Budapesti Hírlap, 1915. november-december (35. évfolyam, 304–363. szám)

1915-11-30 / 333. szám

1915. november 30. BUDAPESTI HÍHLAP (333. sz.) virradó éjjel bomba- s ágyuharc. Balszár­nyunkból kiinduló­­almánk ellenséges ak­nával találkozott. Heves bomba- és ágyu­harc támadt. Az ellenség aknáját elpusz­títottuk. Azonkívül tü­zéségünk ezen a szárnyon az ellenség aknavető állásait pusztította el. Az angol szívtelenség. Konstantinápoly, nov. 29. A Tanin közli Englaender dr. konstanti­nápolyi orvosnak a császári orvostudományi tár­saság elé terjesztett jelentését, a­mely megálla­pítja, hogy a Törökország ellen hadat viselő egyik nagyhatalom gyalogságának puskagolyói­nak olyan magja van, a­melynek közepe alumi­nium és a mely, miután az aluminium cseké­lyebb súlyánál fogva a találat pillanatában so­kat veszít sebességéből, a mögötte lévő, ólomból készült rész nyomása alatt szilánkokra szakad. "A lap megjegyzi: Ez a nagyhatalom Anglia, a­mely tehát tudatosan divin­ dum golyókat ál­­lít elő. Tripeliszi törzsek Egyiptom ellen. Lugánó, nov. 29.­­, (Saját tudósítónktól.) A Secolo jelenti Kai-Sióból. Hivatalos kommüniké szerint a kirenaikai határon zavargás van. Már több, mint húsz napja megszüntették az áruforgalmat Alexandria és Solum között, a­mely utóbbi a Kirenajka egyik legfontosabb kereskedelmi középpontja, mivel a kirenajkai törzsek az egyiptomi határ ellen fordultak. Az angol határcsapatokat meg­erősítették és Marsába és Marbruhba összpon­tosították. A franciák veszedelme Tuniszban. Konstantinápoly, nov. 29. A lapok jelentéseket közölnek, a­melyek szerint Tuniszban a franciaellenes mozgalom mindjobban terjed, a­mi annak jele, hogy a szent háború, eszméje eljutott oda is. Tuniszi törzsek tripolisziakkal egyesülve, egy hónappal ezelőtt megtámadták Omszukot, a­melyet egy egész hétig tartó harc után egy francia lövőzászlóalj kénytelen volt föladni. Készülődés Perzsiában. Konstantinápoly, nov. 29. A lapok teheráni jelentése szerint a parla­mentnek törvényjavaslatot fognak benyújtani, a­mely, a katonai kötelezettséget valamennyi törzsre kiterjeszti. A törvény szerint a törzsek az első esztendőben 75.000 gyalogost és 5000 lovast küldhetnek harcba. Ezzel a haderővel Perzsia nagy szerepet játszhatna ebben a háborúban. Vilmos császár Bécsben Budapest, nov. 29. Bécs ismét ragyog a boldogságtól. Gyönyörű­­verőfényes téli napon, de arcot fűrészelő hidegben, az osztrák fővárosba érkezett Vilmos német császár .S a bécsiek a világháború egyik fölötte jelentős mo­mentumában láthatták a világverő császár délceg, diadalt sugárzó, lovagi alakját. A német császár Fe­renc Józsefet ment meglátogatni, kivel a háború kez­dete óta nem találkozott, s mint a tudósítások jelen­tik, a viszontlátás mind a­­ét uralkodót mélyen meg­hatotta. Csodálatosan érdekes találkozás volt ez . Ragyogó, hadisisaikkal fején, fél világot megreszket­tető kardjával oldalán, csatatér porával vitézi köntö­sén, lépett be a császár, akár egy új Mars-isten, ag­gastván királyunkhoz, kinek a kor havától borított szelíd, méltóságos, öreg alakja fenséges ellentét gya­n­ánt hathatott. A tudósítások kiemelik, hogy a láto­gatás szigorúan magánjellegű volt, de lehet-e ennek­­jó találkozásnak megható, szívet és képzeletet viharba ejtő, bizalommal, hittel, reménnyel, ujjongó hajnali fénnyel és tündéri csillagragyogással