Budapesti Hírlap, 1915. szeptember-október (35. évfolyam, 243–303. szám)
1915-09-05 / 247. szám
a nála lévő okiratokat elkobozták, de ő maga tovább utazhatott. Az angol fogadkozás: London, szept. 4. Az Independent című lap kiadója kérdést intézett Asquith, Selborne, Carson és Long miniszterekhez, hogy aláírták-e azt a nyilatkozatot, amely szerint megegyeznek Lloyd George-al] abban, hogy Anglia mindaddig nem is álmodhozik békekötésről, amíg egyetlen német katona francia vagy belga földön áll. A miniszterek igenlő választ adtak. Csökken a széntermelés. London, szept. 4. A széntermelés az 1915. esztendő első félévében 12.448.000 tonnával, vagyis 8,9 százalékkal csökkent a múlt év hasonló időszakával szemben. Az anafortai csalódás lepte a Roma mellett levő angol tábort. Az ellenség, fényszórókkal is dolgozva, tüzelést kezdett az arabok ellen, akik azonban anélkül, hogy veszteség érte volna őket, az angoloknak nagy veszteséget okoztak, a törökök diadalmas harca. A szövetségesek veresége a Gallipoli-félszigeten. — Egy német búvárhajó az Égei-tengeren elsülyesztett egy angol csapatszállító-gőzöst. — A Márvány-tengeren egy török őrhajó elsülyesztett egy ellenséges búvárhajót. — Elsülyesztett angol szállítógőzös. Konstantinápoly, szept. 4. A főhadiszállás közli: A Lawsland nevű angol szállítógőzöst az égei tengeren német búvárhajó torpedóval elsülyesztette. A hajón volt csapatok nagy része a tengerbe fult. Elsülyesztett ellenséges búvárhajó. Konstantinápoly, szept. 4. A főhadiszállás közli szeptember 3-án: Nahrsefid nevű parti őrhajónk a Márványtengerben Armudlitól délnyugatra ágyúlövéssel elsülyesztett egy ellenséges búvárhajót. A legénységet nem lehetett megmenteni A Dardanella-frontról. Konstantinápoly, szept. 4. A főhadiszállás a Dardanella-frontról szeptember 3-áról ezt jelenti: Szeptember 2-án Anaforta és Ali Burnu szakaszában kölcsönös gyönge tüzérségi és gyalogsági tüzelés volt. Tüzérségünk a jobbszárnyon széjjelszórt egy ellenséges zászlóaljat, amely éppen gyakorlatozni készült. A másodikára virradó éjjel felderítő osztagaink behatoltak ellenséges lövőárkokba és nagymennyiségű puskát és hadiszert zsákmányoltak. Szed-il-Bahrnál megszállottunk egy kilencven méter hosszúságú lövőárkot, amelyet az ellenség centrumunkkal szemben éppen megásott. A balszárnyon Kerevisdere környékén két ellenséges ágyút elhallgattattunk. Angol vereség: Konstantinápoly, szept. 4. Hivatalos jelentések szerint arab harcosok csapata az augusztus 22-ére virradó éjjel meg Genf, szept. 4. (Saját tudósítónktól.) A svájci lapoknak jelentik, hogy Észak-Afrikában a forrongás általánossá lett. Tuniszban is lázadás tört ki a benszülöttek között. Mint a lyoni lapok jelentik, szervezett bandák vonulnak végig az országon és a községeket felgyújtják. A papság azt hirdeti, hogy a törökök ragadjanak fegyvert. London, szept. 4. A Daily News katonai munkatársa írja: Csapataink lassú előrehaladása a Gallipoli-félszigeten újabb bizonyítéka annak az óriás túlsúlynak, amelyet a védelem nyert a támadással szemben. Tizenkét mérföldnyi fronton négy hadosztályunk van, amelyek csak öt kilométernyire vannak céljuktól, a Gallipoli—Mardosvonaltól és mégis képtelenek ezt másképpen elérni, mint azzal a lassú vállalkozással, hogy a török lövőárkokon lépésről-lépésre keresztül dolgozzák magukat. Senki sem tudja ezt jobban, mint Hamilton