Budapesti Hírlap, 1916. január-február (36. évfolyam, 1–60. szám)

1916-01-12 / 12. szám

IC valamennyi tagja részt vett. A tanácskozás hosszabb ideig tartott s hír szerint a liszt-kérdéssel is foglal­kozott.­­ (Hollandiai hölgyek a miniszterelnök­nél.) Tisza István gróf miniszterelnök ma kihallga­táson fogadta Kuyper volt hollandiai államm­iniszter két leányát, a­ki a németalföldi egészségügyi külö­nítménnyel állandó tartózkodásra Budapestre érke­zett. A hölgyek közül az egyik a hollandiai misszió ápolószemélyzetének élén áll, a másik a misszió ház­tartását vezeti. — (A lengyel politikai pártok egyesü­lése.) A lengyel szociáldemokraták lapja, a Naprzed jelenti. Az e hónap 8-án és 9-én folyt üléseken a lengyel szociáldemokrata­ párt elnöksége elhatározta, hogy a lengyel szociáldemokraták képviselőinek klubja bejép az osztrák parlamenti lengyel klubba.­­ A párt fölszólítja az összes szociáldemokrata képvi­selőket, hogy ennek a párthatározatnak tegyenek eleget.­­ (Höferné előadása Sopronban.) Sopron­ból írják: A soproni polgármester fölkérésére Höf­er altábornagynak, a vezérkari főnök helyettesének fe­lesége, a­ki ismert osztrák iróny, elvállalta, hogy e hónap 22-én Sopronban fölolvasást tart a hadsegítés javára. — 1Az orosz vöröskeresztesek utja.) Szé­kesfehérvárról jelentik . Az orosz Vörös Kereszt kül­döttei közül Masslenikova úrhölgy, von Mylius dán alezredes és Stürr­kh gróf cs. és kir. altábornagy kí­séretében Székesfehérvárra érkezett az itteni fogoly­táborok megtekintésére. A vendégeket Széchényi Viktor gróf főispán és Schmidt ezredes, állomáspa­rancsnok fogadta és kalauzolta. A küldöttség innen Ilajmáskérre utazott, hogy az ottani fogolytábort megtekintse.. . (Kitüntetés a halál után.) Ifjabb Ha­viár Danit, a­ III. Frigyes Vilmos porosz királyi ne­vét viselő cs. és kir. 10. huszárezred tartalékos ka­détját, Haviár Dániel volt országgyűlési képviselő eg­yetlen fiát, a­ki az északi harctéren a Lomnica men­tén 1915. február 28-án hősi halált halt, most, ha­lála után csaknem egy évvel, az arany vitézségi érem­mel tüntették ki.­­ (A garanciális törvény kérdése.) Luga­nóböl jelentik nekünk: A Neue Zürcher Nachrichter január 1-én azt a hírt közölte, hogy az Olaszország által aláírt londoni szerződés, a­melyben Olaszország kötelezi magát, hogy külön békét neon köt, olyan záradékot tartalmaz, a­mely kimondja, hogy­ az an­tanti-hataknak semmiesetre sem egyeznek bele a Vati­kánra vonatkozó olasz garanciális törvény nemzet­közi biztosításába. A Secolo most arra figyelmeztet, hogy az olasz külügyminisztérium­ban ezt az ügyet a legnagyobb tartózkodással kezelik és a közle­ménynek az a célja, hogy határozott nyilatkozatot provokáljanak ebben­­az ügyben, a­melyre az olasz kormány egyelőre még a titoktartás leplét borítja.­­ (Hősi halál.) Sajó Béla iparfelügyelő, tar­talékos honvédhadsit.Tód­ május 19-én Galíciában a Lutkownál vívott ütközetben harmincnyolc éves ko­rában elesett. Családj­a hazaihozatja és Őrszentmikló­son helyezi véglegesen nyugalomra. Kizák Viktor eperjes-egyházmegyei áldozópap, tábori lelkész, kötelességének teljesítése közben jár­ványos betegségben harmincéves korában meghalt. Bajtársai a volhyniai harctéren temették el január 4-én.