teljes voltát beleszorítni a magán jellegbe ? Váratlanul hasadt a­­világra a látogatás szép téli napja s bár arra intik herülékeny fantáziánkat, hogy ne firtasson egyebet benne magánügynél, a német császár szívbeli, ke­gyeletes lépésénél, mégis vágtató huszárcsapat gya­nánt kóvályog körülötte minden gondolatunk. A múltat és jövőt, az éjszakát és virradatot, a harcot és diadalt, az orkánt és kikötőt éreztük összekapcso­lódni a látogatásban. Lehet, hogy csalódunk, de a Csalódás sem nyomja el azt az érzésünket, hogy egy szép, költői és megkapó nyugvópontot látunk a nyugtalanságban. A császár látogatásáról a következő bécsi tu­dósítás számol be: A császár Bécsben. A német császár ma délelőtt Bécsbe érkezett. Szigorúan bizalmas és tisztán személyes az a láto­gatás, a­melyet a császár ma Ferenc József­­ csá­szári és apostoli királyi felségénél Schönbrunnnban­ tesz. Vilmos császár kifejezett kívánságára minden foga­dási előkészülettől el kellett tekinteni és így a látogatás külsőségeiben is csupán személyes jel­legű maradt. A penzingi pályaudvart Vilmos csá­szár fogadására gyönyörűen földiszítették. Az ud­vari pavillon előtt levő szabad téren födött folyosó volt, a­melynek mindkét oldalát hatalmas növény­csoportok ékesítették. Az udvari pavillon elé ve­randaszerű kiugrót emeltek, kívül és belül nehéz bordóvörös bársonnyal, arany szegéllyel. Értékes szőnyegek borították a padlót s a schönbrunni üveg­házakból való délszaki növények hatalmas cso­portja díszítette a verandát A vasoszlopokat fenyő­ágaktól s girlandoktól körülfolyva a szövetséges birodalmak színei díszítették. Penzing és Hitzing s a közeli városrészek házait föllobogózták. Különö­sen a 21. és a 2. kerület úszott pazar fényben, a­hol a császár áthaladt. A pályaudvar körzetét és a schönbrunni kastély felé vezető utakat már kora reggel nagy néptömeg lepte el s végül tömör sor­fal állott Schönbrunntól a penzingi pályaudvarig. Tiz óra után a hivatalos személyiségek elin­dultak a pályaudvar felé. A német nagykövet a né­met katonai és tengerészeti attaséval Gänsendorfig elébe utazott uralkodójának és csatlakozott a kí­séretéhez. A pályaudvaron a német nagykövetség többi tagja, a német főkonzul, a német konzul, a szász követ a szász attaséval, a bajor követ a követ­ség­i tanácsossal, az ő felsége által császári barátjá­hoz díszszolgálatra beosztott urak, Kotisko dr. ál­lamvasuti igazgató, Gorup báró rendőrfőnök, va­lamint a Bécsben lakó birodalmi németek egyesüle­teinek küldöttségei jelentek meg. Háromnegyed ti­zenegykor Feren­c Szalvátor királyi herceg a 16. porosz királyi huszárezred formaruhájában s Ká­roly István királyi herceg német tengerészeti forma­ruhában érkezett a pályaudvarra és ott várakozott ő felsége képviselőjére, Károly Ferenc József trónörökösre, a­ki néhány perccel 11 óra előtt jött meg a porosz-vesztfáliai királyi 11. számú huszár­ezred formaruhájában, mellén az elsőosztályu vas­kereszttel. A trónörökös előbb a két királyi herce­get üdvözölte s azután a megjelent személyiségek kö­zül többeket megszólítással tüntetett ki. Pontosan tizenegy órakor gördült be a császár vonata. A császár maga, a­ki porosz tábornagyi tá­bori formaruhát viselt, a katonai Mária Terézia­renddel, a Szent István-rend nagykeresztjének szalag­jával, gyorsan kiszállván a szalonikocsiból, a trónörö­köshöz