Budapesti Hírlap, 1915. november-december (35. évfolyam, 304–363. szám)
1915-12-29 / 360. szám
1915. december 30. BUDAPESTI HÍRLAP OGS SZ.) előtt lázadásféle volt, amennyiben a csapatok azt kívánták, hogy ion vagy ugy, de vigyék őket az ellenség ellen. A folytonos hadikészenlét megtámadja az idegeket. .4 hadsereg föltétlenül királyhű marad, ezt biztosra veheti mindenki. 7 NAPIHÍREK. Védelmet kérünk! — Egy asszony levele: goromba és durva emberekről, zsarolókról, mérlegcsalókról és más pesti kofaságról. — Igen tisztelt Szerkesztő úr, Budapest rövid fővárosi múltja és változatos, a legszélsőbb végletekből összetett lakossága miatt még nem bir azzal az előkelő tónussal, amely az északi városok levegőjét oly kellemessé teszi. Ezt, ugyebár, mindnyájang tudjuk és így nem is támasztottuk vele szemben azokat az igényeket, amelyek Hágában, Stokholmban, Svájc nagy városaiban vagy Suppenhágában annyira magától értetődőek. Azonban egy idő óta annyira fokozódott, annyira elviselhetetlenné vált Budapesten is a hítből jól ismert belgrádi hang és modor, hogy még egy öntudatosabb, rendes körülmények között segítségre nem szoruló asszony sem képes tovább elviselni. A Budapesti Hírlap mindig a gyöngék, az igazságukra támaszkodók barátja volt. Talán nem riad vissza most sem, amikor egy minden eddiginél kényesebb panasszal közeledem szóhoz juttatni egy régen fojtogató kínos, háborús sérelmet. Ott vagyunk, hogy jobbérzésű családok megélhetésük e középpontjából vidékre kénytelenek menekülni, ha nem akarják, hogy a mi gondokban felőrlődött idegeikből épen maradt, a példátlanná vált pesti durvaságban pusztuljon el. Vérző, szenvedő fiaink, férjeink asszonyai reggel bevásárló útra hadba szállanak, előre elcsigázott, fölemésztődött energiával látnak hozzá, mert tudják, hogy nehéz pénzükért annyi emberi kíméletlenségben lesz részük, mintha ők lennének a zsarolók és nem a megzsaroltak. A villamoson, mely piacainkhoz szállít, már szembekerülünk az első kalózzal. És nincs ember, aki a kevés kivétellel leírhatatlanul durva jogyosztók kiszámíthatatlan inzultusai ellen csak egyetlen egyszer is megvédene. Azt mondják, minden háború demoralizál. De miért kezdődik ez, éspedig a legkorlátlanabbul, már itthon, a békés front mögött, ahol a lármás had egyetlen tagja sem volt soha részese a háborúnak? A kofa, a ki csal, ám e mellett végletekig goromba, a szenes ember, a ki szenem, fám felét ellopja, de rámordít, ha ezt konstatálom, a vasúti szállító borzalmas emberei, akik kicserélik a nekem küldött jó falusi árut, és akkor is csak az udvarban csapják le emeletig megfizetett terhüket, a kéményseprő, a ki kormot seper a kéménybe, ha nem borravalózom triplán, az előkelő fűszeres kihordója, a ki ha nem vagyok otthon, mikor csomagom hozza s így nincs borravaló, országos botrányt csap öreg gazdasszonyomnak, a vicéné, a kit folyton tömni kell, hogy kiürítse a szemetesládám, és a kik mindezek mellett még durvák, erőszakosak, kíméletlenek is, — mi közük mindezeknek a háborúhoz? ha csak annyi nem, hogy tudják, én mellettem most nem áll védelmező férfi, és igy kénytelen vagyok pénzzel betömni, —, ami még hozzá nincs! — kiapadhatatlan szólamú torkukat. Ha egy-egy elcsigázott, béna vagy beteges katona esetleg udvariatlan velünk szemben azon bizonyára föl nem akadunk. Ők