Budapesti Hírlap, 1916. január-február (36. évfolyam, 1–60. szám)

1916-01-23 / 23. szám

2016. január 28. Budapesti Rirupc23. u­sm Asbestcementpala versenyen kívüli legkitűnőbb minőségű tetőfedő anyag. Védjegy Védjegy 1606 .ért „ATLAS Asbestcementpalagyár Sürgönyeim! Telefoni Pal atlas Budapest 8 Ol I« 179—60. Köiponti iroda: Budapest» V.Scer., Dorottya utca 6/a. Gyár: Budafok THERMO elektromos hallókészülék oly kicsiny, hogy a fülben kívülről nem látható. Hallását javítja, füszállását születi, külön telep nélkül elektromossággal erősíti a fü idegeket. Prospektust ingyen küld Thermo-Vállalat, Budapet, Bákóul-at 57/b. (Hagymamágon­cui nálunk tsoktó.) 2061 Qnborotválko­zók figyelmébe! 4) a legtökéletosebb Gillette-penge köszörülő készülék. A készüléknek előnye tulajdonképpen abban rejlik,hogy a tokba elhelyezett 4 henger és azon alkalmazott forgantya egyszerű forgatásával a p^ng© mindkét éle egyszerre és egyformán élessé válik. A Készülék ára. . . . 24- H­­ NOVO svéd borotva Gillette Készülék . . . 40-Gillette rendszerű Készü­lék német gyártmány 10-20 Luna önborotváló. . . 24.­ Solingeni <2 Gillette penge 10 Luna „ 10 Hangária „ 8-12 K 3-10 , 8.­ „ 4-50 , 4.50 „ Kapható a pénz előzetes beküldése v.utánvátelmonót fehérmentve. Weszely István és Társa utóda Árjegyzék az összes cikkek­ről Ingyen és bérmentve. cégnél orvosi műszer és betegápolási cikkek gyára Budapest, IV/4. Xigyá-rét* I. szám. 2147 400-1000 Köbm. sütőképes­séggel azonnal szállítható ! KALYHA TRIUMPH-WERKE .. Herd— u. Orenf­abri Ken Ges. m. b. H. Oberösterreicb. Tőkehal és halzslr minden íaítában A. SMT 2 ZÖM BERGEN, (NORVÉGIA) ai78 Szétkü­ldés Közvetlen vasúton Ausztria* Magyarország minden állomására. I­ lynené jellemé. Ám mivel okos ember volt, utóbb észre vette, hogy Stella egyáltalán nem tréfált. Azt a benyomást tette rá, hogy annyira fáradt és kimerült, hogy nem is bánja már, akármi történik vele. A fáradtsága azonban el­múlik és akkor majd ráeszmél, hogy életeiért kell harcolnia. De most úgy állt ott előtte, olyan csendes megadással, mint a hindu nő szokott ura és parancsolója előtt. És a hindu nők szavai­­­s természetszerűen jöttek ajkaira, mint az egyet­­lenek, melyek illőek az alkalomhoz. — Látja kérem, mrs. Ballantyne — szólt a rendőrfőnök szelíden — nincsen rá ok, hogy az ön cselédsége közül akárkit is meggya­núsítsunk. — Arra azonban van ok, hogy engem meg­gyanúsítsanak — felelt az asszony és nyugod­tan s­zembe nézett vele. A rendőr elfordította tekintetét. Fiatal ember volt, alig egy-két évvel idősebb, mint Stella Ballantyne. És ugyanahhoz a társadalmi osztályhoz tartozott, mint ő. A rokonaik lehet, hogy valamelyik csendes kis angol faluban él­nek jó barátságban. És az arany szép volt, nagyon szép, beesett arcának és fekete karikás szemének ellenére. Szépsége a finom nő szép­sége, ruházata a finom nő ruházata, egész lénye szinte kegyelemre hangolta a rendőrtisztviselőt. — A palotában jártam — jele­ntette — audiencián voltam a madaraiaknál. — Ez magától értetődött — felelt Stella Ballantyne — és én semmiképp sem nehezítem meg az ön föladatát. A Stella saját kis szalonjában folyt le köz­tük e párbeszéd és a főnök önkéntelenül is meg­csodálta azt a leleményességet és ízlést, a­mely­lyel Ballantynené angolossá tudta varázsolni a távol India eme kis zugát. Ablakából szép zöld pázsitos térségre látott a szem, épp most öntötte a kertész a rajta virító színpompás virágokat.