Budapesti Hírlap, 1915. november-december (35. évfolyam, 304–363. szám)

1915-12-28 / 359. szám

l­ fis egilpteiftl­eillárfelhők. szenussziak sikeres támadása Egyiptomban. — Az angolok veresége. — A törökök eredményes harca a Dardanellákban. — A török hivatalos jelentés. Konstantinápoly, dec. 27. .1 főhadiszállás jelenti december 26-áról. A szenussziak sejkjének harcosa­ több oszlopban sikerrel folytatták az angolok ellen támadásaikat Egyiptomban. Siwah vidékét az angolok teljesen kiürítették. A tengerpart hosszában előnyomuló oszta­gok Matru községet, 240 kilométernyire keletre Solumtól, megtámadták. A harc folyamán Matru parancsnoka és 300 an­gol katona elesett. Az ellenség megma­radt csapatai keleti irányban menekül­nek. A muzulmán harcosok Solumban és Matruban két tábor­­ágyút, nagymeny­nyiségű tüzérségi muníciót és 10 gépko­csit zsákmányoltak az angoloktól, köztük 3 páncélos kocsit és nagymennyiségű egyéb hadiszerv. Dardanella-arcvonal. A december 25-re virradó éjjel tü­zérségünk távozásra kényszerített egy torpedónaszádot, a­mely az ariburnai ki­kötőhelyet bombázta. Szedil Bahrnál az ellenség meglehe­tősen sok bombát és torpedót röpített. Tüzérségünk az ellenség néhány bomba­vető-állását elpusztította és az ellenséges lövőárkok első és második sorában jelen­tékeny kárt okozott. Tüzérségünk négy­szer eltalált egy ellenséges cirkálót, a­mely Alcsitepét és környékét ismételten bombázta. A tengerszorosnál felállított ütegeink sikeresen bombázták a szedilbahri kikötő­helyeket és a Morto-öbölnél levő gyüle­kezőhelyet, továbbá az ellenség lövőár­kait a Kerevis-patak közelében, egy tar­talékosztagot Eszk- Hisszarliktól nyugat­ra és egy tarack-üteget. A tüzelés jelen­tékeny kárt okozott. A Morto-öbölben több páncélos csónakot elsü­lyesztettünk. December 25-én egyik hidroplánunk sikeres felderítő utat tett Tenedosz, Mav­ra szigete, valamint az ellenség szedil­bahri ásásai fölött. Szedil Bahrtól délre a hidroplán egyik bombája egy ellenséges torpedónaszádot eltalált. A többi fronton nincs jelentős ese­mény. Egyiptom veszedelme. Bécs, dec. 27. (Külön tudósítónktól.) Egyiptom nyugati határa mentén, a Kairótól 550 kilométernyire délnyugatra levő Sziva-oáz­is vidékét a szenu­sziak megtisztították az angoloktól. A­ Kairótól 500 kilométernyire nyugatra, az egyiptomi ha­tár mentén levő Szolum városát az angoloknak ki kellett üríteniök az arabokkal vívott heves harc után. Szolum kikötője azon a vidéken az Alexandria után a legjelentősebb kikötő. A vá­ros Egyiptom és Kirenaika határán van és 1911 december óta angol birtok, a mikor a líbiai olasz hadjárat alatt az angolok elfoglalták. Egyiptomnak nyugati irányból való fenyegetése sokkal nagyobb veszedelme az angoloknak, mint az, a melytől a Szuez-csatornában félnek s a mely ellen hónapok óta tartó megerősítés­sel védekeznek. Egyiptom nyugati határa telje­sen nyílt és szinte védtelen. Talán Kitchener Madrosz szigetén és Anafortában való tartózko­dása után azért ajánlotta Angliának, hogy hagyjon föl a dardanellai akcióval, mert sok­kal nagyobb szükség van a csapatokra az Egyiptomot nyugat felől fenyegető veszedelem elhárítása végett. (K. B. L.) A matrui harc. — Az arabok támadása. — Solum föladása. — Az angolok új kudarca. — A támadás jelentősége.