Budapesti Hírlap, 1916. január-február (36. évfolyam, 1–60. szám)

1916-01-24 / 24. szám

4 angol papiros-blokádot komolyan a mi tengerpartunkat illetően és csak akkor kezdődött meg részünkről komolyan az ellenségeskedés az Adrián, amikor hű szövetséges társunk és ellenségünk — az olasz — májusban megüzente a háborút. Az olasz vezérkari főnök marja is elismeri, sőt hangoztatja, hogy az olasz mozgósítást nagyban akadályoztuk és az eddigi eredménytelen és meddő küzdelmüket legnagyobbrészt azzal okoztuk nekik, hogy hajóhadunk már a hadüzenetük éjszakáján megjelent az olasz vizeken és tűz alá vette az olasz partot. Bombázták a raktárakat és fölgyújtották a vasúti állomásokat is. Amilyen a kezdet volt, olyan a folytatása is. Amig mi nap nap után hiába vártuk az olasz tengeri haderőnek (az Adria urának) a támadását, amely nemhogy csak teljesen elmaradt, hanem tétlenségében odáig ment, hogy miután szerencsésen sikerült nekünk rettenthetetlen flottánk egy-egy kirohanásával az olaszok tengeri haderejét érzékenyen megkárosítani és sok nagyobb egységet tönkretenni, addig az olaszok úgy látszik lemondottak az Adria elzárásáról, a mare nostro kisajátításának gondolatáról, mert ma úgy áll a helyzet, hogy a mi hajóhadunk tartja az Adriát blokád alatt. Utóbb már csakis arra szorítkoznak az olaszok, hogy támadás helyett legalább megakadályozzák flottillánknak, hogy nagyobb csopartokban fusson ki a nyílt vizekre. De hogy ez sem sikerült nekik, azt legfényesebben illusztrálja hajóhadunknak bravúros szereplése a Lovcsen elfoglalása alkalmával, amely Montenegrót fegyverének letételére kényszerítette. Anglia (a világ ura) tengeri haderejének tevékenységében csakis arra szorítkozott, hogy a franciák segítségével részben az összeköttetést tartsa fönn Afrika és a kontinens között, másrészt pedig, hogy a hadiszerencsét Konstantinápolynál is megkísérelje — a francia-orosz tengeri haderővel. Az antant e kísérletében is keserűen csalódott, mert a tengeren való csapatszállítás és a Dardanellák ostromára siető hajók csoportosítása is megakadt. A németeknek sikerült búvárhajóikkal az antant számításait keresztülhúzni. Hamarább jelentek meg az Égei-tengeren, mint az antant remélhette. A szatonikus expedícióban való késlekedésüket, a Szuez csatornánál való hátrányukat és végül Szerbia megsemmisítését is az okozta, hogy míg az antant vezetői, akik kétségtelenül igen jeles hadvezérek, tétovázva tanácskoztak, hogy hol is segítsenek legelőször, addig mi és szövetségeseink már meg is tettük a döntő ellenintézkedéseket. A Törökország ellen való tengeri akció sikertelenségét pedig az okozta, és ezt ma már világosan megállapíthatjuk, hogy egyikük sem merte, vagy akarta megtámadni olyan nagy haderővel, amely komoly harcot kezdhetett volna a Dardanellák birtokáért. Katonaságuk pedig lett volna elég. Nem is ez volt a baj, hanem az, hogy Anglia féltette Oroszországtól a Fekete-tengert, amelynek birtokában a cár birodalma könnyen elvághatta volna az angol kereskedelmi flottának az útját az annyira óhajtott Kelet felől. Mint látjuk, Anglia sem Nyugaton, sem Keleten nem lépett előtérbe a békés időben annyit hangoztatott flottájával. Erejét nem bírta ellenségeinek megmutatni és hogy csak ugy tessék-lássék mégis valami a szigetországtengeri haderejéből, elküldötte búvárhajóit a svéd vizekre és azon igyekezett, hogy