Budapesti Hírlap, 1915. november-december (35. évfolyam, 304–363. szám)

1915-12-29 / 360. szám

1915. december 30. BUDAPESTI HÍRLAP OGS SZ.) előtt lázadásféle volt, a­mennyiben a csapatok azt kívánták, hogy ion vagy ugy, de vigyék őket az el­­lenség ellen. A folytonos hadik­észenlét megtámadja az idegeket. .4 hadsereg föltétlenül királyhű marad, ezt biztosra veheti mindenki. 7 NAPIHÍREK. Védelmet kérünk! — Egy asszony levele: goromba és durva emberek­ről, zsarolókról, mérlegcsalókról és más pesti kofa­­ságról. — Igen tisztelt Szerkesztő úr, Budapest rövid fővárosi múltja és változatos, a leg­szélsőbb végletekből összetett lakossága miatt még nem bir azzal az előkelő tónussal, a­mely az északi városok levegőjét oly kellemessé teszi. Ezt, ugyebár, mindnyájang tudjuk és így nem is támasztottuk vele szemben azokat az igényeket, a­melyek Hágában, Stokholmban, Svájc nagy városaiban vagy Suppen­hágában annyira magától értetődőek. Azonban egy idő óta annyira fokozódott, annyira elviselhetet­lenné vált Budapesten is a hítből jól ismert bel­grádi hang és modor, hogy még egy öntudatosabb, rendes körülmények között segítségre nem szoruló asszony sem képes tovább elviselni. A Budapesti Hírlap mindig a gyöngék, az igazságukra támaszko­dók barátja volt. Talán nem riad vissza most sem, a­mikor egy minden eddiginél kényesebb panasszal közeledem szóhoz juttatni egy régen fojtogató kí­nos, háborús sérelmet. Ott vagyunk, hogy jobbérzésű családok megélhetésük e középpontjából vidékre kénytelenek menekülni, ha nem akarják, hogy a mi gondokban felőrlődött idegeikből épen maradt, a példátlanná vált pesti durvaságban pusztuljon el. Vérző, szenvedő fiaink, férjeink asszonyai reggel bevásárló útra hadba szállanak, előre elcsigázott, fölemésztődött energiával látnak hozzá, mert tudják, hogy nehéz pénzükért annyi emberi kíméletlenség­ben lesz részük, mintha ők lennének a zsarolók és nem a megzsaroltak. A villamoson, mely piacaink­hoz szállít, már szembekerülünk az első kalózzal. És nincs ember, a­ki a kevés kivétellel leírhatatlanul durva jogyosztók kiszámíthatatlan inzultusai ellen csak egyetlen egyszer is megvédene. Azt mondják, minden háború demoralizál. De miért kezdődik ez, és­pedig a legkorlátlanabbul, már itthon, a békés front mögött, a­hol a lármás had egyetlen tagja sem volt soha részese a hábo­rúnak? A kofa, a ki csal, ám e mellett végletekig goromba, a szenes ember, a ki szenem, fám felét ellopja, de rámordít, ha ezt konstatálom, a vasúti szállító borzalmas emberei, a­kik kicserélik a ne­kem küldött jó falusi árut, és akkor is csak az ud­varban csapják le emeletig megfizetett terhüket, a kéményseprő, a ki kormot seper a kéménybe, ha nem borravalózom triplán, az előkelő fűszeres ki­hordója, a ki ha nem vagyok otthon, mikor cso­magom hozza s így nincs borravaló, or­szágos bot­rányt csap öreg gazdasszonyomnak, a vicéné, a kit folyton tömni kell, hogy kiürítse a szemetesládám, és a kik mindezek mellett még durvák, erőszakosak, kíméletlenek i­s, — mi közük mindezeknek a há­borúhoz? ha csak annyi nem, hogy tudják, én mellettem most nem áll védelmező férfi, és igy kénytelen vagyok pénzzel betömni, —, a­mi még hozzá nincs! — kiapadhatatlan szólamú torkukat. Ha egy-egy elcsigázott, béna vagy beteges katona esetleg udvariatlan velünk szemben azon bizonyára föl nem akadunk. Ők eleget