Budapesti Hírlap, 1916. január-február (36. évfolyam, 1–60. szám)
1916-01-09 / 9. szám
14 RUMPEST! HÍRLAP O. K.) 1916. január & akkoridőben, micsoda energiák reszkettek a lelkünkön! És micsoda büszkeséggel beszéltünk magunkról, kik fiatalos erőnk büszke tudatában puszta ököllel mentünk volna neki a világnak. És esténként kiki elvitte a maga selyemgubóját a kávéházba, hogy egy vékony szálat gombolyitson ahhoz a szépséges álompalásthoz, a melyet Nagy-Magyarország izmos vállaira szabott fantáziánk. — Mi magyarok, mondogattuk felcsillanó szemmel és e mögé a két szó mögé gyémántpalotákat építettünk, a jövendő gyémántpalotáit, a melyeknél szebb nem volt sehol a világon. Aztán gyorsabban kezdett iramlani az idők nagy ingaórája, az emberek kezdtek kihurcolkodni az álompalotákból. Doktrínák születtek, elméletek, a statisztika numerusain keresztül mértük magunkat. Idegen szellem levegője járt a paloták között s az emberek cinikusan, hitetlenül, lemondóan beszélték: — Mi, magyarok ... Ez az áramlat árvízzé dagadt s elöntötte az egész nagy várost. A vizözönből nem látszott ki más, csak a templomok tornya, meg egy-két iskola kupolája. A többi beleveszett a végtelen vizbe, a mely már kezdett hömpölyögni a vidék felé. De jött a háború, a vizek eltakarodtak, visszatértek medrükbe. Az emberek kezdtek fellélegzeni. És mi várjuk a magyar világot, az ígéret országának idejét. Magam is kíváncsi vagyok a lépésére s rászántam egy délelőttöt a hallgatózásra. Hátha felkopog valahol a nógrádi hegyek mögött, hátha már hallani a pesti utcákon, utakon. Ha hallszik, megérezni a városon, meglátszik közelsége az embereken, rárovódik a paloták homlokára, megcsillan az ablakok üvegén, a kapuk kilincsein. A Károly-körút elején kerestem állást, ahol a legnagyobb a forgalom, ahol a legelevenebben lüktet a város keringése. Figyeltem az embereket. Figyeltem és számoltam őket. Gyors statisztikát állítottam össze. És megállapítottam, Hogy száz járókelő közül negyvenhárman beszéltek magyarul, hárman franciául (ezek együtt mentek), a többi németül cserélte gondolatait. A beszélők közül határozott magyar típus volt huszonhárom, ezek közül kilenc szintén németül beszélt. A többi magyarul, de szolgaformák voltak. Németül harsogott kilenc városatya, tizenöt kereskedő, a többit nem ismertem. Úgy tetszett, mintha valamennyi tüntetne a német beszéddel. Hej, ezelőtt tizenkét esztendővel!... . A Rákóczi-út elején már jobb volt a statisztika. Száz ember közül ötvennégy magyarul beszélt. Ketten angolul, ketten oláhul, a többiek németül társalogtak. A németül beszélők közül egy ellenzéki politikus és soviniszta volt, míg az angolok közül az egyik egy nagy főúri család tagja, aki ha jól emlékszem, az elmúlt ősszel halált kiáltott minden eleven angolra s talán még most is ott viseli a szive fölött a Gottstrate England! fölirásu plakettet. A németül beszélők közül kilenc akarata ellenére került a németstatisztikába, lévén 5—7 éves gyermek, akik mellé tenyeres-talpas német bonnt állítottak az előrelátó szülők. Azonban volt egy érdekesebb megfigyelésem is. Egy választékosan öltözött úr német tiszttel sétált. Vitatkoztak, alighanem politizáltak. És megszólal a magyar: — Mi, magyarok . . . Németül mondta, tiszta kiejtéssel. Nekem pedig eszembe jutottak az