Budapesti Hírlap, 1916. január-február (36. évfolyam, 1–60. szám)
1916-01-14 / 14. szám
int ily eljárást lehetetlenné tette. A Chicago Tribuneúgy értesül Washingtonból, hogy harminc szenátor oly rendszabályokat követel, amely az amerikaiakat kényszerítse, hogy a hadviselők hajóit ne használják. Az Associated Press washingtoni értesülése szárint, a részletek megállapítását van mint alkotó nehézség késlelteti a Litzitánia-ügy végleges elintézését. Mia az Egyesült Államok és Németország valóban a leglényegesebb alapelvek tekintetében egyetértenek, a viszály elintézésének publikálását mégis elhalasztják, mert oly formát keresnek, amely ezeket az elveket mindkétélre kielégítő módon jut ja kifejezésre. Amerika és Anglia. Készítődés Anglia ellen. Berlin, jan. ja. A Wolff-ügynökség newyorki tudósítója szikratáviróval jelenti: A búvárhajók ügyével kapcsolatos egész vitás kérdés rövid időn belül való végleges elintézésének kilátásai nagy megelégedést keltenek a sajtóban és a hivatalos körökben. Washingtoni táviratok hangoztatják, hogy még ezen a héten várják a kérdések egész komplexusának elrendezését, mire Amerika egész ügyeimét ismét az amerikai kereskedelem korlátozásának kérdése dolgában Angliával való diplomáciai vitájára fogja fordítani. A New York Times írja: Az 'Angliával való 'diplomáciai, eszmecserében Wilson elnök és Lansing államtitkár ugyanazoktól az érzelmektől vezéreltetik magukat, mint a Németországbul lefolyt vitában történt, attól, tudniillik, hogy a semlegesek jogaiért szálljon síkra. A Newyork World washingtoni távirata megállapítjai, hogy Lansing államtitkár a legenergikusabb jegyzéket, melyet valaha írtak, az amerikai kereskedelemmel való bánás dolgában Angliához fogja intézni. A jegyzék ki fogja fejteni, hogy Anglia béke idején energikusan állást foglalt a mellett, hogy "élelmicikkek semmiesetre sem tekinthetők duffárinak. ".Miután az Egyesült Államok kormánya elvben meggyőződött róla, hogy Németország és Ausztria és Magyarország őszintén el vannak határozva, hogy fontul kimérik a nem bombabinok életét megtorpedózott hajókon. S az amerikai kormány immár arról is meg van győződve, hogy helyzete a Londonnal teendő tárgyalásokban annyira szilárd, hogyAnglia kénytelen lesz követeléseit teljesíteni. Kormánykörökben gyorsan tért hódít az a fölfogás, hogy ha a búvárhajóügyet véglegesen elintézték, a kongresszus ragaszkodni fog olyan eljáráshoz, mely kényszeríteni fogja Angliát, hogy az amerikai követelésekbe beleegyezzen. Bár az a terv, hogy a szövetségeseknek szánt fegyver- és manietaszállítmányokat lefoglaljon, sohasem lebegett komolyan a kormány szeme előtt, hivatalos körök mégis azt hiszik, hogy a közeljövőben komolyan mint Anglia ellen való megtorló intézkedést fontolóra fogják venni. Iti Geree szenátor javaslata. Berlin, jan. 13. A Wolff-ügynökség newyorki tudósítója jelenti szikratávíróval, Washingtonból jelentik január 11-iki dátummal. Gorec szenátor javaslatot terjesztett elő, amely főbenjáró bűnnek nyilvánítja, ha egy amerikai állampolgár hadisugámat ad el valamelyik hatalomnak, amely a londoni deklarációt aláírta s az amerikai kereskedelmet akadályozza. Súlyos bűncselekménynek tekintik azt is, ha bankok mint ily hatalmak vagy szövetségeseik ügynökei lépnek föl s részükre kölcsönöket bocsátanak ki. A német nagykövet védelme. Berlin, jan. 13. A Wolff-ügynökség newyorki tudósítója jelenti szikratávíróval . A World írja: Az Egyesült Államokban soha sem gyaláztak külföldi nagykövetet oly szabadon és válogatás nélkül, mint a német nagykövetet. Az antant, meggyőződéses híveinek a nagykövet puszta jelenléte megbocsáthatatlan sértésszámba megy. Ha a búvárhajó-konfliktust, amely csaknem háborúba sodort bennünket Németországgal, mégis sikerült megoldani az emberiesség ama törvényei alapján, amelyeket