Budapesti Hírlap, 1916. január-február (36. évfolyam, 1–60. szám)
1916-01-25 / 25. szám
ASUDAPESTI HÍRLAP (25. ) 1916. január 25. 135 emberre teszi. Szállitógőzösök elpusztításának vagy megrongálásának azonban nyoma sem található az angol jelentésekben. Szerbia közegészségügye a Balkán háború elöff. Orlachl Gyula dr., Pestvármegye lb. főorvosa a s ... p . . .-i fogolytábor oszt. főorvosa. Budapest, jan. 24. Az utolsó három évtizedben Szerbia is hozzáfogott egészségügyének rendezéséhez. Minket a elért eredmény annyival is inkább érdekel, mert tutjuk, hogy orvosaik egy részét a mi egyetemünk képezte ki, más része pedig a bécsi s a gráci egyetemen tanult. 1881-ben, Milán uralkodásakor, hozták a nagy népegészségügyi törvényt, amely a közegészségügy javítására irányult. A Balkán-háború kitörésekor Ó-Szerbia 3,5 millió lakost számlált s mindössze csak 350 okleveles orvosa volt, ezekből is 100 orvos magában a mintegy százezer lakójú Belgrádban tartózkodott. Az egész országot tizenhét orvosi kerületre oszlották s ezek 81 kisebb körre oszlottak, igy legalább egy-egy nagyobb falura vagy városkára mégis jutott egy-egy orvos. A szerb nép szereti az orvost, szívesen megy hozzá, bízik Benne, akárcsak a papájában.Az apa beteg fiát néha tíz-tizenkét kilométernyire is elcipeli, ha nincs kocsi, akár a hátán is. Okleveles bábájuk még eddig nincs, hanem idősebb tapasztalt nők segítenek a szülésnél, a vajudozóhoz alig nyúlnak s állítóan igen ritka a gyermekágyi láz. Az anya három-négy nap múlva már fölkel s dolgozik. A gyermek himlő ellen való beojtását már az 1881. évi törvény rendeli el, de kivitele a nagy orvoshiány miatt náluk lehetetlen s inkább az újraojtáskor, mely az elemi iskola 4. osztályában, a 11-ik életévben kötelező, akarják a mulasztást pótolni. Ekkor viszont az a baj, hogy a gyermekeknek alig ötödrésze jár iskolába, a leányok közül még annyian isem, mert őket teljesen igénybe veszi a háztartás. A szerb nép igen fiatalon házasodik. A törvény már a tizenhét éves ifjúnak megengedi a házasságkötést, sok esetben pedig tizenhat éves ifjú is kap előzetes orvosi vizsgálat alapján engedelmet a nősülésre. A menyasszony rendesen néhány évvel idősebb, mint a vőlegény. A vadházasság náluk ritkaság. A halottkémlést rendesen a szomszédok és a rokonok végzik ott, ahol nincs orvos s huszonnégy lóra múlva eltemethetik a halottat. Legtöbbet tett a közegészségügy javításáért az 1904-ben alakult népegészségügyi egyesület, mely a nép érdeklődését igyekszik fölkelteni az egészség miként való föntartására. Főképpen a nagy mértékben pusztító tuberkulózis ellen iparkodik küzdeni. A szerb orvosok is belátják, hogy a tüdővész s minden egyéb gümőkóros betegség itt náluk is lakásbetegség. Habár a szerb nép jó módban él, bőven táplálkozik szarvasmarhája, disznaja s ruha van, mégis a tuberkulózis pusztítja, mert lakása nem világos és leverős. Ezért az egyesület egészséges falusi házak tervrajzát sok ezer példányban a népközt kiosztotta. E tervrajzok alapján már sok ház épült, sőt Belgrád környékén egy mintafalut is akartak építeni. A szerb lakóház éppen nem mondható féregmentésnek s az egyesület ezért egy egyszerű, könnyen szétszedhető s házi szerszámmal elkészíthető ágyra is hirdetett pályázatot, azonkívül gazdaságos, a szobát jól fűtő, de egyúttal jól szellőző kályhára is volt gondja. Sok helyen mésziégető kemencéket állítatott föl, hogy a lakásokat minél többször, főleg betegség után, kimeszelhessék. Szép, de kivitelében sok akadállyal jár az a cél, hogy az asszonyokat, miután, iskolábaalig jártak, két hónapi kurzusokban az egészség fentartására