sietett, a legmelegebben üdvözölte, megcsó­kolta és kezet szorított vele. A császár ezután Fe­renc Szalvátor és Károly István királyi hercegek­hez lépett és őket is a legszívesebben üdvözölte, majd Csirszky nagykövet feleségéhez fordult, kezet csókolt neki s leányát is köszöntötte. A trónörökös ezután bemutatta a császárnak a jelenlevő hivatalos személyiségeiket, viszont a császár saját kíséretét mu­tatta be Károly Ferenc Józsefnek. Mindez alig ne­gyedóráig tartott. A császár most a trónörökös jobbján a királyi hercegekkel és a kísérettel a perronon és az udvari várótermen keresztül a pályaudvar épülete elé ment. Mikor a császár alakja föltűnt az ajtóban, a tömeg leírhatatlan örömrivalgásban tört ki. Kendőket lo­bogtattak feléje, hodh ! és éljen ! zúgott szakadatla­nul. Ilyen lelkesen sohasem üdvözöltek Bécsben ide­gen uralkodót. Vilmos császár és Károly Ferenc Jó­zsef királyi herceg a tömeg örömujjongása közben beszállott az udvari automobilba s az ezernyi­ ezer közönség sorfala között hajtatott Schönbrunnba. A császár kísérete követte őket. Ferenc Szalvátor és Károly István királyi hercegek a pályaudvarról köz­vetetlenül palotájukba ment. A­mikor a császári automobil a schönbrunni kastély udvarába fordult, a katonai őrség fegyverbe lépett. A császár és a trónörökös fél tizenkettőkor érkezett Schönbrunnba s autójuk a kék­ lépcső előtt állt meg. A császárt itt Montenuovo herceg első fő­udvarmester és Choloniewski gróf főszertartásmes­ter fogadta s közben ő felsége porosz tábornagyi dísz­formaruhában eléje ment felséges vendégének. A két uralkodó, a ki a háború kitörése óta nem látta egymást, mélyen meg volt indulva, összecsóko­lózott s melegen kezet fogott egymással. A két ural­kodó ezután beszélgetve, a nagy galérián és a Mária Terézia-termen át a gárda sorfala között Vilmos császár lakosztályába ment. Rövid itt tartózkodás után ő felsége visszavonult, hogy vendége kissé ki­pihenje magát. Tizenkét órakor a német császár lakóosztályában reggeli volt, a­melyen a két ural­kodó és Károly Ferenc József trónörökös vett részt. Ugyanakkor a nagy rózsaszínű teremben udvarnagyi reggeli volt. Délután fél 3 órakor a német császár, mint lapunk más helyén is megírtuk, külön kihallgatáson fogadta Burián István báró közös külügyminisztert, Tisza István gróf magyar és Stürgkh Károly gróf osztrák miniszterelnököt. A császár Körber Ernő közös pénzügyminisztert és Weiskirchner bécsi pol­gármestert is kihallgatáson fogadta. Délután Vil­mos császár részt vett a német nagykövetségen adott teán, a­melyen Károly Ferenc József trónörökös is megjelent inkognitóban. Kageneck gróf őrnagy, né­met katonai attasé délután megjelent a kapucinu­sok sírboltjában és a német császár nevében két pompás koszorút helyezett Erzsébet királyné és Rudolf trónörökös koporsójára. A német császár a látogatás alkalmával Csir­szky gróf bécsi német nagykövetnek, Erbach her­ceg­helyettes katonai attasénak és a német nagy­követséghez beosztott Götting korvettkapitánynak átnyújtotta a vaskeresztet. Este fél hat órakor ő felségénél a schönbrunni kastélyban bizalmas jellegű udvari ebéd volt. Az ebéden Ferenc József királyon kívül Vilmos csá­szár a hozzá díszszolgálatra beosztott urak, Csir­szky német nagykövet, a követség személyzetével, Burián báró külügyminiszter, Montenuovo herceg első főudvarmester, Paar