eleget szenvedtek ahhoz, hogy egy kicsit körülöttük forogjon a világ. De mi meg ezeknek a katonáknak magára maradt hitvesei, anyái vagyunk és hogy jutunk mi ahhoz, hogy azért, mert az ország elvette tőlünk a védelmezőnket, büntetlenül élhessen vissza e szánalmas helyzetünkkel Budapest minden apósa? A mérlegcsalás napirenden van. Soha sem kapom azt, és annyit, amit és a mennyit fizetek. Isten őrizzen szólni, — a felelet valósággal tettlegességgel határos. És nemcsak a kofa durva, a szenes, a tejes, a pék, a kalauz, a bor, hanem az intelligensebb boltos is, — némely hivatal személyzete, a szolgák, sőt néha még ennél nagyobb urak is. Az önfentartásra utalt szegény asszonysereg, amelyet azelőtt nemcsak az élet gondjától, de az utca, a város legapróbb inzultusaitól is megvédett fiuk vagy férjük, most e sok fölszabadult nyerseség és korlátlan erőszakoskodás között úgy vergődik, mint viharban a nyáj. Kihez forduljunk segítségért? a rendőr is a bérkocsissal tart, amint asszony az, aki rászorul. Természetesen nem mondom, hogy mindenki ilyen, de ilyen a többség, és fölhívom Budapest elgyötört asszonyait, tegyenek tanúságot mellettem, így van-e, vagy sem? A magunkra hagyottság, hivatalokban való kilincselés, házmesterekkel való harc, folyton ijesz, több drágaság mellé most még ezt is. — ezt a szörnyű viaskodást a legelviselhetetlenebb tónus ellen, hogyan bírjuk el? Ki fog nekünk ebben végül is segítségünkre jönni? Ki fogja felénk nyújtani egy becsületes, erős kéz mentőhorgonyát, hogy hazatérő kedveseink ne dálják egészen porig alázva az ő szerencsétlen asszonyaikat? Én itt azokról az úriasszonyokról beszélek, akik nem állhatnak oda visszanyelvelni, sőt esetleg verekedni, mint bizonyos tenyeres-talpasabb sorsosaik. Akikkel tehát annál kíméletlenebbül bánnak el Budapest lélekrablói. A gond és a hőseinkért való örökös rettegés eléggé megtör. Képtelenek vagyunk még ezt is elviselni, ezt a teljesen ránk szabadult zsarolással kombinált vadságot, aminek egyszerűen ököljog a neve. Hogy mit kellene ellene tenni? Ha fejlettebb közszellem vezetné Budapestet, reménykedhetnénk valami „jóizlésű emberek szövetségében" , mely minden inzultust és zsarolást nyomban, energikusan megtorolna vagy orvosolna. De Budapest mérség nem ért odáig. Nincs más hátra, mint azokban az itthonmaradt férfiakban hinnünk, és jövendő megkíméltetésünkért őket tenni felelőssé, akik helyett a mi védelmezőink fizetnek véradót. Határozzák el a jóízlésű urak, hogy ahol egy védtelen asszonyt előttünk megzsarolnak, vagy inzultálnak, annak ügyét azonnal magukévá teszik. És utasítsák a rendőröket, hogy ez önkéntes védelmezőknek és az asszonyoknak is legteljesebben rendelkezésére álljanak. "A mely kofa durva, helyét veszítse el, ne büntetést fizessen. A mely kalauz vagy kocsis ellen három följelentés összegyűlt, elcsapassék. Egyszóval komoly védelmet kérünk, amelynek súlya legyen, s akkor a fölszabadult fenevad vissza fog húzódni ketrecébe. Kérjük a Budapesti Hírlapot, ne mellőzze ezt a följajdulást. Vesse latba tekintélyét: ezrekkel tesz vele beláthatatlan jót, anélkül, hogy bárki érdekének ártana. Mi még csak kivételes elbánást sem kérünk a keresztért, amit viselünk, hiszen kötelességünket teljesítjük. De ne tűrjék, hogy éppen mi velünk kivételesen durva lehessen ez az