Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)
1915-09-17 / 259. szám
ó jelentések mind a németek rendkívül élénk tevékenységéről számolnak be, úgy látszik azonban, hogy előnyomulásukat sikerült föltartóztatni. Az angol és belga vidékeken erősítő csapatok érkezése következtében a helyzet szilárdabbá vált. (1). BUDAFESTI ELTHLAP (259. a.) 1915. szeptember 17. A nagy Harc a Dardanellákért. — A török sereg dicsőséges védekezése. — Támadások a szövetségesek ellen. — A török ütegek pusztító munkája. — Uj nagy támadás előtt. — A török hivatalos jelengés. Konstantinápoly, szept. 16. A főhadiszállás jelenti szeptember 15-én. A helyzet változatlan. Az Anaforta-szakaszon rekognoszkáló csapataink a 14-ére virradó éjjel merész és meglepő támadásaikkal nyugtalanították az ellenséget, melynek erőit több helyütt szétszórták és megszalasztották. A Szedd - Bahr-szakaszon az ellenség balszárnyán ellenaknát robbantottunk s ezzel elpusztítottuk az ellenség aknatelepét. A jobbszárnyon bombavetéssel meggátoltuk az ellenséget abban, hogy zegzugos vonalú lövőárkokat ásson és nagy veszteségeket okoztunk neki. Ezen a szárnyon tüzérségünk elhallgattatott két ellenséges üteget. A tengerszorosnál levő ütegeink e hónap 13-án a Helias-fok vidékén, Tekeburnu kikötőhelyén, valamint a Szeddil Bahr-szakaszon hathatós ágyútűz alá vettek ellenséges csapatokat, úgyszintén a Hissarlik táján álló ellenséges ütegeket, amelyek gyalogságunkra tüzeltek. Igen jó eredményt értek el ágyúink, amelyek a Hissarliknál álló ellenséges üteget elhallgattatták. Szeptember 14-én ugyanezek az ütegek a Szedd il Bahr-i kikötőhelyen felállított ellenséges tüzérséget szétszórták. A többi harcvonalon semmi jelentős dolog nem történt. A téli szünet előtt. Berlin, szept. 16. (Saját tudósítónktól.) Avatott helyről ezt írják a Berliner Lokalanzeiger-nek: Ha az ember angol lapok leírásait olvassa a legutóbbi dardanellai harcokról, különösen pedig az augusztus 21-iki óriás veszteséggel járt anafortai támadásról, akkor nem csodálkozik az angol vonalakon beállott nyugalomról. Ashmoad Bartlett-nek, a Daily Telegraph haditudósítójának jelentése szerint a veszteség jóval fölülmúlt min ,den eddigi veszteséget. Ámbár nagyon érthető, hogy az angoloknak nincs kedvük a kísérlet megismétlésére, a „napéjegyen" közeledése és ezzel együtt különösen a szároszi öbölben legnagyobb hevességgel föllépő déli és délnyugati viharok már csak nagyon rövid időt adnak a szövetségeseknek, ha még egyszer szerencsét akarnak próbálni a török állások ellen. A török táborban ennek következtében még ezen a héten általános dühös támadást várnak, amelyre a szövetségesek néhány nap óta készülnek. Később az elemek alighanem téli nyugalmat fognak parancsolni, mert a gyakran heves viharrá dagadó téli szél e vidéken ősztől tavaszig uralkokodik. Hogy pedig mit jelent Gallipoli nyugati partján a délnyugati vihar, csak az tudja elhinni, aki egyszer átélte. Ámbár a homokos talaj jó helyet ad a vasmacskának, mégis ilyen viharban csak nagyon erős hajók egész géperejük megfeszítésével tarthatják magukat a szároszi öbölben. Kisebb hajók számára azonban ez teljesen lehetetlen és ilyen hajóknak minden közlekedése, egyáltalán a partraszállás és a behajózás az egész tengerpart mentén gyakran napokig és hetekig lehetetlen. Mit jelent ez olyan sereg számára, amely a megszállott keskeny partrészen semmit sem talál, hanem muníció, ellátás, a sebesültek elszállásolása és különösen víz tekintetében kizáróan az öbölben veszteglő szállítóhajókra van utalva, könnyen elgondolható. Alig lehet elképzelni, hogy milyen állapotok lesznek az angol-francia seregben, ha csak öt napig tart is a déli vihar és török körökben télen át lehetetlennek tartják Gallipolin a szárazföldi támadás folytatását. Ott még egy nagy támadást várnak, azután vége! Vége az elemek következtében, amelyeket a derék anatóliaiak szuronyai támogatnak. Enver basa anémetek érkezéséről. Berlin, szept. 