Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)
1915-09-25 / 267. szám
ifjia. szeptember 25. BUDAPESTI HÓNAP (267. ^ 10 ezer olasz, de tüzérségünk hátrálásra birta őket. A karintiai fronton a Plöckenhágótól keletre hiusult meg egy támadás. A tengermelléken csak az ágyuk szóltak. Mindez összevéve nem változtatott a harci helyzeten és éppen a harctéri helyzetnek ez a mozdulatlansága növeli a front mögötti Itália idegességét. A bajok egyébként is nőnek. Nincs pénz és az amerikai jászolhoz nem bocsátják a hatalmasabb éhesek a szövetség Benjáminját, a legifjabb jövevényt. Franciaország oly kihívóan érezteti gőgjét és megvetését a hitszegővel, hogy kényesebb olasz újságok már a köztársasággal fegyveres konfliktust jövendölnek. Az angolok és franciák követelik Olaszországtól, hogy sürgősen küldjön hadakat a Dardanellákhoz, mert különben Németország hamarabb eljut Konstantinápolyba, mint a négyes-szövetség. Hogyan küldjön? Mikor a megváltás munkája sem halad előre egy lépéssel sem ? Mikor a háború fölidézői már e maga idején népszerű vállalat megindításáért is országszerte gyűlölik és fenyegetik ? Mi lenne akkor, ha az olasz anyák gyermekeit a Gallipoli félsziget rettenetes kősivatagába küldenék, hogy Oroszországért ontsák ki vérüket ? Az angol front rögtön száz kilométer lesz, amint Kitchener elkészült hadseregével. Egyelőre nem készült el. És azért Flandriában nem is történik semmi. Mert hogy az ágyuk feleselnek egymással és a levegőben aviatikusok párbajoznak, az épp oly keveset lendít a háború sorsán, mint az, hogy fehér és színes angolok erőtlen támadásokkal kísérleteznek és az első tűzre visszabújnak árkukba. Anglia pusztán a szájával hadakozik. Az angol front a Westminster-palotában van, ahol liberálisok és unionisták lövöldöznek egymásra és közben súlyos sebet ejtenek a közbül elhelyezkedett miniszter urakon. De ezt a csatát minden fortélyával, eshetőségével együtt már rég ismerik, tehát alaposan unják is Angliában. A világháború történelmének az angolokat örök időkre megbélyegző megállapítása lesz az, hogy míg a többi nemzet fiai vérzetészaknak, a galiciai seregből lett a helytálló csoport, és az orosz sereg két részre volt szakítva, s mind a két rész meg volt kerülve. Ami a sztratégiai tanulságokból minket speciálisan érint, hogy hadvezetőségünknek mindig sikerült azokon a helyeken venni föl a harcot, ahol annak idején hadgyakorlatainkat tartottuk. Hindenburg előszeretete a mazuri tavak iránt már legendává nőtte ki magát, de nálunk is a grodeki mocsár állandó témája volt az applikatorikus gyakorlatnak és a kadet- i iskolák vizsgáinak, s aligha ment ki még emlékezetünkből a Dukla—Felsővízközi hadgyakorlat. A minthogy az is nagyszerű elve az alkalmazott sztratégiának, hogy lehetőség szerint minden helyre ismerős csapatokat küldenek. Így Przemyslig a X. hadtest rohant előre, s az is ostromolta meg székhelyét. Megváltozott azonban a hadvezetés viszonya. A frontok óriás kiterjedése, az embertömegek nagysága, és a dolog természete úgy hozta magával, hogy a csapattisztek meg vezénylő tábornokok munkaköre élesen elválasztódott a vezérkar feladatától. Amannak kemény öklű, gyors elhatározású, elszánt embernek kell lennie, aki együtt él, együtt érez katonáival, a kinek hírét-nevét ismeri a fél világ, a kiben bíznak, akiért rajongnak a harcosok. Ezzel szemben a sztratégák, a vezérkari főnökök megszűntek élő, érző emberek lenni, ők messze vannak a front mögött, hogy a részletektől ne befolyásoltassanak. Ott szövik hajszálnál finomabb hálójukat, a merész, álomszerű terveket. Gépem- berek lettek, akik százezres veszteségeket úgy könyvelnek el agysejtjeikben, mint a kereskedőtek és százezrével hullottak el, addig a dicső brit nép harcai színhelyét a parlamentbe helyezte át. A bolgár lovasság egy részét a szerb határon koncentrálták. Ez a tény egyszerűen iránymutató ma, amikor a nagy izgalmak közben könnyen támadhat zavar és félreértés. Bulgária Radoszlavov miniszterelnök kijelentése szerint egy fronton van érdekelve, tehát sem Görögország, sem Románia iránt nem táplál ellenséges indulatot. Szerbiával való viszonya azonban oly kevéssé kétséges, hogy Petár király szófiai képviselője már készen áll az utazásra. Szerencsés utat kívánnak neki a szófiai egyetem diákjai, akik német lobogók alatt tüntetve vonultak végig a bolgár főváros utcáin és Szer-Hofer altábornagy jelentése. Hivatalos jelentés: kiadták szeptember 24-én délben. Az északkeleti harctéren tegnap nem állott be