában való török győzelemnek, a­mely oly sze­rencsésen csatlakozott az orosz haderő összetörésé­hez. Ezt a nagy expedíciót, mint Angolországnak ed­dig legnagyobb kísérletét tervezték a tengerszorosnak a szárazföld felől való legyőzésére; az anafortai ka­landnak az angol h­adimű­vészet és vitézség lángoló jelévé kellett volna lennie és utat kellett volna mulat­nia az igaz üdvöt még kereső balkáni népeknek. Megmutatta ugyan a balkáni népeknek azt az utat, a­melyen haladniok kell, de nem olyan értelemben, a­hogyan Angolország gondolta. Az anafortai csata a legvéresebb volt valamennyi harc között, a­melyet eddig a Dardanelláknál és a Gallipoli-félszigeten vív­­tak és talán egyike az egész háború legvéresebb csa­táinak. Az ozmán főhadiszállás térképet adott ki, a­melybe be vannak rajzolva az egymással szemben álló seregek állásai, azok az állások, a­meddig az an­gol-francia szárazföldi csapatok előrenyomultak, mi­előtt megérezték a török védők ellentámadását és az állások a tengerpart mellett, a­hová őket végül visz­szaszorították. Ezzel egy időben Anafortától délre is, Ari-Burnunál visszaverték a támadók frontját és is­mét arra a keskeny partrészre szorították, a­honnan az angolok minden erőfeszítés és áldozat ellenére sem tudnak ismét kijutni. Az ozmán főhadiszállás most először tesz közzé hiteles harctéri térképet, a­mely egyszersmind a hivatalos török hírszolgálat őszinteségét és igazságszeretetét bizonyítja és a leg­jobb bizonyítéka az ozmán hadvezetőség erejének. Az angol-francia csapatok ez­et rengeteg tö­megáldozata is hasztalan volt és a Dardanellák védői bevehetetlen helijükön szilárdabban állanak, mint bármikor. Az anafortai csata ismét bebizonyította a Dardanellák védőinek óvatosságát és fényes diszpo­zícióit. Az ellenséges támadócsapatokat a legnagyobb hidegvérrel engedték egészen a török állásokig és aknamezőre csalták, a­hol az irtózatos veszteség érte őket. Harcban edzett tisztek, a­kik részt vettek ebben a csatában, azt mondják, hogy ez a legborzasztóbb mészárlások egyike volt, a­mely mindent felülmúl, a­mit eddig átéltek. Megsebesít foglyok arról a fejvesztett pánikról beszélnek, a­mely az aknarobba­­nás következtében támadt. Sokan csaknem egész na­pon át el voltak temetve, míg a török egészségügyi csapatok megmentették őket. A török csapatoknak magatartását ebben a csa­tában úgy a török, mint a német tisztek a legmele­gebben dicsérik. A török katonák, kitartása, engedel­messége és halálmegvetése ismét győzedelmeskedett ebben a csatában. Éppen ezért rendkívül nagyszámú vasfélholdat osztottak ki a vitéz harcosok közt. A török hadsereg ez­ej hadikitüntetése a német vas­kereszt mintájára készült. A vasfélholdnak is két osztálya van, a­melyet rangra való tekintet nélkül érdem szerint osztanak ki A török katonák felfo­gását legjobban jellemzi az a felelet, a­melyet a vi­téz török harcosok egyike adott arra a kérdésre, hogy uayan meddig fog még tartani, mig az angolo­kat végképpen és teljesen visszakergetik a tengerbe. — Erre még ráérünk — volt a válasz­­— egy­előre hasznosabb a háborúra, ha még hosszabb ideig lekötjük itt az angol törzscsapatok egy nagy részt és elvonjuk a flandriai harctértől. Majd eljön a mi időnk és akkor, nem marad többé angol Törökor­szág földjén. Olasz blokád, Berlin, szept. 16. (Saját tudósítónktól.) A Lokalanzeiger je­lenti Rómából. A minisztertanács, mint az első hadicselekedetet Törökország ellen, az egész tengerpart valóságos blokádját határozta el. Az erre készen álló olasz hajóraj már parancsot kapott az elindulásra. Lázongás az angol csapatok közt. Berlin, szept. 16. Az Agence M­eli­atoni jelentése szerint megbízható információk alapján megállapítható, hogy a Gallipoli-félszigeten levő angol csapatok közt az engedetlenség esetei a legutóbbi időben nyílt lázongássá fajultak. Az angol főparancs­nokság kénytelen volt egész szakaszokat Egyip­tomba szállítani, mert vonakodtak tovább har­colni. A legénység lázongásának okaiul a bor­zalmas veszteségeket és a rossz ellátást erilítik. Francia ellenőrzés, Lyon, szept.­­('«­A Républicain jelenti Párisból. A tengerészet­­ügyi miniszter fölhatalmazta Bordeaux képviselőjét, Chamet volt alállamtitkárt, hogy a Dardanellákhoz menjen és vizsgálja felül a francia expedíciós had­testnél az egészségügyi és intendaturai szolgálatot,­ ­Az olasz-török háború, Róma, szept. 16. A Popolo d'Italia — a cenzúra engedelmé­vel — megállapítja, hogy az olasz-török háború még mindig pusztán diplomáciai akta s ebben mindazok hibásak, a­kik Olaszországban német érdekeket tudnak érvényre juttatni. ®?©$z busdatás as ocaszofehos. Pétervár, szept. 16. A Rjecs­irja: A Dardanellák elfoglalása Olaszországnak is életérdeke, mert ez az ország élelmiszerválságban van.

Next