­­ Páris, dec. 27. A Temps egyik római távirata kiegészíti azokat a korábbi jelentéseket, melyek a Cordon ezredes és az arabok között Matrunál (Tripolisz­tól keletre) történt harcról szólnak és közli, hogy Solumot a fölkelő arabok támadásai következ­tében a helyőrség kénytelen volt elhagyni. Erő­sítések uton vannak. Rotterdam, dec­ .27. (Saját tudósítónktól.) A Nieuwe Rotterdamsehe Courant-nak most Hollandiában tartózkodó kairói tudósítója az araboknak Nyugat-Egyiptom ellen in­tézett támadásáról a következőket írja: Mialatt az angol alsóházban hangok hallatsza­nak, a­melyek nagyon nyomatékosan arra figyelmez­tetnek, hogy az antant erejét ne osszák szét egész sereg mellékes jelentőségű harctéren — Gallipoli, a Balkán, Mezopotámia — a­melyek csak azt­­a célt szolgálják­, hogy a középponti hatalmak figyelmét Egyiptomtól eltereljék, azalatt észrevétlenül a tá­madás egy új vonala kezd kirajzolódni, a­mely azok­nak az embereknek, a­kik a Levante-ban jól isme­rik a viszonyokat, egészen világosan megmutatja, hogy a közeli keleten mini kinos helyzetben van az angol befolyás. Marza Matru, a­hol az arabok táma­dása történt, a végső pontja annak a vasútnak, a­mely Alexandriából nyugati irányban halad és a­me­lyet tulajdonképpen a Siwah-oázisig akarták­ kiépí­teni. Ezt a vasutat a háborút, megelőző utolsó hóna­pokban megvásárolta az egyiptomi állam és Siwah helyett Solum felé kezdték meg a vonal felmérését. Solum Nyugat-E­gyiptom legszélsőbb pontja. Csak bámulatot kelthet, hogy az angolok Solumot, miután nagy fáradtsággal megszerezték, minden ellenállás nélkül föladták. Itt ugyanazt a hibát ismétlik meg, a­melyet Egyiptom keleti határán követtek el, a­mikor kiürítették El-Arist, a­mivel a Szuez-csatornát közvetetlen támadásnak tették ki. Ha legalább So­lum kiürítésével elérték volna a kitűzött célt! De nem érték el. A Reuter-iroda jelenti, hogy december­ 11-én Matru mellett meglehetősen komoly ütközet folyt, a­melyben mindkét részén körülbelül egyforma volt a veszteség. Nyugati arabok mellett török regu­láris csapatok is harcoltak. Hogyan kerültek oda? Görög bárkákon vagy osztrák búvár­hajókon. Való­ság az, hogy ott vannak és hogy még bizonyára sokkal többet fogunk róluk hallani. Egyiptom nyu­gati határa hosszú vonal, a­mely meglehetősen nyílt. Az angoloknak Fajúmban a háború kezdete óta hely­őrségük­ van. Továbbá az egyiptomi partvédő had­­testnek van néhány szétszórt őrhelye. De nagyjá­ban véve a messzire elnyúló nílusi völgy védtelen és nem is védhető szervezett beduin bandák támadás­a ellen. Ezen a völgyön megy azonban végig az össze­kötő vasút Kartúmmal és az egyiptomi Szudánnal. Az a hír, hogy közvetetlenül Alexandria mellett ha­jókat megtorpedóztak, e nyugtalanító közlemény következtében egészen más színben tűnik föl. Angol­ország hadihajói a görög szigetcsoport minden fo­lyócskáját és minden öblét kikutatják búvárhajók rejtekhelyei után és angol újságok görög hűtlenség­­­ről és árulásról írnak. De Solumnak szép, biztos, védett kikötőjét átengedik a szenussziaknak, a­kik­ről minden gyerek tudja, hogy ezek­ ugyancsak kel­lemetlen urak. Érthetetlen és különös, hogy az an­gol sajtó készpénznek­ vette lojális érzelmű kinyi­latkoztatását és hogy az angolok teljes biztosságban érezték magukat. Ez mindaddig igy lesz, míg az álarc le nem hull és a Szuez-csatorna védői a hátukban új ellenséget fognak föltámadni látni, kíméletlen, el­határozott és fanatikus szektát, a­melynek felső- és alsó-Egyiptom minden falvában vannak hívei. az angol készülődés. Lugánó, dec. 27. (Saját tudósítónktól.) Kairóból jelentik a SecoZo-nak: Az angolok élénken készülődnek a közeli háborús eseményekre. Alexandriából sza­kadatlanul csapatszállító vonatok érkeznek. A csapatokat koncentrációs táborokban osztják szét. Tízezer munkás dolgozik a Zagazik-Izmaila sztratégiailag fontos vonalon, a­mely a Szuez- csatorna hosszában halad.­ Orosz fegyver török katonáknak. Konstantinápoly, dec. 27. (Milli-ügynökség.) A szultán az Ihlamur­kivszkban ü­nnepiesen átadta az újonnan alakí­tott hadosztályok dandárjainak, a­melyeket orosz fegyverekkel szereltek föl, az uj zászlót. •] 1915.