kioktassák. E kurzusokat ősszel és télen tartották két-két hónapig. Ott, ahol volt orvos, az orvos, annak hiányában pedig a tanító, vagy a pap végezte az oktatást. A Balkán-háború előtt már tizenkét ilyen iskola működött. Ők tehát az asszonyokat akarták az egészségügy szolgálatába vonni s ebből is kitetszik, mily nagy szerepe van a szerb népéletben az asszonynak. Kifejezi ezt egy szerb közmondás is: Ne stoji kuca no zemlji, nego na zeni. (A ház alapja nem a föld, hanem az asszony). Az egyesület azonkívül a tuberkulózis megakadályozására, az addig sok helyen ismeretlen köpőcsészét is terjesztette. Belgrádban a Rossija-palotában egészségügyi múzeumot rendezett be, mely német mintára vándorkiállítás keretében ismertette az egészségügyi szabályokat. Belgrád közelében, a Szarvaserdőben 200 gyermek részére — német mintára — üdülőtelepet tart fenn 1904 óta; ugyanilyen van 1905 óta Sabácban, 1906 óta pedig Kragujevácban. A gyermekeket 6—12 éves korukban háromhárom hónapra veszik föl s a belgrádi telepen már Doecker-féle barakkban, az erdőben való alvást is megkísérelték. Az országban a Balkánháborúig 80 patika volt, Belgrádban magában tizenkettő. A gyógyítószerekkel és méreggel való kereskedést is az 1881. évi egészségügyi törvények szabályozzák. 1901-ben nyílt meg Nisben a veszettség ellen való védőojtás intézete, a mi budapesti Pasteurintézetünk szellemében s Hegyes ojtási módja szerint. Itt igazán szükséges volt a Pasteur-féle intézet felállítása, mert Szerbiában igen sok eb- és macskamarás fordul elő. Arról azonban megfeledkeztek, hogy kutyaadót behozzák s az ebtartást megrendszabályozzák. Hadvezetőségünk már most szigorú rendeletekkel az ebek pórázon tartását kötelezővé tette, a kóbor kutyák kiirtásával a veszettség terjedését megakadályozta s az ebadó behozatalával az ebtartókat megrendszabályozta. Látnivaló, hogy a szerb orvosok és egyéb egészségügyi tényezők, kiknek legnagyobb része minálunk és Ausztriában tanult, mindezt, a mit nálunk láttak és hallottak, otthon is iparkodtak megvalósítani, de talán mindaz csak a papiroson maradt. Nevesebb orvosaik közül is legtöbb a politika útvesztőjébe tévedt s orvosi tudását nem érvényesithette s így tudásuk — e téren — veszendőbe ment. A helyzet Olaszországban. Lipcse, jan. 24. (Saját tudósítónktól.) A Leipziger Neueste Nachrichten római munkatársa ezt jelenti a lapjának: Abban a helyzetben vagyok, hogy Viktor Emánuel király útjáról olyan pozitív adatokkal szolgálhatok, amelyeket semmiféle más források kombinációi nem dönthetnek meg. A királynak az volt a szándéka hogy "január második felében tizennégy napra Rómába érkezik, ahol kipiheni a háború fáradalmait. Még január 7-én is így állott a dolog, mert amikor Róma városa megkérdezte, vall ott a király utazása, amelyről a kormány akkor már tudott, arra szolgál-e, hogy a nagyalyja halálának évfordulóján, január 9-én rendezendő gyászünnepen részt vegyen, a kormány tagadó választ adott. A király tehát mindazonáltal eredeti tervével szemben január 11-én Rómába érkezett és pedig két egészen határozott okból: először a montenegrói helyzet miatt és másodszor a gazdasági válság és az ebből Olaszország és Angolország közt támadt súlyos ellentét miatt. Ami a király útja és a Montenegró és Ausztria és Magyarország közt való különbéke összefüggését illeti, egy távirati ügynökség azt a hihetetlenül ostoba hírt terjesztette, hogy a király azért megy Rómába, mert elő akarja segíteni feleségének a tervét, aki különbékét óhajt Ausztriával és Magyarországgal. Természetes, hogy ennek éppen az ellenkezője az igaz. A király azért ment