szenvedtek ahhoz, hogy egy kicsit körülöttük forogjon a világ. De mi meg ezeknek a katonáknak magára maradt hitvesei, anyái vagyunk és hogy jutunk mi ahhoz, hogy azért, mert az ország elvette tőlünk a védelmezőn­ket, büntetlenül élhessen vissza e szánalmas helyze­tünkkel Budapest minden apósa? A mérlegcsalás napirenden van. Soha sem ka­pom azt, és annyit, a­mit és a mennyit fizetek. Isten őrizzen szólni, — a felelet valósággal tettle­gességgel határos. És nemcsak a kofa durva, a sze­nes, a tejes, a pék, a kalauz, a bor, hanem az in­telligensebb boltos is, — némely hivatal személy­zete, a szolgák, sőt néha még ennél nagyobb urak is. Az önfentartásra utalt szegény asszonysereg, a­melyet azelőtt nemcsak az élet gondjától, de az utca, a város legapróbb inzultusaitól is megvédett fiuk vagy férjük, most e sok fölszabadult nyerseség és korlátlan erőszakoskodás között úgy vergődik, mint viharban a nyáj. Kihez forduljunk segítségért? a rendőr is a bérkocsissal tart, a­mint asszony az, a­ki rászorul. Természetesen nem mondom, hogy mindenki ilyen, de ilyen a többség, és fölhívom Budapest elgyötört asszonyait, tegyenek tanúságot mellettem, így van-e, vagy sem? A magunkra hagyottság, hivatalokban való kilincselés, házmesterekkel való harc, folyton ijesz­, több drágaság mellé most még ezt is. — ezt a­ ször­nyű viaskodást a legelviselhetetlenebb tónus ellen, hogyan bírjuk el? Ki fog nekünk ebben végül is se­gítségünkre jönni? Ki fogja felénk nyújtani egy becsületes, erős kéz mentőhorgonyát, hogy haza­térő kedveseink ne d­álják egészen porig alázva az ő szerencsétlen asszonyaikat? Én itt azokról az úriasszonyokról beszélek, a­kik nem állhatnak oda visszanyelvelni, sőt esetleg verekedni, mint bizonyos tenyeres-talpasabb sorso­saik. A­kikkel tehát annál kíméletlenebbül bán­nak el Budapest lélekrablói. A gond és a hőseinkért való örökös rettegés eléggé megtör. Képtelenek va­gyunk még ezt is elviselni, ezt a teljesen ránk sza­badult zsarolással kombinált vadságot, a­minek egyszerűen ököljog a neve. Hogy mit kellene ellene tenni? Ha fejlettebb közszellem vezetné Budapestet, reménykedhetnénk valami „jóizlésű emberek szövet­ségében" , mely minden inzultust és zsarolást nyom­ban, energikusan megtorolna vagy orvosolna. De Budapest mérség nem ért odáig. Nincs más hátra, mint azokban az itthonmaradt férfiakban hinnünk, és jövendő megkíméltetésünkért őket tenni felelőssé, a­kik helyett a mi védelmezőink fizetnek véradót. Határozzák el a jóízlésű urak, hogy a­hol egy védtelen asszonyt előttünk megzsarolnak, vagy in­zultálnak, annak ügyét azonnal magukévá teszik. És utasítsák a rendőröket, hogy ez önkéntes védelme­zőknek és az asszonyoknak is legteljesebben rendel­kezésére álljanak. "A mely kofa durva, helyét ve­szítse el, ne büntetést fizessen. A mely kalauz vagy kocsis ellen három följelentés összegyűlt, elcsapas­sék. Egyszóval komoly védelmet kérünk, a­melynek súlya legyen, s akkor a fölszabadult fenevad vissza fog húzódni ketrecébe. Kérjük a Budapesti Hírlapot, ne mellőzze ezt a följajdulást. Vesse latba tekintélyét: ezrekkel tesz vele beláthatatlan jót, anélkül, hogy bárki érdeké­nek ártana. Mi még csak kivételes elbánást sem ké­rünk a keresztért, a­mit viselünk, hiszen kötelessé­günket teljesítjük. De ne tűrjék, hogy éppen mi ve­lünk kivételesen durva lehessen ez az önmagából immár