Budapesti Hírlap, 1916. január-február (36. évfolyam, 1–60. szám)

1916-01-21 / 21. szám

o­ kádját, akkor az Egyesült­ Államoknak köteles­ségük, hogy ebbe beletörődjenek. Az amerikai kormány a brit kormány idevágó rendeleteit eddig sohasem ismerte el, a miként a Németor­szág által búvárhajói révén meghatározott hadi­zónát sem ismer­te el sohasem. Mindkét intézke­dés a blokádnyilatkozat után törvényes volna. Ha azonban az Associated Press jelentése, hogy Nagy-Britannia Rotterdamot és más kikötőket német behozatali kikötőknek szándékozik nyil­vánítani, a­melyekre a blokád logikusan kiter­jesztendő volna, igaznak bizonyul, akkor Nagy-Britanniának el kell készülve lennie, hogy az Egyesült­ Államok ez ellen komolyan tiltakozni fog. E tiltakozást bizonyára örömmel fogadnák a kongresszuson belül és kívül egyaránt. Kopenhága, jan. 20. Az Extrabloided azt írja, hogy a szigorított blokád, a­mellyel Anglia Németországot fenye­geti, csakis a semlegeseket fogja sújtani. Né­metországnak több rosszat lenni, mint már tet­tek, nem is lehet. Az az ellenőrzés, a­melyet An­glia a semleges kereskedelemben meghonosított s áruk és levelek gyakran önkényes elkobzása, a semleges országokban, különösen pedig Svéd­országban már eddig is nagy visszatetszést kel­tett. Ha Anglia még kíméletlenebbül fog föllépni, ennek rendkívül súlyos következményei lesznek. Skandinávia nem Balkán. Ha a szigorított blo­kádot valóban végrehajtja Anglia, úgy kell ve­lünk bánnia, mint Görögországgal. Anglia úgy fog festeni, mint valami óriás heringkereskedő, a­ki a semlegeseknek mint egy félreeső utca kis­embereinek kiméri a napi porciót. Fanatikus angol lapokat, a­minő a Morning Post vagy a Daily Mail, még ez a blokád sem elégítene ki. Ezek a lapok a minap rekordot értek el az ide­gen népek m­eggyanusításával. Berlin, jan. 20. A Wolff-ü­gynökség levelezője jelenti szik­ratávíró útján. A lapok jelentik Washingtonból: A szövetségesek ama szándéka, hogy valóságos blokádot mondjanak ki a német kikötőkre, a szövetségesük diplomáciai képviselői és az ame­rikai kormány tisztviselői és diplomatái között megbeszélés tárgya. Hír szerint a blokádot való­ban az európai semleges államokra is ki akarják terjeszteni olyképpen, hogy a legutolsó rendelte­tési hely elvét szigorúan akarják alkalmazni. A terv megvalósításának elhalasztásában Francia­ország, és esetleg Olaszország ellenállása részes. A hadviselők jogainak angol magyarázatával szemben a diplomaták most azon fáradoznak, hogy megállapítsák az amerikai álláspont erejét e kérdésben, különösen a blokádnak a semleges­ségre való alkalmazása dolgában, a­melyre nézve, mint az angolok állítják, az Egyesült­ Államok a polgárháborúban precedenst alkot­tak. Azt hiszik, hogy az Egyesült­ Államok ellen­állását Hollandia, Dánia és Svédország részéről igen heves tiltakozás fogja támogatni. Az ango­lok oly semleges kikötőket, mint Rotterdam és Malmö, a háború folyamán német kikötőknek akarják tekinteni és ezt a nézetet állítólag már a többi szövetségesek is elfogadták, lene azt okolnia a ház előtt. Más volna a helyzet talán, ha Long azt mondhatná, hogy Kitchener­nek a háború eddigi során legalább egyszer már igaza lett volna. De nyomatékkal kell hangoz­tatnia, hogy Kitchener újoncozó módszere ele­jétől végig helytelen volt és hogy a mai pilla­natban csakúgy, mint a lövőszergyártás aktuali­tásának idején és a háború egész során az or­szágot a szükséges hadsereg nélkül hagyta és elmulasztotta a kellő hadseregek fölállítását és kiképzés­t. Ms otthon. Az a.