­­ (Ujhold.) A kalendárium szigorú hangon télről beszél, de az eső verdesi vadul az ablaküveget s valami egyhangu őszi melódiát dobol. A té láb­ára eresztett viz tükrén buborék táncol és esőernyőtől feketék az utcák. Estefelé az aszfalt olyan, nint a tükör: meglátni benne a gázlángokat, s valami lassú járású szél imbolyog a házak között. Tavaszi földszag áramlik be a hegyek közül : mintha már elkezdték volna a bimbózást-rügyezést a fák. A szokatlanul langyos, meleg időt nem értjü­k meg sehogy és ál­mélkodva hallgatjuk az öregek beszédjét, a­kik tér­dig-hóról, vastag jégpáncélról beszélnek. A mi emlé­kezetünkben is elraktározódott emléke néhány hide­gebb télnek, a­mikor maga Télapó jött közénk, s nem a fiát küldte, maga helyett. De régen volt és hál Istennek elmúlt. Mert, ha most jönne, dekagramon­kint kellene vásároni a szenet . . . Egy-két nappal­­ezelőtt hidegebb volt, az időjárás mintha téliesebb lett volna. Már vártuk a jeget-telet, azonban mára megtört a tél minden ereje. Újholdat mond a kalen­dárium, s a­mikor is a hold maradék sarlója elfogy, elmúlik. Ilyenkor mindig időváltozás kerül, mindig enyhébb vagy néha hidegebb lesz az idő s a paraszti emberek jósolgatnak, termésre szüretre. Ez az újhold még enyhébbé tette telünket, még tavaszosabbá. A tudósok azt mondják, hogy a hold vonzóereje ilyen­kor megmozdítja a levegőrétegeket s ez okozta az időnek ilyetén való fordulását. Holdtöltekor meg új­hold idején vannak a változások s ha nagyon szi­gorú kedvében van Télapó, nehezen várjuk ezt a periódust, mert rendesen elhozza a várt enyhülést. Ez idén nem volt szükségünk reá, de mégis megtette. Mintha tudná, hogy száz meg százezer szegény ret­tegve ejti ki ezt a szót: hideg. A szénkereskedők, a­kik már ősz óta lesben állanak pénzesszekrényük mellett, rosszabb helyzetbe kerültek ,mint az élelmi­szeresek. Az ő idejük sehogy sem akar eljönni és ne is jöjjön már többé el ezidén.­­ (Katonáink Szardínia szigetén.) Zágrábból táviratozzák. A Narodne Novine ma a Szardínia szigetén levő Vito di Montenarbából táviratot kapott, a melyben harmincnégy horvát származású tiszt, a ki szerb hadifogságba jutott, jelenti, hogy egészségesen megérkezett Szardi­niába. (Vaskereszttel kitünteti asszony.) Ber­lini lapokban olvassuk: Egy Skolik nevü aleiv­itzi mészáros felesége nemrég Tarnowitzból Gleiwitzba utazott s útközben észrevette, hogy egy ugyanabban a kocsiszakaszban utazó ember, a­ki nagy kézi tás­kát vitt magával, rendkívül idegeskedett. A kocsi folyosóján szaladgált folytonosan s minduntalan nézegette a pályát, a melyen különösen a hidak von­ták magukra figyelmét. A mikor a vonat egy állo­máson megállva, az asszony a gyanús emberre föl­hívta a vasúti alkalmazottak figyelmét s azt a gya­núját fejezte ki, hogy ez az ember rosszban töri a fejét. A gyanús ismeretlent letartóztatták, kézi tás­káját megvizsgálták és megállapították, hogy kém­mel és árulóval van dolguk mert táskájában feszítő szerszámokat és robbantó anyagokat találtak, a­me­lyek alkalmasak voltak vasúti merénylet elköveté­sére. A legfelső hadvezetőség jelentésére a német császár a figyelmes asszonyt a m­ásodik osztályú vaskereszttel tüntette ki. " ("Előadás a vak katonák tanításáról.) Kirschenheuter Ferenc tanár január 13-áig, csütörtö­kön délután hat órakor az egyetem bölcsészeti kará­nak nagytermében (VIII., Muzeum-körút 6—8) elő­adást tart a vak katonák­ tanításáról. ("Az osztrák népfölkelők bevonulása.") Bécsből jelentik. Annak idején a szeméért alkalmas­nak talált 1871-ben és 1870-ben született osztrák népfölkelők behívását 1916 január 17-ére