Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)

1915-09-05 / 247. szám

a nála lévő okiratokat elkobozták, de ő maga to­vább utazhatott. Az angol fogadkozás: London, szept. 4. Az Independent című lap kiadója kérdést intézett Asquith, Selborne, Carson és Long mi­niszterekhez, hogy aláírták-e azt a nyilatkoza­tot, a­mely szerint megegyeznek Lloyd­ George-al] abban, hogy Anglia mindaddig nem is álmod­hozik békekötésről, a­míg egyetlen német ka­tona francia vagy belga földön áll. A miniszte­rek igenlő választ adtak. Csökken a széntermelés. London, szept. 4. A széntermelés az 1915. esztendő első fél­évében 12.448.000 tonnával, vagyis 8,9 százalék­kal csökkent a múlt év hasonló időszakával szemben. Az anafortai­­ csalódás­ lepte a Roma mellett levő angol tábort. Az el­lenség, fényszórókkal is dolgozva, tüzelést kez­dett az arabok ellen, a­kik azonban a­nélkül, hogy veszteség érte volna őket, az angoloknak nagy veszteséget okoztak, a törökök diadalmas harca. A szövetségesek veresége a Gallipoli-félszigeten. — Egy német búvárhajó az Égei-tengeren elsülyesztett egy angol csapatszállító-gőzöst. — A Már­vány-tengeren egy török őrhajó elsülyesztett egy ellenséges búvárhajót. — Elsülyesztett angol szállítógőzös. Konstantinápoly, szept. 4. A főhadiszállás közli: A Lawsland nevű angol szállítógőzöst az égei tengeren német búvárhajó torpedóval elsülyesztette. A hajón volt csapatok nagy része a tengerbe fult. Elsülyesztett ellenséges búvárhajó. Konstantinápoly, szept. 4. A főhadiszállás közli szeptember 3-án: Nahrsefid nevű parti őrhajónk a Márvány­tengerben Armudlitól délnyugatra ágyúlövéssel elsülyesztett egy ellenséges búvárhajót. A legény­séget nem lehetett megmenteni A Dardanella-frontról. Konstantinápoly, szept. 4. A főhadiszállás a Dardanella-frontról szeptember 3-áról ezt jelenti: Szeptem­ber 2-án Anaforta és Ali Burnu szakaszában kölcsönös gyönge tüzérségi és gya­logsági tüzelés volt. Tüzérségünk a jobbszár­nyon széjjelszórt egy ellenséges zászlóaljat, a­mely éppen gyakorlatozni készült. A másodi­kára virradó éjjel felderítő osztagaink behatol­tak ellenséges lövőárkokba és nagymennyiségű puskát és hadiszert zsákmányoltak. Szed-il-Bahrnál megszállottunk egy ki­lencven méter hosszúságú lövőárkot, a­melyet az ellenség centrumunkkal szemben éppen megásott. A balszárnyon Kerevisdere környékén két ellenséges ágyút elhallgattattunk. Angol vereség: Konstantinápoly, szept. 4. Hivatalos jelentések szerint arab harcosok csapata az augusztus 22-ére virradó éjjel meg­ Genf, szept. 4. (Saját tudósítónktól.) A svájci lapoknak jelentik, hogy Észak-Afrikában a forrongás ál­talánossá lett. Tuniszban is lázadás tört ki a benszülöttek között. Mint a lyoni lapok jelentik, szervezett bandák vonulnak végig az országon és a községeket felgyújtják. A papság azt hir­deti, hogy a törökök ragadjanak fegyvert. London, szept. 4. A Daily News katonai munkatársa írja: Csapataink lassú előrehaladása a Gallipoli-fél­szigeten újabb bizonyítéka annak az óriás túl­súlynak, a­melyet a védelem nyert a támadással szemben. Tizenkét mérföldnyi fronton négy hadosztályunk van, a­melyek csak öt kilomé­ternyire vannak céljuktól, a Gallipoli—Mardos­vonaltól és mégis képtelenek ezt másképpen el­érni, mint azzal a lassú vállalkozással, hogy a török lövőárkokon lépésről-lépésre keresztül dolgozzák magukat. Senki sem tudja ezt job­ban, mint Hamilton tábornok, ő