Budapesti Hírlap, 1915. november-december (35. évfolyam, 304–363. szám)

1915-12-07 / 340. szám

1915. december 5. BUDAPESTI HÍRLAP (838 sz.) kednék rá, azzal még mi, esküdt ellensé­gei sem vádolhatjuk meg. Most az Isonzó­fronton kivül Tirolban is szorgosabban munkálkodik, egyelőre tüzérséggel. Gya­logsági támadásra ez a vidék sokkal al­kalmatlanabb a tengerparti völgyi tó-Az orosz harctérről a mieink már régebben nem közölnek hírt: nincs ese­mény. Hindenburg hadserege is látszó­lagos mozdulatlanságban áll a rigan dü­naburgi vonalon, a két városon innen.­­ De az orosz jelentésből megállapíthat­juk hitelesen azt, a­mit magánértesülé­seinkből is tudunk: hogy Volhyniában a Sztyr mentén és Galiciában a trem­bovla—bucsáci vonaltól nyugatra rendü­letlenül tartjuk állásainkat, sőt hellyel közzel a régi, dicsőséges offenzív szel­lemben dolgozunk azon, hogy Volhyniá­ban kibővítsük térnyereségünket és Ga­liciában mennél keskenyebbé tegyük a­ szegélyt, a melyen még mindig az orosz az ur. Csapataink Ipek előtt Előrenyomulásunk Montenegróban. — Ujabb foglyok. — Höfer altábornagy jelentése. Hivatalos jelentés: kiadták december 6-án délben; érkezett délután 9 óra 20 perckor. Csapataink már Novibazártól nyu­gatra és délnyugatra s a Mitrovicából Ipekbe vivő úton is montenegrói területre nyomultak elő. A Postera karsztvidéken monte­negrói előcsapatokat főhadállásukba ve­tettünk vissza. Ipektől keletre megvertünk egy szerb utóvédet. Előcsapataink már a vá­roshoz közelednek. A tegnapi harcban 2100-nál több foglyot szállítottunk be. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. A német hivatalos jelentés, Berlin, dec. 6. A nagy főhadiszállásról jelentik december 6-án: Szjenicától délre és Ipektől észak­keletre montenegrói és szerb osztagokat visszavertünk. Az általános helyzet. Bécs, dec. 6. (Külön tudósítónktól.) Csapataink, a­me­lyek szüntelenül nagy energiával nyomulnak előre, az óriás nehézségek, a szüntelenül rossz időjárás, a méteres hó és a bóra ellenére is No­vibazártól nyugatra és délnyugatra megbirkóz­tak az 1200 méternél magasabb montenegrói t­atárhegységgel, valamint a Mitrovicából Ipek felé vivő úton legyőzték a Suha Planina és a Mokra Planina meredek végső nyúl­ványait. E­közben maguk előtt kergetik azo­kat a kisebb ellenséges csapatokat, a­me­lyek ott még befészkelték magukat. A Pes­icerának nevezett, Suhodol mindkét oldalán lévő nagyon karsztos, több mint 1000 méter magas fensikon, a­mely zordságáról és vízhiányáról híres, katonáink montenegrói csapatokat támad­tak meg és vertek vissza. Ezek jelentékeny vesz­teséggel visszavonultak főállásukba, a­mely valószínűleg az 1300—1400 méteres Krusciva Planinán van. A keletről Ipek felé előnyomuló osztrák és magyar csapatok, a­melyek a Lugo Lesanti hegyvidéken nyomulnak előre Ipek ellen, heves harcban visszavertek egy szerb utó­védet. Ez oszlopunk éle már Ipek városához közeledik. A tegnap ejtett foglyok szánta ismét több mint 2100 ember. Az Albániában lévő utak kijavítására állítólag már olasz műszaki csapa­tok szállottak partra, a­melyek ott már javítják is az ország belsejébe szolgáló utakat. (K. B. L.) Hadisajtószállás, dec. 6. (A Budapesti Hírlap harctéri tudósítójától.) Eddig ugyan rövid volt annak a csoportnak az akciója, a­mely Gorazdéból előrenyomulva, a Metalka-nyerget a montenegróiaktól megtisztí­totta, de meglepetésszerű jó eredménnyel járt. Gorazdétól a Metalka-nyeregig