Budapesti Hírlap, 1916. január-február (36. évfolyam, 1–60. szám)
1916-01-12 / 12. szám
13 Francia hír a szerb seregről. . Berlin, jan. 11. (Saját tudósítónktól) A Voss. Ztg. jelenti Bembál, hogy a Petit Parisien fantasztikus jelentést közöl az új szerb hadseregről. E szerint Albániában és Montenegróban 14~0.QO0 ember áll rendelkezésre. Ezeket a visszavonulás megedzette (!) és tizennégy nap múlva ismét a legjobb állapotban lesznek. Körülbelül 20.000 lovuk van, 10.000 marha áll az élelmezés rendelkezésére. Állítólag 20.000 ember eljutott Szalonikiba. A külföldi szerbek 20.000 újoncot állítottak. Montenegrói Jelentés a feejutóörsi harcokról. Cetinje, jan. 11. A január 8-iki hivatalos jelentés így szól: Az osztrák és magyar offenzíva egész frontunk ellen erőteljesen folyik, különösen északon és keleten, ahol elkeseredett harcok folynak. A számra nézve túlerőben lévő ellenség több nap óta a keleti lyonion. Ittek irányából hevesen támad. Csapatait több ízben visszavertük és ez alkalommalaz ellenség olyan óriás veszteséget szenvedett, hogy csapataink, a mikor egyes ot hagyott állásokba visszatértek, kénytelenek voltak hullahegyek fölött ellépni. Közben azonban kénytelenek voltunk Bernnél kiüríteni. Kugsvonál (a térképen nem található) és Moskovácnál az osztrák és magyar csapatok kísérleteikkel kudarcot vallottak Ellentámadás lehetővé tette nekünk, hogy Turjakot ismét elfoglaljuk. Miután azonban az ellenség erősítéseket kapott, visszavonultunk a Lim jobb partjára. Grandskénél (a térképen nem található) erős ellenséges csapatoknak sikerült heves harcok után több állásunkat elfoglalni, de ezek egy részét visszavettük. A Lovcsen-arcvonalon az osztrák és magyar csapatok rendkívül heves csatát indítottak, amely némi vavata hadihajókról és a kattarói erődítésekről származó szakadatlan orkánszerű tüzelés közben tart Az ellenség a Lovcsenen lévő legelülső védelmi vonalainkig jutott. Csapataink többször visszaverték és igen nagy veszteséget okoztal neki. Másnap este azonban elkeseredetten tovább folyt a harc, amelynek folyamán az ellenség fojtógázt használt, minek folytán Kuknál és a Krssacnál el tudta foglalni állásainkat. Katonáink többsége a sokféle nélkülözés ellenére, kitűnően tarta ivánsát. A harc tovább folyik, a görögök és az antant. Támadásunk előtt. Teljes egyetértés Görögország és a középponti hatalmak közt. Atén, jan. 11. (Scját tudósítónktól.) A kormányhoz közel álló lapok megállapítják, hogy Görögország és a középponti hatalmak közt megegyező fölfogás alakult ki. Véleménykülönbség lehetősége teljesen eltűnt. Ma mindazáltal a görög határon még nem kezdődött meg a középponti hatalmak csapatainak operációja, ez semmiesetre sem vezetendő vissza talán mégis meglévő véleménykülönbségre. Ez operációk megkezdésének időpontjára Görögország semmiféle befolyást nen gyakorol és ezért a támadás eddig való elmaradásából nem szabad ellentétre következtetni. Angol-francia katonák lázadása. Berlin, jan. 11. (Saját tudósítónktól.) A Berl. Tagbl. jelenti Aténból. A Balkánon levő antant-seregek vezetőségének az Imbroszon, Tenedoszon és Lemnoszon összevont angolo francia csapatokat föl kellett váltania, mert a katonák közt levő elégedetlenség anarkista formát kezdett magára ölteni. A lázadó csapatok az erődműveken jelentékeny kárt okoztak. Különösen megbízhatatlanoknak mutatkoztak az Imbrosz-szigeten elhelyezett csapatok, amelyek föllázadtak a tisztjeik ellen. A letartóztatott konzulok. Köln, jan. 11. (Saját tudósítónktól.) A Kölnische Zeitung szerint a francia sajtó a mililénél újabb letartóztatást azzal okolja meg, hogy a letartóztatottak kémkedtek és az ellenséges buvárhajóknak szolgálatokat tettek. Genf. jan. 