önmagából immár teljesen kivetkezett város. Tisztelettel egy tartalékos tiszt feleségre. — (Osztrák miniszteri tanácskozós.) Bécsből jelentik nékünk. Tegnap délután a miniszterelnökségi palotában miniszteri tanácskozás volt Stürgkh gróf elnöklésével. A miniszteri tanácskozás, a melyen a kabinet valamennyi tagja részt vett, alkalmasint az utolsó ebben az esztendőben. — (Monakó és a Vatikán.") Rómából jelentik: A szentszék és Monakó hercegség közt 1911 óta megszakadt diplomáciai összeköttetés ismét megkezdődött. Albert monakói herceg Capelli di Torino grófot nevezte ki vatikáni követté. — (Az állami tisztviselők előlege.) Ismeretes dolog, hogy az állami tisztviselők a drágaság miatt fizetési előleget kaptak azzal a kikötéssel, hogy az előleget 1916. évi januártól kezdve hónaponként való részletekben levonják. A levonás időpontjára nézve különféle híradás került forgalomba. Ezért a legilletékesebb forráshoz fordultunk felvilágosítás végett és a következő információt kaptuk: —* A köztisztviselők állami segítéséről szóló törvény a fizetés húsz százalékát állapítja meg segítés gyanánt. Minthogy ennek a segítésnek számfejtése hosszabb időt vesz igénybe és a folyósítás január elsejéig nem történhetik meg, az állami tisztviselők körében aggodalom merült föl, hogy a fizetési előleget már január elsején levonják a rendes fizetésből. Erről szó sincs. Az állami tisztviselők megkapják január elsején rendes fizetésüket és pedig minden levonás nélkül. Az előleget később a segítésből vonják le alkalmasint februártól kezdve és pedig olyképp, hogy az előleg törlesztése a törzsfizetést egyelőre ne érintse. (A pénzintézeti középpont és a parlamenti pártok.) A nemzeti munkapárt vasárnap, január 2-án este 8 órakor pártértekezletet tart, amelynek napirendjére a pénzintézeti középpontra vonatkozó törvényjavaslatot tűzték ki. Az ellenzéki pártok a pénzintézeti középpont ügyében bizottságot küldöttek ki, mely holnap, szerdán délután öt órakor a függetlenségi pártkörben ülést tart. Résztvesznek a tanácskozásban: Andrássy Gyula góf, Földes Béla, Batthyány Tivadar gróf, Sághy Gyula, Tóth János, Bakonyi Samu, Szterényi József, Zichy Aladár gróf, Rakovszky István, Simonyi-Semadam Sándor és Vázsonyi VilítGOS. (A váll mandátum.) Székesfehérvárról táviratozzák. Fejér vármegye középponti választmánya a váli kerületben január tizenkettedikére tűzte ki a képviselőválasztás napját. A jelölésről még nem történt megállapodás. A függetlenségi párt szerdán tart gyűlést. (Magyar tanfolyam a prágai német egyetemen.) Prágából jelentik nekünk: A német egyetem bölcsészeti kara elhatározta, hogy az egyetemen a magyar nyelv megtanulására tanfolyamot nyit és lektort kért az osztrák közoktatásügyi minisztériumtól. (Magyarok, osztrákok és németek Hazatérése Indiából.) Hágából táviratozzák. Az angol kormány közölte a németalföldi kormánnyal, hogy a Golkonda hajóval Indiából mintegy 4 500 német, osztrák, és magyar alattvalót hazaszállítanak a Jóreménység fokának megkerülésével. Kezdetben úgy volt, hogy a Golkonda január 5-én már Rotterdamba érkezik, később azonbanközölte az angol kormány, hogy a hajó előbb Angliában fog kikötni, ott megvizsgálják az utasokat s csak aztán szállítják át őket Hollandiába. Bár a hazatérők neveit még nem hozták nyilvánosságra, valószínű, hogy