megakadályozza a legkörmönfontabb ürügyek alatt egy semleges ország postaforgalmát. Ma még nem tudhatjuk, mit akart arrafelé, talán Norvégiát is úgy akarta megsegíteni, mint Szerbiát? Az orosz keleti flotta a rigai öbölben és a finn vizeken tartózkodik biztos helyen, mélyen a tengerbe nyúló aknaövezet védelme alatt. Tétlenül vesztegel, jóllehet a háború alatt több dreadnoughttal is szaporodott és így támadóereje határozottan növekedett. Azok a páncélos cirkálók, amelyek néha napján kimerészkednek a nyilt tengerre, teljes gőzzel menekülnek vissza a biztos kikötőbe, ha egy-egy német búvárhajó periszkópja föltűnik a messze távolban. Az a néhány összecsapás orosz és német hajó között nem vehető komoly tengeri csata számba és egyáltalán nincs döntő jellege. Mint az előbbi tengeri háborúkban, így most is az angoloktól eltanult szóróakna rendszerrel védekeznek az oroszok. Sajnos, sok ártatlan kereskedelmi gőzöst sikerült nekik ilyképpen elsülyeszteni, különösen a háború elején. Utóbb már a német II. hajók hálóval hathatósan védekeznek e hadviselési mód ellen, mely a kereskedelmet nagyban veszedelmezteti. A német hajóknak ködben és legnagyobb hózivatarban is tanúsított állandó ébersége — mely a német haditengerészetnek örök dicsősége lészen — mindinkább kisebb területre szorítja az oroszokaat. Az 1915. január 24-én a Dogger-Banknál történt angol páncélos cirkáló flottilla támadása a német hajók ellen, amely sokkal kevesebb egységből állott és a melyet Slipper ellentengernagy vezetett, tejes kudarcai végződött. Három orosz hajót vittek a németek haza, ötöt pedig elsülyesztettek. • A dán partok közelében történt orosz támadás — hála a német ágyúk pontos találatának és a Krupp-féle gránátok robbanó erejének, — az antant vereségével végződött. A Helgolandtól északra fekvő vizeken pedig meghiúsították a németek az antant támadását, vagy mielőtt a flotta rajvonalba fejlődhetett volna. Ezzel a támadással azután, legalább eddig — sikerült a németeknek tengerpartjuk nyugalmasságát biztosítaniok. Láthatjuk a fönt elmondottakból, amelyek hűen tükrözik vissza az elmúlt esztendő tengeri háborúját, hogy az iniciatíva ott is épp úgy a mienk volt, mint a szárazföldön. Ott is mi kezdtük az offenzívát, mint mindenütt. Úgy látszik, mi jobban megtanultuk azt a szabályt, amit pedig az antant egyik hatalmának egy nagy férfia mondott, hogy az offenzíva a legjobb defenzíva. Mi megtanáltuk és kellő alkalommal, mint a háborúnak eddig lezajlott fázisa is mutatja, kellő szakértelemmel, szárazon és vízen egyaránt alkalmazni is tudjuk. BUDAPESTI HMAP (23. sz.) 1916. január 23 . a szeri kírály KMPitványai. — A Budapesti Hirlap haditudösitóidlöl. — Régi írásokat, fakult leveleket hoztam magammal Szerbiából. Egykor Dukits-é voltak; tehát még az Obrenovicsok idejéből valók. Dukits nevére ma már kevesen emlékeznek, pedig huszonöt évvel ezelőtt igen nagy szerepet játszott a szerb királyság történetében. Milán király lemondása után ő lett a kormányzó és mint ilyen, a régensség ideje alatt ő gondoskodott a Kis Sándor neveltetéséről. Az iratok is, amelyek kezembe kerülhek, erről szólnak, a király oktatásáról és neveléséről. Egyszerű sárga akták, közönséges levélpapirosra vagy negyedrétre írva, címer, fölirat nincs rajtuk, még a bélyegző is hiányzik, s bizonyos, hogy szegény szerencsétlen Sándor király, ha