Budapesti Hírlap, 1915. november-december (35. évfolyam, 304–363. szám)
1915-12-27 / 358. szám
1915. december 27. BUDAPESTI HÓLAP 059 SZ.- ben már kételkedünk, mivel ha el akarják érni céljukat, akkor támadniok kell. Hadműveleti alapjuk kitűnő, mert Szalonikinek környéke, Chalkidike védelemre igen jó csipkés félszigetével együtt eszményien alkalmas a partraszállásra. A tábort védelemre könnyen fölkészíthető hegyek fogják körül. Az a hatalmas erősség pedig, melyet a partraszállott csapatok védelmére Karasulti—Demirhisar (első vonal), Amatovo—Kukos (2. vonal) és végül Szaloniki közvetetlen közelében Topsin—Ajvatlr—Kirekoj (3-dik vonal) vonalában építettek lázas sietséggel, sokáig útját állhatja a támadónak és ezt nagy erők harcbavetésére kényszerítheti, ha a tengerbe kívánja szorítani a partraszállott csapatokat. A tábor helyét is jól választották meg, mert belőle indulnak ki azok az utak, amelyek egyrészt Hellász kapuin át, másrészt pedig Szerbia (Vardar völgye) és Bulgária szívébe (Karasa és Mesta völgye) vezetnek. A védővonaltól északra és keletre azonban magas és zord hegyek következnek egymás mögött, amelyek a védő, vagyis a középeurópai államok seregtesteinek feladatát megkönnyítik, a támadó antant elé pedig ezer akadályt gördítenek. Az antantnak csapatait majdnem kivétel nélkül mind a hegyi háborúra szánt módon kell fölszerelnie. Már ez is nagy föladat. Hát még a vezetés a nehéz terepen, amelyben nem igen gyakorlott és tapasztalt sem az angol, sem a francia vezérkar. A Kárpátok és az Alpesek védelme intő példája annak, hogy még a nagy tömegben támadó haderőket is csekély, de elszánt csapatok megállíthatják és összemorzsolhatják. Hát még ha oly katonákkal kerülnek szembe, minek a bolgárok, kik otthonosak hegyeikben, kik hazájukat védik és kiknek fényes katonai erényeiről mncsik az angolok és a franciák is meggyőződhettek. A franciaországi német megerősített állások elleni küzdelmek ugyancsak intő példái annak, hogy a jól fölkészült védőt a támadó még akkor sem vetheti ki állásaiból, ha a nagy gyalogsági erőket a harci eszközöknek válogatott tömege támogatja. Még akkor sem hiszünk az antant balkáni vállalkozásának sikerében, ha talpraállítják a szerb sereg maradványait és ha százezerre is ment az Albániába átszállított olasz segítő sereg létszáma. Mert amiként megverte I. Napóleont az orosz éghajlat, úgy semmisítené meg ezeket a Balkán ezer veszedelemmel és akadállyal teli áldatlan vidéke. Azt hisszük, nem csalódunk, ha azt kockáztatjuk, hogy a mezopotámiai és gallipoli sikerek után a középponti hatalmak győzelmük biztos tudatában szinte várvavárják az antant balkáni vállalkozásának kifejlődését. Véres reménnyel nézhetünk a nyugati harctér eseményei elé is, mivel a champagni és a Maas-Mosel közötti harcok, az iperni és a lorettói csaták, stb.-ek mind bizonyságai annak, hogy a németek arcvonala áttörhetetlen. Dell Róbert november 17-én írta Párisból, hogy a világháború tizenhat hónapja alatt a franciák összesen két millióhétszázezer embert veszítettek haottakban, elfogottakban és rokkanttá vált katonákban. Ez annyit jelent, hogy havonként átlag 150.000 ember volt a veszteségük. Hogy minő döntő sikert remél Joffre az angol-francia együttes offenzívától, kitűnik a generaliszszimus legutóbbi nyilatkozatából is, amely szerint nincs hiány kellő haderőben, de az offenzíva ez idő szerint olyan óriás veszteséggel járna emberanyagban, hogy nem szabad kockáztatni. A németek első vonalának áttöréséhez a Champagneban 150.000 ember feláldozása nem sok és csak azután következnék a második vonal, amelynek áttörése ugyanannyi áldozatot követelne, a harmadik harcvonalé pedig százezer embert, szóval ez az általános támadás a nyugati harctéren kerek 400.000 katonájába kerülne a szövetséges hadseregnek és csak azután kerülne a sor Belgium felszabadítására. Ilyen körülmények között Joffre várakozást tanácsol, míg megérkezik Kitchener milliós hadserege. Ámde ha igaz a württembergi herceg napiparancsa a