Budapesti Hírlap, 1915. november-december (35. évfolyam, 304–363. szám)
1915-12-07 / 340. szám
1915. december 5. BUDAPESTI HÍRLAP (838 sz.) kednék rá, azzal még mi, esküdt ellenségei sem vádolhatjuk meg. Most az Isonzófronton kivül Tirolban is szorgosabban munkálkodik, egyelőre tüzérséggel. Gyalogsági támadásra ez a vidék sokkal alkalmatlanabb a tengerparti völgyi tó-Az orosz harctérről a mieink már régebben nem közölnek hírt: nincs esemény. Hindenburg hadserege is látszólagos mozdulatlanságban áll a rigan dünaburgi vonalon, a két városon innen. De az orosz jelentésből megállapíthatjuk hitelesen azt, amit magánértesüléseinkből is tudunk: hogy Volhyniában a Sztyr mentén és Galiciában a trembovla—bucsáci vonaltól nyugatra rendületlenül tartjuk állásainkat, sőt hellyel közzel a régi, dicsőséges offenzív szellemben dolgozunk azon, hogy Volhyniában kibővítsük térnyereségünket és Galiciában mennél keskenyebbé tegyük a szegélyt, a melyen még mindig az orosz az ur. Csapataink Ipek előtt Előrenyomulásunk Montenegróban. — Ujabb foglyok. — Höfer altábornagy jelentése. Hivatalos jelentés: kiadták december 6-án délben; érkezett délután 9 óra 20 perckor. Csapataink már Novibazártól nyugatra és délnyugatra s a Mitrovicából Ipekbe vivő úton is montenegrói területre nyomultak elő. A Postera karsztvidéken montenegrói előcsapatokat főhadállásukba vetettünk vissza. Ipektől keletre megvertünk egy szerb utóvédet. Előcsapataink már a városhoz közelednek. A tegnapi harcban 2100-nál több foglyot szállítottunk be. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német hivatalos jelentés, Berlin, dec. 6. A nagy főhadiszállásról jelentik december 6-án: Szjenicától délre és Ipektől északkeletre montenegrói és szerb osztagokat visszavertünk. Az általános helyzet. Bécs, dec. 6. (Külön tudósítónktól.) Csapataink, amelyek szüntelenül nagy energiával nyomulnak előre, az óriás nehézségek, a szüntelenül rossz időjárás, a méteres hó és a bóra ellenére is Novibazártól nyugatra és délnyugatra megbirkóztak az 1200 méternél magasabb montenegrói tatárhegységgel, valamint a Mitrovicából Ipek felé vivő úton legyőzték a Suha Planina és a Mokra Planina meredek végső nyúlványait. Eközben maguk előtt kergetik azokat a kisebb ellenséges csapatokat, amelyek ott még befészkelték magukat. A Pesicerának nevezett, Suhodol mindkét oldalán lévő nagyon karsztos, több mint 1000 méter magas fensikon, amely zordságáról és vízhiányáról híres, katonáink montenegrói csapatokat támadtak meg és vertek vissza. Ezek jelentékeny veszteséggel visszavonultak főállásukba, amely valószínűleg az 1300—1400 méteres Krusciva Planinán van. A keletről Ipek felé előnyomuló osztrák és magyar csapatok, amelyek a Lugo Lesanti hegyvidéken nyomulnak előre Ipek ellen, heves harcban visszavertek egy szerb utóvédet. Ez oszlopunk éle már Ipek városához közeledik. A tegnap ejtett foglyok szánta ismét több mint 2100 ember. Az Albániában lévő utak kijavítására állítólag már olasz műszaki csapatok szállottak partra, amelyek ott már javítják is az ország belsejébe szolgáló utakat. (K. B. L.) Hadisajtószállás, dec. 6. (A Budapesti Hírlap harctéri tudósítójától.) Eddig ugyan rövid volt annak a csoportnak az akciója, amely Gorazdéból előrenyomulva, a Metalka-nyerget a montenegróiaktól megtisztította, de meglepetésszerű jó eredménnyel járt. Gorazdétól a Metalka-nyeregig