Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)

1915-09-21 / 263. szám

1915. szeptember 21 BUDAPESTI HIBUU» (263. «) tudni, mennyire drága és áldozatteljes volt ez a frontmeghosszabbítás, melynek sztratégiai néző­pontból semmi jelentősége sincs. Bátor kato­náink most is vissza fogják verni az ellenséget. Különben a rövidesen meginduló támadások hamarosan meg fogják változtatni­­az angol kommünikék hangját. Az anafortai nagy csata. Az angolok óriás vesztesége. Rotterdam, szept. 20. (Saját tudósítónktól.) A Nieuwe Rotter­damsehe Courant szeptember 10-én megjelent estilapjában a lap konstantinápolyi képviselője szeptember 1-én kelt levélben az anafortai csa­táról hosszabb leírást közöl. Miután elmondta, hogy más harctérről a Dardanellákhoz érkezett német tisztek egybehangozó nyilatkozata szerint a dardanellai harcok hevesség és makacsság dolgában mindent fölülmúlnak és hogy a leg­utóbbi napokban fogyni látszott a szövetségesek ágyúmuníciója, megemlíti, hogy az augusztus 6-ról 7-ére való éjjelen a szároszi öböl két pont­ján nagy csapattömegek szállottak partra, azután így folytatja: Augusztus 9-ig tartott, míg a főparancsnok­ságnak elegendő erős csapattömege, de különösen elég messzire hordó nehéz ágyúi voltak hogy meg­támadhassa a betolakodókat. Ezek időközben a sziklafalak lábáig hatoltak előre és megszállották a dombláncolat legmagasabb helyét, a Kodzsa Csi­mem Dag-ot (hétszázharmincöt méter), a­­honnan az előtér egy részét tűz alá fogták és helyreállít­hatták az összeköttetést az ari­burnui partrészletet megszálló csoporttal. Ennek következtében legelő­ször is innen kellett őket elkergetni. Ez meg is tör­tént augusztus 11-ről 12-re való éjjelen. Az ellen­séges erő kizárólag brit csapat volt, ausztráliaiak, gurkál, és újzélandiak. A franciák nem akartak részt venni ebben a vállalkozásban, a­melynek hasznát nem tudták belátni. Miután az időközben a magaslatokon elrejtve elhelyezett ütegek jól célzott tűzzel elkergették azo­kat a hajókat, a­melyek a partra szállott csapatok mozdulatait és sáncmunkáit fedezték, a lapályon lévő ellenséges állások kerültek biztos tűz alá, úgy hogy a katonák nemsokára már nem maradhattak fedezékeikben. Ekkor azután a török csapatok ro­hamra mentek, a­mely borzalmas volt. Délután három órától kezdve egész éjjelen át és másnap egész délelőtt is ember-ember ellen küzdött. Kerek huszonnégy óráig tartott harc után az ellenség el­tűnt a magaslatról és jóval Anaforra mögé, azaz csupán két és fél kilométer szélességű parti részre vetették vissza, a­hol az ott lévő parti ütegek mö­gött elrejtőzhetett. Az ellenség vesztesége nagyon sú­lyos volt, több mint a csapatok fele, tehát legalább harmincezer ember. A törököket is súlyos veszteség érte. Három egymást követő napon több mint 17.000 (többnyire könnyű) sebesült érkezett Konstantiná­polyba, úgy hogy ott eleinte nem tudták, hol he­lyezzék el őket és elhelyezésükre valamennyi isko­lát és több szállót ki kellett üríteni. Hamilton, a brit főparancsnok még nem mon­dott azonban le a dologról. Augusztus 15­-én az öbölben 15.000 főnyi friss csapat szállott partra és ezek augusztus 16-áig új rohamot merészeltek a török állások ellen, de ezeket hat órai harc után, a­mely éppen olyan dühös vad és embertelen volt, mint az előbbi, visszaverték, miután ez alkalommal is a le­génységnek legalább is a fele elpusztult. A törökök vesztesége ezúttal jóval csekélyebb volt, mivel a vé­­dők most kellőképpen el vannak sáncolva és ütegeik úgy vannak fölállítva és elosztva, hogy az anafortai kikötő és a sziklafalak közt lévő egész te­rü­leten minden célt úgyszólván elsöpörhetnek. Mégis most is volt néhány helyen kézitusa. Augusztus 20-án még egyszer új csapatokat szállítottak partra, ismét két-három hadosztályt, a­melyek augusztus 