Budapesti Hírlap, 1916. január-február (36. évfolyam, 1–60. szám)

1916-01-11 / 11. szám

1916. január 1. BUDAPESTI HÍR­LAP M­en­ ten partra szállítson. Ennek a következménye vesz­eseg, halogatás és kimerülés volt. Egyáltalán nem voltam pontos gyors jelentést kapni a 10. számú lomb körü­ folyó harcról, de azt hiszem, hogy eb­ben a harcbar a főkénnt a 31. dandár és a 10. ír hadosztály vett részt. Stafford tábornok hadosztály­parancsnokait támadásra unszolta, de úgy látszik, hogy képtelennek tartották magukat e parancs végh­hezvitelére és ellenállásuk győzed­eln­e­s­kedett­­ had­estparancsnok elhatározásán. A hadosztál-táborrrá­sokat értesítették, hogy tekintettel az elégtelen tü­néségi támogatásra, Stopford tábornok nem óhajt arctámadást intézni beásott ásások ellen. Egész kudarcunk gyökere ebben van: a tétlen­ség dolgában végzetes tévedésben voltunk. Én azt mondtam magamban, hogy mindez nincs rendben és magam elmentem a Suvla-öbölbe, a­hol Stopford tábornok arról értesített, hogy a 11. hadosztály parancsnoka azt remélte­, hogy szürkületkor si­­kert fog aratni. Én a magam részéről nem bíztam ebben. A­mikor azt sürgettem, hogy a hadosztály közös támadást intézzen a dombok ellen, azzal feleltek nekem, hogy ez lehetetlen és ezért szük­ségképpen meg kellett fontolnom, vájjon nem te­hetnék-e én magam valamit ebben az irányban. Nekem magamnak kellett tehát vállalnom a súlyos felelősséget olyan dologért, a­mely­ egy hadosztályra hárult volna. Hammersley tábornok, a 11. hadosz­tály parancsnoka, azt mondta, hogy már sokkal későbbre jár az idő, semhogy éjjeli támadás szá­mára parancsot lehetne még osztogatni. Azt azonban beismerte, hogy a 32. dandár kész az előretörésre. Neill Malcolm ezredes, a hadosztály vezérkari tisztje, azt mondta hogy a dandár támadó ál­lásban van. Ennek következtében azonnal megparancsoltam, hogy a 32. dandár, mihelyt valamiképpen lehetsé­ges, induljon előre. Ha az egész dandár 8-án este tíz órakor indult­­ volna előre, a­helyett, hogy 9-én reggel négy órakor indult el, akkor a szemben lévő magaslatokat elfoglalta volna, de ez nem történt meg és az egész vállalkozás balsikerrel végződött. E támadás alkalmával a királyi Sandringham egy egész százada egy erdő ellen ment és ebből a szá­zadból sohasem láttunk többé egyetlen egy katonát sem. Augusztus 15-én Stopford tábornok átadta a parancsnokságát. Az enegikus és tisztánl­átó vezérlet nem érvényesült mindig elég gyorsan. Azt kábelez­tem haza, hogy küldjenek még 50.000 embert, mert azt hittem, hogy ilyen módon még utat tudok te­remteni a flot­t­a számára, de azt a választ kaptam, egy fisr, tudnak embert és muníciót küldeni, mert 'sutt van rá szükség. (Nyilván az akkor készülő­lévő b­osi támadásra volt rájuk szükség. A szerk.) Hága, jan. 10. (Saját tudósítónktól.) A Westminster Gazette Hamilton tábornok jelentéséről a többi közt ezt írja: nagy vállalkozásban nem lett volna szabad mindent egy kártyára föltenni. Meg kell gondolni azt is, hogy téves fölfogás és hamis végrehajtás csúffá teheti a legjobb tervet is. Egy vállalkozás sikerére nézve csak akkor lehet jótállni, ha abban a helyzet­ben van az ember hogy az esetleges kudarcot azon­nal ismét jóváteheti. De a Dardanellák mellett nem volt hadvezetőségünk ebben a kedvező helyzetben, mert éppen a legfontosabb pillanatban híjával volt a szükséges tartaléknak. E bajnak okát a britt operá­ciók egész szervezetében kell keresni. Most, a­mikor kormányunk azon iparkodik, hogy új seregeket állít­son föl, mindent meg kell tennie, hogy valamennyi fronton a szövetséges seregek egyes operációinak olyan egységes működését érje el, hogy egyszers min­denkorra lehetetlenné váljék olyan állapotoknak a megismétlődése, a­minekről Hamilton tábornok tesz jelentést. Hazug angol Jelentés, Konstantinápoly, jan. 