a Golkondával az Indiában internált osztrák és magyar alattvalókfeleségei és gyermekei térnek vissza, továbbá néhány orvos és misszionárius. (Kinevezés.) A király a vallás- és közoktatásügyi miniszter előterjesztésére Pauler Ákos dr. kolozsvári tudományegyetemi nyilvános rendes tanárt a budapesti tudományegyetem bölcsészettudományi karán megüresedett bölcsészeti tanszékre nyilvános rendes tanárrá, a VI. fizetési osztályba kinevezte. (Kövess utca Szerajevóban.) Szerajevóból irják nekünk, hogy a város egyik előkelő utcáját legközelebb Kövess tábornokról fogják elnevezni. Az utcának eddig Jeftanovics-utca volt a neve, elnevezték pedig Jeftanovics Gligorról, az Európa-szálló tulajdonosáról, ki korábban előkelő embere volt a városnak, nemrég azonban tudvalevően hazaárulásért elítélték. (Debrecen város közvilágítása.) Debrecenből táviratozza tudósítónk. A város világítási bizottsága ma ülést tartott, melyek a közvilágításnak részben való megszüntetését tárgyalták. A világító vállalat ugyanis már a háború kitörése, de különösen ősz óta keserves küzdelmet folytat a vasúttal, hogy bocsásson szénszállításhoz szükséges vagyonokat rendelkezésére. Minden küzdelem hiába való volt. Hiába fordultak a miniszterekhez, a szükséges szállító eszközöket nem tudták megszerezni. A város a világítás megszüntetésének kérdése elé sodródott. A vállalat igazgatósága értesítette az állami hivatalokat, a katonai parancsnokságot, az államvasút üzletvezetőséget, a dohánygyárat, hogy ha a napokban nem lesz gyökeres változás, január elsejétől kezdődően megszűnteti az utcai világítást s a nagyobb gázfogyasztókat kikapcsolják. (Emmich tábornok temetése.) Hannoverből táviratozzák nekünk. Hannover városa fényes temetést rendezett díszpolgárának, a lüttichi hősnek, Emmich tábornoknak. Az új városháza talpolás termében, ahol a koporsót gyönyörű gyászdíszítéssel ravatalra tették, délben nagy közönség gyűlt össze. Az oldenburgi nagyherceg, Ernő Ágost braunsveigi herceg és felesége, Viktória Lujza hercegnő személyesen jöttek el, hogy gyászuknak kifejezést adjanak. A német császárt Linde-Ludén tábornok képviselte, aki a császár nevében fehér rózsával díszített babérkoszorút tett a koporsóra. Koszorút küldött továbbá a szász király, a württembergi király, az oldenburgi nagyherceg, a braunsweigi hercegi pár, Henrik és Valdemár porosz hercegek. Frigyes magyar királyi herceg, a tizedik hadtest, Hannover városa és számos más hatóság és az elhunytnak sok barátja és tisztelője. A gyászének után Ziegrach katonai főlelkész beszédet mondott. A szertartást gyászének rekesztette be. A halotti menet az összes harangok zúgása közben, óriás tömeg között ment a temetőbe, ahol a város az elhunyt tábornoknak díszsírhelyet ajánlott föl. Itt a pap imát és áldást mondott el s utána sortűz dörgött a sir fölött a hős tábornok utolsó üdvözléséül. (A külföldi hírlapok ára.) Január elsejétől a posta utján megrendelt külföldi hírlapok és folyóiratok előfizetési ára a következően emelkedik az 1914. évi hirlapjegyzékben foglalt árakhoz képest. Az eddigi 20 százalék helyett 25 százalék számítandó a Dániában, Németországban, Norvégiában, Portugáliában, Spanyolországban, Svédországban és az Amerikai Egyesült Államokban megjelenő hirlapok vételárához. A Bulgáriában, Németalföldön, Román