németek készülődéséről, amelyet a párisi Journal közölt december 18-án, akkor megint megeshet, hogy az angolok, hiven eddigi szokásukhoz, ismét elkésnek a nyugati harctéren. Az orosz tömegekkel se áltassák magukat az antant nyugati hatalmasságai, mivel balga hitnek bizonyult a cári birodalomnak 1812-ben keletkezett azon roppant nagy ereje, melytől rettegett szinte az egész világ. Hisz azóta soha nem volt képes határozottan (1828/29., 1858.), vagy a mások segítése nélkül (1878/79.) győzni, sőt 1905-ben vereséget szenvedett a kis Japánországgal szemben. Most pedig összeomlott, úgy hogy évtizedek múltán sem eszmél föl a hatalmas csapások okozta ájulásból. Gyöngesége soha sem tünt ki oly világosan, mint most, mikor megújhodott hadserege hatalmasan megerősödve, gondosan fölszerelten és hadi tapasztalattal gazdagon lépett ki egész erejével a porcaidra. Mert mi történt? Németország, Ausztria és Magyarország, valamint Törökország, amelyek máshol is verejtékezve küzdöttek, félerejükkel porbadöntötték az óriást! NAPIHÍREK. _ (Kitüntetett főispánok.) Ferenc Szalvátor királyi herceg, mint az osztrák és magyar monarkia Vörös Kereszt egyesületeinek védőhelyettese. Szila Tamás Baranya vármegye főispánjának. Bethlen Balázs gróf Beszterce-Naszód és Szolnok-Doboka vármegye főispánjának. Visy László dr. Pécs város főispánjának és Ugrón János főispán, az Udvarhely vármegyei Vörös Kereszt választmány elnökének, a katonai egészségügy körül a háborúban szerzett kiváló érdemeik elismeréseül. a Vörös Kereszt hadiékitményes tiszti diszjelvényt adományozta. _ (Német újságok a Wolff-ügynökségellen.) Berlinből jelentik nekünk: Ismeretes, hogy a háború kezdete óta a Wolff-féle távíró ügynökség közvetítette a német és a külföldi sajtóval egyaránt a német harctéri jelentéseket, valamint mindazt a hírt, amelyet a hadvezetőség vagy a kormány a nyilvánosságnak szánt. A Wolff-ügynökség — a jelek szerint — nem végezte nehéz és felelősséges munkáját a német sajtó megelégedésére. Az, hogy a hírszolgálat terén rendkívüli jelentőségű monopóliumot élvezett, túlzásokra, itt-ott zsarnoki lépésekre ragadta, amivel a német lapkiadók egyetemét magára zúdította. A Vossische Zeitung közli a lapkiadók határozatát ebben a dologban, amely határozott állásfoglalást tartalmaz a Wolff-ügynökség egyeduralma ellen és kívánja a monopolism megszüntetését. A német kiadók nyilvánosságra hoznak egy esetet, amikor az ügynökség az egyik vidéki német lapnak nem adta meg telefonon a szokásos harctéri jelentést és ezzel lehetetlenné tette, hogy a kérdéses újság betölthesse hivatását közönségének szolgálatában. A lapkiadók határozottan a Wolff-iroda monopóliumának megszüntetését kívánják. (Karácsony.) Karácsony, az ígéretekkel teli ünnep múlófélben van, anélkül, hogy mi, akik a napok krónikáját rójjuk, valamit is följegyezhetnénk róla. Fehér és egyszerű volt, teli csönddel, hallgatással és ez az igazi ünnep. Nem volt benne semmi robbanó szenzáció, a famíliák a karácsonyfa köré gyűltek ünnepelni vagy megbújtak csöndesen a kandalló mellé — emlékezni. Emlékezni azokról, akik már nincsenek, de akiknek itt kellene lenni. Tavaly vagy tavaly előtt még ott ültek velünk együtt, még megvan a helyük az asztalnál, a fogason még ott van a kalapjuk, de már kopog lépésük, a szavuk se hallik, mert pihennek valahol messzi idegenben s alusszák a hősök szépséges álmát. A halál sok gyertyát oltott el az idei karácsonyfákon, talán ezért is volt olyan csöndes, álmodásba fuladó az idei. A templomok mind a két napon teli voltak imádkozókkal, akiket karácsony áhítata szólított az Úr hajlékába. A város is magán viselte karácsony köntösét. Egész nap hullámzott a sokadalom, a teherkocsikat mintha elnyelte volna a föld s este az ablakokon ki-ki csillogott a karácsonyfa fivertvafénve, mert a kis Jézus, ha nem is mindenhová, de mégis csak ellátogatott a nagy pesti bérkaszárnyákba, s elhintette karácsony fényességét, örömét . . . . (A Vilmos huszárok köszönete.) Debreceni tudósítónk