Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)

1915-09-25 / 267. szám

ifjia. szeptember 25. BUDAPESTI HÓN­AP (267. ^ 1­0­­ ezer olasz, de tüzérségünk hátrálásra birta őket. A karintiai fronton a Plöcken­hágótól keletre hiusult meg egy támadás. A tengermelléken csak az ágyuk szóltak. Mindez összevéve nem változtatott a harci helyzeten és éppen a harctéri hely­zetnek ez a mozdulatlansága növeli a front mögötti Itália idegességét. A bajok egyébként is nőnek. Nincs pénz és az amerikai jászolhoz nem bocsátják a ha­talmasabb éhesek a szövetség Benjámin­ját, a legifjabb jövevényt. Franciaország oly kihívóan érezteti gőgjét és megveté­sét a hitszegővel, hogy kényesebb olasz újságok már a köztársasággal fegyveres konfliktust jövendölnek. Az angolok és franciák követelik Olaszországtól, hogy sürgősen küldjön hadakat a Dardanel­lákhoz, mert különben Németország ha­marabb eljut Konstantinápolyba, mint a négyes-szövetség. Hogyan küldjön? Mi­kor a­ megváltás munkája sem halad előre egy lépéssel sem ? Mikor a háború fölidé­zői már e maga idején népszerű vállalat megindításáért is országszerte gyűlölik és fenyegetik ? Mi lenne akkor, ha az olasz anyák gyermekeit a Gallipoli fél­sziget rettenetes kősivatagába küldenék, hogy Oroszországért ontsák ki vérüket ? Az angol front rögtön száz kilométer lesz, a­mint Kitchener elkészült hadsere­gével. Egyelőre nem készült el. És azért Flandriában nem is történik semmi. Mert hogy az ágyuk feleselnek egymással és a levegőben aviatikusok párbajoznak, az épp oly keveset lendít a háború sor­sán, mint az, hogy fehér és színes angolok erőtlen támadásokkal kísérleteznek és az első tűzre visszabújnak árkukba. Anglia pusztán a szájával hadakozik. Az angol front a Westminster-palotában van, a­hol liberálisok és unionisták lövöldöznek egymásra és közben súlyos sebet ejtenek a közbül elhelyezkedett miniszter ura­kon. De ezt a csatát minden fortélyával, eshetőségével együtt már rég ismerik, te­hát alaposan unják is Angliában. A világ­háború történelmének az angolokat örök időkre megbélyegző megállapítása lesz az, hogy míg a többi nemzet fiai vérzet­északnak, a galiciai seregből lett a helytálló cso­port, é­s az orosz sereg két részre volt szakítva, s mind a két rész meg volt kerülve. A­mi a sztratégiai tanulságokból minket speciálisan érint, hogy hadvezetőségünknek mindig sikerült azokon a helyeken venni föl a harcot, a­hol annak idején hadgyakorlatainkat tartottuk. Hindenburg előszeretete a mazuri tavak iránt már legendává nőtte ki magát,­­ de nálunk is a grodeki mocsár állandó témája volt az applikatorikus gyakorlatnak és a kadet- i iskolák vizsgáinak, s aligha ment ki még emlé­kezetünkből a Dukla—Felsővízközi hadgyakor­lat. A minthogy az is nagyszerű elve az alkal­mazott sztratégiának, hogy lehetőség szerint minden helyre ismerős csapatokat küldenek. Így Przemyslig a X. hadtest rohant előre, s az is ostromolta meg székhelyét. Megváltozott azonban a hadvezetés vi­szonya. A frontok óriás kiterjedése, az ember­tömegek nagysága, és a dolog természete úgy hozta magával, hogy a csapattisztek meg ve­zénylő tábornokok munkaköre élesen elválasz­tódott a vezérkar feladatától. Amannak kemény öklű, gyors elhatározású, elszánt embernek kell lennie, a­ki együtt él, együtt érez katonáival, a kinek hírét-nevét ismeri a fél világ, a kiben bíz­nak, a­kiért rajongnak a harcosok. Ezzel szem­ben a sztratégák, a vezérkari főnökök megszűn­tek élő, érző emberek lenni, ők messze vannak a front mögött, hogy a részletektől ne befolyá­soltassanak. Ott szövik hajszálnál finomabb­­ hálójukat, a merész, álomszerű terveket. Gépem-­­ berek lettek, a­kik százezres veszteségeket úgy könyvelnek el agysejtjeikben, mint a kereskedő­­­tek és százezrével hullottak el, addig a dicső brit nép harcai színhelyét a parla­mentbe helyezte át. A bolgár lovasság egy részét a szerb határon koncentrálták. Ez a tény egysze­rűen iránymutató ma, a­mikor a nagy iz­galmak közben könnyen támadhat zavar és félreértés. Bulgária Radoszlavov mi­niszterelnök kijelentése szerint egy fron­ton van érdekelve, tehát sem Görögor­szág, sem Románia iránt nem táplál el­lenséges indulatot. Szerbiával való vi­szonya azonban oly kevéssé kétséges, hogy Petár király szófiai képviselője már készen áll az utazásra. Szerencsés utat kívánnak neki a szófiai egyetem diákjai, a­kik német lobogók alatt tüntetve vonul­tak végig a bolgár főváros utcáin és Szer-Hofer altábornagy jelentése. Hivatalos jelentés: kiadták szeptember 24-én délben. Az északkeleti harctéren tegnap nem állott be