16. (Saját tudósítónktól.) A Deutsche Tageszeitung jelenti Konstantinápolyból: Enver basa török hadügyminiszter János Albrect meklenburgi herceg elé a török fővárosba való érkezése alkalmával a következő szavakkal vezette a csapatokat. — A meklenburgi herceg ittléte jele a nagy német sereg jövetelének. * János Albrekt meklenburgi herceg legutóbb tudvalevően Bukarestben és Szófiában időzött, ahol a vezető személyiségekkel értekezett. A bolgár fővárosból Konstantinápolyba ment, ahol ünneplésben volt része, a szultán fogadta s a nagyvezérrel, valamint több miniszterrel tárgyalt. János Albrekt herceg nagybátyja IV. Frigyes Ferenc meklenburgi nagyhercegnek, akinek nevében III. Frigyes Ferenc elhunyta után, aki bátyja volt, Meklenburg-Schwerinben 1879-től 1901-ig, unokaöccse trónraléptéig régens volt. 1907-től 1913-ig a braunschweigi hercegség régensségét bizta rá a német császár. János Albrecht a braunschweigi technikai főiskolát végezte s jelenleg elnöke a német gyarmati társaságnak. Kettős katonai méltósága van: a porosz gárdának lovassági tábornoka és meklenburgi gyalogsági tábornok. Gyermeke nincs. Második felesége Erzsébet stolberg-roszlai hercegnő. Bátyjának, az elhunyt III. Frigyes Ferencnek egyik leányát, Alexandrinát X. Keresztély dán király, másik leányát, Ceciliát Vilmos német trónörökös vette feleségül. Az anafortai csata hatása. Konstantinápoly, szept. 16. (Saját tudósítónktól.) Konstantinápoly egyetlen körében sem kételkednek ma már abban, hogy Törökország és a középponti hatalmak teljesen bízhatnak Bulgária jövendő magatartásában. Bulgáriának a négyes szövetséggel szemben való állásfoglalásáról szóló és a török sajtó által nagy megelégedéssel fogadott hírhez Törökország és Bulgária katonai megegyezéséről egyre határozottabban föllépő hírek csatlakoznak, amely megegyezés az ozmán birodalomnak meg fogja adni a szükséges hátvédet. E tisztán katonai kérdéseket nem tekintve, Törökország gazdasági téren még barátságosabb fogadtatásra talál Bulgáriában. Bulgária nem egy fontos mezőgazdasági terményt egyre nagyobb tömegben szállít Törökországba és rendkívül előzékenyen fogadta azt a bevásárló bizottságot, amelyet Konstantinápolyból Bulgáriába küldtek. Biztos jelek vannak arra nézve is, hogy ezt a bizottságot, amely Bulgáriából tovább fog utazni Romániába, a románok is a legjobban fogják fogadni. Ezeket a nagy diplomáciai sikereket is legnagyobb részben a harctéren kivívott sikereknek lehet betudni és elsősorban a véres háromnapos anafortai csatában való török győzelemnek, amely oly szerencsésen csatlakozott az orosz haderő összetöréséhez. Ezt a nagy expedíciót, mint Angolországnak eddig legnagyobb kísérletét tervezték a tengerszorosnak a szárazföld felől való legyőzésére; az anafortai kalandnak az angol hadiművészet és vitézség lángoló jelévé kellett volna lennie és utat kellett volna mulatnia az igaz üdvöt még kereső balkáni népeknek. Megmutatta ugyan a balkáni népeknek azt az utat, amelyen haladniok kell, de nem olyan értelemben, ahogyan Angolország gondolta. Az anafortai csata a legvéresebb volt valamennyi harc között, amelyet eddig a Dardanelláknál és a Gallipoli-félszigeten vívtak és talán egyike az egész háború legvéresebb csatáinak. Az ozmán főhadiszállás térképet adott ki, amelybe be vannak rajzolva az egymással szemben álló seregek állásai, azok az állások, ameddig az angol-francia szárazföldi csapatok előrenyomultak, mielőtt megérezték a török védők ellentámadását és