kizáróan komi­tácsikkal volt dolgunk. A csajnicei úton előre­nyomulva, harc közepette folyvást ellenséges bandákat űztünk magunk előtt és minden egyes csúcsot külön kellett megtisztítani. A monte­negrói ember született katona, kitűnően ismer minden utat és ösvényt. Hihetetlenül kitartó létszámra bolyong szélben és esőben táplálék nélkül, hiányos ruházatban, szakadékban és csúcsokon. Kezdetleges felszerelésével zerge módjára szökkenik csúcsról-csúcsra. A csapatok szívóssága azonban minden nehézséget legyőzött. Reguláris csapat ellenállá­sával csak a Metalka-nyergen találkozott egy vadászszázad. Heves harc után itt szétvertek és menekülésre kényszerítettek egy montenegrói zászlóaljat. A csoportnak ezután érintkezést kel­lett keresnie azzal a másik csoporttal, a­mely Medjedjénél átlépte a Drinát és a Szandzsák fő­városa, Plevlje felé menetelt. Hadműveletünk támogatta ennek a csoportnak az akcióját s minden programszerűen folyt le, a nélkül, hogy veszteséget szenvedtünk volna. Ekkor utaztam a Metalka-nyereghez. A gépkocsi a vadregényes tájon égnek emelkedő hegyek és feneketlen sza­kadékok közt a nyíl gyorsaságával rohant tova. Az út mentén a távolban homályos fény imboly­gott. A meleg szirokkó lassan megolvasztotta a havat. Az út hol meredeken fölfelé vitt, majd lehajlott a mélységbe és szerpentínszerűen emel­kedett. Helyenként valóságos sártengeren gázol­tunk át. A hadtápvonal kocsijai kínos össze­visszaságban fáradságosan törtetnek előre. Csajnicában csak kevés lakos maradt vissza. Az ablakokban levő homokzsákok és az utcán lépten-nyomon található barrikádok heves harcra emlékeztetnek. Végre elérünk a hófödte Metalka-nyereghez és megállunk a katonai állo­másnál. Most a Tara folyó felé száguldunk és közeledünk régi határunkhoz. Sarkotics tábornok, Bosznia és Hercego­vina tartományi főnöke meglátogatta a harcvo­nalnak ezt a részét s útközben a visszatért lakos­ság lelkes ünneplésében volt része. (Krieger Márk dr.) Erősítik a macedón­ frontot. Atén, dec- 6. (Reuter.) Francia forrásból jelentik, hogy az égési frontot a Cerna folyótól Krivolákig megerősítik. A Vardartól keletre lévő állások megerősítésén is dolgoznak, hogy kiterjesszék azt a zónát, a­mely a vasutat védi. Pasics és társai Szkutariban. Róma, dec. 6. Az Agenzia Stefani jelenti, hogy, Pasics miniszterelnök minisztertársaival november 28-án Szkutariba érkezett. Francia jelentés: A francia vezérkar december 5-én a követ­kező jelentést adta ki: A december 3-iki helyi akciók meglehető­sen élénkek voltak, főleg Kostuninónál, a­hol a bolgárok állásaink egyikét lőtték és megtámad­ták, de visszavertük őket. A Csernán való két át­kelő kísérletet tüzérségünk és gyalogságunk tüze akadályozott meg. Miután a szerbek Mo­­ na­ nasztirt kiürítették, osztrák és magyar és bolgár, őrjáratok vonultak be a városba. Öröm Monasztir eleste miatt. Szófia, dec. 6. A bolgár távirati iroda jelenti: Monasztir­ bevételének hírét, a­mely éjjel érkezett Szófiába, harangkongással jelezték vasárnap reggel Szófia összes templomai. A lakosságot a templomokba szólították, hogy köszönetet mondjanak a Min­denhatónak, a­ki megvalósította a bolgárok év­százados nemzeti álmát, kezükre juttatta azt a várost, a­melyért a bolgár nép éveken át annyit küzdött és szenvedett. Bulgária nemzeti lelki­ismerete immár megnyugodott. A város házai lobogódiszt öltöttek. A nép öröme lelkes tünte­tésekben nyilvánul meg. A novemberi