tábornok, ő meglepetésszerű partraszállást kísérelt meg a Suvla-öbölben, hogy ezzel a csínnyel hatalmába kerítse az anafortai magaslatokat. Hamilton nem titkolhatta csalódását, hogy a támadás bizonyos okból meghiúsult. Számos politikai, gazdasági és katonai okból igen fontos volna, hogy döntő győzelmet arassunk a Gallipoli-félszigeten. Hamilton csapatai az ígéret földje előtt állanak. Ha ezt elérik, a balkáni államokkal való tárgyalás magától új mederbe terelődik. Az angolok dardanellai sikere eloszlatná kétségeiket és beavatkozásra birná őket. Ezért figyelünk feszültebben Hamilton lépéseire, mint Frenchéire. Az észak-afrikai forrongás. BUDAPESTI HÍRLAP (247. ..) 1915. szeptember 5. A japánok segítsége. — A japánok orosz értesülés szerint hajlandók nagyobb sereget Európába küldeni. — Erre vonatkozóan tárgyalás folyik a négyes-szövetséggel. — Svájci fejtegetés a japán politika útvesztőjéről. — A japánok féltékenyek Amerikára. — A japán külügyminiszter Londonban. Genf, szept. 4. (Saját tudósítónktól.) A Temps pétervári jelentése szerint Ishi báró japán külügyminisztert utasították, hogy haladéktalanul utazzék Londonba. A miniszter Grey külügyminiszterrel való tanácskozása után Párison át, ahol jelenleg a római japán nagyköveti időzik, fog visszatérni Tokióba. A japán külügyminiszter jelentése alapján nagyfontosásgú határozatok várhatók, amelyek tekintetében az öregek tanácsa van hivatva kimondani a döntő szót. Ezzel kapcsolatban a Temps arról értesül, hogy Okuma japán miniszterelnök a mikádónál való kihallgatása és a négyes antant nagyköveteivel való tanácskozás után a legfőbb haditanács ülésén elnökölt. Japánország energikus támogatásának első jeléül e hírforrás szerint fegyver- és lövészetnek az antant rendelkezésére bocsátása lesz. Az erre vonatkozó pénzügyi rendszabályokat ezek sürgős természetére való tekintettel a parlament megkérdezése nélkül fogják foganatosítani. Jelentés a japán beavatkozásról. Kopenhága, szept. 4. (Saját tudósítónktól.) A Ruszkoje Szlovo közli tokiói levelezőjének táviratát, amely szerint a levelező állítólag megbízható forrásból arról értesült, hogy a japán kormány hajlandó nagyobb sereget Európába küldeni. A pétervári párisi, római és londoni japán nagykövetek a kérdés megoldására nézve az illető kormányokkal tanácskoztak. Mielőtt a japán kormány újabb lépést tesz, meghallgatja az említett tárgyalásokról szóló nagyköveti jelentéseket. Kopenhága, szept. 4. (Saját tudósítónktól.) A Ruszkoje Szlovo tokiói megbízható részről közli, hogy Japánország végleg elhatározta, hogy csapatokat fog küldeni az orosz harcvorlálra. A japánok amerikai veszedelme. Pétervár, szept. 4. Orosz újságok jelentik Tokióból. A japán sajtó növekedő nyugtalansággal nézi Amerika gazdasági sikereit Kínában és amerikai veszedelem jelszavát hangoztatja. A japán sajtó kifejti, hogy Amerika nyilván Kínával való szövetséget készít elő és bankokat, hajóstársulatokat és más ily vállalatokat alapít, miáltal magához akarja ragadni a gazdasági hatalmat. A japánok politikája. Zilrik, szept. 