Budapesti Hírlap, 1916. január-február (36. évfolyam, 1–60. szám)

1916-01-11 / 11. szám

IC futott, a­kit Phillipsen dán százados kísér útjában, őket viszont a hadügyminisztérium rendeletéből Weidhofer Hubert őrnagy kiséri.­­A somorjai fogoly­tábort a küldöttség tagjai szombaton tekintették meg.­­ (A sárosi főispán beiktatása. ) Eperjesről jelentik: Sárosmegye törvényhatósági bizottsága ma délelőtt Tahu József alispán elnöklésével tartott rendkívüli közgyűlésén hálás köszönetének kifejezé­sével vett búcsút eddigi főispánjától, Szinchei-Merse Istvántól, a­kit a király Zemplén megye főispánjává nevezett ki. Azután ünnepiesen beiktatták Baranovics Gyula u'OTTan kinevezett főispánt, a ki lelkes éljen­zéssel folfodott programbeszédet mondott.­­ (Elhunyt csillag­okeresztes hölgyek.) Most hozták nyilvánosságra azoknak a főnemes csillagkeresztes hölgyeknek a névsorát, kik az 1915. év folyamán elhunytak. A névsor a következő: Mária Karolina, Rainer királyi herceg felesége, császári hercegnő és ausztriai királyi hercegnő, Magyarország, Csehország, stb. királyi hercegnője, sárvár-felsővidéki Széchényi Iviréné grófné, született Sztáray Szirmay Alexandra grófnő, Thürheim And­rásné grófné született Zeissner-Spotzenberg Zsófia bárónő, székhelyi Mailáth Györgyné, született pran­daui Hilleprandt Stefánia bárónő, passonyi Elek Gusztávné, született m­ezőpeterdi Gázsi Adelhaide, Erdődi Pálffy Pálné grófné, született na­gykárolyi Károlyi Geraldine grófnő, Bichnowski Károlyné hercegné ,született Croy Mária hercegn­é Lamberg Ottomárné grófné, született Tsppry Mecséry Jo­hanna bárónő. Wallwiff Györgyné grófné, született kis-sebrényi Serényi Mária Anna grófnő. Goudenhove Mária sgrófnő a savoyai hercei halgyalapítvány első kormányznnnje. Szhmnbori t­rófné, születet S­ern­berg Zdenka grófnő, fürsttenbergi Wes­tphalen Rhabanné grófné, született Auersperg Anna her­cegnő. — (Fuad basa Bécsben.") Bécsből jelentik: Fuad basa török államférfiu Berlinből ideérkezett. — (A g­enti flamand eeryetem.") Hágából je­len­ti­k . A Vlaamsche Stem örömmel üdvözli azt a hirt, hogy a genti egyetem még ez évben flamand nyelvű lesz. A lai­­a flaimamd­ olk szellemi fölszabadí­tását kívánja, még pedig a belsia kormány utján és Flandriának télies önkormáryzatot követel, ,— (A hol a korcsmárosné a taiitó.) Ilyen cím­mel egy ujdonság jelent meg, a melyben az a kü­lönös helyzet volt feldolgozva, hogy a háborús idők következtében egy hetségben a korcsmárosné vette át a tanitó hivatalát. Egy olvasónk, maga is korcsmárosé, a korcsmárosok, vagy tárt a korcs­márosság ellen való kisebbítő szándékot olvasott ki ez újdonságból s arra kér bennünket, hogy enyhit­sük valamely kis elégtételel ezt a sérelmet. De azt hisszük, erre nincs szükség. Azon, hogy foglakozá­sok szerint taksáljuk az embereket és tőbb becsüle­tet adjunak annak, a­ki a szellemi táplálékot nyújtja, mint annak, a­ki a testi szomjúságot és éhséget oltja, régen túl varroának. A tisztesség és becsület azt illeti, a­ki a maga hivatását tisztességgel és becsülettel tölti be, ha tanító, ha korcsmáros. Ezt az igazságot nem dönti meg az, ha mi egy újdonságban messz­ük, hogy milyen helyzeteket teremt a háború, mikor éppen a korcsmárosnénak kell a tanító szerepére vállalkoz­nia. Ha újdonságunkban valamely hiba volt, csakis az lehetett, hogy nem volt benne, mily becsületére válik a korcsmárosnénak, hogy erre kész és képes is volt vállalkozni­a a községnek, hogy ilyek­ korcs­márosnéja volt. De ez ma nem ritkaság, minden­untasan előfordul, hogy egymást kölcsönösen ki kell segítenünk, helyettesítenünk vagy pótolnunk kell egymást. És becsület, ha meg tudjuk tenni, becsület, ha rá képesek is vagyunk.