az állások a tengerpart mellett, ahová őket végül viszszaszorították. Ezzel egy időben Anafortától délre is, Ari-Burnunál visszaverték a támadók frontját és ismét arra a keskeny partrészre szorították, ahonnan az angolok minden erőfeszítés és áldozat ellenére sem tudnak ismét kijutni. Az ozmán főhadiszállás most először tesz közzé hiteles harctéri térképet, amely egyszersmind a hivatalos török hírszolgálat őszinteségét és igazságszeretetét bizonyítja és a legjobb bizonyítéka az ozmán hadvezetőség erejének. Az angol-francia csapatok ezet rengeteg tömegáldozata is hasztalan volt és a Dardanellák védői bevehetetlen helijükön szilárdabban állanak, mint bármikor. Az anafortai csata ismét bebizonyította a Dardanellák védőinek óvatosságát és fényes diszpozícióit. Az ellenséges támadócsapatokat a legnagyobb hidegvérrel engedték egészen a török állásokig és aknamezőre csalták, ahol az irtózatos veszteség érte őket. Harcban edzett tisztek, akik részt vettek ebben a csatában, azt mondják, hogy ez a legborzasztóbb mészárlások egyike volt, amely mindent felülmúl, amit eddig átéltek. Megsebesít foglyok arról a fejvesztett pánikról beszélnek, amely az aknarobbanás következtében támadt. Sokan csaknem egész napon át el voltak temetve, míg a török egészségügyi csapatok megmentették őket. A török csapatoknak magatartását ebben a csatában úgy a török, mint a német tisztek a legmelegebben dicsérik. A török katonák, kitartása, engedelmessége és halálmegvetése ismét győzedelmeskedett ebben a csatában. Éppen ezért rendkívül nagyszámú vasfélholdat osztottak ki a vitéz harcosok közt. A török hadsereg ezej hadikitüntetése a német vaskereszt mintájára készült. A vasfélholdnak is két osztálya van, amelyet rangra való tekintet nélkül érdem szerint osztanak ki A török katonák felfogását legjobban jellemzi az a felelet, amelyet a vitéz török harcosok egyike adott arra a kérdésre, hogy uayan meddig fog még tartani, mig az angolokat végképpen és teljesen visszakergetik a tengerbe. — Erre még ráérünk — volt a válasz— egyelőre hasznosabb a háborúra, ha még hosszabb ideig lekötjük itt az angol törzscsapatok egy nagy részt és elvonjuk a flandriai harctértől. Majd eljön a mi időnk és akkor, nem marad többé angol Törökország földjén. Olasz blokád, Berlin, szept. 16. (Saját tudósítónktól.) A Lokalanzeiger jelenti Rómából. A minisztertanács, mint az első hadicselekedetet Törökország ellen, az egész tengerpart valóságos blokádját határozta el. Az erre készen álló olasz hajóraj már parancsot kapott az elindulásra. Lázongás az angol csapatok közt. Berlin, szept. 16. Az Agence Meliatoni jelentése szerint megbízható információk alapján megállapítható, hogy a Gallipoli-félszigeten levő angol csapatok közt az engedetlenség esetei a legutóbbi időben nyílt lázongássá fajultak. Az angol főparancsnokság kénytelen volt egész szakaszokat Egyiptomba szállítani, mert vonakodtak tovább harcolni. A legénység lázongásának okaiul a borzalmas veszteségeket és a rossz ellátást erilítik. Francia ellenőrzés, Lyon, szept.('«A Républicain jelenti Párisból. A tengerészetügyi miniszter fölhatalmazta Bordeaux képviselőjét, Chamet volt alállamtitkárt, hogy a Dardanellákhoz menjen és vizsgálja felül a francia expedíciós hadtestnél az egészségügyi és intendaturai szolgálatot, Az olasz-török háború, Róma, szept. 16. A Popolo d'Italia — a cenzúra engedelmével — megállapítja, hogy az olasz-török háború még mindig pusztán diplomáciai akta s ebben mindazok hibásak, akik Olaszországban német érdekeket tudnak érvényre juttatni. ®?©$z busdatás as ocaszofehos. Pétervár, szept. 16. A Rjecsirja: A Dardanellák elfoglalása Olaszországnak is életérdeke, mert ez az ország élelmiszerválságban van.