11. (Saját tudósítónktól.) Lyoni jelentés szerint a Szalonikiban letartóztatott konzulokat a Savoy segédcirkálóra internálták. BUDAPESTI HÍRLAP ÖLS*., 1916. január 11. Görög nyugtalanság. Hága. jan. 11. (Saját tudósítónktól.) A Central News aténi jelentése szerint Aténban nagy a nyugtalanság, mert kilenc görög gőzösről, amely már hosszabb idővel ezelőtt búzával megrakodva elindult Amerikából, semmi hír nem érkezik. Attól félnek, hogy ezeket a hajókat az antant elfogta. Az oroszok hasztalan erőfeszítése. Meser altábornagy jelentése. Hivatalos jelentés: kiadták január 11-én délben, érkezett délután 1 óra 20 perckor. Tegnap a szokásos tüzérségi harcot, nem tekintve a besszarábiai harcvonalon és Kelet-Galíciában is csönd uralkodott. Ma reggel óta az ellenség a leghevesebb tüzérségi tűz után sikertelen támadásokat intéz a Toporovc és Rarance közt lévő terület ellen. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese, sjí A mai hivatalos német jelentés szerint a keleti harctéren nem történt semmi különös esemény. Az orosz vezérkar jelentése. Az orosz vezérkar január 10-iki jelentése a következő: Galíciában és Csernoviétól keletre az ellenség heves és gyors előretöréseink következtében nagy veszteséget szenvedett és amaz elkeseredett ellentámadások következtében, amelyeket a Szur mentért intéz az elvesztett állások visszafoglalásba, felőrlődött. A tegnapi nap folyamán majdnem semmiféle tevékenységet sem fejtett ki. Tüzérségi tüzeléssel és kézigránáttámadással megkísérelte, hogy megakadályozza csapatainkat abban, hogy az elfoglalt árkokat megerősítsék és kiépítsék. Kisérlete mindenütt eredménytelen volt. A teljes kudarc. Lusanó, jan. 11. (Saját tudósítónktól.) Milánói lapok katonai bírálóknak az orosz támadásról való ítéletét közli. Ezek az ítéletek a rengeteg eszközökkel megkezdett orosz támadást végképpen meghiúsultnak mondják. A római újságok szerint Olaszországban katonailag mindig visszautasították Oroszország kudarcot vallott támadását és csak politikai értékűnek ismerték el. Most azonban ez a reménység is csalókának bizonyult. Francia vélemény az orosz kudarcról! Genf. jan. 11. (Saját tudósítónkról.) Hiénaimé, a francia haditengerészet altengernagya és volt vezérkari főnöke azt a kérdést veti föl a Guerre Socialeban, miért dicsérik az orosz haditudósítók oly fellengző módon a német keleti hadsereg szervezését. Ezzel — úgymond — valószínűleg egyrészt offenzívájuk meghiúsulásának okait akarják leplezni, másrészt az orosz szervezkedést a példa utánzására akarják ösztönözni. Valószínű, hogy az orosz erődítések sok kívánnivalót hagynak hátra. Az offenzíva időpontját, úgy látszik, rosszul választották. Csoda is volna, hogy az oroszoknak Pinszktől 400 kilométernyire, Csernovienál sikerülne az áttörés. A söesszarájeiai határról. Berlin, jan. 11. (Saját tudósítónkról.) A Berl Tgbt. haditudósítója a besszarábiai harcról ezt jelenti hipjának: Hevesség dolgában a hosszú keleti fronton folyó minden harcot fölülmúl a besszarábiai határon folyó csata. A front itt dombos és részben erdős területen Toporovctól (Csanovictól északkeletre tizenöt kilométerre), Raranceig (e várostól keletre hét kilométerre) vonul el. Ivanov tábornok itt vonta össze nehéz ágyúinak javát. Az orosz tüzérség itt alkalmazza első ízben a pergőtűz teknikáját és pedig olyan mértékben, aminőt katonáink eddig csak nyugaton és az Isonzónál tapasztaltak. Tizennyolc, sőt huszonnégy órán keresztül zuhannak fülsiketítő ropogással óriási gránátok a védelmi vonal meghatározott, szigorúan körülhatárolt szakaszaira. Egyes helyeken egy óra lefolyása alatt háromszáz-négyszáz lecsapástszámoltak meg. Az előtér drótakadályai rongyokban