Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)
1915-09-21 / 263. szám
1915. szeptember 21 BUDAPESTI HIBUU» (263. «) tudni, mennyire drága és áldozatteljes volt ez a frontmeghosszabbítás, melynek sztratégiai nézőpontból semmi jelentősége sincs. Bátor katonáink most is vissza fogják verni az ellenséget. Különben a rövidesen meginduló támadások hamarosan meg fogják változtatniaz angol kommünikék hangját. Az anafortai nagy csata. Az angolok óriás vesztesége. Rotterdam, szept. 20. (Saját tudósítónktól.) A Nieuwe Rotterdamsehe Courant szeptember 10-én megjelent estilapjában a lap konstantinápolyi képviselője szeptember 1-én kelt levélben az anafortai csatáról hosszabb leírást közöl. Miután elmondta, hogy más harctérről a Dardanellákhoz érkezett német tisztek egybehangozó nyilatkozata szerint a dardanellai harcok hevesség és makacsság dolgában mindent fölülmúlnak és hogy a legutóbbi napokban fogyni látszott a szövetségesek ágyúmuníciója, megemlíti, hogy az augusztus 6-ról 7-ére való éjjelen a szároszi öböl két pontján nagy csapattömegek szállottak partra, azután így folytatja: Augusztus 9-ig tartott, míg a főparancsnokságnak elegendő erős csapattömege, de különösen elég messzire hordó nehéz ágyúi voltak hogy megtámadhassa a betolakodókat. Ezek időközben a sziklafalak lábáig hatoltak előre és megszállották a dombláncolat legmagasabb helyét, a Kodzsa Csimem Dag-ot (hétszázharmincöt méter), ahonnan az előtér egy részét tűz alá fogták és helyreállíthatták az összeköttetést az ariburnui partrészletet megszálló csoporttal. Ennek következtében legelőször is innen kellett őket elkergetni. Ez meg is történt augusztus 11-ről 12-re való éjjelen. Az ellenséges erő kizárólag brit csapat volt, ausztráliaiak, gurkál, és újzélandiak. A franciák nem akartak részt venni ebben a vállalkozásban, amelynek hasznát nem tudták belátni. Miután az időközben a magaslatokon elrejtve elhelyezett ütegek jól célzott tűzzel elkergették azokat a hajókat, amelyek a partra szállott csapatok mozdulatait és sáncmunkáit fedezték, a lapályon lévő ellenséges állások kerültek biztos tűz alá, úgy hogy a katonák nemsokára már nem maradhattak fedezékeikben. Ekkor azután a török csapatok rohamra mentek, amely borzalmas volt. Délután három órától kezdve egész éjjelen át és másnap egész délelőtt is ember-ember ellen küzdött. Kerek huszonnégy óráig tartott harc után az ellenség eltűnt a magaslatról és jóval Anaforra mögé, azaz csupán két és fél kilométer szélességű parti részre vetették vissza, ahol az ott lévő parti ütegek mögött elrejtőzhetett. Az ellenség vesztesége nagyon súlyos volt, több mint a csapatok fele, tehát legalább harmincezer ember. A törököket is súlyos veszteség érte. Három egymást követő napon több mint 17.000 (többnyire könnyű) sebesült érkezett Konstantinápolyba, úgy hogy ott eleinte nem tudták, hol helyezzék el őket és elhelyezésükre valamennyi iskolát és több szállót ki kellett üríteni. Hamilton, a brit főparancsnok még nem mondott azonban le a dologról. Augusztus 15-én az öbölben 15.000 főnyi friss csapat szállott partra és ezek augusztus 16-áig új rohamot merészeltek a török állások ellen, de ezeket hat órai harc után, amely éppen olyan dühös vad és embertelen volt, mint az előbbi, visszaverték, miután ez alkalommal is a legénységnek legalább is a fele elpusztult. A törökök vesztesége ezúttal jóval csekélyebb volt, mivel a védők most kellőképpen el vannak sáncolva és ütegeik úgy vannak fölállítva és elosztva, hogy az anafortai kikötő és a sziklafalak közt lévő egész területen minden célt úgyszólván elsöpörhetnek. Mégis most is volt néhány helyen kézitusa. Augusztus 20-án még egyszer új csapatokat szállítottak partra, ismét két-három hadosztályt, amelyek augusztus 