Budapesti Hírlap, 1915. november-december (35. évfolyam, 304–363. szám)
1915-12-28 / 359. szám
l fis egilpteiftleillárfelhők. szenussziak sikeres támadása Egyiptomban. — Az angolok veresége. — A törökök eredményes harca a Dardanellákban. — A török hivatalos jelentés. Konstantinápoly, dec. 27. .1 főhadiszállás jelenti december 26-áról. A szenussziak sejkjének harcosa több oszlopban sikerrel folytatták az angolok ellen támadásaikat Egyiptomban. Siwah vidékét az angolok teljesen kiürítették. A tengerpart hosszában előnyomuló osztagok Matru községet, 240 kilométernyire keletre Solumtól, megtámadták. A harc folyamán Matru parancsnoka és 300 angol katona elesett. Az ellenség megmaradt csapatai keleti irányban menekülnek. A muzulmán harcosok Solumban és Matruban két táborágyút, nagymenynyiségű tüzérségi muníciót és 10 gépkocsit zsákmányoltak az angoloktól, köztük 3 páncélos kocsit és nagymennyiségű egyéb hadiszerv. Dardanella-arcvonal. A december 25-re virradó éjjel tüzérségünk távozásra kényszerített egy torpedónaszádot, amely az ariburnai kikötőhelyet bombázta. Szedil Bahrnál az ellenség meglehetősen sok bombát és torpedót röpített. Tüzérségünk az ellenség néhány bombavető-állását elpusztította és az ellenséges lövőárkok első és második sorában jelentékeny kárt okozott. Tüzérségünk négyszer eltalált egy ellenséges cirkálót, amely Alcsitepét és környékét ismételten bombázta. A tengerszorosnál felállított ütegeink sikeresen bombázták a szedilbahri kikötőhelyeket és a Morto-öbölnél levő gyülekezőhelyet, továbbá az ellenség lövőárkait a Kerevis-patak közelében, egy tartalékosztagot Eszk- Hisszarliktól nyugatra és egy tarack-üteget. A tüzelés jelentékeny kárt okozott. A Morto-öbölben több páncélos csónakot elsülyesztettünk. December 25-én egyik hidroplánunk sikeres felderítő utat tett Tenedosz, Mavra szigete, valamint az ellenség szedilbahri ásásai fölött. Szedil Bahrtól délre a hidroplán egyik bombája egy ellenséges torpedónaszádot eltalált. A többi fronton nincs jelentős esemény. Egyiptom veszedelme. Bécs, dec. 27. (Külön tudósítónktól.) Egyiptom nyugati határa mentén, a Kairótól 550 kilométernyire délnyugatra levő Sziva-oázis vidékét a szenusziak megtisztították az angoloktól. A Kairótól 500 kilométernyire nyugatra, az egyiptomi határ mentén levő Szolum városát az angoloknak ki kellett üríteniök az arabokkal vívott heves harc után. Szolum kikötője azon a vidéken az Alexandria után a legjelentősebb kikötő. A város Egyiptom és Kirenaika határán van és 1911 december óta angol birtok, a mikor a líbiai olasz hadjárat alatt az angolok elfoglalták. Egyiptomnak nyugati irányból való fenyegetése sokkal nagyobb veszedelme az angoloknak, mint az, a melytől a Szuez-csatornában félnek s a mely ellen hónapok óta tartó megerősítéssel védekeznek. Egyiptom nyugati határa teljesen nyílt és szinte védtelen. Talán Kitchener Madrosz szigetén és Anafortában való tartózkodása után azért ajánlotta Angliának, hogy hagyjon föl a dardanellai akcióval, mert sokkal nagyobb szükség van a csapatokra az Egyiptomot nyugat felől fenyegető veszedelem elhárítása végett. (K. B. L.) A matrui harc. — Az arabok támadása. — Solum föladása. — Az angolok új kudarca. — A támadás jelentősége. Páris, dec. 27. A Temps egyik római távirata kiegészíti azokat a korábbi jelentéseket, melyek a Cordon ezredes és az arabok között Matrunál (Tripolisztól keletre) történt harcról szólnak és közli, hogy Solumot a fölkelő arabok támadásai következtében a helyőrség kénytelen volt elhagyni. Erősítések uton vannak. Rotterdam, dec .27. (Saját tudósítónktól.) A Nieuwe Rotterdamsehe