22-én támadni kezdtek és az első napokban makacsabbul tartották magukat, mint az előbbi alkalmakkor. Az ágyuk tüze azonban any­nyira elfödte őket, hogy fogságba jutott sebesült tisztek és katonák jelentése szerint augusztus 26-án a még életben maradt gurkákat lehetetlen volt is­mét harcba vinni és az újzélandiak közt lázadás ke­letkezett. Ennek következtében minden támadást abba kellett hagyni. Ezekben a napokban is ismét ret­tenetes volt a veszteség. Augusztus 20­-tól 28-ig több mint 800 tiszt esett el. A törökök részéről csak hu­szonöt tiszt és 1400 ember esett el. Ezóta az anafor­tai háromszögben aránylag nyugalom van. Hogy mit akart tulajdonképpen a brit főpa­rancsnok ezzel a vállalkozással, a­z nem világos, mert a Suvla-öbölből a félszigeten előrenyomulni csak­­nem teljességgel lehetetlen. Az ember önkéntelenül is arra gondol, hogy Londonból érkezett parancsra cselekedett, a­hol az orosz csalódások után szüksé­gesnek láttak valami fényes haditettet. Ha valóban így áll a dolog, akkor ismét megcsalódtak és a kísér­let nagyon súlyos áldozatba került. Augusztus 6-tól szeptember 1-ig a britek, saját tisztjeik becslése sze­rint, legalább negyvenezer embert vesztettek el és ezeknek több mint a fele meghalt. Bolgár tábornok a Dardanellákról. Konstantinápoly, szept. 20. Kovacsev bolgár tábornok, a­ki a balkáni háború idején a IV. bolgár sereg parancsnoka volt Bulak­nál és most egy idő óta itt tartózko­dik, a Tasvir i Elkiar munkatársával folytatott beszélgetésben a következőket mondotta: — A Dardallákat, a­mint ezt a háború kezdetén egy bolgár újságírónak már kijelen­tettem, bevehetetleneknek tartom. Elsősorban a Gallipoli-félsziget topográfiai viszonyai miatt, másodszor a török hadsereg vitézsége miatt, a­mely sereg olyan tulajdonságokkal rendelkezik, melyek az angol-francia hadseregben hiá­nyoznak. Kovacsev azt hiszi, hogy az angolok és franciák kénytelnek lesznek szégyenszemre abbahagyni a Dardanella-expedíciót. A­mi a török-bolgár viszonyt illeti, Kovacsev kijelen­tette, hogy az rendkívül szíves és a kölcsönös érdekekre való tekintettel napról-napra javul. Törökország és Bulgária között nincs már olyan kérdés, a­mely alkalmat adhatna nézeteltéré­sekre. Ma minden bolgár szeme Macedóniára van szegezve, minden bolgár ember haragja Szerbia ellen irányul, a­mely Macedóniát magá­hoz ragadta. Kovacsev felette optimisztikusan beszélt a középponti hatalmak háborús kilátá­sairól, a­mely hatalmak a háború kezdete óta katonai hibát nem követtek el és ha így folytat­ják, megszerzik a végleges győzelmet. Elmozdított angol tábornokok és admirálisok. Atén, szept. 20. Mudroszból jelentik­, hogy az angolok ál­tal legutóbb megkísérelt és meghiúsult támadá­sok miatt, a­melyeket a Gallipoli-félsziget ellen a hiányos előkészítés ellenére is elrendelt az angol parancsnokság, most némi angol tábornokot és három admirálist elmozdítottak. Nézetkülönbség az expedíció vezérei közt. Konstantinápoly, szept. 20. A Tasvir­i Elkiar Szalonikiból arról érte­sül, hogy Hamilton és Serrail tábornokok között komoly nézetkülönbségek támadtak. Intézkedés az olaszok ellen. Konstantinápoly, szept. 20. A lapok hivatalos jelentést közölnek, a­mely szerint a kormány elhatározta, hogy a háború kitörése óta az ellenséges államok alatt­valóira vonatkozóan kiadott törvények hatályát az olaszokra is kiterjeszti. Az angolok a háborúban. — A háború a tengeren. — Amerika és az angolok. — Elpusztult angol gőzös. A búvárhajók a Földközi-tengeren. Frankfurt, szept. 