Budapesti Hírlap, 1916. január-február (36. évfolyam, 1–60. szám)
1916-01-21 / 21. szám
o kádját, akkor az Egyesült Államoknak kötelességük, hogy ebbe beletörődjenek. Az amerikai kormány a brit kormány idevágó rendeleteit eddig sohasem ismerte el, a miként a Németország által búvárhajói révén meghatározott hadizónát sem ismerte el sohasem. Mindkét intézkedés a blokádnyilatkozat után törvényes volna. Ha azonban az Associated Press jelentése, hogy Nagy-Britannia Rotterdamot és más kikötőket német behozatali kikötőknek szándékozik nyilvánítani, amelyekre a blokád logikusan kiterjesztendő volna, igaznak bizonyul, akkor Nagy-Britanniának el kell készülve lennie, hogy az Egyesült Államok ez ellen komolyan tiltakozni fog. E tiltakozást bizonyára örömmel fogadnák a kongresszuson belül és kívül egyaránt. Kopenhága, jan. 20. Az Extrabloided azt írja, hogy a szigorított blokád, amellyel Anglia Németországot fenyegeti, csakis a semlegeseket fogja sújtani. Németországnak több rosszat lenni, mint már tettek, nem is lehet. Az az ellenőrzés, amelyet Anglia a semleges kereskedelemben meghonosított s áruk és levelek gyakran önkényes elkobzása, a semleges országokban, különösen pedig Svédországban már eddig is nagy visszatetszést keltett. Ha Anglia még kíméletlenebbül fog föllépni, ennek rendkívül súlyos következményei lesznek. Skandinávia nem Balkán. Ha a szigorított blokádot valóban végrehajtja Anglia, úgy kell velünk bánnia, mint Görögországgal. Anglia úgy fog festeni, mint valami óriás heringkereskedő, aki a semlegeseknek mint egy félreeső utca kisembereinek kiméri a napi porciót. Fanatikus angol lapokat, aminő a Morning Post vagy a Daily Mail, még ez a blokád sem elégítene ki. Ezek a lapok a minap rekordot értek el az idegen népek meggyanusításával. Berlin, jan. 20. A Wolff-ügynökség levelezője jelenti szikratávíró útján. A lapok jelentik Washingtonból: A szövetségesek ama szándéka, hogy valóságos blokádot mondjanak ki a német kikötőkre, a szövetségesük diplomáciai képviselői és az amerikai kormány tisztviselői és diplomatái között megbeszélés tárgya. Hír szerint a blokádot valóban az európai semleges államokra is ki akarják terjeszteni olyképpen, hogy a legutolsó rendeltetési hely elvét szigorúan akarják alkalmazni. A terv megvalósításának elhalasztásában Franciaország, és esetleg Olaszország ellenállása részes. A hadviselők jogainak angol magyarázatával szemben a diplomaták most azon fáradoznak, hogy megállapítsák az amerikai álláspont erejét e kérdésben, különösen a blokádnak a semlegességre való alkalmazása dolgában, amelyre nézve, mint az angolok állítják, az Egyesült Államok a polgárháborúban precedenst alkottak. Azt hiszik, hogy az Egyesült Államok ellenállását Hollandia, Dánia és Svédország részéről igen heves tiltakozás fogja támogatni. Az angolok oly semleges kikötőket, mint Rotterdam és Malmö, a háború folyamán német kikötőknek akarják tekinteni és ezt a nézetet állítólag már a többi szövetségesek is elfogadták, lene azt okolnia a ház előtt. Más volna a helyzet talán, ha Long azt mondhatná, hogy Kitchenernek a háború eddigi során legalább egyszer már igaza lett volna. De nyomatékkal kell hangoztatnia, hogy Kitchener újoncozó módszere elejétől végig helytelen volt és hogy a mai pillanatban csakúgy, mint a lövőszergyártás aktualitásának idején és a háború egész során az országot a szükséges hadsereg nélkül hagyta és elmulasztotta a kellő hadseregek fölállítását és kiképzést. Ms otthon. Az a.