elmúlt német idők, az elmúlt emberek. Akik ugyanezt mondták ugyancsak német szóval. És kérdeztem: melyik beszélt őszintébben? •. Nem merek rá megfelelni. Kádár Lehel. — (Adakozás.) A mai napon a következő adományok érkeztek hozzánk : A Vörös Kereszt részére: Budapesti Iparosképző Protestáns Egylet 121 korona 10 fillér. Ottokkár hadiárvaház részére: Fekete János Ehmann-telep 10 korona 12 fillér, Tóth József Segesvár 10 korona. N. N. Kispest 2 korona. Unger Erzsébet újévi üdvözletek megváltása címén 2 kor. Háborúban világtalanná lett katonák részére: özvegy Pünkösdi Ferencné Uzon 10 korona. Szabó László Cyória 5 korona. Háborúban elesett katonák özvegyei és árvái részére: Szabó László Gyója 5 korona. Háborúban rokkanttá lett katonáink részére:Szabó László Gyója 5 korona. — (Személyi hir.) Apponyi Albert gróf, a ki Eberhardon influenzában megbetegedett, meggyógyult és holnap este megérkezik Úsculapestre. — (A király a horvát tisztviselőkhöz.) Zágrábból jelentik: A király Skerlec báró horvát bánhoz meleghangú kéziratot intézett, a melyben a horvátországi és szlavóniai önkormányzat tisztviselőkarának a háborúban végzett buzgó tevékenységéért köszönetét és megelégedését fejezi ki. — (A miniszterelnök Bécsben.) Bécsből táviratozzák, hogy Tisza István gróf miniszterelnök ma folytatta tanácskozásait és este visszatért Budapestre, keresi. — (Osztrák miniszteri tanácskozás.) Bécsből jelentik: Stürgkh gróf miniszterelnök elnöklésével az osztrák kormány ma tartotta az újévben első miniszteri tanácskozását, amelyen az osztrák kormány valamennyi tagja résztvett. (A külügyminisztériumból.) A király, mint a hivatalos lap mai száma közli. Thürheim Lajos dr. gróf külügyminisztériumbeli miniszteri titkárnak, saját kérésére való állandó nyugállományba helyezése alkalmából, a miniszteri osztálytanácsosi rsmerés jelleget adományozta, továbbá sannfeldi Leitmaier Márk dr. udvari és miniszteri segédtitkárt a külügyminisztériumban udvari és miniszteri titkárrá, liptószentiváni Szent-Ivány Mór 2. osztályú követségi tanácsosi címmel felruházott 1. osztályú követségi titkárt 2. osztályú követségi tanácsossá, Pejácsevich Elemér gróf 2. osztályú követségi titkárt 1. osztályú követségi titkárrá, valamint Freudenthal Károly báró és Bourguignon Edvin báró követségi attasékat 2. osztályú követségi titkárokká kinevezte.— (A képviselőház munkarendje.) Aképviselőház hétfőn folytatja és alkalmasint be is fejezi a Pénzintézeti Középpontról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Az ellenzék részéről még legfölebb négy képviselő szólal föl és azután Teleszky János pénzügyminiszter beszél. A Sláz ezután a javaslatot visszaküldi a pénzügyi bizottsághoz a módosítások beleillesztése céljából, úgy hogy a jövő hét végén, alighanem már csütörtökön, megkezdheti a sláz a javaslat részletes tárgyalását. (Marenzi gróf távozása.) Megírtuk, hogy Marenzi gróf, Budapest székesfőváros katonai parancsnoka távozik helyéről s utódjának Bogát István altábornagyot nevezték ki. A két tábornok ma délelőtt meglátogatta Bárczy István polgármestert, kitől Marenzi gróf elbúcsúzott s bemutatta neki a főváros uj katonai parancsnokát. — (Kitüntetést kapnak a rokkantak.) A .1. T. I. jelenti: A hadsereg főparancsnoksága elrendelte, hogy azokról a rokkantakról, a