Budapesti Hírlap, 1915. november-december (35. évfolyam, 304–363. szám)

1915-12-21 / 354. szám

­ Helfferich államtitkár ismételten fölszólalt a vitában. A ház azután második és harmadik olvasás­ban elfogadta a javaslatot, valamint azt a határo­zati javaslatot, a­mely a magánszemélyek hadinye­reményadójának jövőbeli megállapítására és bizto­sítására irányul. A szociáldemokraták új hadiadóra vonatkozó határozati javaslatát elvetették. Miután elfogadták a birodalmi bank hadi hozzájárulására vonatkozó törvényjavaslatot, az ülést berekesztették. A legközelebbi ülés holnap lesz. BUDAPESTI HÍRLAP (354. sz.) 1915. d­ecember 21. Hagy török győzelem Callipoli félszigeten. A törökök a szövetségeseket Anagortánál és Ari-Burnunál megverték s a tengerig szorították. A vert sereg hajón elmenekült. — A montenegrói harcok. — A görögök. — Budapest, dec. 20. Az utóbbi napok török hivatalos je­lentései egyre fokozódó harci tevékeny­ség hírét hozták a Gallipoli-félszigetről. Szerbia meghódítása után a törökök új erőre kaptak s előbb Mezopotámiában mértek halálos csapást az angol seregre, majd a Gallipoli-félsziget nyugati részén lévő francia-angol seregre rontottak. A több napos elkeseredett harc eredményét ma közli a török félhivatalos : az ellenség itt is véres vereséget szenvedett, rengeteg zsákmány hátrahagyásával Ari-Burnunál a tengerig szorult, a­hol megtizedelt, sőt talán felényire lecsökkent hadereje a köd leple alatt hajókon elmenekült. Az angol jelentés azt mondja, hogy sikerült az itt lévő csapatokat más harctérre vinni, a­mi nyílt bevallása a teljes kudarcnak. Való­színű, hogy az a nagy lendület, a­mellyel derék szövetségestársunk, a török, a fél­sziget nyugati részét az ellenségtől meg­tisztította, a félsziget déli csücskéről is hamarosan lesöpri az ott elsáncolt fran­cia-angol hadakat. A mai Hofer-jelentés azt adja tud­tunkra, hogy Bjelopoljetől délnyugatra és Beranetől északra az ellenség erősen kiépített állásait katonáink rohammal elfoglalták. Így halad szépen előre a had­járat Montenegró ellen, a­míg ott éppen úgy el nem ér céljához, mint Szerbiában. Ha nem gátolná seregeinket a vidék mostohasága, már ott is végeztek volna. Az önálló csapatok gyöngesége és züllött­sége, a mieink nagyszerű vitézsége egy­formán sietteti a véget. De sok hegyen kell még átmászni, szakadatlan föl és le egyhangú változatait lebirkózni, a­míg az óhajtott pontra jutnak. Keleten nincs, nyugaton és délnyu­gaton alig van jelentősebb esemény. Az orosz mintha teljesen kiadta volna kezé­ből az iniciatívát, nem mozdul állásaiból. Sem Ruszkij, sem Ivanov nagyobb tet­tekre nem kevül. Goncsarov jó Oblamov­jának, a renyhén szemlélődő, passzivi­tásból élő művest orosznak természete uralkodott el a két kitűnő hadvezéren. Nyugaton is ugyancsak kevés történik: néhány hajó jelenik meg Osztende vagy Wesztende előtt, az angolok belelőnek a szép belga városokba, a németek elkerge­tik őket. Légi harcolók vakmerő játék­ban kergetődznek, míg egyik fél sebzett madárként alá nem zuhan. Az elméleti princípium még ma is az, hogy a világ­háború sorsának Nyugaton kell eldőlnie. De a gyakorlati valóság nem vall az elv helyessége mellett. Délnyugaton is elég mély csönd váltotta föl a hosszú negye­dik isonzói csatát: mérsékelt tüzérségi tevékenységnek hívják ezt a csöndet a vezérkar külön nyelvén. A­ki azt hiszi, hogy az antant nagyon jól vagy csak biztosan érzi magát Szalo­nikiban, az csalódik. A francia és angol lapokban egyre kisért a graeca fides-nek jelszava, a­mi jól magyarul görög két­színűséget jelent. Mi nem is vádoljuk a görögöket. Meggyőződésünk szerint nem ők a kétszínűek, hanem a helyzetük­­szaverték és ez a csoport most Szkutarit iparko­dik elérni. A második kisebb csoportot a bolgá­rok Kula Ljuma mellett a Drin két forrásvizé­nek összefolyásánál megverték és úgy látszik, hogy ez a csoport déli vagy délkeleti irányban, tehát talán Sztrugán át Tiranába és Elbasszánba vonult vissza, a­hová valószínűen a Visics-had­osztálynak a bolgárok által december 12-én Sztruga mellett Albániába vert maradványai is visszaözönlöttek. Szalonikiba 40.000 főnyi indiai csapatot várnak. A legközelebbi napokra várják a szövet­ségeseknek hivatalos nyilatkozatát arról, hogy­ okkupálják Szalonikit és a görögök által kiürí­tett területeket. Azéni jelentés szerint a bolgárok 150.000 főnyi új hadsereget szereltek föl, a­mely teljesen operációképes. (K. B. L.) Bécs, dec. 20. (Külön tudósítónktól.) Kövess tábornok! csapatai ismét jelentős sikert arattak, a­melynek segítségével igen rövid idő alatt a­ Montenegró legjobb útja