teljesen kivetkezett város. Tisztelettel egy tartalékos tiszt feleségre. — (Osztrák miniszteri tanácskozós.) Bécs­ből jelentik nékünk. Tegnap délután a miniszterel­nökségi palotában miniszteri tanácskozás volt Stürgkh gróf elnöklésével. A miniszteri tanácskozás, a melyen a kabinet valamennyi tagja részt vett, al­kalmasint az utolsó ebben az esztendőben. — (Monakó és a Vatikán.") Rómából jelen­tik: A szentszék és Monakó hercegség közt 1911 óta megszakadt diplomáciai összeköttetés is­mét meg­kezdődött. Albert monakói herceg Capelli di Torino grófot nevezte ki vatikáni követté. — (Az állami tisztviselők előlege.) Ismeretes dolog, hogy az állami tisztviselők a drágaság miatt fizetési előleget kaptak azzal a kikötéssel, hogy az előleget 1916. évi januártól kezdve hónaponként való részletekben levonják. A levonás időpontjára nézve különféle híradás került forgalomba. Ezért a legilletékesebb forrás­hoz fordultunk felvilágosítás végett és a követ­kező információt kaptuk: —* A köztisztviselők állami segítéséről szóló törvény a fizetés húsz százalékát állapítja meg segítés gyanánt. Minthogy ennek a segítés­nek számfejtése hosszabb időt vesz igénybe és a folyósítás január elsejéig nem­ történhetik meg, az állami tisztviselők körében aggodalom merült föl, hogy a fizetési előleget már január elsején levonják a rendes fizetésből. Erről szó sincs. Az állami tisztviselők megkapják január elsején rendes fizetésüket és pedig minden levonás nél­kül. Az előleget később a segítésből vonják le alkalmasint februártól kezdve és pedig olyképp, hogy az előleg törlesztése a törzsfizetést egyelőre ne érintse.­­ (A pénzintézeti középpont és a parla­menti pártok.) A nemzeti munkapárt vasárnap, január 2-án este 8 órako­r pártértekezletet tart, a­melynek napirendjére a pénzintézeti középpontra vo­natkozó törvényjavaslatot tűzték ki.­­ Az ellenzéki pártok a pénzintézeti középpont ügyében bizottságot küldöttek ki, mely holnap, szerdán délután öt órakor a függetlenségi pártkörben ülést tart. Résztvesznek a tanácskozásban: Andrássy Gyula góf, Földes Béla, Batthyány Tivadar gróf, Sághy Gyula, Tóth János, Bakonyi Samu, Szterényi József, Zichy Aladár gróf, Rakovszky István, Simonyi-Semadam Sándor és Vá­zsonyi VilítGOS.­­ (A váll mandátum.) Székesfehérvárról táviratozzák. Fejér vármegye középponti választmá­nya a váli kerületben január tizenkettedikére tűzte ki a képviselőválasztás napját. A jelölésről még nem történt megállapodás. A függetlenségi párt szerdán tart gyűlést.­­ (Magyar tanfolyam a prágai német egyetemen.) Prágából jelentik nekünk: A német egyetem bölcsészeti kara elhatározta, hogy az egye­temen a magyar nyelv megtanulására tanfolyamot nyit és lektort kért az osztrák közoktatásügyi mi­nisztériumtól.­­ (Magyarok, osztrákok és németek Haza­térése Indiából.) Hágából táviratozzák. Az angol kormány közölte a németalföldi kormánnyal, hogy a Golkonda hajóval Indiából mintegy 4­ 500 német, osztrák, és magyar alattvalót hazaszállítanak a Jó­reménység fokának megkerülésével. Kezdetben úgy volt, hogy a Golkonda január 5-én már Rotterdamba érkezik, később azonban­­közölte az angol kormány, hogy a hajó előbb Angliában fog kikötni, ott meg­vizsgálják az utasokat s csak aztán szállítják át őket Hollandiába. Bár a hazatérők neveit még nem hoz­ták nyilvánosságra, valószínű,­ hogy a Golkondával az