Budapesti Hírlap, 1915. november-december (35. évfolyam, 304–363. szám)
1915-12-21 / 354. szám
Helfferich államtitkár ismételten fölszólalt a vitában. A ház azután második és harmadik olvasásban elfogadta a javaslatot, valamint azt a határozati javaslatot, amely a magánszemélyek hadinyereményadójának jövőbeli megállapítására és biztosítására irányul. A szociáldemokraták új hadiadóra vonatkozó határozati javaslatát elvetették. Miután elfogadták a birodalmi bank hadi hozzájárulására vonatkozó törvényjavaslatot, az ülést berekesztették. A legközelebbi ülés holnap lesz. BUDAPESTI HÍRLAP (354. sz.) 1915. december 21. Hagy török győzelem Callipoli félszigeten. A törökök a szövetségeseket Anagortánál és Ari-Burnunál megverték s a tengerig szorították. A vert sereg hajón elmenekült. — A montenegrói harcok. — A görögök. — Budapest, dec. 20. Az utóbbi napok török hivatalos jelentései egyre fokozódó harci tevékenység hírét hozták a Gallipoli-félszigetről. Szerbia meghódítása után a törökök új erőre kaptak s előbb Mezopotámiában mértek halálos csapást az angol seregre, majd a Gallipoli-félsziget nyugati részén lévő francia-angol seregre rontottak. A több napos elkeseredett harc eredményét ma közli a török félhivatalos : az ellenség itt is véres vereséget szenvedett, rengeteg zsákmány hátrahagyásával Ari-Burnunál a tengerig szorult, ahol megtizedelt, sőt talán felényire lecsökkent hadereje a köd leple alatt hajókon elmenekült. Az angol jelentés azt mondja, hogy sikerült az itt lévő csapatokat más harctérre vinni, ami nyílt bevallása a teljes kudarcnak. Valószínű, hogy az a nagy lendület, amellyel derék szövetségestársunk, a török, a félsziget nyugati részét az ellenségtől megtisztította, a félsziget déli csücskéről is hamarosan lesöpri az ott elsáncolt francia-angol hadakat. A mai Hofer-jelentés azt adja tudtunkra, hogy Bjelopoljetől délnyugatra és Beranetől északra az ellenség erősen kiépített állásait katonáink rohammal elfoglalták. Így halad szépen előre a hadjárat Montenegró ellen, amíg ott éppen úgy el nem ér céljához, mint Szerbiában. Ha nem gátolná seregeinket a vidék mostohasága, már ott is végeztek volna. Az önálló csapatok gyöngesége és züllöttsége, a mieink nagyszerű vitézsége egyformán sietteti a véget. De sok hegyen kell még átmászni, szakadatlan föl és le egyhangú változatait lebirkózni, amíg az óhajtott pontra jutnak. Keleten nincs, nyugaton és délnyugaton alig van jelentősebb esemény. Az orosz mintha teljesen kiadta volna kezéből az iniciatívát, nem mozdul állásaiból. Sem Ruszkij, sem Ivanov nagyobb tettekre nem kevül. Goncsarov jó Oblamovjának, a renyhén szemlélődő, passzivitásból élő művest orosznak természete uralkodott el a két kitűnő hadvezéren. Nyugaton is ugyancsak kevés történik: néhány hajó jelenik meg Osztende vagy Wesztende előtt, az angolok belelőnek a szép belga városokba, a németek elkergetik őket. Légi harcolók vakmerő játékban kergetődznek, míg egyik fél sebzett madárként alá nem zuhan. Az elméleti princípium még ma is az, hogy a világháború sorsának Nyugaton kell eldőlnie. De a gyakorlati valóság nem vall az elv helyessége mellett. Délnyugaton is elég mély csönd váltotta föl a hosszú negyedik isonzói csatát: mérsékelt tüzérségi tevékenységnek hívják ezt a csöndet a vezérkar külön nyelvén. Aki azt hiszi, hogy az antant nagyon jól vagy csak biztosan érzi magát Szalonikiban, az csalódik. A francia és angol lapokban egyre kisért a graeca fides-nek jelszava, ami jól magyarul görög kétszínűséget jelent. Mi nem is vádoljuk a görögöket. Meggyőződésünk szerint nem ők a kétszínűek, hanem a helyzetükszaverték és ez a csoport most Szkutarit iparkodik elérni. A második kisebb csoportot a bolgárok Kula Ljuma mellett a Drin két forrásvizének összefolyásánál megverték és úgy látszik, hogy ez a csoport déli vagy délkeleti irányban, tehát talán Sztrugán át Tiranába és Elbasszánba vonult vissza, ahová valószínűen a Visics-hadosztálynak a bolgárok által december 12-én Sztruga mellett Albániába vert maradványai is visszaözönlöttek. Szalonikiba 40.000 főnyi indiai csapatot várnak. A legközelebbi napokra várják a szövetségeseknek hivatalos nyilatkozatát arról, hogy okkupálják Szalonikit és a görögök által kiürített területeket. Azéni jelentés szerint a bolgárok 150.000 főnyi új hadsereget szereltek föl, amely teljesen operációképes. (K. B. L.) Bécs, dec. 20. (Külön tudósítónktól.) Kövess tábornok! csapatai ismét jelentős sikert arattak, amelynek segítségével igen rövid idő alatt a Montenegró legjobb útja