meglepetés­szerű partraszállást kísérelt meg a Suvla-öböl­ben, hogy ezzel a csínnyel hatalmába kerítse az anafortai magaslatokat. Hamilton nem titkol­hatta csalódását, hogy a támadás bizonyos ok­ból meghiúsult. Számos politikai, gazdasági és katonai okból igen fontos volna, hogy döntő győzelmet arassunk a Gallipoli-félszigeten. Ha­milton csapatai az ígéret földje előtt állanak. Ha ezt elérik, a balkáni államokkal való tárgyalás magától új mederbe terelődik. Az angolok dar­danellai sikere eloszlatná kétségeiket és beavat­kozásra birná őket. Ezért figyelünk feszülteb­ben Hamilton lépéseire, mint Frenchéire. Az észak-afrikai forrongás. BUDAPESTI HÍRLAP (247. ..) 1915. szeptem­ber 5. A japánok segítsége. — A japánok orosz értesülés szerint hajlandók nagyobb sereget Európába küldeni. — Erre vonatkozóan tárgyalás folyik a négyes-szövetséggel. — Svájci fejtegetés a japán politika útvesztőjéről. — A japánok féltékenyek Amerikára. — A japán külügyminiszter Londonban. Genf, szept. 4. (Saját tudósítónktól.) A Temps pétervári jelentése szerint Ishi báró japán külügyminisz­tert utasították, hogy haladéktalanul utazzék Londonba. A miniszter Grey külügyminiszterrel való tanácskozása után Párison át, a­hol jelen­leg a római japán nagyköveti időzik, fog vissza­térni Tokióba. A japán külügyminiszter jelentése alapján nagyfontosásgú határozatok várhatók, a­melyek tekintetében az öregek tanácsa van hivatva kimondani a döntő szót. Ezzel kapcso­latban a Temps arról értesül, hogy Okuma japán miniszterelnök a mikádónál való kihall­gatása és a négyes antant nagyköveteivel való tanácskozás után a legfőbb haditanács ülésén elnökölt. Japánország energikus támogatásának első jeléül e hírforrás szerint fegyver- és lövé­szetnek az antant rendelkezésére bocsátása lesz. Az erre vonatkozó pénzügyi rendszabályokat ezek sürgős természetére való tekintettel a par­lament megkérdezése nélkül fogják fogana­tosítani. Jelentés a japán beavatkozásról. Kopenhága, szept. 4. (Saját tudósítónktól.) A Ruszkoje Szlovo közli tokiói levelezőjének táviratát, a­mely sze­rint a levelező állítólag megbízható forrásból ar­ról értesült, hogy a japán kormány hajlandó nagyobb sereget Európába küldeni. A pétervári párisi, római és londoni japán nagykövetek a kérdés megoldására nézve az illető kormányok­kal tanácskoztak. Mielőtt a japán kormány újabb lépést tesz, meghallgatja az említett tár­gyalásokról szóló nagyköveti jelentéseket. Kopenhága, szept. 4. (Saját tudósítónktól.) A Ruszkoje Szlovo tokiói megbízható részről közli, hogy Japán­ország végleg elhatározta, hogy csapatokat fog küldeni az orosz harcvorlálra. A japánok amerikai veszedelme. Pétervár, szept. 4. Orosz újságok jelentik Tokióból. A japán sajtó növekedő nyugtalansággal nézi Amerika gazdasági sikereit Kínában és amerikai vesze­delem jelszavát hangoztatja. A japán sajtó ki­­fejti, hogy Amerika nyilván Kínával való szö­vetséget készít elő és bankokat, hajóstársulato­kat és más ily vállalatokat alapít, miáltal ma­gához akarja ragadni a gazdasági hatalmat. A japánok politikája. Zilrik, szept. 