^g©IsaMa Grey és Assistin eSien. München, jan. 20. (Saját tudósítónktól.) A Münchner Neueste Nachrichten Hágán át arról értesül, hogy Sir Edward Grey és közvetve Asquith ellen irányuló újabb áramlat, amelyet a Northcliffe- és Carson-párt a blokád hatásán való kiábrándulás ügyes kihasználásával rendez, mind nagyobb terjedelmet ölt. Roppant jelentős, hogy a Daily Telegraph, amely eddig a mérsékelt konzervatívok szócsöve volt, ezt az áramlatot buzgón támogatja. Nem kellene csodálkozni, ha a helyzet nemsokára megint válságos lenne. A nagy SCiícfiene? eSSen. Loudon, ian. 20. Asquith miniszterelnök az alsóház keddi ülésén bejelentette, hogy Peaset nevezték ki postaügyi miniszterré. A szolgálati kötelezettségre vonatkozó javaslat tárgyalása során Long miniszter megokolta a Kitchener által nem kívánatosnak jelzett pótjavaslat visszavonását. Sir Ivor Herbert liberális kifejtette, hogy őszintén megvallva, Kitchener fölfogása nem tesz nagyobb benyomást rájd. Ha különben Kitchenernek ez volna a fölfogása, ugy. meg kel BUDAPESTI HÍRLAP (22. Sz.) 1916. január 22. Letartóztatott minisztériumi osztályfőnek. Amszterdam, jan. 20. (Saját tudósitónktól.) A Daily Express jelenti: Londonban nagy feltűnést keltett James Dallas-nak, a belügyminisztérium egyik főképpen külföldiekkel foglalkozó osztálya főnökének letartóztatása. Később ezzel kapcsolatban egy Altschüler nevű orosz embert is letartóztattak. A letartóztatás okáról semmit sem tudnak, a vádat azonban igen komoly természetűnek mondják. A flotta legénységének szaporítása. London, jan. 20. (Reuter.) A ma közzétett fehérkönyv pótelőirányzatot tartalmaz, amelynek értelmében újabb 50.000 emberrel szaporítják a flotta legénységi állományát, ugy hogy ennek teljes létszáma ,350.000 embert fog kitenni. Az ipari munkások és a védő kötelezettség. Rotterdam, jan. 20. : Saját tudósítónktól.) Lloyd George a Trade Union-nal közölte a minisztérium nyilatkozatát, amely szerint a védőtörvényt nem alkalmazzák ipari munkásokra és bányászokra. A auzitánya-ügy. , Frankfurt, jan. 20. ( Saját tudósítónktól.) A Frankfurter Zeitung-nak jelentik Newyorkból. A Luzitániaesetről való hivatalos közlést elhalasztották. Ez a késés arra enged következtetni, hogy új tárgyalás van küszöbön. A tivatalos jelentés: Konstantinápoly, jan. 20. -A főhadiszállás közli a Dardanella-arcvonalról. E hónap 18-án reggel egy ellenséges monitor hét aknahalászhajó védelme alatt és egy páncélos, három torpedónaszád védelme alatt behatolt a számoszi öbölbe és tüzelést indított Gallipoli irányába, valamint más pontokra. Megfigyelésre aeroplánokat használtak. Az e környéken fölállított ütegeink energikusan viszonozták a tüzelést. Amikor három ágyunk eltalálta a páncélost, a monitorral együtt eltávozott. Délután ugyanaz a páncélos ismét tüzelni kezdett ugyanabban az irányban. Ütegeink viszonozták a tüzelést s a páncélost hátsó részén eltalálták, aminek következtében tűz támadt, ami a páncélost távozásra kényszerítette. * Kaukázus-arcvonal: A csata, amely tegnap újra megkezdődött, estig tartott. Az ellenségnek körülzárásunkra irányított kísérletei ellenintézkedéseink folytán meghiúsultak. A többi harcvonalon nincs semmi újság. Eftelyse? Mezopotámiáiban. Londra, jan. 20. Az alsóházban Chamberlain államtitkár kijelentette, hogy a mezopotámiai időjárás olyam rettenetes, hogy lehetetlenné tesz minden előrehaladást. Egyiptom védelme. Pretoria, jan. 20. Hivatalosan jelentik: Az első délafrikai gyalogosdandár Egyiptomba érkezett Angol bÉHsgondolaíoff. — .4 Labour Leader cikkelye. — Budapest, jan. 20. A Labour Leader-nek a mult évben megjelent utolsó száma a háború befejezése kérdéséről cikkelyt közöl egy brit katonasztiszt tollából. A lap szerkesztősége azt mondja, hogy a cikkely íróját nagyon jól ismerik katonai és politikai körökben, de nevének megemlítése közelfekvő okokból lehetetleni. A Facing the Facts (Szembenézve a