változás. Míg Kelet-Galiciában csend volt, Novo-Alexiniec körül és az Ikva alsó folyásánál heves harcok folytak. Az előbb említett szakaszon az oroszok hadállásainkat erős tüzérségi támogatással támadták meg, 11 sor mélységű oszlopban nyomulva elő a rohamra. Mindenütt a legsúlyosabb veszteségeik közt vertük őket vissza. E közben ellentámadásra nyomuló csapataink tőlük még egy magaslati állást is elragadtak. Tüzérségünk tüze egy orosz üteget szétugratott. Rudomirnál aránylag kis kiterjedésű harcvonalon 11 tisztet és 300 főnyiea befektetett tőkét. A győzelem náluk csak új feladatot, a vereség csak új sakkhúzást jelent. S a csupa ideg, csupa gondolatból összeállított gépemberek körzővel számolnak, meg logarléccel és a tudomány minden tételével. És pergő számaikon világok sorsa fordul meg. Lényeges változáson ment át maga a sztratégia is. A parancsnok most — különösen az álló harcnál sokkal jobban beleavatkozik a kisebb egységek munkájába, mint régente. Ma a nagyvezérkar egy dandárral is számol, néha egy ezredet kivon vagy beledob a tűzbe, — és irányít, dirigál és számol, mint a mérnök, aki egy finom műszert állít össze elméletben. Ami másképp azt jelenti, hogy a sztratégának ma taktikusnak is kell lennie. E fejtegetések keretében kell megemlítenem, hogy a vasúti hálózat ebben a háborúban szerepel először, mint sztratégiai eszköz. A haditudomány azelőtt is súlyt vetett az út és sínhálózat fejlettségére, de ezt a fölvonulás és utánpótlás megkönnyítésére szánta. Ezért építettek az oroszok határmenti városaikban akkora pályaudvarokat, aminőt mi még nem is láttunk s ezért csinált minden ország úgynevezett sztratégiai vonalakat. Ám valóban a sztratégia eszközévé tenni a vasutat, a német és az osztrák és magyar hadvezetőségnek jutott eszébe először. Ők dobálták seregeiket egyik helyről a másikra, ma itt, holnap ezer kilométerrel arrébb lepte meg az ellenséget ugyanazokkal az erőkkel. És ugyanezeket a meglepetéseket ma is megcsináljuk, amikor az orosz vasúti hálózaton kell dolgoznunk, tehát ugyanazon, amelyet ők csak kivagyonírozásra tudtak használni. Payr Hugóbiát, az ősi ellenséget gyalázták. Görögország a bolgár elhatározás hatása alatt minden hivatalos tényező útján siet kijelenteni, hogy meg fogja őrizni semlegességét. Ténységet fogtunk el. Az ellenség ama kísérletei, hogy az Ikván átkeljen, szintén meghiúsultak. A Styr mellett, a Kolkitól északnyugatra fekvő területen lovasságunk az ellenséget néhány községből elűzte. A Litvániában küzdő osztrák és magyar csapatok az ellenséget üldözve, újra tért nyertek. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német hivatalos jelentés. Berlin, szept. 24. .-1 nagy főhadiszállásról jelentik szeptember 24-én: Keleti harctér. Hindenburg tábornagy hadseregcsoportja: Lennenvadentől délnyugatra Rose és Strige helységeket, amelyeket átmenetileg kiürítettünk, ismét elfoglaltuk. Diinaburg előtt, Smelinstől északkeletre további orosz állásokat foglaltunk el rohammal és ez alkalommal 1000 oroszt fogtunk el. Vilejkánál a hátráló oroszok oldalában működő erőink szívós harcban állanak. Erős orosz támadások egy helyen múló sikerrel jártak, mely alkalommal több ágyunk, amelyek legénysége a végsőkig kitartott, elveszett. A hátráló ellenséget keményen üldöző arcvonalunk átlépte a Soly—Olsany—Traby—Ivje— Novogrodek-vonalat. Lipót bajor herceg tábornagy hadseregcsoportja: Az ellenség ellentállását az egész arcvonalon megtörtük. Üldözés közben elértük a Szervecsi szakaszt Korelicsi fölött, valamint a Szcara-szakaszt. Krasintól északnyugatra. Tovább délre az ellenség hátvédjeivel utóharc folyik. Száz orosz fogoly és három géppuska jutott kezünkre. Mackensen tábornagy hadseregcsoportja: A Logisintól északkeletre és keletre előretolt osztagainkat az oroszok átkaroló támadása elől az Oginski-csatorna és a Jasiolda mögé vontuk vissza. Osztagaink ez alkalommal 2 tisztet és 100 főnyi legénységet fogolyként vittek magukkal. Az oroszok ellentámadásai. — Az oroszok mindenütt újra és újra ellentámadással próbálkoznak meg* — északon a németekkel szemben egy-két helyen némi sikert is értek el. — Ha az Ikva folyásánál folyó heves harcban a rettenetes erős ellenséges rohamokat az oroszok „legsúlyosabb veszteségével" vertük vissza. — Még teret is nyertünk. — Litvániában tovább üldözzük az oroszokat. — A németeknek északon az üldözés közben néhány helyen igen kemény harcot kell folytatniok a hátráló ellenséggel. — Az üldöző németek arcvonala tovább nyomul kelet felé. — 3