­­ (Az állami nyugdíjasok segítség­e.) A hadsegítő bizottság e héten kezdi meg az állami nyugdíjasok segítségének kiutalását. A segítséget kérő kérvényeket a beérkezés sorrendjében intézik el és a pénzt postán küldik a segítséget kérőhöz. A nyugdíjas a segítséget kérő ívet annál az adóhiva­talnál vagy pénztárnál kérheti, a­hol a nyugdíját fölveszi.­­ (Az aténi követség: elfog­ott levelei.) Bécsből jelentik: Január elsején történt azoknak az egyik búvárhajónktól elfogott leveleknek közlése, a­melyeket az aténi angol követség és a görögországi angol katonai misszió tagjai folytattak és a­mely an­gol részről néhány elllennyilat­kozatra adott okot. Miután angol részről a levél hitelességét is tagadják, nem látszik többé opportunusnak, a két levélre vo­natkozóan az eddig megőrzött titoktartáshoz tovább is ragaszkodni. A levelek írójának és címzet­tjének teljes nevét illetően abban a helyzetben vagyunk, hogy közölhetjük, hogy a Venizeloszra és a köztár­saságig vonatkozó passzus Mr. W. J. Garnett leve­lében fordult elő, a­ki azt Qeermora Bat-ban, Lancas­terben lakó anyjához, Mrs. Garrnetthez intézte és a következően van keltezve: Sunday, november 28., British Legation Athènes. A Szerbiára és Bulgáriára vona­tkozó rész ellenben egy alá nem irt és Mrs. G. M. Ricehez. 19. Compton avenue -B­righton. — in­tézet! levélben van, a melynek szövegéből kitűnik, hogy a levél írója a címzett fia és angol külügyi szol­gálatban áll.­­ (Zubkovics György pásztorlevele.) Zubkovics György dr. budai szerb püspök a kará­csonyi ü­nnep alkalmával pásztorlevelet intézett hí­veihez, melyben a király és a haza iránti hű­ségre és a háborúban való kitartásra, türelemre és önfelál­dozásra buzdítja híveit. Hangoztatja, hogy csak a keresztény erények, önmegtagadás biztosítják a győ­zelmet és a békét, a melyért szeretett magyar ha­zánk harcol és küzd.­­ (Agyonlőtt bolgár képviselő.) Szó­fiából jelentik nekünk. Tegnap este egy Szilisz*á triából való fiatal bolgár a Dobrudzsából szár­ * mazó gazdag Ucsormanszki képviselőt, a Petrov vezetése alatt álló sztambulovista csoport tagját a nemzeti szinház előtt három lövéssel mer­ölte s azután kétszer a saját szájába lőtt. A merény­let oka magántermészetű. A gyilkosnak állítólag birtokvásárlásból kifolyóan Ucsormanszkitól kö­vetelni valója volt, a­mit a képviselő tagadott. Ucsormanszki üzleti ügyben ma Berlinbe akart utazni.­­ (Mocsáry Lajos temetése.) A borsod­meg­yei Andornakon ma délelőtt temették el Mo­csáry Lajost. A régi tisztességen Borsod vármegye "küldöttségileg "képviseltette magát, Bónis Bertalan alispán vezetésével. Pontban fél tizenkettőkor a pompás koszorúkkal elborított koporsót kivitték a kastély udvarára, a­melyet elözönlött a falu népe. Kerekes Zsigmond maklári református lelkész gyász­beszéde után a mezőkövesdi matyó daloskör egy­házi dalokat énekelt, majd az elhunyt régi meg­hitt barátja, Mezei Ernő lépett a koporsó elé és emel­kedett szellemű búcsúztatót mondott. A megkapó beszéd elhangzása után a halottat a kastély park­jában helyezték örök nyugalomra . (Szerbia főkormányzójának pro­klamációja.) Belgrádból jelentik: Salis­a gróf katonai főkormányzó a következő proklamációt intézte a szerb néphez: A lakossághoz f­ő felsége, Ausztria császárja és