4. (Saját tudósítónktól.) A Neue Zür. Ztg. Japánország, Oroszország és Anglia címmel hosszabb cikkelyben foglalkozik azzal az újra föléledt francia óhajjal, hogy az antant valamiképpen vegye meg Japánország fegyveres segítségét, mégpedig a japán-orosz szövetség alapján. A cikkely egy ilyen szövetség lehetőségéről és Japánországnak a jövőben követendő valószínű politikájáról a következőket írja: Hogy Oroszországot megnyerjék a Japánországgal való kooperálásra, telekürtölték a világot azzal a jelszóval, hogy Japánország Oroszországnak a Dardanellákra vonatkozó politikáját támogatni akarja. Tagadhatatlan, hogy a körültekintő és a messze jövőre vonatkozó terveket is szem előtt tartó japán diplomácia eredeti szándéka az volt, hogy Angolország segítségével az oroszokat valahogyan kiszorítsák Mandzsuországból. Azóta azonban, hogy Japánország angol szövetségese a Kínával való konfliktus idején oly ellenséges magatartást tanúsított, a japáni politika úgy látszik alaposan megváltozott. A mikádó országa belenézett szövetségesének kártyáiba és minthogy a politikai hamiskártyásoknál is duplán számít az utolsó ütés, a kétfelé sanditó Japánország úgy látszik eltette magának ezt az utolsó ütést, hogy végül Anglia ellen játszsza ki. Régebben Japánországban az volt a jelszó : Angliával Oroszország ellen. A helyzet most változott és ma a politika irányító jelszava: Oroszországgal Angolország ellen. Egészen világos az, hogy ha Tokióban Oroszország számos vereségének ellenére arra gondolnak, hogy a legyűrt muszka óriással szövetségre lépnek, ez a szövetség csak Anglia ellen irányuló védő és dacoló szövetség lehet és ilyen körülmények között éppenséggel nem kelt csodálatot az, ha a párisi Liberté, amely igen sokat foglalkozik a japán-orosz szövetségi szerződés eszméjével, nyiltan kimondja, hogy Anglia, ámbár az antant számíthat arra, hogy az antant érdekeit szolgálja Japánországot iletőleg is, hátráltatja úgyszólván kizárólag ennek a szövetségi szerződésnek létrejövetelét. És nincs mit csodálni azon sem, hogy az illetékes japán és orosz politikai és katonai köröket, amelyekben a hosszabb időre szóló, sokat felölelő japán-orosz szövetségi szerződést már mint befejezett valóságot üdvözölték nagy lelkesedéssel, nagyon kijózanította az Echo de Paris leleplező cikkelysorozata, mely rávilágít a helyzetre, kifejti, hogy e szövetségi szerződés ma még talán távolabb áll a megvalósulás pillanatától mint valaha, és egyenesen megvádolja Angliát azzal, hogy hallani sem akar a Japánország által kért egész jelentéktelen engedményekről, pedig tudja, mennyire előbbre vinné az antant-hatalmak ügyét Japánország segítsége. Hasztalan szólítja föl Delcassé francia külügyminiszter a vezető angol köröket, hogy ellenállásukat hamarosan hagyják abba és adjanak módot arra, hogy az összeomlás küszöbén álló orosz hadsereg újjászervezése a japán fegyverraktárak, valamint állami és magánfegyvergyárak közreműködésével minél hamarabb megtörténhessék. Hiábavaló fáradság ez, mert az angolok nagyon vigyáznak, hogy ne kerüljenek „a japán macska" karmaiközé. Motono, a párisi japán nagykövet legutóbb egy újságíróval folytatott beszélgetés alkalmával kijelentette, hogy egyenesen érthetetlen és Japánországnak az antant iránt való rokonérzésére a legnagyobb mértékben káros az az ellenállás, amelyet Anglia szűkkeblűségében a japán érdekek megvalósulásával szemben kifejt. A hidegvérű angolok csak nem akarnak fölmelegedni az orosz-japán szövetségért és inkább nyugodtan zsebrevágják a szövetséges franciák minden szemrehányását, egyszerűen nem hallják meg azt a mindenféle formában ismételt figyelmeztetést, havgy közös érdek volna az orosz véderő újjászerve.