­­december 28. BUDAPESTIHIRlAP (360. 87.) A munkások és a muníciógyártás. Amszterdam, dec. 27. (Saját tudósitónktól.) Lloyd-George a glaszgovi munkásokhoz intézett beszédében ki­jelentette, hogy mint a kormány képviselője és a brit hadsereg fölkérésére jött Glaszgovba,­ mert végérvényesen szabályozni akarja a nehéz ágyuk és lövedékek gyártásának kérdését. Ehhez" — mondta Lloyd-George — a ti segítségtekre van szükségünk. A­mikor közölte, hogy abban a bi­zottságban, a­mely azt indítványozta, hogy ta­nulatlan munkások nagyobb mértékben­ dol­gozzanak együtt a tanult munkásokkal, hét szakszervezet képviselői is benne vannak, ezzel a kiáltással szakították félbe: — Nem bízunk a szakszervezeti veze­tőkben! A­mikor Lloyd-George nyomatékosan utalt annak szükségességére, hogy 80.000 tanult mun­kást kell az­ állami munkciógyárak rendelkezé­sére bocsátani, ez a kiáltás hallatszott: — Ezeket nem fogja megkapni/ — Én idejövök. — Így folytatta Lloyd­ George — hogy szembeálljak 3000 szakszerve­zeti munkással. Várjon az, a­ki engem félbesza­kít, merészel-e Flandria futóárkaiban 3000 an­gol katonával szembeállani? Ha a munkások nem akarják a kormány terveit elősegíteni, akkor csak két megoldás marad. Tudtára fogom adni a katonáknak, hogy lehetetlen azoknak az ágyaknak a megszerzése, a­melyek 1916-ban le­hetővé teszik a győzelmet, vagy pedig kereken ki fogom jelenteni a német császárnak, hogy Angolország nem folytathatja a háborút. A csá­szár Belgium annektálásával, hadikárpótlás fize­tésének követelésével és egy vagy két gyarma­tunk átengedésével beérné. De mindenesetre kí­vánni fogja a brit tengeri uralom korlátozását és ezzel Angolország Poroszország kegyelmétől függene. Végezetül Lloyd­ George utalt a gyors cse­lekvés szükségességére és emlékeztetett arra, hogy március óta, a mikor a kormány a szak­szervezetekkel megegyezett, 300.000 ember el­veszett. Az angol népnek meg kell érteni, hogy Európa élő oszlopai inognak és hogy a földren­géssel nem lehet kufárkodni. Szerbia összeomlása. — Prizrentől Szkutartig. — Lugánó, dec. 27. (Saját tudósítónktól.) Louis Edgar Browne, a Daily News csikágói levelezője, a­ki a szerbeknek Prizrentől Szkutariig való visszavonulásában részt vett, a Tribuna jelentése szerint a következőképpen vázolja Szerbia összeomlását: A Szkutairban székelő szerb vezérkar most­ már belátta, hogy hadserege a legkisebb ellenállásra sem képes és hogy az osztrák, magyar, német és bol­gár seregek, a­melyek három oldalról nyomulnak­ előre, a szövetségesek számára oly nagy sztratégiai jelentőséggel bíró adriai kikötőket meg fogják szállni. A­mikor az osztrák, magyar és német seregek Belgrádot bombázták, a szerb hadsereg mintegy 180 ezer emb­er állott, a­ki közül 140 ezer Szerbiában, húszezer Montenegróban s húszezer Albániában volt Ma a szerb hadsereg legföljebb csak negyvenezer fő­nyi és azokból áll, a­kik Albániába tudtak mene­külni, de ezek teljesen szétzüllöttek és az éhhalálnak néznek elébe. A szerb hadsereg Prizrennél tette meg legutolsó erőfeszítését, a­hol száz ágyúja, főként francia ágyú, félkörben volt felállítva a bolgárok elij­­en, ötnapos nagyon véres ütközet után a szerbek,a­ mikor a legutolsó gránátot is ellőtték, megrongálták az ágyukat, a lafettákat a folyóba dobták és nagy" rendetlenségben menekültek. A prizreni csatában több mint nyolcvanezer szerb vett részt és legalább negyvenhatezer esett a bolgárok kezébe. Ama negy­­venezer szerb közül, a­kinek sikerült a menekülés az albán hegyeken át, ma már alig tízezer képes ténylege­nes ellenállásra. Ezeknek az eddig oly vitéz paraszt. 6

Next