Courant-nak most Hollandiában tartózkodó kairói tudósítója az araboknak Nyugat-Egyiptom ellen intézett támadásáról a következőket írja: Mialatt az angol alsóházban hangok hallatszanak, amelyek nagyon nyomatékosan arra figyelmeztetnek, hogy az antant erejét ne osszák szét egész sereg mellékes jelentőségű harctéren — Gallipoli, a Balkán, Mezopotámia — amelyek csak azta célt szolgálják, hogy a középponti hatalmak figyelmét Egyiptomtól eltereljék, azalatt észrevétlenül a támadás egy új vonala kezd kirajzolódni, amely azoknak az embereknek, akik a Levante-ban jól ismerik a viszonyokat, egészen világosan megmutatja, hogy a közeli keleten mini kinos helyzetben van az angol befolyás. Marza Matru, ahol az arabok támadása történt, a végső pontja annak a vasútnak, amely Alexandriából nyugati irányban halad és amelyet tulajdonképpen a Siwah-oázisig akarták kiépíteni. Ezt a vasutat a háborút, megelőző utolsó hónapokban megvásárolta az egyiptomi állam és Siwah helyett Solum felé kezdték meg a vonal felmérését. Solum Nyugat-Egyiptom legszélsőbb pontja. Csak bámulatot kelthet, hogy az angolok Solumot, miután nagy fáradtsággal megszerezték, minden ellenállás nélkül föladták. Itt ugyanazt a hibát ismétlik meg, amelyet Egyiptom keleti határán követtek el, amikor kiürítették El-Arist, amivel a Szuez-csatornát közvetetlen támadásnak tették ki. Ha legalább Solum kiürítésével elérték volna a kitűzött célt! De nem érték el. A Reuter-iroda jelenti, hogy december 11-én Matru mellett meglehetősen komoly ütközet folyt, amelyben mindkét részén körülbelül egyforma volt a veszteség. Nyugati arabok mellett török reguláris csapatok is harcoltak. Hogyan kerültek oda? Görög bárkákon vagy osztrák búvárhajókon. Valóság az, hogy ott vannak és hogy még bizonyára sokkal többet fogunk róluk hallani. Egyiptom nyugati határa hosszú vonal, amely meglehetősen nyílt. Az angoloknak Fajúmban a háború kezdete óta helyőrségük van. Továbbá az egyiptomi partvédő hadtestnek van néhány szétszórt őrhelye. De nagyjában véve a messzire elnyúló nílusi völgy védtelen és nem is védhető szervezett beduin bandák támadása ellen. Ezen a völgyön megy azonban végig az összekötő vasút Kartúmmal és az egyiptomi Szudánnal. Az a hír, hogy közvetetlenül Alexandria mellett hajókat megtorpedóztak, e nyugtalanító közlemény következtében egészen más színben tűnik föl. Angolország hadihajói a görög szigetcsoport minden folyócskáját és minden öblét kikutatják búvárhajók rejtekhelyei után és angol újságok görög hűtlenségről és árulásról írnak. De Solumnak szép, biztos, védett kikötőjét átengedik a szenussziaknak, akikről minden gyerek tudja, hogy ezek ugyancsak kellemetlen urak. Érthetetlen és különös, hogy az angol sajtó készpénznek vette lojális érzelmű kinyilatkoztatását és hogy az angolok teljes biztosságban érezték magukat. Ez mindaddig igy lesz, míg az álarc le nem hull és a Szuez-csatorna védői a hátukban új ellenséget fognak föltámadni látni, kíméletlen, elhatározott és fanatikus szektát, amelynek felső- és alsó-Egyiptom minden falvában vannak hívei. az angol készülődés. Lugánó, dec. 27. (Saját tudósítónktól.) Kairóból jelentik a SecoZo-nak: Az angolok élénken készülődnek a közeli háborús eseményekre. Alexandriából szakadatlanul csapatszállító vonatok érkeznek. A csapatokat koncentrációs táborokban osztják szét. Tízezer munkás dolgozik a Zagazik-Izmaila sztratégiailag fontos vonalon, amely a Szuez- csatorna hosszában halad. Orosz fegyver török katonáknak. Konstantinápoly, dec. 27. (Milli-ügynökség.) A szultán az Ihlamurkivszkban ünnepiesen átadta az újonnan alakított hadosztályok dandárjainak, amelyeket orosz fegyverekkel szereltek föl, az uj zászlót. •] 1915.december 28. BUDAPESTIHIRlAP (360. 