élne, ezen bizonyítványok alapján nem léphetne föl „magasabb osztályba". De a trónra fölléphetett, — és ki tudja, váljon családja és népének nagy tragédiájához nem járult-e hozzá az a lelkiismeretlen és könnyelmű tanítási mód, amelyről az alábbi írások tesznek étkes tanúságot. A tanterveket, illetőleg a hozzájuk kapcsolt bizonyítványokat Risztics budapesti államrendőrségi fogalmazó fordította le számomra. Ebből a fordításból vettem ki néhány részletet. Az írások, amelyeket a Nemzeti Múzeumnak küldtem el — 1889-ből valók, abból az évből tehát, a mikor Sándor tizenhárom éves korában trónralépett, s fiatal lelkének egész fogélkonyságával készülhetett volna elő az uralkodásra. Az első levél az angol nyelv tanításáról szól Belgrád, 1889. IX. 27. Jendrecska-utca 11. Uram! fölhívásának engedve, röviden értesítem, hogy ezen iskolai évben ő felsége a király részére tartandó előadások programjáról a következőket van szerencsém jelenthetni: Nem alkalmazkodom szigorúan a megállapított programhoz, mert ő felsége olyan haladást tett az angol nyelvben és annyira jártas a nyelvtanban, hogy a nyelv megtanulásához alig van valami hátra. Egyrészt társalgunk, továbbá a nyelv- és mondattanban való teljes tájékozódás végett szemelvényeket olvasunk. Ez röviden a program. Bocsánatot kérek, hogy tegnap nem válaszoltam, de két ülésem is volt. Tiszteletem stb. . . . Dr. Lyubomir Nedics. Már valamivel kevésbbé biztató képet ad a növénytani értesítő. Növénytan. I. Különbség növények és állatok között. II. Táplálkozási szervek. 1. Gyökér, — alakja, feladata, — ápolása. Szárazföldi, — vízi és parazita növények. 2. Törzs, alakja, nagysága, — részei. 3. Levél, — alakja, — elhelyezkedése, — föladata, — szerve. III. Tenyésztés szenvei, rügyek, ojtások. IV. Szaporodás. Virág, termés. V. Rendszertan (2 oldal tele irva a növényvilág rendszerbe foglalt neveivel). Ezek leirása. VI. Növények földrajzi elterjedése. VII. Hogy terjednek a magvak. (Állatok, szél és viz segélyével.) Az előadások 1889. évi február 3-tól június 9-éig tartottak. Ez idő alatt volt 7 teljes előadás, egy a botanikai kertben és tizenöt félelőadás állattannal és fizikával kapcsolatban. Simics Milivoj tanár. Záradék: Ő felsége természetesen kitűnően vizsgázott. Végül is, ki tudná megtanulni tizenöt óra alatt az egész botanikát, ha nem egy szerb uralkodó? De már matematikához kevesebb tehetsége — vagy talán csak kevesebb kedve — volt a felségnek. Lássuk csak: Matematika. 1889—90. évi értesítés ő felsége Sándor királyi részére tartott matematikai tantárgyról. I. Aritmetika. Befejeztük az előző évről fenmaradt részt. Továbbá tanultuk a százalékos kamatszámítást, a nyereségszámítást — a bemutatott program szerint. II. Algebra. Alapfogalmak. Négy alapművelet, összeadás, kivonás, szorzás, osztás algebrai mennyiségekkel. Több mennyiséggel való számolás. Algebrai törtek. Egyenletek egy ismeretlennel. A programot nem vittük keresztül, csak a tört°kíg. III. Geometria. Általános fogalmak. Sikmértan. Vonalak, sarkok, összekötés. Képek. Ábrázolás. Felület-számítás. Alap szorozva. Magasság. Ezt nem fejeztük be. Négyzetszerkesztés és derékszög. Idomok, ezek átalakítása. Előadás augusztustól júniusig tartott, de kétszer meg volt szakítva. Az országos választásoknál, mikor alulírott a választási bizottságok elnökeként alkalmaztatott. Ezáltal