és az 1865., 1866. és 1867. évben született osztrák nép­fölkelők behívását pedig január 21-ére rendelték el. Közigazgató okból azonban egyes területeken, mint például Galicia némely részében, megváltoztatták ezt a bevonuló határidőt. Ez a változás azonban nem vonatkozik arra, a­ki e területen kívül tartózko­dik. Ezek az osztrák népfölkelők, még ha a megje­lölt területeken kerültek is szemlére, vagy ott hono­sak, a rendes­­levonuló­ időpontban, 1916 január 17-én, illetően 21-én tartoznak bevonulni. " ("Pályázati fölhívás.) A Hirsch Mór báró jótékonyság és önsegítő egyesület elnöksége az egyesület kebelében fennálló Faludi Gáborné-alapít­vány kamataiból esedékessé váló 4 egyenként 100— 100 koronás kiházasítási segélydíjra pályázatot hir­det. A pályázati kérvényeket január hónap 27-éig kell az egyesület titkári hivatalában (Budapest, VI., Teréz­ körút 3. szám.) benyújtani. (Zászlószentelés az ellenség­ előtt.) A keletgaliciai fronton őrt álló ezredek egyikének a ki­rály ij hadilobogót ajándékozott, mert a régi elve­szett a tavalyi rettenetes pokarzovszkai harcon. Az ezred zászlótartója elásta, de kevéssel utána halá­los golyó érte, úgy hogy magával vitte a sírba a tit­kot. Az új zászlót december 12-én szentelték föl a fronton, három kilométernyire az ellenségtől. Az ezred három zászlóalja — a negyedik az urisz fron­ton van — parádésan vonult föl és a tábori oltár köré csoportosult. A vitéz szabolcsi és szatmári ba­kák ünnepi hangulatban állottak ott. Az ünnep dél­előtt tíz órakor kezdődött, a­mikor megérkezett Pflanzer-Baltin hadseregparancsnok. A fenyősátor­ban az oltár előtt egy kadét tartotta térden állva a szűz Máriás lobogót. A kibontott zászló köré csopor­tosult Pflanzer-Baltin hadseregparancsnok, Bhemen báró gyalogsági tábornok- Richard­ Rostoczil és Leide tábornok, nagyiványi Fekete László ezredes, vala­mint a tisztek. A misét Szabó Mihály dr. tábori lel­kész mondotta, a­ki mise után megáldotta meg­csókolta a zászló selymét. Az első szöget is az Isten szolgája, a pap, az utolsót pedig az Isten legszebb katonája, az ezred egyik bakája verte a zászló ruh­tába. Ezután a tisztikar és a legénység letelli az es­küt, majd Fekete ezredes gyújtó hatású beszédet mondott, mely után az ezred az új zászl­ó alatt elvo­­nult a hadseregparancsnok előtt. Odaát az ellenség egész nap csendes volt, egyetlen ágyúlövést sem tett mintha tudta volna, hogy nagy ünnepük van a ma­gyar bakáknak.­­ (A kíai zűrzavar.) Kölnből jelentik nekünk: A Kölnische Zeitung szerint a Novo­je Vremja jelenti Pekingből, hogy a kínai kor­mány csapatokat küldött délre. A peking — hankaui vasúton az összes vonatokat igénybe­veszik a csapatszállításra. Kveicsu és Szeicsvan közt a távirati és a postai összeköttetést meg­szakadt. A­ Ruszkoje Szlovo szerint a menekül­tek ezreinek, a­kik a nyugati tartományokból jöttek, erdőben kell lakniok, a­hol barlangokat építenek maguknak. Borzasztó éhínség uralko­dik, egy darab kenyérért sokszor öt-hat verszt­nyi utat kell tenni. Keletről érkező nagy tömeg menekültet kegyetlenül visszautasítanak, ha nem tudnak rendes lakóhelyet kimutatni. — Hongkongból jelentik: Egy negyven kínai for­radalmárból álló fegyveres banda e hónap 5-én megtámadta Kaicseung vámállomást, annak a vezetőjét, egy Hyatt nevű angolt pedig arra kényszerítettek, hogy mindent odaadjon, még a ruháját is. A banda azután az állomást föl akarta gyújtani, de a