10. A november 30-iki angol hadijelentés azt ál­lítja, hogy november 12-én és 13-án a kutalamarai angol állások ellen intézett támadások alkalmával 2600 halottat vesztettünk és hogy egy angolokból és indusokból alakult osztag a november 17-ről 18-ra virradó éjjelen meglepte előretolt lövészárkainkat, 808 katonát megölt és 11-et elfogott. Azt is állítja to­vábbá a november 26-iki hadijelentés, hogy az ango­lok csak két kis ágyúnaszádot vesztettek. Az angolok­nak a november 12. és 13-iki kutulamarai támadá­sunk alkalmával szenvedett veszteségeinkre vonat­kozó állítása hamis már csak azért is, mert e napo­kon egyáltalán nem intéztünk támadást. A második állítás, a­mely egy angol-indus szakasznak november 18-ra virradó éjjelen intézett támadása, valamint tö­rök katonák elfogására vonatkozik, szín­ben hazug­ság, mert az angolok egy lépésnyire sem mozdultak le lövőárkaikból. A­mi a harmadik állí­­ást illeti, azo­kon a hajókon kívül, a­melyeket zsákmányoltunk m­eg szétromboltunk, elsülyesztettük a Chimean — Sikereink Montenegróban. Höfer altábornagy jelentése: Hivatalos jelentés: kiadták január 10-én délben; érkezett délután három órakor. Berane ellen előnyomuló oszlopaink újra több magaslatról verték vissza a montenegróiakat és elérték Biocát. Ettől a helységtől északra a Lim ke­leti partját megtisztították az ellenségtől. A csapatok, a­melyeknek a magasla­tokon egy méternél magasabb hóval kell küzdeniök, kiválóan működnek. A Taránál tüzérségi tevékenység és csatározás. Montenegró délnyugati határán a harc tart. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. •le A mai német hivatalos jelentés szerint a balkáni harctéren nincs semmi újság. Stere Berane felé. Bécs. jan. 10­(Külön tudósítónktól.) Miután Berane el­len előrenyomuló oszlopaink az ellenséget teg­nap ismét kiverték több domináló magaslatból, elérték a Beranetól északra két kilométernyire levő Biocka helységet, a mely a Ljesnicának a Limbe való betorkolásánál van és igy most a Poloce nevü hegység lábánál állanak. Ez az utolsó hegy, a mely még elválasztja őket Bera­netól. Biockától északra csapataink birtokunk­ban tartják a Lim keleti partját és ezzel együtt az Obrovac planinát is. Míg Montenegró dél­nyugati határán még tart a heves harc, a­mely ott néhány nap óta folyik, addig a Tara mellett jelentéktelen csatározáson kivül csak nagyobb tüzérségi tevékenység van. (K. B. L.) „A szegény Szerbia." — Olasz támadások Szerbia ellen. — össze­­tűzés az Adria miatt. — A megalázott szerbele — I­igránó. jan. 10. (Saját tudósítónktól.) Rómából jelentik: Az Idea Nazionale az adriai kérdésről cikkelyt közöl, a­melyben azt fejtegeti, hogy Szerbiának nem lehet semmi követelése az Adriára. Szerbia nem gondolhat arra, hogy az Adrián Ausztria és Magyarország örököse legyen, mert különben azonnal Olaszország ellenségévé válnék. Sajnos, van egy nagyzási hóbortban szenvedő szerb im­perializmus, a­mely az Adrián Olaszországgal egyenjogú nagyobb Szerbiáról álmodozik. Ha Olaszország Szerbia érdekében dolgozik, akkor természetesen csak olyan Szerbiáért teszi, a­mely alkalmazkodik Olaszország érdekeihez. A Martino is Szerbiával foglalkozik A sze­gény Szerbia című cikkelyben. Szentimentális megfontolgatások miatt —mondja a cikkely — nem szabad megfeledkezni a szent egoizmusról. A politikában mindig hidegen kell gondolkozni. Nem szabad a szerb érdekekkel törődni, hanem csak az olaszokkal. Azt sem szabad elfeledni, hogy Szerbia maga okozta a sorsát, a­mikor visz­szautasította a Bulgáriával való megegyezést és a­mikor hadserege görcsösen tartotta állásait, a­helyett, hogy belga mintára kiürítette volna az országot és az antant-csapatokkal Macedóniá­ban egyesült volna. Ha Olaszország a szerb had­sereget ellátja és újonnan fölszereli, akkor a meggyengült állam helyezze