változás. Míg Kelet-Galiciában csend volt, Novo-Alexiniec körül és az Ikva alsó fo­lyásánál heves harcok folytak. Az előbb említett szakaszon az oroszok hadállá­sainkat erős tüzérségi támogatással tá­madták meg, 11 sor mélységű oszlopban nyomulva elő a rohamra. Mindenütt a legsúlyosabb veszteségeik közt vertük őket vissza. E közben ellentámadásra nyomuló csapataink tőlük még egy ma­gaslati állást is elragadtak. Tüzérségünk tüze egy orosz üteget szétugratott. Rudomirnál aránylag kis kiterjedésű harcvonalon 11 tisztet és 300 főnyi­­e­a befektetett tőkét. A győzelem náluk csak új feladatot, a vereség csak új sakkhúzást jelent. S a csupa ideg, csupa gondolatból összeállított gépemberek körzővel számolnak, meg logar­léccel és a tudomány minden tételével. És pergő számaikon világok sorsa fordul meg. Lényeges változáson ment át maga a sztra­tégia is. A parancsnok most — különösen az álló harcnál sokkal jobban beleavatkozik a ki­sebb egységek munkájába, mint régente. Ma a nagyvezérkar egy dandárral is számol, néha egy ezredet kivon vagy beledob a tűzbe, — és irá­nyít, dirigál és számol, mint a mérnök, a­ki egy finom műszert állít össze elméletben. A­mi más­képp azt jelenti, hogy a sztratégának ma takti­kusnak is kell lennie. E fejtegetések keretében kell megemlíte­nem, hogy a vasúti hálózat ebben a háborúban szerepel először, mint sztratégiai eszköz. A hadi­tudomány azelőtt is súlyt vetett az út és sínháló­zat fejlettségére, de ezt a fölvonulás és utánpót­lás megkönnyítésére szánta. Ezért építettek az oroszok határmenti városaikban akkora pálya­udvarokat, a­minőt mi még nem is láttunk s ezért csinált minden ország úgynevezett sztra­tégiai vonalakat. Ám valóban a sztratégia eszkö­zévé tenni a vasutat, a német és az osztrák és magyar h­advezet­őségnek jutott eszébe először. Ők dobálták seregeiket egyik helyről a másikra, ma itt, holnap ezer kilométerrel arrébb lepte meg az ellenséget ugyanazokkal az erőkkel. És ugyanezeket a meglepetéseket ma is megcsinál­juk, a­mikor az orosz vasúti hálózaton kell dol­goznunk, tehát ugyanazon, a­melyet ők csak ki­vagyonírozásra tudtak használni. Payr Hugó­­biát, az ősi ellenséget gyalázták. Görög­ország a bolgár elhatározás hatása alatt minden hivatalos tényező útján siet ki­jelenteni, hogy meg fogja őrizni semle­gességét. Ténységet fogtunk el. Az ellenség ama kí­sérletei, hogy az Ikván átkeljen, szintén meghiúsultak. A Styr mellett, a Kolkitól északnyugatra fekvő területen lovassá­gunk az ellenséget néhány községből elűzte. A Litvániában küzdő osztrák és magyar csapatok az ellenséget üldözve, újra tért nyertek. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német hivatalos jelentés. Berlin, szept. 24. .-1 nagy főhadiszállásról jelentik szeptem­ber 24-én: Keleti harctér. Hindenburg tábornagy hadseregcsoportja: Lennenvadentől délnyugatra Rose és Strige helységeket, a­melyeket átmene­tileg kiürítettünk, ismét elfoglaltuk. Diinaburg előtt, Smelinstől észak­keletre további orosz állásokat foglaltunk el rohammal és ez alkalommal 1000 oroszt fogtunk el. Vilejkánál a hátráló oroszok oldalá­ban működő erőink szívós harcban álla­nak. Erős orosz támadások egy helyen múló sikerrel jártak, mely alkalommal több ágyunk, a­melyek legénysége a vég­sőkig kitartott, elveszett. A hátráló ellen­séget keményen üldöző arcvonalunk át­lépte a Soly—Olsany—Traby—Ivje— Novogrodek-vonalat. Lipót bajor herceg tábornagy hadseregcsoportja: Az ellenség ellentállását az egész arcvonalon megtörtük. Üldözés közben elértük a Szervecsi szakaszt Korelicsi fö­lött, valamint a Szcara-szakaszt. Krasin­tól északnyugatra. Tovább délre az el­lenség hátvédjeivel utóharc folyik. Száz orosz fogoly és három géppuska jutott kezünkre. Mackensen tábornagy h­adseregcsoportja: A Logisintól északkeletre és keletre előretolt osztagainkat az oroszok átka­roló támadása elől az Oginski-csatorna és a Jasiolda mögé vontuk vissza. Oszta­gaink ez alkalommal 2 tisztet és 100 főnyi legénységet fogolyként vittek magukkal. Az oroszok ellentámadásai. — Az oroszok mindenütt újra és újra ellentámadással próbálkoznak meg* — északon a németekkel szemben egy-két helyen némi sikert is értek el. — Ha az Ikva folyásánál folyó heves harcban a rettenetes erős ellenséges rohamokat az oroszok „legsúlyosabb veszteségével" vertük vissza. — Még teret is nyertünk. — Litvániában tovább üldözzük az oroszokat. — A németeknek északon az üldözés közben néhány helyen igen kemény harcot kell folytatniok a hátráló ellenséggel. — Az üldöző németek arc­vonala tovább nyomul kelet felé. — 3

Next