22-én támadni kezdtek és az első napokban makacsabbul tartották magukat, mint az előbbi alkalmakkor. Az ágyuk tüze azonban anynyira elfödte őket, hogy fogságba jutott sebesült tisztek és katonák jelentése szerint augusztus 26-án a még életben maradt gurkákat lehetetlen volt ismét harcba vinni és az újzélandiak közt lázadás keletkezett. Ennek következtében minden támadást abba kellett hagyni. Ezekben a napokban is ismét rettenetes volt a veszteség. Augusztus 20-tól 28-ig több mint 800 tiszt esett el. A törökök részéről csak huszonöt tiszt és 1400 ember esett el. Ezóta az anafortai háromszögben aránylag nyugalom van. Hogy mit akart tulajdonképpen a brit főparancsnok ezzel a vállalkozással, az nem világos, mert a Suvla-öbölből a félszigeten előrenyomulni csaknem teljességgel lehetetlen. Az ember önkéntelenül is arra gondol, hogy Londonból érkezett parancsra cselekedett, ahol az orosz csalódások után szükségesnek láttak valami fényes haditettet. Ha valóban így áll a dolog, akkor ismét megcsalódtak és a kísérlet nagyon súlyos áldozatba került. Augusztus 6-tól szeptember 1-ig a britek, saját tisztjeik becslése szerint, legalább negyvenezer embert vesztettek el és ezeknek több mint a fele meghalt. Bolgár tábornok a Dardanellákról. Konstantinápoly, szept. 20. Kovacsev bolgár tábornok, aki a balkáni háború idején a IV. bolgár sereg parancsnoka volt Bulaknál és most egy idő óta itt tartózkodik, a Tasvir i Elkiar munkatársával folytatott beszélgetésben a következőket mondotta: — A Dardallákat, amint ezt a háború kezdetén egy bolgár újságírónak már kijelentettem, bevehetetleneknek tartom. Elsősorban a Gallipoli-félsziget topográfiai viszonyai miatt, másodszor a török hadsereg vitézsége miatt, amely sereg olyan tulajdonságokkal rendelkezik, melyek az angol-francia hadseregben hiányoznak. Kovacsev azt hiszi, hogy az angolok és franciák kénytelnek lesznek szégyenszemre abbahagyni a Dardanella-expedíciót. Ami a török-bolgár viszonyt illeti, Kovacsev kijelentette, hogy az rendkívül szíves és a kölcsönös érdekekre való tekintettel napról-napra javul. Törökország és Bulgária között nincs már olyan kérdés, amely alkalmat adhatna nézeteltérésekre. Ma minden bolgár szeme Macedóniára van szegezve, minden bolgár ember haragja Szerbia ellen irányul, amely Macedóniát magához ragadta. Kovacsev felette optimisztikusan beszélt a középponti hatalmak háborús kilátásairól, amely hatalmak a háború kezdete óta katonai hibát nem követtek el és ha így folytatják, megszerzik a végleges győzelmet. Elmozdított angol tábornokok és admirálisok. Atén, szept. 20. Mudroszból jelentik, hogy az angolok által legutóbb megkísérelt és meghiúsult támadások miatt, amelyeket a Gallipoli-félsziget ellen a hiányos előkészítés ellenére is elrendelt az angol parancsnokság, most némi angol tábornokot és három admirálist elmozdítottak. Nézetkülönbség az expedíció vezérei közt. Konstantinápoly, szept. 20. A Tasviri Elkiar Szalonikiból arról értesül, hogy Hamilton és Serrail tábornokok között komoly nézetkülönbségek támadtak. Intézkedés az olaszok ellen. Konstantinápoly, szept. 20. A lapok hivatalos jelentést közölnek, amely szerint a kormány elhatározta, hogy a háború kitörése óta az ellenséges államok alattvalóira vonatkozóan kiadott törvények hatályát az olaszokra is kiterjeszti. Az angolok a háborúban. — A háború a tengeren. — Amerika és az angolok. — Elpusztult angol gőzös. A búvárhajók a Földközi-tengeren. Frankfurt, szept. 