fenyegetést nem váltotta be. A kínaiak halállal való fenyegetéssel tiltot­ták meg Hyattnak. Kosry a támadást a szomszé­dos állomásokkal közölje. —­­Mi magyar tengerészek . . . Magyar fiuk, magyar tengerészek Pótából a Stephanie hadi­hajóról levelet irtak egy irodalmi társaságuk. A Petőfi-Társaság titkárának s ez a levél legszebb megnyilatkozása a magyar sziv gazdagságának és­ mélységének. Könyvet kérnek a viharedzett, bátor" tengerészek, szórakoztató és tanulságos olvasmányo­kat. A közfelfogás a tengerészt, a matrózt kemény, sőt durva egyéniségnek alkotta meg, holott ezek a pólai tengerészek olyan lágy szívűek, finom lele­kű­ek, akár holmi magasabbrendű kultúrlények, vagy éppen holdsugáron merengő leánylelkek. Tengeri részek, vad viharok, terhes, sőt durva ha­jószolgálat. Íme ,nem tudták megrontani, elkérgesz­­j­teni e tengerészfiuk lelkét. Hogy miért? Mert ez a lélek magyar. A tengerész ruha alatt is ugyanaz az.­, ős, naiv lélek él, ugyanaz a gyermekes rajongó sziv dobog, a­ki népdalban sér haza az elhagyott édesanyához, a kedveshez. íme a levél: Ezelőtt kilenc hónappal mi magyar tengeré­szek összeadtunk néhány fillért azon célból, hogy könyvtárt alapítsunk s ez már félig sikerült is­, mert az összegyűjtött pénzen könyveket rendeltünk s a könyveket kiadtuk kötetenként 10 fillérért ol­vasni. A bejött pénzen pedig mindig ujabb könyve­ke­téltünk. Az aknászparancsnokság adott a könyv­tár céljára a hajó mellett levő irodák egyikéből egy , nagyon szép szobát és néhány könyvszekrényt , így­­ hát az eszköz már meg­van ahhoz, hogy könyvtá­­­runk, a várt támogatások által elért nagyságával f fölrázza a kulturátlanság peshedt levegőjében ver­gődő embereket és kényszerítse a kultúra támo­sí­tására. Hivatkozva törekvéseinkre és arra a ha­szonra, melyet egy ilyen könyvtár létezése a társa­dalomra nyújt és hogy mi tengerészek, szinte elbás­tyázva élünk a világtól, hát igazán örömmel vesszük az ilyen szórakozást, a­mely egyúttal műveltségün­ket is növeli. A fent írott okok véget­t érjük a Pe­tőfi­ Társaság tek. titkárát, az összes magyar tenge­részek nevében, hogy kegyeskedjenek könyvtárun­kat néhány könyvvel támogatni, mert a mi köny­­­­veink szerencsére a nagy olvasottság végett kevés­nek bizonyultak. Nekünk ez ideig 250 kötet könyvünk van. Is­merve a Petőfi­ Társaságnak a kultúra iránt való tá­mogatását, merjük remélni, hogy kérésünk méltány-/ lásra talál és fogják támogatni szegény könyvtárun­­­kat. Vagyunk teljes tisztelettel az összes magyar tengerészek nevében. Aláírva: S. M. S. , Stephanie, Póla. Utána német bélyegző. ..Mannschaftsbibliothei. Seeminenkommando 1." elnök, könyvtáros." — (A Dunagőzhajós társaság­ kitüntetett alkalmazottai.) Az Első cs. kir. szab. Dunagőzha­jós társaságnak a harctereken küzdő, illetve hadi­szolgálatban álló alkalmazottai közül ujab­ban a kö­ve­kezők részesültek kitüntetésben: Ledvinka Ferenc mérnök, tartalékos főhadnagy az ellenség előtt való kitűnő szolgálati elismeréséül legtmagasabb dicsérő elismerést kapott. A hősi halált halt Kurmann Ferenc segédtisztnek, mint tartalékos hadnagynak ő felsége a kaki ' érdemkeresztet adta a vitézségi érem sza­lagján Zepening György számvizsgálót, tartalékos tengerészeti zászlóst, az ellenség előtt való bátor magatartásért az I. osztályú ezüst éremmel tüntet­ték ki és cs. és kir. tartalékos korvetthadnaggyá ne-­ iöOátEST! HÍRLAP ,­12 S2.­ 1916. január 12.

Next