­­ Itt is az az igyekezete nyilvánult meg Stellá­nak, hogy a sárga pusztaság egy részecskéjét üde zöld angol kertté varázsolja át. Coulson lelkében egy szemernyi kétség sem volt az iránt, hogy Stella Ballantyne e ked­ves kis otthont — legalább is jó néhány évre — a poonai börtön magánzárkájával cseréli föl. — Felkészülhet ön egy óra alatt? — kér­dezte nyersen. — Fel — válaszolt az asszony. — És ha önt ezalatt őrizetlenül hagyom, megígéri-e, hogy egy óra múlva útra készem lesz? Stella Ballantyne igent bólintott — Most már nem ölöm meg magam — je­lentette ki, de a férfi kérdő tekintetére nem felelt. Csak ezt tette utána: — Magammal vihe­tek némi ruhaneműt, ugye? — Mindent, a­mire szüksége van — vála­szolt a főnök. És Bombayba kísérte őt. Másnap reggel már férjgyilkosság gyanúja alapján előzetes letartóztatásba helyezték Stellát. Ez tizenegy órakor történt délelőtt és öt perccel ezután már megtáviratozták a hírt a Taj Mahal­hotelbe. És újabb öt perc múltán már fölvitték a táviratot a Thresk másodemeleti szobájába. Szerencsésen választotta meg a hotelt. Aféle óriás szálló volt, a­hol állandóan ki-­s bejár a vendég, a­hol senki sem törődik a szomszédja dolgaival, olyan volt az egész, mint valami óriás indóház. Egész Bombayban nem akadhatott volna ennél alkalmasabb helyre Thresk. Észre sem vették jelenlétét. • Egész nap a szobájában tartózkodott, csak sötét este ment ki friss leve­gőre. A Stella Ballantyne ügyét egy hét leforgása alatt tárgyalásra tűzték ki és azontúl napról­napra folyt a tárgyalása. Rávilágítottak a Bal­lantyne erőszakos természetére, ravasz kegyet­lenkedésére. Részletenként építették föl azt a vadállatias, brutális és mégis titokzatos egyéni­ségét ott a tárgyalóteremben és a közönség szeme borzadva és részvétteljesen fordult a vádlottak padján ülő csendes nőalak felé. A vádló a meg­gyilkolt ember erőszakos természetében lelte meg a vád indító okait. Olykor magasra csapott föl a szimpátia hulláma Stella Ballantyne körül, ám mindig lelohasztotta azt a vád két kegyetlen rész­lete: először az, hogy néhány órával az ura ha­lála után mély álomba merül­ten találta az özve­gyet a komornája; másodszor az, hogy a vádló véleménye szerint Stella a s­zen­vedel­mes gyűlölet adta erővel sajátkezűen vonszolta ki Ballantynet a sátorból, hogy ott lehelje ki lelkét a szabad ég alatt. A Thresk a Taj Mahal-hotelbeli szobájából figyelte az ügy menetelét. Minden egyes mozza­nata, mely rokonérzést ébresztett az özvegy iránt, egyúttal terhelő is volt rá nézve. Immár senki sem kételkedett benne, hogy Stella lőtte le Stephen Ballantynet. Bőven megérdemelte, az igaz. De ez még nem szolgáltatott rá jogot a feleségének, hogy ő legyen a gyilkosa. És mivel védekezhet várjon? Azzal, hogy a férje gyalázat­­os bánásmódja ösztönözte akkor este a tett el­,­követésére? Ezzel azonban nem fért össze az, hogy sajátkezűleg vonszolta ki a holttestet a szo­bán végig a szabad ég alá. Itt volt a bökkenő! Thresk újra és újra átfutotta a távirat­jelentéseket, hogy a védelem időpontja iránt tá­jékozódást nyerjen. Akkor látta elkövetkezettnek rá az időt, midőn Repton jelent meg mint tanú, hogy az elhunyt ember erőszakos természete iránt tegyen vallomást. Elmondta, hogy nem is egyszer keztyüs kézzel látta étkezni Stellát, hogy­ eltakarja sebes kezeit. — Miféle természetű volt a seb? — kér­dezte a koronaügyész.­­— Olyan, a­minőt a karok durva, erősza­kos csavargatása okoz — felelt Repton és most mr. Travers, a fiatal védőügyvéd, a­kinek ez volt az első szereplése, emelkedett föl keresztkérdésre, Thresk átfutotta a keresztkérdéseket és talpra ugrott. — Nem állapíthatjuk meg előre, hogy minő árat kell fizetnünk vágyaink elérésé­ért — mormolta magában. (Folyt. köv.)9 , 25

Next