20. A Frankf. Zrg. jelenti Konstantinápolyból. Egy német búvárhajó tegnp Kandia közelében megtorpedózott egy 15.000 tonnás angol szállítógőzöst, amely áruval volt megrakva . Egyiptomból a Dardanellák felé tartott. A gőzös rövid idő alatt elsülyedt. A német búvárhajók tevékenysége a Földközi-tengeren mindinkább fokozza az antant idegességét. Egyelőre még nem ismeretesek mindazok a sikerek, amelyeket a német búvárhajók a Földközi-tengeren elértek, de annyi bizonyos, hogy e nagy merészséggel végrehajtott akciók félelmet és csodálatot keltettek az ellenségben. általános védőkötelezettséget be kell vezetni, ha a számadatok azt mutatják, hogy ez a kényszer szükséges Európa védelmére a katonai deszpotizmus győzelme ellen. A kényszernek — amennyire (Lloyd George) látja — senki sem fog ellenszegülni. Ha mégis ellene lesz valaki, a munkásosztályok Lloyd Georget nem fogják támogatni. Anglia csak úgy győzhet, ha minden erejét megfeszíti. Más hír a tengerről. Angol intézkedés. Amszterdam, szept. 20. A lapok jelentik Vlissingenből. Az angol admiralitás a Temze-hajózást több napra megszüntette. A Zeeland-társaság postaszolgálatát is több napra megszakították. A Mecklenburg gőzös, amelyen 112 utas volt, tegnap nem hagyhatta el a kikötőt. A Princess Juliana, amelynek Tilburgból kellett volna elindulnia, nem szállott tengerre. A holland-angol személyforgalom. Berlin, szept. 20. (Saját tudósítónktól.) A Telegraphen Union jelenti Amszterdamból. Az angol admiralitás ismét bizonytalan időre megszüntette a holland-angol személyforgalmat. Így a vasárnap 104 utassal Vlissingenből elindulni kész Zeeland gőzös már nem indult el. A Princess Julianna gőzös, melynek vasárnap este Vlissingenbe kellett volna visszaérkeznie, Dilburgban rekedt. Az angolok otthon. Lloyd George a védőkötelezettségről London, szept. 26. Lloyd George nyilatkozatot tesz közzé, amely szerint a kormány teljesen belátja, hogy az Amerika. Támadás Anglia ellen. Berlin, szept. 20. (Saját tudósítónktól.) George W. O'Reilly szenvedelmes fölszólítást intéz a Newyork Evening Journal-ban az amerikai néphez, ne engedje meg, hogy Angolország továbbra is lábbal tapossa az amerikai nép jogait. A cikkely a többi közt ezt mondja: Angolország a gyapotot dugárunak jelentette ki és az Egyesült Államokon át való szabad szétküldését jogtalanul megakadályozza. A gyapot országunknak egyik főterméke és egyik legfőbb kereskedelmi cikkünk. Tagadhatatlan és vitathatatlan a jogunk arra, hogy Angolország tiltakozása ellenére gyapotot szállítsunk ki és ezt a jogunkat nem is tagadják és nem is vitatják. Angolország a mi gyapotunknak semleges országokba való kivitelét nem jogának, hanem hatalmának intézkedésével akadályozza meg. Angolország országunk legfontosabb kereskedelmi cikkeit elűzi a tengerről, kímélet nélkül és jogtalanul, mert igy tetszik neki és mert meg van hozzá a hatalom. Ezt a súlyos csapást flottájának hatalmával méri ránk, mert fél Németországtól és mert féltékeny Amerikára. Angolország óvja kereskedelmét mint ahogyan életét óvja, mert elég okos annak fölismerésére, hogy a kereskedelem az élete. Sohasem engedte meg egy nemzetnek sem, hogy olyan kereskedelmet fejlesszen, amely versenytársa lehet az övének. Németország ellen azért kezdett háborút és a föld nemzeteit azért egyesítette Németország ellen, hogy legjelentékenyebb kereskedelmi ellenfelét útjában akadályozza és ha lehet megsemmisítse. Angolország az Egyesült Államoknak nem akarja megengedni, hogy ebben az alkalmas órában egyenlő értékű kereskedelmet teremtsen. Országunk rövid történetében Angolország már kétszer elhatározta, hogy megsemmisíti kereskedelmünket és mindkétszer sikerült neki. A 16. században megsemmisítette Spanyolország gazdaságát, hogy elpusztítsa ezt a kellemetlen versenytársat. A 17. században Hollandia, a 18. században Franciaország és a 19. században éppen az Egyesült Államok voltak azok, amelyeknek kereskedelmét megtámadta, meggyöngítette és részben megsemmisítette. A 20. században Németorszá g