Rómába, mert szövetséges társai nevében meg akarta akadályozni, hogy apósa és annak fia a különbéke gondolatával megbarátkozzanak. Danilo trónörököst ezért hívták Ventimigliából Rómába és ezért találkozott a király január 16-án Tarantóban a különbékére különösen nagyon hajlandó ,Víróherceggel. .Az antant tehát Viktor Emánuel királyt mozgósította, hogy őt Ausztria és Magyarország és Nikita közé állítsa. De későn érkezett, a döntés már megtörtént. A király római útjának második oka az Olaszország és Angolország közt lévő válság, amelyet több esemény fölsorolása világít meg a legjobban: Marconi szenátor londoni küldetésének teljes kudarca. Tittoni és imperiali nagyköveteknek ezt követő meghívása Parisból és Londonból Rómába és a demokrata háborús párt Bissolati által vezetett zömének fenyegetődző magatartása ebben az angol kérdésben a Salandra-kabinet politikájával szemben. Hiszen az Azione Socialista, ennek a pártnak hivatalos lapja, január 16-án cikkelyt közölt, amely hihetetlenül világosan és szárazon ezt mondta: — Angolországot talán győzelemhez segítsük éveken át tartó háború árán, amely lehetővé teszi Angolországnak, hogy szövetségeseit koldusbotra juttassa? Itt is a király személyét használták föl, mert Salandrának és Sonninónak Rodd nagykövettel szemben való teljes szolgasága következtében Olaszországban a király személyén kívül nincs már állami hatóság, amely megkísérelhetné az olasz érdekeknek az Asquith-kabinettel szemben való határozott és kíméletlen érvényesítését, azt tudniillik, hogy az angol kormánynak nem lehet az a feladata, hogy az angol ipar és kereskedelmi tengerészet javára Olaszországot megkárosítsa. Az olasz-angol viszonynak e kiélesedése időbelileg összeesik az angol-francia sajtónak szemrehányásaival Olaszország ellen, a Balkánon való passzív magatartása miatt, melyet Párisban és Londonban Montenegró megsemmisülésének főokául szeretnének föltüntetni. Olaszország, mint Barzilai miniszternek Bolognában és Páduában mondott beszédei mutatják, természetesen védekezik az ellen a kísérlet ellen, amely őt akarja az angol-francia balkáni tévedések bűnbakjává tenni. Mivel azonban az egész balkáni kérdésben Olaszország felelőssége sem csekély, ennek következtében a védekezés nem nagyon meggyőző és nem is fog hozzájárulni ahhoz, hogy a négyes antanton belül lévő háziháború jól fejeződjék be. A legjellemzőbb azonban ebben a kérdésben az, hogy senkire sem hat már az a régi varázsformula, amely szerint a négyes antant minden kudarcának csak időleges jellege van, mert hiszen a végérvényes békekonferencián mégis csak rá fogják diktálni Európára az akaratukat. Erről alig beszél már egy lap is lelkesedéssel és azzal a bizalommal, amely májustól egészen októberig ebben a kérdésben az egész olasz sajtót jellemezte. Ilyen körülmények között nem maradhatott el az sem, hogy a Salandra Sonnino-kabinet és a háborús pártok közt is jelentékenyen megrosszabbodjék a viszony, különösen azért, mert Sonnino a Lovcsen elfoglalását követő napon az újságírókat azzal a száraz kijelentéssel próbálta magáról lerázni, hogy a kormány tudatában van felelősségének és nem kell magát igazolnia. Ezúttal mégis egészen érthetően felelték Sonninónak, hogy Olaszországot az ő felelősségérzete és az ő jó lelkiismerete egyáltalán nem érdekli, hanem csak az ország ügyének győzelme érdekli. Erre a válaszra azután Sonninó jónak látta, hogy Barziliai kollégájának béna mentegetődzését hitelesítse. A legnagyobb nyomatékkal utalhatok arra, hogy Olaszországban két okból kezdődhetik meg a fölfogás megváltozása. Elször a gazdasági ÜlstoMMMrtuip Kl