kik eddig nem részesültek kitüntetésben, jegyzőkönyvi vallomást kell fölvenni. A jegyzőkönyvi vallomás alapján vizsgálatot fognak indítani, hogy valamennyi rokkant, akiről utólag bebizonyítható, hogy kötelességét teljes mértékben megtette, utólag kitüntetésben részesüljön. Az eddig még kitüntetésben nem részesült rokkantaknak a jegyzőkönyvi vallomás elkészítése végett jelentkezniök kell nyilvántartó hatóságoknál. — (Házasság.) Szentgyörgyi László dr. temesvári állami főgimnáziumi tanár eljegyezte Székeli Margitot Baján. — (Nemesség igazolása.) A belügyminisztérium legendi Bibithy-Horváth László irsai közbirtokos, honvédfőhadbiztos, Vörös Kereszt egyesületi főmegbizott-helyettes régi magyar nemességét, legéndi nemesi előnevét és Bibildy-Horváth kettős családnevét igazolta. (Salis-Seewis gróf.) Már megírtuk, hogy Salis-Seewis gróf altábornagy, újonan kinevezett szerbiai főkormányzó Belgrádban elfoglalta hivatalát. Salis-Leewis János gróf svájci családból származik. 1862 december 8-án született. Katonai kiképzését a technikai katonai akadémián nyerte; később elvégezte a katonai akadémiát s vezérkari százados lett. Egy ideig a pozsonyi gyalogsági kadétiskolában a taktikát adta elő s azután a gyalogsághoz tétette át magát. A 28. gyaloghadosztály vezérkari főnöke lett és őrnaggyá lépett elő. 1903-ban alezredes lett s ezzel a ranggal a macedóniai nemzetközi reformbizottságban Ausztriát és Magyarországot képviselte. A reformakció legfontosabb pontja a macedóniai csendőrség megalakítása volt és ebben a munkában Salis-Leewis gróf nagy tevékenységet fejtett ki. A bizottság 1904-ben a porta elé terjesztette az általa elkészített programot, amelyet a török kormány majdnem változatlanul elfogadott. Salis Leewiszróf székfütve a Khan 9ai Aríhojtv az akkor még török Üszkübben volt. Egész Macedóniát csendőrségi kerületekre osztotta fel s iskolát alapított csendőrök kiképzésére. Kidolgozta ennek az iskolának szervezetét és tanítási tervét, amelyet az ottani sajátszerű viszonyokhoz kellett alkalmazni. Salis-Seewis parancsnoksága alatt tizenegy tiszt volt, akik azelőtt az osztrák és magyar hadseregben szolgáltak. Salis-Seewis gróf 1906-ban ezredes lett s visszakerült Bécsbe, ahol a király a vaskorona renddel, a szultán pedig az Osmánie-renddel tüntette ki. Nemsokára a budapesti 86. gyalogezrednek, egy év múlva pedig a fiumei 79. gyalogezrednek parancsnoka lett és dandárparancsnokká lépett elő. A háború kitörésekor egy dandárt vezényelt és a Szerbia ellen való harcokban kitüntette miaatt. A háború folyamán altábornagy lett és több kitüntetést kapott. (Az Auguszta-alap) igazgatósága legutóbb tartott ülésében igen fontos határozatot hozott mely alkalmas arra, hogy a hadi jótékonysági mozgalom minden ágában új és széles tereket nyisson meg. A nemzetnek életbevágóan fontos szociális érdeke, hogy minden családnak, melyet a háború akármilyen formában fenyeget, biztosítva legyen az a lehetőség, hogy maga segítsen magán és föllségesen ne vegye igénybe a jótékonyságnak amúgy is szűkös filléreit. Az Auguszta-ulat említett elhalálozása bizonyára az egész országban igen mély benyomást és meleg rokonérzést kelt, mert az özvegy-és árvaellátás tekintetében kívánja az összesítést szerencsés formában megvalósítani, mégpedig egy