Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)

1915-10-14 / 286. szám

2 BUDAPESTI HÍRLAP AZ) 1915. október 15. hivatalosa útján tudatja a világgal, hogy a döntő lépés megtörtént. Az esemény roppant fontosságát növeli a támadás h­elye: Knyazevác húsz kilométernyire van a bolgár határtól, kétszer húsz kilo­méternyire Nistől, a menekült szerb kor­mány székhelyétől. Ha a bolgár haderő délnyugatnak veszi útját, akkor Petár és Pasics sietve odább állnak Prisztinába. Itt egyelőre biztosabb az udvar élete. Ha azonban az érintkezést, a csatlakozást keresi Zsikov a mi hadainkkal, akkor összecsap a hullám Szerbia feje fölött és a történelem befejezi­e nagy múltú, irányt­ vetett és tragikusan megtévelye­dett népről szóló fejezetét. Az orosz támadások Volhyniában megszűntek, a Sztripánál már csak erőt­len kísérletezéssé gyengültek és végképp meg is hiúsultak. A Burkanov melletti négyszeres ütközet az ellenség offenzívá­jának teljes megtörésével végződött. A mocsárvidéken Linsingen elűzte állásaik­ból az oroszokat. Hindenburg Dünaburg­nál és lejebb délre, Smorgonnál verte vissza a támadó ellenséget. Az olasz frontról csak tüzérségi tevékenységet jelentenek. A gyalogság egyedül a tolmeini hídfőnél jelentkezett, de onnan elűzték. A doberdói fensikról meg éppen rendetlen futásban menekül­tek el a tűz alá került olaszok. A harc­téri helyzetnek ezzel a meddő mozdulat­lanságával szorosan összefügg az egyre hangosabban követelődző elégületlenség, a harci kedv csökkenése, a gazdasági nézőpontból értékes elemek szorosabb szervezkedése a hazug és becsületéből kikopott kormány ellen. Közben Olasz­ország nemzetközi helyzete egyenesen tűrhetetlenné vált. Szövetségesei szemre­hányással, ellenséges utálatukkal áraszt­ják el. Bulgária úgyszólván nyíltan az arcábk köpött, a­mikor féligmendig hiva­talosan jelenti ki, hogy nem állhatott vele,­­diplomáciai képviselőivel komolyan szóba. A szófiai olasz követ kétszínű magatartásán Franciaország és Anglia egyformán föllázadtak. Delcassé és Grey belebetegedtek abba a kudarcba, a­mely­nek fő okát Olaszországban látják. Del­cassé, mint a késő éjjel érkezett távirata­ink jelentik, be is adta lemondását. A nyugati harctéren megint árok­részekért folyik a harc, még Soucheznál is. És meghiúsul minden francia táma­dás, még Taburcnál is. A nagy csaták színhelyén megint guerilla harc folyik, miért? A mindennapiért. A puszta gya­korlatért. Mert nagy és dicső célok érde­kében ilyen kis eszközökkel nem lehet küzdeni. Ezt Joffre is bölcsen tudja. De még bölcsebben tudja azt, hogy nincs módjában több vért áldoznia, ha egyszer a németeket nem lehet állásaikból ki­verni. Halál kínálkozik, győzelem alig a huszáros nekirontásból. A győzelmet Joffre helyett Viviani aratja le. Könnyű neki. Ő nem a lövőárokban harcol, ha­nem a Bourbon-palotában. A kamara megtapsolja a diadalmas szónokot, a­ki úgy lép le az emelvényről, mintha beszé­dével már meg is váltotta volna Francia­országot és Belgiumot. Várjunk csak, nem lesz-e a tapsnak kellemetlen, kriti­kus folytatása Párisban most, Delcassé lemondása után? A londoni parlament nagy viharokra készül, az bizonyos. Hofer altábornagy Jelentése. Hivatalos jelentés: kiadták október 13-án délben, érkezett délután négy órakor. Támadásaink az ellenség legheve­sebb ellenállásával szemben mindenütt előrehaladtak. A Drina alsó folyásánál csapataink a szerbeket több lövőárokból kiűzték. Belgrádtól délre az ellenségtől több szí­vósan védelmezett támasztópontot ra­gadtunk el. A szerbek ellentámadásai minden esetben az ellenség súlyos veszteségével meghiúsultak. Hofer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A zservei hivatalos jelentés. Berlin, okt. 13. A nagy főhadiszállásról jelentik október 13-án.­­ A szerbek ellenállása előrehaladá­sunkat csak kevéssé tudta föltartóztatni. Belgrádtól délre Zeleznik falut és a Topcsiderszkától mindkét oldalt keletre emelkedő magaslatokat rohammal elfog­lalták. Pozsarevác ellen a támadás kedve­zően halad előre. A pozsarevác—gradistei országutat déli irányban átléptük. Támadásunk erősi takadása. Hadisajtószállás, okt. 13. (A Budapesti Hírlap harctéri tudósítójától.) A várrendszerré átalakított szerb földön a szö­vetségesek támadása szünet, pihenés és megállás nélkül halad előre. Csapataink jelentékeny el­sőbbséget értek el az alsó Drina vonalán s tért nyertek­­Belgrádtól déli irányban a Topcsider és Kumodraz felé vezető minit mentén is. E kettős akció túlsó oldalán kiegészül a szövetségesek Duna-operációival, a melyek Szendrő megvétele s az átkelés teljes biztosítása után már Pozsare­vác közvetetlen környékén folynak. Az aknáktól megtisztított határfolyókon pionírjaink egymás­után