Wilson elnök körvonalazott, ezt Bernstorff grófnak, az ő államférfiúi kiválóságának, bölcs előrelátásának és nagy erkölcsi bátorságának köszönhetjük. Könnyű dolog támadni egy nagykövetet, a kinek kormánya véletle n Hiszépponti MM sikere. . A Bécs, jan. 13. (Külön tudósítónktól.) Az utóbbi napok kétségkívül a világháború legjelentősebb napjai közé tartoznak. A négyes-szövetség teljes fiaskót vallott! Kudarc kudarc után érte minden fronton. A középponti hatalmak igazságos ügye pedig győzedelmeskedik. Keleten és észak-keleten összeomlott az orosz offenzíva, Gallipoliból kiűzték az angolokat, a dél-keleti fronton elfoglalták a bevehetetlennek hitt Lovcsent, Beranét megszállták, az Irak-fronton az angolokat Kutel-Amaránál körülzárták, az angol Bagdad-expedíció meghiúsult, egy nagy angol csatahajó elpusztult, a nyugati fronton a vitéz német hadsereg elfoglalt egy több száz méteres árokrészt, egyszóval ellenségeinket az egész vonalon csúfos vereség érte. A középponti hatalmak ügye, hála az Égnek, gyorsan és kedvezően halad előre. Várjon mit ér Nikitának, hogy előkelő atyafisága van? Most keserűen kell tapasztalnia, hogy számításaiba végzetes hiba csúszott be, mely összeomlással fenyegeti trónját, mivel hogy nem volt szilárd alapra építve. Királyi vejei cserben hagyták. Szorongattatásában egyik sem sietett komolyan a segítségére. A Kriinálban büszke lánya ül a trónon királyi férje, Viktor Emánuel oldalán, aki milliós hadseregével még csak kísérletet sem tett, hogy a piciny montenegrói királyságot, felesége szülőházát megmentse. De nem vállalkozott erre Oroszország sem, ahol Nikitának egy másik leánya talált új hazát Nikolaj Nikolajevics nagyherceg oldalán. A Lovcsent elfoglaltuk, Beranét megszálltuk. Kezd beteljesedni Montenegró sorsa. A Lovcsenen a mi lobogónk leng s hirdeti az egész világnak erőnket, az Adria fölött való uralmunkat, hadseregünk és flottánk példátlan vitézségét. A bukovinai határon az oroszok át akarták törni frontunkat s el akarták foglalni Csernovicot Nagy erőket gyűjtöttek össze erre az offenzívára s rendületlenül hittek a győzelemben. Ruszkijnak igazat adtak az események, ő óva intette a hadvezetőséget ettől a vállalkozástól, s mert nem hallgattak rá, visszavonult. Az oroszok új nagy terve csúfosan megbukott. A nagy veszteség, mely e vállalkozás közben érte őket, hatalmas rést ütött soraikban. Az oroszok barátai pedig, a szövetségesek, drágán fizették meg gallipoli kirándulásukat. Kitchener már régen sürgette a Dardanellákból való visszavonulást, de az 6 .szavára sem hallgattak, ahogy nem hallgattak Ruszkij szavára. Most a vitéz török hadsereg győzelmes futásra kényszerítette az angolokat. A francia-angol expedíciós sereg majdnem egy esztendeig kétségbeesett erőlködést fejtett ki, hogy a Dardanellákat elfoglalja. És most megfutottak az angolok Gallipoliból. Heves küzdelem után, melyben súlyos veszteséget szenvedtek, teljesen kivonultak Szedil-Bahrból. Halottakban, sebesültekben és betegekben körülbelül 200.000 embert vesztettek s számos hajójuk pusztult el. Mezopotámiában, Kut-el-Amaránál körülzárták az angol sereget, Szalonikiban ugyanez a sors vár az angolokra, Dél-Perzsiában a törzsek fegyvert fognak az angolok és oroszok ellen és Egyiptom fölött sötét felhők tornyosulnak! Az olaszok az Isonzónál el fognak vérezni! Így nyilatkozott egy semleges szakember, Tanner svájci őrnagy. A magyarok és osztrákok kitartása az Isonzó-fronton — mondja Tanner őrnagy — nemcsak magyar és osztrák sikert jelent, hanem nagy hatással van az egész helyzetre. A középponti hatalmak egyre több barátot szereznek maguknak s ideje volna már ráeszmélni arra, hogy a tömegeknek ilyen hatalmas gálák ellen való hasztalan hajszolása annyi, mint a néperő megsemmisítése. Vájjon mikor látja majd ezt be a négyesszövetség? (K. B. L.) (14. sz.) túl! népszerűtlen, de az udvariasság legelemibb szabálya, hogy másként kell eljárni, mint Bernsforst gróffal az amerikai sajtó és az amerikai közönség bizonyos része tette. 