Indiában internált osztrák és magyar alattvalók­feleségei és gyermekei térnek vissza, továbbá néhány orvos és misszionárius. (Kinevezés.) A király a vallás- és közok­tatásügyi miniszter előterjesztésére Pauler Ákos dr. kolozsvári tudományegyetemi nyilvános rendes ta­nárt a budapesti tudományegyetem bölcsészettudo­­mányi karán megüresedett bölcsészeti tanszékre nyil­vános rendes­ tanárrá, a VI. fizetési osztályba kine­­vezte. (Kövess­ utca Szerajevóban.) Szerajevó­­ból irják nekünk, hogy a város egyik előkelő utcá­­ját legközelebb Kövess tábornokról fogják elnevezni. Az utcának eddig Jeftanovics-utca volt a neve, elne­vezték pedig Jeftanovics Gligorról, az Európa-szálló tulajdonosáról, ki korábban előkelő embere volt a városnak, nemrég azonban tudvalevően hazaáru­lásért elítélték. (Debrecen város közvilágítása.) Debre­cenből táviratozza tudósítónk. A város világítási bi­zottsága ma ülést tartott, melyek a közvilágításnak­­ részben való megszüntetését tárgyalták. A világító vállalat ugyanis már a háború kitörése, de különösen ősz óta keserves küzdelmet folytat a vasúttal, hogy bocsásson szénszállításhoz szükséges vagyonokat ren­delkezésére. Minden küzdelem hiába való volt. Hiába fordultak a miniszterekhez, a szükséges szállító esz­közöket nem tudták megszerezni. A város a világítás megszüntetésének kérdése elé sodródott. A vállalat igazgatósága értesítette az állami hivatalokat, a katonai parancsnokságot, az államvasút üzletvezető­séget, a dohánygyárat, hogy ha a napokban nem lesz gyökeres változás, január elsejétől kezdődően meg­szűnteti az utcai világítást s a nagyobb gázfogyasz­tókat kikapcsolják. (Emmich tábornok temetése.) Hanno­verből táviratozzák nekünk. Hannover városa fé­nyes temetést r­endezett díszpolgárának, a lüttichi hősnek, Emmich tábornoknak. Az új városháza tal­pol­ás termében, a­hol a koporsót gyönyörű gyász­díszítéssel ravatalra tették, délben nagy közönség gyűlt össze. Az oldenburgi nagyherceg, Ernő Ágost braunsveigi herceg és felesége, Viktória Lujza her­cegnő személyesen jöttek el, hogy gyászuknak kife­jezést adjanak. A német császárt Linde-Ludén tá­bornok képviselte, a­ki a császár nevében fehér ró­zsával díszített babérkoszorút tett a koporsóra. Ko­szorút küldött továbbá a szász király, a württembergi király, az oldenburgi nagyherceg, a braunsweigi her­­­cegi pár, Henrik és Valdemár porosz hercegek. Fri­gyes magyar királyi herceg, a tizedik hadtest, Han­nover városa és számos más hatóság és az elhunyt­nak sok barátja és tisztelője. A gyászének után Zieg­­­­rach katonai főlelkész beszédet mondott. A szertar­tást gyászének rekesztette be. A halotti menet az összes harangok zúgása közben, óriás tömeg között ment a temetőbe, a­hol a város az elhunyt tábornok­nak díszsírhelyet ajánlott föl. Itt a pap imát és ál­dást mondott el s utána sortűz dörgött a sir fölött a hős tábornok utolsó üdvözléséül.­­ (A külföldi hírlapok ára.) Január elsejé­től a posta utján megrendelt külföldi hírlapok és folyóiratok előfizetési ára a következően emelkedik az 1914. évi hirlapjegyzékben foglalt árakhoz képest. Az eddigi 20 százalék helyett 25 százalék számítandó a Dániában, Németországban, Norvégiában, Portu­gáliában, Spanyolországban, Svédországban és az Amerikai Egyesült­ Államokban megjelenő hirlapok vételárához. A Bulgáriá­ban, Németalföldön, Román

Next