birtokukba kerülhet. Ugyanis Bjelopoljetől délnyugatra, a Ljebesnica és a Tara folyó közt a Sijavica-Planina északnyugati részében a Tara kanyarulatánál rohammal bevete,ték az erősen kiépített ellenséges állást. Ott húzódik el a Grob-ból a Komasin-vidéken Mojkovácba és onnan a Tara völgyében délfelé vezető út, amely Trebaljevótól kezdve igen jó közlekedő vonal Podgorica felé. Lepenáctól Mojkovácig ez az út szűk szakadékon vonul át. Ha egy pillantást vetünk a térképre, látjuk,hogy a Tara kanyarulatán lévő állás meredek, nehezen járható magaslaton van és a terep nehézsége még a felületes megfigyelőt is arra készteti, hogy csodálattal adózzon ott küzdő csapatainknak a véghezvitt teljesítményért. A hóval födött és 2000 méter magasságot is elérő hegyvidéken csapataink sikert-siker után érnek el. A Tara kanyarulatánál elért sikerrel egyidőben csapataink Godusánál rohammal bevették az ellenséges állást, ahol a Koricából Beránéba vezető szűk út a Jastak- és Moravad-Planinán 1 400 méter magasságban halad. Ilyenformán az észak felől Beránéhoz közeledő csapataink már 24 kilométernyire megközelítették ezt a várost. Abból a tényből, hogy a Tara kanyarulatánál öt ágyút és 1200 fegyvert zsákmányoltunk, az ellenség nagy vereségére lehet következtetni. A Moskovácnál lefolyt harcban több száz foglyot ejtettünk. Francia jelentés szerint Bojovics szerb hadügyminiszter az Albániába menekült szerb csapatok megszervezése végett Durazzóba utazott, ahol a szerbek az ott partraszállott olaszokkal együtt fognak működni. (K. B. L.) A harc nehézségei. Hadisajtószállás, dec. 20. ..'/ Budapesti Hírlap harctéri tudósítójától) Csapataink elérték Cehotinát és a Tara-területet, amelynek a terep nehézsége tekintetében egész Európában nincsen párja. A Tara folyó ezer méter magas sziklák között vágott magának utat; az egész terület kietlen, karsztvidék, amelynek egyes magaslatai 1200—1600 méteresek. E nehézségek egyik példája íme ez: Az egyik községből el akartam menni egy másik községbe, amely a vezérkari térkép szerint hat kilométernyi távolságban van. Négy szakadékon kellett átvándorolnom, mindannyiszor legalább is 300 méter magas meredek utakat kellett megtennem. Egészen a kimerülésig menő erőfeszítéssel teljes hat órára volt szükségem ez útra. Ezt a vonalat most kizáróan komitácsi bandák védelmezik, amelyeknek azonban könnyen szállítható géppuskáik is vannak. Arcvonali harcról télen itt szó sem lehet. Az ellenség részéről a harc guerilla-harc jellegét ölti magára. Minden dicséreten fölül álló csapataink a legnagyobb erőik. Feszült várakozás a Balkánon. Az antant Szalonikiban. — Harcunk Montenegróban. — Nefer altábornagy jelentése. Hivatalos jelentés, kiadták december 20-án délben; érkezett délután 3 óra 45 perckor. Kövess tábornok csapatai rohammal vették be az ellenség erősen kiépített hadállásait a Tara kanyarulatánál Bjelopoljétól délnyugatra és Godusa-nál, Beranetől északra. A Tara mentén folyt harcban 3 hegyi ágyút, 2 tábori ágyút és 1200 puskát zsákmányoltunk. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német hivatalos jelentés. .4 nagy főhadiszállásra jelentik december20-án. A Tarától északkeletre vívott harcban — mint utólag jelentik — három hegyi és két tábori ágyút zsákmnyoltunk. Tegnap Moskovácnál további, az osztrák és magyar csapatokra sikeres harc volt. Több száz foglyot szállítottak be. A német és bolgár hadseregrészekről nincs jelenteni való. Az általános helyzet. Bécs, dec. 20. (Külön tudósítónktól.) Montenegró északkeleti és keleti részeiben csapataink támadása a leghevesebb harcban és nehezen legyőzhető terepen nehézségek mellett szakadatlanul előrehalad. A montenegróiakat már vereség érte ama fővédelmi állások legtöbb pontjain, amelyek nagy általánosságban északnyugatról északkeletnek körülbelül a következő vonalon húzódnak végig: a járhatatlan, mély hóval födött, helyenkint egészen 2000 méter magas hegyvidék mentén körülbelül huszonöt kilométernyire délre Plevljétől a Tara-szakadék mellett, amely Montenegró határa Bjelopolje felé, innen a Lim folyó keleti partján, Beranetől északkeletre, Ipeken keresztül tovább, csatlakozással a bolgárokhoz Gyakova felé. Hadosztályaink egyike Montenegró északkeleti részében négy nap alatt több mint tizenhárom zászlóaljat elfogott és ezzel ártalmatlanná tette a montenegrói hadsereg egy harmadrészét. A megvert szerb seregek csaknem egészen Albániába vonultak vissza. Valószínűen két megosztott csoportban mentek vissza, amelyek közül a nagyobbikat csapataink édeken át visz.