1916. január 14. A gallipoli Harc. — Magyarok és osztrákok az angolokkal szemben. — Hadisajtószállás, jan. 13. (. Budapesti Hirlap harctéri tudósítójától.) Több napot töltöttem el a Gallipoli-félszigeten a magyar és osztrák ütegek mellett. A harcok itt a keleten lényegesen különböznek más frontok harcaitól. Az utánpótlás nehézségeit trfillipolin csak a török katona győzhette le. Mert még nem veszett ki a török katonából az a hősiesség, melyet egykor egész Európával éreztetett. A történetírók azonban nem emlékeznek meg arról, vájjon ez a hősiesség akkor is azzal a szerénységgel és önmegtagadással párosult-e, mely ma a török katonát jellemzi. Bámulat tölti el az embert, ha látja ezeknek az öreg népfelkelőknek rendíthetetlen nyugalmát, amint hónapokon át fekszenek a lövőárokban, rohamra mennek, rohamokat vernek vissza s e mellett hónapokon át naponkint egy marék rizzsel érik be. Ez a hősiesség még meghatóbb, ha másrészt látjuk, hogy Anglia milyen pazarul gondoskodik zsoldosairól. A tizenhat hónapos háború alatt sok öreg kegyelmes urnak voltam a vendége s mondhatom, soknak rosszabb szállása és ellátása volt, mint annak a szedett-vedett tarka csirkének, melyet az angolok Gallipolibál partra tettek. Az angolok gallipoli harcának sikertelenségét tehát túlzás nélkül az angol rendszer fiaskójának is mondhatjuk. Az a szálló ige, hogy a háborúhoz pénz, pénz és ismét csak pénz kell, ma már nem egészen fedi a valóságot. Pénzét villámos-világítással, ízletes húskonzervvel, kitűnő marindáddal, fegyverrel stb. lehet ellátni a katonát, de kell hogy valami áthassa a hadsereget s a katonák szívét, ami pénzért meg nem szerezhető, máskülönben Simon Sandersnem verhette volna ki az angolokat Gallipoliból azzal a néhány ezer törökkel, melyek rendelkezésére állottak, amikor az angolok háromnegyed esztendővel ezelőtt ott partra szállottak. Amit az angolok Gallipolin a front mögött, különösen a teknikai segédeszközök terén teremtettek, azt mint példás alkotást bizonyára alapos tanulmány tárgyává fogják tenni. Az a körülmény, hogy a tengeren akadálytalanul gondoskodhattak az utánpótlásról, mód nélkül elbizakodottá tette őket. A világháború folyamán először történt Gallipolin, hogy magyar és osztrák katonák angolokkal állottak szemben s első eset volt a háborúban, hogy az angoloknak távol anyaországuktól harcratermettségükről próbát kellett tenniök, mert hiszen a nyugati harctéren már állandóan befészkelték magukat. Ebből a kettős nézőpontból érdemes a gallipoli harcokkal beható tudósításban foglalkozni. Az angolok gallipoli veresége teljesen hibás rendszerük következménye volt. Minden előkészületük pompás volt, kezdve hazai kikötőjükön, melyekből naponkint három szállítógőzös futott ki, egészen legelső gallipoli lövőárkukig, mindent pompásan elrendeztek. .A hibás rendszer első tünetei azokban az emberekben mutatkoztak, akik a lövőárkokat megtöltötték. Ezek az utcáról fölszedett, a gyarmatokban összefogdosott legények épp oly kevéssé katonáknak valók, mint azok az elegáns, jól táplált sportférfiak, akik vezetik őket. Egyedül csak hadtáp-előkészületekkel, legyenek azok bármily költségeseké nem lehet háborút vezetni. Láttam tüzéreinket s hosszabb időt töltöttem velük együtt. Ezek az emberek, akik talán sohasem lépték át magyar vagy osztrák hazájuk határát, akik a szerbek, az oroszok és az olaszok ellen harcoltak, hirtelen egy új harctérre kerültek. Az elképzelhető legocsmányabbra. Ehhez a harctérhez képest Orosz-Lengyelország homokpusztasága valóságos paradicsom. Ez a vízözön előtti tengerfenék, mely fokozatosan mint keskeny földnyelv emelkedett ki a hullá