^g©I­saMa Grey és Assistin eSien. München, jan. 20. (Saját tudósítónktól.) A Münchner Neueste Nachrichten Hágán át arról értesül, hogy Sir Edward Grey és közvetve Asquith ellen irányuló újabb áramlat, a­melyet a Northcliffe- és Car­son-párt a blokád hatásán való kiábrándulás ügyes kihasználásával rendez, mind nagyobb terjedelmet ölt. Roppant jelentős, hogy a Daily Telegraph, a­mely eddig a mérsékelt konzerva­tívok szócsöve volt, ezt az áramlatot buzgón tá­mogatja. Nem kellene csodálkozni, h­a a helyzet nemsokára megint válságos lenne. A nagy SCiícfiene? eSSen. Loudon, ian. 20. Asquith miniszterelnök az alsóház keddi ülésén bejelentette, hogy Peaset nevezték ki postaügyi miniszterré. A szolgálati kötelezettségre vonatkozó ja­vaslat tárgyalása során Long miniszter meg­okolta a Kitchener által nem kívánatosnak jel­zett pótjavaslat visszavonását. Sir Ivor Herbert liberális kifejtette, hogy őszintén megvallva, Kitchener fölfogása nem tesz nagyobb benyomást rájd­. Ha különben Kitchenernek ez volna a fölfogása, ugy. meg kel­ BUDAPESTI HÍRLAP (22. Sz.) 1916. január 22. Letartóztatott minisztériumi osztályfőnek. Amszterdam, jan. 20. (Saját tudósitónktól.) A Daily Express jelenti: Londonban nagy feltűnést keltett James Dallas-nak, a belügyminisztérium egyik főkép­pen külföldiekkel foglalkozó osztálya főnökének letartóztatása. Később ezzel kapcsolatban egy Altschüler nevű orosz embert is letartóztattak. A letartóztatás okáról semmit sem tudnak, a vádat azonban igen komoly természetűnek mondják. A flotta legénységének szaporítása. London, jan. 20. (Reuter.) A ma közzétett fehérkönyv pót­előirányzatot tartalmaz, a­melynek értelmében újabb 50.000 emberrel szaporítják a flotta le­génységi állományát, ugy hogy ennek teljes lét­száma ,350.000 embert fog kitenni. Az ipari munkások és a védő­ kötelezettség. Rotterdam, jan. 20. : Saját tudósítónktól.) Lloyd­ George a Trade Union-nal közölte a minisztérium nyilat­kozatát, a­mely szerint a védőtörvényt nem al­kalmazzák ipari munkásokra és bányászokra. A a­uzitánya-ügy. , Frankfurt, jan. 20. ( Saját tudósítónktól.) A Frankfurter Zei­tung-nak jelentik Newyorkból. A Luzitánia­esetről való hivatalos közlést elhalasztották. Ez a késés arra enged következtetni, hogy új tár­gyalás van küszöbön. A t­ivatalos jelentés: Konstantinápoly, jan. 20. -A főhadiszállás közli a Dardanella-arc­vonalról. E hónap 18-án reggel egy ellenséges monitor hét aknahalászhajó védelme alatt és egy páncélos, három torpedónaszád védelme alatt behatolt a szám­oszi öbölbe és tüzelést indított Gallipoli irányába, va­lamint más pontokra. Megfigyelésre aeroplánokat használtak. Az e környéken fölállított ütegeink energikusan viszonoz­ták a tüzelést. A­mikor három ágyunk el­találta a páncélost, a monitorral együtt eltávozott. Délután ugyanaz a páncélos ismét tüzelni kezdett ugyanabban az irányban. Ütegeink viszonozták a tüze­lést s a páncélost hátsó részén eltalálták, a­minek következtében tűz támadt, a­mi a páncélost távozásra kényszerítette. * Kaukázus-arcvonal: A csata, a­mely tegnap újra megkez­dődött, estig tartott. Az ellenségnek kö­rülzárásunkra irányított kísérletei ellenin­tézkedéseink folytán meghiúsultak. A többi harcvonalon nincs semmi újság. E­ftelyse? Mezopotámiáiban. Londra, jan. 20. Az alsóházban Chamberlain államtitkár ki­jelentette, hogy a mezopotámiai időjárás olyam rettenetes, hogy lehetetlenné tesz minden előre­haladást. Egyiptom védelme. Pretoria, jan. 20. Hivatalosan jelentik: Az első délafrikai gyalogosdandár Egyiptomba érkezett Angol bÉHsgondolaíoff. — .4 Labour Leader cikkelye. — Budapest, jan. 20. A Labour Leader-nek a mult évben meg­jelent utolsó száma a háború befejezése kérdé­séről cikkelyt közöl egy brit katonasztiszt tollá­ból. A lap szerkesztősége azt mondja, hogy a cikkely íróját nagyon jól ismerik katonai és politikai körökben, de nevének megemlítése kö­zelfekvő okokból lehetetleni. A Facing the Facts (Szembenézve a tényekkel) című­ rendkívül ér­dekes cikkelynek főbb részeit a következőkben szó szerint közöljük: Most már világos, hogy a birodalmi gyűlésen a békeföltételekről legutóbb folyt tárgyalás mégis ter­jedelmesebb és fontosabb volt, mint a­mennyire az első hírekből hinni lehetett. A brit s­ajtó ezeket a híreket általában meglehetősen felületesen kommen­tálta: csaknem valamennyi lap csak Németország növekvő gyöngeségének és képtelenségének biztos jelét látta arra, hogy ellenfelei katonai és gazdasági nyomásának még tovább ellenállhasson. Mindazon­által úgy a hangadó német újságokból, mint a sem­leges jelentésekből világosan kiderül, hogy ámbár őszintén szeretn­ék Európában elősegíteni a békeja­vaslatok fejtegetését, a n­émet polgári lakosság és a német hadsereg gondolkozó része ebben a pillanat­ban lelkesült bizalomtól teljesen át van halva és sziklaszilárdan meg van győződve, a németek katonai f­elsőbbségéről és végleges győzelméről. Nyilvánvaló tehát, hogy a német nép egy nagy része határozott és megbízható fölvilágosítást kívánt a háború céljá­ról és a békeföltételekről. Vájjon mi Angolországban nem intézhetjük ugyanezeket a kérdéseket a mi kor­mányunkhoz? Méltatlannak lehet-e azt tekinteni, ha a mi nagy, le nem győzött népünk legalább ab­ban követi a német példát, hogy a parlamentben nyílt vitát követel a békeföltételekről? Azok a ke­resztények, a­kiknek az a nézetük, hogy a béke fej­tegetése megalázó, legalább azzal a gondolattal vi­gasztalhatják magukat, hogy elsőnek Németország alázta meg magát. Bizonyára ezt fogják felelni: 1. Mi már megmondtuk, hogy melyek a mi békeföltételeink, tehát nincs többé mit mondanunk. 2. Minden összefoltozott béke, tehát minden béke, a­mely nem hozza magával Németország szá­razföldi, tengeri és gazdasági hatalmának elpusztu­lását, egyszerűen azt jelenti, hogy tíz, húsz vagy öt­ven év múlva ismét megújul a harc. A­mi ez ellenvetések elsejét illeti, azt mondhat­ják, hogy az a nyilatkozat, m­elyet Asquith úr 1914-ben tett a Guikthaliban, ma már elavult. Poroszor­szág katonai uralmának végleges­­megsemmisítését időről-időre nyilvános beszédekben és vezércikke­lvekben fejtegették és terjesztették. Mastermarf ur német terület átengedését követeli. Botka tábornok visszautasítja, hogy akár csak meg is fontolja Né­met-Délnyugat-Afrika visszaadását: a Daily Chro­nicle a béke alapvető feltételének a német száraz­földi és tengeri tüzérség átadását vagy megsemmisí­tését tekinti és így tovább és így tovább. Mindezt in­kább el lehetett hinni abban az időben, a­mikor még katonai számításunkban erős tényezőként szerepelt az orosz gőzhenger. Ma azonban elég egy pillantás Európa térképére, hogy megmutassa,­­ menny­ire túl­zottak hasonló követelések 1915. végén. N­a hadvi­selő nemzetek oda jutn­ak, tuk békeföltételeket ál­lapítsanak meg, akkor a feltételeket rendszerint azok az ütőkártyák határozzák­ meg, a­melyek a parti vé­gén a játszók kezében vannak. Németország ebben a pillanatban valóban birtokában van Belgiumnak, Franciaország leggazdagabb részének, egész Orosz-Lengyelországnak és Szerbiának. Azonkívül oldalán vannak a kiváló bolgár csapatok, lehetséges vagy valószínű, hogy Románia is Németország mellé áll. A mi csapataink Görögországban, Gallipolin és Me­zopotámiában többé-kevésbbé válságos helyzetben vannak. A nyugaton való nagy offenzíva költséges balsikernek bizonyult. Úgy Görögországban, mint Svédországban az antant-hatalmakra nézve a vesze­delem komoly elemei vannak az udvarban és a had­seregben. Másrészről az antant-hatalmak között Nagy-Britannia és pedig e pillanatban egyedül Nagy-Britannia tartja az ütőkártyákat a kezében — a ten­geren való uralmat és csaknem valamennyi német gyarmat birtokát, és ezek a tényezők olyannyira h­a-

Next