egyszerűen megszervezett hadibiztosítás útján, melyben a már bevonult tisztek és katonák családjai vehetnek részt. A lényeg röviden az, hogy a családfő halála esetén igen csekély díjfizetés mellett a biztosított összeget azonnal kifizessék. Megjegyezzük, hogy Ausztriában a király védősége alatt álló cs. és kir. katonai özvegy és árva-alap már meg is valósitana ezt a VIVív és nemes tronrir.1 pof. morf az ilv alapon létesült biztosítást eddig 150.000-nél több család vette igénybe. Az agitációt vidéki oszt:ilyak, községek, lelkészi hivatalok és iskolák látják el, morf pedi a f a kormány messzemenő támogatásával. A biztosítás technikai részét, valamint garanciát a Phönix Életbiztosító Társaság vállalni, amely egyedül foglalkozik ezzel az ágazattal. Ezért az Auguszta-alap is az említett társasággal létesített szigorúan körülhatárolt megegyezést, melynek megvalósítása kétségkívül nálunk is mihamar éppen oly nagy népszerűségre fog szert tenni, mint az Auguszta-alap egyéb hasznos és áldásos kezdeményezése. — (Visszatérés Belgrádba.) Belgrádból írják, hogy az offenzivánk idején Belgrádból elmenekült lakosság most már tömegesen tér vissza a városba. A legutóbbi napokban Jovanovics Mihály, a semmisítő szék elnöke, Trifkovics Mirkó és Hitl Mihály volt miniszterek és skupslinai képviselők, Todorovics Vladimir, volt középítkezési miniszter, Jovanovics Alexa államtanácsos. Stefanovits Jefts egyetemi tanár. Godjevac Dragutin és Novakovics Alexa ügyvédek. Gyorgyevics Vola dr. egészségügyi tanácsos és néhány tekintélyes nagykereskedő érkezett vissza Belgrádba. (A német nemesség vesztesége.) Az újonan megjelent gótai almanak szerint november 1-ig a német nemesi családoknak 1786 tagja halt hősi halált a harctéren. (Lovagias ügyek elintézése a háborúban.) A Külügy-Hadügy ma megjelent száma írja: Tisztek és tisztjelöltek között az a téves fölfogás terjedt el, hogy a közöttük előforduló becsületügyeket a háború idején nem intézhetik el lovagias úton. A csapatok és parancsnokságok tudomására hozták most, hogy az egyes tisztek között fölmerülő lovagias ügyek a háború tartama alatt is épp úgy intézendők el, mint béke idején. (Szentiványi Kálmán meghalt.) Szentiványi Kálmán volt országgyűlési képviselő, az orsovai határszéli rendőrkapitányság vezetője ma délután Orsován meghalt. Szentiványi 1839 január 10-én született Désen. Nagyszebenben és Marosvásárhelyt végezte jogi iskoláit, majd különféle hivatalban működött. A provizórium beálltával minden hivatalról lemondott és cserefalvai birtokára vonult vissza. 1867-ben mint a törvényhatóság rendes jegyzője helyet foglalt a tisztikarban, nemsokára főjegyző, alkirálybiró, 1876-ban pedig Maros-Tordamegye alispánja lett. A közszolgálat terén szerzett érdemeit a király is elismerte. 1881-ben az ákosfalvai választókerület képviselőjévé választotta szabadelvűpárti programmal. 1887-ben a nyárádszeredai kerületnek lett a képviselője és a nemzeti párt soraiban foglalt helyet egészen 1896-ig, amikor a szabadelvű párthoz csatlakozott. Utóbb a politikai élettől visszavonult és 1905-ben az orsovai határrendőrség vezetője lett. A határrendőrségi tisztviselők nesztora volt és egészen a legutóbbi napokig fiatalos ambícióval végezte munkáját. Amikor a szerbek Orsovát bombázták, egy pillanatig sem rá-