jelenti: A Vilmos császár nevét viselő 7. huszárezred a cartorijszki csatában újabb győzelmet aratott az oroszokon. Ez alkalomból a város tanácsa Berg Herman báró ezredeshez üdvözletet küldött. Az üdvözlésre most meleghangú válasz érkezett Márk Endre polgármesterhez. Az ezredes írásából valók az itt következő sorok: Mély meghatottsággal fogadta a cs. és kir. 7. huszárezred a megtisztelő átiratot, melyet Debrecen sz. kir. város intézett hozzánk. Ez átiratot a Vilmos huszárezred mindig a nagy élethalálharc büszke emlékéül fogja őrizni, mert tanúságot tesz arról, hogy a magyar Alföld legmagyarabb és legtekintélyesebb »Árosa »ixai szeretettel szivén hordja » Vilmos «aszázezred sorsát, vele érez, vele gyászol és vele örül. De nemcsak a város irántunk tanusitott szeretete, hanem a háború maga is testvérekként forrasztott össze Debrecen hős fiaival, a midőn a Kárpátokban nem egyszer együtt küzdöttünk, együtt véreztünk, együtt győztünk a páratlan vitézségü, hires 39. gyalogosezreddel, melet testvérezredünknek tekintettünk, most padig Oroszországban vállvetve állunk őrt a debreceni 2. honvédhuszárezred kipróbált harcosaival. " ("Házasság.) Ifjabb Baitz József honvédhuszár főhaz.""v. Baitz József cs. és kir. altábornagy és felesége született bányavölgyi Tost Ilona fia ma délben tartotta esküvőjét a Jézus szent szive templomában Szécsi Mariskával. Szécsi Kálmán dr. földbirtokos és felesége leányával. Az egyházi szertartást a vőlegény nagybátyja, Tost Barna pápai kamarás végezte. Tanúk voltak a vőlegény részéről Hazai Samu báró honvédelmi miniszter, a menyasszony részéről Szécsi Pál, a Hazai bank igazgatója. Kőrös Artúr államrendőrségi fogalmazó eljegyezte Krausz Bözsit, Krausz Vilmos bérlő leányát Gyöngyösmellékről. (Bevonulási hirdetés.) A hivatalos lap a honvédelmi miniszter következő rendeletét közli: A népfölkelésre kötelezetteknek az 1886. évi XX., illetőleg 1915. évi II. törvénycikk alapján történt általános behívása folytán az 1873., 1874., 1875., 1876., 1877. évben, azonkívül az 1891., 1895. és 1896. évben született, továbbá a népfölkelésről vagy a hadiszolgáltatásokról szóló törvény alapván kirendelt (igénybevett), de e szolgálatból időközben elbocsátott valamennyi 1873—1897. évi születésü személy (munkás, kocsis, hajcsár, stb.), ha a megtartott népfölkelési bemutató pótszemlén népfölkelési fegyveres szolgálatra alkalmasnak találtattak, 1916. évi január 17-én — amennyiben név szerint fölmentve nincsenek — a népfölkelési igazolványt lapon feltüntetett honvédkiegészítő, illetve kiegészítési kerületi parancsnokság székhelyére népfölkelési tényleges szolgálatra bevonulni kötelesek. Ez a rendelkezés az osztrák népfölkelés behívása folytán kiterjed mindazokra a fentemlített években született osztrák állampolgárokra, valamint bosznia-hercegovinai tartományi illetőségű személyekre is, kik a magyar szent korona országai területén az idén megtartott népfölkelési bemutató pótszemlén a népfölkelési fegyveres szolgálatra alkalmasnak találtattak. Mindazok, akiket önkéntes belépés folytán a honvédségbe vagy a közös hadseregbe (akár mint egyévi önkénteseket is) fönt megjelölt napig besorozták, tekintet nélkül arra, hogy mely születési évfolyamba tartoznak, tényleges szolgálatra szintén 1916. évi január 17-én kötelesek bevonulni. A fent fölsorolt születési évfolyamokba tartozó és a szemlén alkalmasnak osztályozott hivatásos gőz- vagy motorek, gépészek és fűtők, kik ily gépeknél tényleg alkalmazva vannak, további intézkedésig bevonulni nem kötelesek. Hétfőn, december 27-én először s két csodás filmaktatás ! Hermann Sudermann regénye a filmen öt felvonásban. Rendezte: Max Maci. Az 1870-71-iki poroszfrancia háború egy csodás grandiozitással megrendezett drámai epizódja. New-york l Kisötétebb negyedében Amerikai detektivtörténet három felvonásban. Előadások kezdete hétköznapon 3, 1/10 és 10 órakor, ünnepnapon 4, 6, 8 és 10 órakor. Elővételi pénztár d. e. 11—ig és délután 4 órától van nyitva. 10 Telefon 74-84.