birtokukba kerülhet. Ugyanis Bje­lopoljetől délnyugatra, a Ljebesnica és a Tara folyó közt a Sijavica-Planina északnyugati ré­szében a Tara kanyarulatánál rohammal bevete,­ték az erősen kiépített ellenséges állást. Ott hú­zódik el a Grob-ból a Komasin-vidéken Mojko­vácba és onnan a Tara völgyében délfelé vezető út, a­mely Trebaljevótól kezdve igen jó közle­kedő­ vonal Podgorica felé. Lepenáctól Mojko­vácig ez az út szűk szakadékon vonul át. Ha egy pillantást vetünk a térképre, lát­juk,­­hogy a Tara kanyarulatán lévő állás mere­dek, nehezen járható magaslaton van és a terep nehézsége még a felületes megfigyelőt is arra készteti, hogy csodálattal adózzon ott küzdő csa­patainknak a véghezvitt teljesítményért. A hóval födött és 2000 méter magasságot is elérő hegyvi­déken csapataink sikert-siker után érnek el. A Tara kanyarulatánál elért sikerrel egyidőben csapataink Godusánál rohammal bevették az el­lenséges állást, a­hol a Koricából Beránéba ve­zető szűk út a Jastak- és Moravad-Planinán 1 400 méter magasságban halad. Ilyenformán az észak felől Beránéhoz közeledő csapataink már 24 kilométernyire megközelítették ezt a várost. Ab­ból a tényből, hogy a Tara kanyarulatánál öt ágyút és 1200 fegyvert zsákmányoltunk, az el­lenség nagy vereségére lehet következtetni. A Moskovácnál lefolyt harcban több száz foglyot ejtettünk. Francia jelentés szerint Bojovics szerb had­ügyminiszter az Albániába menekült szerb csa­patok megszervezése végett Durazzóba utazott, a­hol a szerbek az ott partraszállott olaszokkal együtt fognak működni. (K. B. L.) A harc nehézségei. Hadisajtószállás, dec. 20. ..'/­ Budapesti Hírlap harctéri tudósítójától) Csapataink elérték Cehotinát és a Tara-területet, a­melynek a terep nehézsége tekintetében egész Európában nincsen párja. A Tara folyó ezer méter magas sziklák között vágott magának­ utat; az egész terület kietlen, karszt­vidék, a­melynek egyes magaslatai 1200—1600 métere­sek. E nehézségek egyik példája íme ez: Az egyik községből el akartam menni egy másik köz­ségbe, a­mely a vezérkari térkép szerint hat kilo­méternyi távolságban va­n. Négy szakadékon kellett átvándorolnom, mindannyiszor legalább is 300 méter magas meredek utakat kellett meg­tennem. Egészen a kimerülésig menő erőfeszítés­sel teljes hat órára volt szükségem ez útra. Ezt a vonalat most kizáróan komitácsi bandák vé­delmezik, a­melyeknek azonban könnyen szállít­ható géppuskáik is vannak. Arcvonali harcról télen itt szó sem lehet. Az ellenség részéről a harc guerilla-harc jellegét ölti magára. Minden dicséreten fölül álló csapataink a legnagyobb erőik. Feszült várakozás a Balkánon. Az antant Szalonikiban. — Harcunk Montenegróban. — Nefer altábornagy jelentése. Hivatalos jelentés, kiadták december 20-án délben; érkezett délután 3 óra 45 perckor. Kövess tábornok csapatai rohammal vették be az ellenség erősen kiépített had­állásait a Tara kanyarulatánál Bjelopol­jétól délnyugatra és Godusa-nál, Berane­től északra. A Tara mentén folyt harcban 3 hegyi ágyút, 2 tábori ágyút és 1200 puskát zsákmányoltunk. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német hivatalos jelentés. .4 nagy főhadiszállásra jelentik december­­20-án. A Tarától északkeletre vívott harc­ban — mint utólag jelentik — három he­gyi és két tábori ágyút zsákmnyoltunk. Tegnap Moskovácnál további, az osztrák és magyar csapatokra sikeres harc volt. Több száz foglyot szállítottak be. A német és bolgár hadseregrészekről nincs jelenteni való. Az általános helyzet. Bécs, dec. 20. (Külön tudósítónktól.) Montenegró észak­keleti és keleti részeiben csapataink támadása a leghevesebb harcban és nehezen legyőzhető te­repen nehézségek mellett szakadatlanul előreha­lad. A montenegróiakat már vereség érte ama fő­védelmi állások legtöbb pontjain, a­melyek nagy általánosságban északnyugatról északkeletnek körülbelül a következő vonalon húzódnak végig: a járhatatlan, mély hóval födött, helyenkint egészen 2000 méter magas hegyvidék mentén körülbelül huszonöt kilométernyire délre Plevl­jétől a Tara-szakadék mellett, a­mely Monte­negró határa Bjelopolje felé, innen a Lim folyó keleti partján, Beranetől északkeletre, Ipeken keresztül tovább, csatlakozással a bolgárokhoz Gyakova felé. Hadosztályaink egyike Montenegró északkeleti részében négy nap alatt több mint tizenhárom zászlóaljat elfogott és ezzel ártalmat­lanná tette a montenegrói hadsereg egy harmad­részét. A megvert szerb seregek csaknem egészen Albániába vonultak vissza. Valószínűen két megosztott csoportban mentek vissza, a­melyek közül a nagyobbikat csapataink édeken át visz.

Next