Budapesti Hírlap, 1915. november-december (35. évfolyam, 304–363. szám)

1915-12-27 / 358. szám

Budapest, 1915. XXXV. évfolyam, 362. szám. Csü­törtök, december 27. BUDAPE Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egész évre 33 kor., félévre 16 kor, negyedévre 8 kor, 187 hónapra 3 kor. 80 fill. Egyes EZ­ám ára helyben, vidéken és pályaudvaron 13 Ml. Hirdetések milliméter számítással, díjszabás szerint. Főszerkesztő : Rákosi Jenő Szerkesztőség és igazgatóság : VIII. ker., Rökk Szilárd­ utca 4. szám. Kiadóhivatal : VIII. ker., József-körut 5. szám. TELEFONSZÍNOK: József 43. József 53, József 63. Csönd a harctereken. A háttoru eseményei. — Földerítő csapatok harca. — A Doberdó és Riva. — A balkáni ütközet. — Török diadalok. Budapest, dec. 26. Az orosz harctéren csaknem teljes volt a csönd a karácsonyi ünnepek alatt. Tavaly ezen a két napon állották hős ka­tonáink a legvadabb támadások tüzét a Kárpátokban. Az idén földerítő csapato­kat vernek vissza a Polesie mocsaras te­rületén, mélyen benn Lengyelországban és Csartom­szk mellett, Volhyniában. Az akkor és a most között oly szédítő a tá­volság, egy esztendő oly óriás változást idézett az erők viszonyában, hogy az ün­nep minden ihlete kevés arra, hogy há­lát adjunk kellőképpen a jóságos gond­viselésnek. Az olaszok csakugyan nem nyughat­tak még e két napon is. A doberdói fen­sik ellen támadtak és a Garda-tó fölött meredő Monte Altisimmo északi lejtőjén próbálkoztak, mindkét helyen ugyanaz­zal a kudarccal. Az antant csapatai várják a döntő csatát azon a vonalon, a­mely Szaloniki­től negyven kilométernyi távolságban húzódik észak felé. Most már semmi két­ségük sincs abban, hogy a középhatal­mak át fogják lépni a görög határt, de abban sem, hogy Görögország ezekkel szemben is meg fogja őrizni semlegessé­gét. Ha ugyan görög semlegességről még lehet beszélni. Mert azt az angolok már úgy megalázták, úgy kisemmizték, a gyakorlatban annyira megszüntették, hogy a görög nemzet önérzetének csak foszlányai maradtak meg. És a páratlan erőszak és jogfosztás még sem fogja az antantot megóvni a katasztrófától. Nem mondjuk, hogy An­glia, Franciaország és Olaszország sorsa egykönnyen eldönthető a nagy északnyugati és délnyugati harcte­reken. De Görögországban az angolok és a franciák, Albániában az olaszok rossz helyen vannak. Amott a görögök­től, emitt az albánoktól. És ha meg­mozdul ellenük az a hadsereg, a­mely el­tiporta Szerbiát, a­melynek csekély tö­redékei végigsöpörnek Montenegrón, ma­guk előtt kergetve a békéért könyörgő királyt , akkor sorsuk ,meg van pecsé­telve. Mint a gallipoli seregeké. A török jelentésből látjuk, mivé lett a dardanellai vállalkozás. Szedil-Bahrnál még ma is áll a harc a franciák­kal. De a félsziget egész északi része megtisztult az angoloktól. N­a egy-egy cirkáló közeledik a szároszi öböl felé, a parti ütegek nyomban visszatérésre kényszerítik. És a Tigrisparti angol csa­patok az Irak-fronton még rosszabbul állnak. Ez az a rettentőn véres vereség, a­mely miatt a jájszó máris fölveri An­gliát. Ez és Gallipoli és nemsokára a tete­jében Szalonoa is talán elegendő lesz arra, hogy a Downing Street észre térjen és V. György király miniszterei megál­lítsák útján a végzet robogó kerekét, mielőtt halálra gázolja az Egyesült Brit Királyságot. A balkáni harctérről. — A helyzet változatlan. — Az antant készülődése.­­ Hofer altábornagy jelentése. A december 25-én kiadott hivatalos jelentés szerint a délkeleti harctéren semmi újság; a de­cember 26-iki hivatalos jelentés, a­mely délután 3 órakor érkezett, így szól: A helyzet változatlan. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. * A német nagy főhadiszállásról december 25-én azt jelentették, hogy semmi újság; a de­cember 26-án kiadott jelentés pedig ezt mondja:­­A helyzet általában változatlan. Az általános helyzet. Bécs, dec. 26. (Külön tudósítónktól.) A karácsonyi ün­nep ideje alatt csapataink és szövetségeseink úgyszólván valamennyi harcvonalon pihentek, csak itt-ott került jelentéktelen csatározásra és a járóőrök összetűzésére a sor. A Balkánon le­játszódott harcok után a két ünnepen sem Mon­tenegróban, sem Szalonikiban nem történt föl­említésre méltó esemény. Az antant most szaka­datlanul arra törekszik, hogy Szalonikit ellen­állásra alkalmas várja, a Vardár völgyét pedig hatalmas táborrá aalkitsa át. Ennek az a célja, hogy a középponti hatalmak csapatainak küszö­bön álló és félve várt bevonulását megakadá­lyozzák s e végett folyvást ujabb és ujabb csa­patokat szállítanak partra. (K. B. L.) Karigyorgyevics Száletz Ilonában. Lug­ánó, dec. 25. Karagy­orgy­evics Sándor, a szerb király nagybátyja, a szerb Vörös Kereszt elnöke Brin­dizibe érkezett. Rómába való utazása előtt új­ságíróknak azt mondta, hogy Szerbia a szövetsé­gesek megfelelő támogatásával még fegyverrel fog harcolhatni fönmaradásáért. Péter király, a­kinek egészségi állapota javult, Tiranából, a­hol Esszád basa vendége volt, Durazzón keresztül Valónába utazott. Itt ideiglenes székhelyet ren­deztek be. Valónában Péter király az olasz ki­rály és az albán lakosság vendégének tekinti ma­gát s állandó érintkezésben van a szerb kor­ A Budapesti Hírlap mai száma 8 oldal, Lánnyal s a trónörökössel, a­ki mint régens gya­korolja az államhatalmat. Castelnau tanácskozása: Szaloniki, dec. 25. (Havas.) Castelnau tábornok befejezte szemleútját, Sarrail tábornokkal és az angol csa­patok főparancsnokával való számos értekezlete után Castelnau tábornok elhagyta Szalonikit és Atonba ment, a­hol a király fogadni fogja. Az antant Határozatai. Amszterdami, dec. 26. (Saját tudósítónktól.) Ámbár a közös pá­risi haditanács tárgyalását a legnagyobb titok­ban tartják, parlamenti indiszkréció következté­ben mégis kitudódik, hogy a haditanács nagy vonásokban a következő határozatot hozta: 1. Szalonikiban az antant csapatokat 500.000 főre kell emelni, a­mennyit Sarrail tá­bornok, a szaloniki főparancsnok követel. 2. Gallipolit fokozatosan ki kell üríteni. ott még körülbelül 100.000 ember van. 3. A szövetségeseknek Kis-Ázsiában partra kell szállaniok. 4. A nyugati harctéren tavaszig szigorúan védelmi magatartást kell tanúsítani. 5. Olaszország kötelezi magát, hogy 50.000 embert bocsát rendelkezésre Egyiptom meg­védésére. Románia, Filipeszku és Bratianu. Bukarest, dec. 26. A szenátusban Filipeszku kijelentéseire vá­laszolva, Bratianu miniszterelnök beszéde további folyamán így szólt: A különbség kettőnk között, hogy ön azt is elmondja ellenségeiről, a­mit nem hisz, míg én azt sem mondom, a­mit hiszek. Mindenekelőtt súlyt ve­tek annak kijelentésére, hogy ifjabb Filipeszky a ploesti fémipari társaság igazgatóságának tagja, a­melynek Hennevogel egyik cenzora. Csak utalok erre a tényre, a­nélkül, hogy abból következtetéseket kívánnék vonni. (Hennevogel nevét a nacionalista lapok sokszor emlegetik.) A miniszterelnök meg­­jegyzi, hogy Filipeszku közölte vele, hogy ha nem­zeti kormány alakult volna is, S nem lépett volna abba, Bratianu erre visszavágott . ő­­ezt nem hiszi, mert Filipeszku már egyszer kijelentette, hogy nem lép be a Karp-kormányba és mégis belépett abba. Filipeszku válaszában kifejtette, hogy ő csak azt javasolta, a­mit a miniszterelnök maga akart 1913-ban, a­midőn nemzeti kormányt követelt új mi­niszterelnökkel az élén. Ezt a személyiséget egy lis­tából választották volna ki, a­melyet a miniszterel­nök akkor hét emberből összeállított. A szenátust ezután Filipeszku híveinek ellent­i­mondása ellenére december 29-ig elnapolták. A király beszéde, Bukarest, dec. 26. A király ma a szenátus küldöttségét fo­gadta, a­mely átnyújtotta a trónbeszédre vá­laszul szolgáló feliratot. A király ez alkalommal beszédet mondott, a­melyben a többi közt ezt mondta: A súlyos megpróbáltatások ez idejé­ben minden szív és minden munkaerő egysé­gessége a legbiztosabb garanciája annak, hogy Románia nagy érdekei bölcseséggel és erővel irányíttatnak. Egyértelműen népemmel, öröm­mel és bizalommal üdvözlöm a szenátus amak elhatározását, hogy kormányomat támogatja, hogy ezáltal a ránk váró nagy­ feladatokat ked­vezően oldjuk meg. Bizalommal támaszkodha­tunk a hadseregre, arra a hatalmas alapra, a­mely mindig hivatása magaslatán lesz.

Next