tényekkel) című rendkívül érdekes cikkelynek főbb részeit a következőkben szó szerint közöljük: Most már világos, hogy a birodalmi gyűlésen a békeföltételekről legutóbb folyt tárgyalás mégis terjedelmesebb és fontosabb volt, mint amennyire az első hírekből hinni lehetett. A brit sajtó ezeket a híreket általában meglehetősen felületesen kommentálta: csaknem valamennyi lap csak Németország növekvő gyöngeségének és képtelenségének biztos jelét látta arra, hogy ellenfelei katonai és gazdasági nyomásának még tovább ellenállhasson. Mindazonáltal úgy a hangadó német újságokból, mint a semleges jelentésekből világosan kiderül, hogy ámbár őszintén szeretnék Európában elősegíteni a békejavaslatok fejtegetését, a német polgári lakosság és a német hadsereg gondolkozó része ebben a pillanatban lelkesült bizalomtól teljesen át van halva és sziklaszilárdan meg van győződve, a németek katonai felsőbbségéről és végleges győzelméről. Nyilvánvaló tehát, hogy a német nép egy nagy része határozott és megbízható fölvilágosítást kívánt a háború céljáról és a békeföltételekről. Vájjon mi Angolországban nem intézhetjük ugyanezeket a kérdéseket a mi kormányunkhoz? Méltatlannak lehet-e azt tekinteni, ha a mi nagy, le nem győzött népünk legalább abban követi a német példát, hogy a parlamentben nyílt vitát követel a békeföltételekről? Azok a keresztények, akiknek az a nézetük, hogy a béke fejtegetése megalázó, legalább azzal a gondolattal vigasztalhatják magukat, hogy elsőnek Németország alázta meg magát. Bizonyára ezt fogják felelni: 1. Mi már megmondtuk, hogy melyek a mi békeföltételeink, tehát nincs többé mit mondanunk. 2. Minden összefoltozott béke, tehát minden béke, amely nem hozza magával Németország szárazföldi, tengeri és gazdasági hatalmának elpusztulását, egyszerűen azt jelenti, hogy tíz, húsz vagy ötven év múlva ismét megújul a harc. Ami ez ellenvetések elsejét illeti, azt mondhatják, hogy az a nyilatkozat, melyet Asquith úr 1914-ben tett a Guikthaliban, ma már elavult. Poroszország katonai uralmának véglegesmegsemmisítését időről-időre nyilvános beszédekben és vezércikkelvekben fejtegették és terjesztették. Mastermarf ur német terület átengedését követeli. Botka tábornok visszautasítja, hogy akár csak meg is fontolja Német-Délnyugat-Afrika visszaadását: a Daily Chronicle a béke alapvető feltételének a német szárazföldi és tengeri tüzérség átadását vagy megsemmisítését tekinti és így tovább és így tovább. Mindezt inkább el lehetett hinni abban az időben, amikor még katonai számításunkban erős tényezőként szerepelt az orosz gőzhenger. Ma azonban elég egy pillantás Európa térképére, hogy megmutassa, mennyire túlzottak hasonló követelések 1915. végén. Na hadviselő nemzetek oda jutnak, tuk békeföltételeket állapítsanak meg, akkor a feltételeket rendszerint azok az ütőkártyák határozzák meg, amelyek a parti végén a játszók kezében vannak. Németország ebben a pillanatban valóban birtokában van Belgiumnak, Franciaország leggazdagabb részének, egész Orosz-Lengyelországnak és Szerbiának. Azonkívül oldalán vannak a kiváló bolgár csapatok, lehetséges vagy valószínű, hogy Románia is Németország mellé áll. A mi csapataink Görögországban, Gallipolin és Mezopotámiában többé-kevésbbé válságos helyzetben vannak. A nyugaton való nagy offenzíva költséges balsikernek bizonyult. Úgy Görögországban, mint Svédországban az antant-hatalmakra nézve a veszedelem komoly elemei vannak az udvarban és a hadseregben. Másrészről az antant-hatalmak között Nagy-Britannia és pedig e pillanatban egyedül Nagy-Britannia tartja az ütőkártyákat a kezében — a tengeren való uralmat és csaknem valamennyi német gyarmat birtokát, és ezek a tényezők olyannyira ha-