magát Olaszország védelme alá és harcoljon Olaszország lobogója alatt. Montenegrói jelentés: Cetinje, jan. 10. (A január 7-én kiadott harctéri jelentés.) Napkeltével az ellenség négy erős támadást inté­zett egész harcvonalunk ellen. Az osztrák és ma­gyar hadiflotta kifutott a Bocche di Cattaróból és — Az antant és a görögök. — hevesen ágyúzta a Lovcsenen levő hadállá­sainkat. Uj montenegrói kormány. Róma. jan. 10. A montenegrói főkonzulátus a következő e hónap 8-iki cetinjei hivatalos táviratot közli: Vukotics tábornok kormánya beadta lemondá­sát, a­melyet a király elfogadott. A király Mius­kovics Lazzarót bízta meg a kormány újjáalakí­tásával. Az új kormány a következő: Miuskovics miniszterelnök és külügy, Radovics pénzügy és közmunkaügy, Bekovics tábornok hadügy, Popovics Liza belügy, Radumovics Marko igaz­ságügy és kultuszügyek. A hadjárat a Balkánon, ágyúnaszádot és szétrombolták az Enida hajót, a­melyek az ellenség folyami flottillájához tartoztak. Amara mellett továbbá sértetlen állapotban zsákmá­nyul ejtettük a Firiklesse ágyúnaszádot, a­melyet Selmanpak névre kereszteltünk és november 20-án már ágyúzta is az angolok tábori állásait Röviden, az angol hadijelentés elejétől végig ellentmond az igazságnak. Szaloniki: Az antant fölkészü­ltsége. Bécs, jan. 10. (Külön tudósítónktól) Megbízható forrá­sok szerint Sarrail tábornok Szaloniki mellett csak körülbelül 160.000 főnyi harcképes legény­séggel rendelkezik és nem is lehet arra gon­dolni, hogy ezek támadóan lépjenek föl a nagy felsőbbségben levő ellenséges csapatokkal szem­ben. Hir szerint az antant-csapatok által készí­tett erődítések is csekély értékűek és semmi­esetre sem tudnak sokáig ellenállni az ellensé­ges nehéz tüzérségnek. (K. B. L.) Nkr a szaloniki expedíció abba­hagyáséról. Amszterdam, jan. 10. (Saját tudósítónktól.) Itt az a híresztelés terjedt el, hogy az angol haditanács azzal a kér­déssel foglalkozott, nem volna-e tanácsos a sza­loniki expedíciót abbahagyni. A hangulat álta­lában a vállalkozás megszüntetése mellett volt, de dönt­és nem jöhetett létre, mert a kérdést a párisi haditanács elé kell terjeszteni. Azt hiszik azonban, hogy Franciaországnak szintén nem áll érdekében az expedíció folytatása. Mihelyt Anglia elhatározza csapatainak visszavonását és másutt való fölhasználását, megtörténik a döntés. A fogségban levő konzulok. Genf, jais. 10. (Saját tudósítónktól.) A Temps megerősíti, hogy a Toulonban internált szaloniki konzulo­kat meghatározatlan időre a francia hatóságok rendelkezésére állították. A párisi hivatalos lapok nyilatkozata szerint a szaloniki konzulokat azért tartják továbbra is fogságban, mert a lefoglalt okiratok igen súlyos dolgokat tartalmaztak. Szükséges óvatossági intézkedés az, ha a konzu­lokat és személyzetüket megakadályozzák ab­ban, hogy a külvilággal érintkezésbe léphessenek. A fogségbantartás ürügye. Genf, jan. 10. (Saját tudósítónktól.) A francia kormány szándékáról, a­mit a letartóztatott konzulok fogvatartásával követ, magyarázatot ad a Gau­lois megjegyzése, a­mely szerint Franciaország­nak a szövetségesek nevében a konzulokat fele­lősségre kell vonni a Szalonikiban állítólag álta­luk szított komitácsi­ összeesküvés miatt. A mititénei konzulok letartóztat­­­sénak története. Lugano, jan. 10. (Saját tudósítónktól.) A Corriere della Sera a következőket jelenti a mititénei konzulok letartóztatásáról: összesen 13 embert tartóztat­tak le, köztük a német alkonzult, ennek fiát és egy hírlapb­ól, a­ki mint dragomán teljesített szolgálatot; az osztrák és magyar konzuli ügy­vivőt, a muftit és fiát, egy görögöt és fiát, egy török nemest, egy német kereskedőt, egy görög újságírót, a Banque Ottomane aligazgatóját és az osztrák Lloyd ügynökét. A letartóztatás a péntekre virradó éjszakán történt. Hajnali 2 .

Next