87.) A munkások és a muníciógyártás. Amszterdam, dec. 27. (Saját tudósitónktól.) Lloyd-George a glaszgovi munkásokhoz intézett beszédében kijelentette, hogy mint a kormány képviselője és a brit hadsereg fölkérésére jött Glaszgovba, mert végérvényesen szabályozni akarja a nehéz ágyuk és lövedékek gyártásának kérdését. Ehhez" — mondta Lloyd-George — a ti segítségtekre van szükségünk. Amikor közölte, hogy abban a bizottságban, amely azt indítványozta, hogy tanulatlan munkások nagyobb mértékben dolgozzanak együtt a tanult munkásokkal, hét szakszervezet képviselői is benne vannak, ezzel a kiáltással szakították félbe: — Nem bízunk a szakszervezeti vezetőkben! Amikor Lloyd-George nyomatékosan utalt annak szükségességére, hogy 80.000 tanult munkást kell az állami munkciógyárak rendelkezésére bocsátani, ez a kiáltás hallatszott: — Ezeket nem fogja megkapni/ — Én idejövök. — Így folytatta Lloyd George — hogy szembeálljak 3000 szakszervezeti munkással. Várjon az, aki engem félbeszakít, merészel-e Flandria futóárkaiban 3000 angol katonával szembeállani? Ha a munkások nem akarják a kormány terveit elősegíteni, akkor csak két megoldás marad. Tudtára fogom adni a katonáknak, hogy lehetetlen azoknak az ágyaknak a megszerzése, amelyek 1916-ban lehetővé teszik a győzelmet, vagy pedig kereken ki fogom jelenteni a német császárnak, hogy Angolország nem folytathatja a háborút. A császár Belgium annektálásával, hadikárpótlás fizetésének követelésével és egy vagy két gyarmatunk átengedésével beérné. De mindenesetre kívánni fogja a brit tengeri uralom korlátozását és ezzel Angolország Poroszország kegyelmétől függene. Végezetül Lloyd George utalt a gyors cselekvés szükségességére és emlékeztetett arra, hogy március óta, a mikor a kormány a szakszervezetekkel megegyezett, 300.000 ember elveszett. Az angol népnek meg kell érteni, hogy Európa élő oszlopai inognak és hogy a földrengéssel nem lehet kufárkodni. Szerbia összeomlása. — Prizrentől Szkutartig. — Lugánó, dec. 27. (Saját tudósítónktól.) Louis Edgar Browne, a Daily News csikágói levelezője, aki a szerbeknek Prizrentől Szkutariig való visszavonulásában részt vett, a Tribuna jelentése szerint a következőképpen vázolja Szerbia összeomlását: A Szkutairban székelő szerb vezérkar most már belátta, hogy hadserege a legkisebb ellenállásra sem képes és hogy az osztrák, magyar, német és bolgár seregek, amelyek három oldalról nyomulnak előre, a szövetségesek számára oly nagy sztratégiai jelentőséggel bíró adriai kikötőket meg fogják szállni. Amikor az osztrák, magyar és német seregek Belgrádot bombázták, a szerb hadsereg mintegy 180 ezer ember állott, aki közül 140 ezer Szerbiában, húszezer Montenegróban s húszezer Albániában volt Ma a szerb hadsereg legföljebb csak negyvenezer főnyi és azokból áll, akik Albániába tudtak menekülni, de ezek teljesen szétzüllöttek és az éhhalálnak néznek elébe. A szerb hadsereg Prizrennél tette meg legutolsó erőfeszítését, ahol száz ágyúja, főként francia ágyú, félkörben volt felállítva a bolgárok elijen, ötnapos nagyon véres ütközet után a szerbek,a mikor a legutolsó gránátot is ellőtték, megrongálták az ágyukat, a lafettákat a folyóba dobták és nagy" rendetlenségben menekültek. A prizreni csatában több mint nyolcvanezer szerb vett részt és legalább negyvenhatezer esett a bolgárok kezébe. Ama negyvenezer szerb közül, akinek sikerült a menekülés az albán hegyeken át, ma már alig tízezer képes ténylegenes ellenállásra. Ezeknek az eddig oly vitéz paraszt. 6