Magyarország apostoli királya, legkegyelmesebben jóváhagyni mél­tóztatott, hogy Szerbiának a cs­. és kir. csapatok ál­tal megszállott részeiben kato­niai főkormányzóság állíttassák föl. Fölszólítom a lakosságot, hogy a kor­mányzat hatóságait és közegeit munkájában bizalom­mal támogassa, rendelkezéseihez föltétlenül alkal­mazkodjék és minden politikai tevékenységtől tar­tózkodjék. Minden ellenszegülés a legnagyobb szigor­ral fog büntettetni. Biztos és igazságos kormányzat által újból helyre akarom állítani a rendet az or­­­­szágban és rendezett viszonyokhoz akarom segíteni­­ a korábbi vezéreitől félrevezetett szerb népet. Bel­­­­grád, 1916. január 7-én. A cs. és kir. főkormányzó,­­ Salis gróf, altábornagy. — (A szenttamási Jegyző Ug­ye.) Fernbach Károly képviselő a minap meginterpellála a mi­niszterelnököt s az interpelláció során szóvá tette, hogy a bácsmegyei Szenttamáson Zagorica Velyko postamester házánál. Vucskov Lázár szerb pap, Ivanits Izidor községi jegyző. Manoilovits Marko mérnök és Zagorica Iván dr...ügyvéd október 20-án nagy mulatságot csaptak s orosz dalokat énekeltek orosz foglyokkal együtt és éltették az orosz cárt, meg az orosz hadsereget. Az Újvidéki Hírlap munka­társa kint járt Szenttamáson és beszámolójában elmondta, hogy beszélt az eset egyik hősével, Ivanits Izidor jegyzővel, a­ki felháborodva tiltako­zott a vád ellen. Szerinte október 29-én Zagoricáék­nál szvecsár volt, a görög keleti vallású családi vé­dőszentjének ünnepe, a­melyen az említettek vet­tek részt, s a­melyen Vucskov Lázár szerb pap felkö­szöntöt­te a családot és utána elénekelte a Mnogaja jegata! (Sokáig éljen!) kezdetű egyházi dalt,­ de utána magyar dalokat énekeltek, csak a pap éne­kelt szerbül több liturgikus éneket, köztük a David psalmok­ot.­­ (Fölmentés a népfölkelői szolgálat alól.) A székesfőváros tanácsa közhírré teszi, hogy a hon­védelmi miniszter leirata szerint valamennyi oly hi­vatásszerű gőz- és motorekegépész és fű­tő, ki jelen­leg is mint ilyen van alkalmazásban, a katonai nép­fölkelési, illetve a hadicélokra szükséges személyes szolgálat alól bizonytalan időre fel fog mentetni. Az ezen a­ziiten felmentésre jogosultak — akár sza­badságolt vagy fölmentett katonák, illetve népfölke­lők, akár a népfölkelő bemutató-szemlén alkalmas­nak osztályozott népfelkelők, a­mennyiben Buda­pesten tartózkodnak, legkésőbb 1916 január 20-ig. délelőtt 9—12 óra között a székesfőváros tanácsá­nak katonai ügyosztályában (IV., Károly-körút 28., II. emelet 29) személyesen mutassák be a katonai okmányaikat. Azok a gőz- és motorekegépészek és fűtők, a­kiknek fölmentése iránt a kérvény már beadatott volna, de ezideig elintézést nem nyert, ha­sonlóképpen személyesen, katonai okmányaikkal kötelesek jelentkezni . (Szerbiából Olaszországba.) Bizo­nyára sok szülőnek és hitvesnek a gondját enyhiti meg az a távirat, mely Olaszország Ton­kale városából érkezett ma Budapestre s melyet itt nyilvánosságra hozunk. A táviratot Evva Fe­renc budapesti ügyvéd, a Népszínház egykori igazgatójának a fia küldte hozzátartozóinak, ki­ket, mint annyi mást, szintén hónapokon át tar­tottak emésztő aggodalomban azok a rémhírek, melyek a szerb hadsereg keze között maradt ka­tonáink sorsáról elterjedtek. Evva Ferenc még Sabác első elfoglalásakor esett szerb fogságba. Sokáig nem jött róla hír, míg aztán életjelt ad­hatott magáról — Misből. Azóta, hogy Nist el­foglaltuk, családja a mai napig nem tudta, mi lett a sorsa Fora Ferencnek­. Ma