mérleg. — Szerbia megsemmisülése. — A segítők tel­­jes kudarca. — A négyesszövetség a Balká­non semmit sem remélhet. — Kopenhága, dec. 6. (Saját tudósítónktól.) Az Extrabladed egyik legutóbbi számának vezércikke ezt mondja: Novem­ber hónap nemcsak Szerbia teljes megsemmisülését hozta megt, hanem egyszersmind bebizonyította a­ négyes szövetségnek a Balkánon való kétségbeejtő helyzetét: ezen a harctéren nem remélhet többé semmit. Az angol miniszterelnök azt hirdette, hogy Szerbia gyors és hatásos segítséget fog kapni, hogy Szerbiát nem engedik megsemmisíteni ; ez a leg­fontosabb háborús célok egyike. Ezt mondta akkor, a­mikor Mackensen seregei már átkeltek a Dunán és a Száván és párisi hivataltársa, Briand ugyanezt mondta. Egyetlen órát sem akarunk mulasztani •—­ mondta később Asquith — és a szerb sereg marad­­ványát három hatalmas ellenfele olyan harc után, a­melyet a szerbeknek egyedül kellett végigharcol­niuk, reménytelenül az albán és montenegrói hegyek közé kergette és Szerbia ma már teljesen megsem­misült. Az a kis segítőcsapat, a­melyet a szövetsé­­­gesek Szalonikiba küldtek, semmit sem tudott vé­gezni és az az egész hatalmas tervezgetés, a­melyet a szövetségesek kezdtek, az egész vér, a­melyet a­ vitéz franciák Macedóniában kiontottak, éppen olyan hiábavaló volt, mint Gallipoli, sok ezer anyi­gólnak a föláldozása. Oroszország, Szerbia hatalmas szövetségese és védelmezője egyáltalán semmit sem tett. A szláv ügyért eddig egyetlen egy orosz katona sem ontotta vérét a Balkánon. Beszéd, beszéd és csupa beszéd, míg a némen­­ek cselekedtek és egy egész hónapon keresztül si­­­kert­ sikerre halmozhattak. Ha igazságosak akarunk lenni, meg kell vallanunk, hogy az antant nem aka­dályozhatta meg az eseményeket. Tehetetlenül állt­­ama feladattal szemben, a­melyet kitűzött magának. Az a bohózatt, a­mely most Görögországban játszó­­dik le, nem alkalmas arra, hogy az antantnak a fel­adatát a Balkánon könnyebbé tegye. Kitchener ke­­­leti útjának sikerét úgy értékelhetjük, a­hogy akar-­­juk: azokat a nehézségeket, a­melyek erős balkáni vállalkozás elé tornyosulnak, nem hárította el. A­ szövetségesek ugyan Szalonikiban jó kikötőben van­­nak és pompás vasút­juk is van Szerbia felé, de mit ér, ha minden lépésről, a­melyet tesznek, sok száz német, osztrák, bolgár és török kém azonnal értesíti a főhadiszállást, ha egy ünnepies haditanács fontos, titkos határozatát öt perccel későbben — mert a falu­nak füle van — részletesen az ellenség tudtára ad­nak? Valóban, ha ez nem bohózat, a­kkor egyáltalán nincs bohózat. Az antant október közepén kezdte meg Szalonikiban a partraszállást és csak most, hat héttel későbben, vannak annyira, hogy tanácskozást terveznek a szaloniki dologról! Időközben Szerbia megsemmisült és úgy lát­szik, hogy a középponti hatalmak győzelmének az antantra nézve rendkívül fontos következményei elsznek Romániában. December hónap azzal a hírrel kezdődik, hogy Románia már kiválasztotta helyét a nagy zenekarban. A németek azt jelentik, hogy Ro­mánia meg akarja óvni semlegességét, sőt francia források arról is tudnak, hogy ez a semlegesség ba­rátságos lesz a középponti hatalmak iránt. A Duna partjait ostromállapotban lévőknek nyilvánították ki és a folyamban aknákat sülyesztettek el, hogy meg­akadályozzák orosz csapatok szállítását. Teljesen lehetetlen dolog, hogy Görögország és Románia az antant oldalán avatkozzék bele a háborúba.

Next