kizáróan komitácsikkal volt dolgunk. A csajnicei úton előrenyomulva, harc közepette folyvást ellenséges bandákat űztünk magunk előtt és minden egyes csúcsot külön kellett megtisztítani. A montenegrói ember született katona, kitűnően ismer minden utat és ösvényt. Hihetetlenül kitartó létszámra bolyong szélben és esőben táplálék nélkül, hiányos ruházatban, szakadékban és csúcsokon. Kezdetleges felszerelésével zerge módjára szökkenik csúcsról-csúcsra. A csapatok szívóssága azonban minden nehézséget legyőzött. Reguláris csapat ellenállásával csak a Metalka-nyergen találkozott egy vadászszázad. Heves harc után itt szétvertek és menekülésre kényszerítettek egy montenegrói zászlóaljat. A csoportnak ezután érintkezést kellett keresnie azzal a másik csoporttal, amely Medjedjénél átlépte a Drinát és a Szandzsák fővárosa, Plevlje felé menetelt. Hadműveletünk támogatta ennek a csoportnak az akcióját s minden programszerűen folyt le, a nélkül, hogy veszteséget szenvedtünk volna. Ekkor utaztam a Metalka-nyereghez. A gépkocsi a vadregényes tájon égnek emelkedő hegyek és feneketlen szakadékok közt a nyíl gyorsaságával rohant tova. Az út mentén a távolban homályos fény imbolygott. A meleg szirokkó lassan megolvasztotta a havat. Az út hol meredeken fölfelé vitt, majd lehajlott a mélységbe és szerpentínszerűen emelkedett. Helyenként valóságos sártengeren gázoltunk át. A hadtápvonal kocsijai kínos összevisszaságban fáradságosan törtetnek előre. Csajnicában csak kevés lakos maradt vissza. Az ablakokban levő homokzsákok és az utcán lépten-nyomon található barrikádok heves harcra emlékeztetnek. Végre elérünk a hófödte Metalka-nyereghez és megállunk a katonai állomásnál. Most a Tara folyó felé száguldunk és közeledünk régi határunkhoz. Sarkotics tábornok, Bosznia és Hercegovina tartományi főnöke meglátogatta a harcvonalnak ezt a részét s útközben a visszatért lakosság lelkes ünneplésében volt része. (Krieger Márk dr.) Erősítik a macedón frontot. Atén, dec- 6. (Reuter.) Francia forrásból jelentik, hogy az égési frontot a Cerna folyótól Krivolákig megerősítik. A Vardartól keletre lévő állások megerősítésén is dolgoznak, hogy kiterjesszék azt a zónát, amely a vasutat védi. Pasics és társai Szkutariban. Róma, dec. 6. Az Agenzia Stefani jelenti, hogy, Pasics miniszterelnök minisztertársaival november 28-án Szkutariba érkezett. Francia jelentés: A francia vezérkar december 5-én a következő jelentést adta ki: A december 3-iki helyi akciók meglehetősen élénkek voltak, főleg Kostuninónál, ahol a bolgárok állásaink egyikét lőtték és megtámadták, de visszavertük őket. A Csernán való két átkelő kísérletet tüzérségünk és gyalogságunk tüze akadályozott meg. Miután a szerbek Mo na nasztirt kiürítették, osztrák és magyar és bolgár, őrjáratok vonultak be a városba. Öröm Monasztir eleste miatt. Szófia, dec. 6. A bolgár távirati iroda jelenti: Monasztir bevételének hírét, amely éjjel érkezett Szófiába, harangkongással jelezték vasárnap reggel Szófia összes templomai. A lakosságot a templomokba szólították, hogy köszönetet mondjanak a Mindenhatónak, aki megvalósította a bolgárok évszázados nemzeti álmát, kezükre juttatta azt a várost, amelyért a bolgár nép éveken át annyit küzdött és szenvedett. Bulgária nemzeti lelkiismerete immár megnyugodott. A város házai lobogódiszt öltöttek. A nép öröme lelkes tüntetésekben nyilvánul meg. A