tizenhat óra ment veszendőbe, ami befolyással volt arra, hogy az anyagot nem fejeztük be. (Még néhány szó a matematikai gondolkodás fontosságáról, azután a bizonyítvány így fejeződik be: Ő felsége felelete! Melegítőek voltak. A sikmértani fogalmak elméletében kitűnő az eredmény, csak az alakzatok rajzolásánál vett sok időt igénybe a mekanikai nehézségeik leküzdése, melyet ennek a tárgynak természete okoz. Az abstrakt elméletek és algebrai műveletek megfejtésének fölfogásában kiélésidő a haladás. Lehet mondani, hogy az összes eredmény nagyon jó. Belgrád, 1890 junius 20, Stojkovics Sz. R. Tehát: a programból semmit sem fejeztek be, a tanár elnökösködni ment, rajzolni a felség nem tud, de azért: — egyes dolgokban kielégítő a haladás, az összes eredmény pedig már nagyon jó. Még furcsább a helyzet a latin oktatás terén. Itt két eszttendő anyaga fekszik előttem Gyorgyevics János professzor bizonyítványaiban. Latinbét. A 88—89-ben a programon a következő volt! Főnevek, deklinálás. Melléknek, fokozás. Számnevek. Igék, cselekvő és szenvedő ragozás. Rendhagyó igék. Mondatilan, fordítások. Ebből kitűnően vizsgázott a felség. De már a következő esztendő programja, — amelyre az osztrák gimnáziumokban olvasott könnyebb klasszikusok olvasása van fölvéve — nincs vizsgazáradékkal ellátva. Abban az évben, úgy látszik, Sándor király már unta a latin nyelviét. Hiszen igaz, azt is mondhatná valaki, hogy egykirálynak, pláne egy szerb királynak nincs szüksége sem a latin klasszikusokra, sem az integrál, vagy differenciál számításra. Azonban nem is erről van szó. E bizonyítványok csak azt mutatják, hogy milyen lelkiismeretlenül tanították a tizenhárom éves uralkodót a reális, exakt tudományokra, s elképzelhetjük, hogy milyen befolyások érvényesültek ennek politikai nevelésénél. Azután meg, nézzük csak meg, hogyan vezették be Sándort abba a tudományba, amely a Balkánon tagadhatatlanul a legfontosabb: a katonai tudományba. Ez a tornával volt összekötve, s az erről szóló írás így hangzik: Torna. 1. Testgyakorlatok Fejhajlítás, karlökés stb., előre, hátra, jobbra, balra stb. 2. Fegyverrel való gyakorlatok. Kilökés előre, fölfelé, félkézzel stb. 3. Századismeretielk. Katonai szolgálat és szolgálati szabályzat I—III. rész, hosszadalmasan részletezve. Azután jön a következő záradék: Amit a programból nem vittünk keresztül, annak oka először őfelsége fiatal kora, másodszor, hogy az elméleti és gyakorlati kiképzéshez nem volt elég idő, mert az év csak nyolc hónapból állott, harmadszor, a felség puskája nem készült el idejére s igy a csukló-gyakorlatok egészen elmaradtak, negyedszer pedig, mert őfelsége nem akart ezzel foglalkozni. A jelentés végén a tanár utal arra, hogy jövőre részletesebben kell majd előadni gyalogsági szabályzatot és szolgálati utasítást. Úgyszintén a gyakorlatok is jövőre halasztandók. De azért az idei anyagból őfelsége kitűnő osztályzatot érdemelt. Aláírás: Pavlovics János őrnagy, adjutáns, a taktikai gyakorlatok tanára. Más tizenhárom éves gyermek lelke minden gondolataival forrón csüng a katonásdin. — Sándor nem akart ezzel foglalkozni, s nem is foglalkoztatták vele. Váljon kinek a hibája, hogy az utolsó Obrenovics sohasem tudott öszeforrni hadseregével, hogy ő és katonái mindig ellenséget láttak egymásban...? A régi írások és fakult levelek megadják rá a választ, Payr Hugó.