szétrepülnek, a legelül lévő lövészárkok, amelyeket csak gyönge tábori őrsök szállottak meg, borzasztó nyilt sírterületekké változnak és helyenkint a hátrább lévő fedezékekbe is lecsapnak a gránátok és betemetik azokat. Az orosz tüzérség most meszszibbre is előrenyúl és szakadatlan egymást követő sortűzzel elzárja az összeköttetést az elpusztított első védelmi vonal és a hátul lévő tartalékállások közt, amelyekben a magyarok és a horvátok régóta fölriasztott főtömege kész a beavatkozásra. Közelednek az első rohamoszlopok; a besszarábiai kiegészítő hadseregnek többnyire futólag kiképzett újoncai és öreg népfölkelők. Drótvágó ollókkal vannak ellátva és előrenyomulás közben homokzsákok és pajzsok mögött keresnek fedezéket. De saját géppuskáik borzalmas figyelmeztetése akaratuk ellenére a biztos halálba kergeti őket, amely száz ágyúcsőből röpül feléjük, mert időközben az osztrák és magyar tüzérség is ismét hallatja fenyegető hangját és elpusztít mindent, ami át akar jutni a közbenső zónán. Ügyesen elkészített búvóhelyekből a géppuskák okádják az előrenyomulókra golyózáporukat és azok a lövészek, akik szerencsésen átélték a pergőtűz borzalmát, hideg vérrel célozva lőni kezdenek. Ezeknek az első rohamoszlopoknak még egyetlen egy embere sem jutott el sohasem egészen az árkokig. Kivétel nélkül lelőttük őket, ha csak jobbnak nem látták, hogy jókor lehasaljanak és halottnak tettessék magukat mindaddig, míg a csatatér kitakarításakor alkalom nem nyílott arra, hogy mint császári és királyi foglyok ismét föltámadjanak. Csak az előrekergetésnek ez a megújult rendszere magyarázza meg az ellenség rengeteg veszteségét, amely csupán a Toporovc körül lévő szűk harci szakaszon eddig több mint 3000 halottat és ugyanannyi foglyot tött ki. Nyolszor, tízszer megismétlődik az emberek kíméletlen feláldozásnak rettenetes színjátéka, míg a rohamhullám valóban egészen az osztrák és magyar árkokig érkezik. Ezúttal azonban többé nem katonailag csekélyebb értékű emberanyagról van szó, hanem az aránylag legjobb csapatokról, amelyekkel a meggyengült óriási birodalom még rendelkezik. Különösen a cserkész ezredek vetik magukat vad urak! kiáltással szuronyt szegezve a védőkre, akik az ellenséges zárótűz által elzárva a hátul lévő erősítésektől, fanatikus bátorsággal védekeznek a túlerő ellen. Mihelyt azonban az orosz rohamoszlopok előrenyomulása a zárótűz korlátozására vagy megszüntetésére kényszeríti az orosz tüzérséget, rögtön odaérkeznek az osztrák és magyar tartalékok is, hogy szorongatott bajtársaikon segítsenek. Ha vérrel áztatva is, ha szétrombolva is, de állásaink ismét a mieink és az ellenség sok ezer életet hasztalanul áldozott föl. elmúlt idill. Berlin, jan. 11. (Saját tudósítónktól.) Az orosz Kolokul egyik legutóbbi száma a többi közt ezt írja: Másfél év óta fáradhatatlanul követeljük a belső béke szükségességét. Volt egy idő, és pedig meglehetősen hosszú idő, amikor a politikai pártok valóban hallgattak és úgy látszott, mintha az orosz nyilvánosságnak nem volna más gondolata, mint az ellenség legyőzése. Ez az idill vissza nem hozhatóan elmúlt. Mi ennek az oka, arról ítélni most nincs idő és hasztalan is volna. Az ilyen viszályok csak kimélyítik a zsákutcát és lehetetlenné teszik, hogy a mostani helyzet dolgában meg tudjunk egyezni. Sokat írnak mostanában a béke érdekében való egységességről, de a duma már nemsokára összeül és anélkül, hogy próféta legyen az ember, biztossággal megmondhatja, hogy éppen ennek ellenkezőjét fogjuk látni: a dumában a kormányt csak a gyönge leg szélsőbb jobbszárny fogja támogatni. A birodalmi tanácsban sem lesz szilárd támasza, mert a tanács tagjainak fele, különösen pedig a vá-