aztán meszér­kezett az említett távirat Dukaléba, mely város 60 kilométerre van Rómától északra. A távirat szövege c?: Eceszsew* vasv^V, — kérek 50,0 lírát. — Ebből az értesítésből b­onváni remény­séget merítenek mel azok, kiknek hozzátarto­zóit szintén macival vitte a szerb sereg s kikről a híradás még késik. — (Eg­y támadó beszéd ügyében.) A hoz­­zánk intézett következő levél közlésére kérlek meg bennünket: Mélyen tisztelt szerkesztő úr, b. lapjuk január 10-i számának Ünnep a hadiárnák javára fű- és Támadás a szabadkőmivesség ellen alcímmel ellá­tott közleményét legyen szabad a következőkben helyreigazitanom : 1. A tudósítás olyan beállításban tünteti fel Tarnay Lajos zeneakadémiai tanár úr véleménynyil­vánítását, mintha az az ünnepség lefolyására zava­róan hatott volna. Igenis, Tarnay úr megtette a maga kifogásoló megjegyzését a termen kívül, T. folyosón, Novákné alelnökné őnagysága előtt. 2. A Katolikus Sajtó-Hölgyazottság elnlttse«« semmi szükséget sem látta a annak, hogy előadáso­mat bármely okból is kifogásolja, annyival ke­vésbbé, mert az előadás semmi olyat nem tartal­mazott, a­mi szakfolyóiratokban igazolást ne nyert volna. 3. Az előadás folyamán szóba került a­ Hírlap is, de nem a szabadkőmívességgel kapu­ban. Én a szabadkőmivesek szolgálatában állatal­bumok gyanánt a Világot és a Huszadik Szlo­ emiítettem. 4. A magyar újságírás ellen semmiféle nem hangzott el, hanem csak a modern sajtó na­gyobb része ellen, a­mi egészen más dolog. Hogy­an azt állítottam volna, hogy a magyar újságírók elő­zetesen tudtak a szerajevói merényletről, teljesen légből kapott ráfogás. Azt, igenis, leszögeztem, h hogy a Világ és a Huszadik Század a merényletet meg­előző szerb izgatásokról minden alkalommal na­gyon szimpatikus hangon írtak. 5. Ha egy művész annyira rokonérzéssel kíséri a szabadkőműves tevékenységet, ne vállalkozzék egy katolikus egyesületben való aktív részvételre. 6. Az ünnepség nem koncert, hanem műsoros ünnep volt, a­melyet egy sajtóegyesület rendezett, a­melyen tehát egészen helyénvaló a sajtókérdésnek kritikai vizsgálata. 7. Előadásom lényege különben teljesen fedi a szabadkőmivességről megirt ama találó megjegy­zéseket, melyek Dunántuli jól sikerült leveleiben a nyilvánosság nagy helyeslése mellett napvilágot lát­tak. Budapesten, 1916. január 10. Burján Károly, áll. főgimnáziumi tanár. — (Hősi halál.) Roóz Sándor dr. ügyvédje­lölt a 2. honvédgyalogezred hadnagya és századpa­rancsnoka, 1914 december 19-én a galiciai harcté­­ren hősi halált­ halt. Holttestét hozzátartozói ex­humáltaták. Budapestre hozatták, a­hol a rákoske­resztúri izraelita temetőben január 12-én, szerdán, délután fél három órakor fogják örök nyugalomra helyezni. Ranschburg Béla dr. tartalékos segédorvost, a­ki október 21-én a harctéren szerzett betegségé­ban hősi halált halt, tegnap kisérték katonai gyász­pompával a rákoskeresztúri temetőbe örök­­ pihe­nőre. Lájos Ferenc, a 19-ik gyalogezred Önkéntek káplárja, a Z'diy gróf uradalom gazdatisztje, mi­után másodszor tért vissza a harctérre, a galíciai Ostrow mellett május 22-én éjjeli roham alkalmá­val ellenséges golyótól találva, harminc éves korá­ban hősi halált halt.­­ (A g­mni rekvirálása.) A főváros taná­­csa plakáton közli a honvédelmi miniszternek ama rendeletét, a melyben bejelenti, hogy a nyers gumit és a gumigyártmány készleteket hadi célra igénybe fogják venni. Mindazok, a kiknek nyers gumi. auto- Budapesti HIRLAP dr sz., 1916. január 1t

Next