4. (Saját tudósítónktól.) A Neue Zür. Ztg. Japánország, Oroszország és Anglia címmel hosszabb cikkelyben foglalkozik azzal az újra föléledt francia óhajjal, hogy az antant valami­képpen vegye meg Japánország fegyveres segít­ségét, még­pedig a japán-orosz szövetség alap­ján. A cikkely egy ilyen szövetség lehetőségéről és Japánországnak a jövőben követendő való­színű politikájáról a következőket írja: Hogy Oroszországot megnyerjék a Japánor­szággal való kooperálásra, telekürtölték a világot az­zal a jelszóval, hogy Japánország Oroszországnak a Dardanellákra vonatkozó politikáját támogatni akarja. Tagadhatatlan, hogy a körültekintő és a messze jövőre vonatkozó terveket is szem előtt tartó japán diplomácia eredeti szándéka az volt, hogy An­golország segítségével az oroszokat valahogyan kiszo­rítsák Mandzsuországból. Azóta azonban, hogy Ja­pá­nország angol szövetségese a Kínával való konflik­tus idején oly ellenséges magatartást tanúsított, a japáni politika úgy látszik alaposan megváltozott. A mikádó országa belenézett szövetségesének kártyáiba és minthogy a politikai hamiskártyásoknál is duplán számít az utolsó ütés, a kétfelé sanditó Japánország úgy látszik eltette magának ezt az utolsó ütést, hogy végül Anglia ellen játszsza ki. Régebben Japánor­szágban az volt a jelszó : Angliával Oroszország ellen. A helyzet most változott és ma a politika irányító jelszava: Oroszországgal Angolország ellen. Egészen világos az, hogy ha Tokióban Oroszor­­­szág számos vereségének ellenére arra gondolnak, hogy a legyűrt muszka óriással szövetségre lépnek, ez a szövetség csak Anglia ellen irányuló védő és da­coló szövetség lehet és ilyen körülmények között ép­penséggel nem kelt csodálatot az, ha a párisi Li­berté, a­mely igen sokat foglalkozik a japán-orosz szövetségi szerződés eszméjével, nyiltan kimondja, hogy Anglia, ámbár az antant számíthat arra, hogy az antant érdekeit szolgálja Japánországot iletőleg is, hátráltatja úgyszólván kizárólag ennek a szövetségi szerződésnek létrejövetelét. És nincs mit csodálni azon sem, hogy az illetékes japán és orosz politikai és katonai köröket, a­melyekben a hosszabb időre szóló, sokat felölelő japán-orosz szövetségi szerző­dést már mint befejezett valóságot üdvözölték nagy lelkesedéssel, nagyon kijózanította az Echo de Paris leleplező cikkelysorozata, mely rávilágít a helyzetre, kifejti, hogy e szövetségi szerződés ma még talán tá­volabb áll a megvalósulás pillanatától mint valaha, és egyenesen megvádolja Angliát azzal, hogy hallani sem akar a Japánország által kért egész jelentékte­len engedményekről, pedig tudja, mennyire előbbre vinné az antant-hatalmak ügyét Japánország se­gítsége. Hasztalan szólítja föl Delcassé francia külügy­­miniszter a vezető angol köröket, hogy ellenállásukat hamarosan hagyják abba és adjanak módot arra, hogy az összeomlás küszöbén álló orosz hadsereg újjászervezése a japán fegyverraktárak, valamint ál­lami és magánfegyvergyárak közreműködésével mi­nél hamarabb megtörténhessék. Hiábavaló fáradság ez, mert az angolok nagyon vigyáznak, hogy ne ke­rüljenek „a japán macska" karmai­­közé. Motono, a párisi japán nagykövet legutóbb egy újságíróval folytatott beszélgetés alkalmával kijelen­tette, hogy egyenesen érthetetlen és Japánországnak az antant iránt való rokonérzésére a legnagyobb mér­tékben káros az az ellenállás, a­melyet Anglia szűk­keblűségében a japán érdekek megvalósulásával szemben kifejt. A hidegvérű angolok csak nem akar­nak fölmelegedni az orosz-japán szövetségért és in­kább nyugodtan zsebrevágják a szövetséges franciák minden szemrehányását, egyszerűen nem hallják meg azt a mindenféle formában ismételt figyelmeztetést, havgy közös érdek volna az orosz véderő új­jászerve.

Next