verik a hidakat s külön is és ismét hangoz­tatni kell, hogy technikai csapataink teljesítmé­nye a délkeleti harctéren a tizenöt hónapos há­ború minden dicséretes és hősi példáját felül­múlják. Ellenfelünk kemény, szívós és véres ál­dozatokkal teljes véd­ekezése iránt ugyancsak elismeréssel kell lennünk, de hivatalos jelentése ama passzusát, mintha csapataink Sabácnál a szerb tüzérség és gyalogság egyesitett tüzében aránytalanul nagy és érzékeny veszteséget szen­vedett volna, oda kell helyesbítetü­nk, hogy sa­báci állásaink kitűnően vannak megépítve és tűz­biztosan fedve s így csak természetes, hogy ezen a frontrészen nem nekünk, hanem ellenfelünk­nek van különös vesztesége. Pozíciónk előtt szá­zával hevernek a szerb hullák, a­melyek eltaka­rítására a lángolóan heves harcok emez órájá­ban gondolni sem lehet. (Fü­zesséry.) Könyörgés segítségért. Bécs, okt. 13. (Saját tudósítónktól.) A Fremdenblatt-nak jelentik Berlinből, hogy a moszkvai újságok nisi táviratai szerint a szerb lapok sürgős segít­séget kérnek Oroszországtól. Arra kéri Oroszor­szágot, hogy a lehető leggyorsabban küldjön csa­patokat Grahovóba. Az egész országban vágya­koznak az orosz formaruha után. A legnagyobb szükség órájában a cárhoz, mint a nagyszláv csa­lád fejéhez fordul a szerb nép és az egész ország reméli, hogy nem fogja Szerbiát elhagyni. Nis­ben a lakosság rendkívül izgatott. Félnek attól a pillanattól, a­melyben a német és osztrák és magyar csapatok egészen a bolgár területig ha­ladtak előre. Ebben a pillanatban fogja Bulgá­ria is megkezdeni a támadást és akkor Szerbiát három oldalról fenyegeti veszedelem. Remélik, hogy Görögország mégis csak Szerbia érdekében fog állást foglalni, legalább a nép ezt várja, míg a kormány tagjait ebben a tekintetben a legna­gyobb pesszimizmus tölti el. A szerb sajtó arra kéri Görögországot, hogy ne hagyja cserben Szerbiát. Ne feledje el Görögország azokat a hűt szolgálatokat, a­melyeket Szerbia a második bal­káni hadjáratban tett. Nisbe az antant küldöttei érkeztek, hogy a kormányt és a tisztikart báto­rítsák. Berlin, okt. 13 (Saját tudósítónktól.) A Magdeburgische Zeitung Rotterdamon át arról értesül, hogy Szer­bia a szövetségesektől a háború folytathatására hétszázötven millió dinár új hadikölcsön azonnal való folyósítását kérte. A szerb kívánság Lon­donban kínos meglepetést okozott. Kétségbeesés Misben. Berlin, okt. 13. (Saját tudósítónktól.) A Taegliche Rund­schau-nak jelentik, hogy­ a partraszállított csa­patok elindulását el kellett halasztani, mert ko­mitácsik több helyen fölrobbantották a görög­szerb vasutat. Nisben, a­hol várva-várják a se­gítséget, e­miatt nagy a kétségbeesés. Megszakadt vasúti forgalosa. Bukarest, okt. 13. A román­ kormányt értesítették, hogy Prahova és Zoitzci között a vasuti forgalmat Szerbiában katonai­ okokból beszüntették. Hogy azonban Románia és Szerbia között az összeköt­­tetés teljesen meg ne szakadjon, az említett vo­nalon automobilforgalmat rendeztek be. Az orosz segítség. Bukarest, okt. 13. (Saját tudósítónktól.) A Secolo jelenti: Oroszország szövetségeseinek nyomása alatt Szerbia megsegítésére határozta el magát. A se­gítés módozatairól a hadügyminisztériumban, külön bizottság tárgyal. Olaszország sorsára bízza Szerbiát. Luganó, okt. 13. (Saját tudósítónktól.) A Corriere della Sera hosszabb cikkben követeli, vonják végre a né­gyes szövetség minden erejét egy pontra össze. Helyes-e a dardanellai csapatokat Macedóniába vinni, igen kétséges. Akármennyi kudarc érte, is e csapatokat Gallipoli félszigetén, mégis egy­részt nagy török haderőt lekötöttek, másrészt az ott levő seregnek ellenséges tű­zben való hajóra­rakása se lesz könnyű feladat. Nagyobb jelentő­sége volna annak, ha az oroszok bevonulnának Bulgáriába. Százötvenezer antant-katona a bal­káni akcióra kevés, azonfelül a szaloniki büsz­külni egyetlen vasútvonal se tud nagyobb töme­get szállítani. Szerbiát megmenteni tehát nem lehet s ezt az országot, bármily fájdalmas is az Sierbia wesiedeitne. — M b©lgár©k megkezdték a támadást a szerbek ellera. — — Támadásunk sikeresen tovább folyik. — A Drina alsó folyásánáS és EsterátStóS dáire visszakergettük az ellenséget. — Minden ellentámadás megfolylnS. — 1 Az ellenséget súlyos veszteség éri. — Kétségbeesés Szerbiában. — Jön a számadás az alsóházban is a , birodalom fölött ijesztő árnyékként hu­" kiontott és oly haszontalanul kiontott zódik el, megreszkettetve minden lelket: vérért, a dardanellai kudarcért, a szalo­niki vállalatért, és főként a rettentő, fan­tasztikus veszedelemért, a­mely a brit a német hadak útja Belgrádon át Bizán­cig. És Bizánctól ki tudja, hova? Talán csak Egyiptomig. Talán az Indiákig.

Next