20. A Frankf. Zrg. jelenti Konstantinápolyból. Egy német búvárhajó tegnp Kandia közelében megtorpedózott egy 15.000 tonnás angol szállító­gőzöst, a­mely áruval volt megrakva . Egyiptom­ból a Dardanellák felé tartott. A gőzös rövid idő alatt elsülyedt. A német búvárhajók tevékenysége a Föld­közi-tengeren mindinkább fokozza az antant ide­gességét. Egyelőre még nem ismeretesek mind­azok a sikerek, a­melyeket a német búvárhajók a Földközi-tengeren elértek, de annyi bizonyos, hogy e nagy merészséggel végrehajtott akciók félelmet és csodálatot keltettek az ellenségben. általános védőkötelezettséget be kell vezetni, ha a számadatok azt mutatják, hogy ez a kényszer szükséges Európa védelmére a katonai deszpo­tizmus győzelme ellen. A kényszernek — a­mennyire (Lloyd George) látja — senki sem fog ellenszegülni. Ha mégis ellene lesz valaki, a munkásosztályok Lloyd Georget nem fogják tá­mogatni. Anglia csak úgy győzhet, ha minden erejét megfeszíti. Más hír a tengerről. Angol intézkedés. Amszterdam, szept. 20. A lapok jelentik Vlissingenből. Az angol admiralitás a Temze-hajózást több napra meg­szüntette. A Zeeland-társaság postaszolgálatát is több napra megszakították. A Mecklenburg gő­zös, a­melyen 112 utas volt, tegnap nem hagy­hatta el a kikötőt. A Princess Juliana, a­mely­nek Tilburgból kellett volna elindulnia, nem szállott tengerre. A holland-angol személyforgalom. Berlin, szept. 20. (Saját tudósítónktól.) A Telegraphen Union jelenti Amszterdamból. Az angol admira­litás ismét bizonytalan időre megszüntette a hol­land-angol személyforgalmat. Így a vasárnap 104 utassal Vlissingenből elindulni kész Zeeland gőzös már nem indult el. A Princess Julianna gőzös, melynek vasárnap este Vlissingenbe kel­lett volna visszaérkeznie, Dilburgban rekedt. Az angolok otthon. Lloyd George a védőkötelezettségről London, szept. 26. Lloyd George nyilatkozatot tesz közzé, a­mely szerint a kormány teljesen belátja, hogy az Amerika. Támadás Anglia ellen. Berlin, szept. 20. (Saját tudósítónktól.) George W. O'Reilly szenvedelmes fölszólítást intéz a Newyork Eve­ning Journal-ban az amerikai néphez, ne en­gedje meg, hogy Angolország továbbra is lábbal tapossa az amerikai nép jogait. A cikkely a többi közt ezt mondja: Angolország a gyapotot dugárunak jelentette ki és az Egyesült­ Államokon át való szabad szétkül­dését jogtalanul megakadályozza. A gyapot orszá­gunknak egyik főterméke és egyik legfőbb kereske­delmi cikkünk. Tagadhatatlan és vitathatatlan a jo­gunk arra, hogy Angolország tiltakozása ellenére gya­potot szállítsunk ki és ezt a jogunkat nem is tagadják és nem is vitatják. Angolország a mi gyapotunknak semleges országokba való kivitelét nem jogának, hanem hatalmának intézkedésével akadályozza meg. Angolország országunk legfontosabb kereske­delmi cikkeit elűzi a tengerről, kímélet nélkül és jog­talanul, mert igy tetszik neki és mert meg van hozzá a hatalom. Ezt a súlyos csapást flottájának hatalmá­val méri ránk, mert fél Németországtól és mert féltékeny Amerikára. Angolország óvja kereskedel­mét mint a­hogyan életét óvja, mert elég okos annak fölismerésére, hogy a kereskedelem az élete. Soha­sem engedte meg egy nemzetnek sem, hogy olyan ke­reske­d­elmet fejlesszen, a­mely versenytársa lehet az övének. Németország ellen azért kezdett háborút és a föld nemzeteit azért egyesítette Németország ellen, hogy legjelentékenyebb kereskedelmi ellenfelét útjá­ban akadályozza és ha lehet megsemmisítse. Angol­ország az Egyesült­ Államoknak nem akarja megen­gedni, hogy ebben az alkalmas órában egyenlő ér­tékű kereskedelmet teremtsen. Országunk rövid tör­ténetében Angolország már kétszer elhatározta, hogy megsemmisíti kereskedelmünket és mind­kétszer si­került neki. A 16. században megsemmisítette Spa­nyolország gazdaságát, hogy elpusztítsa ezt a kelle­metlen versenytársat. A 17. században Hollandia, a 18. században Franciaország és a 19. században éppen az Egyesült­ Államok voltak azok, a­melyeknek kereskedelmét megtámadta, meggyöngítette és rész­ben megsemmisítette. A 20. században Németorszá­­ g

Next