novemberi mérleg. — Szerbia megsemmisülése. — A segítők teljes kudarca. — A négyesszövetség a Balkánon semmit sem remélhet. — Kopenhága, dec. 6. (Saját tudósítónktól.) Az Extrabladed egyik legutóbbi számának vezércikke ezt mondja: November hónap nemcsak Szerbia teljes megsemmisülését hozta megt, hanem egyszersmind bebizonyította a négyes szövetségnek a Balkánon való kétségbeejtő helyzetét: ezen a harctéren nem remélhet többé semmit. Az angol miniszterelnök azt hirdette, hogy Szerbia gyors és hatásos segítséget fog kapni, hogy Szerbiát nem engedik megsemmisíteni ; ez a legfontosabb háborús célok egyike. Ezt mondta akkor, amikor Mackensen seregei már átkeltek a Dunán és a Száván és párisi hivataltársa, Briand ugyanezt mondta. Egyetlen órát sem akarunk mulasztani •— mondta később Asquith — és a szerb sereg maradványát három hatalmas ellenfele olyan harc után, amelyet a szerbeknek egyedül kellett végigharcolniuk, reménytelenül az albán és montenegrói hegyek közé kergette és Szerbia ma már teljesen megsemmisült. Az a kis segítőcsapat, amelyet a szövetségesek Szalonikiba küldtek, semmit sem tudott végezni és az az egész hatalmas tervezgetés, amelyet a szövetségesek kezdtek, az egész vér, amelyet a vitéz franciák Macedóniában kiontottak, éppen olyan hiábavaló volt, mint Gallipoli, sok ezer anyigólnak a föláldozása. Oroszország, Szerbia hatalmas szövetségese és védelmezője egyáltalán semmit sem tett. A szláv ügyért eddig egyetlen egy orosz katona sem ontotta vérét a Balkánon. Beszéd, beszéd és csupa beszéd, míg a némenek cselekedtek és egy egész hónapon keresztül sikert sikerre halmozhattak. Ha igazságosak akarunk lenni, meg kell vallanunk, hogy az antant nem akadályozhatta meg az eseményeket. Tehetetlenül álltama feladattal szemben, amelyet kitűzött magának. Az a bohózatt, amely most Görögországban játszódik le, nem alkalmas arra, hogy az antantnak a feladatát a Balkánon könnyebbé tegye. Kitchener keleti útjának sikerét úgy értékelhetjük, ahogy akar-juk: azokat a nehézségeket, amelyek erős balkáni vállalkozás elé tornyosulnak, nem hárította el. A szövetségesek ugyan Szalonikiban jó kikötőben vannak és pompás vasútjuk is van Szerbia felé, de mit ér, ha minden lépésről, amelyet tesznek, sok száz német, osztrák, bolgár és török kém azonnal értesíti a főhadiszállást, ha egy ünnepies haditanács fontos, titkos határozatát öt perccel későbben — mert a falunak füle van — részletesen az ellenség tudtára adnak? Valóban, ha ez nem bohózat, akkor egyáltalán nincs bohózat. Az antant október közepén kezdte meg Szalonikiban a partraszállást és csak most, hat héttel későbben, vannak annyira, hogy tanácskozást terveznek a szaloniki dologról! Időközben Szerbia megsemmisült és úgy látszik, hogy a középponti hatalmak győzelmének az antantra nézve rendkívül fontos következményei elsznek Romániában. December hónap azzal a hírrel kezdődik, hogy Románia már kiválasztotta helyét a nagy zenekarban. A németek azt jelentik, hogy Románia meg akarja óvni semlegességét, sőt francia források arról is tudnak, hogy ez a semlegesség barátságos lesz a középponti hatalmak iránt. A Duna partjait ostromállapotban lévőknek nyilvánították ki és a folyamban aknákat sülyesztettek el, hogy megakadályozzák orosz csapatok szállítását. Teljesen lehetetlen dolog, hogy Görögország és Románia az antant oldalán avatkozzék bele a háborúba.