gróf és Bolfras báró fő­hadsegéd, Kolonievszky gróf főszertartásmester és Schiessl báró kabinetirodai igazgató vett részt. Az ebéd fél hétkor végződött, mire az uralkodók cerclet tartottak. Az elutazás. A német császár, miután a legszívélyesebben elbúcsúzott Ferenc József királytól a schönb­anni kastélyban, este 7 óra 10 perckor a penzingi pálya­udvarról elutazott. A császárt, a­ki az osztrák és magyar tábori formaruhát viselte, a trónörökös kísérte a pályaudvarra, a­hol a császár a trónörö­köstől szíves búcsút vett. A pályaudvaron megjelent a német nagykövet is. A­mikor a vonat már elin­dult, a trónörökös a szalonkocsi ablakánál álló császárt katonai tisztelgéssel üdvözölte. A bécsi sajtó. A Wiener Abendpost, a bécsi hivatalos lap a császári látogatással kapcsolatosan ezt írja: ő fel­sége II. Vilmos német császár és Poroszország ki­rálya ma Bécsbe érkezett, ő felségét, a mi legke­gyelmesebb urunk fenkölt barátját, mindig mint legszívesebben látott és legtiszteltebb vendéget ün­nepelték a birodalmi fő- és székváros falai között. Bécs lakossága üdvözli Vilmos császárt, a hű szö­vetséges német birodalom fejét, forrón szeretett uralkodónk kipróbált barátját, az uralkodót, a ki mindent, a­mi az emberiség előhaladását és boldog­ságát gyarapíthatja, meleg érzékkel felkarol és ha­tásos támogatásban részesít. A hódolattal teljes üd­vözlések nem utolsó sorban a békefejedelemnek szóltak, a ki addig, a­meddig lehetséges volt, Né­metország hatalmát és összehasonlíthatatlan kato­nai erejét latba vetette, hogy a háború szerencsét­lenségétől a világot megkímélje és a ki rosszaka­­­rató szomszédok kihívását és bujtogatásait az el­gondolható leghosszabb időn át az erősnek hosz­szantűrésével viselte el. Az ellenségek azonban, mást akartak. Fölidézték a vészt és a háborús bonyodal­mak között Vilmos császár most megjelenik váro­sunk falai között. Melegebben, mint valaha, fo­gadja Bécs városa a császárt. Feledhetetlenek a szavak, a melyekkel Vilmos császár egykor a bécsi városházán Németország törhetetlen fegyverhűségét hangoztatta s valóban a világháború története a hűség eposza lett. A legideálisabb fegyverbarátság­ban harcol Ausztria és Magyarország és Németor­szág legszentebb javaiért és a Mindenható megál­dotta fegyvereiket. Szégyent vallottak ellenségeink, kik a szövetséges középponti hatalmak megsemmi­sítésére törtek. Egyik egykori szövetségesünk hit­szegése sem tudta a hadi helyzetet ellenségeink ja­vára befolyásolni, csupán saját politikai és katonai helyzetét rosszabbította vele. A szövetséges közép­ponti hatalmak ellenséges földön forgatják győzel­mes fegyvereiket s hűséges közösségben csatlako­zott hozzájuk az ottomán birodalom és a bolgár királyság. A győzelem ellenállhatatlan közös aka­rása lelkesíti a fegyverben élő népeket az Északi-és a Keleti-tenger partjaitól Mezopotámia síkságaiig. Üdv és szerencse a szövetséges népeknek, melyek a Gondviselés látható kegyében harcolnak jogért és erkölcsért. Üdv és szerencse a német birodalom­nak és dicső fejének. Berlini hang. A berlini Wolff-ügynökség jelenti: A császár ma Ferenc József császár és király látogatására Schönbrunnba ment. A két szövetséges uralkodó­nak a háború kitörése óta ez az első találkozása. Oly időben történik meg ez a viszontlátás, a­mikor német és osztrák és magyar csapatok vállvetve és 5

Next